KIRÁLYNÉ
Csodálatos naplemente.

KAMARÁS
Csodás, Felséges Asszonyom.

KIRÁLYNÉ
Az ember nemesebbé válik e látványtól.

KAMARÁS
Nemesebbé, kétségtelen.

KIRÁLY
Este meg egy jót bridzsezünk.

KAMARÁS
Csakugyan, a Felséges Úrban nagyszerűen párosul a szépérzék és a bridzstehetség.

Mi kéne, jóember?

KOLDUS
Némi segély.

KIRÁLY
Kamarás, adj neki öt garast. Hadd lássa a nép, hogy foglalkozunk gondjaival!

KIRÁLYNÉ
Adj neki tizet. (Nyugat felé fordulva) Ha már ilyen naplemente van!

UDVARHÖLGYEK
Ááá!

KIRÁLY
Adj neki tizenötöt, miért is ne! Hadd lássa, milyen ura van.

UDVARONCOK
Ááá!

KOLDUS
A Magasságos Isten áldja meg a Felséges Királyt, és a Felséges Király áldja meg a Magasságos Istent. (Kolduló dalt énekelve el)

KIRÁLY
No gyerünk, nem érdemes lekésni a vacsoráról, s előbb még körbe kell sétálnunk az egész parkot, hogy nemzeti ünnepünk alkalmából barátkozzunk a néppel.

KIRÁLY
És te, Fülöp, maradsz?

HERCEG
(felemel egy elhajított újságot a földről) Pillanat.

KIRÁLY
Hahaha! Értem! Randevúja van! Annak idején én is ilyen voltam! No gyerünk, hahaha!

KIRÁLYNÉ
(szemrehányóan) Ignác!

CIRILL ÉS CIPRIÁN
Vége a dumának.

HERCEG
Várjatok csak, hadd olvassam el a mai horoszkópot. (Olvas) 12-től 2-ig... Ez nem az... Aha! Az este 7-től 9-ig terjedő időszak életerőd nagy kirobbanását hozza, személyiséged meghatványozódik, ragyogó, bár kockázatos gondolataid támadnak. Ez az időszak kedvez a bátor terveknek, nagy vállalkozásoknak...

CIPRIÁN
Aztán minek ez nekünk?

HERCEG
Az idő kedvez a szerelmi intrikának.

CIRILL
Az más. Nézd csak, ott milyen jó pipik sündörögnek.

CIPRIÁN
Gyerünk! Indulás. Teljesítsük a kötelességünket.

HERCEG
Mit? A kötelességünket? Mire gondolsz?

CIPRIÁN
Funkcionáljunk! Funkcionáljunk! Nem akarok egyebet, csak funkcionálni, annak rendje és módja szerint! Fiatalok vagyunk! Férfiak vagyunk! Fiatal férfiak vagyunk! Funkcionáljunk hát, ahogy fiatal férfiakhoz illik. Adjunk munkát a csuhásoknak, hadd legyen nekik is egy kis dolguk. Ez a munkamegosztás.

CIRILL
Nicsak egy csábos hölgy jön. Egészen jó lába van.

HERCEG
Á, minek? Folyton ugyanazt? Körbe-körbe? Megint? Minek?

CIPRIÁN
Nem kell? És a hölgyike mit gondol majd rólunk? Itt nincs mese!

HERCEG
Nem akarom.

CIRILL
Nem akarod? Mi? Mi?! Visszautasítod!

CIPRIÁN
(meglepetten) Hát a herceg nem érzi a gondtalan megelégedettség áldott örömét, amikor igent rebegnek az édes kis ajkak, szüntelen ugyanazt bizonygatva, körbe-körbe?

HERCEG
Hogyne, hogyne, természetesen... (olvas) "...kedvez a bátor terveknek, nagy vállalkozásoknak, személyiséged meghatványozódik, és megérzéseid kifinomulnak. Ez az időszak veszélyes lehet azokra nézve, akikben túlteng az ambíció, akik túl érzékenyek saját méltóságukra. Azok a dolgok, melyekbe ez idő tájt belevágsz, jóra is, rosszra is fordulhatnak..." Persze, mint minden.

Üdvözöljük.

CIPRIÁN
A legnagyobb örömmel!

CIRILL
És elragadtatással!

IZA
Jó napot! Mit csinál a herceg itt félrehúzódva?

HERCEG
Ami a dolgom. Atyám azzal üdíti fel a népet, hogy megmutatja nekik magát, én viszont ugyanezzel bűvölöm el a nőket. De magának, kisasszony, nem a királyné kíséretében lenne a helye?

IZA
Elkéstem. Éppen oda sietek. Sétálni voltam.

HERCEG
Aha, éppen siet. Hova is?

IZA
Ennyire szórakozott a herceg? Mi ez a melankólia a hangjában? Nem örül az életnek, herceg? Én mást se teszek.

HERCEG
Én is örülök, de éppen ezért...

MIND
Hogy?

HERCEG
Hm... (Méregeti őket)

MIND
Tessék?

HERCEG
Semmi.

IZA
Semmi. Talán beteg a herceg?

CIRILL
Megfáztál?

CIPRIÁN
Migrén?

HERCEG
Nem, nem, éppen ellenkezőleg, valami egyszerűen magával ragad! Valami elragad! Én mondom nektek, valósággal forr bennem valami!

CIPRIÁN
(nézelődve) Óó, micsoda kis szőkeség. Egész jó...

HERCEG
Szőke? Barnát is mondhattál volna, teljesen mindegy. (Szétnéz kínlódva) Csak fák meg fák... Végre történhetne már valami.

CIRILL
Óó, megint jön egy.

CIPRIÁN
A nénikéivel!

CIRILL
A nénikéivel!

IZA
Mi történik itt?

CIPRIÁN
Oda nézz, herceg, oda nézz, összerogyunk a nevetéstől!

CIRILL
Csönd, csönd, hallgassuk csak, mit beszélnek.

ELSŐ NAGYNÉNI
Üljünk le ide a padra. Látod, gyermekem, ezeket az ifjakat?

YVONNE
(hallgat)

ELSŐ NAGYNÉNI
Mosolyogj már, mosolyogj, gyermekem.

YVONNE
(hallgat)

MÁSODIK NAGYNÉNI
Miért vagy olyan mulya? Drága gyermekem, miért mosolyogsz olyan mulyán?

YVONNE
(hallgat)

MÁSODIK NAGYNÉNI
Tegnap megint nem volt sikered. Ma megint nincs sikered. Holnap ismét nem lesz sikered. Miért nem vagy egy csöppet vonzóbb, kedvesem? Miért nincs neked semmi sex appealed? Senki nem akar rád nézni. Te istenverése!

ELSŐ NAGYNÉNI
Az utolsó megtakarított garasunkat is rád költöttük, megvarrattuk neked ezt a virágos ruhát. Nem tehetsz nekünk szemrehányást.

CIPRIÁN
Á, ez egy torzszülött.

IZA
(megbántva) Na, mindjárt torzszülött.

CIRILL
Ázott veréb! És még elégedetlen is!

CIPRIÁN
Bőgőmasina! Lárifári! Na gyere, éreztessük vele a megvetésünket! Hogy megemlegesse!

CIRILL
Persze, persze! Ezt a felfuvalkodott gyászpillét el kell taposnunk. Szent kötelességünk. Menj előre, én meg utánad.

CIPRIÁN
Hahaha! Közvetlenül az orra előtt! Az orra előtt!

IZA
Hagyjátok békén, ennek semmi értelme.

ELSŐ NAGYNÉNI
(Yvonne-hoz) Látod, milyen kellemetlenségnek teszel ki minket?

MÁSODIK NAGYNÉNI
Csak nevetségessé tesz bennünket! Te istenverése! Azt hittem, legalább idős koromra, mikor női hivatásom végére értem, elkerülhetem, hogy nevetséges legyek. Megöregedtem, s most miattad kell elviselnem, hogy gúnyt űzzenek belőlem.

CIPRIÁN
Hallod? Szemrehányásokat zúdítanak rá! Hahaha, úgy kell neki! Olvassatok csak be neki!

MÁSODIK NAGYNÉNI
Megint rajtunk nevetnek. El se mehetünk innen, mert akkor a hátunk mögött nevetnek ki... Ha pedig maradunk, a képünkbe röhögnek.

ELSŐ NAGYNÉNI
(Yvonne-hoz) A tegnapi mulatságon miért nem voltál hajlandó a lábadat se mozdítani, drága gyermekem?

MÁSODIK NAGYNÉNI
Miért nem érdeklődik senki se irántad? Azt hiszed, hogy ez nekünk olyan kellemes? Minden női becsvágyunkat beléd helyeztük, te meg a füled botját se mozdítod... Miért nem síelsz?

ELSŐ NAGYNÉNI
Miért nem gyakorolod a rúdugrást? Más lányok gyakorolják.

CIPRIÁN
Micsoda elfuserált béka! Egyszerűen idegesít. Őrülten idegesít! Az idegeimre megy ez a lotyó! Mindjárt odamegyek és ráborítom a padot! Mit szóltok hozzá?

CIRILL
Ne, ne. Miért fárasztanánk magunkat? Elég ráböknöd az ujjaddal, vagy legyinteni, vagy akármi. Egy ilyen libával bármit csinálhatsz, úgyis kicsúfolod mindennel. (Tüsszent)

MÁSODIK NAGYNÉNI
(Yvonne-hoz) Látod? Már tüsszentenek is ránk!

IZA
Hagyják békén.

CIPRIÁN
Ne, ne. Csináljunk valami belevaló tréfát. Tudjátok mit, négykézláb elvonulok előtte, ő meg kitalálja, hogy ez annyit jelent, hogy a kutyának se kell. (Oda akar menni a padhoz)

HERCEG
Várj! Én jobb tréfát tudok!

CIPRIÁN
Hohó! Lelépek a színről.

CIRILL
Mit akarsz? Úgy festesz, mint akinek valami rendkívüli tréfa jár a fejében.

HERCEG
(belenevet a zsebkendőjébe) Tréfa - hahaha, tréfa! (Odamegy a Nagynénikhez) Megengedik, hölgyeim, hogy bemutatkozzam? Őméltósága Fülöp herceg vagyok, a király fia.

NAGYNÉNIK
Ááá!

HERCEG
Hölgyeim, ahogy látom, sok gondot okoz a kisasszony. Mitől ilyen apatikus?

ELSŐ NAGYNÉNI
Kész szerencsétlenség! Valami szervi elégtelenség ez nála. Túl lusta a vére.

MÁSODIK NAGYNÉNI
És ez télen puffadást okoz, nyáron viszont dohszagot. Ősszel náthát, tavasszal meg fejfájást.

HERCEG
Valóban, elnézést, magam se tudom, melyik évszak volna jobb. És nincs rá gyógyszer?

ELSŐ NAGYNÉNI
Az orvosok azt mondták, hogy ha kicsit elevenebb lenne, ha kicsit vidámabb lenne, akkor a vére is élénkebben keringene az ereiben, s maguktól megszűnnének a panaszok.

HERCEG
Hát akkor miért nem derül jobb kedvre?

ELSŐ NAGYNÉNI
Mert túl lusta a vére.

HERCEG
Ha elevenebb lenne, akkor a vére is élénkebben keringene, s ha a vére élénkebben keringene, akkor elevenebb lenne. Nagyon különös. Igazi circulus vitiosus. Hm... hogyne... tudja, hölgyem...

MÁSODIK NAGYNÉNI
A herceg természetesen gúnyt űz belőlünk. Ez nincs megtiltva senkinek.

HERCEG
Gúnyt? Én nem gúnyolódom. Túl komoly ez az óra. Ön nem érzi, hogy a személyisége bizonyos fokig kiterjed? Nem érez bizonyos meghatványozódást, bizonyos megittasultságot?

ELSŐ NAGYNÉNI
Nem érzünk mi semmit, legfeljebb hogy fázunk.

HERCEG
Furcsa! (Yvonne-hoz) És ön... szintén nem érez semmi hasonlót?

MÁSODIK NAGYNÉNI
Honnan érezne ő ilyet?

HERCEG
Mert tudja, ahogy elnézem kegyedet, nem hagy nyugodni a gondolat, hogy valamire használjam. Például hogy pórázra fogjam és megfuttassam, vagy tejkihordásra használjam, vagy megszúrjam egy gombostűvel, vagy kifigurázzam. Egyszerűen idegesít, érti, olyan kegyed, mint a vörös posztó, provokál. Hah! Vannak lányok, akik arra születtek, hogy kihozzák az ember a sodrából, hogy ingereljék, ösztökéljék és az őrületbe kergessék. Léteznek ilyen lények, és mindenkinek megvan a magáé. Hah! Ahogy kegyed itt ül, ahogy játszik az ujjaival, ahogy lóbázza a lábát! Hallatlan! Pazar! Revelatív! Hogy csinálja ezt?

YVONNE
(hallgat)

HERCEG
Ah, és hogy hallgat! Hogy tud hallgatni! És közben olyan arcot vág, mintha megsértették volna! Csodálatosan fest, akár egy büszke királynő! Valahogy olyan durcás, olyan besavanyodott - ah, ez a büszkeség és ez a savanyúság! Nem, én megbolondulok! Mindenkinek, jut valaki, aki megőrjíti, nekem maga jutott! Maga az enyém lesz! Cirill! Ciprián!

CIRILL ÉS CIPRIÁN
(odajönnek)

HERCEG
Engedjétek meg, hogy bemutassam nektek a sértett királynőt, Ővérszegénységét! Nézzétek, hogy mozog az ajka... Szeretne valami epéset mondani, de éppen nem jut eszébe semmi.

IZA
(odamegy) Micsoda idétlenség! Hagyják békén. Ez már ízléstelen.

HERCEG
(élesen) Azt hiszi, hogy ez valaha is ízléses volt?

CIPRIÁN
Megengedi a kisasszony, hogy bemutatkozzam? Savhiány gróf.

CIRILL
Hahaha. Vérszegény báró! A vicc önmagában nem túlontúl... ám helyénvaló.

IZA
Elég legyen már, hagyják ezt a nyomorultat.

HERCEG
Nyomorultat? Nana, csak ne olyan hevesen! Ne olyan hevesen, mert én még feleségül vehetem.

CIRILL ÉS CIPRIÁN
Hahaha!

HERCEG
Azt mondom nektek, csak ne olyan hevesen - mert én még feleségül vehetem.

CIRILL ÉS CIPRIÁN
Hahaha!

HERCEG
Elég! Feleségül veszem! Hah, annyira ingerel, hogy feleségül veszem! (A Nagynénikhez) Hölgyeim, megengedik, ugye?

CIRILL
Túlzásba viszed a tréfát. Még a végén zsarolni fognak.

HERCEG
A tréfát? Hát nem egy kolosszális tréfa ő maga? Vagy tréfát mindig csak az egyik fél engedheti meg magának? Ha én herceg vagyok, akkor ő nem egy büszke és sértett királynő? Nézzetek csak rá! Kisasszony, ó, kisasszony, szabad megkérnem a kezét?

ELSŐ NAGYNÉNI
Micsoda?

MÁSODIK NAGYNÉNI
Micsoda? (Észbe kap) A herceg valóban nemes lélek.

ELSŐ NAGYNÉNI
A herceg igazi emberbarát.

CIPRIÁN
Hallatlan!

CIRILL
Őrület! Az őseid emlékére kérlek!

CIPRIÁN
Én meg az utódaid emlékére kérlek!

HERCEG
Elég, uraim! (Karon fogja Yvonne-t)

IZA
Hagyják abba, jön a király!

CIPRIÁN
A király!

CIRILL
A király!

NAGYNÉNIK
El innen, mielőtt kitörne a vihar! (Eliszkolnak)

KIRÁLY
Á! Fülöp! Mi van? Látom, szórakozol! Ugye megmondtam? A vér nem válik vízzé.

KIRÁLYNÉ
Ignác!

KIRÁLY
A vér nem válik vízzé, mondom! Tőlem örökölte. (Félre) De ahogy elnézem, ez a nimfa egy kicsit... hm... (Fülöphöz) Ki ez a madárijesztő, fiam?

HERCEG
Ha megengeded, Felséges Uram, a menyasszonyom.

KIRÁLY
Mi?

