Az Otahajta

 
Levél egy nagyérdemű úrhoz

- - - - - - - - - - - -
Így gondolkodott magában
     Az egyűgyű Otahajta,
     Ki egykor egyet sohajta
Sorsán puszta kősziklában.

Ő látván, hogy szűz fényében
     A nap az ő partján jön fel,
     Az ő partján enyészik el
A tengernek kék vizében:

Azt gondolta csekély ésszel,
     Hogy egy-két vad kőszirt között
     E kis szigetbe kőltözött
A világ mind az öt résszel.

Hogy annak minden forgása,
     Baja csak abban végződik,
     Ha a szigethez verődik
A szomszéd tenger habzása.

Amely minthogy messze terjedt,
     Gondolta, hogy van valami
     Még arra, de nem tudja mi,
S annak tudására gerjedt...

De megúnván bőlcselkedni
     Tévelygő gondolatival,
     Elindúlt vadtársaival
A pusztákra, gyökért szedni. -

S hát, ím, víg kiáltásokra
     Rendűl meg a sziget tája;
     S egy európai gálya
Száll pompáson a partokra,

Melynek várából végtére
     Nyájas nézéssel kilépe
     A boldogabb világ népe
E sovány sziget szélére.

A több gyáva barbarusok
     Elfutottak félelemmel:
     De ez nézi meredt szemmel,
Milyen nyájas geniusok,

Akik vele fogtak kezet,
     Kiknek szívek oly jó, oly szent,
     Rólok s hazájokról mindent
Sohajtozva elkérdezett.

E jószívű idegenek,
     Ami csak szép valójába
     És csínos Európába,
Mindent előbeszéltenek. -

Az indus szemét könny telte;
     S mihelyt a boldog megyébe
     Hívták, - ugrott örömébe.
S barátit rendre ölelte.


D[ebreceni] Magyar Psyche[1]

 

A poétai és lakadalmi felség kegyelmével. Indúlt Páfusból.
Pénteken (die Veneris) Kisasszony havának 23-ikán 1795.

(1)

     A csatázó mezőkről

     Nussberg.[2] Decemb. 11d írják, hogy Feldmarsal Lieutenant
Liebesgott maga mellé vévén a ciprusi infánteriából két bataliont
Eroszokból és egy osztályt a serviai volontérokból, még aznap
kiindúlt, és a mi Literatúr-posztunkat addig attakírozta, hogy
General Offerhaus, Májor Plátó és Dragonyos Kapitány Cicero minden
officirjaival[3] s az egész Tusculana Regementtel a kemény tüzet nem
állhatván, reterálni kéntelenítettek, s maga is Professeúr a szivén
igen kemény sebet kapott, mindazáltal gyógyúlását várjuk. Az ellenség
a mi posztunkat elfoglalván, rajta mindjárt Szerelem Fáját állított, s
nagy Vive le Amour! kiáltások között beljebb nyomúlt.

     Mädchendorf. December 16-dikán Így ír egy levelező barátunk,
hogy a múlt csatába megsebesíttetett Proffesseúr halál[4]
regementjéből való apró fekete karabélyossai a veisenburgi lineákon
elmaschrirozván a Magyar Niederlandra beütöttek. "A csata (ezek a
privát levél szava) részünkről nem igen kemény volt, s a várat az öreg
comendáns, jóllehet még tovább is tarthatta volna, mindjárt általadta
capitulátióra, ahol is mindent, ami a várhoz tartozott, Professeúr
nevében elfoglaltunk. A mieink katonai symboluma e' volt: Clare, ou
la Mort!
"[5]

     Franciaország

     Párizs. Dec. 10d. Ma tett a házi jóra ügyelő Comissio némely
ártalmasokról panaszt a Convent előtt. "Hazafiak (így szólott az
egyik) ma van az a szerencsés nap, melyben jelenthetem tinéktek, hogy
a házi bóldogságnak ellenségei, kik már a Conciergerie-be vagynak,
utólsó szándékjokat füstbe menni szemlélték. A Respublica baráti
hízelkednek magoknak azzal, hogy sem Solitude, sem Morosite, sem
La Trappe, sem a Celibek Vendéje az ő közjóra való törekedéseknek
elrontására elég erővel nem bírhattak. Él ez a Respublica, s ebben sem
a házi dictátorság, sem a belső despotismus, sem semmi nem tész kárt,
valami a Constitutio ellen van: Él ez a Respublica, és ennek tagjai
megoszolhatatlanok. Éljen az egyenlőség, és ez a megoszolhatatlan
Respublica!

     A Convent decretálta 1.) Hogy ez a beszéd kinyomtattassék. 2.)
Hogy a foglyok a Hymenale forumnak általadattassanak. 3.) Hogy akik
a Respublicába bé nem állanak, vagy abból emigrálnak, vagy idegen
Constitutiót s aristocratismust vesznek be, mindazokra szorossan
vigyázzon a házi jóra ügyelő Comissio. Ezt követte a népnek tapsolása,
és mindenfelé ilyen kiáltás hallatott: Vive l'Egalité! Vive la
République
!

