PYRGOPOLINICES:
(kilép a házból és hátraszól)
Ügyeljetek, hogy pajzsom fényesebb legyen,
mint az izzasztó nyári nap sugarai:
hogy majd, ha közelharcra kerül a küzdelem,
az ellenség szemevilágát oltsa ki.
Mert meg akarom vigasztalni kardomat,
nehogy jajongjon és siránkozzék, amért
oly rég pihentetem, pedig szörnyen kiván
az ellenséges seregből kolbászt aprítani.
De hol van Artotrogus?

ARTOTROGUS:
Itt áll, a vitéz,
szerencsés és királyi férfi oldalán;
íly hősnek Mars sem meri mondani magát,
vitézségét a tiédhez mérni nem meri.

PYRGOPOLINICES:
Őt mentettem meg ugye a holahelyei harcmezőn,
hol Bátranbömbölő Vezérlőcsatafy,
Neptun nagy unokája volt a fővezér?

ARTOTROGUS:
Emlékszem: ugye a színaranyfegyverzetű
vezér volt, kinek seregét egy lehelleted
szétszórta, mint levelet, szalmát a szélvihar?

PYRGOPOLINICES:
Ez még mind semmi.

ARTOTROGUS:
Herkulesre, semmi, ha még
mást is elmondanék -
(félre)
mit nem tettél soha.
Ha valaki látott már ennél hazugabb
embert s olyat, ki jobban dicséri önmagát,
nyomban a rabszolgája legyek, vigyen el;
csak ne volna ennél átkozottul jó az ebéd.

PYRGOPOLINICES:
Hol vagy?

ARTOTROGUS:
Itt. És az indiai elefánt
lábát puszta ököllel hogyan törted el!

PYRGOPOLINICES:
Mit? A lábát?

ARTOTROGUS:
Combot akartam mondani.

PYRGOPOLINICES:
Pedig csak rálegyintettem.

ARTOTROGUS:
Polluxra, ha
erőddel éltél volna, bőrén, belein,
az elefánt pofáján átütötted volna karod.

PYRGOPOLINICES:
De hagyjuk ezt most.

ARTOTROGUS:
Nincs is rá szükség, hogy nekem
meséld el ezt, ki minden tettedet tudom.
(Félre)
Hasam miatt tűröm e csapást, füleim
fülelnetek kell, hogy ne száradjon ki szám;
helyeselnem kell, bármit is hazudozik.

PYRGOPOLINICES:
De mit is mondok...?

ARTOTROGUS:
Aha, tudom már, miről beszélsz.
Úgy volt, megtörtént, emlékszem.

PYRGOPOLINICES:
Mi?

ARTOTROGUS:
Bármi is.

PYRGOPOLINICES:
Van...?

ARTOTROGUS:
Írótáblát akarsz? Tessék. Van stílusom is.

PYRGOPOLINICES:
Ötletesen találod el szándékomat.

ARTOTROGUS:
Illik minden szokásod jól ismernem, és
lesnem, hogy mindig megorrontsam, mit akarsz.

PYRGOPOLINICES:
Hát emlékszel már?

ARTOTROGUS:
Emlékszem: százötvenet
Ciliciában, százat Seholsincsmezőn,
harminc szárdot, hatvan makedón katonát,
ilyen sok embert öltél meg egyetlen napon.

PYRGOPOLINICES:
No, mennyi volt ez összesen?

ARTOTROGUS:
Pont hétezer.

PYRGOPOLINICES:
Körülbelül. Jól végezted a számitást.

ARTOTROGUS:
Pedig le sem írtam, mégis jól emlékezem.

PYRGOPOLINICES:
Polluxra, legjobban.

ARTOTROGUS:
(félre)
A jó falat segít.

PYRGOPOLINICES:
Amíg ilyen léssz, mint eddig, folyvást ehetsz
és asztalomnál örökösen jelen lehetsz.

ARTOTROGUS:
Hát Cappadóciában az ötszáz katonát,
ha kardod nem tompa, egy csapással megölöd!

PYRGOPOLINICES:
Közlegénykék voltak, meghagytam életük.

ARTOTROGUS:
Minden halandó tudja, mondanom se kell,
hogy a földön egyetlen Pyrgopolinices
te vagy, legyőzhetetlen, hős és daliás.
A nők is mind imádnak és méltán teszik,
hisz gyönyörű vagy, tegnap is a köpenyem
hogy ráncigálták.

PYRGOPOLINICES:
Mit mondtak tegnap neked?

ARTOTROGUS:
Hát kérdezgették: "Mondd, ugye ez Achilles?"
"A testvére" - feleltem. A másik közbeszól:
"Castorom! Ó be gyönyörű," - mondja nekem, -
"s milyen nemes, nézd hajkoronáját, hogy ragyog.
Kik elhálhatnak véle, ó be boldogok!"

PYRGOPOLINICES:
Ezt mondta?

ARTOTROGUS:
Esdekeltek, hogy ma téged, miként
ünnepi menetet, mellettük elvezesselek.

PYRGOPOLINICES:
Mily terhes is, ha az ember túlgyönyörű.

ARTOTROGUS:
Bizony.
Terhemre vannak; kér, megkörnyékez mindegyik,
könyörög, hogy láthasson, hogy hozzáeresszelek,
s parancsod végzésére nem jut már időm.

PYRGOPOLINICES:
Ideje már fölkeresnem a forumot:
hogy akiket még tegnap összeírtam, a
gazfickóknak kifizethessem bérüket.
Mert nagyon szépen kért rá Seleucus király,
hogy toborozzak seregébe zsoldosokat.
Jó, ezt a napot a királynak szentelem.

ARTOTROGUS:
No rajta, menjünk.

PYRGOPOLINICES:
(az üres színpadon)
Kövessetek, csatlósaim!

PALAESTRIO:
Az előadás tárgyát közlöm készségesen,
ha hajlandók vagytok figyelni kedvesen;
aki nem akar meghallgatni, menjen el,
hogy leülhessen, aki figyelni kiván.
Most elbeszélem, hogy mi okból jöttetek
ez ünnepi helyre s a vígjátéknak, melyet itt
mindjárt eljátszunk, a nevét és lényegét.
E darabnak Alazón a görög neve,
Hetvenkedőnek neveztük el latinul.
Ez a város Ephesus; itt él uram, a katona,
ki a forumra ment, ez a szemérmetlen hencegő,
ez a ganaj esküszegő, ez a fajtalan,
ki azt beszéli, minden asszony üldözi:
amért bizony nevetnek rajta mindenütt.
A szajhák, ha látják, félrehúzzák szájukat,
ezért a legtöbbjüknek ajka ferde itt.
De nem oly rég szolgálok ennél, nem bizony;
épp ezt kivánom tudtotokra adni, hogy
mikép kerültem volt uramtól hozzá ide.
Figyeljetek, most kezdem a történetet.
Athénban egy kiváló ifju volt uram,
ki egy attikai athéni leányt szeretett
és az meg őt; ez a legjobbfajta szerelem.
Az ifju követségbe Naupactusba ment,
mivel az állam üdve így kívánta meg.
Ez a katona közben Athénba került
s elkezdett sündörögni a leány körül.
Anyjának is udvarolgatott untalan,
borral, függőkkel, jófalatokkal főzte meg,
a kerítőnő kegyeibe így került.
Mikor pedig eljött az első alkalom,
a kerítőnőn kifogott a katona,
uram szerelmének anyján, mivel a lányt
szép titokban hajóra rakta és noha
tiltakozott, ide Ephesusba hozta el.
Mikor hallottam, hogy elhurcolták, hamar
hajót szereztem és indultam iziben
Naupactusba, uramnak ezt jelenteni.
A nyílt vizen jártunk, mikor az istenek
akaratából kalózok fogták el hajónk:
így vesztem el, még föl se lelve uramat.
A rabló ajándékba adott ennek a
katonának. Hogy ez házába elhozott,
meglátom itt gazdám athéni kedvesét.
A lány is engem, ám szemével jelt adott,
nehogy szóljak hozzá; de később alkalom
adódott sorsát előttem siratnia:
Athénba szeretne visszaszökni, így beszélt,
Athénban élő volt gazdámat kedveli
és senkit inkább nem utál, mint a katonát.
Amint a lány érzelmeit megismerem,
levelet írok és le is pecsételem
s egy kalmárral titkon Athénba küldöm el
uramnak, aki ezt a leányt szereti,
hogy jőjjön ide. Az nem vetette meg szavam;
el is jött és a szomszédunkban ütött tanyát,
egy nyájas aggnál, ki apja jó barátja és
ki szerelmes vendégének kedvébe jár,
minket tanáccsal és tettel buzdít, segít.
Én pedig ott benn nagyszerü csellel értem el,
hogy találkozhassanak a szerelmesek.
Van egy szoba, mit barátnőjének adott
a katona, hová be sem lép senki más;
e hálószobában átfúrtam a falat,
hogy átsétálhasson a nő innen oda;
tud róla az öreg, az ő tanácsa volt.
Van itt egy szolgatársam, egy silány legény,
kit a lány őréül állitott a katona.
Finom furfanggal, csavart cselekkel hályogot
vetünk szemére és olyanná tesszük őt,
hogy amit lát a fickó, azt se lássa meg.
Ti meg ne tévedjetek: kettős szerepet
játszik a leány nemsokára itt meg ott,
de bizony ő lesz mindkettő, ha színlel is.
Így csőbehuzzuk cselszövéssel azt az őrt.
De csikorog a szomszéd öreg ajtaja.
Ő lép ki rajta; itt van, a jó öreg maga.

PERIPLECTOMENUS:
(kilép a házból és hátraszól)
Ha ezentúl háztetőmön idegent láttok s lábait
nem töritek össze, oldalatok ostoromtól lesz sebes.
Úgy látszik, már életünknek minden szomszéd szemtanuja,
mind beleskel udvaromba. Hát csak annyit mondhatok
kit a katona háznépéből fedelünkön felfedeztek,
Palaestrio kivételével kergessétek az útra ki.
Még ha mondja is, hogy majmot, galambot, vagy tyúkot űz
s nem páholjátok halálra, nektek lesz csúf végetek.
S hogy szerencsejátékot ne űzzenek, hisz tiltva van,
szerencsétlenné tört bokával vigadjanak ezután.

PALAESTRIO:
Nem tudom, hogy az öregnek háznépünk mit véthetett:
szolgatársaim bokáját összetörni rendeli.
Hanem velem kivételt tett. Nem bánom, bármit művel is
a többivel. Hozzálépek.

PERIPLECTOMENUS:
Te jössz itt, Palaestrio?

PALAESTRIO:
Hogy vagy, Periplectomenus?

PERIPLECTOMENUS:
Nincs sok ember, akivel
találkozni jobban vágytam volna, mint veled.

PALAESTRIO:
Mi az?
Mit háborogsz házunk ellen?

PERIPLECTOMENUS:
Mindnyájunknak vége van.

PALAESTRIO:
Mi a baj?

PERIPLECTOMENUS:
Kiderült minden.

PALAESTRIO:
Mi derült ki?

PERIPLECTOMENUS:
Az előbb
háznépetekből valaki betekintett a tetőn
udvarunkba és meglátta csókolózni azt a lányt
vendégünkkel.

PALAESTRIO:
Ki látta meg?

PERIPLECTOMENUS:
Szolgatársad.

PALAESTRIO:
De melyik?

PERIPLECTOMENUS:
Nem tudom, mert visszahátrált hirtelen.

PALAESTRIO:
Már érzem is,
hogy végem van.

PERIPLECTOMENUS:
Rákiáltok: Mit sündörögsz a tetőn?
Távoztában válaszol, hogy nősténymajmát üldözi.

PALAESTRIO:
Én nyomorult, elpusztulok egy hitvány állat miatt!
De Philocomasium még bent van?

PERIPLECTOMENUS:
Bent volt az előbb.

PALAESTRIO:
Mondd: amíly sietve csak tud, menjen át, a szolganép
lássa otthon; hacsak azt nem óhajtja, hogy minket, a
szolgákat, szerelme miatt keresztfára vonjanak.

PERIPLECTOMENUS:
Már megmondtam; mást nem óhajtsz?

PALAESTRIO:
Dehogynem.
Közöld vele,
hogy semmikép meg ne tagadja asszonyi természetét:
gondja legyen cselre, csalásra, színlelésre is.

PERIPLECTOMENUS:
Hogyan?

PALAESTRIO:
Győzze meg azt, aki látta, hogy nem látta igazán.
És ha százszor is meglátták, akkor is tagadja ám!
Van neki szája, van neki nyelve, ravasz, merész szelleme,
csalárdsága, makacssága, cselszövő természete.
Evvel élhet, azt a szolgát esküvéssel győzze le.
Van neki otthon hazug lelke, csalfa, hitszegő szive,
cselvetésre, hízelgésre, álnokságra eszköze.
Mert az asszony nem könyörög kofákhoz, ha bajba van:
saját kertjében nő mindnek bármi rosszra fűszere.

PERIPLECTOMENUS:
Szólok neki, ha bent találom. De mi az, Palaestrio?
Mit fontolgatsz szíved mélyén?

PALAESTRIO:
Csöndbe légy, kicsit, kérlek,
míg lelkemben terveimet összekotrom s rájövök,
mit tegyek, hogyan csapom be kandi szolgatársamat,
ki a lányt itt csókolózni látta, hogy felejtse el.

PERIPLECTOMENUS:
Jól van: én meg félreállok addig. Nézd csak, mit csinál:
ráncolt homlokkal hogy áll ott, fontolgatja gondjait.
Mellén kopog ujjaival, tán a szívét hívja ki.
Balra néz most, balra fordul, csípőn tartja balkezét,
jobbkeze ujjain számolgat, most pedig combjára üt,
akkorát, hogy belesajdul, tervre nem könnyen talál.
Ujjal pattint, fészkelődik, sűrün váltja lábait.
Fejet csóvál, nem helyesli, íme, amit kitalált.
Bármi az, nem hagyja nyersen, jól kifőzve adja át.
Építkezik: karjából rak álla alá oszlopot.
Jaj, bizony, sehogyse tetszik nékem ez a művelet:
mert hallom, egy barbár költő álla ilyen oszlopos,
akit két katona őriz éjjel-nappal szűntelen.
Bravó! Herkulesre! Jól áll, mint szolga a színpadon.
Meg nem pihen ma, mielőtt el nem éri, amit keres.
Azt hiszem, meglelte. Rajta, ébredj, most ne szundikálj,
ha nem vágyol veréstől tarkán virrasztani ezután.
Vagy tán tegnap szeretkeztél? Hé, figyelj, Palaestrio!
Ébredj, mondom! Rajta, mondom! Hajnalodik, mondom!

PALAESTRIO:
Hallom.

