lesz lágy hús s mellé ifju karalábé
ökör hizik és nő a csalamádé
de az már a mi porunkból fakad
*
mint oroszlán, ki ketrecében bömböl
az öreg bácsi kerti útat döngöl
*
és testem végül megbetegedett
mert férfi vagyok és nem tudja senki,
még magam sem, hogy mennyit szenvedek.
*
Egész testében reszket, mint a gyermek,
kit rajtakaptak, hogy buktát lopott
*
vadász szemünkre lányok térde les
és haragomban megölnék egy tündért
holott talált és lukas életünkért
belátom - ölni meg nem érdemes.
*
mint locspocs-fényben a vastaligákkal
zörgő, seszinü alakok
ugy vonulnak a fejemen által
karácsonyesti gondolatok -
nem éppen olyanok hogy fönn az egekben
ily talicskákon hozzák a felhőhegyen
a havat libasorban kéklő seregben
az angyalok, hogy inség munka legyen -
nem, hanem
1935