245. PROTESTÁNS SEGÍTSÉG

A klerikalizmus oda van a boldogságtól, ha egy kis protestáns segítséghez jut. Ezért van nagy becsülete a klerikális táborban még Bartha Miklósnak is, Kaas Ivor bárót meg éppen elevenen szeretnék üvegszekrényben mutogatni az ultramontánok. Legutóbb egy kis kálvinista segítséghez jutottak. Ujjongnak módfölött. Szabó Aladár ref. teológiai igazgató tanár egy értekezését használják föl maguk mellett. Az igazgató úr nagy hangon szavalja, hogy a nemzetnek erkölcsi erejét a lehető legmagasabbra kell fejlesztenie, s biztosítékot kell nyújtania mindazoknak a törzseknek - amelyek bár nem magyar ajkúak, e hazában laknak, hogy sorsukat bátran kapcsolhatják a magyarság sorsához, mert az emberiséget boldogító legszentebb eszmék szolgálatára kötelezte el magát. Szabó határozottan ellene van az egyetemekkel kapcsolatos protestáns teológiai fakultásoknak; szerinte az állami teológiai fakultás biztos hídja lenne a protestáns egyházak teljes elállamosításának, mert az onnan kikerült lelkészek bizonyára levonnák azt a következtetést, hogy ha az állami dotáció és kinevezés mellett a teológiai tanár jó protestáns lehet, hát miért ne lehetne az esperes és a püspök is?! Szembeszáll azzal a felfogással is, mintha a protestantizmus bajait az állami segítség emelésével lehetne megszüntetni. S több effélét hord még össze Szabó úr. A klerikálisok pedig büszkén mondják, hogy lám vannak protestáns elvtársaink is. Hát egy kis tévedés van a dologban. Szabó Aladárt ismerik a magyar protestánsok. Ő régen hirdet reakciós elveket, sőt, mint Szász Gerőék annak idején rásütötték, valósággal vallási miszticizmus felé hajlik. Olyan nagy akvizíciót hát nem csináltak a klerikálisok. Nyugodjanak csak meg. Mellettük soha, mindig csak szemben találják a magyar protestánsokat.

Nagyváradi Napló 1901. július 9.

246. A HIVATALOS STÍLUS

A hivatalbeli stílusról sok mindent összeírtak s írtunk már ebben az országban. Megállapodott hivatalbeli urak azt tartják, hogy a hivatalos stílusnak valami különös méltóságosnak kell lennie s olyannak, hogy az avatatlanok ne értsék meg egykönnyen. Gyönyörűséges nagyváradi példáját hallottuk ennek a hivatalos felfogásnak. Nemrégiben egy fiatal jogászembert neveztek ki a törvényszékhez. A fiatalember tele volt persze ambícióval, s ambíciói közé tartozott az is, hogy ő magyarul és értelmesen írjon hivatalosan is. A "tatik-tetik" szörnyűségei ellen volt különösen gyűlölettel eltelve az ifjú hivatalnok. Egy szép napon aztán csinált vagy húsz végzést. Mind igen gondosan csinálta meg, s valamennyit "tatik-tetik" nélkül, kifogástalan világossággal és magyarsággal. Aztán átvitte az aktákat a bíróhoz, aki mellé "osztva" volt. Az öreg bíró belenéz az első aktába, s valósággal elsápadt. A másodiknál már pirosodni, a harmadiknál káromkodni kezdett. A negyediknél pedig összefogta az egész aktacsomót s széjjeltépte. Azután komoly, feddő hangon szólt a könnyelmű ifjúhoz:

- Nem tudom, hogy leszünk. Nagyon kevés tehetsége van ezekhez a dolgokhoz. Még írni sem tud. Az ilyen fogalmazást pedig nem veszi be az én gyomrom.

Az ifjú jogász pedig azóta úgy ír, ahogy illik komoly hivatalnokhoz, s ha önök - adós társaink - olyan végrehajtási végzést kapnak, amelyben minden második szó "tatik-tetik", s aminek a megértéséhez külön hites magyar tolmács kell, legyenek egészen biztosak, amaz ifjú ember írta, kiről a fentebbi eset "íratott", s okulás és tanulás okából nyilvánosságra "hozatik".

Nagyváradi Napló 1901. július 10.

247. PIPOGYASÁG

Tegnap egy táviratcímben pipogya miniszternek neveztük Wlassics Gyulát. A távirat arról szólt, hogy a minisztert annak a rendeletének visszaszívására bírták, mellyel Borbély György tanárt, egy erősen antiszemita irányú szövetkezeti hetilap szerkesztőjét, a lap szerkesztésétől, mivel a tanári működésében meggátolja, eltiltotta. Az is ez az eljárás: pipogyaság. Az akadémikus, ideális szabadelvűség - szó sincs róla - azt követelné, hogy ha Borbély György antiszemita, ezt a véleményét meg is írhassa. Megírhassa még akkor is, ha Borbély György az állam tanári alkalmazottja is. Ám ez az ideális szabadelvűség annyira ideális, hogy csak a klerikálisok a hívei bizonyos esetekben. Borbély György lehet antiszemita lapszerkesztő, de Borbély György tanár még tán nem lehet. Wlassics Gyula is így gondolta azt először. Hiába, ő abban a naiv hitben él, hogy Magyarországon három év óta mi sem változott, s egy miniszter beleszólhat abba, hogy az ő alárendelt alkalmazottjai ne csináljanak buta vagy rossz emberek példájára csúnya felekezeti és osztályharcot. Wlassics csalódott. Magyarországon ma már nemcsak tanároknak üdvös az antiszemitáskodás, hanem minisztereknek is. Ez után a csalódás után mintha mást várhatna az ember Wlassicstól, kinek rá kellett jönnie, hogy az ő liberalizmusa már anakronizmus. Azt azonban nem, hogy megalázva magát magára cáfoljon. Ez már pipogyaság, nagyobb eset a Borbély György kisded antiszemita játékainál is.

Nagyváradi Napló 1901. július 17.

248. NULLA DIES...

Nap nem múlik, hogy az öblös szájú Bartha Miklós ne kapna valamerről egy csattanós pofont. Legújabban tudvalevőleg Kovács Lajosra, a gyulai 48-as párt elnökére támadt otrombán.

Kovács erre a támadásra a következő nyilatkozattal felelt:

Nyilatkozat

A Magyarország e hó 16-án megjelent számában a gyulai választásra vonatkozó, s személyemet sértő, durva és piszkos támadásra ezúttal érdemlegesen nem nyilatkozom. Nem! Mert nem levén otthon, csak hazatértem után leszek abban a helyzetben, hogy magát a nemzet nyomorékjának szimuláló Bartha Miklós úrnak hozzám intézett leveleit közzé tehessem. Azokból a nagyközönség meg fogja láthatni, hogy Bartha Miklós úr nemcsak állítólagos "nemzet nyomorékja", de olyan is, mint az arcátlan, tolakodó koldus, aki elutasítás után goromba. Saját egyéni hírnevem érdekében már most kijelentem, hogy a Magyarország idézett cikkének írója ellen - miután Bartha Miklós és írói kompániája a lovagias elégtétel adásra és vevésre nem alkalmas, védvén őket a Nemzeti Casino bűvös palástja - a fenyítő bíróságnál a bűnvádi feljelentést becsületsértés és rágalmazás miatt meg fogom tenni.

Lelle 1901. júl. 16-án

Kovács Lajos ügyvéd és a

gyulai függ. 48-as Kossuth-párt elnöke

Nagyváradi Napló 1901. július 18.

249. NEGYVENÉVES KASZÍRNŐK

- A legújabb miniszteri rendelet -

Sírjatok "kaszírnők"! Az államhatalomnak a király után legmagasabb képviselője, a m. kir. miniszterelnök (mint belügyminiszter) Széll Kálmán az állami gondok sokaságában is időt talált arra, hogy a "kaszírnők"-nek nevezett intézményre vesse államférfiúi tekintetét. Minthogy pedig a politikai erkölcstan reformálására kellő eszmékkel ezidő szerint még nem rendelkezik, helyre akarja billenteni legalább a kávéházakban az erkölcsöket. Ezt hirdeti egy budapesti kőnyomatos a következőkben:

"Széll Kálmán miniszterelnök, mint belügyminiszter elrendelte, hogy a kávéházakban alkalmazott úgynevezett kaszírnőknek ez évi augusztus hó 1-től csak olyan női személyek vehetők fel, akik életük 40-ik évét már betöltötték. Ez a rendelet a már alkalmazásban levőkre nem vonatkozik."

Ezt a drákói rendeletet a belügyminiszter állítólag azért adta ki, mert általános a panasz, hogy a kaszírnők nagy része erkölcstelen életet folytat. Úgy akarnak hát segíteni a bajon, hogy matrónákat ültetnek a kávéházi trónusba. Azok aztán erkölcstelenkedjenek - ha tudnak. A negyvenéves nő Balzac szerint még mindig veszedelmes, de a nők csak akkor lesznek negyvenévesek, ha már nem tudnak veszedelmesek lenni. Bizonyos tehát, hogy akik a jövőben kaszírnőknek fognak fölcsapni, a sziklaszilárd erény papnői lesznek.

Sajátságos, hogy valahányszor a férfiak az erényt védelmezik, mindig a nőknek lesz kevesebbjük egy falattal. Most ugyan csak az a falat forog veszélyben, amit a gyatra kaszírnői fizetés ád. A másik, a pezsgőbe mártott falat, amelyből a selyemruhák kitelnek, nem vész el akkor sem, ha ki is űzik a kávéházi kasszából.

A nők egy része predesztinálva van a kaszírnői pályára. Ezentúl ez a rész várni fog, amíg negyvenéves lesz és ez - amint már mondtam - jó hosszú terminus. Már pedig jobb, ha a nő a kasszában vár, mintha odakünn teszi ugyanezt. A kaszírnői pálya veszedelmekkel jár, de a veszedelem még mindig jobb a teljes bizonyosságnál. Nem azért lesz valaki kaszírnővé, mert erkölcstelen, és nem azért lesz erkölcstelen, mert kaszírnő. Ez a rendelet csak a becsületes kenyértől fosztja meg a fiatal kaszírnőt. A tiltott falatokat akkor is megtalálja, ha kiküldik a kasszából. Egy pár lépésnyire tovább leül - vendégnek.

Nagy tévedés azt hinni, hogy a csábítás pikolózni jár a kávéházba. És ha be is térne néha, inkább dobják ki őt, mint azt a szegény leányt, aki talán tisztességes megélhetést keres a fáradságos munkájával. A becsületes kávésnak becsületes munkatársa a kaszírnője. Megbízható, éber, dolgos és - mi tagadás benne - kívánatosabb is, mintha egy felgyűrt ingujjú szolga babrálna a kockacukrok között. És ha a kávés kipumpolt "vurcnik"-ból akarja kikeresni a költséget, akkor ugyanez a rendelet meg nem állítja a nemes szándékában.

Nagyváradi Napló 1901. július 26.

250. EGAN, A FILOSZEMITA

Hasztalanul zengték a himnuszokat Eganról Bartháék, úgy látszik, mégis meggondolta a dolgot a híres kazárfaló, és most legsürgősebben filoszemitának csapott fel, hogy kibékítse ellenfeleit. Erről ad legalább hírt tegnapi számában a Magyar Hírlap. Egan ugyanis nagy terjedelmű memorandumot írt arról, hogy a felsőmagyarországi zsidókérdést helyesen lehetne megoldani olymódon, hogy az odavaló zsidóknak földmívelésre való vállalkozását egy megfelelő akcióval előmozdítanák, zsidó földmíveseket nevelnének a rutének földjére. E kérdés megvilágítására ankétet is hívott már össze Egan úr.

Nagyon szép ez a zsidóbarát felhevülés, csak gyanússá ne tenné azt Egan úr előbbi szereplése. Így inkább tüntetésszerű jellegét látjuk az akciónak, mint komolyságát.

Nagyváradi Napló 1901. július 28.

251. ÚJ TÍPUS

A magyar társadalom mostani válságos harci állapota egy újabb típusát termette meg a zavarosban halászóknak. A típus: a birtokvásárló. Érdekes individium[!]. Bihar megyében különösen otthonosan érzi magát. De beportyázza a szomszédos Szatmár és Szilágy vármegyéket is. A birtokvásárlónak rendesen egy fillérnyi pénze sincs. Ellenben parlagi urasan öltözködik, s beszélni, kapacitálni jól tud. Kiszimatolja azokat a - sajnos egyre szaporodó számú - gazdaembereket, kik szeretnének elfogadható úton megmenekedni megterhelt birtokocskáiktól. A birtokvásárló megjelen, s megteszi a maga - természetesen üres - de csillogó, szédítő ígéreteit. A birtokosember nemegyszer beugrik a nagy ígéreteknek. A birtokvásárló beül a kisebb vagy nagyobb domíniumba. Nagyon sokszor sikerül egyszer learatni is. Pénzt persze nem lát tőle senki, s pörrel kell kiverni pünkösdi királyságából. Bizony a hatóságoknak is vigyázniok kellene ezekre a szélhámosokra. Minden szédelgőt üldözni kellene talán, még az - agrárszédelgőt is.

