A fösvény

ELSŐ FELVONÁS

ELSŐ JELENET
Valér, Eliz

VALÉR
De Eliz, angyalom, csak nem adja most búnak a fejét? Azután, hogy olyan kedvesen hitet tett, hogy örökre számíthatok magára! Én azt sem tudom, hova legyek örömömben, maga meg - látom - sóhajtozik. Csak nem bánta meg máris, hogy oly nagy boldogsághoz juttatott? Ezért szomorú? Sajnálja már, hogy - engedve végre lángoló unszolásomnak - elkötelezte magát nekem?

ELIZ
Nem, Valér. Bármit teszek magáért, azt én már sose bánhatom meg. Édes, nagyon édes nekem az a kényszer, amelynek engedek. Még csak azt se kívánnám, hogy bár ne úgy történt volna minden, ahogy történt. De, hogy őszintén szóljak, aggaszt most: mire fordul mindez? És félek is nagyon; amiatt, hogy egy kicsit jobban szeretem a kelleténél.

VALÉR
Ó, Eliz! Mi félnivalója lehet azért, hogy jó szívvel van hozzám?

ELIZ
Jaj, egyszerre százféle is: apám haragja, rokonaim gáncsoskodása, a világ szája! S a legszörnyűbb, Valér, hogy változhat a maga szíve is. Milyen szörnyű hidegséggel fizetnek sokszor maguk, férfiak, a legforróbb, a legodaadóbb szerelmért is.

VALÉR
Ne legyen hozzám olyan igazságtalan azzal, hogy mások után ítél meg, édes Eliz. Bármit inkább tegyen föl rólam, csak azt ne, hogy megfeledkezem arról, amivel magának tartozom. Nagyon is szeretem ahhoz, és szerelmemnek csak napjaimmal lesz múlása.

ELIZ
Ó, a férfi, az mind így beszél, Valér... Szóra mind egyforma, csak amikor cselekedetre kerül a sor, akkor válik el, melyikben mi lakik.

VALÉR
Akkor meg, ha cselekedeteink adnak képet rólunk, akkor meg igazán várjon legalább addig az ítélettel, és ne igyekezzék indokolatlan félelmében, amelyet csak a balsejtelem sugall, eleve bűnösnek látni. Nagyon kérem, ne sebezze halálra szívemet ily rettenetesen vágó gyanúsítással. Adjon időt, és ezer meg ezer bizonyítékkal fogom meggyőzni arról, hogy lángolásomnak nincsen salakja.

ELIZ
Istenem, milyen könnyen hiszünk annak, akit szeretünk! Hiszek a szívének, Valér, képtelennek tartom álnokságra. Igen, elhiszem, hogy igaz szerelemmel szeret, és hogy hű marad hozzám. El is temetem hát örökre ezt a kételyemet. Most már csak a világ szájától tartok, a hírbe hozás aggaszt.

VALÉR
De miért ez a nyugtalanság?

ELIZ
Semmitől sem félnék, ha mindenki az én szememmel látná magát. Nekem a maga puszta mivolta igazolást és biztosítékot ad mindazért, amit elkövetek magáért. Szívem fölmentésére itt van a maga sok szép tulajdonsága, érdeme meg az a hála maga iránt, amelyre az ég is kötelez. Folyton előttem van annak a halálos, de különös fordulatú veszedelemnek a perce, amely összeismertetett bennünket, a maga bámulatos önfeláldozó viselkedése, ahogy életét az enyémért kockára dobta, hogy kimentsen a dühöngő habokból, az az elmondhatatlanul gyöngéd gondoskodás, amelyben már a parton részesített, aztán ahogy később hódolatával körülvett, az a kitartó, lobogó szerelem, amelyet sem idő, sem akadály nem lohasztott, amely feledtetve családot és hazát, máig itt tartja köztünk, s rábírta arra, hogy kedvemért rangját-módját eltitkolja, sőt odáig vitte, hogy apám szolgálatába álljon, csak azért, hogy naponta láthasson. Mindez énrám bámulatos hatással van, és ami engem illet, nekem bőségesen elég ahhoz, hogy helyesnek érezzem azt, amibe végül beleegyeztem, amire elköteleztem magam. De vajon elég-e arra, hogy mások is helyeseljék lépésemet? Nem vagyok bizonyos benne, hogy megértik érzéseimet.

VALÉR
Mindabból, amit mond, én csak szerelemmel kívánok érdemet szerezni magánál. Hogy pedig aggályaira feleljek: édesapja mindent megtesz, hogy leánya viselkedését tartsa helyesnek a világ. Határtalan fösvénysége meg az a ridegség, ahogy gyermekeivel bánik, különb dolgokra is feljogosítana. Megbocsát, édes Eliz, hogy így beszélek róla: maga, angyalom, maga is tudja, hogy erről szólva nehéz jót mondani. De ha majd - ahogy remélem - föllelem szüleimet, akkor talán nem is lesz olyan bajos, hogy apját megenyhítsük irányunkban. Várom türelmetlenül szüleimről a hírt, és ha még soká késik, magam járok utána.

ELIZ
Ne, ne mozduljon innen, Valér; inkább csak azzal törődjék, hogy apám kegyét és bizalmát megszerezze.

VALÉR
Láthatta, hogyan kezdtem hozzá, milyen ügyeskedéshez, hízelgéshez kellett folyamodnom, amíg szolgálatába léphettem, s ma is milyen álarc alatt játszom meg, hogy természetem és gondolkodásom olyan, mint az övé; mennyit színészkedem, hogy tessem neki, hogy felém hajlítsam. Bámulatosan haladok. A tapasztalat vezet rá, hogy az emberek megnyerésére a legjobb út az, ha pontosan olyannak mutatkozunk előttük, amilyenek ők; ha szó szerint az ő elveiket visszhangozzuk; ha tömjénezzük a hibáikat, és csináljanak bármit - tapsolunk hozzá. Mese az a veszély, hogy a sok tán még a hízelgésből is megárt, és hogy vigyázni kell, ne legyen kirívó a játék; hízelgés dolgában néha épp a legeszesebbet lehet legegyszerűbben lépre csalni. Kellő magasztalással körítve, a legképtelenebb dolgot, a legbolondabb gombát is beveszik. Az őszinteség ugyan belesántul egy kicsit ebbe a mesterségbe, amelyet most űzök, de ha el akarunk érni valamit az embereknél, mégiscsak hozzájuk kell igazodnunk. S ha már csak így lehet megnyerni őket, ez nem azoknak a hibája, akik hízelegnek, hanem azoké, akik elvárják a hízelgést.

ELIZ
De miért nem igyekszik megnyerni bátyám segítségét is, arra az esetre legalább, ha a házvezetőnő mégis elárulná titkunkat?

VALÉR
Mert vagy tűz, vagy víz; az apa és a fiú lelkülete annyira elütő, hogy bajos volna egyszerre ennek is, annak is megadni a magáét. Vagy ezt indítom bizalomra, vagy azt. De maga, kedves Eliz, maga kezdjen dologba nála; használja föl a testvéri szeretetet, amely kettejük közt oly erős, és nyerje meg ügyünknek. Itt jön. Megyek. Beszéljen már most vele, de titkunkból csak annyit fedjen fel, amennyit alkalmasnak lát.

ELIZ
Nem tudom, lesz-e erőm, hogy kiöntsem előtte szívemet.

MÁSODIK JELENET
Cléante, Eliz

CLÉANTE
Örülök, húgocskám, hogy egyedül lellek. Éget a vágy, hogy beszélhessünk, hogy beavathassalak a titkomba.

ELIZ
Alig várom, hogy halljam, bátyám. Mi az a nagy mondandó?

CLÉANTE
Óriási, húgocskám! De egy kicsi szóba belefér. Szeretek.

ELIZ
Szerelmes vagy?

CLÉANTE
Az. De mielőtt folytatnám, tudatában vagyok, hogy atyám úr fölöttem, hogy pusztán azért, mert fiának nevezhet, meg kell hajolnom alázatosan akarata előtt. Nem köthetjük le magunkat egy életre azok beleegyezése nélkül, akiknek létünket köszönhetjük. Az ég reájuk ruházta vala vágyaink irányítását, nekünk pedig azt rendelé, hogy e vágyaknak is csak az ő útmutató tanácsuk szerint engedjünk. Mert őket nem befolyásolják bolond szenvedelmek, és így abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy ritkábban tévednek, mint mi, s ilyeténképpen jobban látják javunkat. Ekként inkább kell hinnünk az ő józan előrelátásuknak, mintsem a mi vak szenvedélyünknek, mivelhogy az ifjúi hév gyakorta végzetes szakadékba sodor. Mindezt azért mondom el, húgocskám, hogy ilyesmikkel ne is fáraszd a nyelved; siket vagyok a szerelemtől. Kérlek, bele se kezdj az óvásba és oktatásba.

ELIZ
Meg is kérted, akit szeretsz?

CLÉANTE
Nem; de már eltökéltem. Még egyszer könyörögve kérlek, ne is sorakoztass több érvet, hogy szándékomtól eltéríts.

ELIZ
Olyan csudabogárnak tartasz, bátya?

CLÉANTE
Nem, húgocskám. De nem vagy szerelmes. Fogalmad sincs arról a boldog szilajságról, amelybe az ilyen gyöngéd, édes szerelem a szívünket ejti. Félek az okosságodtól.

ELIZ
Jaj, bátya, szóba se ejtsd az én okosságomat. Nincs teremtett lélek, akit életében legalább egyszer cserben ne hagyna az a híres okosság. Ha kitárom neked a szívem, könnyen kiderülhet, hogy kettőnk közül még mindig te vagy az okosabb.

CLÉANTE
Ó, adná az ég, hogy a te szíved is éppúgy, mint az enyém...

ELIZ
Lássuk először is a te dolgodat. Beszélj hát: ki az, akit szeretsz?

CLÉANTE
Fiatal lány; nem régóta lakik a környékünkön. Mintha az ég csak arra teremtette volna, hogy szerelmet keltsen mindenkiben, aki megpillantja! Húgocskám, nincs a világon még egy olyan édes teremtés; az első pillantásra elragadott. Mariannának hívják. Betegeskedő, öreg édesanyjával él; a drága leány elképzelhetetlen szeretettel ragaszkodik hozzá. Gondozza, búslakodik miatta, vigasztalja olyan odaadással, hogy megindulna rajta a szíved. Bármihez nyúl, bármit csinál, a világ legbűbájosabb módján csinálja. Minden mozdulata csupa, de csupa kellem: maga a megtestesült finomság, kecsesség, a megindító jóság; az imádni való tisztaság, a ... ó, húgocskám, bár ismerhetnéd!

ELIZ
Jól elképzelem azok után, amiket mondasz. Szereted, s nekem már ez is elég, hogy megérezzem, milyen lehet.

CLÉANTE
Titokban kinyomoztam, hogy nem élnek valami nagy módban. Még szerény háztartásukhoz sem tudják megszerezni mindazt, ami kell. Képzeld el, húgocskám, milyen öröm lehet könnyíteni annak sorsán, akit szeretünk - tapintatosan, kisebb-nagyobb támogatással átsegíteni apró bajain egy derék családot. És gondold el, mennyire elkeserít, hogy apa fösvénysége miatt nem ízlelhetem meg azt az örömet, nem adhatom miatta semmiféle tanújelét a szerelmemnek.

ELIZ
Nagyon jól megértem fájdalmadat, bátya.

CLÉANTE
Fölülmúl az minden képzeletet, húgocskám. Mert ha jól megnézzük, van-e kegyetlenebb dolog annál a kérlelhetetlen szűkmarkúságnál, annál a keményszívűségnél, amely fogva tart, és napról napra senyveszt bennünket? Az ifjúság múltával mit ér majd a vagyon, ha már semmi jóra, semmi szépre nem használhatjuk? Mit, ha most mindenféle adósságba kell keverednem pusztán azért, hogy úgy-ahogy fenntartsam magam, ha - akárcsak te - a kereskedők segítségét kell könyörögnöm, hogy valamirevaló ruhában járhassak? Egyszóval azért akartam beszélni veled, állj mellém, puhatoljuk ki apa hangulatát ebben az én ügyemben. Ha nem enged, el vagyok szánva, elmegyek akárhová azzal a drága Mariannával, boldogan akarok élni; ha már az Isten is úgy akarja. Ezért mindenfelé máris kölcsönt kerestetek, és ha te is úgy vagy, húgocskám, mint én, és ha apánk most sem enged akaratunknak, itt hagyjuk mind a ketten, felszabadítjuk magunkat az alól a zsarnokság alól, amelyben oly régóta tart bennünket azzal az elviselhetetlen zsugoriságával.

ELIZ
Bizony igaz, hogy napról napra többször megsirattatja velünk szegény édesanya halálát, és hogy...

CLÉANTE
Az ő hangját hallom. Menjünk egy kicsit arrébb, hogy nyugodtan elmondhassuk egymásnak, ami szívünkön van. Aztán közös erővel majd csak szembeszállhatunk azzal a kemény természetével.

HARMADIK JELENET
Harpagon, Fecske

HARPAGON
Ki innét, de tüstént, és egy mukkot se! Aló mars! Pusztulj a házamból, cégéres gazember, mintaakasztófavirág.

FECSKE
(félre) Életemben nem láttam ilyen gonosz csontot, mint ez az istenverte vénség. Tisztesség ne essék szólván, maga Belzebub bújt bele, azt hiszem.

HARPAGON
Még morogsz?

FECSKE
Miért akar kikergetni?

HARPAGON
Miért? Még kérdeni mered, kötélrevaló? Takarodj, egy-kettő, mert itt csaplak agyon!

FECSKE
Mi baja velem? Mit csináltam?

HARPAGON
Azt csináltad, hogy azt akarom, hogy kotródj!

FECSKE
Fiaura, a gazdám azt a parancsot adta, hogy itt várjam meg.

HARPAGON
Lódulj, várd meg kint az utcán, és ne állongj itt a házamban, ideütve, mint valami cövek. Nekem itt ne bámészkodj, ne szaglásszál, mi folyik itt, hogy mi mindenből kaparinthatnál meg valamit. Nekem itt ne kémlelkedjék senki folyton a hátam mögött, ne ólálkodjék itt semmiféle fizetett áruló, aki minden dolgomba beleüti azt a pimasz orrát, s már a pillantásával is elnyelné, ami az enyém, és minden sarokban azt szimatolja, mit lehet elcsenni.

FECSKE
Már hogy az ördögbe gondolja, hogy magától el lehetne csenni valamit? Maga aztán igazán nem a megcsenhető halandók közé tartozik, hisz úgy elzárja mindenét, s ráadásul még éjjel-nappal strázsálja is.

HARPAGON
Azt zárok el, ami jólesik, és ott strázsálok, ahol akarok. Talán nem vagyok körülvéve csupa kémmel, bérencekkel; folyton a nyomomban leskelődnek! (Félre)  Reszketek a gondolatra; csak nem sejtett meg valamit a pénzemről?  (Fenn)  Nem ütnéd dobra még te is, hogy pénzt rejtegetek idehaza?

FECSKE
Pénzt rejteget?

HARPAGON
Nem azt mondtam, gazfickó!  (Félre)  Meg kell veszni!  (Fenn)  Azt kérdeztem, hogy csupa rosszakaratból nem terjeszted-e azt a hírt, hogy pénzt tartogatok.

FECSKE
No, bánjuk is mi, hogy tartogat-e, nem tartogat-e. Nekünk így is, úgy is egyre megy.

HARPAGON
Nagyon forgatod a nyelved! Majd a füleden át kötök csomót rá!  (Kezét emeli, hogy arcul üsse)  Még egyszer mondom, ki innen!

FECSKE
Hát jó, megyek.

HARPAGON
Várj csak. Nem viszel el semmit?

FECSKE
Mijét vihetném el?

HARPAGON
Gyere csak, hadd lám, mutasd a két kezed.

FECSKE
Tessék.

HARPAGON
A másik kettőt.

FECSKE
A másik kettőt?

HARPAGON
Igenis.

FECSKE
Tessék.

HARPAGON
(megtapogatja Fecske bugyogójának alját) Ezeket a bő bugyogókat az ördög is arra szánta, hogy a lopott holmik valóságos orgazdapincéi legyenek. Aki ilyet hord, már csak ezért megérdemelné az akasztófát.

FECSKE
(félre) Az ilyen ember aztán igazán megérdemelné, hogy megkapja, amitől szurkol. Igazán örömöm telnék benne, ha valamijét elcsaklizhatnám.

HARPAGON
He?

FECSKE
Mi?

HARPAGON
Mit beszélsz itt a csaklizásról?

FECSKE
Azt mondom, hogy képes mindenütt megmotozni, hogy lássa, nem sinkófáltam-e el valamit.

HARPAGON
Jó, hogy mondod. (Átkutatja Fecske zsebeit)

FECSKE
(félre)  A fene essék a kapzsiságába meg az ilyen kapzsiakba.

HARPAGON
Mi az? Mit mondasz?

FECSKE
Hogy mit mondok?

HARPAGON
Igen. Miféle kapzsiságról meg kapzsiakról beszélsz?

FECSKE
Azt mondtam, hogy a fene essék a kapzsiságba meg a kapzsiakba.

HARPAGON
És kikről mondtad?

FECSKE
A kapzsiakról.

HARPAGON
És kik azok a kapzsiak?

FECSKE
A kuporiak meg a zsugoriak.

HARPAGON
De kire érted?

FECSKE
Mi baja van magának azzal?

HARPAGON
Azzal van bajom, amivel kell.

FECSKE
Azt hiszi, magáról beszéltem?

HARPAGON
Hiszem, amit hiszek, de tudni akarom, kinek szól, amit mondasz.

FECSKE
Kinek... csak úgy az orrom alá dörmögök.

HARPAGON
Én meg majd mindjárt odadörgölök egyet az orrodnak!

FECSKE
Már a kapzsiakat se lehet szidni?

HARPAGON
Azt lehet. Csak rágalmazni meg pimaszkodni nem lehet.

FECSKE
Nem mondtam nevet.

HARPAGON
El is látnám a bajod!

FECSKE
Ne vegye magára, kinek nem gatyája!

HARPAGON
Befogod a szád végre?

FECSKE
Ha muszáj.

HARPAGON
Ajh! Hajh!

FECSKE
(zekéje egyik zsebét mutatja)  Tessék, még itt is van egy zseb. Most már nyugodtan alszik?

HARPAGON
No, add vissza anélkül, hogy kikutatnálak.

FECSKE
Mit?

HARPAGON
Amit elloptál tőlem.

FECSKE
Nem csungáltam el én magától semmit.

HARPAGON
Igazán?

FECSKE
Igazán.

HARPAGON
Jó napot. Lódulj a pokolba.

FECSKE
Hát ez szép útnak indítás.

HARPAGON
Isten előtt, ne félj, még felelni fogsz érte. Nincs álmom ettől a kötni való inastól; látni se tudom a sánta kutyáját.

