Mezeiszil - Ulm de câmp
Ulmus minor Mdl.
Ulmus campestris L.
Ulmus glabra Mill.
Ulmus carpinlfolia Gled

44. ábra.
a) leveles és terméses hajtás, b) virágzó hajtás,
c) téli hajtás, d) csiranövényke e) paraléces hajtás

Termőhelyi igénye: Sík és dombvidékek fája. Enyhe éghajlatot kíván, de a kései fagyok nem tesznek kárt benne. Jó talajon mérsékelten árnyéktűrő, gyengébb talajokon fényigényesebb. Száraz és nedves talajon egyaránt megtalálható, de legjobb számára a tápanyagban gazdag, agyagos talaj.

Alakja: Jó termőhelyen hatalmas méretű, vastag törzsű fává nő, zárt állásban törzse egyenes, hosszú.

Koronája: Szabad állásban terebélyes, csaknem földig ér.

Kérge. Fiatalon szürkésbarna, sima vagy paraléces, de már korán mély és hosszanti barázdákban repedezik.

Rügyei. Aprók, kúposak, rendszerint kopaszok.

Hajtásai: Rozsdabarnák, vékonyak, zegzugosak.

Levelei: Közepesen részaránytalanok, kétszer fűrészesek, érdes tapintásúak, felül fényesek és sötétzöldek, fonákjukon világosabbak, az érzugokban gyakran szőrösek. Az oldal erek száma 9-12 db. Levélnyelük hosszú.

Virágai. Március végén, április elején virítanak (44. ábra).

Terméseinek szárnyai kb. 1 cm nagyságúak, kerekdedek, világosbarnák, a mag a lepel csúcs közeli harmadában helyezkedik el. Május végén érik. 30 éves kora után minden évben bőven terem.

Növekedése: Az elvetett mag pár hét múlva csírázik, két kerekded, fordított szív alakú sziklevéllel. Első lomblevelei még átellenesek és részarányosak, de már szil jellegűek. A csemete első évben eléri a 25-30 cm-es magasságot, fiatalon gyorsan nő, de magassági növekedése 60-70 éves korában megszűnik. Természetes úton jól újul, tuskóról és gyökérről elég jól sarjadzik.

Fája: A legkeskenyebb szijácsú (1-2 cm), gesztje sötétbarna színű. Széles gesztje miatt a legértékesebb szil. Kérge alatt a szil szijácsszú jellegzetes rágásképe látható.

Felhasználása: A lemezipar és a bútoripar kedvelt fafaja. Nehezen hasadó fája tűnő hentestuskó és kerékagy.

- vissza -