Páratlanul szárnyalt leveleikről és sajátos bodzaillatukról könnyen felismerhetők. Országszerte előforduló cserjék.
Feketebodza - Soc negru
Sambucus nigra L.
17. ábra.
Fekete bodza
a) leveles hajtás virággal, b) termés,
c) téli hajtás, d) csiranövényke
A lapálytól a hegyvidékig terjedő, melegkedvelő és árnyéktűrő, nitrogénjelző cserje, esetleg harmadrendű fa. Gyorsan nő, jól sarjadzik, dugványról és magról egyaránt jól szaporodik. Az akácosok jellegzetes kísérő cserjéje.
Kérge: Fiatalon szürkésbarna, paraszemölcsös, idősebb korban hosszanti irányban repedezik.
Rügyei: Keresztben átellenesek, hosszúkásak, kopaszok, félig csupaszok.
Hajtásai: Zöldek, bordásan szögletesek, később hengeresek, paraszemölcsösek, kellemetlen szagúak, belük vastag, fehér.
Levelei: Páratlanul szárnyaltak, 5-7 levélkéből állnak, rövid nyelűek, tojásdadok, hosszúkásak, sötétek, fűrészes szelűek.
Virágai: Nagy fehér, sátoros ernyőt alkotnak. Június-júliusban virágzanak. Szárazon teának használják.
Termései: Kis, fekete bogyók, a madarak különösen szeretik. Augusztus-szeptemberben érnek (17. ábra).
Fája: Likacsgyűrűs, színes gesztű, kemény, nehéz. Faragásra és fúvós hangszerek készítésére használják.
Vörösbodza - Soc de munte
Sambucus racemosa L.
18. ábra.
Vörösbodza
a) leveles hajtás terméssel, b) virágzat,
c) téli hajtás, d) csiranövényke
Kisebb méretű cserje, amely inkább a magas- és középhegységekben fordul elő.
Rügyei: Nyelesek, gömbölydedek vörösbarnák.
Hajtásainak bele barna.
Levelei: Világosabbak, hosszúkásabbak.
Virágai: Felálló, tömött, sárga fürtöt alkotnak. Korábban, már április-májusban virágzanak.
Termései: Rikító piros bogyók. A madarak szintén kedvelik (18. ábra).
- vissza -