     Másnap a foglyok a Hymenale forum eleibe vitettek, ahol is St.
Amour
kérdőre vonván őket, procatorul előállott la Morie, s nagy
indúlatok között folyván az egész törvénytétel, csakugyan e' lett a
vége, hogy a sententia kimondatott reájok, s még aznap a Champagner
Piacon, ebéd után mindjárt legulotiniroztattak.

     Egy elólthatatlan tűzről van emlékezet a kűlső levelekben, melyről
már eddig egyebet nem tudhatunk, hanem 1.) hogy az ólthatatlan. 2.)
mindent egyszerre emésztő lánggal fut keresztűl. 3.) a Convent a
közjóra ügyelő Comissiónak adta által a megvizsgálásra. 4.) hogy
az ártalmasnak ítélte s veszedelmesnek az emberi nemzetségre nézve!
Én pedig egy eroticus író után ilyen értelmemet közölhetem róla az
érdemes Publicummal, hogy ez 1.) minden emberbe megvan. 2.) az
ifjúságnak eleitől fogva kezd éledni és sebes tűzzel éget. 3.) óltása
még veszedelmesebb. 4.) ezt ha óltani nem lehet, rejtegetni kell,
s csak egy hasonlóképpen égő személynek lehet kijelenteni, annak is
csak pap hírével. 5.) ezt csak a vénség jege ólthatja el, vagy ha
valaki a serráilba s hárembe igyekezik promotiót kapni. 6.) ezzel az
ólthatatlan tűzzel egész vigyázással kell járni a más szalmája körűl.
7.) ez az emberi nemzetségre nézve nemcsak nem ártalmas, hanem
hasznos, sőt elmúlhatatlanúl szükséges is.

     A neuvidi újság jegyzése

     A Rhédey palotával általellenbe egy telegrafus[6], melynek
kilátása Túrig határozódott. Most legközelebb ezen írás olvastatott
rajta, amint az ezen árkushoz ragasztott réztábla mutatja: Klára!
Légy hívem, mint én tenéked
. Melyre a túri paróchián lévő telegrafuson
ez látszatott: Szeretlek! tisztán, hóltig. A hír igen nagy sebességgel
repűlt, mindjárt tudva volt a két szívnél. A kis szerelmek űltek fel a
telegrafusokra s kötelét ők rángatták.

     Megbillent az a telegrafus is[7], amely a Kártigám palotája és a
jegenyefás Thuilleria között a Literaire Bastillének általellenébe
vagyon, és a Szívesség látván a telescopiumon ama jövendő boldog
együttélésnek minden gyönyörűségekkel kihímzett scénáját egy boldog ég
alatt hosszason kinyúlni, ilyen patriótai innepi igékre rángatta annak
köteleit:

     Éljen hát Budai Ésaiás, s vele
     Nyerjen díszt Ercsei Klárája kebele!

Amint mindezeket láthatni a réztáblán.

     Niederland

Nieuport. Már bizonyos nálunk, hogy a niederlandi statusok a frigyes
Belgium Constitutióját bevették, van is reménységünk, hogy attól el
nem állanak. A szövetség mind a két részről a követek előtt esküvéssel
erősíttetett meg, zálogokat is váltottak mind a két részről. A La
Tour
[8] könnyű seregét már el is indították, nagy készűletek vagynak
mindenfelé, ebből minden jókat várhatunk.

     Ánglia

London. Itt a Parlamentum még most is áll, a Felső Ház deputatiót
rendelt az Alsó Parlamentumhoz, ahonnan várják vissza őket Januarius
26-dikára a kívánt válasszal és az onnan viszontag kűldendő biztosokkal.
Ez jó lépés: örűlhet ennek egész Anglia.

     Egy anglus hajóskapitány, aki sok szép útazásairól már igen
nevezetessé tette magát, kiindúlván a Coock kapitánytól feltalált
Terra Concordiaeból[9], egynehány napi útazás után vígan szállott
ki a Caput bonae Speinél, s ott megtévén a szükséges készűleteket,
mindeneit reparáltatta; s a Terra del Fuegóban várván az időre
körűljárta az Amazonum Régiot, mely az ártatlan gyönyörűségnek
hazája, s kellemetes szelídség lakja örökös tavasszát. Itt talált
egy olyan kincsre, mely hosszas hajókázásival járó únalmait bőv
örömmel és méltó jutalommal bíztatta. Feltette ezt hajójába,
megindúlt, s boldog megelégedés mozgatta fáradt kórmányját. Három
állapodása volt, mindenikben új-új nemét érzette szerencséjének: első
volt Porto Santo, második Porto Bello, harmadik Porto Ricco,
kedves három kikötőhelyek Amerika napkeleti oldalain. Innen ment
ama nevezetes Promontoriumhoz, melynek neve is szent borzadással
hatotta meg lelkét: neve Capo Gratias a Dios. Feljebb hajózván
északra, eljutott Virginiába, hol sok kincsekkel rakodva, hazafelé
megindúlt örömkiáltások között, nyájas szellők lengedeztették feszűlt
vitorláit, s a lesimúlt habok tér útat engedtek szeretett hajójának.
A Vénus fia volt rámetszve, hatalmát esmerte Oceán. Így elére a
Fortunata Insulák közűl egybe, ott múlat most ez a nagy hajós,
várják 26d Januar, akkor köti ki hajóját az úgy nevezett the Paplan
szélére.[10]

     Spanyolország

     Ami az újságokban íratik, hogy Della Union esett volna, az nem
igaz: sőt inkább a rendet szépen viszi, s most malagai borral is
szolgált volna, de hallotta, hogy a tokaji is igen jó.