PERIPLECTOMENUS:
Lám, az ellenség a házad ostromolja, jól ügyelj,
találj támaszt és tanácsot: ne légy lassu, sietni kell.
Előzd meg, egy völgyön vágj át, vezesd körül sereged.
Taszítsd tüstént támadásba, védelemre jól vigyázz;
az ellenség elől zárd el, de hozzád az élelem
s embereidhez biztos úton biztonságban érjen el,
nyiss utat, erre ügyelj leginkább, mert a helyzet sürget itt,
töprengj, tüstént tökéletes tervre találj, hogy amit
láttak, látatlanná váljék, meg nem történtté a tett.
(A nézőkhöz)
Nagy munkába fogott ez az ember, nagy falakat rak ma fel.
(Palaestrióhoz)
Mondd ki, hogy magadra vállalsz mindent s akkor úgy hiszem
elverhetjük ellenségünk.

PALAESTRIO:
Hiszen magamra vállalom.

PERIPLECTOMENUS:
S én azt mondom, el is éred minden célod.

PALAESTRIO:
Juppiter áldjon meg!

PERIPLECTOMENUS:
De közöld végre, mire gondolsz.

PALAESTRIO:
Csendbe légy,
míg cseleim birodalmába bevezetlek, hogy te is
velem együtt tudd a tervem.

PERIPLECTOMENUS:
Épen őrzöm meg neked.

PALAESTRIO:
Uramat nem saját bőre, elefántbőr burkolja be.
Semmivel sem bölcsebb, mint egy sziklaszál.

PERIPLECTOMENUS:
Ezt jól tudom.

PALAESTRIO:
Fondorlatom fontolgatom, furfangom így rendezem:
azt mondom, hogy a leánynak ikernővére érkezett
Athénból, ki úgy hasonlít hozzá, mint egy csepp tej a
másik csepphez, kedvesével érkezett meg és vele
házad vendége.

PERIPLECTOMENUS:
Nagyon jó! Dícsérem szép tervedet!

PALAESTRIO:
És ha majd a katonánál szolgatársam szót emel
a lány ellen, hogy egy idegennel csókolózni látta őt,
majd a szolga ellen szólok: - az idegennel a másikat
látta nálad csókolózni, ölelkezni.

PERIPLECTOMENUS:
Így helyes.
Én is ezt mondom, ha tőlem kérdi a katona.

PALAESTRIO:
De úgy ám,
hogy nagyon hasonlók s a lánnyal közölni kell, tudja jól:
ne ingadozzék, ha a katona kérdezgeti.

PERIPLECTOMENUS:
Nagyszerű!
De ha a kettőt a katona együtt akarja látni majd,
mit csináljunk?

PALAESTRIO:
Könnyüszerrel háromszáz kifogás akad:
"Nincs ma itthon, sétálni ment, fürdik, alszik, öltözik,
eszik, iszik, dolga támadt, most nem ér rá, nem szabad."
Úgy halasztod, ahogy kivánod, hogyha egyszer már a mi
hazugságunkat bevette és az elsőt elhiszi.

PERIPLECTOMENUS:
Tetszik a terved.

PALAESTRIO:
Otthonodba menj, s ha ott van, küldd haza
gyorsan a nőt és tanítsd meg mindenre, oktasd ki jól,
tanácsunkat tartsa észben s ahogy oktattuk reá:
tudjon ikernővéréről.

PERIPLECTOMENUS:
Tudósként adom át neked.
Mást is óhajtsz?

PALAESTRIO:
Menj be.

PERIPLECTOMENUS:
Jól van.
(Bemegy a házba)

PALAESTRIO:
Én is hazaballagok,
s megkeresem azt az embert, szándékom elrejtve jól,
aki ma a majmot űzte szolgatársaim közül.
Mert az úgysem állja meg, hogy a háznépből valakit
be ne avasson abba, hogy látta gazdánk ágyasát
a szomszédban csókolózni egy idegen ifjuval.
Ismerem a szokást: én magam sem tudok titkot tartani.
Ha ráakadok, ostromszereim őellene forditom.
Küzdelemre készen állok, bizonyos, hogy beveszem.
Ha nem találom, szimatolva, mint vadászkopó megyek
addig, míg nyomán haladva, a rókára nem lelek.
De csikorog ajtónk zárja. Halkulj hangom, mert hisz épp
a lány őre, szolgatársam az, ki rajta most kilép.

SCELEDRUS:
Hacsak alva nem jártam ma a tetőkön, jól tudom,
Polluxra, hogy láttam itt a szomszédunkban az urunk
barátnőjét, Philocomasiumot, amint éppen vétkezett.

PALAESTRIO:
(félre)
Ez látta őt csókolózni, ahogy szavából kiveszem.

SCELEDRUS:
(meglátja Palaestriót)
Ki ez itt?

PALAESTRIO:
A szolgatársad. Hogy vagy, Sceledrus?

SCELEDRUS:
Örülök,
Palaestrio, hogy jössz.

PALAESTRIO:
Mi baj, mi történt? Mondd meg hamar.

SCELEDRUS:
Félek...

PALAESTRIO:
Mitől?

SCELEDRUS:
Nehogy még ma mindahányan itt vagyunk,
keservesen kapálózzunk a keresztfán.

PALAESTRIO:
Csak magad
kapálózz, én ezt a táncot s lovaglást elengedem.

SCELEDRUS:
Tán nem is tudod, milyen bűn történt nálunk épp előbb?

PALAESTRIO:
Milyen vétek?

SCELEDRUS:
Szemérmetlen.

PALAESTRIO:
Tartsd meg akkor egymagad;
ne mondd el, tudni sem kivánom.

SCELEDRUS:
Nem lehet, hogy meg ne tudd,
Nősténymajmunkat üldöztem ma a szomszéd háztetőn.

PALAESTRIO:
Polluxra: a silány ember kerget hitvány állatot.

SCELEDRUS:
Pusztítson el az ég!

PALAESTRIO:
Téged volna már jó - hallani.

SCELEDRUS:
Véletlenül a szomszédunk udvarába sanditok:
s Philocomasiumot pillantom meg csókolózni egy idegen
ismeretlen ifjuval.

PALAESTRIO:
Sceledrus, bűnösen beszélsz.

SCELEDRUS:
Biztosan láttam.

PALAESTRIO:
Te?

SCELEDRUS:
Én hát! Két szememmel, úgy bizony!

PALAESTRIO:
Menj! Ugyan! Nem valószínű, nem is láttad.

SCELEDRUS:
Azt hiszed,
csipás vagyok?

PALAESTRIO:
Orvosodat kérdd meg inkább. E mesét,
ha az istenek szeretnek, hebehurgyán nem mondod el:
csak saját fejed és lábad bánja balga bűnödet,
mert a veszted kétszeresen készen áll, ha folytatod
ferde fecsegésed.

SCELEDRUS:
Hogyhogy kétszeresen?

PALAESTRIO:
Jól figyelj:
Először, ha hamis váddal illeted a nőt, tönkremégy;
másodszor, ha igazad van: te vagy az őre, tönkremégy.

SCELEDRUS:
Nem tudom, mi lesz velem, de amit láttam, jól tudom.

PALAESTRIO:
Még folytatod, szerencsétlen?

SCELEDRUS:
Mit mondjak hát, ha nem azt,
amit láttam? Hisz még most is odaát van.

PALAESTRIO:
Mit? Nem otthon?

SCELEDRUS:
Menj be magad, nézd meg, többé nem kérem, hogy higyj nekem.

PALAESTRIO:
Meg is teszem. -

SCELEDRUS:
Itt várok rád.
(Palaestrio bemegy Pyrgopolinices házába)
Itt ravaszul meglesem,
miképp jön a legelőről hazafelé az üsző.
Mit tegyek most? Énrám bízta kedvesét a katona.
Ha feljelentem: elpusztultam; hasonlókép, ha hallgatok
és ez kiderül. Az asszonynál van-e gazabb, szemtelenebb?
Míg a tetőn tartózkodom, ő a szobából kiszökik;
vakmerő vétkes, Polluxra. Hej, ha a katona sejtené,
velem együtt egész házát keresztrefeszítené.
Herkulesre, jobb hallgatni, mint hitványan halni meg,
hisz ki önmagát eladja, arra nem vigyázhatok.

PALAESTRIO:
(kijön a házból)
Sceledrus, Sceledrus, van-e a földön nálad vakmerőbb alak,
kire az istenek dühösebbek, kit inkább gyűlölnek?

SCELEDRUS:
Miért?

PALAESTRIO:
Akarod, hogy szemed kiszúrják, mert azt láttad, ami nincs?

SCELEDRUS:
Mit? Ami nincs?

PALAESTRIO:
Életedért nem adnék egy lyukas diót.

SCELEDRUS:
Mi a baj?

PALAESTRIO:
Még kérded, mi baj?

SCELEDRUS:
Már miért ne kérdeném?

PALAESTRIO:
Nem akarod lenyesetni folyton fecsegő nyelvedet?

SCELEDRUS:
Mért akarnám?

PALAESTRIO:
Mert itthon van Philocomasium, akiről
azt mondtad, hogy a szomszédban idegent csókolt, ölelt.

SCELEDRUS:
Csodálom, hogy dudvát eszel, pedig olcsó a búza most.

PALAESTRIO:
Micsoda?

SCELEDRUS:
Bizony vaksi vagy.

PALAESTRIO:
Gazfickó, hiszen te nem
vaksi, hanem egészen vak vagy: otthon láttam a leányt.

SCELEDRUS:
Otthon?

PALAESTRIO:
Otthon, Herkulesre!

SCELEDRUS:
Menj, hiszen játszol velem.

PALAESTRIO:
Úgy hát mocskos lesz a markom.

SCELEDRUS:
Mért?

PALAESTRIO:
Mert sárral játszogat.

SCELEDRUS:
Jaj a fejednek!

PALAESTRIO:
A tiednek, Sceledrusom, biztosan,
hacsak szemed és beszéded másfelé nem fordítod.
Hanem épp zörren az ajtónk.

SCELEDRUS:
Én a másikat lesem,
mert nem érhet onnan ide, hacsak nem a kapun át.

PALAESTRIO:
De hisz itthon van. Sceledrus, csak vétkes lelked nyugtalanít.

SCELEDRUS:
Magam látok, magam okoskodom, magamnak a legjobban hiszek:
senki nem riaszt el: itt van ebben az épületben ő.
Itt lesem, hogy át ne szökjék erre észrevétlenül.

PALAESTRIO:
(félre)
Enyém a fickó, elzavarom sáncaiból nemsoká.
(Sceledrushoz)
Győzzelek meg, hogy beismerd: ostobán látsz?

SCELEDRUS:
Rajta, tedd.

PALAESTRIO:
Szíved buta és szemed is haszontalan?

SCELEDRUS:
Akarom.

PALAESTRIO:
Ugye állitod, hogy ott van urad ágyasa?

SCELEDRUS:
Azt is ám, hogy láttam bent csókolózni egy ismeretlen férfivel.

PALAESTRIO:
Tudod, hogy a két ház között nincs átjáró?

SCELEDRUS:
Jól tudom.

PALAESTRIO:
Semmi erkély, vagy hátsókert, csak belső udvar.

SCELEDRUS:
Tudom.

PALAESTRIO:
Nohát? Ha itt van s megmutatom, hogy tőlünk kilépni lásd,
rászolgáltál nagy verésre?

SCELEDRUS:
Rá, én!

PALAESTRIO:
Lesd hát a kaput,
rá ne szedjen, át ne lopja onnan erre önmagát.

SCELEDRUS:
Ez a szándékom.

PALAESTRIO:
No, mindjárt utadba kerítem őt.

SCELEDRUS:
Rajta, tedd meg;
(Palaestrio bemegy a katona házába)
tudni vágyom, amit láttam, láttam-e,
vagy pedig ez szavának áll s megmutatja itthon a lányt?
Megvan még a saját szemem, nem kérek kölcsön másikat.
Hanem ez a szolga hizeleg a lánynak, mindig körötte sompolyog,
ebédhez elsőnek hívják, övé az első jófalat;
bár három hónapja sincs még, hogy mihozzánk tartozik,
senkinek sincs a háznépből jobb dolga, mint épp neki.
De most azt kell tennem, amit teszek: a kaput lesem.
Itt megállok. Istenemre, föl nem ültet senkisem.

PALAESTRIO:
(Philocomasiummal kilép a katona házából)
Az oktatást eszedbe tartsd.

PHILOCOMASIUM:
Mért mondod újra folyton?

PALAESTRIO:
Félek, nem léssz elég ravasz.

PHILOCOMASIUM:
Ne félj, a rosszra még tíz
jámbor leányt kioktatok, ha kell, fölöslegemből.
De rajta, kezdd a cselvetést, én félreállok innen.

PALAESTRIO:
Mi van, Sceledrus?

SCELEDRUS:
Őrködöm, de fülem van, mondd, amit óhajtsz.

PALAESTRIO:
No, látom, épp ilyen leszel, ha a városkapun túl
kitárt karokkal függsz a fán és elpusztulsz.

SCELEDRUS:
Ugyan, mért?

PALAESTRIO:
Csak balra nézz, mondd: ki ez a nő?

SCELEDRUS:
A halhatatlanokra!
hisz ez a gazdánk ágyasa!

PALAESTRIO:
Biz annak látom én is,
szaladj tehát kedved szerint.

SCELEDRUS:
Hová?

PALAESTRIO:
Vesztedbe tüstént.

PHILOCOMASIUM:
Hol az a derék szolga, aki rám, ártatlanra fogta
a legnagyobb gyalázatot?

PALAESTRIO:
Ez mondta, amit meséltem.

PHILOCOMASIUM:
Te láttál csókolózni ott, te mondtad ezt, gazember?

PALAESTRIO:
Egy ismeretlen ifjuval.

SCELEDRUS:
Ezt mondtam, Herkulesre.

PHILOCOMASIUM:
Hogy engem?

SCELEDRUS:
Ezzel a két szememmel.

PHILOCOMASIUM:
Majd nem lesz szemed, ha
a láthatónál többet lát meg.

SCELEDRUS:
Vissza nem riasztasz,
mert amit láttam, láttam.

PHILOCOMASIUM:
Én bolond időfecsérlő,
fecsegek ezzel a féleszüvel, kit fejétől fosztok meg úgyis.

SCELEDRUS:
Kár fenyegetned: jól tudom, hogy a kereszt lesz a sírom.
Ott függött mind apám, nagyapám, szépapám, üköm, ősöm.
Ezzel a fenyegetéssel nem tudod szemem kiásni úgysem.
De hallgasd meg nehány szavam, Palaestrio, könyörgök.
Honnan jött?

PALAESTRIO:
Honnan, ha nem a házból?

SCELEDRUS:
A házból?

PALAESTRIO:
Látsz-e?

SCELEDRUS:
Látlak.
Csodálatos, hogyan tudott átjönni onnan erre,
hisz erkély nálunk nincs sehol, se hátsókert, sem ablak,
hacsak nem rácsos; már pedig tudom, hogy láttalak benn.

PALAESTRIO:
Te még tovább is vádolod, gazember?

PHILOCOMASIUM:
Castoromra,
tehát ma éjjel álmodott álmom valóra válik?

PALAESTRIO:
Mi volt az álom?

PHILOCOMASIUM:
Íme, ez: - de jól figyeljetek rám -
ikernővérem láttam én ma éjjel álmaimban,
hogy kedvesével érkezett Athénból Ephesusba
s úgy látszott: szomszédunkban itt szálltak meg mind a ketten.

