Ady Endre: Héjja-nász az avaron

A zöld dívánon ültem,
Nagy, zöld dívánon ültem.

Mellettem Léda, a céda,
Mellettem Léda, a céda.

Kánikula volt éppen,
Kánikula volt éppen.

Tompán a falra néztünk,
A nagy, barna falra néztünk.

És semmit sem csináltam...
És semmit sem csináltam...

Rokkanások az éjszakában

Marnak a bamba kanok,
Míg megrokkanok.
Fütyül reájuk dalom,
Bús dalom, új dalom!

Rokkanni, rokkanni fáj,
De jaj, muszáj,
Nagyot koppan a dalom,
Bús dalom, új dalom.

1907

Farkas Imre: Líra

Az illatos kis selyemkendőt,
Míg kacagott a bálterem,
Ott hordoztam, némán, kesergőn,
Szomorú, büszke szívemen.

Az illatos kis selyemkendőt,
Mely az én gyászom fátyola,
Itt esküszöm, bizonyos célra
Én nem használom, nem, soha!

1907

Endrődi Sándor: Anakreoni dal

Az átkos közügyektől
Szerényen elvonulva,
Mint jó költőkhöz illő,
Kik bokros érdemekkel
Lendítik a közérzést:
Igyunk tisztelt barátim
Finom Törley Talizmánt!
Pukkadjon és mukkanjon
És sustorogva szálljon
A pezsgő a plafondig.
Derűs, ám illedelmes
Jókedvünk bő nedűjét
Engedjük folyni jócskán!
Élc, szellemi röppentyű
Tisztes határaink közt
Sziporkázzék, ahogy tud.
S bár egy kicsit elázunk,
Legyen a gallér tiszta!

1907

Ábrányi Emil: Jogot a népnek

Jogot a népnek! Én is vallom ezt,
Testvéri hévvel én is hirdetem!
A jogtalanság tépi lelkemet
S könnyezve látja a nyomort szemem!
Vallásom az, hogy, mint Petőfi mondja,
Legyen szabadság mindenekfelett
És minden munkás, aki fárad, épít,
Mindennap szeljen egy kis kenyeret!

És így tovább, öt strófán keresztül.

1907

Erdős Renée: Sappho

Te vagy a párom. Te forró, te szép.
Hallgasson el most a langyos beszéd,
Csak takarjon el az ébenhajad.
A tested kell csak! Te kellesz magad!

Te vagy a párom. Te hiú, te nagy;
Te keleti véremnek vére vagy,
Csókolj, ahogy bírsz. Én hagyom magam,
Alázatosan, némán, ittasan!

Te vagy a párom. Kergess el, ha tudsz!
Mondd, hogy gyűlölsz! Én azt mondom: hazudsz!
Tied a vágyam, titkos ölelésem,
De hej, sokáig te se kellesz nékem!

1907

Csizmadia Sándor: Hajnalban

Megyek a büszke paloták során,
Elvtársi daccal, józan, szabadon,
Már pirkad a nap, ámbár még korán,
Körülbelül úgy öt óra vagyon!

Tütül a gyár, hever a tőke még,
Selyem párnáin hortyog vagy motyog,
A proletár a sárga gyárba lép,
Az arc tüzel és a gyomor korog.

Igen, igen! Míg a bitang herék
Élnek, mint vízben a hal vagy sirály,
Azalatt lendül a sok lendkerék,
Öcsém dolgozni, néném mosni jár!

1907

Nyár

Feleki Sándor:

Meleg van. A rét zöld és
Peng az éles kasza.
Kaszálnak a kaszálók
S este térnek haza.

Elnézem a kaszálást
S ajkam imát remeg.
Mily jó is lesz majd télen,
Ha sütnek kenyeret.

1907

Szabó Sándor:

A csalit hűs homályán
Bolyongok csöndesen
S szívemben kis virágként
Nyit szerelem.

A csalit hűs homályát
Fuvalom lengi át
S én is halkan rebegek
Estimát.

1907

Fülei Sz. Lajos:

Nyáron nyaralás van,
Igy van ez szokásban,
Nyaralnak Karlsbadban
Mari a Franzensbádban.

Pedig a dolognak
Helyes megoldása
A Tátra vagy Bártfa,
De főleg Szováta!