Nagyváradi Napló 1901. július 30.

252. A VÁDOLÓ NAGY HALOTT

Immár néhai Szilágyi Dezső néhány nappal halála előtt Karlsbadban ebédet adott. Ez az ebéd, amelyen részt vettek többek közt Dániel Gábor, a képviselőház alelnöke, Harkányi Frigyes báró, Ludvigh Gyula főrendházi tagok, Bedő Albert, Sámuel Lázár, Szerb György és Münnich Aurél orsz. képviselők - kiváló politikai jelleget öltött. Az ebéd végével általános figyelem között állott fel Szilágyi Dezső, és hosszabb beszéd keretében fejtette ki jövendő politikai terveit. Majd abbeli aggodalmát fejezte ki, hogy Széll Kálmán politikai magatartása nem felel meg minden tekintetben az ő várakozásának, s ha az új parlament megalakulásakor azt fogja látni, hogy az igazi liberális politikának nincsen kellő biztosítéka, mely - úgymond - az országnak ereje, "úgy én és barátaim s azok, akik eddig velem voltak, s akik még követni fognak, kiválunk a mai szabadelvű pártból, és egy olyan liberális pártot fogunk alakítani, melyre még ellenségünk sem foghatja rá a kétszínűséget. Én - mondá Szilágyi Dezső - liberális férfiúnak tartom Széll Kálmánt, de csak saját egyéniségét illetőleg, mert politikája félszeg liberalizmus, mellyel saját magát soká fönntartani képes nem lesz, amiről a közeljövőben mindnyájatok meggyőződést fogtok szerezni." Ezek voltak nagyjában Szilágyi Dezső utolsó politikai kijelentései, melyeket most kétségbeesetten igyekezik agyoncáfolni a Széll Kálmán sajtója. Ezek a kijelentések azonosak azokkal, amiket a mi lapunk - majdnem egyedül - hirdet nap mint nap a nagy országos veszedelem biztos előérzetében. Szent hitünk volt, hogy ezt a veszedelmet minden igazi liberális ember látja. Hogyne látta volna hát Szilágyi Dezső? Látta és íme a sírból is fölemelkedik, s elmondja nagy igaz vádját. Vajha e vád megdöbbentő hatása észre térítené Széll Kálmánt.

Nagyváradi Napló 1901. augusztus 4.

253. AZ APÓS DICSÉRETE

Bernrider János, kinek foglalkozása gazdag úr és a miniszterelnök veje, képviselő akar lenni a kölesdi kerületben, melynek Pichler Győző a képviselője. Bernrider úr már el is mondta beszámolóját. Főképpen az ő nagy befolyására hivatkozott, mellyel kedves apósánál mindent kivihet. Aztán Széll Kálmánt dicsérte szörnyű módon. Nem mint apóst, hanem mint politikust. Boldog Isten, milyen szomjas lehet a miniszterelnökünk demimond lelke, ha még a vejét is ki kell rendelni dicséretek zengésére a hatalmas Széll-kórusba. És micsoda hódításokat tett ebben az országban a rátóti tenyész-politika, ha már elég arra, hogy valaki államférfi legyen, a miniszterelnök após. No, beleszól még ebbe Pichler Győző is.

Nagyváradi Napló 1901. augusztus 7.

254. FEKETE VILÁG

Úgy történt, ahogy megjósoltuk. Alig hunyta le szemét Szilágyi Dezső, reánk szakadt a reakció. Megdöbbentő az a cinikus őszinteség, amivel ezt most ők maguk hirdetik, a klerikálisok. Íme néhány sor ízelítő a néppárt hivatalos lapjából.

        Meglehetősen kínos-keserves napjaik vannak mostanában a vérbeli szabadelvűeknek: a m. t. kazár uraságoknak.

        Meghalt Szilágyi Dezső, s amit nem tettek meg az elhunytnak hitsorsosai, a kálvinisták, megtették "hazafias" fájdalmukban a m. t. kazár uraságok: "rekviemet" mondattak Szilágyiért a - karlsbadi zsinagógában.

        És Szilágyi halála után következtek kínjaik sorban.

        Következett Károlyi Sándor gróf gönci programja.

        Következett Bartha Miklós gyulai beszéde.

        Következett a francia kongregációk ajánlata Szeged városához.

        Mindez, a numerust tekintve, nem sok, de éppen elég, legalább egyelőre.

Evvel szemben pedig Széll Kálmán úr zengeti néhány tucat lapjában az ő liberalizmusának és őszinteségének dicséretét. Bizony, állítsátok fel a Szilágyi Dezső szobrát. Ne csak Nagyváradon, hanem szerte mindenütt. Ezek a szobrok mutatják esetleg csak nemsokára, hogy ebben az országban nem mindig a tehetetlenség, sötét butaság és gyűlölet volt az úr.

Nagyváradi Napló 1901. augusztus 9.

255. A KITŰZÖTT VÖRÖS LOBOGÓ

- A szociáldemokrata párt kiáltványa -

Véletlenségek nem történnek a világon. Nem véletlenség, hogy most, mikor Szilágyi Dezső halálával egész merészen föltámadt a buta reakció, a fekete lobogó mellé hirtelen kitűzték a vörös lobogót is. A nyugati államokban, ahol a butító klerikalizmus uralkodik - mindenütt elterjedt hit az, hogy a fekete lobogóval csak a vörös lobogó tud megbirkózni. A doktrinér liberalizmus csődbe jutott. Radikalizmusra van szükség. Mint budapesti tudósítónk táviratozza, a magyarországi szociáldemokrata párt a Népszava mai számában teszi közzé felhívását az ország "választópolgáraihoz és munkás népéhez". A terjedelmes kiáltvány, miután kimutatni igyekszik, hogy a jelenlegi "polgár" pártok egyike sem méltó a munkásnép bizalmára, a következő tizennyolc pontban fejti ki a szociáldemokrata párt követeléseit:


  1. Általános, egyenlő, közvetlen és titkos választói jogot az országgyűlési, megyei és a községi képviselők választásánál az állam minden 20 éven felüli tagja részére községenkénti szavazással. A főrendiház megszüntetését.
  2. A vélemény nyilvánításának teljes szabadságát szóban és írásban; a teljes, korlátlan sajtószabadságot, továbbá az egyesülési és gyülekezési jog szabadságát korlátozó összes törvények és rendeletek hatályon kívül helyezését.
  3. Az összes kivételes törvények és rendeletek hatályon kívül helyezését; az illetőségről szóló rendelkezések alapos módosítását.
  4. Az iskolák és a közoktatás államosítását. a nyilvános népiskolák köteles látogatását. Ingyenes oktatást.
  5. Az állandó hadseregek helyett néphadsereget. Az általános védképességre való nevelést. Béke és háború kérdésének a népképviselet által való eldöntését. - A szabadságolás idejének őszről tavaszra való áttételét és a gyakorlatokra behívottak családtagjainak kártalanítását.
  6. Ingyenes igazságszolgáltatást, és jogvédelmet. A halálbüntetés eltörlését.
  7. A közegészségügy államosítását.
  8. Magyarországnak Ausztriától való teljes gazdasági és politikai függetlenítését.
  9. A nemzetiségek autonómiájának elismerését.
  10. Munkásvédtörvényeket; legfeljebb nyolc órára terjedő normális munkanap megállapítását, 14 éven aluli gyermekek kenyérkereseti munkájának eltiltását; hetenkint egy, (félbeszakítás nélkül) legalább 36 óráig tartó, minden munkásra kiterjedő munkaszünet.
  11. A betegsegélyezés, baleset-biztosítás, aggkorbiztosítás és rokkantsegélyezés államosítását és kiterjesztését a munkának minden ágára.
  12. A mezei munkások ellen hozott kényszertörvények (rabszolga-törvény stb.) megszüntetését. A cselédkönyv hatályon kívül helyezését.
  13. A saját birtokon való vadászási tilalom megszüntetését; az idegen birtokon való vadászati jog eltörlését.
  14. A vízszabályozás és erdőirtás államosítását.
  15. Az állat- és jégkárosítási intézményeknek állami kezelésbe való vételét.
  16. A dohánytermelés monopóliumának megszüntetését.
  17. A hitbizományok eltörlését. Az egyházi javak elkobzását.
  18. Fokozatosan emelkedő jövedelmi- és vagyonadót az összes közkiadások fedezésére, amennyiben azok adók által fedezendők. Az örökség nagysága és a rokonság foka szerint, fokozatosan emelkedő örökség-adót. A jövedelem 4.001 koronáig adómentes legyen.

Íme, klerikális és titkos klerikális urak. Hát csak tessék nyíltan vagy titokban reakciós érdekeket szolgálni!...

Nagyváradi Napló 1901. augusztus 9.

256. NAGYVÁRADI ÍRÓK KÖNYVEI

A nagyváradi íróemberek keveset dolgoznak. Sokkal-sokkal kevesebbet, mint amennyit tőlük, kivált az ismert talentumúabbaktól várni lehetne. Valósággal szenzáció, ha nagyváradi könyv jelen meg, habár meg is lehet érteni Magyarországon a könyvírás-csömört. Most mégis két nagyváradi könyv megjelenéséről adhatunk hírt. Az egyik novellakötet lesz. Írója Bíró Lajos, a nagyváradi zsurnalisztika egyik legtartalmasabb, legtöbbet ígérő tagja, kinek a lapokban megjelent néhány novellája rendkívül értékes írói kvalitásokról tanúskodik. A másik kötet Ady Endre verseskötete, mely csak most jelenhet meg, és sikere bizonyosan nem lesz kisebb első verskötetének annak idején feltűnést keltett sikerénél. Mindkét kötet Laszky Ármin nyomdájában készül. Pár hét múlva kerül a könyvpiacra, s hoz - legalább mi azt óhajtjuk - talentumos íróiknak megérdemelt sikert.

Nagyváradi Napló 1901. augusztus 10.

257. SZILÁGYI DEZSŐ CSALÁDJA

A nagy államférfi szomorú halála alkalmával Poynár nagyváradi kir. ítélőtáblai bíró úr szívességéből egy pár adathoz jutottunk Szilágyi családját illetőleg. Egy időben közöltük Kazár Emilnek egy becses kis tárcáját, melyben egyebek közt arról is szó volt, hogy a Szilágyiékkal rokonságban levő Lukácsok közt jó mesteremberek akadtak. Békés vármegye főispánját, Lukács Györgyöt, ez arra indította, hogy tiltakozó felszólalást írjon Kazár Emilnek. A tiltakozás arra vonatkozik, hogy a Lukácsok nem voltak iparosok. Többek között így ír Lukács főispán:

"Ennek bizonyításául (hozzáteszi a tárcaíró) egy vagyonos tímár és jónevű orvos bizonyára ösmeretes emlékűek most is a városban. (Nagyváradon.) Ezzel szemben az igazság a következő: Szilágyi Dezső atyai nagyatyja, tehát Szilágyi volt az a bizonyos tímár. Én a Lukácsokról nem is tudom, hogy mesterember család, hanem azt tudom, hogy köznemes család, melynek tagjai mindenkor hazafiak voltak. Timár Lukács sohse létezett. Orvos Lukács ugyanis volt. De az orvos tudtommal nem mesterember. Az az orvos egyébként Bihar megyének tiszti főorvosa és évtizedeken keresztül az ottani közélet egyik legtiszteletreméltóbb alakja volt. Még csak annyit jegyzek meg, hogy a pénzügyminiszter, az elhunyt kereskedelmi miniszter, az államtitkár, a főispán mind ugyanazon Lukács-család különböző ágainak tagjai."

Kazár Emil természetesen közreadta a főispán rektifikációját. Poynár táblabíró úr közlései nyomán mi is azt írtuk annak idején, hogy Szilágyi Dezsőnek atyai nagyatyja volt nagyváradi jómódú tímár mesterember. De van a dolognak más oldala is. Ha Lukács főispán úr csak a téves adatokat akarná kiigazítani, ez rendjén volna. De a főispán úr szörnyű felháborodással tiltakozik az ellen a föltevés ellen, mintha az ő családjában mesterember lett volna. Ez meglep bennünket, mert Lukács Györgyöt nem úgy ismertük, mint a többi tucat-magyar urat. E kellemetlen meglepetésen kívül nincs egyéb szavunk. Maga az eset éppenséggel nem ritkaság demokrata országocskánkban.