IZA
Tréfál!

KIRÁLY
Hahaha! Jó vicc! Jó kis tréfa! Látom, fiam, tréfás kedvemet is örökölted. Valóban, ezenkívül nem sok maradt nekem az életben. És furcsa dolog, én magam sem értem, minél együgyűbb egy vicc, annál jobban mulattat. Valósággal megfiatalodom.

KAMARÁS
Tökéletesen egyetértek, Felséges Uram, a Felséges Úr magabiztos ítéletével. Semmi sem fiatalítja meg annyira az embert, mint egy teljesen képtelen tréfa

KIRÁLYNÉ
(kelletlenül) Fülöp...

HERCEG
Ez nem tréfa.

KIRÁLYNÉ
Hogyhogy? Nem tréfa? Akkor mi?

HERCEG
Most tartom az eljegyzésemet.

KIRÁLY
Micsoda?

KIRÁLYNÉ
(felháborodottan) Kérem, legyünk tapintatosak! (Yvonne-hoz) A kisasszony talán meg szeretné nézni ezt a fát. (Fülöphöz) Fülöp, hogy hozhatod őt ilyen helyzetbe? És hogy hozhatsz minket ilyen helyzetbe? És magadat hogy hozhatod ilyen helyzetbe? (A Királyhoz) Ignác, nyugalom!

HERCEG
Felséges Uram és Felséges Asszonyom, látom szemetekben a megbotránkozást, amiért én, a király fia, akárcsak egy pillanatra is kapcsolatba hoztam magamat egy ilyen nőszeméllyel.

KIRÁLY
Jól beszél.

HERCEG
De ha én eljegyeztem őt, az nem szegénységem jele, hanem csakis a gazdagságomé - ezért megtehetem, és nincs benne semmi megalázó számomra.

KIRÁLY
A gazdagságodé?

HERCEG
Igen! Elég gazdag vagyok, hogy akár a legkirívóbb nyomorúsággal keljek egybe. S miért csak szép lány tetszhet nekem? Egy csúnya nem tetszhet? Hol van ez megírva? Hol van az a törvény, melynek lélektelen eszközként kell alávetnem magam s nem szabad emberként?

KIRÁLY
Várj, Fülöp! Hagyd a paradoxonokat. Micsoda gőg ez? Te meghibbantál, fiam. Minek túlkomplikálni az egyszerű dolgokat? Ha egyszer szép a lány, akkor tetszik neked, s ha teszik neked, akkor isten neki... De ha csúnya, akkor viszlát, fel is út, le is út. Minek ezt komplikálni? Ez a természet törvénye, melynek, magunk közt szólva (a Királynéra pillant), én is örömmel alávetem magam.

HERCEG
Én meg éppen ezt a törvényt érzem idiotikusan hülyének (vagy: értelmetlennek, ostobának), közönséges barbárságnak és nevetséges igazságtalanságnak!

KAMARÁS
Lehet persze, hogy ez hülyeség, de hogy úgy mondjam, éppen a leghülyébb természeti törvényeknek van a legfenségesebb zamatuk.

KIRÁLY
Talán eluntad, Fülöp a kazánmérnöki tanulmányaidat vagy a társadalmi-állampolgári téren végzett ideológiai munkádat?

KIRÁLYNÉ
Talán ráuntál gyermeteg játékaidra és mulatságaidra? Eleged van a teniszből? Belefáradtál a bridzsbe és a pólóba? De hisz akkor még mindig futballozhatsz és dominózhatsz.

KAMARÁS
A herceg talán megundorodott, hogy úgy fejezzem ki magam, korunk erotikus-szerelmi kapcsolatainak modern könnyedségétől? Ez hihetetlen. Én sosem undorodnék meg ilyesmitől.

HERCEG
Fütyülök az erotikus kapcsolatokra, fütyülök mindenre, megnősülök és kész!

KIRÁLY
Micsoda? Megnősülsz? Ezt merészeled a szemembe mondani? Ez a szemtelen kölök gúnyt űz belőlünk! Hah! Gúnyt űz belőlünk. Arra kényszerít, hogy kitagadjam.

KIRÁLYNÉ
Ignác, ezt nem teheted.

KIRÁLY
Kitagadom! Úgy éljek, hogy kitagadom! Kalodába záratom! Hah! Kidobom az utcára!

KIRÁLYNÉ
Ignác, ebből botrány lesz! Botrány lesz! Ignác, hisz merő jószívűségből teszi...

KIRÁLY
Merő jószívűségből megsebzi idős atyjának szívét?

KIRÁLYNÉ
Szánalomból teszi! Szánalomból! Meghatotta ennek a boldogtalan lánynak a szenvedése - ő mindig mérhetetlenül gyöngéd volt! Ignác, meglátod, botrány lesz!

KIRÁLY
(bizalmatlanul) Meghatotta a szenvedése?

KAMARÁS
Felséges Úr, igaza van a Felséges Asszonynak, a herceg maga a született nemeslelkűség. (Félre) Felséges Úr, ha nem nemes lelkű cselekedet, akkor botrány, olyan biztos, mint kétszer kettő négy. Nem engedhetjük meg, hogy botrány legyen.

KIRÁLY
Nonono! (A Herceghez) Fülöp, megfontoltuk a dolgot, s mindazt, ami történik, csupán meggondolatlan nemeslelkűségednek tulajdonítjuk.

HERCEG
Nincs ebben semmiféle nemeslelkűség.

KIRÁLYNÉ
(sietve) Igenis nemeslelkűség, az bizony, Fülöpkém - ne vágj a szavamba, mi jobban tudjuk -, és szándékaid nemességét elismerve, megengedjük, hogy bemutasd a jegyesedet, akinek csöndesen tűrt szerencsétlensége mindannyiunkban magasabb rendű ösztönöket és őszinte nagylelkűséget keltett. Úgy fogadjuk őt a várban, mint a legkiválóbb úrnőkkel egyenrangút, és ez nem válik kárunkra, ellenkezőleg, dicsőséget szerez.

HERCEG
(a színpad mélye felé megy) Cirill, hozd ide őt - a király beleegyezését adja!

KIRÁLYNÉ
(a Király felé) Ignác, nyugalom.

KIRÁLY
Jó, jó.

Ő az... hát izé!

HERCEG
Felséges Úr! Bemutatom a menyasszonyomat!

KAMARÁS
(félhangon) Meghajolni... hajoljon meg, kisasszony... Meghajolni...

YVONNE
(semmi)

KAMARÁS
Hajoljon meg, hajoljon meg...

HERCEG
(súgva) Hajolj meg!

KIRÁLYNÉ
(félhangon) No, no... (Kissé meghajol, hogy ily módon figyelmeztesse Yvonne-t) No, no...

YVONNE
(semmi)

HERCEG
(aki egy kicsit zavarba jött, Yvonne-hoz) Ez a király, az apám, a Felséges Asszony... Hajolj meg, hajolj meg!

YVONNE
(semmi)

KIRÁLYNÉ
(sietve) Fülöp, szívből meghatódtunk... Édes teremtés. (Megcsókolja Yvonne-t) Gyermek, atyád és anyád leszünk, örömmel tölt el bennünket fiunk evangéliumi hevülete, és tiszteljük választását. Fülöp, mindig felfelé törj, és sohasem lefelé!

KAMARÁS
(jelt ad az Udvaroncoknak) Áááá!

UDVARONCOK
Áááá!

KIRÁLY
(kábultan) Igen, igen... izé.... hogyne.

KIRÁLYNÉ
(sietve) És most vezesd el, készítsenek elő neki egy lakosztályt (nagylelkűen), hogy semmiben se szenvedjen hiányt!

KAMARÁS
(a kezével jelt ad az Udvaroncoknak) Áááá!

UDVARONCOK
Áááá!

KIRÁLY
Hát ez... Hát ez... Fogjatok meg! Láttátok? Láttatok már ilyet? Hisz végül is nem ő mielőttünk, hanem mi őelőtte - nem ő hajolt meg előttünk, hanem mi hajoltunk meg előtte! (Döbbenten) És milyen ronda!

KIRÁLYNÉ
Csúf, az igaz, de a cselekedet szép!

KAMARÁS
Ha a menyasszony csúf, akkor a cselekedetnek kell szépnek lennie. Felséges Uram, a hercegnél néhány nap múlva magától elmúlik ez a dolog, csak nem szabad erőltetni, én viszont még ma odamegyek hozzá, s kifürkészem, mi a szándéka. Egyszerű különcködés az egész, nem kell ingerelni, mert ezzel csak ellenkezést váltunk ki belőle. Egyelőre csak szép nyugodtan.

KIRÁLYNÉ
És tapintatosan!

HERCEG
(Valentinhez) Valentin, ne lábatlankodj itt.

Ültesd ide. Folyton attól tartok, hogy megszökik. Oda kéne talán kötni az asztal lábához?

CIRILL
Így is félholt. Nem szökik ez meg, Fülöp...

HERCEG
No?

CIRILL
(Megrovóan) Minek ez az egész?

HERCEG
Minek? Minek? Ez egy torzszülött, akit le kell győzni, egy akadály, amit le kell győzni, érted? Ha vannak vadászok, akik sötét éjszaka egyedül mennek bivalyvadászatra... Ha vannak, akik szarvánál kapják el a bikát... Cirill...

CIRILL
Veled ma nem lehet beszélni.

HERCEG
De mindenekelőtt valami szörnyű kíváncsiság hajt - az a fajta kíváncsiság, mellyel egy férget szemlélünk, miközben bottal piszkálgatjuk.

CIRILL
Ha megengeded, kifejteném véleményemet.

HERCEG
Kérlek, csak tessék.

CIRILL
Hagyjuk békén a lányt, mert félóra múlva úgyse fogjuk tudni már, hogy mit kezdjünk vele... Ráadásul kellemetlen, rettentően kellemetlen, arról nem is beszélve, hogy ez kíméletlenség.

HERCEG
Ahogy megfigyeltem, ti is meglehetősen kíméletlenek voltatok.

CIRILL
Na persze, persze. De egészen más egy ártatlan kis vicc kinn a szabadban, és megint más idehurcolni ebbe a lakosztályba. Fülöp, azt tanácsolnám, hagyd abba.

HERCEG
Nézd csak, hogy ül. Hallatlan! De gondolj csak bele, micsoda arcátlanság! Azért, mert ez a lány olyan, amilyen, már senkinek se tetszhet? Micsoda szemtelenség! A természet galád önkénye! (Yvonne-t méregeti) Sőt, mi több, csak most, ahogy így elnézem őt, érzem át teljességgel a hercegségemet. Azelőtt legfeljebb bárónak érezhettem magam, még annak is a silányabb fajtából.

CIRILL
Ez furcsa, látszólag ugyanis úgy bántál vele, mint valami báró, s nem mint egy igazi herceg.

HERCEG
Valóban, furcsa, mégis azt mondom neked, soha nem volt ilyen kitűnő, sőt csodás közérzetem. Tralala... (Felvesz egy tollszárat, s hegyével az ujjára állítja) Nézd, ez eddig soha nem sikerült, és most sikerül. Nyilvánvaló, ahhoz, hogy megismerjem a saját kiválóságomat, találnom kell valakit, aki nálam sokkal gyatrább. Névlegesen hercegnek lenni, az semmi - tényleges hercegnek lenni, az már igen. Könnyedség... (táncol) öröm... No de gyerünk, vegyük közelebbről szemügyre a saját őrültségünket. Kisasszony, lenne szíves megszólalni?

YVONNE
(hallgat)

HERCEG
Tudod, ő egyáltalán nem olyan csúf, csak összetételében van valami... szerencsétlen elem.

CIRILL
Ez a legrosszabb.

HERCEG
Kisasszony, miért ilyen kegyed?

YVONNE
(hallgat)

HERCEG
Hallgat. Mondja, miért ilyen?

CIRILL
Nem felel. Meg van sértve.

HERCEG
Meg van sértve.

CIRILL
Nekem úgy tűnik, nem annyira sértett, inkább megrémült.

HERCEG
Elbátortalanodott.

YVONNE
(halkan, kényszeredetten) Egyáltalán nem vagyok megsértődve. Hagyjanak békén.

HERCEG
Á! Egyáltalán nincs megsértődve? Akkor miért nem válaszol?

YVONNE
(hallgat)

HERCEG
No?

YVONNE
(hallgat)

HERCEG
Nem válaszol? Miért?

YVONNE
(hallgat)

CIRILL
Hahaha! Nem válaszolhat! Meg van sértődve!

HERCEG
Kisasszony, legyen szíves, magyarázza el nekünk a saját működési mechanizmusát. Hisz kegyed egyáltalán nem olyan buta. Miért kezelik úgy kegyedet, mintha háromig se tudna számolni? Micsoda önfejűség ez az emberek részéről?

CIRILL
Nem buta ő, csak buta helyzetben van.

HERCEG
Nagyszerű! Elnézést, de egy dolog nagyon különös, Cirill. Figyeld meg, tulajdonképpen egészen szabályos orra van. És nem is olyan korlátolt. Egyáltalán nem tűnik rosszabbnak, mint sok más nő, akit ismerek. De akkor azokat miért nem zaklatja senki? Miért van ez így, kisasszony? Miért kegyed a bűnbak? Vagy inkább az áldozati bárány. Mert így jött ki a lépés?

YVONNE
(halkan) És így tovább. Körbe.

CIRILL
Körbe?

HERCEG
Hogyhogy körbe? Ne zavarj. Körbe?

YVONNE
Csak így tovább körbe, mindig mindenki, mindig minden... Így van mindig.

HERCEG
Körbe? Körbe? Miért körbe? Van ebben valami misztikus. Ááá, kezdem érteni. Tényleg van itt valami kör. Például: miért olyan lehangolt? Mert nincs jókedve. És miért nincs jókedve? Mert lehangolt. Figyeled, miről van itt szó? Pokol ez, nem is kör!

CIRILL
Kegyed a hibás, kis mamlasz! Föl a fejjel.

YVONNE
(hallgat)

HERCEG
Ó, hát egyszerűen taknyos kölöknek néz téged!

CIRILL
Hűha! Egy csöpp bátorságot! Csöpp bátorságot! Jókedvet! Életkedvet! Én mondom kegyednek: kegyed be van savanyodva. Mosolyodjon el és mindjárt jobb lesz.

HERCEG
No, mosolyogjon ránk. Ugyan, ez semmiség!

YVONNE
(hallgat)

HERCEG
Nem akar. Igaza van, ha elmosolyodna, úgyis erőltetett lenne. És csak jobban ingerelne, irritálna, idegesítene, izgatna, provokálna. Így igaz. Ragyogó dolog ez, Cirill! Gyönyörű! Először tapasztalok ilyesmit. És ha mi kezdenénk mosolyogni?

CIRILL
Abból se sülne ki semmi jó, mert az meg amolyan irgalmas mosoly lenne.

HERCEG
Van ebben valami pokoli furfang. Van ebben valami sajátos, pokoli dialektika. Nézd, meg kell hagyni, hogy nyakig benne van ebben az egészben. Látni rajta, bár hallgat, mint a sír. Tudod, olyan ez, mint egy gépezet, mint egy perpetuum mobile - olyan, mintha egy karóhoz odakötnél egy kutyát meg egy macskát: a kutya kergeti és rémisztgeti a macskát, a macska kergeti és rémisztgeti a kutyát, s ez így megy vég nélkül, akár egy őrült körforgás; kívülről meg teljes érzéketlenség.

CIRILL
Zárt és hermetikus rendszer.

HERCEG
Helyes! De mi volt előbb? Hogyan kezdődött? Hisz nem lehetett így az első perctől kezdve. Miért fél, kisasszony? Mert bátortalan. És miért bátortalan? Mert egy kicsikét fél. De mi volt először, mi kezdődött el előbb kegyedben?

YVONNE
(hallgat)

HERCEG
Rögtön, rögtön. No jól van, de nincs valami kegyedben belül? Nincs semmi? Hisz lehetetlen, hogy kegyed csupán testi fogyatékosságból áll. Kell hogy legyen kegyedben valami, valami jó tulajdonság, valami alap, valami ráció - valami, amiben kegyed is hisz, amit szeret saját magában. Meglátja, mi ezt a pislákoló lángocskát felélesztjük, és mindjárt kipirul az arc.