1907

Szegedi önarcképek

1

Mindenféle igazgató
Elszerződtet engem,
Én pediglen itt maradok,
De én nem szégyenlem.
Kicsi vagyok, majd megnövök
S leszek fővárosi,
Az én nevem, híres nevem
Kukorica, Kukorica Rózsi.

2

A szegedi humoristák
Mind belőlem élnek,
Én köteles híve vagyok
Minden nőszemélynek.
Városházban és színházban
Első helyen ülök,
Az én nevem, becses nevem
Kukorica, Kukorica Fülöp!

3

Az én szavam Isten szava,
Mert a néppel tartok,
Meginog a toronyalja,
Ha egyet rikkantok.
Sokat beszél az ember, míg
Feje lágya benő,
Az én nevem, ösmert nevem
Kukorica, Kukorica Benő!

4

Szeged város, híres város,
Tápéval határos,
Van is neki panamája
S ez az általános,
Én pediglen tisztogatok,
A dolgok így állván,
Az én nevem, régi nevem
Kukorica, Kukorica Kálmán.

5

Szűrdolmányom ezüst gomb és
Szegeden kultúra,
Mit tudják itt, mi fán terem
Preludium, fúga.
Mikor adnak itt operát,
Mely sok pénzt igényel?
Az én nevem, jeles nevem
Kukorica, Kukorica Péter!

6

A szegedi aranyifjú
Mind éntőlem retteg,
Én dobom ki én veszem be
Őket önkéntesnek.
Táncoljatok magyar lányok,
Nálam van a lista.
Az én nevem, magyar nevem
Kukorica, Kukorica Pista!

7

Mindenféle szerződésnek
Vége szokott lenni,
Mindenféle jó színésznek
El kell innen menni!
Én se vagyok ripacs éppen,
De egyedül bajos!
Az én nevem, az én nevem
Kukorica, Kukorica Lajos!

8

Toronyalja a lakásom,
De ez csak az egyik,
Mindig járok, meg sem állok
Soha Budapestig.
Sok az ügyem, sok a bajom,
Sok a banket, muri,
Az én nevem, becses nevem
Kukorica, Kukorica Gyuri!

9

Sok híres ház van Szegeden,
Városház és színház
És a harmadik egyetem,
Bár erre még nincs ház.
De azért a kávéházban
Ül az egész város,
Számos látogatást kérek:
Kukorica, Kukorica János!

1907

Dal a három díváról

Három díva egyszer
Az Ida hegyén
Meginterjuvolta Párist,
A legszebb legényt.
Legyen ő a kritikus,
Döntsön a nagy perben,
Melyik díva énekel
És öltözik szebben.

De Párisnak akkor
Könnyű dolga volt,
Afrodite neki szánta
A legszebb asszonyt.
A mostani primadonnák
Ilyet nem ígérnek,
Magát tartja valahány
A legszebbik szépnek!

A mai bíráló
Mit tegyen szegény,
Kemény dió a kritika
És nincsen remény.
S amíg szegény Páris
Csak rajong és sorvad,
Telik képe, telik háza
A víg direktornak!

1908

Kánikulai strófák

1

Körös vize folyik csendesen,
De ezután ez már nem leszen,
Hajók járnak rajta, ő pedig
Nagyzási mániába esik!

2

A melegnek megtiltani nem lehet,
Hogy ne legyen a harmincnyolc fok felett,
De a sugárcsőnek megtiltja a szemérem,
Hogy spricceljen Bémer és egyéb téren!

3

Rácz Lacinak nem tudom
Hányadik fia
Boldogít most tégedet,
Szép Pannónia.
Még muzsikál is hozzá
A fene gyerek,
Én meg elverem a pénzt,
Fene egye meg!

4

Káka tövén költ a ruca,
Zöldfában terem a múzsa,
De ahol a Rédei Szidi párja terem,
Azt a színkört nem ismerem!

5

Térdig jártam a rózsában,
A virágcsatában,
Hej, de az új húszkoronást,
Sehol se találtam!

Tisztelt Hofbauer Pál úr,
Vegye e poémát
S küldjön postafordultával
Egy tiszteletpéldányt!

6

A Simplicissimus nevű lap
Minket csak úgy vadak közt emleget,
Eszünkbe jut az Allgemeine,
Ez meg kutyának nevezett.

De megmondotta Arany János,
Kinek nincs párja német nap alatt,
"Vigyázat, tisztelt Allgemeine,
Ne bántsuk a kutyát harap!"