PALAESTRIO:
(félre)
Palaestrio álmodta s ő meséli.
(Philocomasiumhoz)
Rajta folytasd.

PHILOCOMASIUM:
Örültem álmomban nagyon, hogy jött, de épp miatta,
úgy tűnt nekem, hogy szörnyü nagy gyanuba keveredtem.
Álmomba háznépünkből egy, miként te most, bevádolt,
hogy látta, amint egy idegen ifjúval csókolóztam,
mikor pedig ikertestvérem csókolta csak szerelmét.
Álmomban így ártatlanul ért rágalom, hamis vád.

PALAESTRIO:
Nem az történt-e meg tehát, mit álmaidba láttál?
Derék egy álom, Herkules! Menj hát be és imádkozz.
Szerintem ezt gazdánknak is el kell mesélni.

PHILOCOMASIUM:
El hát!
Nem is tűröm, hogy büntetlenül vádolhasson be bárki. -
(bemegy a katona házába)

SCELEDRUS:
Félek, bolondul jártam el, viszketni kezd a hátam.

PALAESTRIO:
Tudod, hogy véged?

SCELEDRUS:
Biztosan bent van; most kell kapunkat
szemmeltartani, bárhol is tartózkodik.

PALAESTRIO:
Sceledrus,
gondold meg ám, milyen csodás volt álma, míly hasonló,
még azt is látta benne, hogy te evvel vádolod meg.

SCELEDRUS:
Most már magamnak sem tudom, mit higyjek, láttam és most
már úgy tünik, hogy mégse láttam.

PALAESTRIO:
Herkulesre, ne későn
térj észre; szépen tönkremégy, ha ez urunk fülébe ér el.

SCELEDRUS:
Most már belátom: az imént homály borult szememre.

PALAESTRIO:
Világos ez rég, mert a lány végig bent volt a házban.

SCELEDRUS:
Nem beszélhetek biztosan: ha láttam őt, se láttam.

PALAESTRIO:
Bizony bennünket ostobán majdhogynem tönkretettél,
uradhoz hű akartál lenni s magad majdnem megölted.
De épp a szomszéd ajtaja csikordul; hallgatok hát.

PHILOCOMASIUM:
(kilép Periplectomenus házából, visszaszól)
Tüzet az oltárra, hogy az ephesusi Dianát dicsérjem,
boldog hálával, füstölve jó arabs illatszerekkel,
mert Neptun országában ő a szörnyü sziklaszálak
között megőrzött, míg heves hullámon hánykolódtam.

SCELEDRUS:
Palaestrio, Palaestrio!

PALAESTRIO:
Mi kell, mi kell, Sceledrus?

SCELEDRUS:
Ez a nő, aki most kijött, nem az urunk babája?
Philocomasium ez, vagy nem?

PALAESTRIO:
Ő lesz az, Herkulesre;
de nagy csoda, hogyan tudott oda tőlünk átkerülni,
ha ő.

SCELEDRUS:
Te még kételkedel, hogy ő-e?

PALAESTRIO:
Annak látszik.

SCELEDRUS:
Menjünk tehát, szólítsuk meg. Hé, mi dolog ez,
Philocomasium?
Mit keressz abban az épületben, odaát mi dolgod?
Miért nem felelsz? Hozzád beszélek.

PALAESTRIO:
Polluxra, csak magadhoz,
mert ő bizony nem válaszol.

SCELEDRUS:
Hozzád, te csupavétek
és bűn, te szomszédok között kószáló.

PHILOCOMASIUM:
Kivel locsogsz itt?

SCELEDRUS:
Kivel, ha nem veled?

PHILOCOMASIUM:
Ki vagy? S velem mi dolgod, ember?

SCELEDRUS:
Még mered kérdeni, ki vagyok?

PHILOCOMASIUM:
Mért ne, ha egyszer nem tudom?

PALAESTRIO:
S én ki vagyok, ha nem ismered őt?

PHILOCOMASIUM:
Számomra undok, bárki vagy,
vele együtt.

PALAESTRIO:
Nem ismersz minket?

PHILOCOMASIUM:
Egyikteket sem.

PALAESTRIO:
Rettegek.

SCELEDRUS:
Mitől?

PALAESTRIO:
Hogy mi valamikép elvesztettük önmagunk,
ha egyszer nem ismer minket. Meg szeretném tudni már,
Sceledrus, mi vagyunk-e mi, nem változtatott-e át
egy szomszédunk titkon minket mássá, észrevétlenül.

SCELEDRUS:
Én én vagyok.

PALAESTRIO:
Polluxra, én is.

SCELEDRUS:
Asszony, te rosszban sántikálsz.
Hozzád szólok, hé, Philocomasium!

PHILOCOMASIUM:
Mitől ment el az eszed,
hogy hibásan hamis néven szólítsz engem?

SCELEDRUS:
Hej, tehát,
hogy hínak?

PHILOCOMASIUM:
Iustitia a nevem.

SCELEDRUS:
Hazudsz, mert juszt is rima vagy,
Philocomasium, hamis nevet akarsz viselni, úgy bizony.
Juszt is rima vagy, nem Iustitia: gazdám ellen vétkezel.

PHILOCOMASIUM:
Én-e?

SCELEDRUS:
Te, hát!

PHILOCOMASIUM:
Hiszen tegnap éjjel érkeztem csak ide,
ifju athéni kedvesemmel együtt.

PALAESTRIO:
Mondd meg hát nekem,
mi dolgod van Ephesusban.

PHILOCOMASIUM:
Hallottam, ikerhugom
itt lakik most, őt kivánom felkeresni.

SCELEDRUS:
Csalfa vagy.

PHILOCOMASIUM:
Castorra, inkább ostoba, amért veled fecsegek.
El is megyek.

SCELEDRUS:
De nem eresztlek.
(Megragadja)

PHILOCOMASIUM:
Engedj!

SCELEDRUS:
Rajtakaptalak,
nem bocsátlak.

PHILOCOMASIUM:
Nagyot csattan arcodon a tenyerem,
ha nem engedsz.
(Szabadulni próbál)

SCELEDRUS:
(Palaestrióhoz)
Te mit állsz ott? Mért nem segítesz nekem?

PALAESTRIO
Mert nem óhajtom, hogy hátam szenvedjen, hisz nem tudom,
Philocomasium-e ez, vagy csak hasonló és nem ő.

PHILOCOMASIUM
Engedsz, vagy nem?

SCELEDRUS
Sőt erővel, ellenedre foglak el
s hazahurcollak, ha nem jössz magadtól.

PHILOCOMASIUM
Vendég vagyok
ebben a házban; Athénban van, Attikában otthonom,
nincs közöm a házatokhoz, s hogy kik vagyok, nem tudom.

SCELEDRUS
Panaszolj be: de nem eresztlek, csak ha szavadat adod,
hogy utána oda mégy be.
(A katona házára mutat)

PHILOCOMASIUM
Erőszakos vagy, idegen.
Szavam adom, ha elengedsz, bemegyek, ahová akarod.

SCELEDRUS
Szabad vagy.

PHILOCOMASIUM
Így hát szabadon elmegyek.
(Bemegy Periplectomenus házába)

SCELEDRUS
Asszonyi volt szava.

PALAESTRIO
Elszalasztottad, Sceledrus, zsákmányodat, hiszen ez
gazdánk ágyastársa biztosan. De megtennéd hamar...?

SCELEDRUS
Mit tegyek meg?

PALAESTRIO
Hozz ki kardot bentről nekem.

SCELEDRUS
Minek az?

PALAESTRIO
Berontok az épületbe s ha valakit odabenn
véle csókolózni látok, meggyilkolom iziben.

SCELEDRUS
Hát gondolod, hogy ő volt az?

PALAESTRIO
Polluxra, biztosan ő.

SCELEDRUS
Hogyan
tudott színlelni!

PALAESTRIO
Menj s a kardot hoz ki már.

SCELEDRUS
Megyek, hozom.
(Bemegy a katona házába)

PALAESTRIO
Nincs lovas, nincs gyalogos sem, aki olyan vakmerő
biztonsággal vinne véghez bármi tervet, mint a nő.
Míly ügyesen osztotta szét két szerepre szavait
és szemfüles szolgatársam száját hogyan kente be.
Milyen remek, hogy átjárót fúrtam neki a falon.

SCELEDRUS
(kirohan)
Hé, Palaestrio, a kardra semmi szükség.

PALAESTRIO
Miért? Mi van?

SCELEDRUS
Otthon van az úr babája.

PALAESTRIO
Otthon?

SCELEDRUS
Ágyában hever.

PALAESTRIO
Polluxra, nagy bajt szereztél magadnak, ha ez így igaz.

SCELEDRUS
Miért?

PALAESTRIO
Amért kezet emeltél arra a szomszéd nőre ott.

SCELEDRUS
Herkulesre, félek!

PALAESTRIO
Senki nem másítja meg soha,
hogy az az ikernővére s azt láttad csókolózni bent.

SCELEDRUS
Ez bizony biztos, hogy ő volt, amint mondod. Míly hamar
elveszhettem volna, ha szólok gazdánknak.

PALAESTRIO
Bölcsebb tehát
nem szólnod: a szolga többet tudjon, mint amennyit beszél.
Elmegyek, nehogy bevonj még dolgaidba engem is:
a szomszédba megyek. Zavarod sehogyse tetszik nekem.
Ha jön az úr és keres majd, itt leszek, innen hívjatok. -
(Bemegy Periplectomenushoz)

SCELEDRUS
No, ez továbbállt, gazdájával annyira
törődik csak, mintha nem is volna ura.
De a lány nyilvánvalóan otthon van, hiszen
magam leptem meg épp előbb, amint hevert.
Vigyázni kell, most mindenképpen meglesem.

PERIPLECTOMENUS
(kilép a házból, mintha nem venné észre Sceledrust)
Már azt hiszik, hogy férfi sem vagyok, hanem
asszony, a katona szolgái szomszédomban, olyan
gúnyt űznek velem. A vendéghölgyet, ki ide
tegnap Athénból barátommal érkezett,
szabad s nemes létére bántották ezek!

SCELEDRUS
Elvesztem. Ez felém tart, Herkulesre, jön.
Be félek, ebből borzasztó bajom lehet,
ha jól hallottam, amit eddig szólt az öreg.

PERIPLECTOMENUS
(félre)
A fickóhoz megyek.
(Fennhangon)
Sceledrus, átkozott,
vendégemet te csúfoltad meg itt imént?

SCELEDRUS
Hallgass meg, ó szomszéd, könyörgök.

PERIPLECTOMENUS
Téged én?

SCELEDRUS
Tisztázni óhajtom magam.

PERIPLECTOMENUS
Tisztázni, te?
Akinek ilyen csúnya és nagy bűne van?
Amért zsoldosnép vagytok, tán azt vélitek,
gazember, mindent meg szabad már tennetek?

SCELEDRUS
Szeretném...

PERIPLECTOMENUS
Úgy szeressenek az istenek
s istennők, vétkedért vesszővel verlek el,
naphosszat ütlek, pirkadattól alkonyig,
amiért tetőmön összetörted a cserepeket,
míg mászkáltál magadhoz méltó majmod után,
amért felülről meglested vendégemet,
amint ölelte és csókolta kedvesét
s amért gazdád erényes ágyasára bűnt
fogtál s fejemre szörnyü nagy gyalázatot,
s a vendéghölgyet zaklattad házam előtt.
Ha nem büntetlek botokkal kedvem szerint,
jobban elborítom szégyennel az uradat,
mint hullámmal a szélvihar a tenger szinét.

SCELEDRUS
Úgy megszorultam, Periplectomenus, nem tudom,
vajjon téged kérdőre vonnom volna-e jobb,
vagy, ha a nő nem az, akinek láttam előbb,
előtted inkább tisztára kell mosnom magam,
mert még most sem tudom, kit láttam itt imént,
annyira hasonlít a miénkre az a nő,
ha nem is ő.

PERIPLECTOMENUS
Tekints be hozzám s megtudod.

SCELEDRUS
Szabad?

PERIPLECTOMENUS
Sőt nyugodtan vizsgáld meg, parancsolom.

SCELEDRUS
Meg is teszem.
(Bemegy Periplectomenus házába)

PERIPLECTOMENUS
(beszól a katona házába)
Hé, Philocomasium, siess,
fuss futva át hozzánk, a szükség rendeli.
Azután, ha Sceledrus távozott tőlünk, siess
és otthonotokba újra vissza futva fuss.
Polluxra, félek, hogy még elront valamit,
ha meg nem látja bent a nőt. - De már jön is.

SCELEDRUS
(kilép Periplectomenus házából)
A halhatatlan istenetekre: olyant, aki
jobban hasonlít rá és mégsem ő, hiszem,
isten sem készíthet.

PERIPLECTOMENUS
Nohát?

SCELEDRUS
Bűnös vagyok.

PERIPLECTOMENUS
Ő az, tehát?

SCELEDRUS
Ha ő is az, akkor sem ő.

PERIPLECTOMENUS
Ezt láttad ott benn?

SCELEDRUS
Ezt és a vendégedet,
amint épp csókolóztak.

PERIPLECTOMENUS
Ő az?

SCELEDRUS
Nem tudom.

PERIPLECTOMENUS
Akarsz meggyőződni?

SCELEDRUS
Szeretnék.

PERIPLECTOMENUS
Menj hamar haza
s nézd meg, hogy a tiétek otthon van-e.

SCELEDRUS
Helyes:
Be jó tanács! Azonnal újra itt leszek.
(Bemegy a katona házába)

PERIPLECTOMENUS
Nem láttam senkit, akit ötletesebben és
csodálni méltóbb csellel csaptak volna be.
De, íme jön.

SCELEDRUS
(kilép a házból)
Könyörgök, Periplectomenus,
istenre, emberre, botorságomra kérlek és
a térdeidre...

PERIPLECTOMENUS
Mért könyörögsz?

SCELEDRUS
Hogy megbocsásd
tudatlan balgaságomat. Most már tudom:
meggondolatlan voltam, vak és eszeveszett.
Mert bent van Philocomasium.

PERIPLECTOMENUS
No, lókötő,
hát láttad mind a kettőt?

SCELEDRUS
Láttam.

PERIPLECTOMENUS
Hívd urad.

SCELEDRUS
Tudom én, hogy a legnagyobb verést jogosan kapom
s hogy vendéghölgyed megsértettem jogtalan;
igen, de gazdám ágyasának hittem őt,
ki mellé a katona őrül állitott.
Egy kútból két vízcseppet nem vehetsz ki, mely
jobban hasonlít egymásra, mint e két leány.
Bevallom azt is, hogy a belső udvaron
belestem.

PERIPLECTOMENUS
Hogyne vallanád, hisz láttam is.
És láttad csókolózni bent vendégemet
e lánnyal.

SCELEDRUS
Úgy van. Mért tagadnám? Így igaz.
De azt hittem, Philocomasiumot látom ott.