     Olaszország

     Neapolisból írják, hogy ott vagyon egy csudatévő szent ereklye,
- mely a szívfájást hathatós erejével elveszi, a hipokondriát,
melánkóliát elűzi, víg elmét ád, poétai ereje is mód nélkűl nagy
van, a szegényt gazdaggá, hatalmassá tészi, sok ha iszik belőle,
szarva nő[11], cornua sumit, barátság csinálásra is igen alkalmatos,
sat. Minden főbb vacsorákon, bálakba, solennitásokba, és kivált
- lakodalmakba el szokták vinni, szolgálnak belőle - mint más
szentségekből, - pénzért. Ára 2 arany. A neve - - - Lacryma
Christi.[12]

     Magyarország

     Debrecen. Jan. 14-dikén.[13] Itt nálunk a tojás oly módnélkűl
drága, hogy amit még atyáink sem értek, párja 4-5 krajcár, a
lakodalmak sokba kerűlnek, mert a laska, derelye csupa ráritás[14]
nálunk, a szegénység vagy ezek nélkűl ejti meg a lakzit, vagy csekély
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - a rostába maradt. - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - pedig sok a
lakodalom. Az ifjúságnak csak van kurázsija: de a kakasnak tám a
confortatio se használna, - - - - - - - - A hús olcsó, de a kenyér
igen drága. - A tél minálunk igen keményen viseli magát, majd két
hónapja, hogy a hó szűntelen esik, csupa téli kánikulánk van[15]:
oly rekkenő hideg, hogy a magános emberek féltik magokat a hidegtől,
s hogy meg ne vegye őket, egy barátságos alku s egy Isten
úgysegéljen
után egymás mellé búnak s úgy vexelezik a meleget.

     Erosz Birodalom[16]

     Az Erosz cárné parancsolatjára Herceg Amorov[17] négy linea
hajót és hat fragettákat kűld ki a Golfo di Fávorita tenger-öbölbe,
melyekbe a legdrágább portékákat rakatta. Az egyik tele van a
legfájinabb gyönyörűségekkel, melyekre nem mindenütt lehet szert
tenni; a másikba mind szerelmes csókok és ölelések vagynak lerakva,
számtalan Verschlágokba; a harmadik mind kellemetesség spiritussaival
telt hordókkal van megterhelve; negyedikben van külömb-külömbféle
drága portéka, ambrosia, nephente, méz, panacea, móly,
mirtus-productumok s egyéb afélék, ötödikben van a legjobb cyprusi
puskapor, mely egy szikrától is fellobban, s lángja örökké tart,
s a többi. Ezt hová kűldi, titokban vagyon, de könnyű eltalálni. A
köteleken apró szerelmek játszanak, s zászlóin B. E. és E. K. vagyon
egy öszvefogott kézzel, és ezen fejűlírással: - Az igaz szeretet
jutalma magától!
mely írást két kiterjesztett szárnyú galambok
tartanak. De erről másszor bővebben - -

     Lengyelország

     A lengyel contrallor rövid időn meg fog érkezni, egész muzsikával
énekelvén a nemzeti nótát: már meg is vagynak a rendelések tétetve
a legjobbféle magyarországi borokról, amelyeket leginkább kedvel az
említett lengyel contrallor. »Lengyel! Nótákat is vonj: Mert van
úrfi, kisasszony!«
- [18]

     Elegyes jegyzések

     A békesség a Tócó és Alsóberettyói hatalmasságok között megvan.
Választatott reá a két féltől egy a neutralista potentatorok közzűl
L* B*[19] úr, ez a két rész között örökös szövetséget csinált és szabad
commerciumot: végre mindeniket megeskettette, kik is kezet fogván
egymással, elfogadták a legszentebb hitet. S az utánavaló napokat
öröm között űlték meg.

     Gróf Vartenslében őnagysága főquártélyánál, s a császári
Naturae Curiosorum
Kabinétjánál igen nevezetes dolgok fognak történni
januarius 27-dikén. A fársángnak igen jeles actáit fogjuk szemlélni,
amint a külső vachterek observatoriumából tudjuk. Jelen fognak lenni
e pompás és ritka gyűlésen mindazok, valakiket ez közelebbről illet,
mindaddig, míg a főbb actorok a prosceniumba vonván magokat, a
Hymeneus kárpitja lefolyik.Egy emlékezetre méltó történetet ír egy
barátunk, hogy tudniillik bizonyos hazánkbeli tudós januarius 27-dikén
a gyermekeknek diót fog hinteni. Mely végre minden gyermekek innepi
ódákat tartoznak énekelni őnékie. A Magyar Psyche is sok szerencsét
kíván e tőle tisztelt nagy embernek. Örökös háladatossággal is
viseltetik azok eránt, akikben a jó szív s valódi érdem lakik: mások
ha azt tőle meg nem nyerik, attól van, hogy nem látja bennek azokat.

