15. ábra
a) leveles hajtás, b) virágzó hajtás,
c) téli hajtás, d) csiranövényke,
e) makk és kupacs
Kocsányostölgy - Stejar Quercus robur L.
Quercus pedunculata Ehrh.
15.
ábra
a) leveles hajtás, b) virágzó hajtás,
c) téli hajtás, d) csiranövényke,
e) makk és kupacs
Jelentősége: A kocsánytalantölgy a domb- és hegyvidékek, a kocsányostölgy elsősorban a sík vidékek fafaja. Különleges sajátossága, hogy ártéren, homokon és sziken egyaránt megtalálható.
Hazája: Európa. Északon a 63. szélességi fokig, keleten az Urálig, délen Kis-Ázsiáig és a Földköz tengerig, nyugaton dél-Spanyolországot kivéve egész Európa sík vidékein és alacsonyabb dombvidékein megtalálható. A hazai erdők mintegy 10%-a kocsányostölgy.
Termőhelyi igénye: Erőteljes növekedéséhez enyhe éghajlatot igényel. A hosszantartó szárazságot jól tűri. Ez teszi a homok- és szikfásítás legfontosabb fafajává. Hideg iránt sem érzékeny, de a nagyon erős téli hidegek törzsén fagyrepedéseket okoznak. A kései fagyok miatt gyakran szenved, mert korán fakad. Fiatalon árnyalásával és lombhullásával kissé javítja a talajt, később erősen kigyérül, alatta elhatalmasodnak a gyomnövények és a cserjék. Alomja sok csersavat tartalmaz, ami hátráltatja a humuszképzést. A talaj tápanyagtartalmával szemben nagyon igényes. A tápanyagban gazdag, mély, üde agyagtalajokat kedveli. Legjobban növekszik az ártereken, mert ott a megismétlődő áradások állandóan új tápanyagokkal gazdagítják a talaját. A pangó vizeket nem szereti. Nem igényel feltétlenül háromszintes talajokat.
Alakja: Elsőrendű fa. Elérheti a 40, sőt az 50 m-es magasságot is, hazánkban azonban inkább csak 30 és 40 m közötti példányok vannak. Szabad állásban rövid törzset és földig boruló hatalmas félgömb alakú koronát fejleszt. Zárt állásban hosszú hengeres törzset képez, de a törzs rendszerint nem követhető a csúcsig.
Gyökere: 18-20 m mélyen is megkeresi a talajvizet. Ennek köszönheti nagy szárazságtűrését. Oldalgyökerei gazdagon elágaznak és terjedelmesek.
Kérge: Fiatalon sima, rúdaskorban hosszanti irányban mindjobban repedezetté válik. A fiatalon szürkés kéreg idősebb korban a kiemelkedő kemény ormok felületén sötétbarna, a repedések mélyén világosbarna lesz. Kérge kézzel nem morzsolható, jóval vastagabb, mint a kocsánytalantölgyé.
Rügyei: Tojásdadok, tompa csúcsúak, kopaszok, többnyire ötszögletesek, világosbarnák. A csúcsrügyek szintén csoportosan helyezkednek el, de kisebb számban, mint a kocsánytalantölgynél. A fiatal hajtások barnák vagy zöldesszürke színűek.
Levelei: 4-12 cm hosszúak, 3-4 cm szélesek, egy-egy oldalán 4-6 karéjjal. Alakjuk rendkívül változatos, de rendszerint a csúcsközeli harmadában a legszélesebbek, innen a nyél felé haladva hirtelen, majd mérséklődően keskenyedők. A levélalap két fülcimpa alakban végződik. A nyél csak 2-6 mm hosszú. A karéjvégek lekerekítettek. Ha összekötjük a karéjvégeket, ívelt körte alakot kapunk. Helyenként az öblökben is erek futnak. A levelek fényesek, sötétzöldek, fonákjuk világosabb, teljesen kopasz, fiatal korban azonban alig kivehető finom pelyhek borítják. A levélripacs helye félkör vagy háromszög alakú.
Virágai: A tölgyek közül a legkorábban nyílnak. A nővirágok különböző hosszúságú, közös kocsány oldalán és csúcsán 1-5-ösével jelennek meg.
Termése: Hosszú kocsányon lógó, pikkelyes, rücskös kupacsban ülő makk. A makkok vagy zömökek, vagy elnyúlt hordó alakúak, 15-50 mm hosszúak 10-22 mm vastagok. Felületük mindig sima, fényes, eleinte zöld, később világosbarna, sötétebb hosszanti sávokkal tarkított. A makk lapos, egyenes talpán megáll. Az első év októberében érik. A kupacs a makk 1/4-ét, 1/3-át, de sokszor csak 1/5-ét, 1/6-át takarja, 8-10 évenként bőven, 4-5 évenként közepesen, 2-3 évenként gyéren terem. Szabad állásban már 20, zárt állásban csak 50-60 év után terem (15. ábra),
Növekedése: Az elvetett makk 4-5 hét alatt csirázik. Először erőteljes karógyökeret fejleszt, és csak ezután nőnek ki a föld felszínén ötösével álló, eleinte kerekded, alig karéjos levelei. Sziklevelei a talajban maradnak. A kikelt csemeték igen lassan, csak az állomány záródása után, 15-20 éves korban kezdenek gyorsabban növekedni. 70-80 éves korban magassági növekedése visszaesik, de erőteljes vastagsági növekedését még sokáig megtartja. Több száz évig él. Általában 80-100 évig tartjuk fenn. A csemeték 3-4 évig eltűrik az árnyékolást, később fényigényük növekszik, ami egyébként minden tölgyfélére jellemző. Ezért kedvező termőhelyen a tölgyek természetes úton is felújíthatók. Ugyanolyan jól sarjadzik, mint a kocsánytalantölgy. Legjobbak a gyökfőről nőtt sarjak.
Fája: Alig különböztethető meg a kocsánytalantölgy fájától, de szijácsa valamivel szélesebb, és nagyon kedvező termőhelyeken évgyűrűi is szélesebbek, fájuk lazább szövetű, nem olyan értékes.
Felhasználása: Megegyezik a kocsánytalantölgyével.
Károsítói: Azonosak a kocsánytalantölgyével, de a kései fagyok több kárt tesznek benne, mert korábban fakad és korábban virágzik, mint a többi tölgy. Az elfagyások után megjelenő János-napi hajtásokon gyakrabban jelenik meg a lisztharmat. Sekélyebb talajokon, túlgyérített állományokban ellepik a fattyúhajtások, és gyakori a csúcsszáradás.
Fajváltozataiból sok található erdeinkben, mert könnyen kereszteződik a többi tölggyel. Erdőgazdaságaink legfontosabb fajváltozata a későn fakadó tölgy (Quercus robur ssp.tardissima). Egy hónappal későbben fakad, mint a főfaj, ezért a kései fagyok sem lombozatát, sem termését nem károsítják. Fagyveszélyes helyeken ezért célszerű ezt a fajváltozatát telepíteni. Értékes fajváltozata még a szlavontölgy (Quercus robur f. slavonica), melynek törzse egyenesebb, a csúcsig követhető.
- vissza -