PERIPLECTOMENUS
Egész silány embernek gondoltál tehát,
ki tudva tűröm, hogy szomszédunk ellen a
házamban íly nagy vétket kövessenek el?

SCELEDRUS
Belátom végülis, hogy balga voltam előbb,
most már mindent tudok; de semmit álnokul
nem tettem.

PERIPLECTOMENUS
Sőt illetlenül, hisz úgy helyes,
hogy a szolga fékentartsa száját és szemét
és kezeit.

SCELEDRUS
Ha mától fogva csak egyszer is
megmukkanok, bár biztosan tudok is valamit,
feszítsetek meg, átadom magam neked;
csak most még megbocsáss.

PERIPLECTOMENUS
Legyőzöm lelkemet,
ne higyje, hogy gonosz szándékkal tetted ezt
és megbocsátok.

SCELEDRUS
Áldjanak meg az istenek.

PERIPLECTOMENUS
De, Herkulesre, ha isten kedvel, nyelvedet
tartsd féken ezentúl és amit tudsz, azt se tudd,
amit láttál, ne lásd.

SCELEDRUS
Nagyon helyes tanács,
így lesz; de eléggé megkérleltetek?

PERIPLECTOMENUS
Mehetsz.

SCELEDRUS
Parancsolsz mást is?

PERIPLECTOMENUS
Hogy ne ismerj ezután.
(A színpad sarkába vonul)

SCELEDRUS
Ez rászedett. Be gyorsan megkegyelmezett,
mintha nem neheztelne, de a tervét tudom:
ha a forumról katonánk megérkezik,
lefogat otthon. Hisz ez és Palaestrio
együtt árulnak engem, érzem, rég tudom.
Csapdábarejtett ételükből nem eszem!
Meglépek inkább, néhány napra elbujok,
míg elsimul a zavar, a harag elcsitul,
mert becstelen nép büntetése jár nekem.
De dolgom bármint fordul is, most hazamegyek.
(Elmegy)

PERIPLECTOMENUS
Ez elpályázott. Jól tudom, Polluxra, hogy
a döglött disznó sokkal bölcsebb, mint ez, aki
hogy amit látott, nem is látta, elhiszi.
Szeme, füle és véleménye átszökött
a mi oldalunkra. Máig minden rendbe van:
nagyon jeles játéka volt a lánynak is.
A tanácsba térek újra; mert Palaestrio
nálunk van éppen és Sceledrus elszaladt:
teljes tanácsot tudunk tehát tartani.
Bemegyek, nehogy távollétemben döntsenek.
(Bemegy a házába)

PALAESTRIO
(kilép Periplectomenus házából, visszaszól)
Egy kicsit maradjatok még bent a házban Pleusicles,
hagyjátok, hogy körülnézzek, hátha valahol csapda vár,
mert tanácsot ülni vágyunk. Biztos hely kell most nekünk,
ellenségeink ne tudják elragadni tervemet.
Mert legtöbbször a legjobb tervet tűntetik el a tolvajok,
ha nem gondos óvatosság válogat ki jó helyet.
Mert a jó terv terveletlen, ha ellenségednek segít,
és ha az ő hasznára szolgál, akkor bizony árt neked.
Ha tervedről ellenséged jóelőre értesül,
éppen avval bénítja meg nyelved s köti meg kezed
s véled végzi azt, amit te vágytál tenni ővele.
Megtekintem, jobbfelől, vagy balfelől nem áll-e itt
vadász, hálóként vetve ki terveinkre füleit.
De látom már: a vidék az utolsó utcáig üres.
Kihívom őket.
(Bekiált a házba)
Hé, Periplectomenus, Pleusicles, lépjetek elő!

PERIPLECTOMENUS
(kijön Palaestrióval és Pleusiclesszel)
Íme, engedelmeskedtünk.

PALAESTRIO
Könnyű az uralom a jók felett.
Meg szeretném tudni mégis: mindent aszerint teszünk,
ahogy ott bent megbeszéltük?

PERIPLECTOMENUS
Hasznosabb terv nincs.

PALAESTRIO
Igaz.
Te mit gondolsz?

PLEUSICLES
Ami nektek tetszik, ne tessék nekem?
Akad jobb barátom, mint te?

PERIPLECTOMENUS
Szavad kedves és szives.

PALAESTRIO
Polluxra, így illik hozzá.

PLEUSICLES
Csakhogy szenvedek, én szegény,
testem-lelkem gyötri tettem.

PERIPLECTOMENUS
Mondd meg, mi kínoz; beszélj.

PLEUSICLES
Hogy téged tisztes korodban terhellek meg gyermekes
csínyjeimmel, méltatlanul, erényes életű öreg,
és még kérlek is reá, hogy fáradozz a kedvemért,
hogy segíts meg és magad is olyat tégy szerelmemért,
mit a te korod nem kerget, sokkal inkább elkerül:
szégyelem, hogy aggkorodban ér miattam bosszuság.

PALAESTRIO
Új divat szerint szeretsz, ha bármi tetted szégyeled;
akkor a jó szeretőnek árnya vagy csak, Pleusicles.

PLEUSICLES
Illik ez, hogy íly korodban fáradozz szerelmemért?

PERIPLECTOMENUS
Mit beszélsz? Talán bizony már azt hiszed, az Acheron
vizébe léptem féllábbal? Túlsoká élek neked?
Ötvennégy éves vagyok csak, tekintetem tiszta még,
lábam lépése nem lomha, kezem könnyedén mozog.

PALAESTRIO
Fehér fejjel se véld vénnek, természete nem tunya,
tökéletes képessége megvan, el nem távozott.

PLEUSICLES
Polluxra, hisz tapasztalom, hogy így igaz, Palaestrio;
szíves szándéka nagyonis fiatal emberre vall.

PERIPLECTOMENUS
S ha veszélyben vagy vendégem, még jobban megismered
jóindulatom irántad.

PLEUSICLES
Hisz már régen ismerem!

PERIPLECTOMENUS
Mert szerelmesnek segítve, kell hogy magad is szeress,
rendelkezz tapasztalattal és ne kívülről keresd.
Nem szerelmes nehezen érti a szerelmes szellemét.
Maradt még testemben némi nedv, maradt még szerelem,
a gyönyörből, örömökből nem száradtam ki teljesen.
Ha kell, szellemes szónok és kellemes asztaltárs vagyok:
mind a kettő. Az asztalnál senki szavába nem kapok.
Gondolok rá, hogy goromba ne legyek tapintatos
társaságban és részemet a beszédből kivegyem,
de a hallgatásból éppúgy, hogyha épp másé a szó.
Köpködésbe, tüsszögésbe, orrfuvásba nem fogok.
Végre is Ephesusban születtem, nem faluban, nem tanyán.

PALAESTRIO
Ó, be nyájas félöreg! Ha mindez az erény benne van,
amiről szólt, elhiszem, hogy dajkája Venus volt maga.

PERIPLECTOMENUS
Kellememből puszta szónál többet adnak tetteim.
Asztaltársam kedvesére nem vetem magam soha,
jó husát el nem halászom, poharam előre nem tolom,
nem törhet ki énmiattam, ha becsípek, háboruság:
hogyha egy is kellemetlen, szót se szólok, elmegyek,
az asztalnál csak szerelmet, tiszta tréfát kedvelek.

PALAESTRIO
Polluxra, hisz egész lelked a kellemre született:
aranyat adok még három hozzád hasonló emberért.

PLEUSICLES
Ebben a korban egyetlen egy ilyen embert sem találsz,
ki mindenben ilyen kedves és ennyire jó barát.

PERIPLECTOMENUS
Kényszerítlek, hogy beismerd: ifju még a szellemem,
minden ügyben úgy segítlek sűrün, el nem fáradok.
Dühös, mogorva ügyvédre van szükséged? Itt vagyok.
Vagy szelídre? A szélcsendes tengernél is szelidebb,
a nyugati lenge szellő fuvalmánál lágyabb leszek.
Legvidámabb lakmározó társad ugyancsak én leszek,
nincs nálam jobb élősködő, bevásárló nincs különb,
s oly kecsesen egy kurafi sem szökell, mint én tudok.

PALAESTRIO
(Pleusicleshez)
Ennyi bölcsességhez még mit kérnél, hogyha rajtad állna?

PLEUSICLES
Méltó hálát adni néki úgy szeretnék mindezért,
és neked, mert látom, miattam mennyi bosszúság gyötör.
(Periplectomenushoz)
Mégis bánt, hogy ilyen sok pénzt pazarolsz rám.

PERIPLECTOMENUS
Balga vagy.
Rossz feleségre, ellenségre költögetni veszteség,
jó barátra, vendégedre nyereség a kiadás.
Tudja a bölcs, hogy ő jár jól, mikor az istenre költ.
Jó szívvel látlak vendégül, hálistennek van miből:
egyél, igyál, mulass velem, jókedvvel rakd meg magad.
Szabad a házam, szabad módon vágyom élni magam is.
Mert hisz isten kegyelméből van vagyonom: asszonyul
kaphattam volna előkelő, gazdag hozományu nőt,
csakhogy otthonomba hozni nem kivánok nyelvelőt.

PLEUSICLES
Mért ne? Gyermeket nevelni lelkesítő feladat.

PERIPLECTOMENUS
Herkulesre, lelkesítőbb, ha szabad vagy te magad.

PALAESTRIO
Tudsz tanácsot adni bölcsen másnak is, magadnak is.

PERIPLECTOMENUS
Mert a jó feleség édes, ha a földön bárhol is
ráakadhatnál ilyenre; de otthonomba azt vigyem,
ki sohasem mondja: "Drága férjem, gyapjút végy nekem,
hadd készíttessek köpenyt és jó meleg fehérneműt
néked, hogy ne fázz a télen"? Nőtől ezt nem hallhatod.
Ámde a kakas meg se szólal s álmaimból felzavar,
így szól: "Férjem, anyám számára újévi ajándékra adj,
adj befőttre, adj Minerva ünnepére pénzt nekem,
ráolvasóra, álomfejtőre, bélnézőre, jósra is;
míly gyalázat, hogyha nem kap, fintorog rám mindegyik.
Üres kézzel a varrónőt sem bocsáthatom tovább,
lám, a szolgáló haragszik rég, amért mitsem kapott;
már a bába is kevesli díját és pöröl velem;
hát a szolgálók dadája, az már semmi pénzt se kap?"
Ez s ehhez hasonló asszonyi nyavalyák visszatartanak,
hogy nőt hozzak házamba, ki íly szörnyű szavakkal szónokol.

PALAESTRIO
Az ég irgalmas tehozzád: mert, ha egyszer elveszett
a szabadság, nem egykönnyen állítod helyre megint.

PLEUSICLES
De dicsőség jó családban, nagy vagyonban gyermeket
fölnevelni tenmagad és nemzetséged emlékeül...

PERIPLECTOMENUS
Mi szükségem gyermekekre? Van épp elég rokonom.
Szépen élek most, megáldva, kedvem és szívem szerint.
Köztük osztom szét a pénzem. Megkapják, ha meghalok.
Itt nyüzsögnek, rám ügyelnek, minden vágyamat lesik.
Pirkadatkor fölkeresnek; hogy aludtam, kérdezik.
Azt tekintem gyermekemnek, aki hozzám bőkezű.
Ha áldoznak: önmaguknál nagyobb részt adnak nekem.
Lakomával, vacsorával, reggelivel látnak el.
Legboldogtalanabb, aki legkevesebbet küld nekem.
Ajándékkal versenyeznek s én magamban mormogom:
"Vagyonomért vetélkedve dajkál, táplál a sok rokon."

PALAESTRIO
Nagyon kitünő elv szerint éled életed, hiszen
három ikerfiad is van, hogyha jól érzed magad.

PERIPLECTOMENUS
Hiszen ha volna, bajom is volna a gyermekek miatt elég:
egyiküknek láza lenne, szívem szenvedne rögtön és
azt hinném, meghal; borosan elbukik, lóról lezuhan,
már félnék, hogy nyakát szegte, vagy a lábát törte el.

PALAESTRIO
Érdemes rá, hogy sokáig éljen és gazdag legyen,
mert vigyázva él, de jól is és barátain segít.

PLEUSICLES
Ó, te kedves! Az istenek engem úgy szeressenek,
jól tették volna, ha nem egyformán mérik mindenki életét.
Mint az árut fölbecsülvén a jó vásárrendező,
a jó árát megállapítja, hogy érdeme szerint keljen el
s a silány holmi árusát nyereségtől fosztja meg,
úgy kellett volna nekik is az emberek életét
felosztani: a derékét, kedvesét megnyujtani
és a bűnös durva lelkét mennél előbb venni el.
Hogyha így rendezték volna, sokkal kevesebb gonosz
volna és nem is vétkezne olyan vakmerőn soha
és a derekak számára olcsóbb volna az élelem.

PERIPLECTOMENUS
Ki az isten rendelését szídja, balga - és bolond,
aki kárhoztatja tettét. Erről ennyi szó elég.
Most bevásárlok, barátom, hogy házamban érdemed
s érdemem szerint szivesen jó falatokkal tartsalak.

PLEUSICLES
Nem bánom többé tehát, hogy nagy költségbe vertelek.
Ámde bármi kedvesen is fogadjon a jóbarát,
a vendég három napon túl mégiscsak terhére van;
tíz napon túl valóságos Íliászt szül az indulat,
még ha tűri is a gazda, mormog ám a szolganép.

PERIPLECTOMENUS
Én, barátom, szolgaságra szoktattam szolgáimat,
nem én fogadok szót nekik, nem ők parancsolnak nekem.
Ha bántja is őket, ami nekem kedves, a kormányos én vagyok;
bárha bosszusak, mogorvák, mégis el kell végezniök.
Most megyek, hová akartam, vásárolni.

PLEUSICLES
Légy szives,
csak szerényen, ne nagy pénzen, én megelégszem bármivel.

PERIPLECTOMENUS
Ejnye, abba nem hagyod már ezt az ócska szózatot?
Így ágrólszakadt szegények szoktak szólni, mint te most.
Míg az asztalhoz feküsznek, tálaláskor szólnak így:
"Mondd, mi szükség volt miattunk, házigazdánk, erre mind?
Tán elment az eszed, hisz ezzel tizet is jól tudsz tartani."

PALAESTRIO
Mit nekik vettél, előbb jól összeszidják, úgy eszik.

PLEUSICLES
Ez bizony, Polluxra, így van: tiszta szemmel, tudva lát!

PERIPLECTOMENUS
De az asztal bármilyen dús, azt nem mondják sohasem:
"Már vitesd tovább a tálat, hagyd a sonkát, nem eszem,
ezt a csülköt csak ne kínáld, ángolnád még jó hideg,
vidd odébb, menj." Íly beszédet senkitől se hallani.
Ámde falnak, ráhasalnak asztalomra éhesen.

PALAESTRIO
Jól festi a rossz erkölcsöt a jó ember!

PERIPLECTOMENUS
Még bizony
századrészét sem közöltem, hisz csak jutna rá időm!