1908

Aktuális strófák

Nyáron nyílik a remény és
Riporttól hevül az agy,
Felhő Rózsa elmegy Bécsbe
Majd ha fagy!

Makó Lajos kultúrát és
Nem üzletet nyit, avagy
Átveszi a Vígoperát
Majd ha fagy!

A választójog titkos és
Általános lesz, avagy
Fodor Ella a jégre megy
Majd ha fagy!

A moziból gőzfürdő lesz,
Kabaréból zárda, vagy
Szűcs Laciból főkapitány -
Majd ha fagy!

1908

A novella

Sok novellát, jó novellát,
Rossz novellát olvastam
Boccacciotól és Bírótól,
Molnártól és más írótól;
Okultam és mulattam.
De az új végrehajtásit,
Szavamra, nem olvastam.

Ám az ilyen esetekben
Az eljárás obligát,
Az olvasó elolvassa
Pesti lapba, esti lapba
A szokásos kritikát.

Ezek után a novellát
Fölösleges olvasni,
Nem tud az írni, aki írta,
Szomaházy jobb stiliszta,
Jobb stiliszta a Sassi.

Különben is, tisztelt Günther,
Minek írsz te novellát.
Te csak mondd: tapsolj csak népem
És a végrehajtást szépen
Gyakorold, ne magyarázd!

1908

Elégia

A lóvasút miatt

Ha én lassú lóvonatot látok,
Mindig búsan ülök föl reája,
Mert elfog a pálya elején már
A hanyatlás melankóliája.

Rajta szállni látszik az idő, de
A ló éppen nem látszik ám szállni,
Ellenben minden percben kiáltja
A kalauz: Leszállni, leszállni!

Testvéreim, fogadjátok szómat,
Ne üljetek föl a lóvonatra,
Csak toljátok szép csöndesen hátul
S elindul, ha Isten is akarja!

1908

Aktuális strófák

Igazgató és színésznő,
Sok smonca és habarék,
Egy komikus, egy zongorás,
Ezt úgy hívják: kabaré.

Szoboszlón vagy Piripócson
Minapában megesett,
Hogy elmaradt a színésznő
S ezt úgy hívják: baleset.

Naíva, aki nem naív,
Primadonna, ki pikáns,
Hősszerelmes, ki unalmas
És ezt úgy hívják: szinház.

Autózó primadonna,
Aki Pestre s Bécsbe mén,
Egy másik, aki onnan jő
S ezt úgy hívják: esemény.

1908

A medve

Magyar medvének lenni
Szép és jó gondolat,
Az ember csak málnázik
A Kárpátok alatt,
Az ember csak málnázik
És kéjjel hempereg,
Míg sorra eszik egymást
A többi emberek!

Ha medve vagy, légy medve
S ne hitvány, gyönge tót,
Gondoltam és nem ittam
Se bort, se alkoholt,
Gondoltam és nem ittam
S megittam a levet:
A holtakról csak rosszat,
Mondá a látlelet.

Magyar medvének lenni
Mégis csak jobb dolog,
Mint a ti dolgotok most,
Póruljárt doktorok!
Mert a ti dolgotok most
Bizony kutyául áll,
A medve bőrét issza,
Ki medvét exhumál!

1908

A Caruso

Mikor Pesten a Caruso,
A szívnyúzó amoroso
Énekelt,
Lipótváros lánya, nője
Mind szívgörcsöt kapott tőle,
Rémeset.

A férfiak persze szidták
A pocakos tenoristát,
Aki csak
Azzal hat, hogy magas Céket
Jól kibúgat, jól kibéget,
Jól kiad.

De fordul a sors kereke,
Tenorista is bereked
És befagy;
Megszökött ma felesége, -
Ó irgalom magas Céje
El ne hagyj!

Már ezután van reményem,
Hogy nemcsak borbélylegényben
Hisz a nő,
S bár a műfajom csak líra,
Akad nékem is egy igaz
Szerető!

1908

Aktuális strófák

Múltkoriban a Barkóczy
Nem akart fölállni,
Azt mondotta a törvényre,
Hogy az lári-fári.

Mostan meg egy polgármester
Nem akart fölállni,
Hogy zengett a Gotterhalte:
Császári-királyi!

Mi is ezen sírnivaló,
Könnyű kitalálni,
Ez a magyar politika:
Elállni, felállni!

1908

Aktuális strófák

Puc, puc, puc,
Megszökött a pucerájos néni,
Szegény férje beborulva nézi,
Puc, puc, puc!

