Ipari célra a legalkalmasabb és a leggyorsabban növő fafajnemzetség
Hazánkban a nyáraknak számtalan faja él. Nagy jelentőségük elsősorban abban rejlik, hogy a leggyorsabb növekedésű, a legnagyobb fatömeget adó fajok. Ezért nemcsak erdősítési, hanem országfásítási terveinkben is jelentős szerepet töltenek be. Megkülönböztetünk őshonos, hazai nyárakat, valamint az amerikai és az európai nyárak között létrejött keresztezett nyárfajtákat. Ezeket értékes fájuk miatt, mivel valamennyien a nemesítés eredményei, nemesnyáraknak nevezzük.
Termőhelyi igényük: A legtöbb faj az üde, nedves, laza talajt kedveli.
Gyökerük: Rendszerint erőteljesen szétágazó vagy karógyökér.
Kérgük: Sokáig sima, sűrűn paraszemölcsös, vagy korán és durván repedezett. Mindkét típus kérgére jellemző, hogy keresztmetszetben egymástól színben eltérő két rétegből áll. A külső vastagabb világosbarna kéregrészből és a belső sötétebb, friss vágásban zöldes háncsrészből.
Rügyeik: Többnyire hosszúkásak, kopaszok, molyhosak vagy mézgásak, szórt állásúak. A fiatal hajtások vagy kör keresztmetszetűek, vagy ötszögletűek, paralécesek. Belük mindig ötszögletes.
Levelük: Változatos, rendszerint nagyméretű. Többnyire háromszög vagy szív alakú, kopasz, vagy karéjos és molyhos.
Virágaik: Egyivarúak, kétlakiak. A termős virágok zöldek, a porzós virágok pirosak vagy sárgák. Mind a nő-, mind a hímvirágok barka virágzatokat képeznek. Kora tavasszal, márciusban virágzanak.
Termésük: Gyapjas magvú toktermés. A hazai nyárak magról és gyökérdugványról kitűnően újulnak. A nemesnyárak, minthogy csak egynemű virágúak, magról nem szaporíthatók, tuskósarjról és dugványról azonban könnyen szaporodnak.
Fájuk: Szórt likacsú, színes gesztű (kivéve a rezgőnyár), könnyű, lágy s a legtöbbjük értékes ipari fát ad.
- vissza -