PALAESTRIO
Most először terveinkre fordítsad figyelmedet.
Mind a kettő jól füleljen. Szükséges, hogy megsegíts,
Periplectomenus. Remek cselt gondoltam ki, mellyel a
katonát, a nagysörényűt megkopasztjuk, és vele
a leánynak s kedvesének jó alkalmat adhatunk,
hogy együtt elszökjenek innen.

PERIPLECTOMENUS
Add elő a tervedet.

PALAESTRIO
Te pedig add elő gyűrűd nékem.

PERIPLECTOMENUS
Minek az neked?

PALAESTRIO
Ha nálam lesz, megmagyarázom minden mesterkedésemet.

PERIPLECTOMENUS
(leveszi a gyűrűjét és odaadja Palaestriónak)
Vedd és használd.

PALAESTRIO
És te vedd át tőlem tervem titkait;
így képzeltem...

PERIPLECTOMENUS
Mind a ketten figyelmesen fülelünk.

PALAESTRIO
Szörnyű szoknyahős a gazdám, eddig nem volt senkisem
versenytársa, de nem is lesz párja.

PLEUSICLES
Én is úgy hiszem.

PALAESTRIO
Azt beszéli, hogy Parisénál sokkal szebb a termete,
azt is, hogy itt Ephesusban minden asszony üldözi.

PERIPLECTOMENUS
Sokan hazugnak hinnének, ha így szólsz, de én tudom:
színigaz mind, amit mondtál. Csakhogy, jó Palaestrio,
arra kérlek, fogd rövidre, ahogy tudod, szavadat.

PALAESTRIO
Tudsz olyan leányra lelni, kinek szép a termete,
de benseje csak csalással és furfanggal van tele?

PERIPLECTOMENUS
Szabad kell, vagy szabadoslány?

PALAESTRIO
Nekem mindegy, csak legyen
kapható, olyan leány, ki testét testével tartja el,
kinek cselt rejteget keble, nem szive, mert az nincs neki.

PERIPLECTOMENUS
Mosdott legyen, vagy ne mosdott?

PALAESTRIO
Mennél jobbvérű legyen,
nagyon csinosra van szükség, nagyon fiatalra is.

PERIPLECTOMENUS
Van egy ifju pártfogoltam, egy örömlány; de miért
van rá szükséged?

PALAESTRIO
Vezesd csak otthonodba, adj neki
álruhát is, öltöztesd fel, mint az úrinőt szokás,
rendesen fésüld haját és viseljen fejdíszt, tegyen úgy,
mintha feleséged volna, így tanítsd ki.

PERIPLECTOMENUS
És miért?

PALAESTRIO
Majd megértitek. De van-e szolgálója?

PERIPLECTOMENUS
Jóeszű.

PALAESTRIO
Mert az is kell. Mind a kettőt arra oktasd hát, hogy ő
feleséged, s a katonáért halálos vággyal hevül,
mintha szolgálójának e gyűrűt adta volna, s az
énnekem, hogy közvetítve uramnak adjam.

PERIPLECTOMENUS
Hallom ám!
Légy szíves, ne higyj egészen süketnek, van még fülem
s jól használom.

PALAESTRIO
Ha kitanítod, fölkeresem uramat
s a gyűrűt átadva közlöm: feleséged adta, hogy
őt megnyerjem. Ismerem jól: vágyakozik majd szertelen,
a gonosznak gondja úgyis csak paráznaságra van.

PERIPLECTOMENUS
Ha magára a Napra bíznád, ő se tudna két ilyen
alkalmas leányt találni, mint én. Bízz csak és remélj.

PALAESTRIO
Rajta hát, de gyorsan ám.
(Periplectomenus elmegy)
És most figyelj te, Pleusicles.

PLEUSICLES
Engedelmesen figyellek.

PALAESTRIO
Ha a katona hazajön,
jól vigyázz: ne Philocomasiumot mondj.

PLEUSICLES
Hanem milyen nevet?

PLEUSICLES
Iustitiát.

PLEUSICLES
Tehát amelyről előbb szóltunk.

PALAESTRIO
Csönd! Eredj!

PLEUSICLES
Nem felejtem: mégis mondd meg, hogy mindez mire való.

PALAESTRIO
Megtudod, ha szükség lesz rá; csakhogy addig csöndbe légy,
s játszd azonnal, mint a többi, te is a magad szerepét.

PLEUSICLES
Bemegyek hát.
(Bemegy Periplectomenus házába)

PALAESTRIO
(utánaszól)
Menj és amit rendeltem, tedd józanul.

PALAESTRIO
Míly zavart keltek, mennyi gépet mozgatok!
Ma elragadom a katonától kedvesét,
ha seregem sikerrel sorakoztatom.
De hadd hívom ki ezt.
(Bekiabál a katona házába)
Sceledrus hej, ha nincs
dolgod, gyere a ház elé, hív Palaestrio!

LURCIO
(kijön)
Ő nem jöhet.

PALAESTRIO
Mért?

LURCIO
Mert álmában csuklik épp.

PALAESTRIO
Mi? Csuklik?

LURCIO
Hortyog, így akartam mondani,
de mert ha csuklasz, vagy ha hortyogsz, egyremegy...

PALAESTRIO
Szóval Sceledrus bent szundít.

LURCIO
Csak orra nem,
az szörnyü zajt üt.

PALAESTRIO
A pohárba ütötte hát
orrát titokban, míg nárdusbort töltögetett,
a pincemester. Hej, segédje te vagy, te gaz!

LURCIO
No, mit kivánsz?

PALAESTRIO
Az alhatnék hol jött reá?

LURCIO
Úgy gondolom, szemén.

PALAESTRIO
Nem azt kérdem, pimasz.
Gyerünk; hisz úgyis véged, ha meg nem tudom.
Te hoztál néki bort?

LURCIO
Nem hoztam.

PALAESTRIO
Tagadod?

LURCIO
Tagadom hát, hisz megtiltotta szólanom.
Nem töltöttem korsómba nyolc meszelyt neki,
és ő azon melegében nem itta ki.

PALAESTRIO
Nem ittál?

LURCIO
Vesszek el, ha ittam, vagy ha csak
ihattam volna.

PALAESTRIO
Mért?

LURCIO
Mert forró volt nagyon,
csak szürcsöltem, mert megégette torkomat.

PALAESTRIO
Ezek berúgnak s mi csak vizes lőrét iszunk.
Borunkra jó csapos és alcsapos vigyáz!

LURCIO
Bizony helyükben magad is ezt tennéd, de mert
nem versenyezhetsz velünk, tehát irígykedel.

PALAESTRIO
Eddig talán nem is lopott bort? Szólj, pimasz.
Mert mondhatom neked, hogy jóelőre tudd:
halálra kínozlak, ha hazudsz, Lurcio.

LURCIO
Valóban? Így van? És ha megmondom neked,
a pince-ólból majd kirúgnak engem és
te majd magad mellé szemelsz ki másikat.

PALAESTRIO
Bátran beszélj: Polluxra, ezt sosem teszem.

LURCIO
Sohasem láttam, hogy kihozta volna a bort,
mert csak nekem szólt s én kihoztam azután.

PALAESTRIO
S a hordók sűrűn fejtetőre álltak ott.

LURCIO
A hordók, Herkulesre, nem táncoltak épp;
de volt amott lent egy sikamlós kis zugoly,
ahol közöttük kétfontos kancsó hevert,
gyakorta megtelt tízszer is, hiszen magam
láttam buzgón ürülni s telni meg megint,
a hordók tántorogtak, míg a kancsó ivott.

PALAESTRIO
Eredj, eredj be már. A pincében ti így
dorbézoltok. A forumról gazdánkat hivom.

LURCIO
Végem van! Holtra kínoz uram, ha hazajön
s megtudja ezt, amért nem mondtam el neki.
Egy napra elhalasztom a bajt: elfutok.
(A nézőkhöz)
A lelketekre kérlek, el ne áruljatok!

PALAESTRIO
Hová mégy?

LURCIO
Elküldtek, de rögtön visszajövök.

PALAESTRIO
Ki küldött?

LURCIO
Philocomasium.

PALAESTRIO
Menj, de jőjj hamar!

LURCIO
Kérlek, ha közben kiosztják a büntetést,
az én részem távollétemben vedd te föl.
(Elmegy)

PALAESTRIO
Csak most jövök rá, a leány milyen ravasz:
Sceledrus alszik, ezt az alstrázsát pedig
elküldte, hogy oda átmehessen: így helyes.
De Periplectomenus jön a bájos nővel itt,
kit kértem tőle. Az istenek segítenek!
Mily méltóságos mezbe van, nem is olyan,
mint egy örömlány. Ügyünk kezünk alá simul.

PERIPLECTOMENUS
Közöltem, Acroteleutium, veled is, Milphidippa,
tervünk sorjában rendesen; ha a cselszövést s a tervet
kevéssé értitek talán, világosan kifejtem
megint; de hogyha értitek, cseveghetünk egyébről.

ACROTELEUTIUM
Bolondság volna, pártfogóm, és bárgyuság igérnem,
hogy bármi munkát vállalok, vagy téged megsegítlek,
ha nem tudnám a szemtelen csalást magam faragni.

PERIPLECTOMENUS
De többet ér, ha intelek.

ACROTELEUTIUM
Örömleányt ilyenre
oktatni, nem titok, mit ér. Hiszen megmondtam én is
önként, miután füleim szavaid tengerét már
megitták, hogy a katonát hogyan verem ma fejbe.

PERIPLECTOMENUS
Egyedül senki sem elég bölcs; már gyakorta láttam,
kik szöktek a jó tanács tájáról, pedig rá sem találtak.

ACROTELEUTIUM
Ha a nőnek valami bűnt kell tennie, csalfaságot,
emlékezete vele van mindig, örökre, halhatatlan.
De hogyha hűség van soron, vagy bármilyen derék tett,
feledékeny lesz és emlékezete cserbehagyja nyomban.

PERIPLECTOMENUS
De éppen attól félek én, hogy mindkettő ma munkád:
mert ami rosszat a katonának okoztok, az nekem jó.

ACROTELEUTIUM
Ne félj: ha nem tudjuk, mi az, megtesszük még a jót is.

PERIPLECTOMENUS
Az asszony rossz portéka.

ACROTELEUTIUM
Aki megveszi, még silányabb.

PERIPLECTOMENUS
Ez illik hozzátok. Gyerünk.

PALAESTRIO
(félre)
Ideje hozzájuk lépnem.
(Fennhangon)
Örülök, hogy épségben érkezel bájos kiséreteddel.

PERIPLECTOMENUS
No, éppen jókor jössz te is, Palaestrio. Íme, itt van
a két leány, ahogy kivántad, úgy öltözve.

PALAESTRIO
Nagyon jó!
Palaestrio Acroteleutiumot köszönti.

ACROTELEUTIUM
Ki ez az ember,
ki ismerősként néven szólít?

PERIPLECTOMENUS
Ez a mi épitészünk.

ACROTELEUTIUM
Üdvözlégy, épitő.

PALAESTRIO
Te is. De mondd, helyes tanáccsal
ellátott gazdád?

PERIPLECTOMENUS
Mindkettőt jól kioktatva hoztam.

PALAESTRIO
Mégis szeretném hallani, nehogy hibázzatok majd.

PERIPLECTOMENUS
Parancsaidhoz nem tettem magamtól semmi újat.

ACROTELEUTIUM
Ugye, gazdádat, a katonát csapjuk be?

PALAESTRIO
Jól beszéltél.

ACROTELEUTIUM
Már minden bölcsen készen áll, finom, ravasz csalásra.

PALAESTRIO
Akként viselkedj, mintha az ő felesége volnál.

ACROTELEUTIUM
Úgy lesz.

PALAESTRIO
És lelkedet a katonáért emészted.

ACROTELEUTIUM
Így teszek majd.

PALAESTRIO
S mintha ebben az ügyben én szolgálóddal segítenék.

ACROTELEUTIUM
Derék jós lennél, kedvesem, úgy mondod most a jövendőt.

PALAESTRIO
És hozzám a te szolgálólányod hozta a gyűrűt,
hogy üzeneteddel adjam át a katonának.

ACROTELEUTIUM
Így van.

PERIPLECTOMENUS
Minek beszélni hát tovább, ha jól emlékszik?

ACROTELEUTIUM
Így jobb.
Mert gondold csak meg, pártfogóm: ha a hajó alapját
derék építőmesterünk jól összeállitotta,
továbbtákolni könnyü már a jól megalapozottat.
Hajónk gerince jó, elég szilárd alapra épült,
s a mérnökök sem ostobák, mert értik ám a dolguk.
Ha nem marad el az anyagszállító, mert szükség van reá is
(mivel magunkat ismerem), hajónk hamar felépül.

PALAESTRIO
Te ismered a katonát, gazdámat?

ACROTELEUTIUM
Miféle kérdés?
Ne ismerném, kit a nép utál, a nagysörényü szájhőst,
azt a kikent bujálkodót?

PALAESTRIO
S ő ismer?

ACROTELEUTIUM
Sohase látott;
hogy ismerhetne meg tehát?

PALAESTRIO
Remek beszéd: ha így áll
az ügy, Polluxra, még jobban sül el.

ACROTELEUTIUM
Csak add a fickót
kezembe, mással ne törődj. Ha nem csapom be szépen,
hibáztassatok mindenért.

PALAESTRIO
De most eredjetek be:
okosan tegyétek dolgotok.

ACROTELEUTIUM
Bízd ránk. Törődj te mással.

PALAESTRIO
Vezesd be, Periplectomenus, e kettőt; én a forumra,
hozzá megyek, a gyűrűt átadom s megmondom néki egyben,
hogy feleséged adta nekem, mivel belé szerelmes.
A szolgálót ideküldd, mihelyt megérkezünk a forumról,
mintha titokban küldenék.

PERIPLECTOMENUS
Meglesz. Törődj te mással.

PALAESTRIO
De ti meg evvel. Én a katonát jól megterhelve hozom már.
(Elmegy)

PERIPLECTOMENUS
Jól járj az úton, légy szerencsés.
(Acroteleutiumhoz)
Hogyha sikerrel elérem,
hogy a katona kedvese vendégemé legyen ma
s ez Athénba elvihesse őt, ha elvégezzük e munkát,
mekkora jutalmat adok neked!

ACROTELEUTIUM
A másik nő segít-e?

PERIPLECTOMENUS
Készségesen és ötletesen.

ACROTELEUTIUM
Bízom tehát ügyünkben.
Ha egyikünk a másikat ravaszsággal segíti,
nem rettegek, hogy bárki is lefőz csalárd cselével.

PERIPLECTOMENUS
Gyerünk be, bent a dolgokat gondoljuk át vigyázva,
csak azt tegyük, mit tenni kell, illően, jól ügyeljünk:
ne ingadozzunk, hogyha jön a katona.

ACROTELEUTIUM
Csak ne tarts föl.
(Bemennek Periplectomenus házába)

PYRGOPOLINICES
Kellemes, ha kívánságod szíved szerint teljesül.
Én ma Seleucus királyhoz elküldtem élősdimet,
egybetereltem a zsoldosokat, Seleucushoz ő vigye,
oltalmazzák birodalmát, csak nekem nyugtom legyen.

