Adatgyűjtés napórákról
"Az ember az egyetlen lény, akit zavar az idő, és ebből a nyugtalanságából származik kifinomult művészetének nagy része, vallása java része és majdnem egész tudománya. Mert a természet időszakos szabályossága, a felkelő Nap és csillagok, az évszakok lassú ritmusa vezetett a törvény és a rend fogalmához, amely minden tudományok kezdete" (Arthur C. Clarke).
Napórákat, vagyis a Nap által működtetett időmérő eszközöket országszerte láthatunk műemlékeken, középületeken, parkokban, iskolák kertjében. Felkutatásuk, jegyzékbe foglalásuk és tanulmányozásuk elvileg a kultúra több területének lehetne feladata.
Egy napóra
tekinthető önmagában is művészeti alkotásnak, hiszen készítheti festő, szobrász, iparművész, vagyis a képzőművészeti, művészettörténeti szakemberek figyelmére is számot tarthat.
tekinthető műszaki alkotásnak, hiszen gyakorlati elkészítése, időálló anyagainak meghatározása, méretezése technikai felkészültséget kíván. Egy napóra ezért a hazai technikatörténet és műszaki kultúra emléke is lehet.
tekinthető az épület (sokszor műemlék) szerves részének, hiszen gyakran az épülettel együtt készül, osztozik annak sorsában. Ezért sok napóra a hazai építészet, építészettörténet, műemlékvédelem szakemberei által ismert. A napórával díszített épület gyakran a városkép jellegzetessége, említik könyvekben, a település lakosai ismerik.
tekinthető időmérő csillagászati eszköznek, hiszen a Föld napi forgását és a Nap körüli éves keringését tükrözi egy adott helyen. Tervezéséhez, szerkesztéséhez, elkészítéséhez csillagászati ismeretekre van szükség. A köztéri napóra a csillagászati ismeretterjesztés egyik fontos eszköze és az iskolai oktatás csillagászati részének demonstrálásában a leghasznosabb. Egy napóra készítője nyilván csillagászati érdeklődésű, így kutatásuk az adott település csillagászati múltját segít feltárni és a hazai csillagászat történetéhez is juttat adatokat. Különösen a középkorban a napóra volt az egyetlen aránylag széles körben is elterjedt csillagászati műszer. Sőt a XIX. század közepéig napórával ellenőrizték a pontatlanabb mechanikus órák járását.
A napóra így lehetne művészeti, műszaki, építészettörténeti vagy csillagászati eszköz. Azonban a hazai napórák hovatartozása már eldőlt. A napórákra a csillagászati érdeklődésűek figyeltek fel, ők kezdték el és folytatták az adatgyűjtést. Csillagászok, amatőrcsillagászok, csillagászati szakkörök tagjai érdeklődtek, járták az országot, kutatták, dokumentálták a napórákat. Javaslatot tettek megóvásukra, segítséget adtak felújításukhoz, újabbak tervezéséhez. Ha felsoroljuk a 10 legaktívabb napóra kutató nevét, akik ezért az adatbázisért legtöbbet tettek: Balázs Zoltán, Bartha Lajos, Döményné Ságodi Ibolya, Keszthelyi Sándor, Klotz József, Kocsis Antal, Marton Géza, Mizser Attila, Piriti János, Vértes Ernő - láthatjuk, hogy többségükben ismert amatőrcsillagászok. A kutatásban közreműködő 266 személy - valamennyiüknek külön mondunk köszönetet - legtöbbje a hazai csillagászati, megfigyelő amatőrcsillagászati, csillagászati ismeretterjesztési mozgalomból jól ismert.
A rögzített napórák hazai gyűjtését 1978-ban kezdtük. Kezdetben az országos csillagászati rendezvények, megfigyelőtáborok résztvevőit kérdeztük ki a napórákról, majd a kapott híreket személyesen, levélben vagy a helyi lakosok által pontosítottuk. Az adatgyűjtésben segítő amatőrcsillagászok megnézték megyéjük, városuk, lakókörnyezetük napóráit és rajzolták, fényképezték, mérték adatait, kérdezték a készítés körülményeit. A Csillagászat Baráti Köre mozgalom lapjaiban 1981-ben napórás felhívásokat tehettünk közzé és a lelkes gyűjtőmunka eredményeként 1983-ban megjelenhetett egy szöveges napóra katalógus, amely 172 magyarországi napóra leírását tartalmazta. Ennek hatására a kutatás még intenzívebb lett, további napórákat jelentettek, a már ismertekről is szebb fényképek, pontosabb adatok érkeztek, sőt az új napórák készítése is lendületet vett. 1983-ban megalakult a Csillagászattörténeti Adatgyűjtő Csoport, ebben munkálkodhattak a napórák kedvelői. A munka 1989-től a Magyar Csillagászati Egyesület szervezésében folyt tovább, annak Csillagászattörténeti Szakcsoportjában. 1990-től a nagy változások jelentettek problémát (települések szétválása, utcanevek át- és visszaváltozása, intézmények funkció- és tulajdonosváltozása, megyenevek változása) a jegyzéket az új elnevezések szerint szinte át kellett dolgozni. Napjainkra összeállt a hazai rögzített napórák adatbázisa, amelyet most közreadunk.
Eközben rájöttünk, hogy "napórázni" jó dolog! Az országot járva szép tájakra juthatunk, érdekes épületekben gyönyörködhetünk. Értékes kapcsolatok alakulhattak ki tanárokkal, egyházi emberekkel, könyvtárosokkal, amatőrcsillagász barátainkkal, külföldi napórakutatókkal. Napórás rendezvényeket szervezhettünk, a hordozható napóráknak több nagysikerű kiállításuk volt.
Természetesen egy ilyen katalógus nem lehet teljes, de úgy érezzük, hogy a most közreadott kötet a műemlékeken, a középületeken lévő, a közterületről látható, a nyilvánosságnak szánt és a régebbi napórákat bizonyosan tartalmazza. Magyarország több millió lakóháza, üdülője, kertje még eldugva rejthet napórákat és nyilván folyamatosan készülnek újabbak is. A napórák élettartama is véges. Egyszer elkészülnek, léteznek, megkopnak, eltűnnek. Az időjárási hatások, a szándékos rongálások mellett a homlokzatokat több évtizedenként letatarozzák, az épületeket több évszázad után újjáépítik. Az elpusztult napóráról sokszor csak a egy fénykép és a felmérésünk marad az egyetlen hiteles forrás.
Akik a jövőben napórákat javasolnak, megrendelnek, terveznek, szerkesztenek, kiviteleznek, kutatnak fel, vagy csak véletlenül meglátnak, arra kérünk, hogy szíveskedjenek ezt bejelenteni. Örülünk minden hírnek, minden újabb napórának. A Magyar Csillagászati Egyesület igyekszik kiadványaiban közzétenni, hogy ezzel másoknak is örömöt okozzunk.