YVONNE
(hallgat)

HERCEG
Várj! Maradj veszteg! Ez most nagyon fontos - tegyük fel, hogy valaki odamegy hozzád, és azt mondja, hogy ilyen és ilyen vagy, a lehető legrosszabb, legrémesebb dolgokat, olyasmit, ami megöli az embert, ami elveszi a kedvét a beszédtől, az élettől. Te meg azt feleled erre: "Igen, ilyen vagyok, ez igaz, de..." De mi?

YVONNE
(hallgat)

CIRILL
De mi? No mi? Mondja ki bátran.

HERCEG
Hogy például: "...jó szívem van. Jó vagyok." Érted? Ez egy jó tulajdonság. Ez egy pozitívum.

CIRILL
(erőszakosan) Szólaljon már meg! Beszéljen már!

HERCEG
Talán verseket írsz, ugye? Afféle gyászdalokat, afféle elégiákat... ugye... ó, ha a világ legrosszabb versei lennének is, hidd el, hogy lelkesen szavalnám. Csak egyszerűen adj nekem valami támpontot - adj egy támpontot! Tehát verseket írsz?

YVONNE
(hallgat)

CIRILL
Ő ezt megveti.

HERCEG
Hiszel Istenben? Szoktál imádkozni? Letérdelsz? Hiszed, hogy Krisztus Urunk meghalt érted a keresztfán?

YVONNE
(megvetéssel) Persze.

HERCEG
Ez csoda! Végre! Hála néked, Magasságos Úristen! De miért mondja ezt így... ilyen hangon... megvetéssel? Az Istenről beszél, de megvetéssel! Arról, hogy hisz az Istenben, megvetéssel?

CIRILL
Ezt nem érem fel ésszel.

HERCEG
Cirill, mondok neked valamit. Csak a fogyatékosságai miatt hisz az Istenben, s ennek tudatában is van. Ha nem lennének fogyatékosságai, akkor nem hinne. Hisz az Istenben, de egyúttal azt is tudja, hogy ez az isten nem egyéb, mint gyógyír az ő pszichofizikai fogyatékosságaira. (Yvonne-hoz) Nem így van?

YVONNE
(hallgat)

HERCEG
Brrr... S mégis van ebben némi rettenetes bölcsesség, némi aluszékony bölcsesség...

CIRILL
Gyógyszer kell ide! Gyógyszer! A pirulák és a megfelelő kúra kigyógyítanák ebből a bölcsességből. Higiénia, kis reggeli séta, sport, vajas zsemle.

HERCEG
Bocsánat, de elfelejted, hogy a szervezete nem dolgozza fel a gyógyszereket. Azért nem dolgozza fel, mert túlságosan aluszékony. Ezt már tudjuk. Nem dolgozza fel a lehangoltság elleni gyógyszereket, mert túlságosan lehangolt. Elfelejted a misztikus kört. A reggeli séta meg a sport persze jó tenne a gyengeség ellen, de nem mehet sétálni, mert túl gyenge hozzá. Uraim, azaz dehogyis uraim, csak Cirill, nem hallottál ilyesmiről soha? Az emberben részvét ébred, igen, de az a részvét... ez a fajta részvét....

CIRILL
Bizonyára büntetés a vétkeiért. Biztosan nagyot vétkezett gyerekkorában. Fülöp, ennek az egésznek a mélyén valami bűn rejlik, bűn nélkül elképzelhetetlen az ilyesmi. Biztos, hogy kegyed súlyosan vétkezett.

YVONNE
(hallgat)

HERCEG
Hah! Most elkaptam a macska farkát! Figyeljen csak rám - ha kegyed annyira gyenge, akkor a szenvedést is gyengébben kell éreznie, gyengén, és még annál is gyengébben, hallja? A kör bezárul, de ebből kegyednek végül is haszna lesz, mert a dolgok kiegyenlítődnek. A világ minden varázsát, minden kísértését gyengébben érzi, de épp ezért gyengébben is szenved.

YVONNE
(hallgat)

HERCEG
No?

YVONNE
(hallgat, lesütött szempillái alól a Herceget nézegeti)

CIRILL
(észrevette) Hát ez meg mi?

HERCEG
Mi?

CIRILL
Voltaképpen semmi! És mégis...

HERCEG
(nyugtalan) Hát akkor mit akar?

CIRILL
Fülöp! Ez neked szól!

HERCEG
Nekem? Mi?!

CIRILL
Ez aztán a... Hisz ez téged... elnyel a szemével... Szenvedélyesen! Meg akar környékezni téged... úgy a maga módján... téged! Téged! Vigyázz, a gyengesége csupa szenvedély, csupa pokoli kívánás!

HERCEG
Hát ez egy... (stb.) A szégyentelen! Micsoda szemérmetlenség! Speciális szemérmetlenség. Hogy mersz rátapadni az emberre, te giliszta! Megsüssük egy kicsit? Fogd a piszkavasat és tartsd a tűzbe, ha majd jó fehéren izzik, attól csak felpattan! És megtáncoltatjuk a kicsikét!

CIRILL
De Fülöp!

HERCEG
Van benne valami, amit nem lehet lenyelni. Valami, ami elviselhetetlen! Kegyed sérteget engem! Kegyed a lehető legmélyebben megsértett! Nem akarok többet foglalkozni a női nyavalygásoddal. Te pesszimista, te... te realista...

CIRILL
Fülöp!

HERCEG
Figyeld, hogy ül.

CIRILL
Álljon fel.

HERCEG
Akkor meg állni fog. Figyeld, hogy könyörög... hogy könyörög... Folyvást könyörög valamiért... valamiért, valamiért... valamit akar tőlem. Cirill, ezt a nőszemélyt egyszerűen ki kell nyírni. Adj egy kést - könnyű szívvel elmetszem a torkát.

CIRILL
Az Isten szerelmére!

HERCEG
Ugyan, csak tréfáltam! De fél, nézd, most komolyan fél. Rettenetesen fél - a féreg. Miért fél kegyed, hiszen csak vicceltem... Csak tréfa volt! Miért veszi komolyan, ha tréfálok?

CIRILL
Kezded megjátszani magad.

HERCEG
Mi? Valóban. Mulatságos. Gondolod, hogy valóban megjátszom magam? Persze lehet. De ebben ő a hibás, nem én! Ő kezdett ki velem - nem én vele!

CIRILL
Ki az? (kinéz az ablakon) Vendégek, azt hiszem... a kamarás, udvarhölgyek.

VALENTIN
Ajtót nyissak?

HERCEG
Felderítésre jöttek. Gyerünk, fésülködjünk meg.

ELSŐ ÚRNŐ
Nincs itt senki. (Szétnéz)

MÁSODIK ÚRNŐ
De ha egyszer nem bírom! (vihog)

ELSŐ ÚR
És mégis komolyan veszi?

KAMARÁS
Nyugalom, nyugalom, hölgyeim!.... Csak semmi vihogás.

Kérem, hagyják abba a vihogást.

Mintha erre sétáltunk volna, csak úgy, s közben kifigyeljük, merről fúj a szél.

ELSŐ ÚRNŐ
Komolyan veszi? Hahaha! Micsoda ötlet!... Nézzék, itt a kis hölgy kalapja! A kalapja! Megveszek!

MÁSODIK ÚRNŐ
Megpukkadok!

KAMARÁS
Nyugalom! Nyugalom! Nyugalom!

VENDÉGEK
Hihihi - nem bírjuk! - hihihi! - Hagyd abba, mert nem bírom. - Te hagyd abba. - Megveszünk! Megpukkadunk!

A Herceg!

KAMARÁS
Nahát, nahát, éppen erre sétáltunk, s nem állhattuk meg, hogy be ne nézzünk (kezét dörzsöli) mindnyájan!

HERCEG
Yvonne, a kedvesem - örülök, hogy bemutathatom önöknek a menyasszonyomat.

VENDÉGEK
Áááá! (meghajolnak) Minden jót, minden jót!

HERCEG
Drágám, küzd le a félénkségedet, és szólj már valamit. Ezek az urak és hölgyek a legjobb társaságból valók, kedvesem, miért félsz tőlük úgy, mintha emberevők lennének vagy csimpánzok Borneó szigetéről. Elnézést, uraim és hölgyeim, a menyasszonyom rendkívül érzékeny, büszke és félénk teremtés - nem könnyű vele bánni. (Yvonne-hoz) Ülj már le, hisz nem állhatunk örökké.

YVONNE
(mintha a földre akarna ülni)

CIRILL
De ne oda!

VENDÉGEK
Hahaha!

ELSŐ ÚR
Megesküdnék rá, hogy volt ott egy szék.

ELSŐ ÚRNŐ
Volt, de elillant.

VENDÉGEK
Hahaha! Bűvészmutatvány! Milyen pech!

KAMARÁS
Tessék, tessék. (Odahúz egy széket) Csak óvatosan!

CIRILL
Tartsák jól, nehogy megint elillanjon!

KAMARÁS
Kegyeskedjék, kisasszony, jól megcélozni!

HERCEG
Jól célozd meg, drágám.

Végre!

ELSŐ ÚRNŐ
(a Herceg felé, bizalmasan) Igazán, herceg, ettől elpusztul az ember. Elpusztulok! Megpukkadok!

MÁSODIK ÚRNŐ
(a Herceg felé) Meg lehet pukkadni. Megveszek! Ez a legdivatosabb móka, az úgynevezett mopszlizós - nem is tudtam, hogy a hercegnek ilyen tehetsége van a mopszlizóshoz. Nézzék csak, hahaha!

HERCEG
(nevetésre ingerelve a vendégeket) Hahaha!

VENDÉGEK
Hahaha!

HERCEG
(hangosabban) Hahaha!

VENDÉGEK
(hangosabban) Hahaha!

HERCEG
(hangosabban) Hahaha!

VENDÉGEK
(elbizonytalanodva) Hahaha!

ELSŐ ÚRNŐ
Már mennem kell, sajnos... Eszembe jutott, hogy dolgom van... A herceg megbocsát.

MÁSODIK ÚRNŐ
Nekem is mennem kell... A herceg elnézi, ugye... Randevúm van. (Halkabban a Herceghez) Most már értem. Nekünk rendezte ezt az egészet! Tréfának szánta, ugye? A herceg gúnyt űz belőlünk! A herceg azért jegyezte el magát ezzel a kis nyomorulttal, hogy gúnyt űzzön belőlünk! Egyszerűen rosszmájú célzás... bizonyos udvarhölgyek fogyatékosságaira és defektusaira. Á, értem! A herceg tudomást szerzett arról a kozmetikai eljárásról és masszázsról, amivel Jolán kezelteti magát... és azért jegyezte el ezt a slampos békát... hogy Jolánt nevetségessé tegye, haha! Tisztán látom ennek a cselszövésnek ironikus élét! Viszontlátásra!

HERCEG
Az ironikus élét?

ELSŐ ÚRNŐ
(meghallja a fentieket) Ha így van, akkor már inkább a te két műfogadra akarta felhívni a figyelmet, drágám, amiről már mindenki tud! Haha, herceg, ne legyen oly kegyetlen, haha - viszlát, mennem kell.

MÁSODIK ÚRNŐ
Az én fogamra? Inkább a te műmelledre!

ELSŐ ÚRNŐ
A te görbe hátadra!

MÁSODIK ÚRNŐ
Nézd meg a lábujjaidat!

VENDÉGEK
Gyerünk! Mennünk kell!

HERCEG
De maradjanak még, hölgyeim és uraim!

VENDÉGEK
Mennünk kell! Viszontlátásra! Elszaladt az idő!

KAMARÁS
Elnézést, herceg, elnézést, herceg, elnézést, herceg - úgy látom, kénytelen leszek beszélni a herceggel, éspedig most azonnal! Kérem egy pillanatra! A herceg megrémisztette a szépnemet!

HERCEG
Nem én rémisztettem meg őket, inkább a saját fogyatékosságaik. Kiderült, hogy nincs semmi, ami ennél ijesztőbb lenne. Hah! Mi a háború és a dögvész és bármi a közönséges, apró, de rejtett fogyatékosságokhoz képest, amit másképpen defektusnak szoktak nevezni.

INNOCENT
Bocsánat.

HERCEG
Hát ez meg mi? Maga itt maradt?

INNOCENT
Igenis. Bocsánat. Csak azt akartam mondani, hogy ez aljasság.

HERCEG
Mi?

INNOCENT
Ez aljasság. Bocsánat, leülök. (Leül, szuszog) A felindulástól mindig elakad kissé a lélegzetem.

HERCEG
Maga azt mondja, hogy aljasság történt?

INNOCENT
Bocsánat. Elragadtattam magam. Szíveskedjék nekem megbocsátani, herceg. Tekintse úgy, hogy nem szóltam. Bocsánat. (El akar menni)

HERCEG
Máris, máris, maga azt mondta valamiről, hogy aljasság. Várjon már egy percet.

INNOCENT
(vagy halálos nyugalommal, vagy hallatlanul ingerülten) De ha egyszer úgy érzem, hogy nem fogok tudni eleget tenni!

KAMARÁS
Eleget tenni? Eleget tenni? Milyen ostoba kifejezés: eleget tenni?

INNOCENT
Eleget tenni annak, amibe belekezdtem. (El szeretne menni) Bocsánat.

HERCEG
Rögtön, de ne legyen már olyan titokzatos, uram...

INNOCENT
Csak arról van szó, hogy én szeretem őt... és ennek következtében elragadtattam magam, és tiltakozni bátorkodtam. Most azonban visszavonom a tiltakozásomat, s kérem úgy tekinteni, mintha az egész incidens meg se történt volna.

HERCEG
Hogy maga? Maga szereti őt?

CIRILL
A mindenit!

KAMARÁS
Ko-mé-dia!

HERCEG
Átdöfte a szívemet, kérem! És most egyszeriben minden komolyra fordult. Nem tudom, ismeri-e maga ezt - ezt a hirtelen átmenetet a nevetésből a komolyságba? Van ebben valami szent. Van ebben valami kinyilatkoztatásféle. Minden zsák megtalálja a maga foltját. E triviális mondást fel kéne vésni a templomok homlokzatára.

INNOCENT
Én csak egy szerény halandó vagyok.

HERCEG
Yvonne, bocsáss meg nekem. Hála Istennek, még beléd is lehet... valaki... mégiscsak lehet... Tehát lehet... Neked is van valakid, aki... Micsoda megkönnyebbülés! Én tulajdonképpen csak azért, mert nem tudtam elviselni létedet... Kérlek, bocsáss meg. Gyermekeim, áldásom rátok. Hagyjatok magamra.

CIRILL
(észreveszi, hogy Yvonne félrehajtja a fejét) Sír...

HERCEG
Sír? A boldogságtól.

CIRILL
Nem bíznék annyira ebben a bőgőmasinában. Lehet, hogy a boldogtalanságtól sír. A kisasszony szereti őt?

YVONNE
(hallgat)

CIRILL
A hallgatás - tagadás.

HERCEG
Ó! Nem tesz semmit! Már az is valami, hogy akadt valaki, aki téged szeret. (Innocenthez) Ön derék ember, igazi férfi. Szereti őt - ez ragyogó! Ön megmentette a világot a pusztulástól. Mi valamennyien teljes szívünkből tiszteljük önt!

INNOCENT
Az önérzetem arra kényszerít, hogy eláruljam, ő is szeret engem, csak valószínűleg szégyenli bevallani a herceg előtt, hisz természetesen mint objektum nem hozok rá dicsőséget. (Yvonne-hoz) Miért játszod meg magad, hisz nemegyszer mondtad már, hogy szeretsz.

YVONNE
(hallgat)

INNOCENT
(ingerülten) Na, ne hordd fönn az orrodat. Ha arról van szó, éppen annyira vonzó vagy számomra, mint én a te számodra, sőt lehet, hogy nem is annyira.

HERCEG
Hallottátok ezt?

INNOCENT
(hűvösen) A herceg megengedi, hogy megmagyarázzam. Amikor azt mondtam, hogy szeretem, akkor arra gondoltam - hogy jobb híján, vagyis, mondjuk, hogy olyas valaminek a híján...

KAMARÁS
Fi donc! Ebből elég.