PALAESTRIO
Jobb, ha magaddal törődöl, mint ővele, mert hiszen
rajtam keresztül kiváló új szerencse vár ma rád.

PYRGOPOLINICES
Mellőzök hát mindent, feléd fordítom figyelmemet.
Csak beszélj: mindkét fülemmel rendelkezz, ahogy kivánsz.

PALAESTRIO
Nézz körül hát, senki meg ne lesse, hogy tanácskozunk;
mert titokban kell a dolgot tennem, így bízták reám.

PYRGOPOLINICES
Senki sincs itt.

PALAESTRIO
Vedd először ezt a szerelmi zálogot.

PYRGOPOLINICES
Mi ez? Honnan van?

PALAESTRIO
Előkelő gyönyörű nőtől, aki
belédveszett, megkivánta szertelen szépségedet.
Szolgálója hozta ezt a gyűrűt, hogy hozzád vigyem.

PYRGOPOLINICES
Szabad volt, vagy szolgalányból vessző által lett szabad?

PALAESTRIO
Jaj! Hogy én még szabadosnőt mernék neked ajánlani!
hisz a rád vágyó szabad nőkre is alig jut már időd.

PYRGOPOLINICES
Férjnél van, vagy özvegy?

PALAESTRIO
Férjnél, s mégis özvegy.

PYRGOPOLINICES
Hogy lehet
mindakettő?

PALAESTRIO
Mert fiatal létére öreg férje van.

PYRGOPOLINICES
Nagyszerű!

PALAESTRIO
Alakja bájos és remek.

PYRGOPOLINICES
Nehogy hazudj!

PALAESTRIO
Szépségedre csak ő méltó.

PYRGOPOLINICES
Akkor tehát gyönyörű.
De ki ő?

PALAESTRIO
Vén szomszédodnak, Periplectomenusnak asszonya;
bomlik érted, az öregtől el akar szökni, gyűlöli.
Kérte, hogy hozzád esengjek, esdekeljek, tedd neki
lehetővé.

PYRGOPOLINICES
Ha ő akarja, Herkulesre, szívesen.

PALAESTRIO
Hogy akarja-e?!

PYRGOPOLINICES
De a lánnyal otthonunkban mit tegyünk?

PALAESTRIO
Mondd, hogy menjen el házadból, ahova akar, mert hiszen
épp Ephesusba jött az anyja s ikernővére érte ma.

PYRGOPOLINICES
Mit beszélsz? Az anyja megjött?

PALAESTRIO
Aki mondja, tudja jól.

PYRGOPOLINICES
Herkulesre, a lányt leráznom épp a legjobb alkalom.

PALAESTRIO
Gyengéden kivánod tenni?

PYRGOPOLINICES
Adj tanácsot, szólj hamar.

PALAESTRIO
Kívánod, hogy tőled rögtön szépszerével váljon el?

PYRGOPOLINICES
Ezt kivánom.

PALAESTRIO
Akkor így tégy - hisz vagyonod van elég -:
add az aranyat, az ékszert, amit eddig tőled kapott,
ajándékul néki, menjen - vigye magával bárhová.

PYRGOPOLINICES
Jó. De míg eleresztem ezt, a másik hűtlen ne legyen,
erre vigyázz.

PALAESTRIO
Balga vagy: hisz szeménél jobban szeret.

PYRGOPOLINICES
Venus kedvel.

PALAESTRIO
Pszt. Hallgass már! nyílik az ajtó: bújj idébb,
mert övé a közvetítő gyorshajó, mely itt kilép.
(Milphidippe kilép Periplectomenus házából)

PYRGOPOLINICES
Gyorshajó?

PALAESTRIO
A szolgálója, aki épp most lép elő,
ki a gyűrűt küldte vélem.

PYRGOPOLINICES
Hej, Polluxra, ez a nő
nagyon csinos.

PALAESTRIO
Hozzá képest csak majom, csak csúf kuvik.
Látod: vadászik szemével és madárra les füle.

MILPHIDIPPA
(félre)
Itt a ház előtt a cirkusz, benne kell ma játszanom.
Úgy teszek, minthogyha őket észre sem venném amott.

PYRGOPOLINICES
(Palaestrióhoz)
Csöndbe légy: nagyon figyeljünk, tán megemlít engem is.

MILPHIDIPPA
(fennhangon)
Nincs közelben senki, aki más ügyébe ártja magát
sajátja helyett, ki maga ura, ráér, s engem megfigyel?
Ilyen embertől félek, hogy erre jön s utunkba áll,
míg szegény urnőm kilép a házból s erre átvonul,
ő, ki a katonára vágyik, szíve kegyetlenül remeg,
úgy bolondul azért a bájos, gyönyörűszép emberért,
Pyrgopolinicesért.

PYRGOPOLINICES
Hisz ez is szerelmes ám belém:
bájamat dicséri.

PALAESTRIO
Szappanra szavának szüksége nincs.

PYRGOPOLINICES
Hogy érted ezt?

PALAESTRIO
Mert beszéde tiszta, nem szennyesszavú,
hisz terólad szól, tehát nem érint semmi piszkosat.
De az ő úrnője is szép, tündöklő asszonyszemély.

PYRGOPOLINICES
Herkulesre, kezdek is már vágyni rá, Palaestrio!

PALAESTRIO
Még mielőtt láttad volna?

PYRGOPOLINICES
Látom, mert hiszek neked.
Ez a gyorshajócska visz rá a szerelemre.

PALAESTRIO
Hagyd csak ezt,
ne szeresd, mert menyasszonyom; ha elveszed asszonyát,
akkor én is nyomban őt.

PYRGOPOLINICES
Mért nem szólítod meg tehát?

PALAESTRIO
Rajta, kövess.

PYRGOPOLINICES
Követőd vagyok.

MILPHIDIPPA
(mintha nem látná őket)
Bárcsak jönne alkalom,
bárcsak rátalálnék arra, kiért elhagytam otthonom.

PALAESTRIO
(megszólítja Milphidippát)
Meglesz, el is éred, amit kívánsz. Lelked bízzék, ne remegj hát.
Van egy ember, aki, hogy hol bukkansz rá, tudja.

MILPHIDIPPA
Ki szólít engem?

PALAESTRIO
Ki tanácsban a társad, terveid is veled együtt tudja nagyon jól.

MILPHIDIPPA
Úgy hát titkom nem titkolom.

PALAESTRIO
Nem is és igen is, ha beszélsz is.

MILPHIDIPPA
Mit rejt a szavad?

PALAESTRIO
Hogy hűtlen előtt hallgatsz, de ki hű, az előtt nem.

MILPHIDIPPA
Jelt adj, ha te is mivelünk vagy Baccháns.

PALAESTRIO
Egy nő férfire vágyik.

MILPHIDIPPA
Polluxra, ilyen sok van.

PALAESTRIO
De kevés, aki ujjáról küld gyűrűt.

MILPHIDIPPA
Ez az, értelek így, meredek lejtőből sík út lett szavad által.
De van itt valaki?

PALAESTRIO
Vagy igen, vagy nem.

MILPHIDIPPA
Veled óhajtok csak szólni.

PALAESTRIO
Röviden? Hosszan?

MILPHIDIPPA
Csak három szócskát.

PALAESTRIO
(Pyrgopoliniceshez)
Várj itt, visszajövök majd.

PYRGOPOLINICES
És én, gyönyörű alakommal, ilyen nagy hős létemre csak álljak?

PALAESTRIO
Nyugalom, türelem, hiszen érdeked ez.

PYRGOPOLINICES
Gyorsan, hisz a várakozás kín.

PALAESTRIO
De tudod, hogy a nő kényes holmi s vele óvatosan kell bánni.

PYRGOPOLINICES
Tégy hát, ahogyan legjobbnak látod.
(Palaestrio félrevonul Milphidippával)

PALAESTRIO
(félre)
A kő se hülyébb gazdámnál.
(Milphidippához)
Szólj hát, mit akarsz?

MILPHIDIPPA
Hogy e Tróját hogy vesszük be, milyen hadicsellel,
tőled várom a szót.

PALAESTRIO
Minthogyha az asszonyod érte...

MILPHIDIPPA
Tudom már.

PALAESTRIO
Csak emeld egekig szép érdemeit, dícsérd arcát meg alakját.

MILPHIDIPPA
Az eféle dologhoz jól értek, már észrevehetted előbb is.

PALAESTRIO
Mindenre vigyázz, mindenre ügyelj, szavamat lesd nagy figyelemmel.

PYRGOPOLINICES
(Palaestrióhoz)
Bízz már valamit rám is ma e munkából. Gyere szólni kívánok.

PALAESTRIO
(hozzásiet)
Hiszen itt vagyok és szavadat várom.

PYRGOPOLINICES
Mit szólt az a lányka?

PALAESTRIO
Közölte,
hogy az asszonya sír keseregve szegény, gyötrődik s omlik a könnye,
mert érted eped, mert érted eseng: e leány is ezért keresett fel.

PYRGOPOLINICES
Hát lépjen idébb.

PALAESTRIO
De tudod, mit tégy? Légy gőggel telve egészen,
minthogyha huzódoznál és szídj, amiért e piszokba keverlek.

PYRGOPOLINICES
Helyes, így teszek.

PALAESTRIO
Úgy akarod, hogy a lányt, ki keres, szólítsam eléd már?

PYRGOPOLINICES
Ha akar valamit, jöjjön hozzám.

PALAESTRIO
(Milphidippához, fennhangon)
Gyere lány.

MILPHIDIPPA
(Pyrgopoliniceshez lép)
Üdvözlégy, szépség.

PYRGOPOLINICES
Nevemen szólít. Az istenek adják meg, bármit is óhajtsz.

MILPHIDIPPA
Hogy véled teljék mindig az élet...

PYRGOPOLINICES
A kérés nagy!

MILPHIDIPPA
Ám nem enyém, de az asszonyomé, aki érted eped.

PYRGOPOLINICES
Bizony sok a társa e vágyban
és egynek sem sikerül.

MILPHIDIPPA
Castorra, nem is csoda, hogy magad sokra
becsülöd, mikor íly gyönyörű, daliás és ekkora hírü vitéz vagy.
Volt ember már, akit inkább istennek hinnénk?

PALAESTRIO
Bizony ez nem
ember -
(félre)
mert dögkeselyűben több az emberi.

PYRGOPOLINICES
(félre)
Büszke leszek, ha
ez a nő így dícsér.

PALAESTRIO
(félre)
Nézd a pimaszt; látod, míly nagyra fuvódik?
(Pyrgopoliniceshez)
Mért nem szólsz már? Attól jön a lány, akiről az előbb hoztam hírt.

PYRGOPOLINICES
De melyiktől jön? mert rengetegen vágynak rám, nem jut szembe.

MILPHIDIPPA
Ki lehúzta a gyűrűt ujjáról s a te ujjad feldiszitette.
Mert ezt a gyürűt e mohó fiunak, ki neked adta, tőle hoztam.

PYRGOPOLINICES
Mondd hát, mit akarsz, te leány.

MILPHIDIPPA
Ne taszítsd el a nőt, aki vágyakozik rád,
mert őt csak az életed élteti és csak tőled függ, van-e, nincs-e.

PYRGOPOLINICES
És ő mit akar?

MILPHIDIPPA
Hozzád szólni, téged érinteni, ölelni.
És hogyha te nem segited meg, a lelke lelankad, csügged egészen.
Tedd meg, amire kérlek, Achillesem, ki szép vagy, mentsd meg a szépet.
Könyörülj rajtunk, városbevevő, fejedelmek nagy megölője.

PYRGOPOLINICES
Hej, Herkulesem, milyen undok ügy ez!
(Palaestrióhoz)
Hányszor mondtam, te gazember,
hogy meg ne igérd a csőcseléknek munkám.

PALAESTRIO
Hallod-e, asszony?
Megmondtam már, de megismétlem, hogy bért kell adnod e kannak,
magjából nem juttat soha egy kocácskának sem anélkül.

MILPHIDIPPA
Meglesz, követeljen bármennyit.

PALAESTRIO
Egy arany Fülöp-talentum az ára:
kevesebbet senkitől sem fogad el.

MILPHIDIPPA
Castorra, tehát nagyon olcsó!

PYRGOPOLINICES
Soha pénzvágy nem volt bennem, hisz gazdag vagyok éppen eléggé.
Van Fülöp-aranyam több mint ezer.

PALAESTRIO
Hát még az a rengeteg kincs.
Nem ezüstrudak: ezüsthegységek, magasabbak az Aetna hegyénél.

MILPHIDIPPA
(félre)
Castorra, milyen hazug ez!

PALAESTRIO
(félre, Milphidippához)
Hogyan játszom?

MILPHIDIPPA
(félre, Palaestrióhoz)
S én hogy csalogatom?

PALAESTRIO
Jól.

MILPHIDIPPA
(Pyrgopoliniceshez)
De kérlek, küldjetek el nyomban.

PALAESTRIO
(Pyrgopoliniceshez)
Legalább azt mondd meg a lánynak,
hogy megteszed, vagy nem teszed.

MILPHIDIPPA
Mért kínozod asszonyomat, hisz
nem szolgált haragodra szegény.

PYRGOPOLINICES
Mondd hát neki, átjöhet hozzám
s én minden vágyát teljesítem.

MILPHIDIPPA
Most úgy tettél, ahogyan kell.
Mert azt akarod, amit ő is akar...

PALAESTRIO
(félre)
Nem sótlan az esze e lánynak.

MILPHIDIPPA
...s mert nem néztél le, mint közvetitőt, tűrted, hogy esengjek hozzád.
(félre, Palaestrióhoz)
No, hogy játszom szerepem?

PALAESTRIO
(félre, Milphidippához)
Remekül; alig fojthatom el nevetésem.

MILPHIDIPPA
El is fordultam már tőled ezért.

PYRGOPOLINICES
Polluxra, te lány nem is érted,
mily nagy tisztesség jut úrnődnek!

MILPHIDIPPA
De tudom, közlöm vele is majd.

PALAESTRIO
Aranyért adhatná másnak magát!

MILPHIDIPPA
Hiszem is, Polluxra, hogy így van.

PALAESTRIO
Mert akit az én gazdám teherbeejt, csak nagyszerü harcosokat szül,
kik nyolcszáz évig élnek mind.

MILPHIDIPPA
(félre, nevetésével küzd)
Te bolondos, jajj a fejednek.

PYRGOPOLINICES
Mit mondsz? Ezer évig is élnek azok mind, századokon keresztül.

PALAESTRIO
Csak azért mondtam kevesebbet, hogy ne higgyje, szemébe hazudtam.

MILPHIDIPPA
Végem van! Az apjuk meddig él, ha az életük ennyire hosszú?

PYRGOPOLINICES
Tudd meg, miután Ops Juppitert szülte, másodnapon születtem.

PALAESTRIO
Ha csak egy nappal jön előbb a világra, most kormányozna az égben.

MILPHIDIPPA
(nem bírja türtőztetni a nevetést)
Már, kérlek, elég, engedjetek el: ha lehet, még élve mehessek.

