Bengefélék

A száraz karszterdők, illetve a nedves termőhelyek jellegzetes cserjéi.

Varjútövis benge - Spinul cerbului
Rhamnus cathartica L.

13. ábra.
Varjútövis benge
a) virágzó hajtás, b) terméses hajtás levelekkel,
c) téli hajtás, d) himvirág, e) nővirág, f) csiranüvényke

Síksági, hegyvidéki faj. Erdősztyepp jellegű elem, mely a pusztai cserjésektől a gyertyános tölgyesekig szárazabb termőhelyeken mindig megjelenik. Fényigényes, szárazság- és melegkedvelő, fagyérzékeny cserje. Sarjadzóképessége gyenge.

Kérge: Fiatalon szürke, sima, később sötétbarna, vízszintes foszlányokban leváló (cseresznyeszerű).

Rügyei: Ferdén keresztben átellenesek, hajtáshoz simulnak, elnyúltan tojásdadok, fényesek, kopaszok, lilásbarnák.

Hajtásai: Tövisben végződnek, ezüstszürkék, fényesek, kopaszok, simák.

Levelei: Tojásdadok, szíves vállúak, röviden kihegyesedő csúcsúak, finoman fűrészesek, a másodrendű erek csúcs felé hajlóak.

Virágai: Négytagúak, sárgászöldek, levélhónalji bogernyőt alkotnak. Május-júniusban virágzanak.

Termései: Négymagvú fekete bogyók, szeptemberben érnek, a madarak kedvelik (13. ábra).

Fája: Szórtlikacsú, színes gesztű, kemény, tartású. A szijács világosbarna, a geszt vörösbarna. Szépen fényezhető, az esztergályosok kedvelik.

- vissza -