Puc, puc, puc,
Puccos volt a pucerájos néni,
Nem tudott a pucerájban élni,
Puc, puc, puc!

Puc, puc, puc,
Az inget most férje mossa, mossa,
Fehér leplét a hab elkapdossa,
Puc, puc, puc!

1908

Aktuális strófák

Newyorkban aki csókolózik
A nagy nyilvánosság előtt,
A sétatéren, vagy a parkban,
Nem csókolhat százig se. Sőt.
A rendőr órát vesz elő
És a hangja leszerelő:
Pardon, ezer bocsánatot,
Ki van zárva,
Több engedélyt nem adhatok!

De a virágnak nemde kérem,
Azt megtiltani nem lehet,
Amit megtilt a közszemérem
S a kihágási rendelet.
Különben is, egy pillanat,
Míg csókot ad s kap az ajak,
Egy örökkévalóság,
Igen, igen,
Ez itt a tény s valóság!

1908

A szakáll alkonya

1

Este van, este van,
A szakáll estéje,
Nemsokára kész lesz
Hosszú karriérje.
Tudományos alapon
Le köll eztán venni,
Mindenféle szép szakállnak,
Álszakállnak, kékszakállnak
Vége szokott lenni!

Ki zokog, mi zokog,
Egy fekete szakáll,
Batthyány Tivadar
Be árván maradtál:
Mindenféle őrgrófnak
Le kell azt most vetni,
Mindenféle szép szakállnak,
Álszakállnak, kékszakállnak
Vége szokott lenni!

2

Most van a nap lemenőben,
Egy szakáll lóg a levegőben.
Megvan a nyáj, megvan a bárka,
Csak egy kell hozzá: pátriárka!

1908

Aktuális strófák

1

Karlócai zsinat
Kivirult hajnalra,
Piros pópa, fehér pópa,
Szőke pópa, barna.

Harangoznak délre
Püspöki ebédre,
Zmejánovics, Bogdánovics
Meglesztek-e végre?

Rossz időket érünk,
Gotterhalték járnak,
Günther óvja nagy veszélytől
A pátriárkánkat!

2

Megvan az alkotmány! kiáltja
A török nép. A török császár
Búsan dörmög a szakállába:
Több is veszett Mohácsnál!

1908

Az önemelő polgár

Már rég pihen a komoly lantom
És rég nem pihent már a vig,
A komolyat most már fölajzom
És rajt' ez ige hallatik:
Láttam királyt Beociában,
Dívát, ki néha énekel,
Láttam Maraton győzedelmét,
Háziúrt, aki nem emel.
Láttam Polónyit, aki Géza
És láttam Fedák Sárit,
De nem láttam eddig állampolgárt,
Aki több adót áhit!

Uram, bocsásd el már szolgádat,
Mert láttam végre, végre őt,
Kevés adó miatt föllebbező
Szegedi adófizetőt.
Nápolyba menni és meghalni,
Ezt mondták mindig még nekem,
Czímer Károlyt meglátni s élni:
Ezt hirdesse ma énekem!
Valóban, aki így adózik
És aki adót így emel,
Annak a város úgy adózzon,
Hogy szobrot emeljen a korzón,
Bár ennél többet érdemel.

1908

Operett-világ

A szegény hazai szerzőket
Megszánták a direktorok.
Alkoss Móric, bíztatják őket
S alkotnak ők, az alkotók.

És csinálják az operettet,
A daljátékot, mely zenés.
A tárgyak gombamód teremnek,
Az élet pazar és mesés.

Selyemapákról szól az ének,
Akik római grófok is,
Zsebmetsző sétál a sötétben,
Aki zugbankdirektor is.

Különben nemsokára Pesten
Egy kőszínház nyit majd kaput,
Ott lesznek csak víg operettek,
Talán még drámát is kapunk!

Mert általános, titkos érzés,
Hogy Dániában valami
Benzines, bár ezt egyelőre
Nem fair dolog kimondani.

1908

Töftöf-nóta

Fedák Sári libát gázolt a réten,
Mikor fönn volt csillaga még az égen.
De csillaga lehanyatlott,
A hírrovat nem igen róv róla,
Oda van a Fedák Sári,
Illetőleg Sári Fedák
Gyilkos autója!

Petrás Sári nem oly jeles Sári,
De barátja volt az Eszterházy,
Eszterházy jó Pali volt,
A hírrovat eleget ír róla,
Illatos a Petrás Sári,
Illetőleg Eszterházy
Ilyen-olyan drága autója.