PALAESTRIO
Hát mért nem eredsz? Választ kaptál.

MILPHIDIPPA
Megyek is, hozom asszonyomat már,
hisz ezért jöttem. De akarsz mást is?

PYRGOPOLINICES
Hogy még szebb már ne legyek, mert
nagy szépségem csak gondot okoz.

PALAESTRIO
(Milphidippához)
Minek állsz? Nem mégy?

MILPHIDIPPA
Megyek is már.

PALAESTRIO
De hallod-e, szépen mondd s okosan.

MILPHIDIPPA
Táncol szive majd örömében.

PALAESTRIO
(suttogva, Milphidippához)
Philocomasiumot meg küldd haza, ha ott van,
mert itthon a gazda.

MILPHIDIPPA
(suttogva)
Úrnőmmel van s hallgatta, amit mondtunk, titkon, vele együtt.

PALAESTRIO
Helyesen tették; munkájukat így majd jobban irányíthatják.

MILPHIDIPPA
(fennhangon)
No eressz, megyek. -

PALAESTRIO
Én meg nem gátollak, meg se foglak, meg se...

PYRGOPOLINICES
Küldd asszonyodat, jöjjön gyorsan, térjünk már rá a dologra.

PYRGOPOLINICES
Te, adj tanácsot, mit tegyek, Palaestrio,
az ágyasommal; semmiképen nem lehet
befogadnom a másikat, míg el nem küldöm azt.

PALAESTRIO
Mért kérdezel, mit tégy? Megmondtam már, hogyan
tudod tapintattal lerázni a leányt.
Az ékszert és ruhát, amit tőled kapott,
mind tartsa meg, vegye, vigye magával, hordja el;
és mondd, hogy menjen haza, itt az ideje;
közöld, hogy itt van anyja és ikerhuga,
az ő kíséretükben egyenest hazamehet.

PYRGOPOLINICES
Honnan tudod, hogy itt vannak?

PALAESTRIO
Láttam magam
ikerhugát itt.

PYRGOPOLINICES
Látogatóba jött ide?

PALAESTRIO
Igen.

PYRGOPOLINICES
Vajjon széptermetű?

PALAESTRIO
Már megkivánsz mindent!

PYRGOPOLINICES
S az anyja hol van, mit mondott huga?

PALAESTRIO
Dagadt és gyulladt szemmel fekszik a hajón,
így mondta a hajós, ki idáig hozta el
s ki most a szomszédunkban vendégeskedik.

PYRGOPOLINICES
És a hajós széptermetű?

PALAESTRIO
Hagyd ezt, hiszen
már jó csődör lehetnél a kancák között,
férfire, nőre egyaránt vágyakozol.
Evvel törődj!

PYRGOPOLINICES
Tanácsot adtál: most tehát
közöld is a lánnyal, így kivánom, te magad:
hisz nagyon illik is hozzád e feladat.

PALAESTRIO
De hasznosabb, ha dolgod magad rendezed.
Hogy kénytelen vagy házasodni, mondd neki,
mert minden rokonod és barátod sürgeti.

PYRGOPOLINICES
Így gondolod?

PALAESTRIO
Hogy is gondolnám máshogyan?

PYRGOPOLINICES
Megyek tehát. Te addig itt a ház előtt
vigyázz s szólíts ki rögtön, ha a nő kilép.

PALAESTRIO
Dolgodra gondolj.

PYRGOPOLINICES
Végiggondoltam: ha nem
távozik önként, majd erővel kiteszem.

PALAESTRIO
Azt meg ne tedd; sőt sokkal inkább hálatelt
szívvel vonuljon el, mint mondtam, add neki
az eddig kapott aranyat, ékszereket, vigye.

PYRGOPOLINICES
Ez az óhajom.

PALAESTRIO
Hiszem, hogy könnyen éred el.
De menj be már, ne állj.

PYRGOPOLINICES
Megyek szavad szerint.
(Elmegy)

PALAESTRIO
Talán megváltozott? Vajjon nem éppolyan,
amilyennek mondtam, ez a parázna katona?
Jó lenne most, ha jönne Acroteleutium,
vagy szolgálója, vagy Pleusicles. Juppiter!
(A két nő Pleusiclesszel kilép Periplectomenus házából)
A Jószerencse nem hagy engem el soha!
Mert akiket legjobban vágytam látni én,
a szomszédból mind együtt jönnek is felém.

ACROTELEUTIUM
Jőjjetek, de nézzetek szét gondosan, ne legyen tanunk.

MILPHIDIPPA
Nem látok senkit, csak akit kívánunk.

PALAESTRIO
Én meg titeket.

MILPHIDIPPA
Hogy vagy, épitőmesterünk?

PALAESTRIO
Épitész? én? Ugyan! Mi más?

PALAESTRIO
Melletted nem vagyok méltó, hogy falba verjek egy szöget.

MILPHIDIPPA
Ej, valóban?

PALAESTRIO
Olyan ügyes, ékesszóló csínytevő,
oly remekül meggyalulta gazdámat.

MILPHIDIPPA
Ez semmi még.

PALAESTRIO
Légy nyugodt, mert minden dolgunk jól simul kezünk alá.
Csak tovább is folytassátok segítő munkátokat,
mert a katona maga ment be, hogy arra kérje kedvesét:
menjen anyjával s hugával innen Athénba.

PLEUSICLES
Nagyszerű!

PALAESTRIO
Sőt tanácsomra az aranyat és az ékszert, amivel
ellátta eddig, ajándékba adja mind, csak menjen el.

PLEUSICLES
Könnyü, hogyha arra vágyik, amit a leány akar.

PALAESTRIO
Nem tudod, ha a mély kútból fölvergődtél újra már,
hogy a visszazuhanásnak legnagyobb veszélye vár?
Most a kút szájához értünk, de nem viszünk semmit el,
ha gazdám megsejt előre bármit is: most kell a csel
a leginkább.

PLEUSICLES
Erdőszámra van épületfánk, azt hiszem:
három asszony és te és én és hatodszor az öreg.
És hatunkban annyi furfang, hogy tudom már biztosan,
nincs olyan város sehol, mit csellel el nem foglalunk.

PALAESTRIO
Csak vigyázzatok.

ACROTELEUTIUM
Azért jöttünk hozzád, rendelkezz velünk.

PALAESTRIO
Jól teszitek. Most tenéked osztom ki a tartományt.

ACROTELEUTIUM
Csak parancsolj, fővezérem, megteszem, ami rajtam áll.

PALAESTRIO
Ötletesen és okosan játsszuk ki a katonát
és finoman.

ACROTELEUTIUM
Castoromra, gyönyör e parancs.

PALAESTRIO
Tudod, hogyan?

ACROTELEUTIUM
Úgy tegyek, ugye, mintha szerelem szaggatna érte?

PALAESTRIO
Jól tudod.

ACROTELEUTIUM
Mintha belé bolondulva hagynám most el férjemet,
mert csak ővele szeretnék nászralépni.

PALAESTRIO
Így helyes.
Ezt az egyet még jegyezd meg: mondd, hogy hozományod e ház
és elköltözött belőle az öreg a válás után,
máskülönben félni fog a más házába lépni ő.

ACROTELEUTIUM
Jó tanács.

PALAESTRIO
Ha most kijön, kérlek, már messziről mutasd,
mintha szép alakja mellett megvetnéd a magadét,
mintha vagyonát tisztelettel tekintenéd s egyben az
arca szépségét magasztald, kellemét és termetét.
Elég ennyi a jótanácsból?

ACROTELEUTIUM
Épp elég. És megfelel
neked is, ha csiszolt munkámon semmi hibát nem találsz?

PALAESTRIO
Jó lesz.
(Pleusicleshez)
Most pedig figyelj te, jól tanuld parancsomat.
Hogyha megvan mindez és a lány bement a házba, te
ölts hajósruhát magadra és azonnal jőjj ide.
Rozsdaszínű kalpagod és gyapju szemellenződ legyen,
rozsdás köpenyed, mert ez a szín szokásos a tengeren:
bal vállad fölött csomózd meg, karodat hagyd meztelen,
és mintha kormányos volnál, viselj valamilyen övet;
az öreg tart halászokat, nála mindent megtalálsz.

PLEUSICLES
És ha már felöltözködtem, akkor mit tegyek, felelj.

PALAESTRIO
Ide jőjj és anyja nevében hívd Philocomasiumot,
hogy ha Athénba készül, menjen gyorsan a kikötőbe veled,
és amit elvitetni óhajt, rakassa hajódra már.
Mert ha nem, hajód eloldod, minthogy kedvező a szél.

PLEUSICLES
Tetszik a kép. Folytasd.

PALAESTRIO
A katona majd küldi rögtön: menjen el,
anyját ne tartsa föl, siessen.

PLEUSICLES
Ötleted sokoldalú.

PALAESTRIO
Én a lánynak megmondom, hogy kérje gazdámtól, vigyem
én a révbe holmiját. Ő majd el is küld. Én pedig,
tudd meg, azonnal Athénba megyek veled.

PLEUSICLES
Ott pedig
három napig sem hagyom, hogy szolgálj, nyomban légy szabad.

PALAESTRIO
Rajta, indulj, öltözz.

PLEUSICLES
Óhajtsz mást is?

PALAESTRIO
Tartsd eszedben ezt!

PLEUSICLES
Indulok.
(Bemegy Periplectomenus házába)

PALAESTRIO
(a két lányhoz)
S ti menjetek be; mert uram, már jól tudom,
erre jön ki.

ACROTELEUTIUM
Tiszteletben tartjuk minden szavadat. -

PALAESTRIO
Rajta, menjetek tehát be.
(A két lány bemegy Periplectomenushoz, a másik házból kilép Pyrgopolinices)
Nyílik ajtónk. Boldogan
lép ki, célhoz ért, s azt várja, szegény, ami nincs sehol.

PYRGOPOLINICES
Amit akartam, ahogy akartam, szépen, barátságosan
elértem Philocomasiumnál.

PALAESTRIO
Mért voltál bent oly soká?

PYRGOPOLINICES
Senki nem volt oly szerelmes még belém, mint most e nő.

PALAESTRIO
Hogyan?

PYRGOPOLINICES
Mennyit kellett beszélnem, míly lassan ment a dolog,
Végül azonban mégis elértem célom: amit csak kivánt
és követelt, ajándékba adtam néki. Téged is.

PALAESTRIO
Engem is? Hogy tudjak élni nélküled?

PYRGOPOLINICES
Csak légy nyugodt,
majd kiszabadítlak onnan, hiszen megtettem mindent eddig is,
hogy rávegyem: szándékától álljon el és hagyjon itt.
De legyőzött.

PALAESTRIO
Csak tebenned bízom és az istenekben.
S bár keserves, hogy a legjobb úrtól, tőled válni kell,
az vigasztal legalább, hogy elragadó szépségedért
az a szomszédnő tiéd s hogy munkám nyerte meg neked.

PYRGOPOLINICES
Szóra mi szükség? Szabadságot kapsz tőlem és nagy vagyont,
ha eléred.

PALAESTRIO
El is érem.

PYRGOPOLINICES
Vágyom rá.

PALAESTRIO
Csak csendesen:
ne heveskedj. Nyílik az ajtó, éppen itt jön ő maga.
(Kilép Acroteleutium és Milphidippa; úgy tesznek, mintha nem vennék észre a katonát és Palaestriót)

MILPHIDIPPA
(súgva)
A katona itt van, asszonyom.

ACROTELEUTIUM
(súgva)
Hol?

MILPHIDIPPA
Balra nézz.

ACROTELEUTIUM
Már látom.

MILPHIDIPPA
De szemed sarkából nézd, vigyázz, ne sejtse, hogy figyeljük.

ACROTELEUTIUM
Látom. Polluxra, itt az idő, legyünk most még gonoszabbak.

MILPHIDIPPA
Te kezded el.

ACROTELEUTIUM
(fennhangon)
Kérlek, felelj, találkoztál a hőssel?
(súgva)
Hangod ne kíméld, hadd hallja meg.

MILPHIDIPPA
(fennhangon)
Polluxra, már beszéltem
vele, nyugodtan, szivem szerint, ahogy kivántam, úrnőm.

PYRGOPOLINICES
Hallod, hogyan beszél?

PALAESTRIO
Igen. Be boldog, hogy veled szólt!

ACROTELEUTIUM
Ó, te boldog leány!

PYRGOPOLINICES
Nagyon szeret, úgy látszik.

PALAESTRIO
Méltán.

ACROTELEUTIUM
Castorra, míly csodálatos, hogy színe elé kerültél;
más csak levelet ír, követet küld hozzá, mint egy királyhoz.

MILPHIDIPPA
Bizony, nehéz is volt elé kerülnöm kérelemmel.

PALAESTRIO
A nőknél míly nagy hírben állsz.

PYRGOPOLINICES
Venus kivánja, tűröm.

ACROTELEUTIUM
Hálát adok Venusnak és könyörgök, tőle kérem,
legyen enyém, akit szeretek, kiért ekép esengek,
legyen kegyes hozzám s a vágyam ne érezze nyűgnek.

MILPHIDIPPA
Remélem, így lesz. Bár nagyon sok nő rajong e hősért,
de azokat ő lenézi mind, egyedül te vagy kivétel.

ACROTELEUTIUM
Kínoz nagyon a félelem, talán fennhordja orrát,
szándékát megmásítja tán szeme, ha megtekint majd;
előkelő izlése van: lenézi tán a külsőm.

MILPHIDIPPA
Ne félj, így nem viselkedik.

PYRGOPOLINICES
Lám, önmagát lenézi!

ACROTELEUTIUM
Félek, hogy eltúloztad a szépségemet előtte.

MILPHIDIPPA
Volt gondom rá, hogy szebb is légy, mint ahogy ő gyanítja.

ACROTELEUTIUM
Ha nem kivánna feleségül venni, átölelem majd
térdét s könyörgök. És ha még ezzel se győzhetem meg,
megölöm magam: mert jól tudom, hogy nélküle nem lehet élnem.

PYRGOPOLINICES
Nem hagyhatom pusztulni e nőt. Odamenjek?

PALAESTRIO
Isten őrizz!
Silányabbá teszed magad, ha ennyire könnyen engedsz;
hadd jőjjön ő, keressen ő, epedjen és esengjen.
Vigyázz, nehogy még elveszítsd dicső neved, ha így téssz.
Mert két halandónak jutott ki e földön csak: tenéked
s a lesbosi Phaónnak az, hogy így szeresse egy asszony.

ACROTELEUTIUM
Bemenjek a házba, vagy pedig kihívod, Milphidippám?

MILPHIDIPPA
Várjuk meg itt, kijön-e valaki.

ACROTELEUTIUM
De várni nem tudok már.
Bemegyek.

MILPHIDIPPA
Az ajtó zárva van.

ACROTELEUTIUM
Akkor betöröm.

MILPHIDIPPA
Ó, te őrült!

ACROTELEUTIUM
Ha volt valaha is szerelmes, ha olyan bölcs, mint amilyen szép,
elnézi, bármit is teszek szerelemből és kegyes lesz.

PALAESTRIO
Milyen veszettül ég szegény érted!