     Utópia[20]

     Narrnspielen. Kos havának 15-én. A Joh. Bapt. Rousseautól[21]
említett Morosofica Facultas most legközelebben adott ki egy matériát
00000 babarus jutalomra. A matéria ez: Vajon az asszonyok emberek-e,
vagy nem
? Némelyek már, amint halljuk, kezdik is mutogatni. Hanem
minthogy semmi controversiának elhatározásába az interresatus félnek
szava nem lehet: tehát minthogy itt emberekről van a szó, ebbe a
dologba bele nem szólhat - ember, nem is szólott még eddig az ideig.
Egy csakugyan Utópiában lakó Halbernarri író igyekezik ezt mostanába
megmutatni. Óhajtjuk ennek a disinterressatus írónak munkáját.
Különben is nem tudjuk, melyik csinál alábbvalót, az-e, aki tagadja,
vagy aki árkusokba mutogatja ezt, hogy: Kétszer kettő négy. - Erről
többet várunk Utópiából: minthogy itt ebbe a mi világunkba, ahol csak
a valóságok fordúlnak elő, ilyenekhez - hála legyen a jó és szép
gondolkozásnak, szerencsénk nem igen van. -

     Tudománybeli híradások

     Jelentik az érdemes publicumnak, hogy rövid időn igen jeles magyar
munka fog kijőni a sajtó alól, melyből nagyon sokat reménylhet a
nemzet. Ezt előfizetésre nem nyomtatják, mert a' nem igen szokott az
auctornak becsűletére szolgálni. - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - A többit a censor magának tartotta. - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - Várhatni ezen
nevezetes tudósnak több íly jeles szüleményjeit is: mert már különben
is megtette rá a szükséges készűleteket. - Az isten éltesse e tisztelt
hazánkfiát!

     T. T. mezőtúri prédikátor Ercsei Dániel úr, kiről a magyar
újságokban néhányszor volt emlékezet, a maga sacra philologiában
esméretes talentominak most egy új pédáját adta, tudniillik Ésaiás
mellé egy igen szép és ritka példájú munkát helyheztetett. Sokat
köszönhet itten m. b. T. T. Prof. Varjas úrnak. A nevezett prédikátor
úrnak vagyon igen jeles Poétai munkája is: ezt az utolsót a Psyche
írója
is jól esmeri...

     T. T. Pater Révai Miklós győri professor úr némely kőlteményes
maradványokat, ritka régiségeket és fragmenteket szép számmal adott
ki eddig az ideig, jelentvén egyszersmind azt a hazafiúi kívánságát,
mely szerént óhajtja, hogy valamely tudós magyar az ilyeneket
közönségessé tévén, mentse meg az elveszéstől. Én is azért kívántam
kedves nemzetemmel közleni egy olyan originalis darabot, amely nem
tökéletes ugyan, de van benne legalább olyan, amivel megérdemelhette
ezt a helyet, amely - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - -[22] Ez a darab tökéletességre nem mehetett
az Auctornak[23] reménytelen halála miatt, ő Bacchussal együtt
meghólt és eltemettetett, s végre nem vihette, amihez fogott.
Sajnálhatni, hogy így esett: de feltámadását nem várhatni, - mert
már meg is büszhödt, és valósággal nem alszik, hanem meghólt.

     De bizonyos reménység bíztat bennünket, hogy nemcsak az
autographumot rendbe szedni, hanem a literaturánk nagyobb díszére
folytatását is fogja közleni mindnyájunkkal, kik azt voltaképpen
óhajtjuk, a meghóltaknak érdemes successora... kit is ennek
teljesítésére igen kérünk, a szép tudományok nevébe kénszerítvén. A
jelentett darabot megkűldöttük érdemes olvasóinknak a Bibliotékában.

     Utólsó jegyzések

     Nyomtatott kopertával még mostan nem szolgálhattunk érdemes
olvasóink, jóllehet eléggé igyekeztünk benne, de nem lehetett,
minthogy a typographiába két sor kopertára való betű nem találtatott.
A közönséges typographiába kéntelenítettünk tehát próbálni, de
ott olyan feleletet kaptunk, hogy a communitástól instálljuk a
szabadságot.[24] Farsang végin tehát instantiát fogunk beadni,
hogy január 27-dikére szabad legyen kopertát nyomtattatnunk. -
Jegyzéseinket lásd a Bibliotékában.