NEGYEDIK JELENET
Harpagon, Eliz, Cléante

HARPAGON
Annyi bizonyos, nem kis gond nagy summa pénzt tartani a háznál. Az a szerencsés, aki minden vagyonát jó kamatra adja ki, s csak annyit hagy magánál, amennyi épp a konyhára, miegymásra kell. Az ember igazán nem tudja, az egész házban hol találhatna valami biztos rejtekhelyet. Mert ami engem illet, a pénzesládákat én kétkedéssel nézem, nem bíznám soha rájuk magam. Valamennyi valóságos nyílt tolvajcsalétek, legelőször mindig azoknak esnek. De hány mégis a hab, okos dolog volt-e azt a tegnap visszakapott tízezer tallért a kertben elásnom. Tízezer tallér aranyban a háznál olyan összeg... (A két testvér halkan beszélgetve most lép be) Jóságos ég! Csak nem árultam el saját magamat! A buzgalom egészen elragadott, azt hiszem, nagyon is hangosan töprengtem itt magamban... Mi kell?

CLÉANTE
Semmi, apám.

HARPAGON
Régóta vagytok itt?

ELIZ
Épp hogy ideértünk.

HARPAGON
De hallottátok...

CLÉANTE
Mit, apám?

HARPAGON
No, csak... azt...

ELIZ
Mit?

HARPAGON
Amit az imént mondtam.

CLÉANTE
Semmit sem hallottunk.

HARPAGON
Dehogynem, dehogynem.

ELIZ
Már tessék megnyugodni.

HARPAGON
Látom én jól rajtatok, hogy egypár szó mégiscsak megütötte a fületeket. Merthogy épp azon füstölögtem, milyen bajos is manapság pénzhez jutni, és azt mondtam, az a szerencse fia, akinek tízezer tallérja is van a háznál.

CLÉANTE
Nem akartuk megszólítani, attól tartottunk, hogy háborgatjuk.

HARPAGON
Mégis, jó hogy megmondom ezt itt nektek, nehogy valamiképp félremagyarázzátok a dolgot, s a végén még azt képzeljétek, hogy azt mondtam, hogy nekem van tízezer tallérom.

CLÉANTE
Mi hasznunk volna belőle?

HARPAGON
Tízezer tallér: nekem igazi istenáldása volna!

CLÉANTE
Kötve hiszem!

HARPAGON
Nagyon kapóra jönne.

ELIZ
Olyan dolog ez...

HARPAGON
Nagyon rám férne.

CLÉANTE
Szerintem...

HARPAGON
Helyrehozna egy kicsit.

ELIZ
De hisz...

HARPAGON
Abbahagyhatnám végre a panaszt, hogy milyen nehéz idők járnak.

CLÉANTE
Én istenem, apának nincs oka panaszra: mindenki tudja, hogy épp elég jómódú.

HARPAGON
Micsoda? Jómódú, én? Hazudik, aki olyasmit beszél. Szemenszedett kitalálás, aljas gazemberek terjesztik.

ELIZ
Ne ingerlődjék úgy fel.

HARPAGON
Szép dolog, hogy saját gyermekeim árulnak el, és támadnak hátba.

CLÉANTE
Micsoda hátbatámadás az, ha valaki azt mondja, hogy apa jómódú?

HARPAGON
Az, az! Az effajta szóbeszéd, meg ahogy ti a pénzt szórjátok, az lesz az oka, ha egy szép napon majd betörnek hozzám, és abban a hiszemben, hogy a bőröm alatt is pénz van, elmetszik a torkomat.

CLÉANTE
Hol szórom én a pénzt?

HARPAGON
Hol? És ez a pompázatos, drága ruha, amelyben városszerte páváskodsz, valóságos botrány már ez is! A húgodat tegnap szidtam össze; de amit te művelsz, az még rosszabb. Ez már bosszúért kiált az égre. Csak ami rajtad van, ahogy nézem, tetőtől talpig, meg lehetne élni ebből a vagyonból, ha kamatra adná ki az ember. Százszor is megmondtam, fiam, mennyire nem tetszik az a mód, ahogy élsz. Szörnyen adod a grófot. Hogy ilyen ruhákba öltözködhess, engem kell mindenemből kivetkőztetned.

CLÉANTE
Kivetkőztetni, én? Hogyhogy?

HARPAGON
Mit tudom én! Hát honnan veszed a pénzt az ilyen ruha csináltatásához?

CLÉANTE
Honnan, apám? Onnan, hogy játszom, s mivelhogy pártol a szerencse, a pénzt, amit nyerek, magamra költöm.

HARPAGON
Nagyon rosszul teszed. Ha már pártol a szerencse a játékban, ki kellene használnod, a nyereséget rögtön ki kellene adnod megfelelő kamatra, hogy egy szép napon, amikor együtt van... Mert mi hasznod van, igazán szeretném tudni, hogy a többiről ne is beszéljek, ebből a rengeteg szalagból, amivel a fejed búbjáig tele vagy tűzve-fűzve, mintha bizony néhány darab madzaggal nem lehetne éppoly jól odakötni ezt a nadrágot az ujjashoz! S kell is parókára pazarolni a pénzt, amikor az embernek itt a saját, természetes haja ingyen! Fogadni mernék, hogy ebben a parókában és szalagokban legalább húsz arany fekszik; húsz arany pedig kamatra kiadva évenként tizennyolc frank hat garast hoz, ha csak nyolc százalékkal számítom.

CLÉANTE
Nem vonom kétségbe.

HARPAGON
Hagyjuk, beszéljünk másról. Ö-hő! (Halkan, félre) Mintha jeleket váltanának, hogy elcsenjék az erszényemet. (Fent) Mit akartok ezzel az integetéssel?

ELIZ
Arra biztatjuk egymást, hogy ki beszéljen először; mert mindkettőnknek van mondanivalónk.

HARPAGON
Épp nekem is van mondanivalóm mindkettőtöknek.

CLÉANTE
Házasságról szeretnénk beszélgetni, apa.

HARPAGON
Én is éppen házasságról szeretnék beszélgetni veletek.

ELIZ
Ah! Papa!

HARPAGON
Mit visongsz? A szó ijeszt meg, vagy maga a dolog?

CLÉANTE
Mindketten okkal félhetünk a házasságtól azok után, ahogy apánk azt alkalmasint elképzeli. Attól tartunk, hogy szívünk nem hajlik majd apa választására.

HARPAGON
Csak türelem, türelem. Nincs semmi okotok ijedezni. Tudom jól, mi kell mindkettőtöknek. Egyőtök sem fog panaszkodni, ha meghallja, mi a szándékom. De hogy az elején kezdjük, mondd csak ismersz valami Marianna nevű fiatal lányt? Itt lakik nem messze tőlünk.

CLÉANTE
Ismerem, apa.

HARPAGON
(Elizhez)  És te?

ELIZ
Hallottam hírét.

HARPAGON
Milyennek találod azt a lányt, fiam?

CLÉANTE
Elragadó, kedves teremtés.

HARPAGON
A külleme?

CLÉANTE
Csak úgy árasztja az illedelmességet, az erényességet; ragyog róla a kellem-szellem.

HARPAGON
Modora, viselkedése?

CLÉANTE
Csak bámulni lehet, igazán.

HARPAGON
Nem gondolod, hogy egy ilyen lány megérdemelné, hogy komolyan foglalkozzék vele az ember?

CLÉANTE
De mennyire, apa.

HARPAGON
Hogy alkalmatos feleség lenne?

CLÉANTE
Nagyon alkalmatos.

HARPAGON
Hogy minden jel szerint jó háziasszony lesz belőle?

CLÉANTE
Semmi kétség.

HARPAGON
Hogy aki elveszi, meg lehet majd elégedve vele?

CLÉANTE
Bizonyára.

HARPAGON
Van egy kis nehézség. Aggaszt, hogy hozomány dolgában nincs annyija, amennyit elvárhatna az ember.

CLÉANTE
Ó, apám, mit számít a hozomány, ha derék leányról van szó.

HARPAGON
Bocsánatot kérek, bocsánatot kérek. Mégis meg kell mondani, ha az ember nem kap is annyi hozományt, amennyit remélt, valahogy más módon még pótolhatja.

CLÉANTE
Magától értetődik.

HARPAGON
Hát örülök, hogy nincs ellentét köztünk, mert erényességével, kedvességével ez a lány egészen meghódította a szívemet, és elhatároztam, hogy ha valami hozományt mégis adnak vele, feleségül veszem.

CLÉANTE
Ö... ü?

HARPAGON
Tessék?

CLÉANTE
Azt tetszett mondani, hogy... hogy elhatározta, hogy...

HARPAGON
Hogy feleségül veszem Mariannát.

CLÉANTE
Kit? Ki? Kicsoda?

HARPAGON
Én, én, én, őt! Mi bajod van?

CLÉANTE
Hirtelen szédülés fogott el; kimegyek.

HARPAGON
Majd elmúlik. Eredj a konyhába, igyál gyorsan egy pohár jó friss vizet. Így vagyunk ezekkel a mi vékonydongájú ficsuracskáinkkal; olyan lábon állnak, mint a naposcsirkék! Hát ezt határoztam el, kedves leányom, ami az én dolgomat illeti. Bátyádat illetően épp ma reggel ajánlottak egy özvegyasszonyt, neki azt szánom. Téged pedig, téged Anzelm úrhoz adlak.

ELIZ
Anzelm úrhoz?

HARPAGON
Hozzá. Meglett, nyugodt, eszeérett ember, alig múlt ötven, legendákat beszélnek a vagyonáról.

ELIZ
(bókolva)  Engedelmével, atyám, nem óhajtok férjhez menni.

HARPAGON
(visszabókol)  Engedelmeddel, kislányom, angyalkám, én meg azt óhajtom, hogy férjhez menj.

ELIZ
Bocsánatot kérek, apám.

HARPAGON
Bocsánatot kérek, lányom.

ELIZ
Tisztelem, becsülöm Anzelm urat, de, engedelmével, sose megyek hozzá feleségül.

HARPAGON
Tisztellek, becsüllek, de, engedelmeddel, hozzá fogsz menni, mégpedig már ma este.

ELIZ
Már ma este?

HARPAGON
Már ma este.

ELIZ
Nem fog megtörténni, atyám.

HARPAGON
Meg fog történni, leányom.

ELIZ
Nem.

HARPAGON
De igen.

ELIZ
Nem, ha mondom.

HARPAGON
De, ha mondom.

ELIZ
Ilyesmire nem kényszeríthet.

HARPAGON
Ilyesmire is kényszeríthetlek.

ELIZ
Inkább megölöm magam, de ilyen férj nem kell.

ÖTÖDIK JELENET
Valér, Harpagon, Eliz

HARPAGON
Erre, csak ide, Valér! Téged választottunk, hogy eldöntsd, kinek van igaza, leányomnak-e vagy nekem.

VALÉR
Nagyságodnak, feltétlenül.

HARPAGON
Tudod már, miről van szó?

VALÉR
Nem, de nagyságod nem tévedhet. Nagyságod a megtestesült bölcsesség.

HARPAGON
Férjhez akarom adni ma este egy színig okos, egy színig gazdag emberhez, és ez a haszontalan szemembe vágja, hogy fütyül hozzámenni. Mit szólsz ehhez?

VALÉR
Hogy mit szólok?

HARPAGON
Mit szólsz?

VALÉR
Hi! Há! Hu! Hő!

HARPAGON
Tessék?

VALÉR
Azt szólom, hogy alapjában együtt érzek nagyságoddal, nem lehetvén lehetséges, hogy nagyságodnak igaza ne lett légyen, mindazonáltal a kisasszonynak is lehet valami igaza, és...

HARPAGON
Mi? Mi? Egy ilyen vőlegényjelölt esetében, aki annyi súllyal esik a latba, mint Anzelm úr! Egy báróféle, aki ráadásul még igazán nemes is! És kedves, okos, megállapodott, a vagyonáról nem is szólva, egy olyan közkedvelt özvegyember, akinek első házasságából való gyermekei közül egy se maradt meg. Számíthat valaha ennél jobbra ez a lány?

VALÉR
Ez igaz. De a kisasszony mégis azt mondhatná, hogy nem kell elsietni a dolgot. Hogy nem ártana némi idő, hogy láthassa, vajon szíve hajlandósága elég nagy-e, hogy beletörődjék abba, hogy...

HARPAGON
Üstökön kell ragadni az ilyen szerencsét! Mert van itt még egy olyan előnyösség, amilyenre másutt sose találnék. Hozomány nélkül is elveszi, erre kötelezi magát.

VALÉR
Hozomány nélkül?

HARPAGON
Igen.

VALÉR
Ah! Akkor eláll a szavam. Ez, látja, már nyomós érv. Ez előtt meg kell hajolnom.

HARPAGON
Nem kis megtakarítás ez nekem.

VALÉR
Az bizonyos, az ellen senki sem szólhat. Épp csak kedves lánya vethetné ellen, hogy a házasságkötés mégis nagyobb dolog, mint gondolnánk; azon fordul meg, hogy egy életen át boldogok leszünk-e vagy boldogtalanok, s hogy ezért egy ilyen holtig tartó elkötelezettségre csak a legnagyobb óvatossággal szabad vállalkozni.

HARPAGON
Hozomány nélkül!

VALÉR
Igaza van. Ez aztán mindent eldönt, magától értetődik. Akadhatnának ugyan olyanok, akik azt mondhatnák, hogy ilyen alkalmakkor számba szokás venni a lány hajlandóságát, meg hogy a nagy korkülönbség, a kedélykülönbség és az érzelmek különbözősége miatt néha a házasságot igen-igen sok baj fenyegetheti.

HARPAGON
Hozomány nélkül!

VALÉR
Ó, tudom, erre nem lehet ellenvetés. Ki az ördögnek is jutna eszébe ilyesmi? Nem mintha nem volna rengeteg apa, akinek fontosabb az, hogy a lánya boldog legyen, mint az, hogy mennyi pénzt kell vele hozományba adnia, aki gyermekét a világ kincséért sem vetné oda áldozatul, sőt mindenképpen azon volna, hogy gyermeke házasságában meglegyen az az édes összhang, amelyből a békesség, az öröm, a tiszta élet fakad; és hogy...

HARPAGON
Hozomány nélkül!

VALÉR
Igaz! Ez elnémít mindent. Hozomány nélkül! Ez előtt az igazság előtt földre hull minden fegyver!

HARPAGON
(hirtelen a kert felé tekintve)  Hű-haj! Mintha ebugatást hallanék! Csak nem a pénzemet kerülgetik?  (Valérhoz)  Ne moccanjatok, jövök vissza rögtön!  (Ki)

ELIZ
Micsoda tréfa ez, Valér, hogy így beszél vele?

VALÉR
Csak azért, hogy föl ne ingerlődjék, hogy hamarabb zöld ágra vergődjünk. Ha szembeszállok vele, bizonyosan elrontok mindent. Vannak akiket csak oldalvást lehet megközelíteni, akiknek a természete nem bírja az ellentmondást, akik olyan makrancosak, hogy az igazságtól csak jobban megbokrosodnak, akik a józan ész egyenes útja előtt valóságos csökönyösségbe esnek, s akiket így csak kerülő úton lehet a cél felé vezetni. Tegyen úgy, mintha beleegyeznék abba, amit ő akar, így érheti el még legjobban a saját szándékát és...

ELIZ
De ez a házasság, Valér?

VALÉR
Találunk majd kitérő utat, hogy elkerüljük.

ELIZ
De mit találhatunk ki, ha már ma este meg kell kötni?

VALÉR
Halasztást kell kérni; eszeljen ki valami betegséget.

ELIZ
De ha orvost hívnak, rögtön kiderül, hogy színlelés.

VALÉR
Tréfadolog. Értenek is az orvosok ahhoz! Ugyan, ugyan, előttük olyan betegségbe eshet, amibe épp tetszik; még ők magyarázzák meg majd, hogy mitől kapta.

HARPAGON
(visszatérőben félre)  Nem, hála az istennek, semmi.

VALÉR
Aztán utolsó menekvésnek ott van a szökés, azzal még mindig kivághatjuk magunkat, és ha a maga szerelme, szépséges Elizem, olyan erős tud lenni ...  (Észreveszi Harpagont)  Igen, a lány kötelessége a feltétlen engedelmesség. Ne azt nézze, de ne ám, hogy külsőre milyen az a férj. Ha pedig ezt a nyomós, varázslatos indoklást hallja, hogy hozomány nélkül, fogadja boldogan, amivel kínálják.

HARPAGON
Úgy van! Ez már helyes beszéd!

VALÉR
Bocsánatot kérek, ha elfogott egy kicsit a hév, és ilyen hangon merészeltem beszélni a kisasszonnyal.

HARPAGON
Ugyan! Szívemből beszéltél, és az a kívánságom, hogy a kisasszony mindenben, de mindenben alávesse magát neked.  (Elizhez) Igenis, hiába menekülsz innen, rá ruházom az ég adta apai hatalmamat fölötted, és elvárom, hogy mindenben engedelmeskedj neki.

VALÉR
(a távozó Elizhez)  No, most tessék dacoskodni még, ha figyelmeztetem valamire!  (Harpagonhoz)  Megyek utána, uram, még nem fejeztük be egészen a leckét.

HARPAGON
Jól van, igen hálás leszek. Mert az bizonyos, hogy...

VALÉR
Nem árt, ha egy kicsit szorosabbra fogjuk a gyeplőt.

HARPAGON
Tökéletesen. Az kell itt, hogy...

VALÉR
Ne is tessék törődni vele. Azt hiszem, egyedül is célhoz jutok.

HARPAGON
Csak rajta, rajta. Fordulok egyet a városban, hamarosan visszajövök.

VALÉR
(Eliz után)  Úgy van. A pénz a legdrágább dolog a földön, és a kisasszony hálát adhat az égnek, hogy ilyen feddhetetlen, talpig derék, jó embert rendelt atyjául. Ő tudja, mi az élet. Vége minden mérlegelgetésnek, ha a kérő egyszer hozomány nélkül is elviszi a lányt. Ez a dolog veleje, és az a hozomány nélkül pótol mindent: csinosságot, ifjúságot, jó származást, okosságot, megbízhatóságot, tisztességet!

HARPAGON
Ez aztán a derék gyerek! Isteni kinyilatkoztatás, amit mond. Áldja szerencséjét, aki ilyen titkárral dicsekedhet.

MÁSODIK FELVONÁS

ELSŐ JELENET
Cléante, Fecske

CLÉANTE
Te, te gézengúz, hol az ördögbe tekeregtél? Nem megparancsoltam...?

FECSKE
Igenis, kérem, és én itt is voltam, itt vártam, álltam, mint a kőszent, de ez a szerfölött gyalulatlan uraság, igen tisztelt atyjaura, véleményem megkérdezése nélkül kereken kitette a szűrömet, és kis híja, hogy helyben nem hagyott.

