ZSENGÉK, KÖTETBE NEM SOROLT ÉS HÁTRAHAGYOTT VERSEK

Töredékek

S őrült kaszás gyanánt a vad Halál
a gaz helyett virágokat kaszál

                   *

Vörösbort vérből és könnyel vizezve
adjatok a királynak

1914-1918

                   *

Künn kacag enyhe, tarka nyár
de bellül a szigoru tél nyög
agyamban mér és kalapál
szigorral egy iszonyu mérnök
ó rettenetes ez a tél
vonalakkal egyszinü tábla
ó zsarnok és rab aki mér
iszonyú a sivatag ábra

Különös, belső mérnök ez
esze van, de mégis gép csak
vakon kalapál és szögez
és minden ötlete jégcsap
Én vagyok, mégis idegen,
lélek, noha lelke nincsen
s bár puszta eszközöm nekem
ő tart iszonyú bilincsben

         Kis gyermek voltam, kis fiu
s a mérnök maga is az volt
         és játszva tervezett s hiu
diákos örömmel rajzolt
         S én még biztattam: "Jer diák
tervezz [nekem egyenkint] százat
         és rajzolj nekem Indiát
kifesteni mappa-tájat"
         De később azt mondtam neki:
"Rajzolj egy kertet utakkal
         lelkem a szellő beveti
szellőröpítette maggal
         Jól mérd ki az ágyásokat
hogy a burján föl ne verje
         s ha kedvesem meglátogat

1920 körül [?]

                   *

Hogy épited a falat újjá?
De a virágok már virulnak,
miket letapostak a csizmák
hátamon

                   *

májusi madarak füttye
majd fölveti a dombot

                   *

Nekem a tenger városok
kupola-bugyborékaikkal
csak látomások, szemtelen
torony-hullámaik hiába
feccsentik égnek

1923

                   *

Dombom, gömbölyűség
kertem, gyönyörűség
áldjon a derűs ég!

1924

                   *

Ma éjjel
mi uj jel
tűnik föl az égen?

Mi zúg ugy?
Az ég egy
nagy fekete tábla

1926 ősze

                   *

Hadd énekeljem meg kedvesemet,
amint a szilvát szedi
nem mint Éva hajdan

                   *

Óh, milyen jó az ember

És nemcsak a büntetéstől félnek;
nem tennék meg akkor se ha tudnák,
hogy teljesen büntetlen maradnak.
Nem! nem! ők nem tennék!

Vagy talán én megtenném?
Nem tenném!

                   *

E kutya homloka, mint egy nagyszerű
épület...

                   *

A nagy szélben a ponyvaszékek
földagadnak, mint a vitorlák.

                   *

S úgy képviseli az embert, mint egy pár
spanyolfal mögé állitott cipő

                   *

Minden éjjeli virág fehér.

                   *

Tavasszal mikor még alacsony
a mezők füve,
már ott sárgáll a kankalinok
népes serege

                   *

Mint egy alkalmazkodó,
Rugáshoz szokott zsidó

                   *

Az álom, ki semmit se tisztel
aki nem ismer semmi szentet

                   *

- Isten fizesse meg!
- Isten hallgassa meg!

1927. aug.

                   *

az Isten oly mágus
ki csodákat tesz, de
meg nem magyarázza

1928

                   *

Én már nem élek, régen meghaltam már
(Szívemben esztendők tudják hogy nem lehet
egyszerre élni és szeretni)

                   *

Égi hid
De te hidd
mert a hit
üdvözit.

                   *

Mint jóbarát, aki közel lakik
meglátogat gyakorta a halál.

1931

                   *

Morajait és illatait
az örök tengernek néha már
messziről érzem.

                   *

Sok kin gyötör álmomban és félébren
de az most kezd múlni
s elhalványúlni
e nap növő fényében

Boldogúlt ifjuságom
kikél a sírból érted.

1932

                   *

Dobd inkább azt a poharat a földre
melyben az emberek emléke van,
hadd folyjon el a füvön szétömölve
hol semmivé száritja sugaram.

                   *

A madár csapkod szárnyaival.
Bőven buggyan belőle a dal.
Ugy látszik, mintha játszana csak.
Óh rettenetes!
Óh rettenetes!
Dalol, dalol, s ide-oda csap.

Ki vagy, ki vagy, hogy játszani tudsz?
Veszély fenyeget, de mégse futsz.

1934-1941

                   *

Minden rossz ha vége rossz:
és az élet vége rossz...

Mit csináljunk, emberek?
Hazudjunk-e egeket?...

Ne hazudjunk, emberek!
Keressük az egeket!
Talán van még valami...
Be nehéz kimondani!...

                   *

Előbb az orgona nyílott, azután az akác.
S megszólal nemsokára hárfája a jázminoknak.
Jó lesz némán ülni a dombon.
Páncélomat kibontom.
Lelkemig fúj a szél, s a karcsú kóristák inognak.
Vendégek jönnek-mennek, és jön és megy az élet.
Én már csak így maradok, nagyon sokat tudok.

                   *

Emlékjelül eszméid győzedelmét
láttuk, vagy képzeltük csak, kelni már
sirod fölött... Ugy tündökölt az emlék
mint a tükörben égő napsugár.

                   *

Azért az élet megy tovább, noha
az emberagyból született vasak
emberagyakba visszaszállni készek.
Gépek ítéletnapja fenyeget.
De lásd, azért az élet megy tovább.
Sohasem volt a mainál vitézebb.

A beteg agy, a barbár tudomány,
higgadtan mint az öngyilkos esze...