Nagyváradi Napló 1901. augusztus 11.

258. ÜDVÖZLETEK ORSZÁGA

Keleti voltunkat mi sem bizonyítja jobban, mint hogy nincs ország, ahol az emberek annyit üdvözlik egymást, mint a mienk. Üdvözlünk személyesen, levélben, üzenetekben, deputációban, föliratban, telefonon, táviratban. Üdvözleteket küldünk a leghatalmasabb miniszterelnöktől a jubiláns hajdúig mindenkinek. Rengeteg pénzt és időt nyel ez a passziónk. Egyszer a Nagyváradi Napló félig tréfásan megírta, hogy csak a minisztereknek választási mozgalmak alkalmával küldött táviratok árán új korszakot hozhatnánk a vidéki színészetre. Hát még a többi üdvözletek, s az elvesztegetett idő árán! Abból az alkalomból mondjuk ezt el, hogy egy fővárosi papírkereskedő cég tegnap sürgős ajánlatot küldött Nagyvárad városához. Csütörtökön volt a közgyűlés. Akkor határozták el a jubiláns Fehérváry báró miniszter üdvözlését, s tegnap már itt volt a budapesti cég ajánlata, hogy ő szállít s országszerte ő szokott szállítani miniszteri üdvözletekre - díszpapirost. Ha haladunk az üdvözletek terén, még talán ezer és egynéhány szociális problémánk is meg fog oldódni. Sok, sok ezer ember fog élni szállítások[ból] - üdvözletekhez.

Nagyváradi Napló 1901. augusztus 11.

259. A VEREM

Banális dolog, felnőtt, intelligens emberhez nem illő: közmondásokat használni, de ez alkalommal muszáj örömmel lármáznunk a régi öreg közmondással: aki másnak vermet ás, maga esik bele. A nemzeti párt, agráriusok s ugronisták a N. Fr. Pr. egy budapesti leveléből megragadták az alkalmat, hogy Bánffy Dezsőn még egyet üssenek, s öblös hangon ordították szét, hogy Bánffy el akarta adni a hazát, s azt is kivitték, hogy a "Sárga földig", vagy milyen című budapesti asztaltársaság vád alá helyezési kérvényt adtak be Bánffy és minisztertársai ellen nagy komikusan a parlamenthez. És mi történik? Egy budapesti lap szenzációs leleplezést közöl, hogy mint szövetkeztek Bánffy megbuktatására a nemzeti pártiak Luegerékkel és egyéb klerikális, aulikus bécsi körökkel. Ezt a leleplezést pedig most szintén erős kommentárral hozza a N. Fr. Pr. Pokoli kis história. Persze most már nem lármáznak a mocskos szájú Bartha Miklós és társai! Pedig most kellene lármázniok. Mert a N. Fr. Pr. mostani közleménye nem olyan abszurdum, mint az első, hanem egészen valószínű és hihető.

Nagyváradi Napló 1901. augusztus 28.

260. VÁLASZTÁSI MOZGALMAK BIHAR MEGYÉBEN

Lanyhán és kedvetlenül, minden nemesebb lelkesedés, elvi vagy eszmei harcra vágyó kedv nélkül indult meg a választási küzdelem Bihar megyében. A polgárság csömörlésig van minden párt programjával, melynek hazugságain keresztül lát ma már minden írni, olvasni tudó ember, és meg tudja ítélni, hogy mindössze csak arról van szó, hogy ez vagy az az úr kapjon-e mandátumot, s nem úgy, mint régen, mikor elvek és eszmék megvalósításáért vágyódtak az arra hivatott férfiak a parlamentbe.

Csüggetegen, kedvetlenül indul a szabadelvű párt a választási küzdelembe. A szabadelvűség varázsereje talán tudna még új erőt, új harci kedvet önteni elernyedt idegeikbe, de hogy álljanak ki a választók elé hirdetni a szabadelvűséget, mikor érzik és tudják, hogy fönn a szabadelvű párt vezére, Széll Kálmán fraternizál a klerikális és reakcionárius elemekkel, és csak alkalomra vár, hogy mint fölös kolonctól megszabaduljon a régi szabadelvű gárdától.

Még siralmasabb és szánalmasabb a függetlenségi és 48-as párt helyzete Bihar megyében, mely üres frázisokat, hazafias szólamokat szór szét a levegőben valami reális, praktikus program helyett. Az elmúlt választás alkalmával egy csomó olyan úr került fel Bihar megyéből 48-as párti programmal a képviselőházba, akiknek semmi helyük sincs odafönn. Hogy másokat ne is említsünk, Leszkay Gyula, a berettyóújfalusi és Balogh László, a nagyszalontai képviselő a szájukat se nyitották ki öt esztendő alatt. Határtalan és megfoghatatlan vakmerőség az ilyen uraktól, hogy ennek dacára minden parlamenti hivatottság és képesség nélkül újra a mandátumra aspirálnak. Náluk szánalomraméltóbb csak az a nép volna, mely őket újra megválasztaná.

Ebben a sivár képben egyedül csak az vigasztaló még, hogy e zagyva helyzet dacára nem tud még - Istennek hála - Bihar megyében tért hódítani a néppárt. A mi népünk józansága, szabadelvű érzése be sem ereszti egészséges talajukra ezt az undok mételyt, mely sajnos a felvidéken és különösen a nemzetiségi kerületekben oly megdöbbentő módon terjed.

Nagyváradi Napló 1901. augusztus 29.

261. NAGY URAK CSATLÓSA

Le mertük volna rá tenni a főesküt, hogy Miklós-mester, a nagy urak hű csatlósa meg fogja védeni gr. Zichy Jenőt is hitbizomány-alapítása alkalmából. Hát persze, hogy kirukkolt Bartha úr. Ez az ő kenyere. Ebből él. Oh csak alapítana a számára Zichy Jenő gr., vagy valamelyik még nagyobb vagyonú gazdája egy hitbizományt, mely avval a kötelezettséggel járna, hogy ez a legmocskosabb szájú nagyúri csatlós végleg letűnik minden közéleti szereplésről. A jó gyulaiakon nem fog múlni, hogy Bartha úr a jövőre csak nagy urak tányérnyalója legyen. Ám a mandátum után a tollat is ki kellene venni a kezéből. Mind a kettőt nagyon bemocskolta már.

Nagyváradi Napló 1901. augusztus 30.

262. MEGDERMEDT NYÁR

Hideg borzongás futja át tagjainkat, ha egy ifjú, szép asszony ravatalának lépcsőjén állva arra gondolunk, hogy pár nap előtt ez a szép asszony virított, mint a nyári rózsa, teste forró volt, mint a nyár heve, s most halálra váltan, hideg testtel fekszik ravatalán. S íme, most idő előtt maga a természet, a meleg nyári nap is megdermedt; sárguló falevelek s hervadt virágok is hullanak korán eltemetett nyarunk koporsójára. Hideg van, hideg van! panaszkodnak a városi emberek, s kint az erdőt, a mezőt egy fájdalmas kiáltás járja be: Pán meghalt! Valósággal már augusztusban megérkezett az ősz, sárguló levelei alá temetve sok szép reményt, amely még tavaszkor fakadt.

Nagyváradi Napló 1901. szeptember 2.

263. A MŰVÉSZI ANTISZEMITIZMUS

A művészi, bujkáló antiszemitizmus ellen szól Ábrányi Kornél abban a válaszban, melyet betegsége miatt csak most adhatott meg az agráriusok lapjának. Higgadt, előkelő, okos ez a válasz. Ezeket mondja benne a többek között:

Az egész középkorban sohasem volt Magyarországon gettó. De most, a huszadik században, minden téren megnyilatkozik a törekvés, hogy a magyar zsidóság külön éljen, száműzve a nemzet politikai és társadalmi egyetemétől. Hát igen! mi ezt az irányzatot is ama vegyi folyamat megakasztásának tartjuk, melynek megakasztása káros a magyar nemzet jövőjére nézve. És különösen akkor, mikor százados tapasztalatok győzhetik meg a magyart arról, hogy külön tömegekben élő nemzetiségeit nem tudja megmagyarosítani mindaddig, míg óriási számbeli és szellemi többséggel és felsőbbséggel és egy teljesen kiépített állami szervezettel nem tud úgy rájuk nehezedni, hogy a legszívósabb ellenállás is széttörik ez alatt. S hogy ebben a tudatban a magyar nemzeti érdek úgy nyelvi, mint kulturális szempontból, igenis számíthat a magyar zsidóság támogatására - ez kétségtelen.

Ám nem hisszük, hogy az Ábrányi okos, igaz cikkéből okuljanak azok, kiket illet. Folytatják művészi, de őrült antiszemita izgatásaikat tovább. Ez nagyon összefér a Széll-politika támogatásával.

Nagyváradi Napló 1901. szeptember 3.

264. FESTETICH GRÓF JÓINDULATA

- Az országos kutyakomédia -

Sok kutyakomédia volt már ebben az országban - fakadt ki Várady Zsigmond dr. a színügyi bizottság tegnapi ülésén, de olyan országos kutyakomédia, mint amit a vidéki színészet felügyeletével és rendezésével folytatnak, tán még sohsem volt.

Teljesen jogos volt a kifakadás, hiszen ezt hirdetjük már mi is régóta.

Íme, tessék elolvasni az alábbi levelet, melyet Festetich úr Hoványi Géza dr.-hoz, a nagyváradi színügyi bizottság elnökéhez intézett:

Igen tisztelt Elnök Úr! Úgy a t. nagyváradi színügyi bizottság, mint szintén Somogyi Károly igazgató is bizonyos tartózkodó, mondhatnám merev álláspontra helyezkedett a kerületi rendszer életbeléptetésével - illetőleg azon törekvésünkkel szemben, hogy a nagyváradi elsőrangú színtársulatnak is biztosítsunk egy jó, megfelelő nyári színkört. Gyula kitűnő állomásnak bizonyult, ahol Krecsányi szintén nagy és drága társulatával közel két hónapig igen jól prosperált. Nagyváradnak szövetkezését néhány erdélyi várossal nem tartottam egészséges tervnek: nem tartom ma sem, és az erdélyrészi állandó színészkerület megalakulván, most már tulajdonképpen csak Brassóról lehet szó, ma sem javasolhatom, hogy a nagyváradi társaság Brassóba gravitáljon; kiesik az útból, megfelelő helyisége nincs, s jóllehet lelkes magyar közönsége van, de kicsiny, és egy olyan nagy társulatnak, mint a nagyváradi, alig lesz képes egy hónapra is megfelelő egzisztenciát biztosítani. Gyulához hasonló jó nyári állomás válnék Orosházából, mihelyt ott is felépül a színkör. - Az illetékes körök - élén Lukács György békési főispánnal - komolyan foglalkoznak a kérdéssel, és bizton remélem, hogy a jövő év nyarára az orosházi színkör is fölépül olyan módozatok mellett, mint felépült pár hónap alatt a gyulai, mi is készek vagyunk e tervet támogatni, előmozdítani, megvalósítani, és ebben legfőképpen az a törekvésünk vezet, hogy éppen a nagyváradi társulatnak is biztosítunk egy jó nyári állomást. A nagyváradi szezon kiterjed 8-8 és fél hónapra, sőt esetleg kiterjeszthető 9-re is; Orosházán eltölthet a társulat 2 hónapot, s egy vagy másfél hónapot szüneteljen. Ez biztosítható lesz a nagyváradi társulat részére, ha a színügyi bizottság és Somogyi igazgató határozottan nyilatkozni akarnának, és ha erre nézve - az illetékes tényezőkkel szövetkezve - szükséges lépéseket megteszik. De a szövetkezéshez, illetőleg a kerületnek formaszerű megalakításához ragaszkodni kívánunk. Így szövetkezett Debrecen M.-Szigettel és Nyíregyházával, így szövetkezik Szeged Gyulával és K.-Vásárhellyel és nem fogják kárát vallani sem a központi, sem a csatlakozó városok, sem az igazgató. Megalakult az erdélyrészi, a délmagyarországi, a szabadkai, győri kerület; alakulófélben vannak a székesfehérvári, miskolci eperjes-s.-újhelyi s a többiek mind egymásután. Somogyinak már az elmúlt nyár is nehéz gondokat szerzett, szerencséje volt a páratlanul kitűnő téli szezon; nem hihetem azonban, hogy kedve legyen a jövő nyár elébe is ilyen tanácstalanul, készületlenül nézni. A nagyváradi Szigligeti Színház jövő sorsa iránt állandóan táplált őszinte érdeklődésemből folyólag és kötelezettségszerűleg vetettem fel újból a kérdést, amely közös akarattal és iparkodással így a lehető legjobb megoldásra vezethet. Méltóztassék a kérdést sürgősen megfontolás alá venni, vitatás alá bocsátani és ezután - amennyiben akceptáltatnék - az illetékes körökkel haladéktalanul érintkezésbe lépni.