INNOCENT
Arról van szó, hogy a jobb nők, sőt akár a középszerűek is, hallatlanul nehézkesek és kellemetlenek, vele viszont kikapcsolódik az ember, legalább kikapcsolódhat, és neki nem vagyok rosszabb, mint ő nekem, s így legalább kikapcsolódhatom vele ebből az örökös, szünet nélküli versengésből... ebből az egész parádéból, ami a világban folyik. Szeretjük egymást, mert ő ugyanúgy nem tetszik nekem, ahogy én neki, s így egálban vagyunk.

HERCEG
Csodálom az őszinteségét!

INNOCENT
Szívesen hazudnék, de ez ma már lehetetlen, a mi korunk túl átlátszó, minden fügefalevél elfonnyadt. Nem marad más hátra, csak az őszinteség. Nem titkolom, hogy mi tulajdonképpen úgy szeretjük egymást... vigaszképpen... mert nekem ugyanannyi sikerem van a nőknél, mint neki a férfiaknál. De nem titkolom azt sem, hogy féltékeny vagyok rá - nem, nem fogom eltitkolni a féltékenységemet, következetesen kinyilvánítom, jogom van hozzá! (Yvonne-hoz, váratlan szenvedéllyel) Beleszerettél? Bele? Mi? Mi?

YVONNE
(üvölt) Menj! Menj! Menj! Mars innen!

INNOCENT
Szerelmem!

YVONNE
(kialszik) Mars innen!

HERCEG
Megszólalt. De ez esetben... Megszólalt. Beszélt. Hallottátok? De ez esetben... ez azt jelentené... ha megszólalt... hogy tényleg belém szere...

INNOCENT
Igen, ez látható. Vesztettem, mint mindig. Következésképpen távozom. Elmegyek. (El)

HERCEG
Belém szeretett... Ahelyett, hogy meggyűlölt volna. Én gyötröm. Megalázom. Ő meg belém szeretett. És most... szeret. Azért, mert nem bírom elviselni. Ezért szeret engem. A helyzet kezd komolyra fordulni.

Eridj innen, Valentin! Most mit csináljak?

KAMARÁS
Alkalmazza a herceg ebben a helyzetben a fiatalos könnyelműségét!

HERCEG
(Yvonne-hoz) Nem. Mondd azt, hogy nem. Nem szeretsz, ugye?

YVONNE
(hallgat)

HERCEG
Ha ő engem szeret, akkor én... akkor én... szeretve vagyok általa... Ha pedig szeretve vagyok általa, akkor én vagyok a szerelmese... Benne vagyok. A szívébe zárt. Nem vethetem meg... ha szeret. Nem lehetek itt megvető iránta, ha ott, benne, szeretve vagyok. Ó hát én tulajdonképp végig azt hittem, hogy én itt önmagam vagyok magamban - és most puff, tessék! Elkapott, és kiderült, hogy benne vagyok, ott benne, akár egy csapdában! (Yvonne-hoz) Ha én vagyok a te szerelmesed, akkor nem lehet, hogy ne szeresselek. Azaz meg kell szeresselek... megszeretlek...

CIRILL
Mit akarsz csinálni?

HERCEG
Megszeretem.

CIRILL
A lehetetlenre vállalkozol! Ez képtelenség!

HERCEG
Yvonne, vedd a kalapod.

CIRILL ÉS KAMARÁS
Hová? Hová?

HERCEG
Elmegyünk. Kettesben. Egymással. Hogy megszeressük egymást.

CIRILL
És most?

KAMARÁS
Ez a lány elvette az eszét!

CIRILL
A csúfság elveheti az ember eszét? A csúfság?

KAMARÁS
A csúnya nők néha könnyebben az ember fejébe szállnak, mint a szépek, ha az ember túlságosan közel merészkedik hozzájuk.

CIRILL
Megáll az eszem!

KAMARÁS
Én mondom önnek, hogy nincs ennél veszélyesebb... Általában a kellemes nőket tartják veszélyesnek, de a kellemetlen, az igazán kellemetlen nő a férfiaknak - csakúgy, mint a nőknek, az igazán kellemetlen férfi... Hohó! Mindig vigyázok, nehogy túlzottan belebonyolódjak. A másik nem mindig rabságot jelent! Egy ilyen kellemetlen nő, főleg ha fiatal, és ha a kellemetlensége elég intenzív - hóhóhó! És főleg annak az ifjúnak, aki bizalommal közeledik hozzá, lelkesedéssel - hóhóhó -, és aki hirtelen szemtől szembe találja magát... mindenféle rémes... rémes dolgokkal...

CIRILL
Milyen dolgokkal?

KAMARÁS
Fiatalember, neked fogalmad sincs ezekről. Még nekem se, pedig hogy most dicsérjem magam, elég nagy élettapasztalatom van. Vannak bizonyos jelenségek, melyeket egy gentleman nem ismerhet, egyszerűen azért nem, mert ha ismerné, nem lenne többé gentleman.

Már megint ki az?

VALENTIN
Nyissak ajtót?

KIRÁLYNÉ
Hol van Fülöp? Nincsenek itt?

KAMARÁS
Elmentek.

KIRÁLY
Személyesen jöttünk ide, mert, uramisten, ez a gyerek már megint szép dolgot művelt! Az udvarhölgyek azzal keresték fel a királynét, hogy fiunk állítólag szándékosan, a hecc kedvéért eljegyezte magát ezzel a koszlottal, s ezzel akarja nevetségessé tenni őket... kifigurázni szépségük tökéletlenségét... Hahaha! A gézengúz! Ettől még nem dől össze a világ!

KIRÁLYNÉ
Mégsem engedhetjük meg. Rémesen fel vannak háborodva az udvarhölgyeim, az urak meg illetlen vicceket engednek meg maguknak.

KAMARÁS
Az ám! Ha csupán erről volna szó! Csak óvatosan!

KIRÁLY
Miért? Mi történt?

KAMARÁS
Az történt... Hogy most már szereti is... hogy szereti a lányt... Nem, ezt nem lehet szavakba foglalni. Ezt képtelenség elmondani. Ebben valami robbanásveszély van! Felséges Uram! Vigyázzanak, föl ne robbanjon!

KIRÁLY ÉS KIRÁLYNÉ
Mit tegyünk?

HERCEG
Mit csinálsz itt?

CIRILL
Ülök.

HERCEG
És?

CIRILL
Semmi.

HERCEG
Miről beszéltek? Nem hallottad, min nevetgélt ez a két puccos dáma? Nem kaptál el valamit belőle?

CIRILL
A nők mindig nevetgélnek. A vihogás a nők természetes állapota, mert ez illik legjobban az arcukhoz.

HERCEG
Rajtam nevettek?

CIRILL
Miért nevettek volna éppen rajtad? Eddig egymást nevették ki.

HERCEG
Ha nem rajtam, akkor őrajta... a menyasszonyomon. De észrevettem, ez már másfajta nevetés. Lehet, hogy tévedek, de azt hiszem, a nevetésüknek már nem ő a tárgya... hanem én. A férfiak is, a nők is folyvást sugdolóznak és vihognak. Vagy képzelődöm? Majd kiderítem... Kérlek... Kérlek, próbáld megfigyelni, miket mondanak rólunk, és miféle vicceket gyártanak. Szeretném tudni, mifélét. Persze egyáltalán nem érdekel, csak szeretném tudni. És alkalomadtán mondd meg nekik, hogy ha továbbra is arra vetemednek, hogy a hátam mögött...

CIRILL
Fülöp, mi történt veled? Olyan ingerlékeny és sértődékeny vagy, mintha te lennél a saját menyasszonyod.

HERCEG
Nono, túl sokat engedsz meg magadnak. Elég. Nem szoktam meg, hogy kinevessenek, hogy kicsúfolják a tetteimet vagy az érzéseimet. Mondd meg ennek a csőcseléknek, hogy ha valaki csak a legkisebb illetlenségre vetemedik, ha csak az illetlenség árnyékára is...

KIRÁLYNÉ
Ízlett? Nos, ízlett? Ugye? Jóllakott a kislány? (Elmosolyodik, megcsókolja Yvonne-t) Talán még egy kis körtét? Egy kis cukrozott körtét? Finom kis édes körtét?

YVONNE
(hallgat)

KIRÁLYNÉ
A körte tápláló. (Nevet) Egészséges! Egészséges!

KIRÁLY
Egészséges ám. Hami-hami.

KIRÁLYNÉ
Vagy egy kis tejszínt? A tejszín erőt ad. Egészséges. Egy kis tejszínt, jó? Vagy tejecskét? Tejecskét, cukorral?

No mi az? Nincs étvágyunk? Jaj, ez nem szép. Akkor most mit csináljunk? Hm? Mit csináljunk?

YVONNE
(hallgat)

KAMARÁS
Semmi? (Emberbaráti mosollyal) Semmi?

KIRÁLY
Semmi? (Emberbaráti mosollyal, majd hirtelen ideges lesz) Semmi? (A Kamaráshoz) Semmi?

KIRÁLYNÉ
Semmi...

KAMARÁS
Az égvilágon semmi, Felséges Uram. Lényegében, hogy úgy fejezzem ki magam: semmi.

KIRÁLYNÉ
Olyan bátortalan... Olyan bájos, csendes. Talán csak az kellene, hogy néha megszólaljon. (Yvonne-hoz) Hogy néha megszólalj, madárkám. Nem nagy ügy. Néha mondani kell valamit, gyermekem - így kívánja az illendőség, az elemi illendőség. Vagy nem akarsz illedelmesen viselkedni... Hm? Hát akkor mit csináljunk? Mihez kezdjünk most? Hm?

KIRÁLY
No?

KAMARÁS
He?

YVONNE
(hallgat)

KIRÁLY
Mi lesz? Semmi? De hát nem lehet így élni? De hát nem lehet egész nap fel-alá járkálni a házban, és semmi - és semmi! Ez unalmas. Egyszerűen unalmas. (Végignéz a megrökönyödött arcokon) Unalmas! Az isten szerelmére!

KAMARÁS
Unalmas!

KIRÁLYNÉ
Irgalmas Isten!

VALENTIN
(be) Herceg úr, kérem, a doktor úr megérkezett, és a galériában van.

HERCEG
(Yvonne-hoz) Gyere, megvizsgálnak. Ha megengedik!

KIRÁLYNÉ
Fülöp! Kérlek, egy pillanatra! Fülöp!

(Az Udvaroncokhoz) Menjenek, hölgyeim és uraim, beszélnivalónk van a fiunkkal.

Fülöp, nem panaszkodhatsz, tiszteljük az érzéseidet. Atyja és anyja lettünk ennek a kis verébnek. Csak hát nem lehetne valahogy hatni rá, hogy kissé közlékenyebb legyen? Ma megint egész uzsonna alatt hallgatott. Az ebédnél is hallgatott. Hallgatott reggeli közben is. És ezenkívül állandóan hallgat. Hogy fest ez, és hogy festünk mi vis-à-vis e hallgatással? Elvégre neki is tartania kell magát az illemhez, Fülöp.

HERCEG
(gúnnyal) Az illemhez?

KIRÁLYNÉ
Fülöp, fiam, hát nem vagyunk mellette egész anyai szívünkkel? Mit sem törődve a fogyatékosságaival, szeretjük őt azért mert téged szeret.

HERCEG
(vészjóslóan) Szeretitek! Szeretitek! Mindenesetre nem tanácsolnám, hogy ne szeressétek! (Kimegy)

KIRÁLYNÉ
Istenem, világosítsd fel, Istenem, vezesd jó útra! Ignác, lehet, hogy túl kevés benned az érzelem a kicsike iránt - fél tőled.

KIRÁLY
Fél... Ahogy a szobák sarkába bujkál, és hol az egyik, hol a másik ablakon bámul kifelé. És semmi. (Döbbenten) És semmi! Kinézi az összes ablakunkat. Fél... (A Kamaráshoz) Add ide a jelentéseket! Á, Franciaország újra háborog. (Magában) Fél, és maga se tudja, mitől? Tőlem? (A Királynéhoz) Te meg túlságosan körülugrálod. (Utánozza) Egy kis körtét, egy kis sütikét. Mintha fogadósné volnál.

KIRÁLYNÉ
Igen, te kiváltképp természetesen viselkedsz vele - mielőtt szólnál hozzá, jó nagyot nyelsz. Azt hiszed, nem hallani? És úgy beszélsz vele, mintha félnél tőle.

KIRÁLY
Én? Mintha félnék tőle? Ő fél. (Halkabban) A cafka.

KAMARÁS
A Felséges Úr őkegyelmessége, úgy tűnik, elbátortalanítja őt, de ezen nem is csodálkozom, mert engem is elfog a szent rettegés e méltóság közelében. Mégis azt merészelem javasolni, hogy ha a Felséges Úr megpróbálna négyszemközt beszélni vele... Hogy egy kicsit bátorítsa...

KIRÁLY
Én bújjak össze vele? Ezzel a Mutyulival?

KIRÁLYNÉ
Ragyogó ötlet. Meg kellene kissé szelídíteni - előbb csak félrevonulva, négyszemközt, aztán majd megszokik bennünket, s így véget vethetünk az egész elviselhetetlen riadalomnak meg rémületnek. Ignác, ne légy gyerek. Mindjárt ide is küldöm őt valami ürüggyel. Fülöp most úgyis az orvossal tárgyal. Ideküldöm, mintha csak a hímzőfonalat akarnám áthozatni vele a szobámba, te meg légy atyai hozzá. (El)

KIRÁLY
Kamarás, néha túllősz a célon... miről beszélgessek én a Mutyulival?

KAMARÁS
De Felséges Uram, ez a legegyszerűbb dolog: odamegy hozzá, rámosolyog, eltársalog vele, tréfálkozik, erre ő is elmosolyodik, sőt elneveti magát, akkor a Felséges Úr ismét rámosolyog - és így a mosolyokból kibontakozik az, amit a társasági együttlét atmoszférájának neveznek.

KIRÁLY
Elmosolyodom, elmosolyodom... Én ugráljak előtte ezért mert ő bátortalan? Kamarás, jobb, ha rád bízom a dolgot. (El akar menni)

KAMARÁS
De Felséges Uram! Az csak nem jelent újat a Felséges Úrnak, hogy bátorítson valakit - mint ahogy az sem, hogy elbátortalanítson.

KIRÁLY
Igen, de ez a lány fél... Figyeld meg... attól... fél a rüfke.

KAMARÁS
Mindenki fél valamitől.

KIRÁLY
Igen, de ő valahogy olyan lomhán - olyan lomhán fél. (Rémülten) Kamarás, ez a lány lomhán fél. Hohó, már jön is. Várj, csak nem fogok itt egyedül hülyéskedni?! Ne menj el, maradj itt. Eee. (Barátságos arckifejezést vesz fel)

Ááá, tessék, tessék.

(Jóindulattal) No, mi van, mi van?

YVONNE
A hímzőfonál...

KIRÁLY
A hímzőfonál?

YVONNE
A hímzőfonál...

KIRÁLY
Ó, ó, itt a hímzőfonál. (Nevet)

YVONNE
(elveszi a hímzőfonalat)

KIRÁLY
Hehehe.

YVONNE
(hallgat)

KIRÁLY
Elkallódott a hímzőfonál?

YVONNE
(hallgat)

KIRÁLY
Hm, hm! (Odalép hozzá) No, mi van? No, no. (Nevet) No? Mintha egy kicsit izé... kicsit félnénk, nem? Mi? Nincs mitől. No! Nincs mitől! (Türelmetlenül) Ha egyszer mondom, hogy nincs mitől!

YVONNE
(kissé visszahúzódik)

KIRÁLY
Hát én vagyok az édesapa... Fülöp édesapja, papája. Pfuj! Nem a papája, hanem az édesapja! Mindenesetre... nem vagyok idegen. (Közelebb lép, Yvonne hátrál) Nem kell megint ennyire... Én is közönséges halandó vagyok. Közönséges, no szóval nem Heródes király! Senkit nem ettem még meg. Nem kell félned! Elvégre nem vagyok vadállat! (Közelebb lép, Yvonne rémülten hátrál, elejti a hímzőfonalat, a Király üvölt) Na, mondom, hogy nem kell félned! Nem vagyok vadállat!!!

