Kecskerágók

A kecskerágók a hazai erdők gyakori cserjéi. Élénkpiros terméseik kedvelt színfoltjai erdeinknek.

Csíkos kecskerágó - Salba molae
Evonymus europaeus L.

11. ábra
Csikos kecskerágó
a) virágzó hajtás, b) terméses hajtás levelekkel,
c) téli hajtás, d) paraléces hajtás, e) csiranövényke

Síksági és hegyvidéki cserje, az egész országban elterjedt. Fényigényes, mészkedvelő. Legjobban az üde vagy félnedves talajokon növekszik gyertyános tölgyesekben.

Kérge: Fiatalon zöld, sima, majd világos, szürkésbarna, enyhén barázdált.

Rügyei: Keresztben átellenesek, aprók, ághoz simulók, zöldek és barna szélűek.

Hajtásai: Négyélűek, simák, sötétzöldek, paralécesek.

Levelei: Elliptikusok, rövid nyelűek, finoman fűrészes szélűek, ősszel pirosra színeződnek.

Virágai: Kicsinyek, négytagúak, 3-9 virágú álernyőben, május-júniusban nyílnak.

Termései: Négy élű tokocskák (püspöksapka), pirosak. A magok tojásdadok, sárgák, átfekvőek, mérgezők. (11. ábra).

Fája: Szórtlikacsú, színtelen gesztű, fehér, nagyon finom szövetű. Orsó, mérővessző, fúvóshangszer, fogpiszkáló, cipőszeg készül belőle.

- vissza -