Hej, de tenger idő múlt el azóta, hogy ez történt. Idestova húsz esztendeje lesz. Elszédülök, ha visszatekintek rá.
De sok rossz esztendő; de sok nemszeretem nap.
De sokan elköltöztek mellőlem, akiknek öröm volt az élet, akikre mosolygott a jövendő. És én itt maradtam.
Alig találkozom már egy-egy magamhoz hasonló ősz alakkal a régi fényes időkből, amikre jólesik még visszaemlékezni s elmondani: – „Nem így volt az régen!”
…Néhány évvel ezelőtt sorra látogattam a hazai nagy államfogházakat. Voltam Szamosújvárott és Illaván, ahol a bűn arisztokráciája van összegyűjtve. Mindazok az alakok, akik tíz éven felül terjedő fogságra vannak elítélve, a halálbüntetésből kegyelem útján élő halottakká téve. Érdekes tanulmány az emberi élet éjszakájából.
Meglátogattam a Mária-Nostrát is. Ott a női elítéltek vannak.
A felügyelést apácák végzik.
Látogatást csak miniszteri rendelet mellett szabad tenni e fegyházban.
Ott példás rend uralkodik; a fegyencnőkkel igen jól bánnak. Végigvezettek a nappali termeken, ahol a fegyencek munkával vannak elfoglalva.
Egy hosszú teremben csupa fehér ruhát varrnak. A finomabb munkát végzőknek külön asztalkájuk van.
Egy ilyen asztalka előtt megálltam; egy nő varrt valami gyermekruhát.
Az a szabály, hogy mikor a látogató (aki csak magas engedély mellett jöhet ide) megállt egy fegyencnek az asztalánál, ez tartozik rögtön felállni a helyéről, s akár kérdezve, akár kérdezetlenül elmondani, mi vétségért s mennyi időre lett elítélve.
Ő is felkelt, mikor előtte megálltam.
Olyan fehér volt már a haja, mint az őszi ökörnyál, de a szemei most is a régi színváltozó tűzben égtek; még most is lángoló tengerszemek!
Komoran, egyhangúan elmondá, amivel tartozott:
– „Megöltem a férjemet. El vagyok ítélve élethosszig tartó fogságra”.
Élethosszig! – S az élet olyan hosszú!
– Nem tehetnék önnek az érdekében valamit?
– Köszönöm. – Jó nekem itt. – Nincs mit keresnem a világban.
Azzal visszaült a helyére, s folytatta a munkáját.
Szegény kis Erzsike.
Tavaly kaptam a haláláról értesítő levelet.
Az volt a kívánsága, hogy ezt velem tudassák; senki mással.
Szegény kis Erzsike! Most már én is feloldhatlak vétkednek terhe alól, ahogy a szent atyák mondják:
– – Ego te absolvo, ab omni vinculo, excommunicatione, suspensione, et interdictione, quantum possum, et tu indiges – ego te absolvo! Amen.