KAMARÁS
Ne, ne. Pszt... Ne!

KIRÁLY
Te lotyó!

KAMARÁS
Csendesebben! Még meghallja valaki!

KIRÁLY
Fél! Fél!! Fél, hogy a fene enné meg! Etyele-petyele... öntyöm-pöntyöm... utyu-mutyu...

KAMARÁS
Merem állítani, hogy ez még félni se tud. Van itt az udvarhölgyek közt néhány, aki csodálatosan tud félni - kecsesen, pikánsan -, ez meg mintha csupaszon állna az ember előtt. (Undorral) Anyaszült meztelenül!

KIRÁLY
Ó, eszembe jutott valami.

KAMARÁS
Felségednek? Mi?

KIRÁLY
Szóval fél. Kamarás, emlékszel arra... arra a hogyishívjákra... mikor mi ketten... Jó régen. Hogy felejt az ember!

KAMARÁS
Mire, Felséges Uram?

KIRÁLY
Réges-régen. Teljesen kiment a fejemből. Nagyon régen. Akkortájt még herceg voltam, te meg éppen csak kamarásjelölt. Emlékszel arra a kicsikére, aki izé... akit mi... alighanem éppen ezen a kanapén. Azt hiszem varrólány volt...

KAMARÁS
Aha, a varrólány, a kanapé... Hej, fiatalság bolondság, micsoda idők!

Mi van, Valentin? Ne zavarj.

KIRÁLY
Aztán meghalt ugye? Alighanem vízbe fúlt...

KAMARÁS
Persze! Mintha tegnap történt volna. Felment a hídra és onnan a folyóba... Hej, fiatalság bolondság, annál nincs szebb a világon!

KIRÁLY
Nem gondolod, hogy hasonlított ehhez a Mutyulihoz?

KAMARÁS
De Felséges Uram, ez egy koszlott szőke, az meg egy bögyös fekete volt, anyajeggyel.

KIRÁLY
Eh! De ugyanígy félt. Etyele-petyele. Öntyöm-pöntyöm. Éppen így félt. Ezer ördög, hogy félt az a kis cafat!

KAMARÁS
Ha a Felséges Úrnak ez az emlék a legkisebb mértékben is kellemetlen, jobb nem emlékezni rá. Halott nőkre egyébként is jobb nem emlékezni. A halott nő nem nő.

KIRÁLY
Ugyanígy félt, és ugyanilyen... meggyötört volt. Ezen a kanapén. Hogy mindig valaki, hogy mindig valami... Huh, huh! Ezer ördög, kamarás, ezer ördög, hogy eszembe jutott!

KIRÁLYNÉ
Gratulálok! Csodálatosan felbátorítottad! Tökéletesen felbátorítottad! Szegény alig kap levegőt! Mi ütött beléd, Ignác? Mindent elrontottál!

KIRÁLY
Az ördögbe is. Ne közeledj hozzám, asszony.

KIRÁLYNÉ
Mi történt? Miért ne közeledjek hozzád?

KIRÁLY
Miért? Miért? Mindig csak az a miért! Hát nekem már kívánságaim se lehetnek? Talán gyámság alá helyeztél? Hát nem vagyok úr a saját házamban? Mindenről magyarázatot kell adnom? Mit nézel így rám? Mit bámulsz? Hogy mi? Hogyhogy? Hogy miért kiabáltam? Mert eszembe juttatott valamit!

KAMARÁS
Szóra sem érdemes! Felséges Uram, szóra sem érdemes.

KIRÁLY
Eszembe juttatott valamit - rólad! Rólad, kedvesem!

KIRÁLYNÉ
Rólam?

KIRÁLY
Hahaha, mit bámulsz így? Az ördögbe is, Margit, beismerem, hogy elragadtattam magam, de képzeld el, micsoda különös dolog, de nem bírok úgy ránézni erre a verébre, hogy ne jutna mindjárt valami eszembe rólad. Nem akartam erről beszélni, mert kissé kínos, de ha kérded, hát őszinte leszek. Előfordul, hogy valaki egy másvalakit juttat eszünkbe, de hogy úgy mondjam, neglizsében. Én meg ahányszor ránézek erre a Mutyulira, ahogy mozog... ahogy piszmog, ahogy szöszmötöl... figyeld meg, ahogy csámcsog magában... mindig eszembe jutsz, mindig felmerül bennem valahogy... a szertelenség... a te...

KIRÁLYNÉ
Én jutok eszedbe róla? Az én... szertelenségem?

KIRÁLY
Igen! Igen! Pontosan az, amire gondolsz! Mondd csak ki! Mondd ki, és mindjárt kiderül, hogy ugyanarra gondolunk. Súgd a fülembe.

KIRÁLYNÉ
Ignác! Miről beszélsz?

KIRÁLY
Szóval így állunk, hitvesem! Szóval vannak nekünk is titkaink!

KIRÁLYNÉ
Megfeledkezel magadról!

KIRÁLY
Éppen most jut eszembe! Most ébredek rá! Lassan minden eszembe jut. Etyele-petyele. Öntyöm-pöntyöm! (Hirtelen el)

KIRÁLYNÉ
Ez meg mit jelentsen?

KIRÁLYNÉ
Ne kellesd magad.

IZA
(elszégyelli magát) Felséges Asszonyom...

KIRÁLYNÉ
Folyton kelleted magad. Mióta ez a... ez a... szerencsétlen megjelent az udvarban, azóta mindnyájan szüntelenül kelletitek magatokat. No gyere ide, udvarhölgyem. Kérdezni akarok tőled valamit.

IZA
Asszonyom...

KIRÁLYNÉ
Nézz a szemembe. Valld be: senkinek se beszéltél, senkinek se fecsegtél... a verseimről? Valld be, hogy nem bírtad ki, és elmondtad!

IZA
Felséges Asszonyom!

KIRÁLYNÉ
Tehát nem beszéltél? Senkinek? Akkor nem értem, honnan szerzett tudomást róla. Bizonyára megtalálta a matrac alatt a füzetemet.

IZA
Kicsoda, Felséges Asszonyom?

KIRÁLYNÉ
Csak erről lehet szó, semmi másról. Csak erre gondolt! Várj csak, mondd meg nekem őszintén, beszélj velem úgy, mintha nem lennék királyné, erre a pár percre most felmentelek a kötelező tisztelet alól. Mondd meg nekem az igazat, ha Yvonne-ra nézel, nem jut eszedbe valami? Nem fordul meg semmi a fejedben? Valami képzettársítás? A járásáról például? Az orráról? A nézéséről és egyáltalán az egész lényéről? Semmire... nem emlékeztet téged? Nem gondolod, hogy valakinek esetleg, némi rosszmájúsággal, erről az én... az én... verseim jutnak eszébe, melyekbe talán túl sok költészetet öltem... a költeményeim... azok az intim költemények?... Ó!

IZA
Hogy mi? A költeményeid, Felséges Asszonyom, és... és... Hogyan?

KIRÁLYNÉ
Átkozott költészetem! Túl közönséges ez a világ! Átkozott szárnyalások, eksztázisok, ábrándok és vallomások! Nem mondasz igazat! Hah... "szertelen", azt mondta... miért "szertelen"? Ha nem olvasta volna, akkor nem mondaná - csak nem a rímeim voltak szer...? Milyen undok szó ez! Nem mondasz nekem igazat! Esküdj meg itt azonnal, hogy egy mukkot se szólsz arról, amit most mondtam. Esküdj meg! Esküdj meg, itt a gyertyák előtt. Nem tréfálok. Esküdj meg! Minden álszentség nélkül. Gyorsan, térdre... mond utánam: esküszöm...

HERCEG
Anyám, szeretnék beszélni veled. Ó, bocsánat. Félbeszakítottam valami varázsolást.

KIRÁLYNÉ
Nem, nem, csak a cipőmet igazította meg. Túl bő cipőt vettem.

HERCEG
Miért ijesztette meg a király a menyasszonyomat?

KIRÁLYNÉ
Fülöp! Ezen a hangon nem szabad!

HERCEG
Hát milyen hangon? Milyen hangon, ha az apám minden indok nélkül nekiesik a menyasszonyomnak, és üvölteni kezd vele - durván! Ha a menyasszonyom csaknem megdermed a rémülettől. Ha egy percre sem tehetem ki a lábam anélkül, hogy ne kezdenétek őt azonnal piszkálni valamivel, amihez éppen kedvetek szottyan? Az hiszem, inkább túlzottan is nyugodt vagyok.

Eridj innen, Valentin. Szeretnék veled négyszemközt beszélni, anyám.

KIRÁLYNÉ
Beleegyezem, de előbb mondd meg, mit akarsz mondani.

HERCEG
Látom, Felséged ugyancsak óvatos. Anyám, bocsánatot kérek, hogy olyasmit kell mondanom... olyasmit, ami elég furcsán és személyesen hangzik. Nem is tudom, hogyan foglaljam szavakba. Állítólag a királynak a menyasszonyomról valamilyen bűneid jutnak eszébe?

KIRÁLYNÉ
Ki mondta ezt neked?

HERCEG
Az atyám! Azt mondta, azért üvöltött, mert a te intim bűneid jutottak eszébe Yvonne-ról.

KIRÁLYNÉ
Ignác, mit fecsegtél te össze a fiadnak?

KIRÁLY
Fecsegtem? Nem fecsegtem semmit. Nyaggatott, tehát mondtam neki valamit. Hogy mit? És hogyan? És miért? Az igazat mondtam. Jobb szeretném, ha téged nyaggatna, nem engem.

KIRÁLYNÉ
Ignác!

HERCEG
Pillanat... Egy pillanat... Gondoljátok csak meg, hogy milyen helyzetbe hoztok engem. Az apám se szó, se beszéd, nekiesik a menyasszonyomnak. Nekiesik, s amikor megkérdem tőle, hogy miért tette, ehhez, azt hiszem, minden jogom megvan, olyan dolgokat hordtok össze, amivel nem tudom, mit kezdjek, amivel semmire se jutok. Mi ez a cirkusz? Az anyámnak bűnei vannak, s ezért az apám nekiesik a menyasszonyomnak?

KIRÁLY
Igen, nekiesem. Én egy olyan nekieső apa vagyok. Na és, mit gondolsz, miért? Talán a saját bűneim miatt? Margit, mit bámulsz így? Ha te így bámulsz, én is bámulni foglak.

HERCEG
A szüleim bámulják egymást a menyasszonyom miatt. Az anyám az apámat, az apám az anyámat bámulja a menyasszonyom miatt.

KIRÁLY
Nono, Fülöp, ne csinálj bolondot az apádból. Nyugodj meg...

KIRÁLYNÉ
Fülöp, az apád idegességében mondott neked valamit, hogy ne gyötörd tovább a kérdéseiddel. Nem érdemes tovább foglalkozni ezzel a badarsággal. Beszéljünk másról.

HERCEG
Felség, jól tudom, hogy ez badarság.

KIRÁLYNÉ
Ne beszéljünk róla. Színtiszta badarság!

HERCEG
A lehető legnagyobb mértékben badarság. Eh! Ostobaság. Sőt, hülyeség. (Meghajol)

KIRÁLYNÉ
Mit hajlongsz?

HERCEG
(bizalmasan) Mert magam is kissé meghülyültem - a lánnyal szemben...

KIRÁLYNÉ
Te meghülyültél?

HERCEG
Nehéz lenne más szót találni rá. Nem szeretem ezt a lányt. Azért hiszem, nagyon remélem, hogy ti azért viselkedtek hülyén és értelmetlenül vele szemben, mert én magam is úgy viselkedem.

KIRÁLY
Nono, túl sokat engedsz meg magadnak.

KIRÁLY
Miért hajlongsz, te szamár? Miért?

HERCEG
(bizalmasan) Vele szemben bármit megengedhet magának az ember.

KIRÁLY
Mi? Hogy? Bármit? Én nem engedek meg magamnak semmit. Mit akarsz tőlem? Kamarás... (hátrál) izé... hm... Ez meg mi?

KIRÁLYNÉ
Fülöp, mit jelentsen ez a hajlongás? Hagyd abba!

KIRÁLY
(félre) A dög! A dög!

KAMARÁS
Ha vele szemben bármit megengedhet magának az ember, ez nem jelenti azt, hogy a herceg velünk szemben is bármit megengedhet magának.

(Félreugrik) Nekem ne! Mit akar tőlem? Semmi közöm az egészhez! Ne közelítsen hozzám!

HERCEG
(bizalmasan) Őt bárki megközelítheti. Megragadhatja a haját, a fülét!

KIRÁLY
(hirtelen) Hahaha! (Elszégyelli magát, elhallgat) Izé... Hm...

KAMARÁS
Hercegem, ha a herceg megérint engem, akkor én...

HERCEG
Őt bárki megérintheti! Higgyétek el nekem, azt művelhetitek vele, amihez épp kedvetek szottyan! Ő olyan, hogy vele bármit lehet! Bátortalan. Nem tagadom. Ellenszenves. Bármit szabad. Hülye lehetsz vele, ocsmány, ostoba, iszonyú, cinikus - ahogy csak akarod. (Meghajol a kamarás felé) Ahogy tetszik... Ahogy tetszik...

KAMARÁS
(hátraugrik) Engem nem érdekel az egész! Nekem teljesen mindegy! (Meghajol a Herceg felé) A viszontlátásra... A viszontlátásra... (El)

KIRÁLY
A dög. A dög. Nono, Füpcsi... Mit nézel így? Viszlát. (Meghajol) Viszlát! Menj! Menj! (El)

KIRÁLYNÉ
Mit jelentsen ez?! Magyarázd meg, mit akar ez jelenteni, miért mondod ezt... Viszontlátásra, viszontlátásra. (El)

HERCEG
(utánuk) Bármit szabad! Bármit! Ki mit akar. (Magának) Ő meg ott ül valahol a kályha mellett, és engem szeret - engem szeret! Engem szeret! Bármit szabad! Bármit lehet! Kinek mi tetszik! Bármit!

Vele egyszerűen nem kell az embernek feszélyeznie magát!

IZA
Kérem, hagyjon békén!

HERCEG
Ó, ne feszélyezze magát, kisasszony! Szabad. (Szájon csókolja) Ó! Gyönyör!...

IZA
(kiszabadítva magát) Mert kiabálni fogok!

HERCEG
De ha egyszer mondom, hogy ne izgassa magát, mert vele bármit szabad! Bocsánat! Tulajdonképpen nem akartam. Valahogy úgy jött magától... Bocsánat, mit is tettem? Úgy viselkedtem, akár egy őrült...

IZA
Arcátlanság!

HERCEG
Könyörgök, ne beszéljen róla senkinek, mert ha a menyasszonyom fülébe jut, szenvedni fog tőle... Szenvedni fog! Szenvedni, szenvedni, szenvedni!

IZA
De engedjen már el, herceg!

HERCEG
(még mindig fogja) Pillanat, egy pillanat... A szenvedés. (Megcsókolja) Micsoda orrocska, micsoda ajkak! Ne menj el! Azt hiszem megcsaltam őt. Rémes!!! De egyúttal nagyszerű! Ó, és milyen könnyű! (Kiált) Valentin! Valentin!

IZA
(végre teljesen kiszabadul) Legalább ne kiabáljon.

HERCEG
Ellenkezőleg, ellenkezőleg, aranyom...

Valentin, légy szíves, azonnal kérd meg Cirill urat, hogy vezesse ide Yvonne kisasszonyt! Gyorsan!

Szó se lehet róla, hogy elengedjelek. Csak most, veled érzem, hogy a helyemen vagyok. Ó, micsoda gyönyörűség olyan nőt tartani a karomban... akitől nem undorodom. Virágot küldök majd neked. Ó, milyen könnyű! Ki kell használnom ezt a könnyedséget. Visszanyertem a könnyedségem! Szeretlek!

Cirill, ez a jelenlegi menyasszonyom!

CIRILL
Hogyhogy?!