CLÉANTE
Hogy állunk az ügyünkkel? A dolog sürgetőbb, mint valaha. Azóta, hogy nem láttalak, megtudtam, hogy az apám - vetélytársam.

FECSKE
Atyjaura szerelmes?

CLÉANTE
Az. Igazán alig tudtam erőt venni magamon, hogy ne áruljam el, mennyire felkavart ez az újság.

FECSKE
Ő - szerelemre adja fejét? Mi a macska nem jut eszébe? Bolondra veszi a világot? Épp az olyan formájú embernek találták ki a szerelmet!

CLÉANTE
Úgy látszik, vétkeimért ezzel büntet az ég, hogy még ez is eszébe jusson.

FECSKE
De hát nagyságod miért is rejtegeti előtte szíve hajlandóságát?

CLÉANTE
Hogy alkalma se legyen gyanakvásra, és hogy így szükség esetén annál könnyebben találhassak valami módot, hogy ennek a házasságnak útját szegjem. Te milyen választ kaptál?

FECSKE
Egy a szavam, nagyságos uram; kálváriát jár, aki kölcsön után jár. Jó gyomra kell hogy legyen annak, aki ilyen félkézkalmár kamatszedők markába keveredik.

CLÉANTE
Nem sikerül a dolog?

FECSKE
Engedelmet. Az a mi Simon urunk, az a pénzfelhajtó, akit ajánlottak, nagyon élelmes, nagyon buzgó egy illető; azt mondja, megveszik nagyságodért, esküdözik, hogy nagyságodnak már a puszta tekintete megejtette a szívét.

CLÉANTE
Így hát meglesz az a tizenötezer frank, amit kértem?

FECSKE
Meg. De van néhány pici kikötés. Még csak azt kell elfogadnia, ha azt tetszik akarni, hogy a dolog nyélbe ütődjék.

CLÉANTE
Bemutatott annak, aki a pénzt adja?

FECSKE
Még mit nem! Nem ez az útja annak. Az a másik illető még, úgy látszik, nagyságodnál is jobban ügyel arra, hogy sötétben maradjon, nem is tetszene gondolni, milyen titkolózás folyik itten. A világon semmiért meg nem mondaná a nevét. Nem is a saját házában, hanem egy idegen helyen fog találkozni ma nagyságoddal. Nagyságod szájából akarja hallani a választ, hogy mije van nagyságodnak, ki a családja. Nyakamat teszem rá, mihelyt meghallja nagyságod apjának nevét, megy minden, mint a karikacsapás.

CLÉANTE
Már csak azért is, mert édesanyám nem élvén, anyai jussomtól senki sem üthet el.

FECSKE
Itt van az a néhány pont, amelyet az illető személy saját maga mondott tollba ennek a mi pénzszerzőnknek, hogy mutassuk meg nagyságodnak, mielőtt bármibe is belekezdene: "Annak a föltételezésében, hogy hitelező számára kellő biztosíték nyújtatik, és hogy hitelkérő nagykorú, s oly család tagja, amely tekintélyes, megalapozott, perrel megtámadhatatlan, valamint mindenfajta követeléstől és betáblázástól mentes, szabad vagyonnal rendelkezik: világos és pontos szerződés fog köttetni egy lehető legbecsületesebb közjegyző előtt, akit e ténykedésre hitelező maga választ, tekintve, hogy legelsősorban az ő érdeke, miszerint fenti okmány szabályszerűen szerkesztessék meg."

CLÉANTE
Ehhez nincs mit hozzászólni.

FECSKE
Hitelező, hogy lelkét semmi aggály se terhelhesse, pénzét csupán öt és fél százalékos kamatra szándékozik kölcsönadni.

CLÉANTE
Öt és fél százalékra? Szavamra, igazán tisztességes. Egy szóval sem panaszkodhatom.

FECSKE
Szent igaz. "Ám tekintve, hogy nevezett hitelező maga nem rendelkezik a szóban forgó összeggel, és mivel hitelkérő iránti előzékenységből maga is kénytelen mástól kölcsönt igényelni húszszázalékos kamatra, illőnek és jogosnak találtatik, hogy nevezett első hitelkérő fizesse ezen kamatot az előbbi kamatkötelezettség fenntartásával, mivelhogy nevezett hitelező pusztán hitelkérő kedvéért vállalkozik ezen összeg felvételére."

CLÉANTE
Mi a pokol! Hiszen ez több mint huszonöt százalék.

FECSKE
Istenúgyse, ezt mondtam én is. Még meggondolhatja.

CLÉANTE
Már hogy gondolhatnám meg? Kell a pénz, nincs más mód, igent kell mondanom mindenre.

FECSKE
Épp ezt válaszoltam én is.

CLÉANTE
Van még valami?

FECSKE
Már csak egy aprócska záradék.
"A kért tizenötezer frank összegből hitelező készpénzben csak tizenkétezer frankot nyújthat át; a fentmaradó ezer tallér fejében hitelkérő kötelezi magát az alább felsorolt azon bútorzati tárgyak, ruházati kellékek és csecsebecsék átvételére, amelyek árát nevezett hitelező előzékenyen és jóhiszeműen lehető legjutányosabbra szabta."

CLÉANTE
Ez mit jelent?

FECSKE
A jegyzék mindjárt megmondja.
"Először: mennyezetes ágy, négylábú, olajzöld függönyének szegélyén igen előkelően odaillesztett, magyar módra készült lapos öltéssel, hozzá hat támlásszék és egy tűzött takaró hasonló anyagból, valamennyi igen jó elkészítésben, piros és kék színben játszó tafota béléssel.
Továbbá: finom neufchâteli zsávolyból készült, halvány rózsaszínű ágymennyezet selyemrojtokkal és -bojtokkal."

CLÉANTE
Mit csináljak vele?

FECSKE
Tessék csak várni.
"Továbbá: egy nyolcrészes faliszőnyeg, amelynek hímzése egy pásztor és pásztorlány - Gombaud és Macée - szerelmi históriáját ábrázolja.
Továbbá: tizenkét lábon, helyesebben tizenkét esztergályozott oszlopon álló, hatalmas, két végén kihúzható diófa asztal a hozzá való hat támlátlan székkel."

CLÉANTE
De a keservét már, mit kezdjek vele?

FECSKE
Tessék csak türelemmel lenni.
"Továbbá: három, gyöngyházzal egész hosszában kirakott nagy muskéta a hozzá való támasztóvillákkal.
Továbbá: egy olvasztókályha téglából, két retortával és három burával; a házi szeszpárolók gyönyöre."

CLÉANTE
Meg kell bolondulni.

FECSKE
Csak lassan.
"Továbbá: egy bolognai hárfa, valamennyi, illetve csaknem valamennyi húrjával.
Továbbá: egy kis asztali teketábla tizenhárom golyóval; egy ostábla görög rendszerű lúdjátékkal; üres órákban a legjobb időűző.
Továbbá: egy három és fél láb hosszú gyíkbőr, szénával kitömve; a szoba mennyezetére akasztva szemgyönyörködtető ritkaság. A fentiekben felsorolt valamennyi tárgy értékét, noha a hivatalos becslés szerint is többre rúg négyezer-ötszáz franknál, hitelező méltányossági okból ezer tallérra szállítja le."

CLÉANTE
A fene egye meg a méltányosságával együtt, fulladjon meg ott, ahol van az az útonálló, az a hóhér! Ilyen uzsorát még életemben nem hallottam. Nem elég neki az az őrjítő kamat, amellyel sarokba szorít, még arra is rá akar kényszeríteni, hogy odadobjak neki háromezer frankot azért a mindenhonnan összeszedett kacatért. Kétszáz tallért se kapok majd érte; de mégis engednem kell neki; mert ő van felül; mert torkomon tartja a kést.

FECSKE
Ne vegye zokon, de ahogy én látom, a nagyságos úr is épp azon az úton van a tönkrejutás felé, akár az egyszeri ember; kölcsönt kér, drágán vesz, olcsón ad; vetéskorában kaszálja a búzát.

CLÉANTE
Mit tehetek mást? Ez már minden fiatalember sorsa, aki ilyen átkozottul zsugori apa kénye alá van vetve. És akkor még csodálkoznak, hogy akad fiú, aki apja halálát kívánja.

FECSKE
Azt már el kell ismerni, hogy nagyságos úr apja a fukarságával a világ legjámborabb emberét is kihozná a sodrából. Hála az égnek, semmi hajlandóságom holmi akasztófa felé vezető dolgokra, és még ha a többi szolgapajtásom belekeveredik is egy s másba, akkor is szerét tudom ejteni, hogy az én pecsenyém ne égjen oda, vagyis hogy még idejében kivágom magam mindenféle kötélszagú históriából, de hogy szívem szerint mondjam, nagyságod édesatyjának mesterkedése sokszor már kísértésbe ejt, hogy elsurrintsak tőle valamit, és még azt se hinném, hogy ezzel a surrintással valami ocsmány dolgot mívelnék.

CLÉANTE
Add csak ide, hadd nézzem meg még egyszer azt a lajstromot.

MÁSODIK JELENET
Simon, Harpagon, Cléante, Fecske

SIMON
Igen, uram, fiatalembernek, annak kell a pénz. A föld alól is elő akarja keríteni. Harpagon úr nem köthet ki olyat, amit el ne fogadna.

HARPAGON
De komolyan meggondolta, Simon úr, hogy semmi zátony nem fenyegeti a hajót? Tudja, hogy ki az illető, tudja, mije van, milyen családból való, akinek az ügyét egyengeti?

SIMON
Sajnos egészen alapos felvilágosítással nem szolgálhatok. Véletlenül kerültünk összeköttetésbe. Majd ő maga felel meg mindenre. De az embere, aki hozzám jött, erősen fogadkozott, hogy nagyságod el lesz ragadtatva tőle, ha megismeri. Én mindössze csak annyit mondhatok, hogy a családja igen gazdag, hogy anyja már nem él, és hogy ha kívánni tetszik, vállalja, hogy nyolc hónap leforgása előtt apja sem lesz az élők sorában.

HARPAGON
Ez már valami. A keresztényi könyörület azt kívánja, Simon úr, hogy ha módunk engedi, minden szívességet megtegyünk felebarátainknak.

SIMON
Úgy van.

FECSKE
(halkan Cléante-hoz)  Mire magyarázzam ezt? Simon úr nagyságod édesapjával beszélget.

CLÉANTE
(halkan Fecskéhez)  Megtudta volna, ki vagyok? Te, csak nem árultál el bennünket?

SIMON
(Fecskéhez)  Ó-hó! De nagyon tetszik sietni! Ki mondta uraságodnak, hogy idefáradjon?  (Harpagonhoz) Esküszöm, nem én árultam el nekik Harpagon úr nevét és címét. De szerintem ez sem olyan végzetes dolog. Hallgatni tudó, jól nevelt urak ezek. Itt is szépen szót érthetünk.

HARPAGON
Micsoda?

SIMON
Ez az úr az az úr, aki kölcsönbe venné az úrtól azt a tizenötezer frankot, amiről beszéltünk.

HARPAGON
Hogyan! Te akasztófáravaló, te vagy képes ilyen feneketlen alávalóságra!

CLÉANTE
Hogyan! Apám adja fejét ilyen szégyenletes dolgokra!

Simon ki, Fecske elbújik

HARPAGON
Te, te, hát te akarod tönkretenni magad ilyen gyalázatos pénzszerzéssel?

CLÉANTE
Maga, maga, maga akar pénzt szerezni ilyen bűnös uzsorával?

HARPAGON
S ezek után még mersz a képem elé kerülni?

CLÉANTE
S ezek után még mer az emberek képe elé kerülni?

HARPAGON
Nem sül ki a szemed, hogy idáig jutottál a züllésben, hogy ilyen iszonyatos pénzpocsékolásba süllyedtél, hogy ilyen förtelmes módon ölöd a vagyont, amelyet szüleid arcuk verejtékével gyűjtöttek?

CLÉANTE
S apám arcán nem sül meg a bőr, hogy effajta mesterkedéssel gyalázatot hoz polgári nevére, hogy telhetetlen mohóságában odavet jó hírt, megbecsülést csak azért, hogy tallért tallérra rakjon, és hogy kamatemelés dolgában a leghírhedtebb uzsorásokon is túltett, mert olyan hitvány fogásokat még azok sem tudtak kieszelni.

HARPAGON
Pusztulj a szemem elől, gyalázatos, pusztulj, pusztulj, de rögtön!

CLÉANTE
Ki hát a nagyobb bűnös, erre feleljen, az-e aki kölcsönképp is megszerzi a pénzt, ha szüksége van rá, vagy az, aki akkor is oroz, ha azt sem tudja, mihez kezdjen a lopott pénzzel?

HARPAGON
Hordd el magad, ha mondom, és ne hozz ki a sodromból. (Magában)  
Nem bánom, hogy úgy esett a dolog, jó figyelmeztetés, hogy ezentúl még jobban szemmel tartsam, mit csinál.

HARMADIK JELENET
Fruzsina, Harpagon

FRUZSINA
Uram...

HARPAGON
Várj egy percre. Jövök rögtön, akkor beszélünk.  (Félre)  Itt az ideje, hogy forduljak egyet a pénzem körül.

NEGYEDIK JELENET
Fecske, Fruzsina

FECSKE
(magában)  Furcsa egy história. Nem lehet másképp, mint hogy valahol egész ócskásboltja van, mert abban a lajstromban, ahogy néztem, egyetlen holmi sem való innen.

FRUZSINA
Nicsak, te vagy az, drága Fecském? Mi szél sodor össze bennünket?

FECSKE
No nézd, Fruzsina! Hát te mit keresel itt?

FRUZSINA
Azt, amit bárhol másutt: közvetítgetek; itt is, ott is hasznossá teszem magam, már amennyire a kis eszem engedi, úgy persze, hogy azért nekem is cseppenjen valami. Tudhatod, hogy manapság ésszel kell élni, főképp az ilyen magamfajta árvának, akinek az Úr rendeléséből minden vagyonkája ez a kis leleményessége meg az, hogy ügyesen tudja bonyolítani a szálakat.

FECSKE
A házigazdával van valami kis ügyed?

FRUZSINA
Azzal; közvetítgetek neki is valamicskét, s remélem, itt majd csurran nekem is.

FECSKE
Tőle? Hű, lelkemre, itt aztán igazán föl kell csavarnod az eszed, ha belőle ki akarsz húzni valamit. Jókor megmondom, nagy szeme van a pénznek.

FRUZSINA
Vannak némi szívességtevések, amelyek mindig beütnek.

FECSKE
Alázatos hódolatom! De Harpagon úr őnagyságát még nem ismered. Harpagon úr őnagysága minden ember közt a legembertelenebb ember, az élő lelkek közt a legfukarabb, leglelketlenebb lélek. Nincs a földön olyan szívesség, amely őt hálára, kezét pedig bukszanyitásra indítaná. Köszönet, dicséret, áradozás meg szép szavak - amennyi csak tetszik; de pénz, majd ha fagy! Kegyessége szikkadt, szikes föld, ennyit nem terem. Annyira fázik magától a szótól is, hogy adok, hogy még az adjon isten jó napot után is azt mormogja: de csak kölcsön.

FRUZSINA
Istenkém, konyítok hozzá, hogyan lehet fejni embereket is. Értem a módját, hogyan tapintsak a puhájukra, hogyan birizgáljam meg a szívüket; megtalálom a gyönge oldalukat.

FECSKE
Kárba veszett fáradság vele! Nyakamat teszem rá, hogy pénz irányában őkelmét ugyan hasztalan tapogatod. Mert ráadásul pogányul könyörtelen, de olyan könyörtelen, hogy beleborzad az ember; ott gebedhetsz meg a szeme előtt, egy kisujját sem mozdítja. Egy szó, mint száz, tisztesség, becsület, istenesség fölött egy szent neki, a pénz, csak azt imádja. Görcsbe esik csak a láttára is annak, ha valaki pénzért megy hozzá. Ez sebzi halálra, ez döfi a szívét, ez tépi ki a keblét, és ha... De jön már vissza. Lépek odébb.

ÖTÖDIK JELENET
Harpagon, Fruzsina

HARPAGON
(magában)  Semmi hiba.  (Hangosan)  Na, mi hír, Fruzsina?

FRUZSINA
Ó, teremtőm, de jó színben tetszik lenni. Majd ki tetszik csattanni az egészségtől!

HARPAGON
Kicsoda? Én?

FRUZSINA
Sohase tetszett ilyen pirospozsgásnak lenni, ilyen legényesnek.

HARPAGON
Komolyan?

FRUZSINA
Komolyan-e? Világéletében nem tetszett ilyen fiatalosnak lenni. Huszonöt esztendős fiatalembereket ismerek - valóságos vének nagyságos úrhoz képest.

HARPAGON
Pedig már a hatvanadikat is elütötte fölöttem.

FRUZSINA
Hatvanat? És aztán? Az is valami? Az a virágkor! Most tetszik elérkezni a legszebb férfikorba.

HARPAGON
Az igaz. De azért, azt hiszem, nem ártana, ha hússzal kevesebb volnék.

FRUZSINA
Ne tessék már tréfálkozni! Semmi szükség rá. Akit ilyen fából faragtak, elél az száz esztendeig is.

HARPAGON
Azt gondolod?

FRUZSINA
Mérget veszek rá. Minden azt mutatja. Tessék csak kihúzni egy kicsit magát. Lám, itt van, ni, a két szeme között a hosszú élet jele.

HARPAGON
Ehhez is tudsz?

FRUZSINA
De mennyire! Mutassa a tenyerét. Ah, teremtőm! Ez aztán az életvonal!

HARPAGON
Micsoda vonal?

FRUZSINA
Nem tetszik látni, meddig húzódik itt ez a vonal?

HARPAGON
És ez mit jelent?

FRUZSINA
Az üdvösségemre, száz évről beszéltem, de meg tetszik érni a tíz tucatot is.

HARPAGON
Lehetséges volna?

FRUZSINA
Mondom, a végén majd úgy kell agyoncsapni a nagyságos urat. El tetszik temetni nemcsak kedves gyermekeit, hanem a kedves gyermekei gyermekeit is.

HARPAGON
Adja isten. És az ügyünkben van valami újság?

FRUZSINA
Fölösleges kérdés. Olyanba én még nem fogtam bele, ami végül ne sikerült volna. A házasságszerzést meg a jó Isten is nekem találta ki. Olyan pár nincs a világon, amelyiket én okkal-móddal előbb-utóbb össze nem boronálom. Azt hiszem, ha fejembe venném, még a Szultánt meg a Velencei Republikát is összeházasítanám. Ebben a dologban persze nincs annyi nehézség. Mivelhogy ismeretségben vagyok a lánnyal is, anyjával is; mind a kettővel töviről hegyire elbeszélgettem Harpagon úrról. Elmondottam az anyjának, milyen szándékot tetszett táplálni kezdeni Marianna irányában, amikor látni tetszett az utcán, meg ott az ablakban, ahogy szellőzködött.

