Havasi éger - Anin de munte
Alnus viridis

Hazája: Ázsia és Észak-Amerika. Romániában az alhavasi övezetben találkozunk vele a törpefenyvesek közelében.

Termőhelyi igénye: Az alhavasi övezet rövid tenyészidőszakához kiválóan alkalmazkodott faj, amely a nedves talajokon képez kisebb cserjéseket. Leginkább olyan helyeken, ahol nincs elszivárgási lehetősége a felgyűlő esővíznek és hólének.

Alakja: A legkisebb termetű égerfa, amely csupán legfeljebb 3 m magas cserje.

Kérge: Hamuszürke, sima, barna paraszemölcsökkel.

Hajtásai világos zöld színűek és bordásak. A hajtásokon zöld színű nyeletlen rügyek helyezkednek el váltakozó állásban, amelyek kúposak és a mézgés égerhez hasonlóan ragacsosak.. A rügyeket 3 pikkely fedi.

Levelei: Tojásdad alkúak és ugyanolyanok mint a mézgás éger levelei, csak fele nagyságúak. A levelek lombfakadáskor ragacsosak, majd később elvesztik ragacsosságukat.

Virágai: Egyivarú egylakiak. A nővirágok 5-8 mm hosszúak, csak lombfakadás után fejlődnek ki, hosszú nyelűek, rövid bibekarokkal. A himbarkák nyeletlenek, zöldes színűek, kb. 6 mm nagyságúak, már ősszel felismerhetők, de télen fehéres mézga védi őket. Késő tavasszal a porzós barka színe ibolyás lesz.

Termése: Hosszú nyélen csüngő áltoboz, amely 10-12 mm nagyságú. A makkocskák kb. 1,5 mm hosszúak, hártyás szárnnyal.

Környezetvédelmi jelentősége ugyanaz mint a törpefenyőé, tehát szintén védett fafaj.


- vissza -