                   *

Diákkoromban, örökké magamban,
szép utak hátán szabadon bolyongtam
Duna mentében, Tolna vármegyében,
meg-megpihenve eperfák tövében.
Égen a felhők, s a földön a földek

kockás kendői nyúltak és terültek,
nyúltak, terültek, köribém kerültek,
még a földek is szinte fölrepültek.

                   *

Oh be szeretnék verset írni, mint egy
diák ahogy irkál
kinek más terve vagy korlátja nincs egy
üres ív papirnál...

                   *

Egy patkány, mint egy hirtelen
mozduló kéz árnyéka, surran...

                   *

Az a férfi-őrület:
Se veled, se nélküled.

                   *

A pók utakat csinál magának a levegőben.

                   *

Az öröm szirmai leesnek, de alattuk érik már a gyümölcs.

                   *

Egy rejtelmes varázsu sipszó:
valami Circe vagy Kalipszó.

                   *

Öregek módján, mint a mézet
üvegen át - azaz hiszen
nyitva az ablak, s minde szépet
én tárt vonatból élvezem

Szemed és fogad fehére
hármas fényjelt vetett felém

vonatnak
a lejtőn fölszaladnak
bolond bocik és barikák

1937

                   *

Fáj nekem hogy fájok neked
De arról én nem tehetek

1938-1940 [?]

                   *

Valamikor nyugodtabb voltál:
jött ami jött, te nem siettél!
Mi lenne ha kávéd helyett
bölcs tejet innál, s lefeküdnél

                   *

Engem nagyobb sírás feszít ma
olyan sírás hogy hol egy csöpp a földre
hull könyeiből, könyek fája nőjön
és könyet záporozzon minden ág

                   *

Ady mondta: nem szabad sohse sírni
és mégis mennyit sírt szegény -
Nem őszintébb vagyok-e én?

                   *

Az a baj hogy túl sokáig éltem,
soká éltem, soká haldokoltam.

                   ***

Töredékek az Iskolai füzet-ből

1936-1939

Mint a gróf ki inasát
nem is embernek tekinti,
hanem valamilyen gépnek,
és ha ember: annál rosszabb:
kevésbbé használható...

                   *

A gleccserek kékesfehéren
csillognak a délsarki tenger
mélyfekete vizében.
Magány, határtalan magány.
Alattunk mélyen az örök jég.

                   *

... ahogy magáról az esőt lerázza,
mint keresztvizet egy dacos pogány,
kinek nem csillapul parázna láza,
bár a megváltás cseppje homlokán...

                   *

Lehet-e élni evvel a szeszélyes
érzékenységgel, evvel a bolond
reszketegséggel ebben a veszélyes
világban...?

                   *

Az alkony fagyos ollajával
lenyirta sörényét a napnak,
aranysörényét - most kopasz,
sima fejü...

                   *

Üljünk el hát rossz szivünkkel
s egy-két szomorú szivünkkel...

                   *

Mint szürke lovacska a hámba,
bebujok a szürke ruhámba.

                   *

Fogarason egyedül
megtanultam görögül.

                   *

Oly messze vagyok hogy már a szavam,
ugy tetszik, nem is lehet érthető
s magam is néha ugy nézem magam
mint régvalót akit a temető
takart el, s már csak az emlékezet
tud róla, melyben élő és halott
egyformán jár s kél, s olykor azt hiszed,
a holt is él, és viszontláthatod,

ha visszamégy a régi helyre, hol
annyiszor láttad azelőtt! De én...

                   *

Beteg vagyok, éves beteg,
nemcsak hogy elcsüggedek
A világtól elzárkózom
Levegőmben nincsen ózon.

                   *

Hadakozom a világgal s idővel
Óriásoknak szegülök ellene
Jégverésben állok meztelen
malmok acélzugását hallom
s remegő ujjaim közt görcsös tollam
szalmaszálam, egyetlen fegyverem

Magyarságom naiv gőgje fogytán
De magyarság eredendő veszélyi
fejem körül feketén tornyosodván,
szavaim súllyal és kínnal teremnek,
mint bölcsek szemén a nehéz könnyek,
vagy sűrü mézga a beteg fa odván.

                   *

Jönnek a rémségek
. . . . . . . . . . . . . .
Itt senki
senki, senki
senki, senki, senki
nem kivánja
. . . . . . . . . . . . . .
Mondd nékik,
ne felejtsék el,
hogy tele az élet
gyönyörüséggel...

                   *

Messze van innen az Óceán,
messze van az északi tenger,
messze vannak a friss szelek
(messze van a Szabadság)

                   *

Szólnak róla, de még egyelőre
nem emelkedett törvényerőre...

                   *

Vesszenek az Eduárdok!

                   *

Vérmező hollói
mondják: Kár, kár, kár.
Mért irod ezt versbe?
Sok vers irta már:
Kár, kár...

Szived nyugtalan volt
életed bohó
Rosszkor voltál félénk
és rosszkor mohó
Óh, óh...

                   *

Vörösréz az ablakon
Sárgaréz a falakon
(az esti nap)

                   *

Ha szeretnél, akkor szeretnél

                   *

Voltál étkem és borom
Szeretőm és doktorom
Kisasszonyom, asszonyom
puha meleg bársonyom
     aranyom

                   *

Futsz.
Szinészkedni tulságosan 
tudsz.

                   *

Tudod, mi áll előttem?
A fulladás.

                   *

Már alkonyul az életem...
Kellene még egy szerelem!

                   ***

[BABITS MIHÁLY VERS-ÁLMA]

Voltam édes sörte pörte
szélsöpört utcátokon
voltam alma, voltam körte
eltünő íz szátokon.

1941. márc. 31.