HARPAGON
Mit válaszolt rá?...

FRUZSINA
Nagyon, megörült az ajánlatnak. Hát még amikor megmondtam, hogy igen óhajtani tetszene, ha Marianna is itt lenne ma este, amikor a házassági egyezséget elő tetszik adni, azon nyomban ráállt, és a lányt az én vigyázásomra bízta, hogy idevezessem.

HARPAGON
Úgy fordult, hogy közben Anzelm urat kell estebédre vendégül látnom! Nagyon szeretném, Fruzsina, ha a díszlakomán egyúttal Marianna is részt venne.

FRUZSINA
Igaza van. Délután Marianna az illendőség szerint meglátogatja nagyságod leányát, utána az a szándéka, hogy szétnéz a vásárban, s úgy jöjjünk vissza vacsorára.

HARPAGON
Kitűnő. Akár együtt is mehetnek a lányommal. A hintómat szívesen odakölcsönzöm nekik.

FRUZSINA
Így igazán minden egybevág.

HARPAGON
De mondd csak, Fruzsina, ejtettél szót Marianna anyjával arról, hogy tud-e adni hozományt a leányával? Megértetted vele, hogy össze kell szednie egy kicsit magát, hogy egy ilyen alkalomkor ki kell ám tenni a bankót, ha nehezére esik is. Mert anélkül, hogy valamit hozzon, mégse veszik el a lányt.

FRUZSINA
Ugyan, ez a lány tizenkétezer frank kész jövedelmet hoz nagyságodnak a házhoz.

HARPAGON
Évi tizenkétezer frank jövedelmet?

FRUZSINA
Annyit. Először is ezt a kislányt úgy nevelték, olyan koszton, hogy a gyomrára alig költ valamit. Ez a leány salátán, tejen, sajton, almán nőtt föl, neki csak az kell, következésképpen se pompázatosan megterített asztal, se finom húsleves, se az az örökös cukros árpakása meg az a többi csemege, ami nélkül más asszony nem lehet el, nála szóba sem esik, márpedig ez, akárhogy is számítjuk, évi háromezer frankra mindenképpen fölmegy. Azonkívül ez a lány csak a tisztaságra, az egyszerűségre ad, rá se néz azokra az agyoncicomázott ruhákra, drága ékszerekre, pompázatos bútorokra, melyek után a többi asszony annyira odavan, ezen a címen is beírhatunk szűken számítva évi négyezer frankot. S mi több: irtózik a kártyától, ami pedig asszonyról szólva, manapság igen-igen ritka dolog, tudok egyről a szomszédságunkban, aki huszonegyen húszezer frankot vesztett az idén. De vegyük ennek csak a negyedét. Ötezer frank évente a kártyára, négyezer frank ruha meg ékszer, ez már kilencezer; ezer tallért számítva a kosztra, nincs együtt máris nagyságod évi kerek tizenkétezer frankja?

HARPAGON
Szó se róla, ez is nyom a latban. Épp csak a valóságos érték hiányzik ebből a számításból.

FRUZSINA
Engedelmet kérek. Nem valóságos érték, ha egy asszony mértékletességet visz a házasságba? Ha valaki örökségül az egyszerűségre való hajlamot kapja? Nem óriási és biztos tőke, ha valaki szenvedni sem tudja a kártyát?

HARPAGON
Nevetséges dolog azt kínálni itt hozományul nekem, azt a pénzt, amit úgysem fog elkölteni. Nyugtát én csak olyasmiről adhatok, amit kézbe kapok. Valamit tapintani is szeretnék.

FRUZSINA
Teremtőm, majd tapintani is tapinthat eleget, emlegettek előttem valami helyet, ahol van valamijük, s annak nagyságod lesz a gazdája.

HARPAGON
Látni kéne azt. De van még egyéb is, Fruzsina, ami nem hágy nyugton. Nézd, a lány fiatal, és az ilyenfajta fiatal teremtések többnyire a velük egyívásúakhoz vonzódnak, csak azok társaságát keresik. Tartok tőle, hogy egy ilyen magamkorú ember nem lesz nagyon ínyére, ami aztán még egy s más zavarokat idézhetne elő nálam, az pedig már nekem volna kényelmetlen.

FRUZSINA
Hogy milyen rosszul ismeri őt! Még egy szép tulajdonságáról kell beszélnem. A bőre is borzad a fiatalabb emberektől. Csak az aggastyánok iránt érez ő hajlandóságot.

HARPAGON
Ő?

FRUZSINA
Ő, ő! Csak hallotta volna, miket mondott erről. Fiatalembernek a képét se láthatja. De semmitől nem lángol úgy fel, így mondta, mint amikor egy méltóságos szakállú, szép aggastyánon áll meg a szeme. Minél vénebb, őneki annál elragadóbb. Azért figyelmeztetem is, eszébe ne jusson valahogy fiatalabbnak mutatkozni, mint amilyennek tetszik lenni. A férfi nála csak a hatvannál kezdődik. Négy hónapja sincs, hogy már majdnem férjhez ment, közvetlenül az esküvő előtt szakított; akkor derült ki, hogy a vőlegény csak ötvenhat éves, pápaszem nélkül akarta aláírni a házassági egyezséget.

HARPAGON
A pápaszem miatt szakított?

FRUZSINA
Amiatt. Azt mondta, hogy őt nem elégíti ki ötvenhat esztendő. De főképp a pápaszemes orrokért van oda.

HARPAGON
Hát ezzel új dolgot mondasz.

FRUZSINA
Van még több is olyan, amit el se mondhatok. Van a szobájában jó néhány festmény és rajz. De mit tetszik gondolni mifélék? Adonisok, Apollók, Párisok, Cephalusok? Ugyan. Az öreg Nestor gyönyörű arcképét látni ott, Priamos királyét, Saturnusét meg a jó Anchises atyáét, ahogy a fia a nyakában viszi.

HARPAGON
Gyönyörű! Erre igazán sose gondoltam. Boldogan hallom, hogy ilyen a természete. Nem tagadom, ha asszony volnék, én sem szeretném a fiatalembereket.

FRUZSINA
Meghiszem. Van is szeretni való azokon a ringy-rongy fiatalokon! Azokon a drágalátos taknyosokon, azokon az üres fajankókon, ahogy azt a kinyalt bőrüket kelletik. Igazán szeretném tudni, mi is ízlik rajtuk némely nőszemélynek!

HARPAGON
Nekem sem megy a fejembe. Nem is tudom, hogyan lehetnek olyan asszonyok, akiknek mégis ők tetszenek.

FRUZSINA
Csak úgy, hogy teljesen elment a szép eszük. Szeretni való a fiatalokon! Hol van itt józan ész? Nem is emberek azok a nyápicok azzal a szőke parókájukkal! Mintha férgekkel kellene ölelődzni!

HARPAGON
Ezt mondom én is szakadatlan. Arról a beteg csirkehangjukról, arról a macskabajsz módján szétálló három szál bajszukról, arról a csepűszínű parókájukról, a lötyögő bugyogójukról, a hasuknál kivetett ingükről!

FRUZSINA
És azt mondják még kiállásnak a Harpagon úré mellett! Ez aztán a férfi a talpán! Ezen aztán elgyönyörködhet a szem! Ilyen termet, ilyen öltözködés kell, ha valaki szerelmet akar ébreszteni.

HARPAGON
Szemrevalónak találsz?

FRUZSINA
Szemrevalónak? Elragadónak, a képét festeni valónak! Tessék csak megfordulni egy kicsit. Különb már nem is lehetne. Tessék csak egy kicsit járni. Ez aztán a remekbe szabott, fesztelen, könnyed, előírásos termet. Egy szem hibája sincs.

HARPAGON
Nem panaszkodhatom, hál'istennek, csak a hurutom vesz elő néha-néha.

FRUZSINA
Az igazán csekélység. Az a kis hurut egyáltalán nem illik rosszul Harpagon úrnak. Igen kedvesen tetszik köhögni.

HARPAGON
Mondd csak, Marianna még sohasem látott engem? Nem tűntem fel neki soha az utcán?

FRUZSINA
Nem. De nagyon sokat beszélgettünk Harpagon úrról. Lefestettem neki a nagyságos úr személyét, és arról sem feledkeztem meg, hogy belső szép tulajdonságait ne dicsérgessem, meg hogy milyen szerencse éri, ha egy olyan embert kap férjül, mint amilyennek Harpagon úrnak tetszik lenni.

HARPAGON
Azt jól tetted, köszönöm.

FRUZSINA
Nagyságos uram, volna egy kis kérésem. (Harpagon elkomolyodik) Folyik egy pöröm, és pénzhiány miatt azon a ponton vagyok, hogy elveszítem. Nagyságod révén könnyen megnyerhetném a pört, ha egy kis jóakarattal tetszene irányomban lenni. Nem is tetszik hinni, hogy az a lány mennyire meg fog örülni a nagyságos úrnak! Harpagon felvidul) Ó, hogy tetszik majd neki tetszeni! Csudamód el lesz bájolva ettől az antikosan göndörített inggallértól! De kiváltképp ettől a szalag helyett madzagdarabokkal fölkötött bugyogójától lesz elragadtatva. Ettől egyszerűen belebolondul Harpagon úrba. Legszebb álma valósul meg, olyan vőlegénye lesz, aki madzaggal köti fel a bugyogóját.

HARPAGON
Nem tagadom, engem is elragad, amit hallok.

FRUZSINA
Úgy van, nagyságos uram, rengeteget jelent nekem az a pör. (Harpagon ismét elkomolyodik) Tönkremegyek, ha elvesztem. Valamicske segítség még rendbe tenné az ügyemet. Ha látta volna, milyen elbájoltan hallgatta, amit nagyságodról beszéltem. (Harpagon arca ismét felvidul) Csak úgy ragyogott a szeme az örömtől, amikor a nagyságos úr jó tulajdonságait részleteztem. Végtére olyan türelmetlenné tettem, hogy már alig várja, mikor ütődik teljesen nyélbe ez a házasság.

HARPAGON
Nagy örömet szereztél nekem, Fruzsina, és meg kell vallanom, nincs olyan a világon, amit hálából meg ne tennék érted.

FRUZSINA
Akkor igazán arra kérem, ne tessék megtagadni azt a csekély segítséget, amit kérek. (Harpagon ismét elkomolyodik) Az újra talpra állítana, és nagyságos úr örökre lekötelezne vele.

HARPAGON
Isten veled. Megyek, sürgős leveleket kell befejeznem.

FRUZSINA
Tessék elhinni, nagyságos úr, hogy soha nagyobb bajból nem tetszene tudni kisegíteni, mint ebből a mostaniból.

HARPAGON
Rögtön elrendelem, hogy fogjanak be a hintómba, s elmehessetek a vásárba.

FRUZSINA
Nem alkalmatlankodnék annyit, ha a szükség nem kényszerítene rá.

HARPAGON
És majd lesz gondom, hogy a vacsora idejében elkészüljön, vigyázzatok az egészségetekre.

FRUZSINA
Esedezem, tessék könyörületes szívvel lenni hozzám. Nem is tetszik hinni, nagyságos uram, milyen öröm volna, ha...

HARPAGON
Megyek. Már hívnak. Addig is viszontlátásra.

FRUZSINA
(egyedül) Rázzon ki a kétnapos hideg, eredj a pokolba, koszos kutya! Hogy állta a sarat a vén zsugorija, de nem, nem, mégsem hagyom már abba ezt a szálszövést; a másik oldal még mindig megvan, mérget veszek rá, hogy onnan bőségesen megkapom a magamét.

HARMADIK FELVONÁS

ELSŐ JELENET
Harpagon, Cléante, Eliz, Valér, Claude asszony, Jakab, Zabszár, Keszeg

HARPAGON
Gyerünk, gyerünk, ide elém mindannyian, hadd osszam ki a rendelkezést ma estére, hadd szabjam ki mindenkinek a maga dolgát. Jöjjön közelebb, Claude asszony. Kezdjük magán. Helyes, a fegyvere már a kezében. (Claude seprűt tart)  Magára bízom, hogy mindenütt kitakarítson, de legelőször is arra ügyeljen, nehogy nagy erővel törölgesse a bútorokat, hamar el találnak kopni. Azonkívül magát teszem meg, hogy a vacsora alatt a borosüvegek gondját viselje. Ha csak egy is lábra kel, vagy ha valami is eltörik, magát veszem elő, lefogom a béréből.

JAKAB
(félre)  Politikus egy büntetés.

HARPAGON
Elmehet... Terád, Zabszár, meg terád, Keszeg, az a gond hárul, hogy kiöblítsétek a poharakat, és hogy bort töltsetek, de csak akkor, amikor látjátok, hogy valaki szomjazik, vagyis semmiképpen azoknak a neveletlen szolgáknak a szokása szerint, akik unos-untalan zaklatják a vendéget, és akkor is ivásra nógatják, amikor annak esze ágában sincs. Várjatok szépen, hogy a vendégek többször is szóljanak, és sohase felejtsétek, hogy mindig sok vizet hordjatok fel.

JAKAB
(félre)  Úgy van, a tiszta bor a fejbe száll.

KESZEG
A kötényünket letegyük, nagyságos úr?

HARPAGON
Le, le; mihelyt észreveszitek a vendégeket jönni. De vigyázzatok a ruhátokra, nehogy tönkretegyétek.

ZABSZÁR
Méltóztatik nagyon jól tudni, hogy elöl az ujjasom egyik szárnyára az olajlámpából egy nagy pecsét esett.

KESZEG
Az én bugyogóm meg, nagyságos uram, hátul csupa lyuk, és tisztesség ne essék szólván, kilátszik a...

HARPAGON
Csend legyen! Fordítsd mindig ügyesen a fal felé, és csak az elejét mutasd a vendégeknek. (Harpagon a kabátja elé teszi a kalapját: megmutatja Zabszárnak, hogyan takarja el az olajpecsétet) Te meg tartsad folyvást így a kalapodat, miközben felszolgálsz. Te pedig, leányom, te az ételek lehordását tartod szemmel, és ügyelsz rá, nehogy valaki kárt tegyen bennük. Lányoknak való munka. De addig is készülj fel, hogy méltón fogadd a jövendőbelimet; mindjárt idejön a látogatásodra, és elvisz majd magával vásárnézni. Megértetted, amit mondtam?

ELIZ
Igenis, papa.

HARPAGON
És neked, kedves ficsúr fiacskám, most hogy jószívűen megbocsátottam az iménti históriát, neked se jusson ám eszedbe, hogy barátságtalan arcot vágj rá.

CLÉANTE
Nekem, apa? Barátságtalan arcot? S ugyan már miért?

HARPAGON
Istenem, mindenki tudja, hogyan szoktak viselkedni néha a gyermekek, ha apjuk másodszor is megházasodik; tudjuk, milyen szemmel néznek az úgynevezett mostohaanyára. De ha azt akarod, hogy nyoma se maradjon bennem, hogy milyen fát tettél a tűzre, mindenekelőtt arra figyelmeztetlek, vedd elő a legjobb modorodat, fogadd kedves arccal azt a hölgyet, és légy olyan szíves és nyájas hozzá, ahogy csak kitelik tőled.

CLÉANTE
Őszintén szólva, képtelen vagyok megígérni, hogy módfelett örülni fogok annak, ha ő lesz a második mamám. Hazudnék, ha mondanám. De ami azt illeti, hogy nyájas arccal fogadjam, hogy szíves és kedves legyek hozzá, azt megígérem, hogy ebben szóról szóra követni fogom apa parancsát.

HARPAGON
Vagy legalábbis iparkodj.

CLÉANTE
Nem lesz panaszra oka, majd meglátja.

HARPAGON
Okosan teszed. Valér, segítenél egy kicsit? Hát igen, Jakab; téged, a főmindenest hagytalak utoljára.

JAKAB
A kocsisával óhajt beszélni a nagyságos úr, vagy a szakácsával? Mert mind a kettő én volnék.

HARPAGON
Mind a kettővel.

JAKAB
De melyikkel előbb?

HARPAGON
A szakáccsal.

JAKAB
Akkor tessék várni egy kicsit.  (Leveti a kocsisköpenyt, és szakácsnak öltözve bújik ki alóla)

HARPAGON
Micsoda buta komédia ez?

JAKAB
Most már hallom a szót.

HARPAGON
Jakab, rászántam magam, hogy ma este vacsorát adok.

JAKAB
(félre)  Csoda történt!

HARPAGON
Beszéljünk csak egy kicsit; elég jól ellátsz majd bennünket?

JAKAB
El én, ha el tetszik elég pénzzel látni.

HARPAGON
Eh, az ördögét! Mindig csak a pénzt! Mintha mást nem is tudnának mondani, csak: pénzt, pénzt, pénzt! Mindig csak erre az egyre fordul a nyelvök: pénzt! Folyton csak azt hajtogatják: pénzt! Ezzel feküsznek, ezzel kelnek, álmukból is ezzel riadnak: pénzt!

VALÉR
Ilyen arcátlan választ sem hallottam még. Nagy mesterség, mondhatom, sok pénzzel jó tort csapni! Az a legegyszerűbb dolog a világon, azt akármelyik tökfilkó is megcsinálja: az ügyes ember ott kezdődik, hogy lássuk, fillérekből üss ki jó lakomát!

JAKAB
Fillérekből jó lakomát?

VALÉR
Azt hát.

JAKAB
Lelkemre mondom, titkár, úr, nagyon lekötelez, ha elárulja ezt a titkot, ha átveszi tőlem a szakácsi hivatalt; hisz úgyis úton-útfélen beleüti az orrát az én dolgomba.

HARPAGON
Hallgass. Hát mi is kellene?

JAKAB
Itt van a titkár úr, majd ő csinál jó lakomát fillérekből is.

HARPAGON
Arra felelj, amit kérdeztem.

JAKAB
Hányan lesznek az asztalnál?

HARPAGON
Nyolcan vagy tízen. De számítsunk csak nyolcat. Ahol nyolc  számára főznek, jut ott tíznek is.

VALÉR
Magától értetődik.

JAKAB
Hát... kell akkor négy nagy tál leves, aztán öt tál előétel. Egyszóval leves... szájízesítő ínyencség.

HARPAGON
Egy ördögöt! Hisz ebből egy város jóllakik!

JAKAB
Pecseny...

HARPAGON
(kezével befogja Jakab száját)  Gazember, te! Fölfalod az egész vagyonomat!

JAKAB
Pisztráng...

HARPAGON
(ismét befogja Jakab száját)  Nem volt elég?

VALÉR
Hát meg akar mindenkit pukkasztani. Tán ezért hív ide vendégeket a nagyságos úr, hogy mindenfélével agyontömve, halomra ölje őket? Nézzen csak egy kicsit bele az egészségügyi tanácsadókba, s kérdezze csak meg az orvosokat, hogy van-e ártalmasabb, mint a mértéktelen evés.