Szerettük volna, ha - míg a levelet a bizottságban fölolvasták - véletlenül ott lett volna Festetich úr. Úgy mint itt, még az ő fejét sem mosták soha. Egymást licitálták túl a közbeszólások:

- Hallatlan!

- És ez az ember felügyel a vidéki színészetre.

- Köszönjük a jóindulatát. Ismerjük már őt igen jól.

- Panaszt kell emelni a belügyminiszternél!

Ezek voltak az enyhébb megjegyzések.

Gyulát, mikor a színkört felépítették, eljegyezte Szegeddel, útját vágta az erdélyi missziónak, most meg Orosházát helyezi nagy kegyesen kilátásba.

A bizottság megadta a megérdemelt választ. Nagyvárad rendezi a maga színházi ügyét Festetich úr nélkül. Boldogítson ő csak másokat. Autonóm jogánál fogva érintkezésbe lép azokkal a városokkal, amelyekkel ő akar, s Festetich úr nélkül lépéseket tesz, hogy Gyulával és a színkör fölépítése esetén esetleg Orosházával lépjen szövetségbe.

A kutyakomédiából nem kér Nagyvárad, s nem válaszol Festetich úrnak.

Nagyváradi Napló 1901. szeptember 8.

265. INKÁBB A PISZKAFÁT

Jászberényi jelszó. Jászberényből sok jelszót kiabáltak valamikor szét. Most ez a jelszó. A jászberényi igazi szabadelvű tábort jogos gyűlölettel töltötte el a Széll-rezsim s a klerikális nemzetiek uralma. A jászberényiek el vannak tökélve, hogy gr. Apponyi Albertet okvetlen kibuktatják, s minden jel arra mutat - nagyon jó forrásból értesültünk -, hogy ez sikerülni is fog. Ha Almássy Géza gróf terrorizáltatva visszalépne, Török, a polgármester a szabadelvűek jelöltje. Ha Török nem, akkor más. Inkább a piszkafát, de Apponyi grófot, a szabadelvű jezsuita "szabadelvűség" vezéralakját semmi esetre. Apponyi Albert gróf e hónap 22-én tartja Jászberényben beszámolóját. Parlamenti körökben nagy várakozással tekintenek Apponyi beszámolója elé, amelynek alkalmából Jászberénybe hívei közül többen kísérik el. Bizonyos, hogy Apponyi gr. nagyon megérzi régi vezérvárosának teljes elfordulását, mely egy kis vigasztalás e vigasztalan időkben.

Nagyváradi Napló 1901. szeptember 11.

266. MÁGNÁSOK PARLAMENTJE

Az új korszak egyik jellemző eredménye, hogy a mostani elvetlen, zavaros választási vajúdások után megszületendő parlament a mágnások parlamentje lesz. Eddig még nem tapasztalt módon rohanták meg a feudális, latifundiumos urak a "felséges nép" törvényhozó fórumát. Éretlen, gyengén nevelt, alig nagykorú mágnás-csemeték a jelöltek nagyon sok helyütt. És érdekes, szintén nagyon jellemző, hogy egyes kerületek azért valóságos hajtóvadászatot tartanak egy-egy mágnás-jelöltért. Nagy tisztessége ez persze a magyar népképviseleti intézménynek, melyet egyforma buzgalommal járatunk le szíves mindannyian.

Nagyváradi Napló 1901. szeptember 18.

267. A TISZTELETREMÉLTÓ ÖREGÚR

A tiszteletreméltó öregúr Podmaniczky Frigyes báró. Valamikor legalábbis "a szabadelvű párt nagyérdemű elnöke" volt, ma már a kormánypárti lapok gúnyos hangon letiszteletreméltózzák, s amit mível, azt röviden ízléstelenségnek nevezik. Perszehát az öreg úr nem tudja megérteni a változott időket, s ilyenformán apró baklövéseket csinál. Sürgönyözni nem tud jól a tiszteletreméltó öreg. Ez a baj. A Lipótvárosban lőtte az egyik bakot, Hátszegen a másikat.

A szabadelvű párt elnöke ugyanis ezt drótozta Hátszegre:

"Nagyságos Dane Károly úrnak, a hátszegi szabadelvű Ponory-párt elnökének, Hátszeg. A Surányi-párttól szintén érkezett sürgöny figyelmen kívül hagyása mellett, örömmel vettük tudomásul Ponory Sándornak, pártunk e jeles tagjának újból történt jelölését. Gyülekezzenek híveink, osztatlan bizalommal Ponory Sándor zászlaja körül. - Podmaniczky, pártelnök."

Ugyanakkor pedig a hátszegi Surányi-párt ezt a sürgönyt kapta Rátótról, a miniszterelnöktől:

"Politikám iránt kifejezett mély ragaszkodásukat örömmel vettem, és legmelegebb köszönetemet nyilvánítom érte. Kérem, részesítsenek támogatásukban és bizalmukban továbbra is a szabadelvű eszméért folytatott küzdelemben. Rátót, 1901. szeptember 17. Széll Kálmán."

Szóval a tiszteletreméltó öregúr lecáfolta a miniszterelnököt. Nem ért az új korszak bölcsességéhez. Nem tudja a kecskét jóllakatni, s a káposztát is megőrizni. Az öregúr azt hiszi, hogy ma is szabad még őszintének lenni. Ezért fog a tiszteletreméltó öreg úr skartba helyeződni, mert hát az ilyen emberek már javíthatatlan vén csontok, s az új korszakhoz gyúrható, idomítható, fiatal kaucsuk-emberek kellenek...

Nagyváradi Napló 1901. szeptember 19.

268. AZ ÚJ SZEZON ELŐTT

- A színügyi bizottság ülése -

Kapunyitás előtt állunk. Pár nap múlva, hónapokig tartó szünet után újra megnyitják Thália fehér csarnokának kapuit, s kezdetét veszi az új szezon.

Ez alatt a pár nap alatt, míg a kapunyitás napja elérkezik, ugyancsak sok dolga akad Somogyi Károlynak, ki erős buzgalommal fog az új szezonhoz. A színügyi bizottság pedig ezalatt két ízben is tartott ülést.

Az egyiket, mely egyszersmind búcsú-ülésezés volt, tegnap délután tartotta meg a színügyi bizottság. - Búcsú-ülésezés volt azért, mert a színügyi szabályrendelet értelmében, mely most már a miniszteri megerősítést is elnyerte, új bizottság választandó, ezzel aztán a régi bizottság mandátuma természetesen lejárt.

No, de azért a bizottsági tagok - most már csak "jelölt" tagok - nyugodtan várhatják a bizottság újjáalakítását. Nem fog történni semmi nevezetesebb változás, csupán annyi, hogy a bizottság egy tagja elveszti mandátumát. Hogy ki lesz ez az egy, az már előre tudva vagyon, maga az elnök: Mezey Mihály, aki azért nem szűnik meg a bizottság tagja lenni, mivel a szabályrendelet értelmében mint tűzoltó főparancsnok hivatalból lesz tagja az új bizottságnak. A szabályrendelet értelmében ugyanis a bizottság tizennyolc tagból áll, holott most 19 tagja van. Egy másik pont értelmében azonban a tűzoltó főparancsnok is tagja a bizottságnak, ezzel tehát megoldást nyert a nagy kérdés.

A bizottság utolsó ülésének lefolyásáról következőket írja tudósítónk:

A színügyi bizottság tegnap délután 4 órakor a városháza nagy tanácstermében ülést tartott, melyen Hoványi Géza dr. elnöklése alatt Moskovits József dr., Huzella Gyula, Farkas Izidor, Gerő Ármin és Szűts Dezső voltak jelen.

Elnök az ülés megnyitása után előterjesztette, hogy Somogyi Károly színigazgató szeptember hó 28-án óhajtaná az új szezont megkezdeni éspedig előreláthatólag Millöcker hírneves operettjével, Gasparone-val. Bejelentette azután, hogy az első három hónap műsorát f. hó 27-én mutatja be a direktor, amikor a színügyi bizottság ismét ülést tart.

Végül tudomására hozza a bizottságnak, hogy a módosított színügyi szabályrendeletet a m. kir. belügyminiszter jóváhagyta. A szabályrendelet értelmében a régi bizottság mandátuma lejár, s így a bizottság legközelebbi ülésén újjáalakul. A bizottsági tagok eddigi működését megköszönve, a legközelebbi ülést szeptember 27-én du. 3 órára tűzte ki.

Ezzel az ülés véget ért.

Nagyváradi Napló 1901. szeptember 25.

269. A SZÍNHÁZ ELSŐ HÓNAPJA

- A színügyi bizottság ülése -

A szezon meg sem nyílt, a színház már átformálta Nagyvárad egész életét. Pedig hát mi politizálni is szeretünk, ehhez a szenvedélyünkhöz pedig öt év múlva kapunk ismét ilyen alkalmas időt. Mégis dr. Várady Zsigmondon kívül, akit érthetően mégiscsak közelebbről érdekel ez alkalommal a politika, s Farkas Izidoron kívül, ki az ülés kezdetire érkezett, de akit aligha a választások dolga tartott vissza, három órakor már telve volt a Somogyi Károly nem éppen teremszerű igazgatói irodája, ahol - elég helytelenül, mert nyilvános bizottsági ülésnek nincs helye privát irodákban - a bizottság üléseit jövőre tervezik.

Ott voltak:

Hoványi Géza dr., Dési Géza dr., Mezey Mihály, Rimler Károly, Busch Dávid, Stark Gyula, Beczkay Lajos, Komlóssy József, Munk Béla dr., Kunz Gusztáv, Somogyi Károly, Kornstein Lajos dr.

A bizottság újjáalakulása ezen az ülésen még nem történt meg. Csupán az első színházi hónap műsortervezetét terjesztette elő Somogyi direktor. Itt különös fölkérés folytán is hangsúlyoznunk kell, hogy csupán tervezetről van szó s nem napokra kijelölt műsorról. A heti műsort ellenben mindig tudatni fogja a színházi vezetőség, s ennek a műsornak betartására újra s nyomatékosan fölkérte a bizottság Somogyit, ki az ülés legelején a bizottság jóindulatát köszönte meg, s kérte a jövőre is, és kívánt szerencsés, eredményes együttmunkálkodást.

Az októberi műsor tervezete a következő:

Október 1-ig - mint megírtuk - szombaton: Gasparone. Vasárnap: Vöröshajú. Hétfőn Coulisset úr kerülnek színre.

Az is bizonyos, hogy október 2-án - nem túlságosan elmés vonatkozással a képviselőválasztásra - Nők az alkotmányban című darabot adják.

A további terv szerint októberben színre kerülnek:

Hoffmann meséi, Delila, Fedora, Cyrano de Bergerac (premier), Carmen, Otthon, San Toy (premier), Kis herceg (repríz), Trubadúr, A kis mama (premier), Tartalékos férj (premier), Valéria, Odette, Gascogne-i nemes, Kintornás család, Utolsó szerelem, Lowoodi árva, New York szépe (premier).

Öt elég érdekes bemutató tehát, pár repríz számba menő érdekes előadás. Eleget ígér az első hónap.

...Az ülés végének aztán egy kis pikantériája volt. Egy névtelen levél. Aláírva: Egy fiatal asszony. A levél a Hoványi Géza címére érkezett. Nőies, pompás kaligráfiával, nem sok helyesírással s még kevesebb világossággal. Megszólítása: Kedves Hoványi Úr!

Szól pedig a levél panaszosa s "több hölgyközönség nevében". Felháborító sérelmet ad elő bájosan a bájos - okvetlenül bájosnak kell lennie - ismeretlen. Vannak a színházban páholyok, melyek nem kapnak kellő megvilágítást. Hát járja az, hogy bennünket nem látnak olyan jól, mint a szomszéd páholyok hölgyeit - vélekedik nagyon helyesen, s kérdezi a bájos ismeretlen.

Busch Dávid felelt a névtelen interpellációra. Bizony nagy szomorúságot okozott a bájos asszonykának s bájos megbízóinak, a "több hölgyközönség"-nek. A lámpák elhelyezésén változtatni nem lehet.

