A hazai lombos fafajok legelterjedtebb nemzetsége. A folyók ártereitől kezdve az Alföld homokos- és szikes talajain keresztül a domb- és hegyvidékek változó termőtalajáig egyaránt jelentős szerepet töltenek be.

Gyökerük: Mélyre hatoló karógyökér.

Kérgük: Többnyire hosszanti irányban repedezett, sötétszürke, a cser kivételével csersavban gazdag.

Rügyük: Szórt állású, kúpos és barna.

Levelük: Karéjos.

Virágaik: Egyivarúak, egylakiak. A nővirágok magányosan vagy csomóban álló kis zöldes füzérkék, a hímvirágok az előző évi hajtásokon elnyúlt laza, sárga füzéreket alkotnak. Április-májusban virítanak.

Termésük: Kehely alakú, kupacsban ülő, 1-2 év alatt érő barna vagy vörösbarna makk. Sziklevelük a talajban marad.

Növekedésük: Általában lassú, ezért állományainkban idős korukig fenntartjuk őket. Tuskóról, gyökfőről és gyökérről egyaránt kitűnően sarjadzanak, ezért találunk még ma is olyan sok tölgysarjerdőt.

Fájuk: Likacsgyűrűs, színes gesztű, kemény, nehéz, a cser kivételével tartós és nagyon értékes ipari fa. Bélsugaraik szabad szemmel jól látszanak.

- vissza -