Töprengett ősszel szilajon,
havazna gondolkodva most
s kemény fagy tiszta ablakán
dobol az ingerült idő.
Fuchs cégjegyző úr és neje
ideje ez, jelen idő,
ez a kovácsolt hideg,
e villanó, e kés-idő.
Nagy ezüstpénzdarab szava,
elhangzott merev pendülés
egy szörnyű márványasztalon
ez az idő, e nincs-idő.
Hol az az éles szélű kő?
Hol az a fagyos vasdarab?
Vágd bele, zúzd be, lépj belé!...
Ez az idő, ez az idő...