*

Az igazgatói szobák átalakítását megvizsgálták ülés után a tisztelt bizottsági tagok. Közben szó esett arról, hogy K. Hegyesi Mari asszony nagyon el van most a Nemzetiben foglalva, s bizony - úgy látszik - evvel az állandó vendégséggel is lesz sok baj ám.

Hacsak bele nem szól Kacziány Viola. Féltucat arcképe feküdt az igazgatói asztalon, s a bizottsági tag urak sok gyönyörűséggel nézegették. Rendkívül lelkes, érdekes arcú leány...

Közben Somogyinál s Erdélyi titkárnál némely bizottsági tagsági befolyások érvényesültek egy-egy garderobba kívánkozó vagy jegyszedésre vállalkozó érdekében.

A színpadot s nézőteret, mely szebb és ragyogóbb, mint tavaly volt, tekintették meg egy kis fontoskodással a bizottság tagjai. Aztán búcsúztak - a holnap esti viszontlátásra...

Nagyváradi Napló 1901. szeptember 28.

270. ŐK NEM BÁNJÁK

A Nagyváradi Napló cikket írt a múltkoriban. A cikk ébresztő, intő szózat akart lenni. Láttuk azt a pokoli nyugalmat, amivel a nagyváradi szabadelvű párt vezetősége szemléli a függetlenségiek akcióját, s láttuk szövetkezni Tisza Kálmán ellen a legszélsőbb radikalizmust a helyi klerikálisok nem éppen kicsi, de eddig hallgatag csoportjával. A szabadelvű párt elnöke s legagilisabb tagja: Hlatky Endre és Várady Zsigmond dr. a saját kerületeiket járták. Az ellenzék kortesfogásai, jelöltjének kiváló egyénisége, a már érintett szövetkezés a legnagyobb aggodalommal töltöttek s tölthettek el mindenkit. Nem attól féltünk, hogy nagyon megfogyatkozhatott a Tisza hatalmas tábora, hanem attól igenis, hogy ez a hatalmas tábor közönyös nézőközönség lesz. Volt hatása az ébresztő szónak. Hogy a budapesti és vidéki sajtó antiliberális része ujjongva vonta le belőle Tisza Kálmán bukását - az nagy szerencsétlenség nem volt. Mi lehetőségről beszéltünk, s célunkat elértük. A hatalmas táborban ma már lélek van. Ezek után jóval megérkezik a hivatalos cáfolat. Mikor már cáfolni annyi ok sem volt, mint előbb. Helyes. Ne higgye senki ebben az országban, hogy itt Tisza Kálmán kisebbségben maradhat. Fölment a budapesti lapok számára a félhivatalos cáfolat is. Melyik közölte le Széll úr lapjai közül? A bukás lehetőségét készpénznek vette mindegyik. A megnyugtató válasz pedig - úgy látszik - nem volt rájuk megnyugtató. Le kellett jegyeznünk ide ezt a kis dolgot. Újabb bizonyítója, hogy - ami lehetetlenség immár - ha elbuknék Tisza Kálmán, a magyar szabadelvű párt megalkotója, éppenséggel nem zokogna a mai "szabadelvű" párt vezetője s fullajtár serege.

Nagyváradi Napló 1901. szeptember 29.

271. AZ ELSŐ ELŐADÁS

- Gasparone -

A viszontlátásnak igazi kedves öröme avatta ünneppé a tegnapi első színházi estét. Lelkes, szívből áradó ovációkat rendezett a közönség az ő kedvenc színészei mellett. Percekig zúgott a taps és éljenzés, mikor Nyárai Antal, Székely Irén, Lányi Edit, Pintér Imre és a kis Kulinyi Mariska megjelentek a színen. Nemcsak puszta udvariassági tény volt ez a lelkes ünneplés a közönség részéről, hanem jóleső és megnyugtató bizonysága annak, hogy erős szeretettel és rajongással vesszük körül a művészet állandó csarnokát, melynek támogatása immár szellemi szükséget képez nálunk. A művészet szeretetének ily imponáló megnyilatkozása útján méltán elvárhatjuk azt is, hogy úgy a színigazgató, mint a színészek készségük és tehetségük legjavával viszonozzák a publikumnak ezen becses érzelmét.

Valami nagyon szerencsés dolognak éppenséggel nem tartjuk, hogy a mindenesetre művészi eseményt képező Cyrano de Bergerac helyett Millöckernek egykoron agyonjátszott Gasparone-jét ráncigálták elő a lomtárból. Úgy mondják, hogy Gasparone-t Hunfy úr, az új tenorista kedvéért vették elő, akit az igazgató frissiben akart bemutatni. Bocsánatot kérünk, ránk nézve nem nagyon sürgős, hogy Hunfy úrral megismerkedjünk; Hunfy úr pedig, ha előnyösen akarta feltüntetni hangját és színészképességét, találhatott volna ennél jobb és alkalmasabb szerepet. Végezetül pedig a műsort mindig célszerűségi szempontból kell megcsinálni a közönségre és nem egyes színészekre való tekintettel.

Az ócska melódiákat, bármily hangosan is hangzottak azok valamikor régen és a naiv librettót bizony kissé unva hallgatta a közönség, úgy hogy a hangulatot valóban csak a viszontlátás öröme tette élénkké.

Hunfy úrról, bár ellenszenves maszkjával és inkább buffónak való szerepével nem tette éppen kellemessé az első impressziót, ismerjük el azt, hogy kitűnő tenoristát nyert színháztársulatunk. Hangja, ha nem is nagy terjedelmű, de igen kellemes és szimpatikus tenor; énektudása pedig csaknem a tökéletességig biztos és korrekt. Annyit máris örömmel konstatálhatunk, hogy Hunfy úr úgy énekével, mint muzikális képességeivel sok élvezetes operettelőadásnak lesz részese és fő támasza.

Igen rokonszenves fogadtatásban volt része Pintér Imrének is (Ernumo), aki nagyon becsülendő buzgalommal játszotta meg szerepét és szépen énekelt. Székely Irént virágkosarak és csokrok üdvözölték. A kitűnő primadonna, akiért annyi színigazgató verseng, ezúttal is bebizonyította, hogy érdemes erre a versengésre. Kellemesen lepett meg bennünket Lányi Edit (Szóra) úgy hangjának fejlődésével, mint játékbeli ügyességével. Ha így halad, ma-holnap felküzdi magát a primadonnák sorába. Igen ügyes volt kicsi szerepében Kulinyi Mariska is, Benkő Jolán pedig jóízű komikumával harsogó kacajt keltett.

Az előadás diszkrét, nyugodt tónusát csak Nyárai Antal és Deésy Alfréd zavarták meg ízetlenségeikkel és szemtelenségekkel. Deésyről nem beszélünk, de Nyárai mintha éreztetni akarta volna a közönséggel, hogy neki derogál már operettben játszani. Pedig mi úgy tudjuk, hogy a jó és hivatását komolyan teljesítő színésznek sok mindent szabad, csak egyet nem, a közönséget vagy a szerepét fumigálni.

A nézőtér zsúfolásig megtelt. Az első előadásra az összes jegyek elfogytak. Őszintén kívánjuk, hogy ezt a szezon folyamán minél gyakrabban írhassuk meg.

Nagyváradi Napló 1901. szeptember 29.

272. HARC A MANDÁTUMÉRT

Napról-napra nagyobb hullámokat ver a mandátumokért folytatott szörnyű, zavaros küzdelem.

szept. 8.

Akárhogy is nézzük, sivárabb megnyilatkoztatást nem kapott a nemzet a mostaninál. Tartsák bár erkölcstelennek, haszontalannak az elmúlt ciklus parlamentjét, emlékezzenek reá, hogy a megszületendő parlament hazugabb és haszontalanabb lesz.

Mi köze az elveknek ehhez a választáshoz? Hol vannak az elvek, melyek tisztán maradtak? Nem maradt meg tisztán semmi, csak az a nagy szerencsétlen, keserű igazság, hogy a nemzet megundorodott a parlamenttől. A jövendő parlament klub lesz csak. Dehogyis lesz parlament, és dehogyis lesz a nemzet bizalmának letéteményese.

A nemzetnek nincs már bizalma semmiben. A legutolsó évek hazugságai kiirtottak minden hitet.

Mi úgy érezzük, hogy a választandó parlamentnek csupán egy haszna lesz, meghozza a tizenkettedik órát, a radikalizmus szükségét, a mostani hazug parlamenti formák összeomlását.

szept. 11.

Bihar vármegyében, Nagyváradon, de az egész országban a holnapi nap lesz az első igazán hangos választási nap.

Hajh, micsoda öklendezések, képmutatások, ovációk és ordítások s mi egyebek lesznek holnap.

Holnap mind beszélni fog, mind a 2472 vagy hány jelölt úr, aki egytől egyig be akar jutni a parlamentbe, a jog, törvény és igazság ez új korszakának fényes eldorádójába...

Bár - óhajtjuk és nem hisszük - világosan látnának a választópolgárok, s helyesen tudnák eldönteni, hogy a jelölt urak légiói közül kiknek az állásuk érdemli meg a megvalósulást...

szept. 14.

Eleven korteshangulat hirdette országszerte a lezajlott vasárnapon a közeli választásokat. Programbeszédektől és az abban fölhangzott rengeteg ígéretektől volt hangos hegy és völgy, és úgy tűnik föl előttünk, mintha nem is az elvek és eszmék igazát vitatnák többé a nép előtt, hanem a személyes érdekek tolakodnának mindenütt előtérbe a nép kegyéért, s ennek révén a mandátumért. A lelkesedés, az elvi harcok messze világító nemes tüze helyett az önzés, a stréberség és a minden áron való érvényesülési vágy fojtó, piszkos gőze teszi homályossá és bizonytalanná a levegőt, melyet régen megfertőzött az a paktumokon felépült s agyontömjénezett új éra.

szept. 17.

Két igazán szimpatikus népszerű képviselőjelölt, Telegdi József és Hlatky Endre előtt nyilatkozott meg impozánsan a tegnapi napon a szabadelvűség bizodalma.

Egyébként pedig a választási harcok vívódnak, folynak nagy zavarosan tovább.

Amint közelednek a választások napjai, úgy rajzolódik egyre élesebben ki annak a "tiszta választásnak" a képe, melyet Széll Kálmán olyan szép szavakkal rajzolt meg. Hivatalos jelöltek most is vannak, presszió, mi más is, csak máskor őszintébben csinálták a dolgokat.

szept. 18.

Mennél rövidebb a választások napjáig terjedő terminus, annál vehemensebb erővel folyik a küzdelem az egyes kerületekben a nép kegyéért. Erősen dolgoznak úgy a jelöltek, mint a készenlétben levő főkortesek, akik furfangosan kitalálják okát-módját annak, hogy az új választási törvény szigorú intézkedéseit miképp lehet kijátszani.

Bihar megyében, hol eleinte csöndesnek ígérkezett a választás, most úgyszólván a tizenkettedik órában indul meg a harc a mandátumért. Csak az a csodálatos, hogy sem a berettyóújfalui, sem a nagyszalontai kerületben nincs még a szabadelvű pártnak jelöltje, holott a parlamentnek e két hallgató alakjával szemben igen könnyű volna a szabadelvű párt győzelme.

szept. 19.

Egy szenvedélyes statisztikus kiszámította már, hány jelölt van az országban. Talán valami ezernégyszáz. Ezek közül kb. ezer kormánypárti. Az ezer közül Podmaniczkytól alig 300 kapott választ, de Széll Kálmántól kapott mind az ezer.

Ez a kis differencia most a választások vezető szenzációja, mely alighanem a régen viselt pártelnöki tisztbe fog kerülni a "tiszteletreméltó öregúrnak".

szept. 20.

Alig két héttel a választások előtt ugyancsak nagy vehemenciával folyik már a küzdelem mindenfelé. A mai vasárnap ismét hangos lesz országszerte az új, meg a régi jelöltek programbeszédétől. Azontúl azután már a kortesek végezik nagy buzgalommal munkájukat, és bizony a nagy hangon hirdetett "tiszta választások" dacára is élénken gyakorolják az etetés-itatással, sőt néhol a vesztegetéssel való csúf korteskedést is, aminek, ha a Kúria komolyan és szigorúan alkalmazza a törvényt, szomorú következményei lehetnek.

szept. 22.