HERCEG
Yvonne, muszáj vallomást tennem neked. Az imént megcsaltalak Izával. Nem vagy többé a menyasszonyom. Sajnálom, nem tehetek róla. Nincs sex appealed, Izának viszont nagyon is van. Ne neheztelj rám, amiért így, ilyen könnyedén adom ezt tudtodra, de elhatároztam, hogy kihasználom azt a könnyedséget, mely neked köszönhetően eluralkodott a természetben... neked köszönhetően, kincsem. (Kézen csókolja Izát, Yvonne-hoz) Mit állsz így? Tőlem állhatsz, ameddig akarsz, engem nem érdekel! Isten áldjon! Elmegyek, elvitorlázom, lelépek, visszavonulok, szakítok veled! Hiába ácsorogsz itt!

CIRILL
Hiába ácsorog! Most már hiába ácsorog, ha tíz évig itt állna is! Ez aztán az öröm!

HERCEG
(Izához) Elnézést, aranyom, elfelejtettelek megkérdezni, igent mondasz-e? Ne utasíts vissza. (Kezet csókol neki) Ó, az ilyen gesztusoknak gyógyító hatásuk van. Mindjárt ki is adom az utasításokat. Nem kell titkolnunk eljegyzésünket a világ előtt. A szüleim örülni fognak. A kamarás... a tisztességtudó kamarás! Az udvaroncok... mindnyájunknak nagy kő esik le a szívéről. (Yvonne-hoz) Mit állsz így? Azt hiszem, köztünk minden világos. Mire vársz még, drágám?

CIRILL
Ő nem fog magától megmozdulni.

HERCEG
Hívd ide az udvarlóját, hadd vigye el magának, de mindenesetre el, el innét, és helyezze el ott, ahol eddig tartotta.

CIRILL
Azonnal idehívom, és eltávolítjuk őnagyságát. Azonnal, Fülöp! Csak... nehogy az ácsorgásával kikényszerítsen még valamit belőled...

HERCEG
Ne félj semmitől!

Annyit ácsoroghatsz itt, amennyi csak jólesik, engem már nem tudsz hülye helyzetbe hozni. Megváltoztam, és egyből minden megváltozott! Úgy állsz itt, mint az élő lelkiismeret-furdalás, de engem ez egyáltalán nem izgat! Állj csak, ameddig akarsz. Hahaha! Egyébként is kedved leled benne, ha fájdalmat okoznak neked, mert nincs sex appealed. Te magad se szereted magadat, és a saját ellenséged vagy, ezért provokálsz tudat alatt és uszítasz mindenkit magad ellen, ezért érzi veled szemben mindenki gonosztevőnek és útonállónak magát. De ha egy esztendeig is itt ácsorogsz, akkor se győzi le komorságod és nehézkességed az én könnyelműségemet és könnyedségemet. (Pajkosan nevet, és odaperdül Izához)

IZA
Talán mégse kéne neki mindezt a szemébe mondani? Egy kevés irgalmat, Fülöp.

HERCEG
Nem, nem, semmi irgalom. Csak könnyelműség! Már ismerem őt - van elég tapasztalatom. Legelőbb is valamit csak mondani kell, amíg itt vár, másodszor pedig éppen a legrosszabb dolgokat kell közölni vele könnyed, vidám hangnemben. Arról van szó, hogy a lehető legbántóbb és legkellemetlenebb dolgokat bagatellizálva és ártatlanul kell előadni. Ez lehetetlenné teszi az ő létezését, nem engedi szóhoz a hallgatását, ettől esetlegessé lesz az ácsorgása, s egyáltalán olyan szférába kerül, ahol tanácstalannak bizonyul. Ne aggódj értem, nem fenyeget már semmi veszély. Őrült könnyű megszakítani a kapcsolatot bárkivel, annyi az egész, hogy hangnemet kell váltani. Hadd álljon itt, persze, tessék, kérem, hadd álljon, és csak nézzen... Különben menjünk ki. Igaz, eddig eszembe se jutott, hogy egyszerűen el is mehetek. Ha ő itt áll, akkor mi elmegyünk.

Ne hajolj meg nekem.

YVONNE
Nem hajoltam meg.

HERCEG
Dobd el azt. Mit szedtél fel? Mi az? Egy hajszál? Minek az neked? Kié? Izáé. Dobd el - vagy el akarod tenni? Minek az neked?

YVONNE
(hallgat)

INNOCENT
Elnézést, de nem lehet így bánni vele! A herceg azért bolondította magába ezt a lányt, hogy aztán eltaszítsa! Nagyúri szeszélyek! A herceg szerencsétlenné tette őt! Tiltakozom!

HERCEG
Mi? Mi? Tiltakozik?

INNOCENT
Elnézést, tiltakozni igyekszem. (A Herceg fenyegető pillantásának hatására hirtelen leül)

HERCEG
Figyelitek, ez a fickó hogyan ül rá a saját tiltakozására!

CIRILL
Úgy ráült, mint kutya a farkára. No, gyerünk! Vidd innen a dámádat!

HERCEG
Megállj! Add ide azt a hajszálat!

CIRILL
Milyen hajszálat, uram?

HERCEG
Yvonne, add ide azt a hajszálat! Add ide azt a hajszálat!

IZA
Van nekem bőven hajam, Fülöp...

HERCEG
Nem, nem adja oda! Nem bírom elviselni, hogy... nála legyen... a te hajad! Add oda! (Elveszi tőle) Elvettem! Na és mire megyek vele, hogy elvettem? Nem azt a hajszálat, hanem minket őriz magában! (Izához) Ott vagyunk benne. Nála. Az ő birtokában. Menjetek innen! Én is mindjárt megyek. Cirill!

Tartsd itt még egy darabig a várban. Ne engedd, hogy elmenjen. Mondd azt neki, hogy egyelőre nem lehet közhírré tenni a szakításunkat. Minden maradjon egyelőre úgy, ahogy van.

CIRILL
Tudtam, hogy valamit még kikényszerít belőled az ácsorgásával. Már megint kezded!

HERCEG
Éppen ellenkezőleg, egyszer s mindenkorra végezni akarok vele. Azt hiszem, nekem kell őt... (A torkára mutat)

CIRILL
Micsoda? Kit?!

HERCEG
Yvonne-t.

CIRILL
Ne őrülj meg, kérlek mindenre, ami szent. Hisz el van már intézve. Már szakítottál vele. Hazaküldjük. Nem lesz itt.

HERCEG
Itt nem lesz, de valahol másutt lesz. És bárhol is legyen, mindenképpen létezni fog. Én itt leszek, ő meg ott... Brrr... Nem akarom. Inkább megölöm és kész.

CIRILL
Hisz kigyógyultál már belőle!

HERCEG
Szavamat adom rá, a legteljesebb mértékben. Beleszerettem Izába. Kiszabadítottam magam ennek a mártír Mutyulinak a szenvedéséből. De Cirill, értsd meg, mi ott vagyunk benne - én meg Iza -, ott benne, s ő ott lesz magában velünk... rólunk... azt csinál, amit akar... a maga módján, érted? Pfuj, pfuj! Nem akarom. Megölöm. Elmegy, na és aztán? Ha elmegy? Elmegy, de elvisz bennünket magában... Eh, tudom, hogy nem szokás ezt csinálni, nem szokás megölni... hidd el nekem, hogy eszemnél vagyok, tudom, mit beszélek, egy csöpp nagyzolás sincs bennem, biz isten, se így, se úgy... (Könnyed nyugtalansággal) El kell ismerned, hogy nem úgy nézek ki.

CIRILL
A szó szoros értelmében meg akarod ölni, azaz egyszerűen elkapni és megölni? Ez bűncselekmény.

HERCEG
Csak ezt az egy hóbortot, ezt az egy őrültséget kell elkövetni, hogy azután ne történhessen több. Különben ezt is lehet finoman, hidegen, józanul, könnyedén - meglátod, csak látszólag olyan rémes, alapjában véve közönséges operációról van szó, csak egy operáció, nem több. Egy ilyen kis vakarcsot nagyon könnyű eltenni láb alól, ő szinte maga készteti rá az embert. Megígéred, hogy segítsz?

CIRILL
Mi mindenre kényszerít téged... ez a nőszemély!

HERCEG
Belekeveredtünk valamibe, és ki kell belőle keveredni. Egyelőre tehát titokban kell tartanunk, hogy Izát eljegyeztem. Ne beszéljetek róla senkinek. Holnapig minden maradjon úgy, ahogy van. Holnapra kieszelem, hogyan tudjuk a legokosabban likvidálni. De segítened kell, mert én egyedül... egyedül nem akarom, szükségem van rá, hogy együtt... egyedül nem bírom megtenni...

KIRÁLY
(szórakozottan) Jó, jó, elég legyen már. Csak untattok. Komolyabb dolgokon jár most az eszem. Mi kell még?

KANCELLÁR
Felséges uram, döntenünk kell még arról, hogy milyen öltözékben küldjük Franciaországba rendkívüli követünket és meghatalmazott miniszterünket. Frakkban utazzon vagy egyenruhában?

KIRÁLY
(komoran) Menjen pucéran.

Elnézést, kicsit szórakozott vagyok ma. Menjen, ahogy akar, de a saját költségére.

MÉLTÓSÁGOK
Ilyen nyilatkozatot vártunk a Felséges Úr rendkívüli bölcsességétől.

MARSALL
Felséges Uram, ma estére nagy lakomát rendezünk abból az alkalomból, hogy Fülöp herceg emelkedett demokratizmusában eljegyezte Yvonne Copek kisasszonyt, a legalsóbb társadalmi rétegek képviselőjét. Van a Felséges Úrnak valamilyen kívánsága az étrenddel kapcsolatban?

KIRÁLY
Tálaljátok fel az ürüléketeket...

Azaz hogy is hívják, ürüszeleteket, igen, ürüszeleteket, ezt akartam mondani... Mit bámultok úgy rám?

MÉLTÓSÁGOK
Ezt a nyilatkozatot vártuk a Felséges Úr rendkívüli bölcsességétől.

FŐBÍRÓ
Felséges Uram, még egy pillanat... itt van az öreg Szürcsök kegyelmi kérvénye, mind a tizenkét instancia kedvező javaslatával.

KIRÁLY
Micsoda? Megkegyelmezni? Kivégezni!

MÉLTÓSÁGOK
Kegyelmes Uram!

KIRÁLY
Kivégezni, ha mondom. Mit bámultok így rám? A kegyelem joga engem illet. És én nem kegyelmezek. Dögöljön meg! Halál a gazemberre! Nem azért, mert gazember, hanem mert én... hm... izé... Mit is akartam mondani? Mindnyájan gazemberek vagyunk. Ti is azok vagytok. Hagyjátok abba ezt a bámulást. Nézzetek, ahova akartok, de ne rám. Elegem van már belőle, hogy mindenki örökösen engem bámul. Ezennel kijelentem, hogy senki ne merjen többé engem bámulni. Mindenki folyton csak néz és néz.

MÉLTÓSÁGOK
Ezt a nyilatkozatot vártuk a Felséges Úr rendkívüli bölcsességétől.

KIRÁLY
No, no eltakarodni. Elég ebből a locsogásból. És meg ne próbáljatok csodálkozni. Senki se csodálkozzon nekem. Túl jóságos voltam eddig! Mától fogva megmutatom, mire vagyok képes, majd a pofátokra mászok.

Nono, csak semmi hajlongás! Megtiltom a hajlongást! Mind csak hajlongnátok. El innen! El!

KAMARÁS
Ó!

KIRÁLY
Hm... hm...

KAMARÁS
A Felséges Úr!

KIRÁLY
Igen, én. És te mit keresel itt?

KAMARÁS
Én? Semmit.

KIRÁLY
(komoran) Bizonyára csodálkozol, hogy itt találsz. (Feltápászkodik) Csodálkozol... mert most az a divat, hogy mindenki csodálkozik... Én itt csak úgy leskelődtem, érted? Lesben álltam.

KAMARÁS
A Felséges Úr leskelődött? Kire?

KIRÁLY
Senkire. Senkire különösebben. Passzióból leskelődtem. (Nevet) Figyelj csak, ez a szoba érintkezik a Mutyuli lakosztályával. És Margitnak is itt kell átjárnia, s gyakran elücsörög itt. Akad erre egy-két látnivaló. Én meg szeretném látni saját két szememmel.

KAMARÁS
Mit?

KIRÁLY
Margitot.

KAMARÁS
A Felséges Asszonyt?

KIRÁLY
A Felséges Asszonyt - az ám, milyen lehet ő úgy magában, amikor senki sem látja. Annyi éve élek vele, s tulajdonképpen semmit se tudok róla. Valami nyomja a lelkiismeretét. Hm... Ki tudja, talán... talán... esetleg... Bármi kitelik tőle. Persze minden lehetséges. Beleszédülök, ha elgondolom. Lehet, hogy megcsal? Bizonyára megcsal. Vagy valami más nyomja a lelkét. Minden! Minden! Szeretném látni a bűneit...

KAMARÁS
A Felséges Úr a kanapé mögött...

KIRÁLY
Hallgass, szamár. Jól megfontoltam, miért rejtőzöm el a kanapé mögé, ahol senki se vesz észre. A kanapé mögött lehet! (Nevet) Ott lehet! De te, kamarás, te mit keresel itt? Miért tologatod a bútorokat, és miért kacérkodsz ily fondorlatosan a csendélettel?

KAMARÁS
Én? Csak úgy...

KIRÁLY
Csak úgy? Ha csak úgy, akkor beszélj! Én is csak úgy.

KAMARÁS
Csak úgy járkálok a várban, és egy kicsit...

KIRÁLY
Kicsit mi?

KAMARÁS
(nevet) Megnehezítem.

KIRÁLY
Megnehezíted?

KAMARÁS
A leülést például. Nehezebb ülni, ha így áll a fotel. (Nevet) Melléülhet az ember...

KIRÁLY
Kamarás, és miért szórod szét ezeket a magokat?

KAMARÁS
Hogy a járást megnehezítsem.

KIRÁLY
A járást? (Borúsan) Áá, téged is feldühített... a Mutyuli. No, semmi baj.

KAMARÁS
Felséges Uram, én bizonyos társasági szinten mozgó ember vagyok, világfi, képtelen vagyok elviselni bizonyos... Felséges Uram, ha ez sokáig tart, nem tudom, mire vezet ez az arcátlanság, szemtelenség... nem is tudom, feslettség...

KIRÁLY
Igen, igen, a szemtelenség egyre nő. A feslettség, haha! Emlékszel, öreg? (Oldalba böki)

KAMARÁS
Semmire se akarok emlékezni!

KIRÁLY
Ejnye, hát neked is meghajolt. No, semmi baj. A feslettség egyre fokozódik, az arcátlanság... Jó, jó, kamarás, ha ő áthalad itt, akkor... én rávetem magam. Előugrok, és megrémisztem, haha! Megrémisztem! Vele szabad! (Nevet) Bármit szabad! Megrémisztem, és... és... például megfojtom! Megölöm! Hisz egy ilyet már elintéztünk.

KAMARÁS
Felséges uram, fi donc!

KIRÁLY
Mondom neked, hogy vele szabad. Vele bármit szabad.

KAMARÁS
Felséges Uram, ez lehetetlen, még csak az hiányozna! Az isten szerelmére, hát az udvar már így is visszhangzik a pletykától és az áskálódástól... A Felséges Úr őméltósága, amint előugrik a kanapé mögül... Nem, nem! Soha nem volt oly égető szükség rá, hogy megőrizzük a tapintatot és a savoir vivre egyéb szabályait, mint jelen körülmények között. Más kérdés, hogy volna egy ötletem (nevet), eszembe jutott valami. (Nevet)

KIRÁLY
Miért nevetsz ilyen hülyén?

KAMARÁS
Mert az ötletem is hülye. (Nevet) Hisz ma a Felséges Úr és a Felséges Asszony ünnepi vacsorát ad a sajnálatra méltó eljegyzés alkalmából. Tehát halat kell feltálalni, jó szálkás halat, tele szálkákkal, például kárászt, most ugyanis éppen szezonja van a kárásznak, tejfölös kárászt tálalni fel.

Tessék kimenni!

KIRÁLY
(komoran) Eredj a fenébe!... Kárászt?

KAMARÁS
Kárászt. (Nevet)

KIRÁLY
Hogyhogy kárászt?

