Fehérnyár - Plop alb
Populus alba L.

22. ábra
a) leveles hajtás, b) hímvirágok,
c) nővirágok, d) téli hajtás,
e) csiranövényke, f) terméses hajtás

Az árterek és homoktalajok fafaja, sziken is telepíthető

Hazája és elterjedése: Eurázsiai faj. Elsősorban Közép- és Délkelet-Európában, Kisázsiában és Észak-Afrika partjain fordul elő. Északi határa a Rajna mentén, a Duna felső folyásánál és az Urál-hegység alatt húzódik. Az alföldnek és ártereinknek őshonos fája. Alacsony dombvidékeinken csak szórványosan találjuk meg.

Termőhelyi igénye: Optimális termőhelyei a meleg napfényes árterek, vízpartok, homok- és vályogtalajaink. Nagyon fényigényes, de az oldalárnyékolást tűri. A hűvös, hideg termőhelyeken csak sínylődik. Tűri az elárasztást, a vízingadozást, sőt rövid ideig a pangó vizet is. Száraz homokon is kitűnően növekszik, ha eléri a talajvizet, egyébként eltörpül. A savanyú és erősen bázikus talajt is jól bírja, a kötöttebb agyagot azonban nem.

Alakja: Kedvező termőhelyen elsőrendű, nagyméretű fává nő meg. Jó termőheIyeken törzse egyenes, hengeres, silány talajon alacsony és görbe. Koronája szabad állásban terebélyes, zárt állásban magasan feltolódik.

Gyökere: Sok oldalgyökeret fejlesztő karógyökér. Messze terjedő oldalgyökerei gyakran gyökérsarjakat növesztenek.

Kérge: Hosszú ideig sima zöldesszürke vagy fehéresszürke, köröm nagyságú, rombusz alakú paraszemölcsökkel tarkított. Idősebb korban alsó, néhány méteres szakasza mély barázdákkal durván repedezetté válik.

Rügyei: Zömöken kúp alakúak, fehéren molyhosak, sohasem ragadósak. Fiatal hajtásai szintén fehéren, ezüstösen molyhosak.

Levelei különbözőek. Tavaszi levelei kerekdedek, tompán fogas vagy fűrészes szélűek, a később kifejlődő hosszú hajtások levelei 3, 5, 7 karéjúak. A fiatal levelek alsó és felső lapját dús fehér, ezüstös szőrözet borítja, később azonban csak a levelek alsó lapja marad fehéren pelyhes, a levelek felszíne ekkor már sötétzöld. Levélnyele fiatalon szőrös, később kopasz.

Virágai: Márciusban, áprilisban virágzanak, a nőbarkák murvapikkelyei épek, a 4 bibe zöldessárga. A hímbarkák 6-8 cm hosszúak, hengeresek rövid nyelűek. A portokok száma 6-10 db.

Termése: Április végén, május elején érik. Magja gömbölyded, 1-2 mm-es, sárgásfehér (22. ábra).

Növekedése: Magja csak rövid ideig tartja meg csíraképességét, ezért érés után gyorsan el kell vetni. Az elvetett mag 6-8 nap múlva kel ki két apró sziklevéllel. A sziklevelek csúcsa lekerekített, alapja egyenes, a nyélre csaknem merőlegesen áll. Első lomblevelei hosszúkásak. A csemete az első évben 20-25 cm hosszúra nő. A második esztendőtől kezdve növekedése rendkívül gyors, 40 éves korban elérheti a 30-35 m magasságot és az egyméteres törzsátmérőt. Gyors növekedése ellenére több száz évig él. Sarjadzóképessége különösen gyökérről kitűnő, dugványról azonban nehezen szaporítható, ezért inkább magról nevelt csemetékkel erdősítünk.

Fája: Jól hasadó, szórt likacsú, szijácsa keskeny, fehéres vagy sárgásbarna, gesztje vörösfoltos sokszor szurkos, gyakori a gesztválás, a gombásodás.

Felhasználása: Szurkossága miatt korlátozott. Ládadeszkának, bányaszéldeszkának és farostköszörület készítésére használják.

- vissza -