Kocsánytalantölgy - Gorun
Quercus petraea (Matt.) Liebl.

14. ábra
a) leveles hajtás, b) virágzó hajtás,
c) téli hajtás, d) csiranövényke,
e) makk és kupacs

Jelentősége: Domb- és hegyvidékeink legjelentősebb fája. Hazai erdeinkben mintegy 160 000 ha-on találunk kocsánytalantölgyet, ezt a területet 2000-ig szeretnénk növelni. Ezt elsősorban a hazánkban számára alkalmas termőhelyek és sokoldalúan hasznosítható, rendkívül értékes fája indokolja.

Hazája és elterjedése: Hazája Európa. Északon Dél-Skandináviában a 60. szélességi fokig, keleten a Dnyeszterig, majd a Kaukázusban a Fekete-tenger és a Káspi-tenger között, délen egészen a Földközi-tengerig, nyugaton Spanyolország déli részét kivéve, egészen az Atlanti-óceánig honos. Hazánkban legjelentősebb állományaink az Északi-Középhegységben a Börzsönytől a Zempléni-hegységig, a Pilisben, a Mecsekben, a dombos Marcaliháton, a Balatontól északra, valamint a nyugati határszélen vannak.

Termőhelyi igénye: A kocsánytalantölgy kiegyenlítettebb termőhelyi viszonyokat kedvel. Kerüli a szélsőséges hőmérsékletű területeket. A nagy nyári szárazságok és a kései fagyok gyakran károsítják. Különösen a fagyzugokban szenved sokat. Páraigénye nagyobb, mint a kocsányostölgyé. Főleg a savanyú, gyengén podzolos és agyagbemosódásos, barna erdőtalajokat kedveli. Kerüli a túl nedves és a túl száraz talajokat, a pszeudoglejes, gléjes és az elárasztásos talajokat. Néhány évig árnyéktűrő, majd fényigényes.

Alakja: Elsőrendű fa, a 35 m-es magasságot is eléri. Törzse rendszerint végig követhető. Ágai a többi tölgynél vékonyabbak, szabad állásban sem válik olyan terebélyessé, mint a kocsányostölgy.

Gyökere: Sekélyebb talajon szétágazik és nem hatol mélyre.

Kérge: A többi tölgyhöz viszonyítva vékonyabb, idősebb korban is finomabban repedezett. A kéregcserepek kézzel morzsolhatók.

Rügyei: Elnyúltan kúposak, hegyes végűek, a hajtás végén a csúcsrügyek 3-5-ös csoportokban halmozottan helyezkednek el.

Levelei: 8-12 cm hosszúak, 5-7 cm szélesek. Leveleinek egy-egy oldalán 6-9 lekerekített karéj van. A lemezalap nyélrefutó, a levélnyél 10-25 mm hosszú. Csak a karéjcsúcsokba futnak a levélerek. A karéjvégeket összekötve levél alakja fordítottan tojásdad. A levél felülete kopasz, alsó lapján apró csillagszőrök találhatók. A levélripacs helye félhold alakú.

Virágai: Pár nappal később virítanak, mint a kocsányostölgyé. A termős virágok hármas-négyes csoportokat alkotnak, nincs kocsányuk, ülők.

Termései: Kisebb csoportokban ülnek. A kupacs szabályos kehely alakú, a makk 15-25 mm hosszú, 10-15 mm vastag, a frissen hullott makk egyszínű csokoládébarna, csúcsa felé vékonyodó, olajsáv nélküli. Talpa domború. A megszikkadt egészséges makk egyszínű világosbarna. A földre hullott makk gyakran néhány nap múlva csírát növeszt, ezért mielőbb össze kell gyűjteni. Az első év októberében érik (14. ábra).

Növekedése: Különösen az első években lassú. Hosszúsági növekedése tartósabb, mint a kocsányostölgyé, vastagsági növekedése viszont gyengébb. Általában 80-100 éves koráig tartjuk fenn.

Fája: A tölgyek közül a legkeskenyebb szijácsú, alapszíne a többi nemestölggyel, együtt barna és nem vöröses. Bélsugarai jól látszanak. Gesztjében sok a csersav, s ezért nagyon tartós.

Felhasználása: Sokoldalú. Elsőrendű dongafa, talpfa és bányafa, jó fűrészáru és késelési anyag készül belőle. Kérgéből sok és értékes csersavat vonnak ki.

Károsítói: Bár jelentős számban vannak, ritkán okoznak súlyosabb vészt. A korai fagyok a másodhajtásokat, a kései fagyok a virágokat teszik tönkre. A téli nagy fagyok a törzsön fagyrepedéseket okoznak. A fiatal csemetéken és sarjállományokon gyakori a lisztharmat. Csemetekertekben és fiatal erdősítésekben a cserebogár és a drótféreg károsít. Idősebb törzsekben a farontó taplók, a sárga fagyöngy, majd ezek nyomán a hőscincér is jelentős károkat okoz. Gyakori kárt okoznak a gubacsdarazsak a levélen, hajtáson és a termésen képzett száraz, illetve zsíros gubacsokkal. A lepkék közül a gyapjas és a búcsújáró pille is károsítja.

- vissza -