PYRGOPOLINICES
De én is érte.

PALAESTRIO
Csönd, meg ne hallja!

MILPHIDIPPA
Most miért bámulsz? Mért nem kopogsz be?

ACROTELEUTIUM
Mert nincs a házban.

MILPHIDIPPA
Hogy tudod?

ACROTELEUTIUM
Mivel szagát nem érzem,
tudom, felismerné az orrom, ha bent volna.

PALAESTRIO
Íme, jósol.

PYRGOPOLINICES
Venustól kapta a jóserőt, amért belém szerelmes.

ACROTELEUTIUM
Már azt hiszem, közelben áll szerelmem, szaglik, érzem.

PYRGOPOLINICES
Többet lát orrával, mint szemével.

PALAESTRIO
Mert vak a szerelemtől.

ACROTELEUTIUM
Jaj, támogass.

MILPHIDIPPA
Miért?

ACROTELEUTIUM
Le ne zuhanjak. Mi az?

ACROTELEUTIUM
Nem tudok állni.
Lelkem a szememen keresztül kiröppent.

MILPHIDIPPA
Ugye, a harcost
láttad meg?

ACROTELEUTIUM
Igen.

MILPHIDIPPA
Nem látom. Hol van?

ACROTELEUTIUM
Látnád, hogyha szeretnéd.

MILPHIDIPPA
Polluxra, ha engednéd, ugyanígy szeretném, mint te, én is.

PALAESTRIO
Amint reád tekint, beléd bolondul minden asszony.

PYRGOPOLINICES
Hisz Venus unokája volnék, vagy mi?! Veled még nem közöltem?

ACROTELEUTIUM
Kérlek, jó Milphidippa, lépj hozzá.

PYRGOPOLINICES
Hogy tisztel engem!

PALAESTRIO
Felénk jön.

MILPHIDIPPA
Titeket kereslek.

PYRGOPOLINICES
És mi téged.

MILPHIDIPPA
Parancsod
szerint kihoztam asszonyom.

PYRGOPOLINICES
Látom.

MILPHIDIPPA
Hívd hát magadhoz.

PYRGOPOLINICES
Mert esdekeltél, nem vetem meg úgy, miként a többit.

MILPHIDIPPA
Polluxra, megszólalni sem lesz képes, ha eléd áll:
ha rádtekint, ez a látvány nyomban elmetszi nyelvét.

PYRGOPOLINICES
Segítenem kell e nő baján.

MILPHIDIPPA
Hogy reszket és remeg, mert
meglátott téged.

PYRGOPOLINICES
Fegyveres férfiak is remegnek
előttem, ne csodáld a nőt. De mondd meg már, mit óhajt.

MILPHIDIPPA
Hogy menj hozzá: örökre csak veled szeretne élni.

PYRGOPOLINICES
Hogy ezt tegyem? Hisz férje van, s a férje rajtakaphat.

MILPHIDIPPA
De hisz férjét elűzte már érted.

PYRGOPOLINICES
S ezt hogy tehette?

MILPHIDIPPA
Mert hozománya volt ez a ház.

PYRGOPOLINICES
Igen?

MILPHIDIPPA
Bizony.

PYRGOPOLINICES
No, menjen
haza: én rögtön ott leszek.

MILPHIDIPPA
Vigyázz, soká ne várasd,
szívét ne kínozd.

PYRGOPOLINICES
Nem teszem: csak menjetek.

MILPHIDIPPA
Megyünk már. -
(A két lány bemegy Periplectomenus házába. Megjelenik
Pleusicles hajósruhában)

PYRGOPOLINICES
De mit látok?

PALAESTRIO
Mit látsz?

PYRGOPOLINICES
Valaki jön erre, nem tudom ki,
hajósruhában.

PALAESTRIO
Hozzánk jön ez, téged keres bizonyára.
Ez a hajós.

PYRGOPOLINICES
Úgy látszik, a lányért jött már.

PALAESTRIO
Azt hiszem én is.

PLEUSICLES
(félre)
Ha nem tudnám, hogy mások is sok szemtelen
csínyt követtek el sokszor a szerelem miatt,
szégyelném, hogy ilyen ruhában jövök ide.
De hallottam: sok rosszat tettek eddig is,
jókhoz nem illő becstelenséget sokan
szerelmükért; hiszem, hogy ez már jogszokás.
Nem is említem, hogy Achilles honfitársait
hogy hagyta halni... Hanem itt van Palaestrio,
a katonával áll. Megváltoztatom szavam:
(fennhangon)
Ej, minden asszony anyja a Késedelem maga;
ha más miatt késünk, hiszem, hogy semmiség
ahhoz képest, mit a nők miatt szenvedünk.
Mos Philocomasiumot hívom, bekopogok.
(Zörget a kapun)
Hé, van-e itt valaki?

PALAESTRIO
Mért kopogsz? Mi kell,
fiatalember?

PLEUSICLES
Philocomasiumot keresem.
Az anyja küldött. Hogyha jön, hát jöjjön is.
Miatta késünk: vízre vágyunk szállni már.

PYRGOPOLINICES
Már régen kész van minden. Eredj, Palaestrio,
az aranyat, ékszert, ruhákat, drága holmikat
többen vigyék hajójához, segítsenek.
Fölhalmoztam az ajándékokat: vigye.

PALAESTRIO
Megyek.
(Bemegy)

PLEUSICLES
(utánakiált)
Siess már, Herkulesre.

PYRGOPOLINICES
Nem marad soká.
De ez mi? Mondd, szemednek mi baja?

PLEUSICLES
Hisz van szemem!

PYRGOPOLINICES
S a balszemed?

PLEUSICLES
Megmondhatom:
szerelemtől van eggyel kevesebb szemem,
ha nem szeretnék, megvolna a másik is.
De míly soká váratnak.

PYRGOPOLINICES
Íme, jönnek is.
(Kilép Philocomasium sírva és Palaestrio)

PALAESTRIO
Nem hagynád a sírást mára?

PHILOCOMASIUM
Hogyne sírnék? Elmegyek
onnan, ahol legszebb időm töltöttem el.

PALAESTRIO
Ez a legény
jött anyádtól és hugodtól.

PHILOCOMASIUM
Látom.

PYRGOPOLINICES
Hé, Palaestrio!

PALAESTRIO
Mit parancsolsz?

PYRGOPOLINICES
Az ajándékot, amit adtam, hozasd ki mind.

PLEUSICLES
Philocomasium, üdvözlégy.

PHILOCOMASIUM
Te is.

PLEUSICLES
Anyád és hugod
küldik velem üdvözletük.

PHILOCOMASIUM
Legyenek ők is boldogok.

PLEUSICLES
Kérik, hogy jőjj; míg a szél jó, felvonnók a vásznakat;
ha nem fájna anyád szeme, velem jöttek volna el.

PHILOCOMASIUM
Indulok, bár kedvem ellen, kötelességből.

PLEUSICLES
Okos vagy.

PYRGOPOLINICES
De ha nem velem élt volna, egész buta volna ma.

PHILOCOMASIUM
Kín gyötör, mert íly kiváló férfitól kell válni most;
mert te bárkit szellemessé varázsolsz, ha akarod;
véled éltem és ezért volt a lelkemben öntudat:
s most e díszem elveszítem!

PYRGOPOLINICES
Ne sírj.

PHILOCOMASIUM
Sírnom kell, mikor
rádtekintek.

PYRGOPOLINICES
Légy nyugodt már.

PHILOCOMASIUM
Jól tudom, mi fáj nekem.

PALAESTRIO
Nem csodálom, Philocomasium, hogy örömmel voltál vele,
lelked leláncolta bája, bátorsága, kelleme,
én csak szolga vagyok s mégis sírok, amért válni kell.

PHILOCOMASIUM
Kérlek, átölelhetlek még a válás előtt?

PYRGOPOLINICES
Szabad.

PHILOCOMASIUM
Ó, lelkem, ó, szememfénye!
(Elájul)

PALAESTRIO
(Pleusicleshez)
Kérlek, támogasd a lányt,
baj ne érje.

PYRGOPOLINICES
(Palaestrióhoz)
Mi ez, kérlek?

PALAESTRIO
Amért tőled válnia kell,
rosszul lett hirtelen szegény.

PYRGOPOLINICES
Fuss be gyorsan, hozz vizet.

PALAESTRIO
Nincs rá szükség, csak nyugodjék meg, te ne törődj vele,
míg magához nem tér.

PYRGOPOLINICES
Nagyon közel van egymáshoz fejük.
Nem helyes: szájad ajkáról vidd odébb, vigyázz, hajós!

PLEUSICLES
Csak figyeltem, lélegzik-e.

PYRGOPOLINICES
Mért nem füleddel figyelsz?

PLEUSICLES
Ha akarod, elengedem.

PYRGOPOLINICES
Nem, csak tartsd még.

PALAESTRIO
(sírva)
Én szegény!

PYRGOPOLINICES
(szolgáihoz)
Menjetek hát, hozzatok ki mindent, amit adtam neki.

PALAESTRIO
(a ház felé)
Üdvözöllek, Háziisten, mielőtt még elmegyek.
Szolgatársak, szolgatársnők, éljetek jól, boldogan,
s rólam jót beszéljetek csak, hogyha távol is vagyok.

PYRGOPOLINICES
Csendesedj, Palaestrio.

PALAESTRIO
Jaj, nem tudok nem sírni, mert
távozom tőled.

PYRGOPOLINICES
Nyugodj meg, tűrj.

PALAESTRIO
Tudom, mi fáj nekem.

PHILOCOMASIUM
(mintegy ájulásból ébredve)
Mi ez? Mi történt? Mit látok? Üdvözlégy, napom. Hol vagyok?

PLEUSICLES
Üdvözlégy. Magadhoz tértél?

PHILOCOMASIUM
Kit öleltem? Jaj nekem!
Kérlek, szólj, magamnál vagyok?

PLEUSICLES
Gyönyörűségem, ne félj.

PYRGOPOLINICES
Mi történik ott?

PALAESTRIO
Elhagyta eszmélete már megint.
(félre)
Jaj de félek, reszketek, hogy végül minden kiderül.

PYRGOPOLINICES
Mi a baj?

PALAESTRIO
Az, hogy e sok holmit a városon visszük át.
Még téged szólnak meg érte.

PYRGOPOLINICES
Magamét adtam, nem az övékét:
senki mással nem törődöm. Isten óvjon, menjetek.

PALAESTRIO
Csak miattad mondom.

PYRGOPOLINICES
Hiszem.

PALAESTRIO
Isten veled.

PYRGOPOLINICES
Veled is.
(Philocomasium, Pleusicles és a szolgák elmennek)

PALAESTRIO
Rajta, gyorsan: majd követlek; gazdámmal van nehány szavam.
(Pyrgopoliniceshez)
Bár mindig is azt hitted, hogy hívebbek a többiek
hozzád, mint én, mégis minden jótettért hálát adok:
és ha rajtam állna, sokkal szívesebben szolgálnálak,
mint hogy másnál szabad legyek.

PYRGOPOLINICES
Csak nyugodj meg és remélj.

PALAESTRIO
Jaj, jaj, hogyha eszembe jut: meg kell változnom nagyon,
hősi szokásokat felednem, női szokást tanulni meg!

PYRGOPOLINICES
Légy erős.

PALAESTRIO
De nem tudok már: minden vágyam elhagyott.

PYRGOPOLINICES
Menj, kövesd őket, ne késs el.

PALAESTRIO
Légy boldog.

PYRGOPOLINICES
Légy boldog te is.

PALAESTRIO
Kérlek, emlékezz reám, ha egyszer mégis szabad leszek
(majd követet küldök hozzád), el ne hagyj.

PYRGOPOLINICES
Az nem szokásom.

PALAESTRIO
És gondold meg mindig újra: hozzád hű voltam nagyon.
Ha ezt teszed, végre rájössz, ki volt jó hozzád és ki rossz.

PYRGOPOLINICES
Tudom, gyakran észrevettem.

PALAESTRIO
Ámde ma legjobban tudod:
és hogy ma mi történt, később majd még jobban megtudod.

PYRGOPOLINICES
Alig állom meg, hogy itt ne tartsalak.

PALAESTRIO
Vigyázz, ne tedd:
azt mondanák, hogy hazug vagy, megszeged igéreted,
és azt is, hogy hű cseléded rajtam kívül nem akad.
Én kérnélek rá, ha lehetne tisztességgel tenni ezt;
de nem lehet, hát ne is tedd.

PYRGOPOLINICES
Eredj: tűröm, bármi lesz.

PALAESTRIO
Légy szerencsés.

PYRGOPOLINICES
Jobb lesz sietned.

PALAESTRIO
Újra mondom: ég veled.
(Elmegy)

PYRGOPOLINICES
Eddig azt hittem, hogy ez volt legrosszabb szolgáim között,
most látom, hogy milyen hű volt. És ha jól meggondolom,
rosszul tettem, hogy elengedtem. Most belépek végre a
szerelmemhez. De amint hallom, épp nyílik az ajtaja.

FIÚ
(kilép Periplectomenus házából; visszaszól)
Minek sürgettek? Feladatom jól tudom.
A szép hőst megtalálom. És bárhol legyen,
a fáradságot nem sajnálom: föllelem.

PYRGOPOLINICES
Ez a kölyök engem keres; elé megyek.

FIÚ
Hohó, érted jövök: köszöntlek, bájos úr,
kit a többi között kiváltkép két isten óv,
kegyesen s bőkezűen.

PYRGOPOLINICES
Melyik?

FIÚ
Mars és Venus.

PYRGOPOLINICES
Be szellemes fiú!

FIÚ
Menj, asszonyom hivat:
kiván, keres, epedve vágyakozik reád.
Segítsd a vágyót. Mért állsz? Mért nem mégy be?

PYRGOPOLINICES
Megyek.
(Bemegy Periplectomenus házába)

FIÚ
No, ez sajátmagától a hálóba hullt.
A cselvetés már kész: az öreg lesben áll,
s lekapja jól a bujálkodót, ki azt hiszi,
hogy szépségéért minden asszony üldözi,
ha ránéz: pedig férfi és nő gyűlöli.
Megyek a harcba: hallom bentről már a zajt.

PERIPLECTOMENUS
(a ház előtt, beszól)
Hozzátok ki; és ha nem jön, emeljétek föl: legyen
ég és föld közt, és a lábát szakítsátok szét, fiúk.
(A szolgák kituszkolják a lefegyverzett és levetkőztetett katonát)

PYRGOPOLINICES
Periplectomenus, könyörgök.

PERIPLECTOMENUS
Könyörgésnek nincs helye.
Cario, ügyelj a késre, hogy elég éles legyen.

CARIO
Már rég vágyik a kurafi hasát felhasítani,
hogy úgy csüngjön, mint a gyerek nyakán csüng a csörgettyű.

PYRGOPOLINICES
Végem van!

PERIPLECTOMENUS
Még csak most lesz véged - korán mondod.

CARIO
Nekimegyek.

PERIPLECTOMENUS
Várj, előbb még összeverjük fütykösökkel.

CARIO
De nagyon!