Választási beszédektől volt hangos az elmúlt vasárnapokon az egész ország. Élénk alkotmányos élet volt Bihar megyében is, melynek minden egyes kerületében több programbeszéd is volt. Ezekről tudósítóink következőket írják:

Dr. Barabás Béla Nagyváradon

Nagyváradon, ahol évek hosszú sora óta megszoktuk Tisza Kálmánnak csöndes, egyhangú megválasztását, ez évben ugyancsak élénkíteni ígérkezik a választást dr. Barabás Béla jelöltetése. Nemcsak a negyvennyolcas párt szervezkedik erősen, de az elégületlenek közül is úgy, hogy mi kimondjuk őszintén, veszélyeztetve látjuk a Tisza Kálmán megválasztását Nagyváradon. Úgy vagyunk értesülve, hogy különösen a tisztviselők vannak elkeseredve Tisza Kálmán ellen, amiért legutóbbi beszámolójában elítélőleg nyilatkozott a generális a tisztviselők mozgalmáról. Ezért a tisztviselők egy része passzív akar maradni, másik része pedig nyíltan Barabásra akar szavazni. Hasonlóképpen sok kiskereskedő is a 48-asokhoz csatlakozik a trafik-ügy miatt. És végül teljes erővel készül támogatni a Barabás pártot a helybeli róm. kat. papság is.

A szabadelvű párt pedig - mintha nem is sejtené a fenyegető veszedelmet - alszik. Hlatky Endre a párt elnöke és dr. Várady Zsigmond, a párt legagilisebb tagja kerületeikben vannak elfoglalva. Pedig ha tovább is így tétlenkedik a szabadelvű párt, és nem lép erősebb akcióba, megeshetik még a hihetetlen dolog is, hogy Tisza Kálmán megbukik Nagyváradon.

szept. 24.

Még lesz egy nagyon hangos vasárnapja az országnak, azután a kockákra jön a sor. Soha olyan kockajáték nem volt a mandátumok sorsa iránt, mint ezen a választáson lesz.

A jelöltek száma pedig még mindig növekedik. Talán már túl is vagyunk a kétezren. Már csak ez a nagy szám is lehetetlenné teszi a kombinációkat.

Habár vasárnapra legnagyobb a készülődés, a korteskedés folyik most is mindenütt. Minden jelölt, ha félig holt is, a kerületében dolgozik. Nem egy kerület van olyan, hol 4-5 nappal a választás előtt támad az ellenjelölt.

A bihari kerületekben folyik a harc. Annyi már bizonyos, hogy ellenjelölt a választás napjáig legalább egy mindenütt lesz. Egy, a bihari kerületből kapott levél írója, a régi szabadelvű gárda híve, amiatt panaszkodik, hogy a szabadelvű párt a két veszekedő függetlenségi mellé miért nem állít jelöltet.

A nagyszalontai szabadelvű párt holnap tart jelölőgyűlést.

szept. 25.

Nem volt még alkalmunk kiemelni a mai választási harcoknak azt a különös jelentését, hogy az ügyvéd jelöltek mellett az író és hírlapíró a legtöbb.

Voltaképpen könnyen meg lehetne ezt érteni, mint ahogy az ügyvéd politikusok nagy száma is könnyen érthető. A hírlapíró a legtöbbet foglalkozik közügyekkel, éles, messzelátó szeme van, s tud a tömegekre hatni. Természetes hát, ha a hírlapírás sok politikai ambíciót is termel.

Csak Magyarországon csodálatos ez, hol pár évtized alatt egyéni becsülésben süllyedt a publicista, zsurnaliszta, mint ahogy növekedett hatalomra egyre jobban a sajtó.

A viszonyok szerencsésen váltakoznak. Ez a változás ki is lódított a fórumra minden eddig visszafojtani kényszerített ambíciót.

A hírlapíró jelöltek nagy száma tehát nem normális. Mi örülünk, ha a mi érdemesebbjeink méltánylást, jutalmat nyernek, de a magunk fajtájával szemben sem vagyunk elnézők, s az okvetetlenkedést éppen úgy felróvjuk a jelöltösködő játékban nekik, mint felróvjuk bárkinél.

Különben pedig Hencidától Boncidáig folyik a korteskedés, s a jelöltek igyekeznek jól felhasználni az utolsó pár napot.

szept. 26.

Oly ifjú és...

Oly ifjú és máris Károlyi Sándorra esküszik...

A zilahi kerület szabadelvű jelöltje, gróf Károlyi Mihály tegnap tartotta programbeszédét a városi Vigadóban nagy hallgatóság előtt. A pályaudvaron Kincs Gyula pártelnök üdvözölte a jelöltet, kit hosszú zászlós kocsisor kísért a programbeszéd színhelyére. Gróf Károlyi beszédében kifejtette, hogy az 1867-es kiegyezés alapján áll, és minden tekintetben osztja a gönci levélben foglaltakat. Követeli minden államfenntartási tényező egyenlő istápolását, magas védvám felállítását, és ha szükséges, külön vámterületet. Szükségesnek tartja a tisztviselők fizetésemelésének rendezését, mihelyt az állam arra fedezetet nyer. Beszélt még Bujanovics Sándor volt országgyűlési képviselő, míg gróf Károlyi Sándor betegsége miatt távol maradt. Este a párt bankettet rendez jelöltje tiszteletére.

szept. 27.

Még mindig új jelöltekről érkezik hír. Egyes kerületek polgárságának elég későn tud eszébe jutni, hogy az eddigi jelölt vagy jelöltek őket nem képviselhetik.

Különben pedig éppen ideje lesz már áttérni a választások hímes mezejére.

Túlságos komolysággal, kedvvel úgysem ment a választási harcokba az ország. Amik pedig folytak s folynak a legtöbb helyütt, éppenséggel nem fokozták a kedvet és reményt.

Hogy a szörnyűen zavaros, undorító ár a választások folytán nektárrá változzék, nincs rá semmi remény.

Annyi a valóság, s az a helyzet, hogy "essünk már túl ezen is."

A többit majd elvégzi a Nagyúr, ki uralkodik mandátumok, szabadelvűek, agráriusok, nemzetiek, konzervatívok s mindenek felett.

szept. 28.

Képviselőjelöltek és képviselőválasztók most élik át a legizgalmasabb időt: mire harmadszor virrad föl a nap, megindul a döntő küzdelem, megkezdődik a szavazás a választókerületek túlnyomó nagy részében. A nagy, döntő hadmozdulatok majdnem mindenütt be vannak fejezve, a jelölések, programbeszédek megtörténtek. Most szemben állnak már a táborok, készen a nagy mérkőzésre; de az utolsó napok munkája éppen azért a leglázasabb, mert most teszik a végső erőfeszítéseket mindenütt a pártok táborának lehető megnövelésére, lelkesedésének, kitartásának fokozására. S nemcsak a leglázasabb, de a legveszedelmesebb órák is ezek, mert ilyenkor törnek ki a legkönnyebben a szenvedélyek...

okt. 1.

Nagyváradi Napló 1901. szeptember 8.-október 1.

273. COULISSET ÚR

A szezon harmadik estéje szerencsés est volt. Kedvünk jött auspiciumnak venni, és akarnók, hogy a könnyebb zsáner kapja meg mindig azt a stílust a játékban, mint meglepő szerencsével megkapta tegnap.

Ez a jóízű, elpusztíthatatlannak ígérkező francia bohóság pompás élvezetet szerzett tegnap este. A közönséggel, mely csaknem teljesen megtöltötte a színházat, a darabnak előlegezett bizalmat nem bánhatta meg az előadás. Tegnap mutatkozott be a bohóság híres címszerepében, mely az öreg Szathmárynak úgynevezett nagy szerepe, Krasznay Andor. A bemutatkozás jól sikerült. Krasznay jeles Coulisset úr, ízléses, intelligens, ötletes színész. A közönség jól fogadta. A nők közül P. Szép Olga s E. Kovács Mariska igen tetszettek. De igen tetszett a kis Kulinyi Mariska is, aki csodásan halad. Idestova kész színésznő. Tegnap sokat tapsolták. Pataky elegáns, ügyes, Szarvasi is jó, Bognár János tábornoka kabinetalakítás. Tóvári Anna s Vank Pista kis szerepeikben ügyesek. A közönség hálásan és sokat tapsolt.

Nagyváradi Napló 1901. október 1.

274. A VÁLASZTÁS NAPJÁN

Hálát adunk a magyarok Istenének, hogy ím eljutottunk minden nagyobb baj nélkül idáig, a képviselőválasztás nagy napjáig. Olyan igazán mindegy ebben a mai elvtelen, meggyőződését, hitét bevallani nem merő politikai világban, hogy a sok stréberkedő úr közül ki jut be a parlamentbe, hogy igazán csak örvendeni fogunk, ha túl leszünk ezen békességünket, nyugalmunkat felzavaró választási komédián - melynek eredményétől úgysem várunk semmit, legföllebb azt, hogy a sok tülekedő úrnak miképpen valósulnak meg azon rózsás reménységei, amelyeket egyéni érvényesülésükhoz fűznek a parlamentben.

Amely korban az önzés, az egyéni érdek leplezve elvet, hitet és meggyőződést, a megalkuvás, az opportunizmus rozoga hídján igyekszik előre, amely korban a szabadelvűség cégére alatt klerikális, agrárius, reakcionárius dugáruk és csempészek kerülnek a parlamentbe, hogy egy zászló alatt hadakozzanak egymás ellen, amely korban senkise bízik a politikai képmutatás nagy mesterében, Széll Kálmánban, de mindenki hazudik, mindenki hízeleg neki, és az ország minden részéből ezerszámra érkeznek hozzá a hozsannát zengő üdvözlő táviratok. Bizony édes magyarom, ilyen porfelhős, csúf időben mindegy az neked, hogy Péter vagy Pál kerül-e a képviselőházba.

Látjuk azt már úgyis jó előre, hogy a magyarságért, a szabadelvűség védelméért megvívandó nagy csatát nem a parlament porondján, hanem az ébredő nemzeti közvélemény harcterén fogják megvívni. És legyen akárhány csatlósa is a reakciónak benn a parlamentben, a győzelem a miénk lesz, az erejére, öntudatra ébredő és ellenségét összetiporni tudó szabadelvű közvéleményé.

Ez a mostani választási harc csúnya és ízléstelen vásári komédia. Egynéhány úr mindenáron szerepelni akar, mindenáron "nagyságos képviselő úr" akar lenni. Teljék e hiú vágy megvalósulásában örömük, de olyan bolondot ne akarjanak elhitetni az urna elé lépő közönséggel, hogy az ő megválasztásuktól függ a haza jövője és boldogsága.

A nemzet erejét, az ország jövőjét nem képezhetik azok a mandátumok, amelyeket négyszáznehány úr részben kap, részben kicsikar most tőlünk. Ott látjuk mi erőnk és szebb jövőnk biztosítékát magának a nemzetnek hitében, lelkében és abban van a mi erős bizodalmunk, nem pedig néhány szószátyár úr hazug, virágos frázisaiban. És ha tovább tornyosulnak a komor vészfelhők hazánk egén, onnan, a magyar szabadelvűség atmoszférájából fog teljes erővel végigzúgni hazánkon a tisztító vihar, mely elűzi a reakció fellegeit.

Nagyváradi Napló 1901. október 2.

275. FORRONGÁS A MEGYÉBEN

Ha igazak azok a megdöbbentően hangzó hírek, amelyek különösen a románlakta Bihar megyei községekből érkeznek most Nagyváradra, úgy váratlan meglepetéseket és izgalmas szenzációkat hozhat a mai választási harc. A tisztviselőket alkotmányos joguk jelentékeny részétől megfosztó új törvényt arra használták ki az ellenzéki kortesek, hogy a legostobább jelszavakkal fellázítsák a népet. Hetek óta kürtölik, hogy ha a negyvennyolc győzni fog, nem kell adót fizetni, felosztják az urak földjét, erdeit, legelőjét. Ezzel a vakmerő fanatizálással szemben teljesen tehetetlenül állanak Széll Kálmán úr kegyelméből a nép vezetésére és felvilágosítására hivatott állami és közigazgatási tisztviselők, mivel a nemzeti párt által megalkotott új választási törvény eltiltja őket a választók legcsekélyebb befolyásolásától, és azoknak kijózanosításától, felvilágosításától.

A Rosslán megtörtént zavargásról már írtunk. Ott a fellázadt románság vasvillával akarta agyonverni Fassie Tódor volt képviselőt, aki üldözői elől az erdőbe menekült, ahonnan csak a csendőrök tudták kiszabadítani éjféltájban. Ehhez hasonló módon vannak fanatizálva a választók a többi kerületekben, úgyhogy nincsen kizárva az a lehetőség se a jelenlegi viszonyok mellett, hogy kivéve Telegdi Józsefet, akinek nincs ellenjelöltje, megbuknak az összes szabadelvű párti jelöltek Bihar megyében.