HARPAGON
Igaza van.

VALÉR
Tudja meg, tisztelt Jakab úr, és adja tudtára mindazoknak, akik a maga fejével gondolkodnak, hogy az étellel túltömött asztal veszedelmesebb hely, mint az, ahol gyilkosok ólálkodnak az emberre, s hogy akkor mutat igazi barátságot az ember a vendégei iránt, ha a tiszteletükre megterített asztal a nemes igénytelenséggel tündöklik, mert ahogy az ókori bölcs mondja, az ember azért eszik, hogy éljen, s nem azért él, hogy egyék.

HARPAGON
Oh, micsoda bölcs igék! Gyere, hadd öleljelek meg ezért. A legszebb mondás, amelyet világ életemben hallottam. Az ember azért él, hogy egyék, s nem azért eszik, hogy él... Nem, nem így volt. Hogy is mondtad?

VALÉR
Az ember azért eszik, hogy éljen, s nem azért él, hogy egyék.

HARPAGON
Úgy van. Megértetted? Melyik nagy férfiú mondta ezt?

VALÉR
Hirtelenében nem jut eszembe a neve.

HARPAGON
Ne feledd el fölírni számomra ezeket a szent szavakat. Aranybetűkkel vésetem ki ebédlőmben a kandalló fölé.

VALÉR
Lesz rá gondom. A vacsorát pedig csak tessék rám bízni. Elintézem én, hogy jobban sem kell.

HARPAGON
Csak csináld.

JAKAB
Tőlem! Csak rajta. Annyival is kevesebb az én gondom.

HARPAGON
Olyasmi lesz jó, amin nemigen kapnak, ami mégis azonnal jóllakat: valami jó tömős szárazbabfőzelék jó zsírosan, hozzá egy kis marhadarálék bő gesztenyekörítéssel. De abból minél többet.

VALÉR
Tessék csak nyugodtan rám hagyni.

HARPAGON
Most még a hintómat is rendbe kell tenni, Jakab.

JAKAB
Tessék csak várni. Ez már a kocsisnak szól. (Fölveszi a köpenyt) Tetszett parancsolni...

HARPAGON
Hogy rendbe kell tenni a hintómat, készen kell tartani a lovaimat, hogy vásárnézni mehessek.

JAKAB
A lovai, nagyságos úr? Isten látja a lelkem, egy lépést se tudnak tenni, olyan állapotban vannak. Nem mondhatom, hogy alomra kerültek, mert szegény páráknak már alom sem került, így hát szót vétenék. De a nagyságos úr olyan szigorú böjtre vetette őket, hogy lóról szólva, azok már csak lóemlékek, lidércálmok a lóról, visszajáró kísértetei a lónak.

HARPAGON
Mi bajuk lehet, hisz semmit sem csinálnak!

JAKAB
És ha semmit sem csinálunk, vajon nem kell akkor is enni valamit? Jobban járnának a szegény párák, ha sokat dolgoznának, de enni is ugyanannyit ennének. Hasogat a szívem, ha látom, milyen ebsoron vannak, mert hát bizony a szívemhez nőttek szegény jószágaim, s ahogy szenvedni látom őket, éppolyan az nekem, mintha én magam szenvednék; napról napra szájamtól vonom el a falatot, hogy valamit juttassak nekik, mert nagyon kemény természet az, nagyságos uram, akinek szíve nem esik meg a felebarátjain.

HARPAGON
Nem lesz olyan nagy megerőltetés nekik az a kis út a vásárig.

JAKAB
Nem én, nagyságos uram, nekem nincs merszem hajtani őket; meg aztán, amilyen állapotban vannak, a lélek sem vinne rá, hogy hegyibük vágjak. Hogyan is akarhatja, hogy hintót húzzanak, amikor magukat is alig vonszolják.

VALÉR
Majd elintézem Picard szomszéddal, hogy vállalja a hajtásukat; Jakabra úgyis szükség lesz a vacsora elkészítésénél.

JAKAB
Tőlem! Könnyebben viselem el, ha más keze alatt lehelik ki a párájukat, mint az enyém alatt.

VALÉR
Jakab barátunk nagyon sokat okoskodik.

JAKAB
Titkár úr meg nagyon sokat fontoskodik.

HARPAGON
Csitt!

JAKAB
Nagyságos uram, nem szenvedhetem a hízelgőket! Látom én, miben sántikál azzal a folyvást való akadékoskodásával a kenyér meg a bor, a fa, a só meg a gyertya miatt; csak azt akarja kicsinálni, hogy a nagyságos úrnál benyalja magát az udvariaskodásával. Esz a méreg, és napszámra azt sem tudom, hová legyek, amikor mind csak azt hallom, miket beszélnek a nagyságos úrról; mert bárhogy berzenkedik is a természetem, mégiscsak hajlok én a nagyságos úrhoz: a lovaim után a nagyságos urat kedvelem a legjobban.

HARPAGON
És megtudhatnám, mit beszélnek rólam?

JAKAB
Elmondanám én, nagyságos uram, ha tudnám, hogy nem veszi zokon.

HARPAGON
Dehogy veszem, semmiképpen.

JAKAB
Engedelmet kérek, de tudom, én hogy fölingerlem vele.

HARPAGON
Nem, ha mondom. Ellenkezőleg. Örömet szerzel. Boldog leszek, ha megtudom, miket beszélnek rólam.

JAKAB
Hát, ha a nagyságos úr akarja, kimondom kertelés nélkül, hogy mindenütt pocskondiázzák. Csak úgy öntik ránk mindenfelől azt a sok csúfolódást a nagyságos úr miatt. Nincs nagyobb örömük, mint ha a nagyságos urat vehetik a nyelvükre, ha nagyságos úr szennyesét teregethetik, és megest-megest új mesét találhatnak ki a nagyságos úr zsugoriságáról. Az egyik azt mondja, hogy a nagyságos úr külön kalendáriumot nyomatott, amelyikben duflán van írva a kántorböjt meg a többi böjtnap, hogy a háznépét duflán böjtöltesse, s így a böjtön is nyerészkedjék. A másik meg azt beszéli, hogy mindig tetszik tartogatni valami okot az összekoccanásra úgy újév felé, vagy amikor a cselédek ideje kitelik, hogy legyen ürügy, miért nem ad semmit sem nekik. Azt is pletykálják, hogy egyszer törvénybe idéztette a szomszédék macskáját, mivelhogy az itt állítólag megevett egy kis maradék birkasültet. Meg azt is, hogy egyszer éjjel elkapták a nagyságos urat, amikor épp a saját lovai elől tetszett próbálni eldézsmálni a zabot, aztán a kocsisa, az, aki előttem volt itt helyben a sötétben már nem is tudom, hányat vágott botjával a nagyságos úrra, de arról azóta is hallgatni tetszik. Vagyis hogy szóval is kimondjam, az ember egy lépést sem tehet hogy ne hallja, mint szedik le a nagyságos úrról a keresztvizet. A nagyságos úrról cserfel, a nagyságos úron röhög mindenki. Másképp nem is tetszik emlegetve lenni, csak: az a fösvény, az a zsugori, az a fukar, az a faszari...

HARPAGON
(veri Jakabot)  Te gügye, te pimasz, te lókötő, te sehonnai...

JAKAB
Na, ugye? Hát nem megmondtam? Nem akarta elhinni. Előre megmondtam, hogy meg tetszik mérgesedni, ha megmondom az igazat.

VALÉR
Tanulj szót.

MÁSODIK JELENET
Jakab, Valér

VALÉR
Ahogy látom, Jakab barátom, ráfizetett az őszinteségére.

JAKAB
Attól se a maga feje fájjon, tisztelt minden-lében-kanál úr, aki olyan nagyra van, aki olyan jól seper azzal az új seprűjével. Rájár még magára is a rúd, majd akkor nevessen.

VALÉR
Ugyan, kedves Jakab ezermesterem, kérem, csak nem veszi zokon.

JAKAB
(félre)  Most már komázna! De most majd én ülök magas lóra, s ha olyan pipogya, hogy megijed, majd még meg is kenegetem egy kicsit.  (Fenn)  De azt tudja-e a tisztelt nagynevethetnék uraság, hogy nekem, énnekem most nincs nevethetnékem, és ha kihoz a sodromból, én úgy nevettetem meg, hogy nem köszöni meg. (Fenyegetve a színpad végéig űzi Valért)

VALÉR
Na, csak csöndesen!

JAKAB
Mit csöndesen? És ha nekem így tetszik?

VALÉR
Csillapodjék.

JAKAB
Maga szégyentelen!

VALÉR
De Jakab úr!

JAKAB
Semmi de és semmi úr, engem nem fizet ki olyan könnyen. Ha én botot fogok, helybenhagyom, de istenesen.

VALÉR
Micsodát? Botot?  (Most Valér hátráltatja őt éppen úgy)

JAKAB
Nana, nem így értettem.

VALÉR
Hát azt tudja-e, tisztelt Fejetök uram, hogy vagyok én is elég ember ahhoz, hogy magát helybenhagyjam?

JAKAB
Elhiszem.

VALÉR
Hogy maga ilyen nagy fazékpöfögéssel is csak egy sületlen eszű kukta!

JAKAB
Tudom!

VALÉR
És hogy még nem ismer engem.

JAKAB
Dehogynem, kérem.

VALÉR
Hogy mondta, hogy helybenhagy?

JAKAB
Csak tréfáltam.

VALÉR
De nekem semmi étvágyam a maga tréfáira.  (Botozva Jakabot)  Tanulja meg, hogy magának még a tréfái is sótalanok.

JAKAB
(egyedül) A fene essék az őszinteségbe! Ronda egy mesterség! Föl is hagyok vele. Mától fogva egy igaz szó nem hagyja el többé a szám. A gazdám, az még hagyján, neki még csak volna valami jussa, hogy eltángáljon; hanem ezen a titkáron, ha szerét ejthetem, még megveszem a magamét.

HARMADIK JELENET
Fruzsina, Marianna, Jakab

FRUZSINA
Nem tudja véletlenül, kedves Jakab, itthon van-e a gazdája?

JAKAB
Itthon van, itthon, tudom, de még mennyire tudom!

FRUZSINA
Szóljon be hozzá, hogy itt vagyunk.

NEGYEDIK JELENET
Marianna, Fruzsina

MARIANNA
Jaj, Fruzsina néni, olyan furcsa érzés fog el. Ha meg kell mondanom, mit is érzek; viszolygok ettől a találkozástól.

FRUZSINA
De hát miért? Mi bánt?

MARIANNA
Még kérdezi? Nem tudja elképzelni, milyen ijedelem lehet az, amikor az ember lánya már ott van a kínpad előtt, amelyre majd odalökik.

FRUZSINA
Azt jól látom, hogy édes kínszenvedésről szólva, nem Harpagon úr az a kívánatos kínpad, amelyre odaterülnél; kiolvasom a szemedből, hogy az a szőke fiatalember, akiről beszéltél, egy kicsit még mindig a fejedben forog.

MARIANNA
Igen, Fruzsina néni, és nem is védekezem ellene. Nem tagadom, hogy tisztelettudó látogatásai, amikor nálunk járt, nyomot hagytak a szívemben.

FRUZSINA
De hát megtudtad-e már, hogy kicsoda-micsoda?

MARIANNA
Nem, sejtelmem sincs, ki-mi lehet. Csak azt tudom, hogy minden nagyon szeretni való rajta, és ha tőlem függne a választás, inkább őt választanám ám, mint bárki mást, és hogy nem kis köze van ahhoz, hogy olyan rettenetes gyötrelemben várom ezt az embert, akihez férjhez akarnak adni.

FRUZSINA
Teremtőm, jól tudom, kedvesek ezek a szőke legénykék, és értik is jól a maguk dolgát, de legtöbbjük biz' olyan szegény, mint a templom egere; így hát mégiscsak jobb, ha öreg, de jó pénzes férjet választasz. Elismerem, szerelem dolgában nem üt be valami fényesen a számítás, meg néhány apró gusztustalanságot is le kell nyelni az ilyen férj oldalán, de hát nem tart örökkétig; hamarosan, mihelyt meghal, hidd meg, épp ő ad módot, hogy kellemesebb férjet szerezz, olyat, aki aztán majd mindenért kárpótol.

MARIANNA
Istenkém, Fruzsina néni, borzasztó, amikor a boldogságunkhoz más megboldogulását kell kívánnunk és várnunk; meg aztán a halál sem igazodik ám a mi terveinkhez.

FRUZSINA
Ne nevettesd ki magad. Csak azzal a feltétellel mégysz hozzá, hogy rövidesen özvegyen hagy! Bele kell venni ezt is a házassági szerződésbe. Igazán nagy pimaszság lesz a részéről, ha nem patkol el három hónap leforgása előtt. Itt jön saját személyében.

MARIANNA
Jaj, Fruzsina néni, micsoda egy alak!

ÖTÖDIK JELENET
Harpagon, Fruzsina, Marianna

HARPAGON
Ne vegye zokon, szép kisasszony, hogy pápaszemmel járulok elébe. Tudom, hogy bájai úgyis szembeszökőek, hogy puszta szemmel is eléggé láthatók, és kifürkészésükhöz nincs szükség üvegre, de hát a csillagokat is üveggel fürkészik: én pedig állítom, sőt kezeskedem róla, hogy kegyed csillag, valódi csillag, a legszebb csillag azon a csillagos égen. (Fruzsinához)  Egy kukkot sem szól, és mintha nem is örülne a látásomnak.

FRUZSINA
Még a meglepetéstől van. Meg aztán a leányok röstellik is rögtön kimutatni, mi van szívükben.

HARPAGON
Igazad van.  (Mariannához)  Drága csillagom, leányom jön üdvözlésére.

HATODIK JELENET
Eliz, Harpagon, Marianna, Fruzsina

MARIANNA
Nagy késéssel rovom le e látogatás kellemes kötelezettségét, kisasszony.

ELIZ
Nekem kellett volna megtennem, amit kegyed most megtett, kisasszony. Kötelességem lett volna kegyedet megelőznöm.

HARPAGON
Látja, már milyen nagy leány. Nől, mint a dudva.

MARIANNA
(halkan Fruzsinához)  Jaj, de utálatos egy ember!

HARPAGON
Mit mond a csillag?

FRUZSINA
Hogy elragadónak találja a nagyságos urat.

HARPAGON
Nagyon is megtisztel, imádandó drágaságom.

MARIANNA
(félre)  Szörnyeteg!

HARPAGON
Végtelenül lekötelez szeretetével.

MARIANNA
Nem bírom tovább.

HARPAGON
Itt van a fiam is; tisztelegni szeretne kegyed előtt.

MARIANNA
(halkan Fruzsinához) Jaj, Fruzsina néni, kit látok! Épp róla beszéltem az imént.

FRUZSINA
Hát ez csodálatos egy véletlen.

HARPAGON
Látom, meglepi, hogy ilyen nagy gyermekeim vannak; de nemsokára ettől is, attól is megszabadulok.

HETEDIK JELENET
Cléante, Harpagon, Eliz, Marianna, Fruzsina

CLÉANTE
Kisasszony, igazat szólva nem voltam semmiképp sem fölkészülve a körülmények ilyen fordulatjára; nem kis meglepetésben volt részem az imént, amidőn apám értésemre adta, milyen tervvel foglalkozik.

MARIANNA
Magam is ezt mondhatom. Ez a nem sejtett találkozás engem is meglepetésként ért; ilyen fordulatra én sem voltam felkészülve.

CLÉANTE
Tagadhatatlan, kisasszony, hogy apám szebben nem választhatott volna, s végtelen öröm számomra, hogy kegyedet nálunk látni szerencséltetem; mindazonáltal a világért sem bizonykodhatom amellett, hogy kitörő örömre késztet az a terv, amelynek eredményeképpen kegyed mostohaanyámmá válhat. Szerencskívánat ehhez - nem titkolom - bajosan jön a számra. Ha nem neheztel meg érte, nem óhajtom mostohámnak szólítani. Lesz, aki otrombának ítéli e szavakat. De bizonyos vagyok, kegyed helyesen értelmezi. Kegyed, kisasszony, megérti, hogy én csak ellenszenvvel nézhetem ezt a házasságot, amely - ezt is tudnia kell, ha tudja, ki vagyok - sérti érdekeimet; végezetül legyen szabad apám engedelmével azt is kijelentenem: ha rajtam állna, ez a nász sose menne végbe.

HARPAGON
Micsoda arcátlan gratuláció! Szép viszontvallomás jöhet rá.

MARIANNA
Ami engem illet, válaszul azt tudathatom, hogy teljesen egyformán nézzük a dolgot. Amilyen ellenszenvvel fogadna kegyed mostohaanyjának engem, bizonyosra veheti, én sem fogadnám kevesebb ellenszenvvel mint mostohafiamat. Ne higgye, kérem, hogy én akarok fájdalmat okozni kegyednek. Nagyon bánt, hogy nem járhatok kedvében, és szavamat adom, ha föltétlen hatalom nem kényszerítene rá, sose egyeznék bele olyan házasságba, amely szenvedést szerez kegyednek.

HARPAGON
Igaza van. Arra az ostoba üdvözlésre ilyen válasz illett. Bocsánatot kérek, szépséges drágaságom, fiam szemtelenségéért. Neveletlen tökfilkó, fogalma sincs, miket beszél.

MARIANNA
Megnyugtatom, egyáltalában nem sértett meg azzal, amit mondott. Sőt örülök, hogy ilyen nyíltan kimondta, ami a lelkén volt. Hálás vagyok neki ezért a vallomásért. Ha másképp beszél, kevesebbre becsültem volna.

HARPAGON
Túlságos jóságra vall így mentegetni a hibáit. Az idő majd meghozza az eszét, és meglátja, érzelmei is megváltoznak.

CLÉANTE
Nem, apám, azokon, ha akarnám, se tudnék változtatni, és erősen kérem, hogy ezt a kisasszony is higgye el.

HARPAGON
Látja, milyen hóbortos! Csak jobban belemelegszik.

CLÉANTE
Ami a szívemen, az a számon; nem helyesli?

HARPAGON
Már megint! Nem beszélnél végre másról?

CLÉANTE
Úgy is jó. Mivel más hangot kívánnak tőlem, engedje meg, kisasszony, hogy apám helyébe képzeljem magam, és bevalljam, hogy kedvességben a kerek földön nem találtam kisasszonyom mását, hogy képzeletem számára nincs nagyobb boldogság, mint tetszését megnyernem; hogy kegyed férjének lenni a legnagyobb dicsőség, maga az üdvösség, amelyet a világ minden fejedelemségéért el nem cserélnék. Igen, kedves kisasszony, nincs az a kincs, amely felérne a boldog szerencsével, ha kegyedet enyémnek mondhatnám. Nincs más vágyam a földön: nincs, amit én e szent hódításért el ne követnék, és nincs akadály, és nincs hatalom, amely...

HARPAGON
Lassabban, fiam, csak lassabban.