     Psyche ugyan eljár az újsággal s pillangó-szárnyakon télvíz idején
is elviszi a fársángi újságokat: de olvasóinktól amellett megkívánja
a jutalmat[25], és aki ezt tőle megvonja, magának tulajdonítsa, ha a
férjének, Cupidónak, pisztolya rásűl. A szép feleség panassza hatalmas
rúgó!...

*

[1]   Psyché Cupido felesége. Lásd. Apul. Met. - Fulgent. - Montfaucon - la Fontaine.

[2]   Nussberg. Sparge marite nuces! Virgil.

[3]   Officina Ciceronis et Questiones Tusculanae.

[4]   Fekete betűk a fejér papiroson, a levélben.

[5]   Landau, ou la Mort!

[6]   A Louvre-palotával általellenbe van a Telegráf. Lásd Detsyt

[7]   Találós mese. Fejtse meg, aki Oedipus!

[8]   La Tour egy ausztriai nevezetes generális: de itt másra van célozás

[9]   Az itt megnevezett helyek, az Ázsiából, Afrika alatt, Amerika napkeleti részén egész Angliáig ilyen renddel vagynak helyheztetve, amint ezeket a mappába meg lehet látni

[10]   The Paplan anglus kikötőhely, amint a neve is mutatja

[11]   Tunc pauper cornua sumit. Horác

[12]   Lacryma Christi egy az Európának legnevezetesebb s a nagy asztaloknak legdrágább borai közzűl. Terem Neapolisba. Lásd a butelliákat

[13]   Magyar újságok

[14]   Még nincs a bibliotékába. Jó volna egy naturalis collectiót csinálni. Lennénk én procurátora -

[15]   Noctis Meridies. Catachresis! Lásd Feyert

[16]   Orosz birodalom. Eros. Szerelem. Lásd Anakreon Erósi Statisticáját

[17]   Herceg Amorov, mint Suvarov

[18]   Éppen mikor ezeket írtuk, akkor érkezett a F. Udvari Cancelláriáról egy sárga zsinóros kurir gyalog, jelentvén, hogy az említett lengyel contrallor minden muzsikai chorusával együtt elérkezett. És így futurum in perfecto debet poni, iuxta syntaxin Hebraicam. Lásd Schroedert!

[19]   L. B. Ez most nem azt teszi, hogy Lector Benevole, vagy Loco Sigilli: hanem teszi azt, amit kívánok, hogy valaki kitaláljon. Én adtam lumentet. - Az eskető volt Tiszt. Lévai Bálint uram; most már találja ki valaki!

[20]   Ezt az utópiai újságot egy jó barátunk közlötte velünk. Benne, amint látszik, van célozás azon nevezetes cívódásra, mely itt ezelőtt egynehány esztendőkkel hazánkban is felfordúlt: Vajon az asszonyok, (azaz az embereknek fele része,) emberek-é, vagy nem? - Most legközelebb fog kijönni Bécsben Trattner betűivel ilyen matériájú könyv, mintegy nyolc vagy kilenc árkusban in 8vo. Németországba is jött ki legközelebb egy ilyen könyv, pro et contra, már negyedszer is kellett kiadni. Oly kapós az ilyen dibdábság! - - - Különben ezen helyiségekről lásd az Utópia mappáját. Norimb. Fol.

[21]   J. B. Rousseau Francia poéta írt egy Morosophie nevű poemát. Más ettől J. J. Rousseau genevai civis

[22]   Lásd alább a Bibliothékában. Vígjáték

[23]   Én

[24]   Lásd Maittaire Annal. Typogr.

[25]   A jutalom a legnagyobb jutalom lesz, jó emlékezet s szívesség, nemcsak erre a félesztendőre, hanem egész életünk fél esztendeire is kell tenni. A K. K. Hof Lieb Amts Zeitungsexpedition. Pro Magyar Psyche

 

(2)

Magyar Múzsa

Nymphae, noster amor, Libethrides!
aut mihi carmen, Quale meo Codro,
concedite: - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - Aut si non possu-
mus omnes, Hic arguta sacra pendebit
fistula pinu!
Fiorenza, D. I. Giauar. 1795.

Strena, e festa epitalamica

In Occasione delle felicissime Nozze dei Nobilissimi ed Eximii Signori
D. ESAIA BUDAI Dottore nell' Filosofia, e Professore, della Storia ed
Eloquenza nel Collegio Riformato di Debrecino, citta Ongarese ec. e
D. CHIARA ERCEI figliuola del Reverendissimo Signore Daniele Ercei,
Pastor di Torino, Oppido d'Ongria.

Diva, vernanti residens Cythero,
Quae colis gratam Paphon, et virentem
Laeta cum Nymphis Amathunta lustras,
     Alma Dione!

Huc ades voto properante flavos
Myrteis crines resoluta sertis,
Huc ades, nectar roseisque fundens
     Basia labris.

Qualis ad pulchrum veniens Adonin
Cyprios olim petiisse saltus
Diceris, tales, Erycina ridens!
     Indue vultus.

Huc pharetrati veniant Amores
Aetheris blandi vada navigantes[1]
Flore Paestano: comitetur omnis
     Turba Jocorum.

