Amerikai vöröstölgy - Stejar roşu
Quercus borealis Mich.
Quercus rubra

19. ábra
a) leveles hajtás, b) virágzó hajtás,
c) téli hajtás, d) kupacsos makk,
e) csiranövényke

Jelentősége: A gyorsan növő tölgyek közé tartozik, ezért megfelelő termőhelyeken érdemes jobban felkarolni.

Hazája és elterjedése: Hazája Észak-Amerika, ahonnan 1721 óta kezdték Európában is elterjeszteni. Magyarországon mintegy 80 éve telepítik. Ma már csaknem 1000 ha-on találunk vöröstölgy állományt.

Termőhelyi igénye: Hazájában a mélyebb fekvésű, üde termőhelyeken vannak a legszebb állományok, ahol tulipánfával, amerikai kőrissel, szillel, hárssal és hykori dióval alkot elegyes állományokat. Nálunk kedvezőtlenebb körülmények között is jól növekszik. Éghajlatigénye a kocsányostölgyhöz hasonló, talajigénye azonban nagyobb. Kerüli a szélsőségesen hideg és a száraz sík vagy kopáros területeket. Legjobban kedveli a homokos, vályogos talajokat, a barna erdőtalajokat, a lejtőhordalékot, a váztalajokat, az agyagos kötött talajokat, a meszes talajokat. A levegőtlen lápi és pangóvizes talajokat nem kedveli. Fiatalon szintén árnyéktűrő.

Alakja: Elsőrendű fa. Az 50 m-nél nagyobb magasságot is eléri. Szabad állásban nagy, terebélyes koronát, zárt állásban nyúlánk, egyenes, ágtiszta törzset és laza koronát növeszt. Törzse végig követhető a koronában is.

Gyökere: Valamivel sekélyebb, mint a hazai tölgyeké.

Kérge: Sokáig teljesen sima, szürke, a bükkhöz hasonló, Csak idős korában repedezik meg gyengén.

Rügyei: Hosszúkásan kúposak, hegyesek, vörösesbarnák. A csúcsrügyek halmozottak, az oldalrügyek elállóak, általában kopaszok, fényesek, csak a csúcsuk szőrös finoman.

Levelei: 8-22 cm hosszúak, 8-15 cm szélesek, egy-egy oldalon 4-6 mély öblös karéjjal. A karéjok vége fogas szélű, a csúcsok szálkaron kihegyesedők. A levélnyelek 25-50 mm hosszúak. A levéllemezek kezdetben mindkét oldalon finoman molyhosak, később kopaszok. A levelek felső lapja sötétzöld, fénylő, alsó fele világoszöld vagy sárgászöld. Ősszel előbb a levélerek megvörösödnek, majd az egész levéllemez narancssárga, azután vérvörös lesz. Nagyon dekoratív hatású.

Virágai: Májusban virítanak.

Termése: Csak a második év szeptemberének végén érik. A kupacs széles, lapos, a makk felé behajló szélű. A pikkelyek kicsinyek, tojásdadok. A makk rövid, tömzsi, 2-2,5 cm hosszú, vörösesbarna, alapja lapos, csúcsa kiálló, héja finoman szőrös (19. ábra).

Fája: A nemestölgyekhez hasonló, felhasználása is közel olyan széles körű, de csersavtartalma kisebb. Bútorfának, furnérnak, oszlopnak és vagonépítéshez kiválóan alkalmas, talpfának és hordódongának kisebb csersavtartalma miatt nem olyan jó.

Károsítói: A vad okozza a legnagyobb veszteségeket. A tavaszi fagyra nem nagyon érzékeny, mert későbben fakad, a nagy téli hideget azonban kevéssé tűri. A lisztharmat is ritkán károsítja.

- vissza -