És bármilyen súlyos veszteségét is fogja ez jelenteni a szabadelvűségnek, nem nagyon fogjuk fájlalni e bukást. Ha akkor, midőn Széll Kálmán a nemzeti párt óhajtása szerint új körmönfont törvényeket hozott a régi szabadelvűek kibuktatására, és a régi szabadelvűek, élükön Tisza István gróffal eléggé gyávák voltak megszavazni a saját halálos ítéletüket, sőt meghunyászkodva még hozsannákat is zengtek Széll Kálmánnak - megérdemlik a bukást. Még az a szabadelvű közvélemény sem fogja őket sajnálni, mely különben vallja az ő elveiket, és szerette volna, ha az elveket diadalra is viszik - de természetesen Széll Kálmánnal szemben.

Nagyváradi Napló 1901. október 2.

276. HOFFMANN MESÉI

Offenbach ünneppé tesz minden estét a mi színházunkban. A tavalyi sikerekben éppenséggel nem túl gazdag színházi szezonból is Hoffmann meséihez a legigazabb siker emléke fűződik.

Előkelő, disztingvált közönséget vonzott tegnap este is a csodálatos zsidó legmisztikusabb alkotása.

Az előadás pedig talán még több illúziót keltő, pompásabb volt, mint tavaly. Ezúttal tenorista Hoffmannunk volt. Az új tenorista Hunfy Imre. Kifogástalan énekes, biztos erő, ezt bizonyította be második föllépésével is. Székely Irénnek nincs tán tartalmasabb, művészibb alakítása a híres hármas szerepnél. Csodaszép hangjához méltó volt minden kis vonás. Ez az alakítás befejezett, minden kritikát leszerelő.

Csatár Győző, az új Crespel, régi jeles színész. Bár hanganyaga megfogyott már, s még mindig kiváló énekes erő.

Pintér Imre Lindorfa a kitűnő művésznek híres szerepe, Lányi Edit, Nyárai, Bérczi a legszerencsésebben töltötték be helyeiket. Sok taps, sok lelkesedés volt. Karok, zenekar fegyelmezettek. Müller, az új karmester jól mutatkozott be.

Nagyváradi Napló 1901. október 2.

277. DELILA

- Kacziány Viola bemutatkozója -

Az első este az új szezonban, mikor a közönséget érdekli a színház. "Inter arma" voltunk eddig, a politika lefoglalt mindenkit.

Szinte bűnbánóan, penitenciával "dolgoztuk" be aztán tegnap magunkat a színházi lázba, mely különben visszatérő, kedves betegsége a nagyváradi közönségnek.

Ez az első lázas este elég érdekes s elég lázas volt. Bemutatkozó. Egy fiatal művészleány költözködött be a nagyváradi színpadra, s - már előre eláruljuk - mindannyiunk szimpátiájába. Kacziány Viola mutatkozott be, s egy nagyon ócska, nagyon naiv darabban bájolt el bennünket színes fiatalságával, s ennél a fiatalságnál bámulatba ejtő rafinériájával a színpadi hatás művészetének. Fiatal leány még. Sok van benne a fiatalság szertelenségéből. Rendkívül érdekes, bájos jelenség.

Nagyon hasonlít Márkus Emmához, s tőle tanult el igen sok színpadi fogást, ami semmi esetre sem hiba. Orgánuma kedves, lágy és színes. Intelligenciája sok, s a mesterségét naiv hittel, lelkesedéssel kezeli, ami okvetlen kelléke a színészhaladásnak.

A nagyváradi közönség tüntető szimpátiával fogadta Kacziány kisasszonyt. Ha vasfüggönyünk volna, talán vastapsot is kap. Vegye ezt a szimpátiát bátorításnak, s váltsa be azokat a reményeket, amiket mi az ő igen értékes, becses talentumához fűzünk.

Ami az ócska darab előadását illeti, az fölös ambíciót mutatott. Deésy igen gyenge volt. Pataky elegáns redingotban lovagló pálcával tüntetett. Kulinyi Mariska, Peterdy, Krasznay jók voltak. A közönség a darab egy-egy nagyobb ostobaságán pompásan derült.

Nagyváradi Napló 1901. október 5.

278. TRUBADÚR

Sajnáljuk, hogy ilyen ócskaság volt az első operaelőadás. Még az sem vigasztalt ezért, hogy az előadás jó volt, kiváló jó. Talán jobb, mint a darab tavalyi előadása, Székely Irén és Székely Anna vetekedtek a kiválóságban. Hunfy Imre, bár nem volt különösen diszponálva, s Pintér Imre szintén a legelfogadhatóbbat nyújtották. Zenekar, karok is jók. A közönség majdnem megtöltötte a színházat.

Nagyváradi Napló 1901. október 6.

279. TARTALÉKOS FÉRJ

- Rákosi és Guthi bohózata, a Szigligeti Színház premierje 1901. október 8-án -

Milyen rossz darab lehet a Sasok, ha csak annyival rosszabb a Tartalékos férj-nél, amennyivel ez rosszabb a Napóleon öcsém-nél!

A Rákosi-Guthi cég sok reménnyel jegyezte be magát, de sehogy se prosperál...

Ha a pompás, rafinált, francia mesterektől tanultak, igen rossz tanítványok. Ha pedig eredeti magyar humor és bohóság a Rákosi és Guthi cégé, akkor süssék meg a magyar jókedvet.

Dehát egyik sem áll. A franciák csak képtelenségeikkel emlékeztetnek magukra a Rákosiék darabjában. Az Otthon, a budapesti aszfalt és kávéházak ötletei és vicceinek összeszedői a Rákosi-Guthi cég beltagjai.

Brieux szenzációs Bölcső-jének parodizált ötlete volna tán az útszéli viccekből összetákolt darab magva.

A férj mellett az anyós és leánya készenlétben tartanak egy tartalékos férjet, a menyecske egy régi, de buta udvarlóját, ki természetesen aktiváltatásán dolgozik. A kikapós após, a cseh zongoramester, a feleséggé emelt volt színinövendék, a magán tánc- és énektanár mint megcsalt férj és a Napóleon öcsém súgójának a mása, a konfidens s az összekuszált ügyek kigabalyításának sziszifuszi munkájával megbízott inas, a pof-ember, ki a kibickedéseknél kapott pofonokból él, és még egy sereg szörnyű karikatúra szekundálnak ehhez, a viccek özönéből csak néha kitetsző helyzethez.

Kacagni azért rengeteget lehet az ismerős és ismeretlen, de egyformán vad ötleteken. De már a második felvonás végén unjuk a dolgot, s bosszankodunk, hogy nekünk ilyen nem egyenes úton mondják el a vicceiket Rákosi és Guthi urak.

A darab alakjait sok ötletességgel hozták a színpadra a nagyváradi színészek.

A hölgyek közül Benkő Jolán, P. Szép Olga s E. Kovács Mariska a legszeretetreméltóbb ambícióval játszottak.

Az urak közül Bognár János annyi művészetet, ötletet, ambíciót vitt bele a kikapós após szerepébe, amennyit az egész darab nem érdemelt. Nyárai rendes éretlenségeitől s ízléstelenségeitől eltekintve mulatságos volt, Szarvasi, Pataky, Füredi, Bérczi, Erdélyi mindannyian komolyan vették a dolgukat, amit ne tessék gúnynak venni. A darabot ma megismétlik.

Nagyváradi Napló 1901. október 9.

280. SZERZETESEK BEÖZÖNLÉSE

Rövid idő óta sajátságos áramlat uralkodik a művelt nyugaton. Megrendszabályozzák a papokat, mint akik túl sok földi javakat szedtek össze, de vagyonosodásuk nem állt arányban hazaszeretetükkel, s politizálásuk csak veszedelem volt a népre.

Nap-nap után érkezik a hír, hogy francia szerzetesrendek odahagyják országukat, s más alkalmas talaj után néznek. Inkább kivándorolnak, semhogy az új rendszabályoknak alávessék magukat.

Spanyolországból, a legkatolikusabb államból is mind sűrűbben papok elleni zavargásokról ad hírt a távíró.

Mit tesznek tehát a különféle szerzetesrendek? Új és alkalmasabb területet keresnek működésük színteréül, és sajnos, ezen új területet Magyarországon kezdik felfedezni. A jezsuiták máris nagy földterületeket vásárolnak nálunk és Ausztriában, a kormány pedig letelepedésüket nem gátolja meg. Hogy a fekete had beözönlése mit fog eredményezni, az még a jövő titka, de hogy áldásos nem lesz, az bizonyos.

Budapesti tudósítónk jelenti, hogy a gráci Paulai Szent Vincéről nevezett lazarista kongregáció kérvénnyel fordult a főváros tanácsához, amelyben egy rendház és egy templom felállítását kérik s ehhez a várostól százezer korona szubvenciót.

A székesfőváros közgyűlése tegnap tárgyalta ezt az érdekes kérvényt, amelynek folyamán a jogügyi bizottság a kérelmet teljesíthetőnek véleményezte. A templom helyéül a IX. kerületet jelölik ki, miután nézetük szerint ezen terület lakossága szocialista tanokkal annyira telítve van, hogy egy templom felállításával a nép vallásosságát terjeszteni szükséges.

A vita vége az lett, hogy az engedélyt megadták. Mindennap kapunk újabb beözönlésről, telepedésről hírt. Sőt itt bent Magyarországon föltámasztanak egy rég eltörölt rendet, a pálosok rendjét.

Mindez igazolja, amiket mi régen hirdetünk. A klerikalizmus itt Magyarországon készül tanyát verni, s innen akar a felvilágosodással küzdeni.

...Budapesten a szocialisták ellen játszották tegnap ki a lazarista barátokat. Vajha rossz jósok volnánk, de megérjük még, hogy a fekete lobogót nem gyűrheti le a szocialista veres lobogón kívül semmi ebben az országban.

Széll úr nem bánja, ha a világ összes csuhása itt ver tanyát. Ő szálláscsináló...

Nagyváradi Napló 1901. október 18.

281. SZERZETESEK BEÖZÖNLÉSE

Felső jóváhagyás, titkos akarat - mint többször írtuk - megnyitja ezt az országot az idegen klerikális elemeknek is, és szállást nyújt a külföld minden szerzetes barátjának is. És meg fog indulni ismét egy fekete sereg a magyar főváros felé. Grácból, Innsbruckból vagy valamelyik osztrák városból, ahol már eléggé elterjesztették a sötétség tanait, ide jönnek hozzánk, hogy idegen eszméket hintsenek el a magyar főváros népe között. És sorra jönnek a többi vidéki városok ezután. Új Spanyolország lesz ebből az országból. A szociális kérdés pedig meg lesz oldva. Mert addig éhen hal és a betegségtől és a nyomortól el fog pusztulni az a sok ember, akik most arról álmodoznak, hogy Budapest vezetőinek van érzéke a tömegek joga és saját kötelességeik iránt... Egan Edéket pedig csak a kazárok számára tud nevelni a magyar atmoszféra.

Nagyváradi Napló 1901. október 19.

282. A SZÍNÜGYI BIZOTTSÁG ÜLÉSE

A színügyi bizottság tegnap este rövid, de annál inkább úgynevezett "viharos" ülést tartott. Keletkezett pedig ez a vihar oly módon, hogy a színügyi bizottság elnöke az ülést a színigazgató hivatalos helyiségébe hívta össze, ami ellen Várady Zsigmond dr. kelt ki erős szavakkal, majd később a szenvedélyek csillapultával állandó derültség közben javasolta jövendőre tanácskozási helyül a fogyasztási adóhivatalt, vagy a Pecesor egyik helyiségét.

Az ülés lefolyásáról tudósítónk következőket írja: a városi színügyi bizottság újjáalakulása óta tegnap este 6 órakor tartotta meg első ülését a színigazgató hivatalos helyiségében, Hoványi Géza dr. elnöklése alatt jelen voltak: Mezey Mihály, Farkas Izidor, Rimler Károly, Munk Béla dr., Stark Gyula, Várady Zsigmond, Komlóssy József, Beczkay Lajos, Kunz Gusztáv és Somogyi Károly színigazgató.

Elnök az ülés megnyitása után előterjesztette, hogy Somogyi Károly színigazgató engedélyt kér a repülőbalett vendégszereplésére, és pedig e hó 26-ától kezdve öt estén keresztül a rendes helyárak és műsor mellett. Maga részéről a szerzett információk alapján az engedély megadását javasolja.

Farkas Izidor megadja az engedélyt, mert a gyenge heti műsor mellett legalább lesz valami, ami vonzerővel bír a közönségre. Attól fél, hogy a közönség ilyen és hasonló műsor mellett teljesen elszokik a színháztól, ez pedig a Szigligeti Színháznak nemcsak anyagi, hanem erkölcsi kárát jelenti.