Huc Voluptates veniant beatae,
Huc et optato pede Gratiarum
Laeta festivos veniat corona
     Dicere cantus!

Vos Hymen doctis foribus sonare
Nunc jubet Carmen Geniale Sponsis;
Nunc ubi blandas retulit tenebras
     Lucidus Hesper.

Dicite: »Aeternos agat hoc Par annos!«
Dicite: »Aeternos amet hoc Par annos,
Grata carpentes Veneris sub imo
     Gaudia corde.

Lustra viventes peragant beata,
Mutuo iungant thalamos amore,
Sera sic olim genibus propago
     Ludat avitis.«

Haec et aurato generosa Pallas
Reddidit plectro: sonuit canorum
Barbiton Musis: sonuit sacratis
     Collibus Echo.

Filidoro Benvenuto Blandusiense,
     Pastor Arcade.

[1] Aetheris blandi vada navigantes Flore Paestano -
A levegő égben rózsa virágon úszkálván. Lásd Gessnert


A szépség leánya

A hajnalcsillagnak, mely az első reggel
A több csillagokat húnytatja sereggel,
     S felszedvén az éjnek megrongyolt kárpitját,
     Kitárja a piros napkeletnek nyitját,
Halvány ezüst színnel tündöklő udvarán,
A kellemetesség mosolygó pitvarán
     Áll egy dicső templom, melyben a szépségnek
     Szíveket bájoló szövétneki égnek.
A mesterség benne ólcsítja a drágát,
A drága neveli annak méltóságát.
     Jáspis sziklákon áll smaragd menyezete,
     Az arany s a gyémánt csak külső szemete.
Körűlte mírtus-fák kásia bokrokkal
Szent árnyékot hintnek nyájas illatokkal.
     A rózsások között szerelmes platanok
     Zőldelnek, s ágaik mind hervadatlanok.
Az izzadó vesszők balsammal csepegnek,
Melyek a viola-tőlcsérbe peregnek,
     A játszva kerengő zefirek felvervén
     E kedves szagokat s egymásba kevervén,
Öröm-suttogással a fát szaladozzák
S a tiszta levegőt öszvebalsamozzák.
     Körűl, a liliom- és thim-patikába,
     Zsibongnak a méhek egy édes munkába.
Itt csinálnak olyan mézzel száz kast teli,
Mely a mi keserűbb mézünket mézeli.
     Ezüst szín habokkal túl egy forrás fakad,
     S egy széles kőszálról víg csergéssel szakad.
Partjait sok ezer virágok hímelik
S lesuhanó vizét csókokkal tisztelik.
     A szerelmes fűzfák hűs alját mellette
     Kellemes zőld pásit-bársony terítette,
Hol édesek szoktak lenni az alvások,
S csak gyönyörködtetők az álmodozások,
     Melyeket még jobban édesít messzéről
     A gerlicenyögés a fák tetejéről
S a fülemilének ékes éneklése,
A játszó pacsirta cifrázott zengése.
Körűl papagállyal zengenek határi,
Örömnótát sípol a tenglic s kanári,
     Melyeket sok ezer muzsikák kevernek,
     S a vőlgynek echói mindent visszavernek.
E víg koncerteken a szépség leányi,
Az érzékeny szívek imádott bálványi,
     Koszorúzva járnak s öröm-danolással
     Víg táncokat, öszve fogódzván egymással.
Nyájas etéziák körűltök lebegnek
S ruhájoknak vékony ködén enyelegnek.
     Az örömök velek tombolnak a fűbe,
     A szerelmek száz lest hánynak a sűrűbe.
A gyönyörűségek édes bágyadással
Enyelegnek, mint fél-álomba, egymással.
     A tréfák s a vídám nevetések sorral
     Kacagva repdesnek sokféle táborral.
Ámor egy zőld szőlő-lugas árnyékában
Fűzi a szíveket hosszú pórászában,
     Méreggel mézeli köszörűlt nyilait,
     Nevetéssel veti fel kalkulussait.
Bacchus kezet fogván vele a lugasba,
Borát kurjongatva önti a nagy hasba.[1]
     Kívűl a lugason fáklyát gyújt Himen.
     Triumfál a nyőstény mellé kerűlt hímen.
Ezek közt pirosló orcával s ajakkal
A délceg ifjúság jár felemelt nyakkal.
Kedves mátkájának pillogat szemébe
Az új szerelemmel gerjedező Hébe,[2]
     S hószínű karjait karjaiba fűzvén,
     Sétálgat, mosolyog, az únalmat űzvén.