CLÉANTE
Apám nevében bókoltam a kisasszonynak.

HARPAGON
Azért még nekem is van nyelvem, ha éppen beszélni akarok, ebben nincs szükségem efféle közvetítőre. Gyerünk, székeket ide.

FRUZSINA
Ne, ne. Jobb, ha innen egyenest kimegyünk a vásárba; legalább hamarabb visszatérünk, és aztán egyvégtében kedvünkre megbeszélhetjük a dolgot.

HARPAGON
Hát akkor fogjanak be a hintóba. Kérem, bocsássa meg feledékenységemet, hogy indulás előtt nem kínáltam meg egy kis uzsonnával.

CLÉANTE
Gondoltam én rá, apa; hozattam néhány kosár mandarint, meg narancsot, meg csemegét; izentem, hogy csak küldjék apa számlájára.

HARPAGON
(halkan Valérhoz) Valér!

VALÉR
(Harpagonhoz)  Elment az esze.

CLÉANTE
Apám talán keveselli. Megkérjük a kisasszonyt, legyen egy kis elnézéssel.

MARIANNA
Igazán fölös fáradozás volt.

CLÉANTE
Látja azt a gyűrűt apám ujján, kedves kisasszony? Látott valaha ennél tündöklőbb gyémántot?

MARIANNA
Szép fénye van valóban.

CLÉANTE
(leveszi a gyűrűt apja ujjáról, és Mariannának adja) Közelebbről kell megnéznie.

MARIANNA
Tagadhatatlan, igen szép. Csak úgy szórja a tüzet.

CLÉANTE
(Marianna elé áll, mert az a gyűrűt vissza akarja adni)  Semmiképpen. Annál sokkal szebb kézben van. Apám ajándékul nyújtja.

MARIANNA
Nekem?

CLÉANTE
Ugye, hogy azt óhajtja, apám, hogy a kisasszony megtartsa emlékül?

HARPAGON
(halkan Cléante-hoz)  Micsoda?

CLÉANTE
Milyen tapintatosan kéri rá! Int, hogy csak fogadtassam el kegyeddel.

MARIANNA
A világért sem...

CLÉANTE
Csak nem mondja komolyan? Most már úgysem veszi vissza.

HARPAGON
(félre) Megrepedek a dühtől.

MARIANNA
Ez azt jelentené...

CLÉANTE
(mind nem engedve, hogy Marianna visszaadja a gyűrűt) Ne, ne, mondom, halálosan megsértené.

MARIANNA
De kérem...

CLÉANTE
Semmi esetre...

HARPAGON
(félre)  A fene egye meg...

CLÉANTE
Látja, mennyire odavan amiatt, hogy visszautasítja.

HARPAGON
(halkan a fiához) Megállj, csirkefogó!

CLÉANTE
Látja, magánkívül van a kétségbeeséstől.

HARPAGON
(fenyegetve, halkan) Megállj, hóhér!

CLÉANTE
Ne vegye hibámul, papa. A lelkem teszem ki, hogy elfogadtassam vele, de ha egyszer nem akarja.

HARPAGON
(halkan, dühvel)  Lógni fogsz!

CLÉANTE
Kegyed az oka, kisasszony, hogy apám így nekem támad.

HARPAGON
(a fiához az előbbi arctorzulással)  Gazember!

CLÉANTE
Még belebetegszik. Könyörüljön rajta, kisasszony, ne ellenkezzék tovább.

FRUZSINA
Teremtőm, mennyi teketória. Fogadd már el azt a gyűrűt, ha a nagyságos úr annyira akarja.

MARIANNA
Hát hogy meg ne sértsem, egyelőre megtartom, majd más alkalommal adom vissza.

NYOLCADIK JELENET
Harpagon, Marianna, Fruzsina, Cléante, Zabszár, Eliz

ZABSZÁR
Nagyságos úr, jött valaki, nagyságos úrral szeretne beszélni.

HARPAGON
Mondd, most nem érek rá, jöjjön máskor.

ZABSZÁR
Azt mondja, pénzt hozott.

HARPAGON
Engedelmet kérek, azonnal itt vagyok.

KILENCEDIK JELENET
Cléante, Harpagon, Marianna, Fruzsina, Keszeg, Eliz

KESZEG
(futva jő, fellöki Harpagont)  Nagyságos úr...

HARPAGON
Jaj, meghaltam.

CLÉANTE
Mi történt, apám? Megütötte magát?

HARPAGON
A gazember! Bizonyosan megfizették az adósaim, hogy törje ki a nyakam.

VALÉR
Nem lesz baj belőle.

KESZEG
Bocsánatot kérek, nagyságos úr, okom volt sietni.

HARPAGON
Mit akarsz hát, te bérgyilkos?

KESZEG
Csak azt, hogy a lovak lábán nincs patkó.

HARPAGON
Vezessétek rögtön a kovácshoz.

CLÉANTE
Amíg a vasalás tart, apám, ellátom apa helyett a házigazda tisztségét, és kikísérem a kisasszonyt a kertbe, oda kéretem az uzsonnát is.

HARPAGON
Valér, legyen szemed egy kicsit mindenre; iparkodj, amit csak tudsz, megmenteni, hogy aztán visszaküldhessük a fűszereshez.

VALÉR
Meglesz.

HARPAGON
Istentelen kölyke! Mindenáron tönkre akarsz juttatni?

NEGYEDIK FELVONÁS

ELSŐ JELENET
Cléante, Marianna, Eliz, Fruzsina

CLÉANTE
Gyerünk vissza ide, itt sokkal jobb helyen leszünk. Nem látok már körülöttünk semmi gyanús képet, nyugodtan beszélhetünk.

ELIZ
Igen, kisasszony, bátyám megvallotta, mily érzelemmel van kegyed iránt. Tudom magam is, hogy az akadályok mennyi bánatot és gyötrődést tudnak okozni, s igazán mondhatom, végtelen jóakarattal viseltetem sorsa iránt.

MARIANNA
Nagyon jólesik és megvigasztal egy ilyen kedves leány érdeklődése. Kérem is, tartsa meg mindig irántam való jólelkűségét és barátságát; enyhíti viselnem a kegyetlen csapásokat.

FRUZSINA
Szűzanyám, a legnagyobb baj mindkettőjükre csak abból származott, hogy egyikőjüknek sem jutott eszébe, hogy idejében nekem szóljon. Ennek az ijedt tanácstalanságnak mindenesetre elejét vettem volna, s nem engedem, hogy a dolgok idáig gabalyodjanak.

CLÉANTE
Késő bánat. Nyilván rossz végzetem akarata volt. De kegyed, kedves Marianna, mit szándékozik most tenni?

MARIANNA
Jaj istenkém, lehet nekem még egyáltalán szándékom? Úgy ki vagyok én szolgáltatva, hogy legfeljebb ha óhajtásom lehet.

CLÉANTE
Csak ilyen gyönge óhaj fakad szívében irántam is? Semmi határozottabb érzésre nem számíthatok? Hogy részvéte elhatározásra is serkenti? Jósága segítésre? Vonzalma cselekedetre?

MARIANNA
Ó, mit is felelhetnék? Képzelje magát az én helyzetembe, s majd megérti, mit tehetek. Tanácsoljon, parancsoljon maga; eleve elfogadom; hiszem annyira okosnak, megfontoltnak, hogy csak olyat kíván tőlem, amit a tisztesség és az illendőség is megenged.

CLÉANTE
Istenem, hát arra akar kényszeríteni, hogy csak azt tehessem amit a szabványtisztesség és a szőrszálhasogató illendőség megenged?

MARIANNA
De hát mit kíván, mit tegyek? Még ha semmibe venném is azt a rengeteg dolgot, amire egy lánynak figyelmezéssel kell lennie, anyámnak engedelmességgel tartozom. Babusgatva, dédelgetve nevelt; nem tudom rászánni magam, hogy szenvedést okozzak neki. Tán ha vele beszélne, nála próbálkoznék. Őt iparkodjék megnyerni, amennyire csak tudja. Teheti, mondhatja, amit jónak lát; én mindenre engedelmet adok. S ha csak azon fordul meg valami, hogy kegyed mellett nyilatkozom-e, kész örömest beleegyezem, hogy magam is megvalljam neki mindazt, amit kegyed iránt érzek.

CLÉANTE
Fruzsina, drága Fruzsinám, segítenél rajtunk?

FRUZSINA
No nézd, még kérdezi! Szíves örömest. Azt hitte, emberevő vagyok? Nem tett az Isten az én szívem helyére se követ; valósággal belelágyulok csak a gondolatába is, hogy egy s másban szolgálatára lehetek azoknak, akik annak rendje és módja szerint szeretik egymást. Hogy fogjunk hozzá?

CLÉANTE
Kérlek, törd rajta egy kicsit a fejedet.

MARIANNA
Süss ki valamit, Fruzsina néni.

ELIZ
Valami megoldást arra, amit összeszőttél.

FRUZSINA
Bajos, bajos.  (Mariannához)  Ami anyádat illeti, az még csak értene a szóból, őt még talán meg lehetne nyerni, rá lehetne venni, hogy amit az atyának ígért, ruházza át egyszerűen a fiúra. (Cléante-hoz) A bibi ott van, hogy a nagyságos úr kedves apja épp a nagyságos úr apja.

CLÉANTE
Tagadhatatlan.

FRUZSINA
Úgy értem, ha ráeszmél, hogy kikosarazták, olyan mélységesen fölbosszankodik, hogy azután már a feszületért sem egyezik bele a nagyságos úr házasságába. Azt kellene valahogy kififikálni szépen, hogy azt a kosarat ő maga vegye vissza  (Mariannához), oda kellene kijutni, hogy neki menjen el a szája íze tőled.

CLÉANTE
Igazad van.

FRUZSINA
Azt én is tudom, hogy igazam van. Ez a teendő. De most jön a bökkenő, hogy zöld ágra már hogy az ördög segítségével vergődjünk. Hopp, hopp! Ha tudnánk keríteni valami hervadozgató, korombeli meg eszembeli asszonyságot, és az elég ügyesen eljátszaná egy előkelő hölgy szerepét, egy hirtelenében összeszedett kísérettel maga körül, valami elképesztő grófnői név alatt, mondjuk, egy alsó-bretagne-i márkinét; a többi már gyerekjáték lenne nekem, vagyis elhitetni Harpagon úrral, azt hogy az illető rettentően gazdag, a házain kívül százezer tallér készpénze van, és hogy épp őbele bolondult bele, de olyan iszonyúan, hogy hajlandó szerződésileg ráíratni minden vagyonát, csak hogy feleségül mehessen hozzá; lelkemet teszem rá, hogy Harpagon úr kapna az ajánlaton, mert hát bizonyos, hogy szeret téged, de a pénzt valamicskével mégiscsak jobban szereti. Ha aztán lenyelte a horgot, és ebben a dologban beadta a derekát, az már a legkisebb gond lenne, amikor a drága márkiné vagyoni körülményei után járva, végül ráébredne a valóságra a két szék közt a pad alatt.

CLÉANTE
Remekül kieszelted.

FRUZSINA
Tessék csak rám bízni. Már eszembe is jutott egyik komaasszonyom, épp nekünk való lesz.

CLÉANTE
Hidd, el Fruzsina, nagyon hálás leszek, ha nyélbe ütöd a dolgot. De kedves Marianna, kérem, kezdjük azzal, hogy először is édesanyját nyerjük meg. Már azzal is jócskán előrejutunk, ha meghiúsítjuk ezt a házasságot. Esedezem, kövessen el a maga részéről mindent, amit csak tud. Éljen a hatalmával, azzal, amelyet abból meríthet, hogy édesanyja nagyon szereti. Használja fel bátran édes ékesszólását, mindenható bájosságát, mindazt, amivel szemét és ajkait Isten megáldotta. Ne takarékoskodjék a gyengéd szavakkal, az édes rimánkodással, azzal a megindító kedveskedéssel, amelynek, szentül hiszem, nem lehet ellenállni.

MARIANNA
Mindent megteszek, semmit sem mulasztok el.

MÁSODIK JELENET
Harpagon, Cléante, Marianna, Eliz, Fruzsina

HARPAGON
(félre)  Mit látok? A fiam a leendő mamája kezét csókolgatja, és a leendő mama nem is nagyon ellenkezik? Csak nincs itt valami rejtelem?

ELIZ
Itt a papa.

HARPAGON
A hintó előállt. Indulhattok, amikor tetszik.

CLÉANTE
Mivelhogy apa nem megy, majd elkísérem én a hölgyeket.

HARPAGON
Csak maradj. Kíséret nélkül is elmehetnek; dolgom van veled.

HARMADIK JELENET
Harpagon, Cléante

HARPAGON
No, hát félretéve, hogy leendő anyádról van szó, mit szólsz úgy általában ehhez a leányhoz?

CLÉANTE
Mit szólok hozzá?

HARPAGON
No mit? A viselkedéséhez, a termetéhez, a szépségéhez, az eszéhez?

CLÉANTE
Hát, hát.

HARPAGON
De mégis.

CLÉANTE
Őszintén megmondom, nem olyan, amilyennek hittem. Viselkedése több mint kacér; alakja esetlen, szépsége közepes; esze közönséges. Ne gondolja, apa, hogy kiábrándítani akarom, mert hát mostoha, mostoha: nekem egyik olyan, mint a másik.

HARPAGON
Az imént mégis azt mondtad neki...

CLÉANTE
Apa nevében mondtam neki néhány bókot, de csak apa kedvéért.

HARPAGON
Vagyis eszerint semmi hajlandóságod iránta?

CLÉANTE
Nekem? Egy porcikámnak sem.

HARPAGON
Bosszant, mert elfújja egy jó gondolatomat; épp most forgattam a fejemben. Ahogy így elnéztem ezt a lányt, töprengésbe estem a korom fölött. Eszembe ötlött, mit szólna a világ, hogy ilyen fiatal lányt veszek feleségül. Addig tépelődtem, amíg végül le nem mondtam erről a házassági szándékomról. De mivel már megkérettem, és szóval elköteleztem magam, tehozzád adtam volna, ha nem viszolyognál ilyen láthatóan tőle.

CLÉANTE
Hozzám?

HARPAGON
Hozzád.

CLÉANTE
Feleségül?

HARPAGON
Feleségül.

CLÉANTE
Hallgasson ide, apa. Igaz, hogy nincs valami nagyon az ízlésemre, de hogy magának, apa, örömet szerezzek, hajlandó vagyok elvenni, ha nagyon akarja.

HARPAGON
Ha akarom? Sokkal megértőbb vagyok, mintsem gondolod. Dehogy erőltetem a hajlandóságodat.

CLÉANTE
Bocsásson meg, apa kedvéért erőt veszek magamon.

HARPAGON
Nem, nem. Szerelem nélkül nincs boldog házasság.

CLÉANTE
Később is megjöhet. Mondják, hogy a szerelmet gyakran a házasság termi.

HARPAGON
Nem, férfiról szólva sose szabad ilyesmit megkockáztatni. Gyászos következményei lehetnek; nem vállalnám értük a felelősséget. Ha valami hajlandósággal lettél volna iránta, áment mondok, elvétettem volna veled ahelyett, hogy én vegyem el, de ha már így van, megmaradok eredeti szándékomnál, és magam veszem feleségül.

CLÉANTE
Egy szót, apa. Ha már így áll a dolog, őszintén fel kell tárnom a szívem, meg kell vallanom egy titkot. Az igazság az, hogy szeretem Mariannát attól a naptól fogva, hogy séta közben legelőször megpillantottam. Már azon voltam, hogy engedelmét kérem, hogy elvehessem. Csak az gátolt meg, hogy apa is kinyilvánította szándékát, s így nem akartam apát felingerelni.

HARPAGON
Jártunk persze náluk is, mi?

CLÉANTE
Igen.

HARPAGON
Sokszor?

CLÉANTE
Elég sokszor ahhoz képest, hogy mióta ismerem.

HARPAGON
És a fogadtatás is szíves volt, mi?

CLÉANTE
Nagyon szíves. De anélkül, hogy tudta volna, ki vagyok. Azért is lepődött meg Marianna olyan nagyon az imént.

HARPAGON
És elhangzott a vallomás is, mi? És a szándék bejelentése a házasságot illetőleg, mi?

CLÉANTE
Természetesen. Sőt édesanyjának is tettem egy kis nyilatkozatfélét.

HARPAGON
És ő persze meghallgatta az ajánlatot.

CLÉANTE
Meg. Igen barátságosan.

HARPAGON
És persze a lány is viszonozta a szép érzelmeket.

CLÉANTE
Ha lehet hinni a jeleknek: azok szerint meg vagyok győződve, hogy szíve nem idegenkedik tőlem.

HARPAGON
(halkan, félre)  Nagyon örülök, hogy kivettem belőle; csak ezt akartam.  (Fenn) Nahát, most már csak rajta, fiatalúr, tudja, még mi van hátra? Az van hátra, kérem, hogy most aztán csak verjük ki egykettőre a fejünkből ezt a szerelmet, most már aztán tessék abbahagyni mindenfajta legyeskedést a körül a leány körül, mert arra én tartok számot, és tessék csak majd arról a másikról ábrándozni, akit kiszemeltem a fiatalúrnak!

CLÉANTE
Szép csapdát vetett, apám, mondhatom! De jól van! Ha már így fordult a dolog, én is kijelentek valamit; azt, hogy nem mondok le Mariannáról; nem mondok le erről a szerelemről, és nincs olyan, amit meg ne tegyek, hogy megszerezzem maga elől azt a lányt; és ha az anyja magának ígérte is, majd találok én más eszközt, hogy harcolhassak érte.

HARPAGON
Akasztófáravaló te, utamba mersz állni?

CLÉANTE
Maga került az én utamba. Az elsőség az enyém!

HARPAGON
És az, hogy az apád vagyok, te?! És a köteles tisztelet, mi?!

CLÉANTE
Itt nincs helye a fiúi engedelmességnek. A szerelem előtt semmi sem szent.

HARPAGON
Majd a botomtól tanulod meg, ki vagyok.

CLÉANTE
A fenyegetés sem állít meg.

HARPAGON
Lemondsz Mariannáról.

CLÉANTE
Soha.

HARPAGON
Botot ide, de tüstént!

NEGYEDIK JELENET
Jakab, Harpagon, Cléante

JAKAB
Haj, haj, haj! Hát ez meg micsoda, gazduramék? Mi ütött magukhoz?

CLÉANTE
Fütyülök mindenre.

JAKAB
(Cléante-hoz) Na, nagyságos úrfi, csak lassan, lassan.

HARPAGON
Ilyen gyalázatosan beszélni velem.

JAKAB
(Harpagonhoz) Na, nagyságos úr, csöndesebben.

CLÉANTE
Nem engedek.

JAKAB
(Cléante-hoz)  Na de ilyet! A tulajdon apjának!?

HARPAGON
Majd ellátom én a baját!

