17. ábra
a) leveles hajtás, b) virágzó hajtás,
c) téli hajtás, d) csiranövényke,
e) makk és kupacs

Jelentősége: Elsősorban azért nagy, mert a szélsőségesen száraz kopár területeken, meszes talajokon szinte nélkülözhetetlen.

Hazája és elterjedése: Egész Dél-Európában, a Kaukázusban, Kisázsiában és Dél-Ázsiában megtalálható. Nálunk a középhegységek déli, meszes lejtőin fordul elő. Összes területe mintegy 480 ha.

Termőhelyi igénye: A sekély termőrétegű, kopárosodó termőhelyek jellemző fája, rendszerint a melegebb déli, napsütötte (1900-2100 napsütéses óra között) oldalakat kedveli. Leginkább mész alapkőzeten, dolomiton található.

Alakja: Rendszerint csak harmadrendű fa, ritkán éri el a másodrendű magasságot. Törzse többnyire görbe, koronája terebélyes.

Gyökere: Sekély talajon terjedelmes. sok oldalgyökerű, mélyebb talajon jól lehatol.

Kérge: Korán négyzetes cserepekben repedezik, sötétszürke, feketés.

Rügyei: Apróbbak, a csúcsrügyek azonban a többinél jóval nagyobbak. Végük tompa. Mind a rügyek, mind a fiatal hajtások finoman molyhosak.

Levelei: 4,5-8 cm hosszúak, 3-6 cm szélesek, nyelük 10-12 mm hosszú. Az oldalkaréjok száma 4-6. A karéjvégek szintén lekerekítettek. Az egész levél fodros szélű. A levelek fonákja, különösen az erek mentén fehéren molyhos.

Virágai: A kocsányostölgy virágaival csaknem egy időben vagy valamivel későbben nyílnak. A virágkocsányok szőrösek.

Termése: Szintén az első év októberében érik. Hasonlít a kocsányostölgyéhez, de a kupacsok szélességüknél többnyire hosszabbak, molyhosak, a makkok kisebbek, tömzsik vagy feltűnően megnyúltak, csúcsuk felé keskenyedők. olajsávosak. A kupacs a makk 2/3-át, 1/2-át takarja (17. ábra).

Növekedése: A tölgyek közül a leglassúbb.

Fája épp olyan értékes, mint a többi tölgyé, de kisebb mérete és gyakori görbesége miatt kevésbé hasznosítható.

- vissza -