*

Maga benn a szépség istenasszonykája
Szép, mint a felkelő reggelnek formája,
     Igéző súgárral fénylik mosolyogva,
     S minden teremtést tart aranyláncon fogva
Óltárán ég ezer szívnek áldozatja,
Mely a sohajtások füstét haboztatja.
     Fegyver nélkűl áll fel ennek köz hatalma.
     Elég erre egy szó, nem kell aranyalma.
Nyilait pillantás szárnyain hajítja,
Mely a szívnek belső rejtekit megnyitja,
     Térdre hullat mindent egy kézszorítással,
     Bőlcset is megbájol fél mosolyodással.
Ritka teremtésre fest ő olyan mázat,
Hogy remek lehessen rajta az ábrázat:
     De akire nyájas szemekkel tekintett
     S tisztább súgáriból reá bőven hintett:
Akármely fáradság azért kicsiny érdem:
Sőt fáradság nélkűl lehet-e, azt kérdem?
Van a többek között egy ifjú nimfája,
Mely szép újjainak egy remek munkája,
     Ki ha középszerű szépségekkel bírna:
     Pennám róla hosszas oratiót írna.
     De szépűljön ezzel az olyan ábrázat,
     Melyre vagy miniom, vagy vers kent szebb mázat.
Nem alacsonyítom szépségét meg azzal,
Hogy a dícséretet szórjam rá halmazzal.
     E' legyen legnagyobb magasztalására,
     Hogy csak azt mondom meg: ez - - - -
- - - - - - - - - - - - - Ercsei Klára!

     Írta: Szépligeti Édes József,
minden szépeknek igaz tisztelője
addig, ameddig az aesthetica kívánja.

[1] Önti a nagy hasba. Bacchust nagy potrohos hassal festik

[2] Hébe. Az ifjúságnak istenasszonya: Uxor fingitur Juventutis

 

Lakodalmi kar

Ifjak

Örűlj, tanúlt ifjú! nyugtató partjára
Értél futásodnak, örűlj: tiéd Klára!
     Örűlj! kösd myrtussal körűl homlokodat,
     Innepeld örömmel e vidám napodat.
Állj fel a partra-ért hajód árbocára,
Tekints fáradságos útad scénájára;
     S körűlnézvén minden eddig volt munkádon,
     Nyugtasd meg elfáradt szemedet Klárádon.
Akkor triumphusi örvendő énekkel
Bíztasd jobb órákról ölelő kezekkel.
     Boldog vagy! s ha mi is azt nem kedvellenénk,
     Ritka szerencsédet nagyon irígylenénk.
Most pedig örűlünk; s tőlünk az ajándék
Lesz egy lakodalmi jót kívánó szándék.
     Örűlj, tanúlt ifjú! nyugtató partjára
     Értél futásodnak, örűlj: tiéd Klára.

Szűzek

Szent öröm lepje meg ártatlan lelkedet,
Bóldognak mondhatunk, óh szép szűz! tégedet.
     A te szűz erkőlcsid díszes szépségeddel,
     Amit érdemlettek, dicsekedve vedd el.
Szerettek az egek, s megvan a méltó bér,
Egy oly bér, mely sok száz tálentumokat ér.
     Menjél kiterjesztett karral kebelébe,
     Így öntsd ki ártatlan lelkedet lelkébe:
Egy szűz nyájassággal rápillantó szemmel
Bíztasd holtig tartó igaz szerelemmel.
     Örűlj velünk, mi is, ímé, mind örűlünk,
     Rátok jót kívánó érzéssel hevűlünk.
Eddig kosaradat tőltöttük virággal,
Most már gyümőlcsökkel szagoskodó ággal.
     Szent öröm lepje meg ártatlan lelkedet,
     Bóldognak mondhatunk, óh szép szűz! tégedet.

Ifjak

Menyasszonnyá lettél, aki vóltál hajadon,
Pántlika helyett már konty van a hajadon.
     De azért virtusid díszét le nem bontja
     A menyasszony öszvesodrott kontya.
Sem komorabb idők reád nem borúlnak,
Hogy már a leányi nyájas nevek múlnak.
     Egy szőlő magába a nedves főldre dűl,
     A féreg is rágja, a béka is ráűl:
De ha fához érhet ölelő kezekkel,
Magosra felfuthat piros gerezdekkel,
     Akkor az fáradtra hint kedves álmokat,
     Édes nektárjával meg is újít sokat.
Mi látjuk ama szép scénát már előre,
Melyben boldog élted foly le jövendőre.
     Menyasszonnyá lettél, ki voltál hajadon,
     Pántlika helyett már konty van a hajadon.

Szűzek

Te is férjjé lettél, ki vóltál nőtelen,
Űlsz a bársonyból font asszonyi kötelen,
     De azért csak benned olyan lélek marad,
     Hogy a kalitkádba cseveg már madarad:
Nem fogják el házi gondjaid eszedet,
Nem únalmasabbá teszik életedet.
     Mert majd a régiség setét éjjeléből,
     A megúnt könyvháznak komor tömlöcéből
Gyönyörű lesz Klárád hajnalára menni
S a szerelem-házban magad kipihenni.
     Hozzá mégy; megelőz, nyájas szívvel örűl,
     Ott elmédről minden izzadást letörűl.
Akkor, óh mely édes lesz néked az élet,
Mikor a munka is gyönyörűsséggé lett!
     Te is férjjé lettél, ki vóltál nőtelen,
     Űlsz a bársonyból font asszonyi kötelen.