JAKAB
(Harpagonhoz)  Na de ilyet! A tulajdon fiának? Ha még nekem ígérné.

HARPAGON
Téged teszlek meg döntőbírónak, Jakab. Hadd lám, hogy nekem van igazam.

JAKAB
Helyes.  (Cléante-hoz)  Menjen egy kicsit arrébb.

HARPAGON
Szeretek egy hajadont, el akarom venni. És ez az akasztófavirág olyan arcátlan, hogy ő is épp azt szereti, és noha megparancsoltam neki, hogy ne szeresse, de ő csak szereti.

JAKAB
Na, azt rosszul teszi.

HARPAGON
Hát nem förtelmes egy dolog, ha valaki a saját apjának akar a vetélytársa lenni? Nem kívánná meg már a tisztelet is, hogy ne ártsa magát az ilyen érzéseimbe?

JAKAB
Úgy van. De tessék megengedni, hogy most vele is beszéljek. Tessék csak addig itt maradni.  (Cléante-hoz megy a színpad másik felére)

CLÉANTE
Na jó, rendben van, ha már téged tett meg bírónak, ráhagyom; bíró, bíró, nekem mindegy, hadd mondom el hát én is, min különböztünk össze.

JAKAB
Igen meg tetszik tisztelni vele.

CLÉANTE
Halálosan szerelmes vagyok egy fiatal lányba, ő is viszonozza, amit iránta érzek: jó szívvel veszi az udvarlásom, és apám egyszerre tönkre akarja tenni a boldogságunkat; megkéreti ugyanazt a lányt.

JAKAB
Azt bizony rosszul teszi.

CLÉANTE
Hát nincs benne szégyenérzet, hogy az ő korában házasságra gondol? Hát illik még hozzá a szerelem? Nem kellene a fiatalokra hagynia?

JAKAB
Ez az igazság. Bizonyára csak tréfál. Mindjárt beszélek is vele.  (Visszamegy Harpagonhoz) Egyszóval a fiatalúr nem is olyan kezelhetetlen, mint gondolni tetszik, hajt a szép szóra. Azt mondja, tudja ő, mi a fiúi tisztelet, csak a hirtelen indulat kapta el, de most már nem csökönyösködik, hanem azt teszi szépen, amit kívánni tetszik tőle, és csak azt kéri, tessék ezután majd jobban bánni vele, és tessék valami kedvére való feleséget szerezni.

HARPAGON
Ó, mondd meg neki, Jakab, hogy ilyenképpen a legszebbeket remélheti tőlem, és megengedem neki, hogy Mariannán kívül azt vegyen el, akit akar.

JAKAB
Mindjárt elintézem vele is. (Cléante-hoz megy)  Egyszóval édesapja nem is olyan kiszámíthatatlan, mint gondolni tetszik. Tanúsága szerint csak a fiatalúr viselkedését nehezteli, és kész beleegyezni mindenbe, csak azt kérné, tessék megengesztelni őt, és tessék iránta azzal a tisztelettel és vonzódással, szófogadással lenni, amit már egy apa a fiától elvárhat.

CLÉANTE
Ó, Jakab, megnyugtathatod, ha átengedi nekem Mariannát, nálam szófogadóbb fiú nem lesz a világon, mindent úgy csinálok, ahogy kívánja.

JAKAB
(Harpagonhoz) Kész. Elfogadja, amit üzenni tetszett.

HARPAGON
Akkor semmi baj a földön.

JAKAB
(Cléante-hoz) Rendben van. Meg van elégedve azzal, amit ígérni tetszett.

CLÉANTE
Hála az égnek.

JAKAB
Nagyságos uramék, most már csak az van hátra, hogy tessenek szólani egymással. Lám, most már egy véleményen tetszenek lenni, pedig az imént majdnem hajba kaptak pusztán azért, mert nem értettek szót.

CLÉANTE
Kedves Jakab bácsi, örök életemre hálássá tettél.

JAKAB
Szóra sem érdemes, nagyságos úrfi.

HARPAGON
Nagy örömet szereztél, Jakab fiam, és ez jutalmat érdemel. Isten veled. Bizonyos lehetsz, nem feledkezem meg erről. (Kiveszi zsebkendőjét, Jakab azt hiszi, hogy neki akar adni valamit, és nagy "kezét csókolom"-mal elköszön)

ÖTÖDIK JELENET
Cléante, Harpagon

CLÉANTE
Bocsásson meg, apa, hogy az imént olyan szeleverdiként viselkedtem.

HARPAGON
Sebaj.

CLÉANTE
Higgye el, végtelenül megbántam.

HARPAGON
Én meg végtelenül örülök, hogy látom, visszatért az eszed.

CLÉANTE
Mekkora jóság kell, hogy ilyen hamar elfeledi, amivel megbántottam.

HARPAGON
Nem nehéz elfeledni a gyermekek rakoncátlanságát, mihelyt látjuk, hogy jó útra térnek.

CLÉANTE
Igazán, nyoma sem maradt lelkében, hogy olyan szertelen voltam?

HARPAGON
Te magad törlöd ki mostani jóravalóságoddal és illedelmességeddel.

CLÉANTE
Megfogadom, apa, sírom zártáig emlékezni fogok jóságára.

HARPAGON
Én pedig megígérem, nem kérhetsz tőlem olyat, amit meg ne adjak.

CLÉANTE
Ó, apa, nem kérek én már semmit, épp eleget kaptam azzal, hogy megkaptam Mariannát.

HARPAGON
Mit? Hogy?

CLÉANTE
Azt mondom, már semmi kívánnivalóm nincs apától, mert az egész világot nekem adta, amikor olyan jóságosan átengedte Mariannát.

HARPAGON
Ki beszél itt arról, hogy én átengedtem neked Mariannát?

CLÉANTE
Apa.

HARPAGON
Én?

CLÉANTE
Természetesen.

HARPAGON
Hogyan? Hisz te fogadkoztál, hogy lemondasz Mariannáról.

CLÉANTE
Én, hogy lemondok?

HARPAGON
Te, te.

CLÉANTE
Soha.

HARPAGON
Hát nem álltál elő, hogy nem ragaszkodsz többé hozzá?

CLÉANTE
Ellenkezőleg. Jobban vonzódom hozzá, mint valaha.

HARPAGON
Mi, kötélrevaló, újrakezded?

CLÉANTE
Semmit sem változtattam meg.

HARPAGON
Na megállj, gazember.

CLÉANTE
Tehet, amit akar.

HARPAGON
Ne kerülj többé a szemem elé.

CLÉANTE
Ahogy parancsolja.

HARPAGON
Leveszem rólad a kezem.

CLÉANTE
Vegye.

HARPAGON
Nem vagy a fiam többé!

CLÉANTE
Nem vagyok.

HARPAGON
Kitagadlak.

CLÉANTE
Tessék.

HARPAGON
Vedd átkomat.

CLÉANTE
Végre kapok valamit.

HATODIK JELENET
Fecske, Cléante

FECSKE
(a kertből jön egy ládikával) Höh, épp jó, hogy találkozunk, nagyságos úr.

CLÉANTE
Mi történt?

FECSKE
Jöjjön csak, jöjjön, ha mondom. Most már rendben vagyunk.

CLÉANTE
Hogyhogy?

FECSKE
Megvan, ami kell!

CLÉANTE
Micsoda?

FECSKE
Ez után leskelődtem egész nap.

CLÉANTE
Mi után? Mi ez?

FECSKE
Az öreg nagyságos úr kincse. Megkaparintottam.

CLÉANTE
Hogy csináltad?

FECSKE
Elmondom majd apróra. Fussunk innen. Hallom a kiabálását.

HETEDIK JELENET

HARPAGON
(hajadonfőtt a kert felől jön tolvajt kiabálva)  Tolvaj! Tolvaj! Gyilkos! Haramia! Törvényt! Igazságot, igazságos ég! Végem van, meggyilkoltak! Elmetszették a torkomat, ellopták a pénzemet! Ki lehetett? Hová lett? Hol van? Hova bújt? Hogy fogjam meg, mit csináljak? Merre fussak? Merre ne fussak? Igazán nincs ott? Nincs itt? Ki vagy? Megállj!  (Saját karját kapja el)  Vissza a pénzem, gazember! Hű, hisz ez én vagyok! Hol a fejem? Azt sem tudom, hol vagyok, ki vagyok, mit teszek. Jajjaj, szegény pénzem, édes pénzem, egyetlen jó barátom, elszakítottak tőlem! Elragadtak. Oda veled a támogatóm, a vigaszom, a boldogságom. Végem van, végem, nincs mit keresnem  többé ezen a világon! Nem tudok én nálad nélkül élni. Befejeztetett, nem bírom tovább, meghalok, meghaltam, eltemettek. Senki sincs hát, aki föltámasztana azzal, hogy visszaadja szeretett pénzemet, vagy megmondaná, ki vette el? He, mit mondsz? Senki. Akárki mérte rám ezt a csapást, jól kikereste a percet. Épp azt az időt használta ki, amikor azzal az alávaló fiammal beszéltem. Gyerünk innen. Megyek a rendőrségre; kínpadra feszíttetem az egész házat; a cselédeket, az inasokat, a fiamat, a lányomat, még önmagamat is. Mennyi nép együtt! Akire csak nézek, rögtön gyanús, mindegyikben külön-külön a tolvajomat látom. Hé, mit beszéltek ott? Hogy ki volt, aki meglopott? Micsoda lárma az odafönt? Ott van talán a tolvaj? Istenre kérem, ha tudtok valamit felőle, esedezve könyörgök, mondjátok meg. Igazán nem oda közétek bújt? Csak néznek, néznek rám, és pufognak a nevetéstől. Ki fog derülni, hogy részük van a lopásban - cinkosok. Rajta hamar, rendőrt, csendőrt, ügyészt, bírát, kínzószerszámokat, akasztófát, hóhért! Mindenkit felköttetek, mindenkit, és ha nem lesz meg a pénzem, utoljára magamat kötöm fel!

ÖTÖDIK FELVONÁS

ELSŐ JELENET
Harpagon, csendbiztos, írnok

CSENDBIZTOS
Méltóztassék csak rám bízni, hál' istennek, értem még a mesterségemet. Nem először vezetek nyomozást. Bár volna annyi ezerfrankos zacskóm, ahány embert már akasztófára juttattam.

HARPAGON
Közérdek, minden köztisztviselő érdeke, hogy a lelkét tessék adni ehhez a dologhoz. Ha nem kerítik elő a pénzemet, a bíróságot viszem a bíróság elé.

CSENDBIZTOS
Szigorúan a nyomozati szabályzat szerint kell eljárnunk. Uraságod állítása értelmében a kérdéses ládika tartalma tehát?

HARPAGON
Kerek tízezer tallér.

CSENDBIZTOS
Tízezer aranytallér?

HARPAGON
Tízezer aranytallér.

CSENDBIZTOS
Nem mindennapi bűntény.

HARPAGON
Nincs az a büntetés, amely elég volna ezért a rettenetes bűnért. A legszentebb dolgok keverednek veszedelembe, ha ez megtorlatlan marad.

CSENDBIZTOS
Milyen pénznemben volt az összeg?

HARPAGON
Jó húsz- és tízfrankos aranyakban.

CSENDBIZTOS
Méltóztatik valakire gondolni?

HARPAGON
Mindenkire, az egész világra! Követelem, hogy tartóztassa le az egész várost a külvárosokkal egyetemben.

CSENDBIZTOS
Ha tanácsomra hallgat, jobb, ha senkire sem ijesztünk rá. Tapintatosan, szép csendben próbálunk bizonyítékot szerezni, s csak amikor az már a kezünkben van, akkor csapunk le teljes szigorral, hogy az ellopott pénzt visszakerítsük.

MÁSODIK JELENET
Jakab, Harpagon, csendbiztos, írnok

JAKAB
(a színpad mélyén, visszafordul, ahonnan jött)  Jövök rögvest. Addig is szúrjátok le nekem pörzsöljétek meg a lábát, forrázzátok le, és akasszátok kampóra!

HARPAGON
Kit? A tolvajt?

JAKAB
A malacot; a számtartó úr épp most küldötte hozzám; én leszek a böllére; a magam módszerével készítem el a nagyságos úrnak.

HARPAGON
Ki kérdezett arról? Ez az úr majd egész másról fog számon kérni.

CSENDBIZTOS
Csak semmi ijedség. Nem ártok én magának, nem az az ember vagyok. Egykettőre szépen elintézünk mindent.

JAKAB
A vacsorára tetszett neki is jönni?

CSENDBIZTOS
Jobb lesz, kedves barátom, ha semmit sem titkol el a gazdája előtt.

JAKAB
Isten őrizz, nagyságos uram. Éppen azon vagyok, hogy megmutassam, ha rajtam áll, mi mindent tudok; úgy ellátom nagyságtokat, hogy az ujjukat is megnyalják.

HARPAGON
Most nem arról van szó.

JAKAB
És ha a vacsora mégsem lesz olyan, mint szeretném, a titkár lelkét nyomja az is, ő nyirbálta meg szárnyaimat a takarékosság ollójával.

HARPAGON
Hagyd már azt a vacsorát, gazember. Hol van a pénzem, amit elloptak, arra felelj, de tüstént!

JAKAB
Pénzt loptak a nagyságos úrtól?

HARPAGON
Igen, zsivány és rögtön itt a saját kezemmel kötlek föl, ha elő nem adod.

CSENDBIZTOS
Az istenért, csak ne bántsa. Képéről láttam, hogy tisztességes ember. Elmond ő nekünk sorjában mindent anélkül, hogy rács mögé tennénk. Úgy van, barátom, semmi baja sem lesz, ha szépen bevallja a dolgot; sőt gazdájától még illő jutalom is üti a markát. A mai napon ellopták a pénzét, lehetetlen, hogy maga ne tudjon róla valamit.

JAKAB
(félre)  Hát ez kapóra jött, hogy megfizessek a tisztelt titkár úrnak; mióta betette a lábát, csak ő a kegyelt drágaság, minden az ő szava szerint forog; esz a méreg még az előbbi botcsípés miatt is.

HARPAGON
Min kérődzöl ott?

CSENDBIZTOS
Hagyja csak egy kicsit. Most szedi össze magát a vallomásra. Mondtam én mindjárt, hogy tisztességes ember.

JAKAB
Hát, nagyságos úr, ha azt tetszik akarni, hogy mindent kivalljak, én abban vagyok, hogy nagyságos úr drágalátos titkára itt a ludas.

HARPAGON
Valér?

JAKAB
Az.

HARPAGON
Ő! A hűség mintaképe?

JAKAB
Ő, ő! Azt sajdítom, ő emelte el a pénzt.

HARPAGON
És miből sejdíted?

JAKAB
Miből?

HARPAGON
Igen, miből?

JAKAB
Hát abból sejdítem... amit sajdítok.

CSENDBIZTOS
De bizonyíték is kell, azokról beszéljen.

HARPAGON
Láttad arrafelé tekeregni, ahova a pénzemet tettem?

JAKAB
Igen persze. Hova tetszett tenni a pénzét?

HARPAGON
A kertbe.

JAKAB
Megvan. Ott a kertben láttam tekeregni. Aztán miben volt az a pénz?

HARPAGON
Egy ládikában.

JAKAB
Minden világos. Egy ládikával láttam.

HARPAGON
És miféle ládikával? Milyen volt? Mindjárt kiderül, az enyém-e.

JAKAB
Hogy milyen volt?

HARPAGON
Milyen?

JAKAB
Olyan volt... olyan ládika formája volt.

CSENDBIZTOS
Az természetes. Írja le egy kicsit pontosabban, hogy lássuk, az-e.

JAKAB
Jó nagy láda volt.

HARPAGON
Amit tőlem elloptak, kicsiny volt.

JAKAB
Igen, igen, kicsiny volt, ha épp úgy vesszük; az érték volt nagy benne, arra mondtam.

CSENDBIZTOS
És milyen színű volt?

JAKAB
Hogy a színe milyen volt?

CSENDBIZTOS
Igen.

JAKAB
A színe az... no, hát az olyan izészínű... Tessék már eszembe juttatni!

HARPAGON
He?

JAKAB
Vörös, nem?

HARPAGON
Nem, szürke.

JAKAB
Persze! Szürkésvörös, ezt akartam mondani.

HARPAGON
Semmi kétség... Az enyém biztosan. Kérem, tessék azonnal jegyzőkönyvbe írni, tessék csak írni, csendbiztos úr! Jóságos ég! Kiben bízzon ezek után az ember fia? Senkiben, semmiben nem hihet! Attól tartok, ezek után már én magam is meglopnám magamat.

JAKAB
Nagyságos úr, épp itt is jön. De ne tessék ám megmondani neki, hogy én lepleztem le.

HARMADIK JELENET
Valér, Harpagon, csendbiztos, írnok, Jakab

HARPAGON
Gyere csak. Gyere, és valld be azonnal azt a legocsmányabb gaztettet, azt a legelvetemültebb aljasságot, amelyhez foghatót ember még nem követett el a földön!

VALÉR
Mi tetszik, uram?

HARPAGON
Mi az, alávaló, még csak nem is pirulsz, hogy micsoda gaztettet vittél véghez?

VALÉR
Miféle gaztettről méltóztatik beszélni?

HARPAGON
Hogy miféle gaztettről beszélek, becstelen? Mintha nem tudnád, mire gondolok! Hiába is próbálnád letagadni; minden kisült, épp most tudtam meg mindent, de mindent. Hát így éltél vissza a jóságommal; szántszándékkal csak ezért furakodtál be a házamba, hogy így hátba támadj; ilyen szörnyűséget mívelj velem.

VALÉR
Uram, mivelhogy mindent úgyis lelepleztek, nem keresek kibúvót, és nem tagadok semmit.

JAKAB
(félre) No nézd, tudtomon kívül is megsajdítottam?

VALÉR
Szándékoztam is szót cserélni a dologról, épp csak a kedvező alkalmat vártam. Ám ha már így fordult, alázattal kérem, ne haragudjék, és legyen kegyes meghallgatni okaimat.

HARPAGON
Miféle szépséges okaid lehetnek, hitszegő tolvaj?

VALÉR
Megkövetem, uram, de erre a névre nem szolgáltam rá. Elismerem, hogy sérelmet okoztam Harpagon úrnak, de hibám végül is megbocsátható.

HARPAGON
Hogyhogy megbocsátható? Egy ilyen útonállás, egy ilyen orgyilkosság?

VALÉR
Esedezem, őrizze meg nyugalmát. Ha meghallgatja mondandómat, látni fogja, hogy a baj nem olyan nagy, mint amilyennek képzeli.

HARPAGON
Nem olyan nagy baj, mint amilyennek képzelem? A szívem véréről van szó, a szemem világáról, akasztanivaló!

VALÉR
Szíve vére, uram, nem került rossz kézbe. Rangom, születésem nem vet árnyat rá. S végül is semmi olyan nem esett, amit nem lehetne jóvátenni.