Somogyi Károly kijelenti, hogy jövőben rohamosan adatja elő az újdonságokat és jobb darabokat.

Farkas Izidor nem rohamosan előadott újdonságot, hanem változatos műsort kér. A repülő balettre az engedélyt - ismétli - megadja.

Várady Zsigmond dr. kijelenti, hogy a nagy füst miatt nem tud beszélni, annyit azonban röviden kijelent, hogy tiltakozik minden olyan törekvés ellen, mely végeredményében a színpadot brettlivé alacsonyítaná, és éppen ezért az engedélyt nem adja meg.

Szavazás alá kerülvén a kérdés, az engedélyt két szó ellen megadta a bizottság.

Ezután Várady Zsigmond dr. szólalt fel, s erélyes szavakkal tiltakozott az ellen, hogy a színügyi bizottság elnöke egy ilyen komoly gyűlést olyan helyre hívjon össze, hol a szűk hely miatt és szék hiányában le nem ülhet a bizottsági tag, és a füstfelleg miatt beszélni nem tud. Éppen ezért nem szól többé a tárgyhoz, s azt majd olyan helyen mondja el, ahol a bizottság komolyságához illő helyen tart ülést.

Hoványi Géza dr. kijelenti, hogy a szabályrendelet értelmében joga van saját belátásához képest összehívni az ülést, s ebben magát befolyásolni nem hagyja.

Várady Zsigmond dr.: Mivel a bizottsági elnök úrnak erre joga van, jövőre nézve indítványozom a fogyasztási adóhivatal helyiségét, vagy a Pecesor egyik lakóházát...

Derültség közben távozott erre Várady Zsigmond dr., s a bizottsági tagok sűrű füstfelhőben beszélgettek tovább...

Nagyváradi Napló 1901. október 22.

283. KIVÁNDORLÁS ÉS VÁLASZTÁS

A lapok odavannak a csodálkozástól: mi lehet az oka, hogy egy idő óta megszűnt a kivándorlás. Egy hónap óta ugyanis alig néhány útlevelet váltottak ki Magyarországon. Hogy lehet ezen csodálkozni, mikor az ok olyan kézenfekvő. Hát persze, hogy nem vándorolnak... Ki bolond, hogy Magyarországon éppen a választások idején gondoljon a kivándorlásra. Hiszen ilyenkor Eldorádó ez az ország. Pénzt keres, eszik, iszik, vigad a legkisebb korú honpolgár is. Ebben aztán benne van a morál. Hogy a kivándorlás megszűnjék, tessék évenként választani a képviselő urakat. Ez könnyű, olcsó és pompás megoldása volna a kivándorlás problémájának.

Nagyváradi Napló 1901. október 24.

284. CORIOLANUS

Szinte idegenszerűleg hat már ránk a sok modern fércmunka után egy Shakespeare-előadás, és mi tűrés-tagadás, bizony csöndes mosollyal hallgatjuk a római tribunok és gladiátorok heves deklamálását, amelyet gyönyörűséggel élvezett és sürgetett a művészi nívó érdekében a régi jó publikum. De a derűs felvonásközök dacára is igen helyesnek tartjuk, hogy olykor ilyen klasszikus régi művet is felvegyenek a repertoárba, már csak az ifjúság kedvéért is, mely eléggé tiszta és romlatlan kedélyű ahhoz, hogy lelkesedjék a nagy pátosszal elszavalt jambusokon.

Egyebekben pedig Coriolanus előadása ismét alkalmat adott egy komolyabb törekvésű színész-egyéniségnek arra, hogy mély tanulmányáról, nemesebb tehetségéről - ha szegényes, kirívó keretben is - tanúságot tegyen. Peterdy Sándor csak az új, könnyebb, értéktelen művészi alakítások divatjának tulajdoníthatja, hogy ma nincs ott, ahová őt becses tehetsége predesztinálja - a Nemzeti Színházban. Így vidéken vajmi ritkán jut alkalma arra, hogy egy igazán tehetségének megfelelő és oly szerephez jusson, melyben ő a szerepet, s a szerep az ő összes művészi képességeit megfelelően kiemelhesse. A csekély számú közönség hálásan és élvezettel hallgatta a halhatatlan angol költő örökéletű művének címszerepét a Peterdy átgondolt alakításában. Shakespeare-t vagy jól kell adni, vagy sehogy, de adni kell, mondta a nemzeti színházi intendáns minőségében az öreg Podmaniczky báró, és Peterdyn éppen nem múlt, hogy a nemzet bárójának kívánsága Nagyváradon ezúttal nem mehetett a jogos kívánság első része szerint teljesedésbe. Coriolanus-ból igazán csakis Coriolanust láttuk: a gőgösségig büszke római főurat, aki egyformán nagy volt a mágnás dölyfe s a hazafiérzés felülkerekedése kitöréseiben.

Különösen ki kell emelnünk Coriolan anyjával való találkozását, melyben valóban tragikai fönség nyilatkozott meg. A többi szereplők közül Somogyi[né] (Volumnia), Krasznay Viola (Virgilia) és Bognár János (Cominius) közreműködéséről emlékezhetünk meg őszinte elismeréssel.

Nagyváradi Napló 1901. október 26.

285. A REPÜLŐBALETT

- Trubadúr után -

Az öreg Trubadúr tegnap is nyújtott annyi élvezetet, mint másszor. Azaz nyújthatott volna, mert ismét pompás és zavartalan volt az egész előadás. De ideges és figyelmetlen volt a publikum. A zsúfolt ház a balettet várta, mely repül. A balettet, mely duplán balett lévén, a teremtés remekéből itt az is látható, amellyel a hitvány "földi" balett a földhöz támaszkodik. Hát a látvány csinos volt, s a kis hölgyek is csinosak. A láthatatlan gép s a drót kitűnően működött, és azt a tetszetős illúziót keltették a nézőben, mintha a bájos balett-hölgyek valóban röpködtek volna fehér angyalszárnyaikkal. A színpadon erdő-díszlet, s a szárnyas tündérkék csoportokat csináltak a levegőben, s lenge fátyolukkal egy pár igen csinos képet is. Közben a zenekar tánc-nótát játszott. Az egész látványosság egy kis negyedórát tart, de érdekes és érdemes. A közönség igen megtapsolta a csinos hölgyikéket, kik ma kétszer is be fogják mutatni sajátos tudományukat.

Nagyváradi Napló 1901. október 27.

286. A SZÍNÜGYI BIZOTTSÁG ÜLÉSE

- A novemberi műsor -

A színügyi bizottság ez alkalommal rendes szokása ellenére a hónap elején tartotta meg ülését, melynek egyetlen kitűzött tárgya volt: a rendes havi műsor. A múltkori tanácskozás hangulata arra engedett következtetni, hogy ugyancsak kemény bírálatnak lesz alávetve a műsor, és ebből a bírálatból majd derekasan kiveszi a részét Somogyi direktor is. A jóslat azonban nem vált be, mert Somogyi direktor az ő előzékeny titkárját, Erdélyi Miklóst küldte maga helyett az előre várt harcba, s küldött vele fegyverül egy olyan hatalmas műsort, mely minden dicséret nélkül legyen mondva, páratlanul áll a maga nemében. Ez a fegyver bevált: megbékítette még a legdühösebb ellenzékieket is. Még Farkas Izidor is meg volt vele elégedve, ki a rengeteg premier hallatára biztatólag mosolygott a szerény Erdélyire, ki körülbelül így gondolkozhatott:

- Hiszen ezek az urak nem is olyan haragosak, mint az én gazdám mondta. Csak ígérni kell nekik - s a többi a mi dolgunk!

Ami pedig az ígéretet illeti, az volt bőven. Kilenc újdonság, érdekes reprízek és mindez egy hónapra. Ott van a műsorban a régen emlegetett Cyrano, amely teljesen párizsi mintákra készült díszletekkel kerül színre. Ezt megelőzi egy operettújdonság, a San-Toy, majd következik Zaza, Menyem, New York szépe, Szívem, és a hónap végével a Vörös talár, a Nemzeti Színház mostani újdonsága.

Az eddigi ínséges napok után tehát a színház életében aranjuezi napok következnek. Hogy azután mennyit tarthat be a direktor az ígéretből, az még a jövő titka, hanem annyi bizonyos, hogy kapott érte a bizottság részéről olyan dicséretet, amelyet bízvást mondhatjuk, még eddig nem kapott.

Az ülés lefolyásáról a tudósítást elhagytuk.

Nagyváradi Napló 1901. november 3.

287. UTOLSÓ SZERELEM

Hogy mostanában divatba jöttek a fehér esték, kellően trenírozva, pompásan tudtuk tegnap este élvezni Dóczy édes, verses romantikus víg darabját. Elég szép közönség is gyűlt össze. A színészek kedvvel játszottak, s a hölgyek, főként Kacziány Viola, E. Kovács Mariska, S. Nagy Júlia, Szohner Olga és P. Szép Olga is jól és kedvesen játszottak. Az urak közül Peterdy, Bognár s Bérczi voltak kifogástalanok, Pataky, Deésy igen ügyetlenkedtek. A közönség nagyon jól mulatott.

Nagyváradi Napló 1901. november 5.

288. AZ ÁLLAMFOGHÁZ LAKÓI

Mostanában állandóan népes a szegedi államfogház, honnan a napokban tért vissza két nagyváradi államfogoly. Csak a minap utalt Szegedre az igazságügyi miniszter egy sereg jogerősen elítélt államfoglyot, s tegnap ismét érkezett egy csapat beutalás. A lovagfogházba az évre beutaltattak: Kubin Imre óbecsei gyógyszerész, Horváth Kamilló dévai ügyvéd, Karton Zsigmond bihartordai uradalmi számtartó, Rózsa Lőrinc aljegyző, Szentiványi Gábor marossólyomi földbirtokos, Vaályi Gyula budapesti mérnök, Serbán Szilárd körösbányai földbirtokos, Fried Sándor budapesti mérnök, Orbán Gyula dr. halasi orvos, Bíró Lajos nagyváradi hírlapírónak január 1-ig halasztást adott az igazságügyminiszter. Ugyanakkorra kéri büntetése kitöltését Ady Endre is, kire öt napi államfogházat szabott volt párviadalért a debreceni törvényszék, s most utolsó fórumon a Kúria.

Nagyváradi Napló 1901. november 8.

289. KÉT ÜNNEPELT

Szimpatikusabb, érdekesebb ünnepet régen nem ültek Nagyváradon, mint vasárnap napján. A nagyváradi Kereskedelmi Csarnok rendezte ezt az ünnepet elnökének, Reismann Mórnak húszéves, alelnökének, Hoványi Géza dr.-nak tízéves működése, illetve működéseik évfordulója alkalmából.

Előttünk sok körülmény teszi becsessé ezt a kettős jubileumot. Legeslegelső sorban az a nagy fontosság, melyet a nagyváradi kereskedelmi élet minden jelentős mozzanatának legátértettebb és legtöbb hittel lelkesedő módon tulajdonítunk. Szimpatikussá tette a jubileumot az ünneplés lelke és lényege is. Mikor ebben a jubileumos országban haszontalan honatyák, tradicionális és felfújt nagyságok, mindenrendű és rangú stréberek jubileumhoz, ünnepléshez jutnak, százszor becsesebb nekünk az igazi polgár-érdem, a hivalkodástalan munka, a tetteknek az érdeme, amit ünnepeltek egy Reismann Mórban.

Jól mondta Beöthy László dr. főispán, a jubilánsok ünneplésében egész Nagyvárad társadalma részt vett.

Mert a társadalomnak igazi érdemes harcosai, jelesei a Reismann Mórok, s nem a hivalkodó, lármázó, olcsó "vezetők". A magyar társadalomnak ilyen emberekre van nagy szüksége. Az ilyen emberekre, kik megértik a kor parancsszavát s a munka egyre növekvő versenyét - melyben ha részt nem kérünk magunknak - elvész ez a folyton csak szónokló és tervezgető kis ország.

Reismann Mór és Hoványi Géza dr. előtt meghajtjuk tisztelettel a lobogónkat. Reismann Mór a folytonos tevékeny haladás és a munka egész férfia. Hoványi Géza dr. pedig, ha nem minden politikai és társadalmi tevékenységét helyeseljük is, de szintén a munka embere, akinek nagy érdemei elvitathatatlanok. Ezt a mi rövid, de igaz, s önmagától jövő üdvözletünket szíves lelkességgel fűzzük a vasárnap elhangzott üdvözletekhez.

Nagyváradi Napló 1901. november 12.