Óriásnyár - Populus robusta
Populus x euramericana (Dode)
Guinier cv. robusta

Óriásnyár
28. ábra
a) levél, b) téli hajtás

Az amerikai szögletes nyár anya és valamelyik piramis alakú feketenyár apa kereszteződéséből származott hibrid 1895-ben a franciaországi Metz környékén.

Termőhelyi igénye: A már tanult nyárakénál valamivel szerényebb. A túlzottan nedves, pangó vizet valamivel nehezebben bírja, de a szárazabb viszonyokhoz jobban alkalmazkodik.

Alakja: Karcsú, törzse csúcsig követhető, ágai szabályos örvös elrendeződésűek, és nem olyan terebélyesek, mint a korai nyáré.

Kérge: Csak idősebb korban repedezik a tő közelében.

Rügyei: Hegyesek, nyúlánkok. Ághoz simulnak, barnák.

Hajtásai: Sárgásbarnák, kétéves korban már szürkék.

Levelei: 10-15 cm hosszúak, sötétzöldek, fénylők, vastagok, a csúcs rövid hegyben végződik. Levélnyele és az erek is gyakran pirosak.

Virágai: Szintén lombfakadás előtt jelennek meg. Csak hímvirágokat fejleszt (28. ábra).

Növekedése: Már fiatal korától kezdve erőteljes, de 30 év után rohamosan gyengül. A nemes nyárakat általában 20-40 évig tartjuk fenn. Erre az időre a legjobb termőhelyeken elérhetik a 700-800 m3-es ha-onkénti fakészletet.

Fája: rostosabb, mint a többi nyáré, ezért felhasználása is kisebb körű.


- vissza -