KAMARÁS
Felséges Uram, a kárász egy ünnepi díszvacsorán - nem tudom, a Felséges Úr megfigyelte-e már, hogy minél többen vagyunk, ő annál jobban elveszti a fejét - tegnap meg, ahogy rápillantottam, kissé úgy... felülről, felülről... hát majdnem megfulladt a krumplitól, a közönséges krumplitól. Felséges Uram, ha kárászt tálalnak fel neki - csak úgy élesen, felülről... (Nevet) Nem könnyű hal az... szálkás... Meg is fulladhat tőle az ember egy ünnepi fogadáson, sok-sok idegen szeme láttára.

KIRÁLY
Kamarás... (Ránéz) Ez kicsit... ostoba dolog... Kárászt?

KAMARÁS
(sértetten) Tudom én, hogy ostoba. Ha nem volna ostoba dolog, nem mondanám.

KIRÁLY
(borzalommal) Kamarás, de... ha valóban... ha ez a lány... képes lenne valóban megfulladni?...

KAMARÁS
(felsőbbséggel) Úgy gondolja, Felséges Uram? De hiszen ez ostobaság. És még ha különös véletlen folytán megtörténne... egy ilyen baleset... mi közünk van... egy ilyen ostoba ügyhöz?

KIRÁLY
Igen, de... mi most előre beszélünk róla?

KAMARÁS
Ó, ez csak egy beszélgetés... csak úgy beszélgetünk... (A körmét nézegeti)

KIRÁLY
Csak úgy beszélgetünk? Hah! Nyélbe ütjük! Mert vele úgy élesen, felülről mindent meg lehet csinálni, akármilyen ostobaságot, legyen bár olyan ostobaság, amire senki se merne gyanakodni. Kárászt? Miért éppen kárászt? Kamarás, kérdem én, miért nem pontyot?

KAMARÁS
Kárász, kárászt...

KIRÁLY
És miért nem pontyot? Vagy éppen angolnát? Miért? Miért? Persze lehet kárász is. Hm... (Borzalommal) Élesen? Felülről?

KAMARÁS
Hát ez az! A Felséges Úr is megőrzi teljes méltóságát.

KIRÁLY
Igen, igen, én vagyok a magam teljes méltóságában. Sokféle ember és sok díszes öltözék... Fény, pompa... Felülről rákiáltani, ő meg szépen megfullad... Biztosan. Halálosan megfullad. És senki se sejti, mert túl ostoba dolog - hogy felülről, így felülről és nem alulról, hanem méltósággal, fénnyel. Felülről öljük meg. Mi? Hm... Várj csak, bújjunk el, jön a királyné.

KAMARÁS
De...

KIRÁLY
Bújjunk el, látni akarom a királynét.

(Félre) Ez meg mi? (Kihajol)

KAMARÁS
Pszt...

KIRÁLY
(félre) Miféle keservek könyve ez?

KAMARÁS
(félre) Pszt...

KIRÁLYNÉ
(olvas) Magányos vagyok. (Ismétli) Igen, magányos vagyok, magányos vagyok... (Olvas) Ki látná, ölemben mi van! (Beszél) Ki ismeri ölemet! Ki ismeri, ó, óó! (Olvas)

(Beszél) Ne tudja senki meg, ne tudja senki meg. Óó! (Eltakarja az arcát) Rémes... Megölöm, megölöm... (Felemeli az üvegcsét) A méreg, a méreg...

KIRÁLY
(félre) A méreg?

KIRÁLYNÉ
(fájdalmas arccal) Ne tudja senki meg. (Legyint) Olvassuk tovább. Olvassuk! Gerjesszük fel magunkat ezzel az olvasmánnyal a rettenetes tettre. (Olvas)

(Beszél) Hajlanék, óóó! ÓÓÓ! Hajlanék. És ezt én írtam! Az én versem! Az enyém! Megölöm, megölöm! (Olvas)

(Beszél) Hajlékonyság, óóó! Hajlékonyság! Aaah! Áá! Elégetem, megsemmisítem. Nád, sás, ág... Ez iszonyatos! És én írtam! Ez az enyém, az enyém, és ha nem tudom, mi történne, akkor is enyém kell hogy legyen! Ó, csak most látom, milyen szörnyűség! Tehát Ignác... ezt olvasta... Óóó! Van bizonyos hasonlóság... van valami hasonlóság... ahogy ő piszmog magában, csámcsog az asztalnál... Ó, hát az egész lénye nem egyéb, mint borzalmas célzás az én költészetemre! Az aljas besúgója! Ez a lány elárul engem! Ez én vagyok! Én vagyok! Az enyém! Van köztünk hasonlóság. Ó, hogy kiszedett mindent belőlem, és kiteregette a nyilvánosság elé! Aki csak rápillant, felfedezheti a hasonlóságot közte és Margit közt. Aki csak rápillant, mindjárt kitalálja, hogy milyen vagyok én valójában, mintha csak olvasta volna a verseimet. Ebből elég! El kell pusztulnia! Ó, Margit, meg kell őt semmisítened! Előre, gyilkos üvegcsém! Nem élhet tovább, nagy idők - mert így bárki felfedezheti a gyűlöletes hasonlóságot közöttünk. Lehetetlen, hogy e miatt a kis besúgó miatt mások gúnyolódjanak rajtam, zaklassanak, kinevessenek, hogy az emberi agresszivitás áldozata legyek! Megsemmisíteni! Gyerünk, gyerünk, szép csöndben belopakodni ezzel az üvegcsével a szobájába, s belecsepegtetünk néhány cseppet az orvosságába... Senki nem jön rá! Senki se tudja meg. Olyan beteges teremtés, azt hiszik majd, csak úgy egyszerűen, magától... Ki gondolná, hogy éppen én. Királyné vagyok! (Lép) Ne, ne, mindjárt. Nem tudok így bemenni. Ugyanolyan vagyok, mint máskor - és ugyanúgy megmérgezem? Meg kellene változnom. Legalább összekócolni... A hajamat... Így, nem túlságosan, de elég feltűnően ahhoz, hogy megváltozzon a külsőm. Ó, most... Igen, igen!...

KIRÁLY
(félre) Pszt...

KIRÁLYNÉ
Így menjek be, kócosan? Ó, ó, ó! Ez elárulhat! Ha valaki meglát téged így, égnek álló hajjal... hagyd abba, ne beszélj folyton magadban! Ő is nyilván magában beszél. Margit, ne beszélj magadban, ezzel elárulod magad. (A tükörbe néz) Ó, a tükör most rajtakapott. Minden csúfságot elő kell hoznom a vonásaimból, csak így tudok belépni hozzá. Hagyd abba, ne beszélj magadban. Valaki még meghallja. Képtelen vagyok abbahagyni. Lehet, hogy minden gyilkos beszél magában, mielőtt cselekszik? Mi van itt? Mi van itt... ami nem normális? (Szétpillant) Furcsa, gunyoros rendetlenség. Fintorogj, fintorogj, Margit! Ó, igen, igen, most gyerünk! Te velem, én veled. Hogyhogy te velem, én veled - mikor csak én magam megyek? Fintorogj! És gyerünk! Emlékezz a verseidre, és indulj! Emlékezz minden titkos, hajlékony álmodra, menj! Emlékezz a nádra, a sásra, az ágra és indulj! Ó, ó, ó, megyek, megyek! Ah, nem lép a lábam - ez túlontúl nagy téboly! Mindjárt, rögtön - még kenjük össze magunkat, ez még kell... (tintával összemázolja magát) igen, így maszatosan könnyebb. Most már más vagyok. Állj, hát ez is elárulhat! Gyerünk! Megölni a kis besúgónkat! Nem bírom! Olvassuk el még egyszer! Muszáj még egyszer elolvasnom. (Előveszi a verseket) Olvassuk csak, ez felébreszti és megerősíti bennünk a gyilkos vágyat.

KIRÁLY
(Előugrik) Hah, Margit!

KIRÁLYNÉ
Ignác!

KIRÁLY
Most megvagy! Mutasd! (Ki akarja tépni a verseket a kezéből)

KIRÁLYNÉ
Eressz el!

KIRÁLY
Mutasd! Mutasd! Á, a gyilkos asszony! Mutasd! Megkívántam a bűneidet! Mutasd, és újrakezdjük a mézesheteinket! Mutasd, te méregkeverő!

KIRÁLYNŐ
Ó! (Elájul)

KAMARÁS
Vizet! Elájult!

KIRÁLY
Hát így van ez! A hajlékonyságról álmodozik, és ezért akarja megmérgezni a Mutyulit. De ez már mindegy. Én is így öltem meg.

KIRÁLYNÉ
(ájultan) Megölted? Kit öltél meg?...

KIRÁLY
Vízbe fojtottam! A kamarással együtt. A kamarással vízbe fojtottuk.

KAMARÁS
A víz! Itt a víz!

KIRÁLYNÉ
Megfojtottad? Yvonne-t megfoj...

KIRÁLY
Te ostoba. Nem Yvonne-t, de ez teljesen mindegy. Nem Yvonne-t, egy másikat. Régi ügy. Most már tudod, mi van bennem. Tudod már? Az én bűneim mellett a te buta, szégyellni való verseid semmik. Megöltem azt, és most megölöm a Mutyulit. A Mutyulit is megölöm.

KIRÁLYNÉ
Megölöd a Mutyul...

KIRÁLY
Igen, most a Mutyulit. Ha sikerül, akkor őt is. Őt is, újra, és így körbe-körbe... Mindig valaki valakit valahol valamikor... És folyton folyvást és így tovább... Ha nem ezt, akkor mást, ha nem emezt, akkor ismét csak valakit, és így tovább - élesen, felülről - arcátlanul, magabiztosan. Ráijeszteni, és megy az magától... (A Kamaráshoz) Hozz egy kis vizet. (Iszik) Öreg vagyok már... öregszem...

KIRÁLYNÉ
Ebbe nem egyezem bele! Ignác, ezt nem engedem!

KIRÁLY
Engeded, nem engeded, öreglány... engeded, mert magadnak már megengedted. Az ember előbb magának engedi meg, aztán már muszáj megengednie...

Ó!

KIRÁLYNÉ
Ignác, nem egyezem bele, ezt én nem engedhetem meg, Ignác!

KAMARÁS
Halkabban, az istenért!

KIRÁLY
Hallgass már, ostoba. Elvégezzük... Azt hiszed, én is úgy alulról csinálom, mint te... Nem, nem, én felülről, így felülről nyírom ki - felülről, elegánsan, méltósággal - és mégis olyan ostobán, hogy senki se fog gyanút. Haha, Margit, ölni felülről kell, nem alulról. Először is mosakodj meg, mert úgy nézel ki, mint egy őrült. Másodszor meg foglalkozz kicsit az ünnepi fogadással, melyet ma adunk - már éppen ideje... Ne felejtsd el, hogy kárászt tálaltassál föl előételnek. Arra van gusztusom, hogy kárászt egyek, kárászt, tejfölösen. Nagyon jó hal. Választékos.

KIRÁLYNÉ
Kárászt? Kárászt? (A Kamaráshoz, örömmel) Megőrült! Hála istennek, megőrült!

KIRÁLY
Hallgass, nem őrültem meg. Kárászt tálaltass.

KAMARÁS
Felséges Asszonyom, a tejfölös kárász kitűnő előétel. Nem látom okát, miért ne lehetne kárászt föltálalni.

KIRÁLYNÉ
Nem lesz kárász! Ignác, ne kergess az őrületbe, nem tálaltatok föl semmilyen kárászt. Honnan veszitek a kárászt? Mondom nektek, nem tálaltatok fel kárászt, miért éppen kárászt, most miért pont kárász kell? Nem tálaltatok fel kárászt!

KIRÁLY
Mit jelent ez a makacsság? (A Kamaráshoz) Add ide a koronámat. Mi ez?

KIRÁLYNÉ
(rémülten) Ignác, mit csinálsz?! Vedd le! Ignác, mit csinálsz?! Ignác!!

KIRÁLY
Margit, ha én egyszer azt mondom, hogy kárász legyen, akkor kárászt tálaltatsz fel. Ne ellenkezz, mert megverlek... és megverhetlek, ha akarom, megverhetlek, mert vannak bűneim - bármit megtehetek, asszony, mondom neked, reszkess tőlem, mert bűneim vannak! Én vagyok a bűnök királya, hallod, a butaság, a bűn, az erőszak, a sírás királya!

KIRÁLYNÉ
(rémülten) Ignác!

KIRÁLY
(nyugodtabban) Nonono... Add ki az utasítást, hogy kárász legyen ma vacsorára. És hívd meg a legkiválóbb méltóságokat, azokat az öreg rókákat, akiknek nem száll inukba a bátorságuk, és képesek úgy lebénítani, mint ezer ördög. (Halkabban) Margit, elegem van ebből a bátortalanságból, a félelemből, a szégyenből - értesz? Elegem van a költészetből, a hajlékonyságból, a nádból-sásból... nem tavaszi virágszál vagy te már, hanem meglett dáma, királyné, no. Nem neked kell hajladozni, hanem előtted kell hogy hajladozzanak - no. Mosakodj meg, te piszokpeti, úgy nézel ki, mint valami istentelen csutak. Vedd fel a damasztruhádat - mutasd meg, öreglány, hogy mit tudsz! Rajta! Szedd össze az eleganciádat, a bájadat, az előkelőségedet, a tapintatosságodat, a modorodat, hisz végül is erre tartalak, és hagyd meg az udvari sleppednek is, hogy mind öltözzenek ki nekem, ahogy csak tudnak. No, no menj - megértettél, remélem? És minden ragyogjon nekem! Ragyogó fogadás lesz, dámákkal és nem piszokpetikkel! Fogadd a vendégeket, és teríttesd meg az asztalokat, a többiért meg ne fájjon a fejed, a többit én elvégzem! Felülről, így felülről - méltósággal! Eredj, eredj - kis szakácsném!

Kamarás...

KAMARÁS
Felséges Uram?

KIRÁLY
(halkabban, komoran) Hajolj meg előttem... Szükségem van rá, hogy meghajolj előttem...

KAMARÁS
(hallgatózik) Valaki jön.

KIRÁLY
(nehéz szívvel) Akkor bújjunk el.

HERCEG
Hova ment?

CIRILL
(benéz a szín mélyén lévő ajtón) Pszt. Ide.

HERCEG
Mit csinál?

CIRILL
Legyeket fogdos.

HERCEG
Legyeket?

CIRILL
Ásít.

HERCEG
(a kést szorítva) Na, próbáljuk meg... Egy, két, há... Figyeld, nem jön-e valaki, és készítsd elő a kosarat...

KIRÁLY
(félre a Kamarásnak) Ó, a Fülöpke is!...

KAMARÁS
Pszt...

CIRILL
(oldalról a Hercegre pillant) Fülöp, ne - hagyd abba! Fülöp, én fölverem a házat!

HERCEG
Ideges vagy?

CIRILL
Ez képtelenség! Késsel a kezedben beosonsz ehhez a nyomorékhoz! (Halk nevetés szakad fel belőle) Ez nem megy - nem, ez nem megy!... Megölni, megölni egy ilyet?... És ez a kosár! Ez a kosár!

HERCEG
Hagyd abba! (Leteszi a kést) A kosárra technikai okokból van szükség.

CIRILL
Nem tudod, mit csinálsz - nem látod magadat.

HERCEG
Hagyd már abba!

CIRILL
(az ajtón benézve) Szendereg. Talán elaludt...

HERCEG
Elaludt?

CIRILL
Pszt. Olyan, mintha... Hintázik... A fotelban...

HERCEG
(az ajtót nézi) Most vagy soha! Most legalább fájdalom nélkül... Próbáld te!

CIRILL
Én?

HERCEG
Neked könnyebb - te idegen vagy, azonos szinten állsz vele, nem lettél vágyainak tárgya, nem szerelmes beléd. Cirill, tedd meg nekem. Csak egy perc az egész... Egy operáció, műtét - nem is érzi meg... Nem is fogja tudni, ne felejtsd el, hogy abban a pillanatban, amint elvégzed, ő már nem is lesz, ez már rajta kívül történik - így könnyű -, így csak a mi cselekedetünk lesz, egyoldalúan csak a miénk, nem is tartozik rá...

CIRILL
Csakhogy annál nehezebb, minél könnyebb. (Kézbe veszi a kést)

HERCEG
Ne, ne, ne!

CIRILL
Ne?