HARPAGON
Épp azt is akarom, ide vissza mielőbb, amit elraboltál.

VALÉR
Becsületének, uram, nem lesz semmi híja.

HARPAGON
Nem a becsület híjáról van itt szó. De mondd csak, mi vitt rá?

VALÉR
Ah, még kérdezi is tőlem?

HARPAGON
Ah, igen, még kérdezem.

VALÉR
Egy istenség, amely rögtön föl is ment az alól, amit elkövettet velünk: a szerelem.

HARPAGON
A szerelem?

VALÉR
A szerelem.

HARPAGON
Szép egy szerelem, szép egy szerelem, mondhatom. Beleszeretett az aranyaimba!

VALÉR
Nem, uram, nem a gazdagsága csábított, nem az igézett meg engem; ünnepélyesen kijelentem, nem igénylek semmit a kincseiből, föltéve, hogy meghagyja nekem, amit magaménak vallhatok.

HARPAGON
Mi az ördög, még mit nem! Dehogy hagyom! Ilyen arcátlanságot! Hogy még megtartja, amit elcsent tőlem.

VALÉR
Ezt csenésnek méltóztatik tartani?

HARPAGON
Hogy annak tartom-e? Ilyen kincset, mint ez!

VALÉR
Kincsnek kincs, az igaz, mégpedig a legdrágább valamennyi kincse között. De hisz akkor sem vész el, ha nálam hagyja. Térden állva esedezem, adja nekem ezt a gyönyörű kincset; ha jót akar vele, át kell engednie nekem.

HARPAGON
Van eszemben! Mit jelentsen ez?

VALÉR
Hitet vallottunk, és megesküdtünk, hogy sose hagyjuk el egymást.

HARPAGON
Gyönyörű eskü, bájos fogadalom!

VALÉR
Igen, megfogadtuk, hogy csak ásó-kapa választ el bennünket.

HARPAGON
Nahát, abba még majd én is beleszólok, biztosítlak.

VALÉR
Csak a halál ragadhat el bennünket egymástól.

HARPAGON
Az ördög szállta meg a pénzemért.

VALÉR
Ismétlem, uram, nem az érdek vitt rá arra, amit tettem. Szívemet egészen más érzelem dobogtatta, mint amire ön gondol. Tettemet sokkal nemesebb eszme sugallta.

HARPAGON
Ki fog derülni, hogy merő keresztényi könyörületességből fáj a foga a pénzemre. De majd én segítek a baján. A törvény előtt veszek rajtad számot mindezért, gyalázatos gazember!

VALÉR
Vitessen, ahová akar, kész vagyok minden szenvedésre, amivel sújtani akar, csupán arra kérem, legalább azt higgye el, ha történt is hiba, csak egyedül engem lehet felelősségre vonni érte: kedves leányát semmi vétek nem terheli.

HARPAGON
Azt már elhiszem. Furcsaságnak is igazán sok volna, ha lányom belekeveredett volna ebbe a gaztettbe. De gyerünk csak vissza, ahol elhagytuk. Valld be, hova vitted.

VALÉR
Én? Az égvilágon sehova se vittem. Itt van még a házban.

HARPAGON
(félre) Jaj, aranyos ládácskám! (Fenn)  Ki se ment a házamból?

VALÉR
Nem, uram.

HARPAGON
És mondd csak, mondd: nem is nyúltál hozzá?

VALÉR
Én, hozzányúlni? Ó, ez méltatlan gyanúsítás volt ellene is, ellenem is! A legtisztább, a legszentebb hévvel lángolok érte!

HARPAGON
(félre)  Lángol a ládikámért.

VALÉR
Meghalnék inkább, hogysem alantas gondolattal közeledjem hozzá: sokkal erényesebb és feddhetetlenebb.

HARPAGON
(félre)  A ládika erényes.

VALÉR
Vágyam csak addig terjedt, hogy tekintetem gyönyörködjék benne; semmi bűn sem szentségtelenítette meg azt a szenvedélyt, amelyet szívemben szép szeme ébresztett!

HARPAGON
(félre)  A ládikám szép szeme! Úgy beszél róla, mint a szerelmes a szerelmeséről!

VALÉR
Claude asszony is tanúságot tehet róla, uram; pontosan tudja, mi történt valóban.

HARPAGON
Micsoda! Gazdasszonyom részes volt a bűnben?

VALÉR
Igen, ő volt tanúja fogadalmunknak, uram. De csak azután, hogy meggyőződött szenvedélyem makulátlanságáról; csak azután segített rábeszélni Eliz kisasszonyt, hogy jegyet váltsunk.

HARPAGON
(félre) Meghőbörödött, ijedtében a törvénytől? (Valérhoz)  Mit zagyválsz itt össze a lányomról?

VALÉR
Azt mondtam, csak rengeteg unszolás árán tudtam rávenni, hogy szemérmetessége ne gátolja szívem leghőbb óhaját.

HARPAGON
Kinek a szemérmetessége?

VALÉR
Kedves leányáé. Csak tegnap tudta elszánni magát, hogy kölcsönösen aláírjuk a házassági kötelezvényt.

HARPAGON
Lányom házassági kötelezvényt írt alá neked?

VALÉR
Igen, uram; ahogy én is aláírtam neki egyet.

HARPAGON
Nagy ég, még egy csapás!

JAKAB
(a csendbiztoshoz) Vegye csak, vegye a listába!

HARPAGON
Ó, szaporodása a megpróbáltatásnak! Tetőzése a kétségbeesésnek! Rajta, uram, végezze tisztét, helyezze írással vád alá nekem mint betörőt és liliomtiprót.

VALÉR
Tiltakozom a kifejezések ellen; ha majd megtudják, ki vagyok...

NEGYEDIK JELENET
Eliz, Marianna, Fruzsina, Harpagon, Valér, Jakab, csendbiztos, írnok

HARPAGON
Ó, te szégyentelen! Te, te elfajzott, méltatlan gyermeke apádnak! Ezt tanultad a leckékből, melyeket adtam? Egy alávaló zsivánnyal csavartattad el a fejed, és beleegyezésem nélkül jegyet váltasz vele. De csalódni fogtok mind a ketten. (Elizhez)  Négy megszentelt fal áll majd jót a viselkedésedért;  (Valérhoz)  egy jó bitó számoltat meg a vakmerőségedért.

VALÉR
Nem az ön dühe mondja ki a bírói szót ebben a dologban; remélem, engem is meghallgatnak, mielőtt ítéletet mondanak fölöttem.

HARPAGON
Tévedtem, amikor bitófát emlegettem. Elevenen fognak kerékbe törni.

ELIZ
(térden apja előtt)  Ó, apám, esedezem, legyen egy kicsit emberségesebb, s ne folyamodjék az atyai hatalom legkegyetlenebb eszközeihez. Ne engedje elragadtatni magát indulata első hullámaitól, fontolja meg előbb, amit tenni akar. Legyen okos, és ismerje meg jobban azt, aki ellen haragja fordul. Nem olyan ő, amilyennek most apám látja, és kevésbé veszi zokon, hogy neki ígérkeztem, ha megtudja, nélküle már rég elvesztett volna. Igen, atyám, ő mentett ki abból a halálos veszedelemből, amelyben, emlékszik, a habok közt forogtam, neki kell megköszönnie lánya életét, neki, aki...

HARPAGON
Lárifári, jobban elviselem, ha veszni hágy a vízben, mint azt, amit most elkövetett.

ELIZ
Apai szeretetére kérem, rimánkodom, hogy ne...

HARPAGON
Nem, nem, elég a szóból, be kell teljesednie a törvény akaratának!

JAKAB
(félre) Megkeserülöd, hogy megbotoztál!

FRUZSINA
Ez aztán bonyodalom a javából.

ÖTÖDIK JELENET
Anzelm, Harpagon, Eliz, Marianna, Fruzsina, Valér, Jakab, csendbiztos, írnok

ANZELM
Mi történt, Harpagon uram, hogy ilyen felindultan találom?

HARPAGON
Haj, nagy jó uram, a világ legszerencsétlenebb emberét látja maga előtt. Azt sem tudom, hol kezdjem, annyi a baj, a zavar kegyelmed házassági szerződése körül is. Szétdúlták a vagyonomat, szétdúlták a becsületemet. Itt áll ez a kétszínű, ez a cudar fickó, aki lábbal tiporta a legszentebb jogokat, aki szolga képében beférkőzött hozzám, és elrabolta a pénzemet, elcsábította a leányomat.

VALÉR
Ki gondol az ön pénzére; ne keverje folyton az én dolgomba.

HARPAGON
Egyszóval írásos házassági kötelezvényt csináltak egymás közt. Ez a sértés Anzelm urat érinti. Emiatt kegyelmednek kell törvényesen föllépnie és az arcátlanság miatt elégtételt vennie.

ANZELM
Semmi hajlamom, hogy valakit magamhoz kényszerítsek, és hogy bármily jogot formáljak olyan szívhez, amely máshoz vágyik; de ami egyéb értékét illeti, úgy tekintem, akár a magamét.

HARPAGON
Bemutatom a csendbiztos urat, igen derék ember; ahogy mondta, a legnagyobb szigorúsággal fog tisztében eljárni. (A csendbiztoshoz)  Helyezze, kérem, szabályszerűen vád alá, és kezelje a dolgot, mint súlyos bűnügyet.

VALÉR
Nem látom át, mi a büntetendő abban, hogy szeretem a lányát, és hogy ítélhetnek ön szerint kínvallatásra az eljegyzésünk miatt; ha meg fogják tudni, hogy én...

HARPAGON
Fütyülök ezekre a mesékre. Manapság csak úgy nyüzsögnek az ilyenféle nemes és nemzetes futóbetyárok, az ilyen széltolók; abból élnek, hogy senki sem tudja, honnan keveredtek elő; pimaszul magukra veszik az első fényes nevet, amely eszükbe jut.

VALÉR
Vegye tudomásul, hogy sokkal rátartibb vagyok, hogysem olyasmivel kérkedjem, ami nem enyém; egész Nápoly tanúságot tehet származásomról.

ANZELM
Csínján. Gondolja meg, amit mondani akar. Nem is sejti, mennyit kockáztat. Olyan ember előtt beszél, aki ismeri egész Nápolyt, s aki rögtön keresztüllát az esetleges koholmányon.

VALÉR
(hetykén fejére vágja kalapját)  Semmi félnivalóm. Ha uraságod ismerős Nápolyban, nyilván tudja, ki volt Dom Thomas d'Alburcy.

ANZELM
Valóban tudom; kevés ember ismerte jobban, mint én.

HARPAGON
Hagyjanak békét nekem ezekkel a Dom Thomasokkal meg Dom Martinokkal.  (A két gyertya közül az egyiket elfújja)

ANZELM
Kérem, engedje meg, hadd beszéljen. Lássuk, hova akar kilyukadni.

VALÉR
Oda akarok kilyukadni, hogy ő az én apám.

ANZELM
Ő?

VALÉR
Ő.

ANZELM
Ugyan ne ugrasson itt senkit. Eszeljen ki valami több sikerrel kecsegtető históriát. Ebbe belebukott. Ez a kalandorfogás nem menti meg.

VALÉR
Válogassa meg jobban szavait. Nem vagyok kalandor. Nem állítok semmi olyat, amit ne tudnék könnyűszerrel igazolni.

ANZELM
Csak nem meri még most is azt állítani, hogy Dom Thomas d'Alburcy fia?

VALÉR
Igenis, merem, s kész vagyok bárkivel szemben ezt a tényt fenntartani.

ANZELM
Kápráztató vakmerőség! Tudja meg, s piruljon belé, hogy az a férfi, akit emleget, feleségével és gyermekeivel együtt a tengerbe veszett jó tizenhat évvel, ezelőtt, amikor - hogy életét megmentse - több nemes családdal egyetemben elmenekült Nápolyból az akkori zavargások és kegyetlen üldözések elől.

VALÉR
Úgy van. De tudja meg - s kegyelmed piruljon belé, hogy hétéves fiát egy szolgával együtt a hajótörés után egy spanyol hajó megmentette, és most az a fiú beszél önnel. Tudja meg, hogy a hajóskapitányt meghatotta sorsom, megszeretett, fiaként nevelt, s mihelyt elbírtam a kardot, a fegyverforgatás mesterségére oktatott. Nemrégiben vettem hírét hogy apám nem halt meg, mint ahogy eleddig hittem. Utána jártomban ország-világon át a Gondviselés úgy akarta, hogy itt meglássam a kedves Elizt. Szépsége rabjaként maradtam itt. Lángoló szerelmem és apjának ridegsége arra bírt, hogy beszegődjem házukba, és mást küldjek szüleim keresésére.

ANZELM
De puszta szaván kívül mi más bizonyítéka van még, hogy amit mond - noha alapja valóság -, mégsem kitalálás?

VALÉR
A spanyol kapitány, egy rubin pecsétgyűrű, amely apámé volt, egy agát karperec, amelyet anyám csatolt karomra, az öreg Pedro, aki velem együtt menekült meg a hajótörésből.

MARIANNA
Istenkém, szavaihoz én, én is hozzáfűzhetem, hogy nem valótlanságot beszél. Mindabból, amit mond, világosan arra ismerek, hogy ön az én bátyám.

VALÉR
Kegyed - húgom?

MARIANNA
Igen. Szívem elszorult az első pillanattól fogva, hogy szóra nyitotta ajkát. Anyám - ó, mily boldog lesz önnel - ezerszer is elbeszélte családunk viszontagságait. Abból a gyászos hajótörésből a Gondviselés bennünket is kivezetett. De életünk ára szabadságunk lett. Kalózok vettek fel, anyámat és engem, hajónk egy roncsáról. Tízesztendei rabszolgaság után egy szerencsés véletlen visszaadta szabadságunkat. Elmentünk Nápolyba. Vagyonunkat eladták, atyánkról semmi hírt se hallottunk; Genovába költöztünk; anyám ott összeszedte elorzott örökségének valamicske törmelékét, de kegyetlen rokonainak erőszakoskodása miatt onnan is elmenekült; végre ebben a városban állapodott meg, de élete itt már csak lassú sorvadás.

ANZELM
Ó, ég, íme, hatalmad jelei! Ímé, bizonyságát adod, csak rajtad áll, hogy csodák essenek! Öleljetek át, gyermekeim, egyesítsétek örömötöket apátok örömével.

VALÉR
Kegyelmed - apánk?

MARIANNA
Akit édesanyám annyiszor  elsiratott?

ANZELM
Igen, leányom, igen, fiam, én vagyok Dom Thomas d'Alburcy, akit az ég kegye szintén kimentett a habokból minden nála levő vagyonával. Több mint tizenhat esztendeig mindnyájatokat halottnak hittelek, s hosszú bolyongásom után már azon voltam, hogy új családalapításban keresek vigaszt, nászra kelek egy bájos és erényes hajadonnal. Nápolyban életemet még mindig veszély fenyegette volna; lemondtam hát, hogy oda valaha is visszatérjek, s minthogy mód kínálkozott ottani vagyonom áruba bocsátására, itt telepedtem meg, Anzelmnek neveztetvén magam, hogy emlékét is távol tartsam tőlem annak a másik névnek, amelyet annyi gyász és viszontagság közt viseltem.

HARPAGON
Ez itt a maga fia?

ANZELM
Az enyém.

HARPAGON
Akkor magán hajtatom be a törvénnyel azt a tízezer tallért, amit ellopott tőlem.

ANZELM
Ő? Lopott? Magától?

HARPAGON
Igenis, ő.

ANZELM
Ki mondja ezt?

HARPAGON
Jakab, a főzőmindenesem.

VALÉR
Te mondtad?

JAKAB
Tetszik látni, hogy semmit se mondok.

HARPAGON
De igen. Itt a csendbiztos úr. Előtte vallotta.

VALÉR
Képesnek tart ilyen alávalóságra?

HARPAGON
Képes vagy nem képes, én vissza akarom a pénzem.

HATODIK JELENET
Cléante, Valér, Marianna, Eliz, Fruzsina, Harpagon, Anzelm, Jakab, Fecske, csendbiztos, írnok.

CLÉANTE
Ne gyötrődjék, apa, és ne vádoljon senkit. Új hírt hozok ebben a dologban. Azért jöttem, hogy értésére adjam, ha nem ellenzi, hogy Mariannát elvegyem, visszakapja a pénzét.

HARPAGON
Hol van?

CLÉANTE
Azon ne kínlódjék. Jó helyen van, azért felelek. Minden csak tőlem függ. Csak azt mondja meg, mire határozza el magát. Választhat: vagy nekem adja Mariannát, vagy elveszti a ládikát.

HARPAGON
Semmit sem vettek ki belőle?

CLÉANTE
Semmit. Gondolja meg, hajlandó-e aláírni a szerződést, és csatlakozik-e Marianna édesanyjának beleegyezéséhez; mert ő szabad választást enged neki kettőnk között.

MARIANNA
Maga még nem is tudja, hogy anyám beleegyezése már nem elegendő. A Gondviselés visszaadta itt álló bátyám mellé apámat is: tőle kell megkérnie.

ANZELM
Gyermekeim, az ég bizonyára nem akadályul hozott vissza közétek. Harpagon uram, csak nem lepődik meg, hogy egy fiatal lány az apja helyett inkább annak fiát választja. Rajta, ne mondasson magának olyat, amit fölösleges hallania, kövesse példámat, s egyezzék bele a kettős nászba.

HARPAGON
A ládikámtól akarok tanácsot kérni, előbb azt lássam.

CLÉANTE
Mindjárt meglátja épen és hiánytalanul.

HARPAGON
De se hozományra, se kiházasításra nincs semmi pénzem.

ANZELM
Amiatt ne fájjon a feje, nálam majd akad rá.

HARPAGON
Elvállalja a két házasság költségeit is?

ANZELM
Elvállalom, el. Így már rendben van?

HARPAGON
Rendben, föltéve ha az esküvőre csináltat nekem egy öltözet ruhát.

ANZELM
Meglesz. És most örüljünk a boldogságnak, hogy ilyen szép napot értünk.

CSENDBIZTOS
Hohó, uraim, hohó! Csak lassan, lassan, kérem! És az én írásaimért ki fizet?

HARPAGON
Semmi szükségünk a maga írásaira.

CSENDBIZTOS
Gondolom. De azért én sem dolgozhatom ingyen.

HARPAGON
(Jakabra mutatva)  Fizetés fejében odaadom ezt: fölakaszthatja.

JAKAB
Hajaj, itt igazodjék el az ember. Ha igazat mondok, megbotoznak, ha lódítok, föl akarnak akasztani!

ANZELM
Harpagon uram, bocsássa meg neki ezt a botlást.

HARPAGON
Akkor kifizeti a csendbiztost?

ANZELM
Ki. De gyerünk végre anyátok látni, hadd osztozzon örömünkben.

HARPAGON
Én meg hadd lássam végre kedves ládácskámat!