Mindnyájan

Örűljetek, kedves párok! egymásba fellelitek
Mindent, ami örvendésre indíthat; örvendjetek.
     Gyönyörűség kebelében tőltsétek a napokat,
     A kőlcsönös szerelemmel balsamozván azokat.
Érezzétek meg egymásba, mely nyájas tűz égeti[1]
Azt a szívet, amely más szív lángjait érezheti.
     Akkor habzó indúlattal és tisztelő hálával,
     A legforróbb szerelemnek egy szent kézfogásával
Álljatok meg megnyúgtató oltáránál Himennek,
Egymást ölelve mondjatok egy víg éneket ennek.
     Most pedig öröm zengjen harsogtató lármával.
     Vivat! Vivat! a vőlegény kedves menyasszonyával!
Vivat! még egyszer kiáltsák e szép párnak mindenek,
Vivant, akik őhozzájok ide gyűlekeztenek.
     Örvendjetek, kedves párok! egymásba fellelitek
     Mindent, ami örvendésre indíthat, örvendjetek!

[1] Ardua, quae pulchra

 

Házasodj meg: mert rosszúl jársz

Quod potest fieri per pauca, non debet
fieri per plura.

Klióval szűz Pazifaé!
     Pendítsed citerádat.
Bőlcs Priapus, ezek mellé
     Szállítsd szent múzsáidat.
Aganippe szent hegyéről,
A Helicon vize mellől
     Eljövén, segítsetek!

Elbeszélni következem
     Rigmusba már magam is,
Polyphemus,[1] a szerelem
     Kis istene mely hamis!
Mely gyilkos az a péterkés,
Mellyel a szívbe vermet vés
     S veterani barlangot.

Ezért egy igen nagy házon
     Mely nagy gyalázat esett!
Mikor benne báró Jázon
     Arany bundát keresett.
Ez a kutyásdi gyalázat
Lángba dönté ezt a házat, -
     S beleégett Medea.

Hát mikor a híres Dafnét
     Megszerette Minerva,
A bodzába bútt, de onnét
     Hajde, salva venia.
Régen ilyen érte Dafnét,
Ma is éri ilyen Rafnét,
     Míg firkál Raf: fűr Kinder.[2]
Nálunk is esik fársángba
     Gyakran olyanforma román,
Ha a dáma favorita
     S a gavér nagy kurtizán. - -
De ha ílyeket említünk,
Profanus auctorok leszünk:
     S kikasztrál Juventius.[3]
Hát még Trója miként jára
     Hajdan a görögöktől,
Hétesztendős háborúba
     Szenvedvén kivűl belől;
Minthogy elragadta Idát,
A török basa leányát
     A trójai plebanus.

Marsal Priam és Simois
     Miként attakírozák,
De a Trója sodromi is
     Bástyát hogy óltalmazák,
Míg az amazon-seregek
Császárostól elérkeztek
     Az Ajax vize mellől.

Végre a trójaiakat
     Hogy verék le fesztunggal,
Mikor Creusa megszaladt
     Centaurus társaival;
De Achilles a görögöt,
A rácot, örményt, törököt
     Kiágyúzá Trójából.

Végre miképpen Helena,
     A tengerek istene,
Az ostromlókhoz leszálla
     Rác kalugyer képibe;
Felvettette tíz mínával
Tróját és Trója azonnal
     Egy falóvá változott!

Íly veszedelmes Piritus
     Hát a szerelmeskedés,
Sok kárt csinált in his rebus
     Az a gonosz péterkés.
Nem jó ugyan magán lenni,
De másét sem jó szeretni.
     Ez egy házi scrupulus. - -

Megvan: lagzi, keresztelő
     Ennek legjobb flastroma.
Vőfit kell hívatni elő,
     S ma sógor, holnap koma.
A versbe is szép módi a',
Ha van benne cadentia[4]
     S egy sor olyan, mint másik.

*

[1]   A poétának gondolatja szerint a kis Amor Polyphemus. Ezt vagy a nagy képzelődés csinálja, vagy a nescio!

[2]   Rafnak munkái vagynak für Kinder, mint Geografia és Naturalis historia

[3]   Juventius S.J. Auctorum Castrator ipse incastratus. Sok van ilyen!

[4]   De csak két soros legyen ám a cadentia


(3)

Magyar Bibliotéka

Egy posthumus töredék

     Egy nevezetes fragmentummal kívánok szolgálni az érdemes
publicumnak, melyet ha egyéb becséért nem tarthatunk is, legalább
azért meglehet, amiért más diribdarab régiségeket. Egy esmeretes
írónak halála után maradott írásaiból való ez; amint látszik,
közönségesen produkálódott vólna. Ami híja van, én kipótolni
kívánom. Folytatni fogja a meghóltnak successora talám, talám.
Hogy pedig ez authenticum, ímé közöljük az authentizálóknak neveit is.

Coram me Stephano Kováts civem
Coram me Paulo Szabó, civis
Extrad. per Jur. Notar
Franc. Janótza