HERCEG
Tisztára úgy fogod, mintha egy csirke nyakát akarnád elvágni.

CIRILL
Vagyis nem lehet? Azt hittük, lehet - és nem lehet. Hogy a francba? Túlságosan gyenge és beteges. Az ám, ha legalább kövér, pirospozsgás husi lenne, de ilyen sápadt egér... Sápadtabb már nem is lehetne.

HERCEG
Valaki néz.

CIRILL
Én nézlek.

HERCEG
Nem, valaki néz - és mindent lát.

CIRILL
Én nézem.

HERCEG
Igen, te nézel engem, én meg téged. Menj el, egyedül akarom. Elintézem magam. Egy műtét, bár valóban borzalmas, de csak egy műtét. Inkább legyek egy szempillantásnyi időre borzalmas, mint egy egész életen át. Állj az ajtó mögé, majd én egyedül...

Egyedül. Neki ez megváltás... Szenvedéseinek vége - és az én szenvedéseimnek is... Csak egy ésszerű műtét, ésszerű... Hm... (Szétnéz, fogja a kést, újra leteszi) Cirill!

KIRÁLY
(félre, nagyon felindultan) Huh, a mulya!

CIRILL
Mi van? (Visszajön)

HERCEG
Egyedül még rosszabb. Ha egyedül van az ember, felfúvódik, kiterebélyesedik... (Hallgatózik) Mi ez?

CIRILL
Lélegzik.

HERCEG
Szuszog... (Nézi az ajtót) Eh! Hogy szuszog... hogy él ott benn magában... fülig magába merülve... magába zárkózva... Nem lesz ebből semmi... (Fogja a kést) Csak bele kell mártani a testébe... De iszonyúan nehéz... Rettentően könnyű, de éppen ettől a könnyűségtől rettentően nehéz.

IZA
(megpillantja a kést) Szent isten! (Az ajtóra pillant) Gyilkosság!

HERCEG ÉS CIRILL
Pszt...

IZA
Gyilkosság... Gyilkos akarsz lenni?

HERCEG
Hallgass! Ne avatkozz a dologba! A magánügyeimet végzem. Ha elvégeztem, majd jövök. Most eridj!

IZA
És ön is? Ön segédkezik ebben?

CIRILL
Ostobaság! Fülöp, gyerünk, ez ostobaság! Hagyjuk abba!

KIRÁLY
(félre) Ostobaság! Csak rajta!

IZA
Gyerünk innét!

HERCEG
(beles az ajtón) Alszik.

IZA
Akkor hadd aludjon. Kit érdekel, hogy alszik? Fülöp, én is aludni fogok... ma éjjel.

HERCEG
Csend. Sóhajtott!

IZA
Fülöp, én is sóhajtozni fogok... ma éjszaka. Ne foglalkozz már vele. Itt vagyok én. Ne foglalkozz vele, ne akard megölni... Menjünk.

HERCEG
Valamit álmodik. Mit álmodhat?

IZA
Akkor hadd álmodjon. Elmesélem az én álmomat. Rólad álmodtam. Menjünk.

HERCEG
Biztosan rólunk! Rólunk álmodik! Rólam, rólad! Mi ott vagyunk belül.

IZA
Hol belül?

HERCEG
Benne, az ő belsejében. Nem hallod, milyen fájdalmasan alszik? Milyen borzalmas, ahogy lélegzetet vesz? Milyen keményen dolgozik magában, mennyire elnyelt mindkettőnket magába, s azt csinál velünk, amit csak akar - kíváncsi lennék, mit művel ott velünk, mire használ minket...

IZA
Megint rád jött az abnormitás? Nem tudod abbahagyni ezt az abnormitást?

HERCEG
(egyfolytában suttog) Én normális vagyok, de nem lehetek normális, ha valaki más abnormális. Jól van, normális leszek, és te is normális leszel, de mire megyünk vele, ha valaki, aki abnormális, oldalvást egy kis furulyán kíséri a mi normalitásunkat, tralala - mi meg táncolunk...

IZA
Fülöp, azok után, ami a múlt éjszaka történt köztünk?

HERCEG
(hallgatózik) Horkol.

IZA
Micsoda?

HERCEG
Horkol.

IZA
Nem, hát ez túlmegy minden határon.

KIRÁLY
(félre) Túlmegy rajta! Tedd túl maga. Huh, huh. Tedd csak túl magad!

HERCEG
(akaratlanul is válaszol neki) Nem tudom túltenni magam. Mi ez? Ki mondta ezt? Mi van ebben a szobában? Nézzétek, milyen hülyén állnak... ezek a bútorok. (Megrúgja a fotelt)

KIRÁLY
Hülyén! Huh, huh!

KAMARÁS
Pszt!

CIRILL
Öljük meg már vagy menjünk, mert én nem bírok itt így állni ezzel a kosárral, vagy elmegyek, egyszerűen megszököm. Megszököm innen a várból. Nem bírom, hogy itt ácsorogjak ráadásnak, nem bírom.

HERCEG
Muszáj túltenni magam! Muszáj!

KIRÁLY
Csak rajta!

IZA
Csókolj meg. (Cirillhez) Meg kell csókolnia.

HERCEG
(hallgatózik) Csámcsog.

IZA
Ebből elég. Itthagylak.

CIRILL
Csókolja meg a herceg. Az ördögbe is, csináljon már valamit, kisasszony, hogy megcsókolja magát. Csókolózzanak már!

KIRÁLY
Csókolózzanak! Huh, huh! Rajta!

KAMARÁS
Pszt!

IZA
Nem fogok koldulni a csókodért. Nem fogok órákig ácsorogni ezzel a késsel meg ezzel a kosárral egy nyomorultnak az ajtaja előtt. Ebből elég. Örökre itthagylak. Már sok volt a jóból.

HERCEG
Ne hagyj el! Iza, csókolj meg! Várj!

IZA
(ellöki) Nem akarom! Engedj el! nem tudok megrendelésre, itt az ajtó előtt, ezzel a késsel meg ezzel a kosárral. Hogy jut eszedbe most csókolózni? Hagyjátok békén.

KIRÁLY
(még mindig a kanapé mögött) Rajta! Gyerünk! Rajta!

HERCEG
Hidegvér. Mindenekelőtt hidegvér, mert mindnyájan megkergülünk. És csöndesebben, mert még felébred... Iza, várj, ne heveskedj. Nem akarlak elveszíteni. Ne riadj vissza az abnormalitásomtól. Jó, igazad van, ennek a csóknak a jelen körülmények közt semmi értelme, de ennek ellenére csókoljuk meg egymást, úgy mintha természetes lenne... Az istenért, tegyünk úgy, mintha normálisak lennénk, ha már nem tudunk normálisak lenni, mert különben nem szabadulunk ki innen soha. Nem látok más megoldást, csak a csókot, ami visszatérít bennünket valamilyen normához, ami lehetővé teszi, hogy megmeneküljünk innen. (Megöleli) Szeretlek. Mondd azt, hogy te is szeretsz. Hogy szeretsz!

IZA
Nem mondom! A világért se mondanám! Engedj...

HERCEG
Szeret! Szeretem őt.

KIRÁLY
Csak rajta!

IZA
Fülöp!

HERCEG
(elkeseredetten, hevesen) Fülöp! Fülöp!... Szeretlek!

CIRILL
Fülöp, ez felébredt!

KIRÁLY
(hangosan) Jó, jó, Fülöp! Úgy kell neki! Kapd el! Rajta! Abcug! Kapd el! Kapd el a Mutyulit!

KAMARÁS
Fogják meg a Felséges Urat!

IZA
Meneküljünk.

KIRÁLY
Ne ordítozz! Húzzatok ki innen. (Kikászálódik) Elzsibbadt a lábam. Öreg csontjaim. (A Herceghez) Hajrá! Rajta! Kapd el! Te mamlasz! Most kinyírjuk! Kapd el már, mondom! Rajta, Fülöp - kamarás, én erre! A Mutyulira!

Megállj! Így semmi se lesz az egészből. Elfeledkeztünk a kárászról! Felülről végzek vele! Felülről - és nem alulról! Felülről, méltósággal! Jöhet a hecc, isten neki... Kapd el! Rajta, Margit! Kapd el! (A vendégekhez) Tessék!... Tessék!... Uraim, megengedik? Fülöp, igazítsd meg a gallérodat, és fésülködj meg... felülről, felülről, fiam! Elkapjuk! (A Kamaráshoz) Add ide a koronámat.

HERCEG
Mi történik itt?

KAMARÁS
Semmi, semmi, csak a vacsora!

KIRÁLY
(a vendégekhez) A legkegyesebben köszöntjük önöket. Tessék parancsoljanak.

VENDÉGEK
Ááá! (Meghajolnak) Felséges Urunk!

KIRÁLYNÉ
Parancsoljanak. Parancsoljanak, uraim és hölgyeim.

VENDÉGEK
Felséges Asszonyunk! (Meghajolnak)

KIRÁLY
(a vendégekhez) Rajta, rajta! Elkapjuk! Elcsípjük! Felülről, uraim, felülről, kamarás, mindenkinek jelöld ki a méltóságához illő helyet, és a felsőbbrendű marja az alsóbbrendűt, az alsóbbrendű marja a felsőbbrendűt, vagyis inkább a felsőbbrendű merítsen jogos büszkeséget az alsóbbrendűből, az alsóbbrendű viszont ösztönzést és kedvet e nemes versengés gyümölcsöző erőfeszítéseihez. A jövendő menyemet pedig ültesd ide velünk szembe, hisz végül is az ő tiszteletére adjuk ezt a garden partyt.

VENDÉGEK
Ááá! (Meghajolnak)

KIRÁLYNÉ
De tekintet nélkül a helyek hierarchiájában elfoglalt helyre, mindenki virágozzék lénye teljes pompájában kegyelmünk napja alatt. A hölgyek mutassák meg, mit tudnak, és az urak szintúgy mutassák meg a hölgyeknek! Fényűzően, uraim, ízléssel, elegánsan, előkelően és méltósággal!

KIRÁLY
Igen, igen, usgyi... azazhogy... Rajta! Üljünk le!

VENDÉGEK
Ááá! (Meghajolnak)

KAMARÁS
(Yvonne-hoz) Foglaljon helyet kisasszony.

Foglaljon helyet kisasszony... (leülteti Yvonne-t) ide pedig a herceg... kérem, herceg... Ide excellenciád, ide eminenciád, ide grófságod, ide meg a kiváló... a mi tisztelt... nagyra becsült... (egy aggastyánt vezet a helyére, áradozva) Ajajaj!

KIRÁLY
Mint már mondottam, ezt a szerény, de elegáns estebédet a jövendő menyem elveszejtésére, akarom mondani tiszteletére rendeztük, akinek, úgy döntöttünk, a mai napon a burgundi hercegnő címet adományozzuk in partibus infidelium. Ő tehát a mai lakoma hősnője. Nézzék, milyen bájosan mosolyog.

VENDÉGEK
Áááá! (Diszkrét taps)

KIRÁLY
(vesz a tálból) A nőcske kissé szálkás, de ízletes... Akarom mondani, a halacska, ahogy elnézem... hm... (a tányérjára teszi)

KIRÁLYNÉ
(vesz a tálból) Kicsit vén, de ezzel a mártással igen előkelő, és az előkelőség, megvallom, sokkal többet jelent nekem, mint az, amit a szemérmes költészet szóval illetnek. Lehet, hogy nem vagyok eléggé érzelmes, de (felemeli a hangját) ki nem állhatom, ahogyan a nád meg a sás hajladozik. Többre tartom az idős urakat, hölgyeket, a szó igazi értelmében.

VENDÉGEK
Áááá!

KAMARÁS
(vesz a tálból) Látszólag igen szerény hal ez, de alapjában véve, a lényeget tekintve hallatlanul, egyenesen rendkívülien arisztokratikus, elég csupán arra utalnom, hogy nincs benne csont, csak szálka! És milyen pompás ez mártás! Tejfelnek néznénk, de több és fenségesebb annál! Micsoda íz - csípős, pikáns, paradox íz! Bizonyos vagyok benne, hogy valamennyien megfelelőképpen értékelik, hisz soha nem láttam még együtt ilyen választékos ízlésű társaságot!

VENDÉGEK
Áááá!

KIRÁLY
(Yvonne-hoz) No, mi lesz? Nem ízlik nekünk? (Fenyegetően) Nem ízlik?

KAMARÁS
(hidegen) A kisasszonynak nincs étvágya?

VENDÉGEK
(megbotránkozva) Ó!

YVONNE
(elkezd enni)

KIRÁLY
(komoran, Yvonne-hoz) Csak vigyázni kell az evéssel, mert könnyen megfulladhat! A szerencsétlenség ott koslat az ember sarkában. Egy ilyen kárász látszólag egészen ártatlan, de alapjában véve...

KAMARÁS
(Yvonne-hoz) A Felséges Úr jónak látta figyelmeztetni, hogy vigyázzon az evéssel, nehogy megfulladjon. (Élesen) Igen veszélyes. Nem könnyű hal ez.

KIRÁLY
(fenyegetően) Veszélyes, én mondom!

VENDÉGEK
(döbbenten) Ó! (Abbahagyják az evést, csend)

KIRÁLYNÉ
(finoman) Eh bien. Yvonne, vous ne mangez pas, ma chère?

KAMARÁS
(felteszi a monokliját) Megveti a kisasszony? Megveti a Felséges Úr kárászát?

KIRÁLY
(fenyegetően) Ki hallott már ilyet?!

YVONNE
(enni kezd, egyedül)

KIRÁLY
(feláll, félelmetes gesztussal Yvonne-ra mutat) Megfulladt! Megfulladt! A szálkától! Szálka a torkában! A szálka, mondom! Na!!

YVONNE
(fuldoklik)

VENDÉGEK
(felugrálnak, rémülten) Segítség! Vizet! A hátát!

KIRÁLYNÉ
(rémülten) Segítség!

VENDÉGEK
Ó, a szerencsétlen! Micsoda baleset! Katasztrófa! Már meg is halt! Halott! Ne zavarjuk! (Elhúzódnak, otthagyva a tetemet)

HERCEG
Meghalt?

KAMARÁS
Megfulladt a szálkától.

HERCEG
Ó! A szálkától. Valóban, úgy látszik, meghalt.

KIRÁLYNÉ
(idegesen, mintha kicsit szégyellné) Ignác, fel kell készülnünk a gyászra. Nincs fekete öltönyöd. Meghíztál, a régi már nem megy rád.

KIRÁLY
Nincs? Parancsot adok, és lesz.

KIRÁLYNÉ
Igen, de el kell küldeni a szabóért.

KIRÁLY
(meglepetten) A szabóért? Igaz is... (A szemét dörzsöli) Igaz, Salamon szabó, úri konfekció... (Yvonne-t nézi) Na? Meghalt? Komolyan?

KIRÁLYNÉ
(kis szünet után) Mindnyájan meghalunk!

KIRÁLY
(kis szünet után) Csináljatok már valamit. Csinálni kell valamit. Mondani kell valamit. Meg kell törni ezt a csöndet! Fülöp... izé... légy erős. Mit tegyünk?... Meghalt.

KIRÁLYNÉ
(végigsimítja a fia fejét) Anyád melletted van, fiam.

HERCEG
Mit beszéltek?

KAMARÁS
(a személyzethez) Gyertek, vigyétek ki, és egyelőre fektessétek az ágyra. Ugorjon át valaki, és készítse elő az ágyat. Azonnal hívni kell Pietraseket. Azonnal ugorjon át valaki. Ugorjon át valaki Pietrasek temetkezési vállalatához, Pietrasek nélkül nem boldogulunk. Azonnal ide kell hívni Pietraseket, ez most a legfontosabb.

Azonnal, én letérdelek. (Letérdel)

KIRÁLY
Á, igaz is... (Letérdel) Igaza van. Le kell térdelni.

Mindjárt ezt kellett volna tennünk.

HERCEG
Bocsánat. Mi ez itt?

KAMARÁS
Mi van?

Tessék letérdelni.

KIRÁLYNÉ
Térdelj le, Fülöp. Le kell térdelni, fiam. Így szokás.

KIRÁLY
Gyorsabban! Nem állhatsz ott egymagad, amikor mindnyájan térdelünk.