1908

Anakreoni légdal

A Patrie és Vaterland
Már fölszállott a légbe,
Az első megszökött és
A másik füstbe ment már!
De dobban honfiszívem
S már látom azt a percet,
Melyben fölszáll a légbe
A Haza című léggömb,
Mely kormányozható lesz,
Miként Wekerle népe.
S a légből kapott hajónk majd
Elindul napnyugatra
S akár kormány híján is,
Bús ösztönét követve
Elér, ahova készül,
Mármint Amerikába!

1908

A korona

A perzsa sah művelt fiú,
Már látta Budapestet éjjel
S operánkban a stimmelést
Hallgatta nagy művészi kéjjel.

A perzsa sah művelt fiú,
Bejárta már a félvilágot,
Népének alkotmányt igért
S a kincstárnak nyakára hágott.

És most mit tesz a perzsa sah?
A koronát zálogba tette.
A koronát, a koronát,
Mely szent fejét nyomasztón fedte!

A perzsa sah művelt fiú,
Bár nincs most néki koronája.
Nekem, ha van egy koronám,
Elköltöm, ő pedig kiváltja!

1908

Szomorú strófák

Szilágysomlyón gyűlésezett
Az Astra.
Felöntött a hangos román
Garatra!
Elmondhatja, hogy sic itur
Ad Astra!

Turócszentmártonban meg a
Matica
Gyűlésezett eredménnyel
A' biz a!
Vele együtt ünnepelt a
Zsivéna,
Még a tótban is van elég
Ily véna!

Nálunk pedig csak alakul
A Demke,
Emke, Fmke és a többi
Ilyenke,
De eredményt nem látunk sem-
Milyent se!

1908

Simon Judit

Hír a falunkból

Simon Juditéknál
Minden esztendőbe
Kis deszkakoporsót
Tettek le a földbe.
De most Simon Judit
Hallga csak, hallga!
Eszét elvesztette
És az újszülöttjét
A lóvasút síne elé tette!

Simon Judit asszony
Várta, várta, várta,
Mikor lesz az eset
Az esti újságba.
De a Simon Judit
Hallga csak, hallga! -
Mindhiába nézte
A Sz. Estilapba
S a Sz. és Vidékébe!

Simon Judit asszony
Földig ér a búja,
Kiment a szegedi
Közúti vasútra.
És a sínek mentén
Hallga csak, hallga!
A gyermeket élve
Találta, sőt alva!

1908

Aktuális strófák

Bár számosokra nézve témám
Egyáltalán nem jóleső,
Én megdalollak végre mélán
Nyári eső, folyton eső.

A randevún, igaz, elázik
És náthát kap a szerető
S a vendéglő pang óriásit,
De te csak essél, ó eső!

A kávéházi oleander
Növésére oly kedvező
S a munkádra is, ó beamter,
Hasznos a rendszeres eső.

És ilyenkor nő meg a téma
S a véna most búvik elő,
Most méla lehet a poéta,
Hisz übercihert visel ő.

Tanúm rá Puskin és Longfellow,
Két előkelő tényező,
Sőt koronatanúm e vers, óh,
Hogy mily költői az eső.

1908

A falusi kislány Pesten

Mikor elérkezik
Névnapod, szent István,
Pestre felérkezik
A falusi kislány.
Vele jön az úr is,
Aki bőrkabátos,
Villogó gatyákkal
Tele a főváros.

A falusi kislány
A szent jobbkéz helyett,
Megnézi a mozit
S egyéb kultúrhelyet.
A kabaréba is
Szívesen elmenne,
Ha Nagy Endre s László
Rózsi nyitva lenne.

A falusi kislány
Falusi legénnyel
Megnézi azonban
Budapestet éjjel.

S mikor hazaérnek
Megindul a beszéd:
Be szép is Pest éjjel,
Istenem, be szép!

1908

Aktuális strófák

Haldokol a holt szezon már
És a nyárnak vége, vége,
Nem esik már az eső és
Emelkedik a közélet.

Szatymazról már jönnek, jönnek,
Akik Velencébe mentek,
Visszatér a fogyókúrás
Növő gonddal, növő gonddal.

Véget ér a szinekúra,
Révbe ér a lóvonat és
Megindul már valahára
A vita a villamosról.

És a korzó bezzeg hangos,
Munkálkodik a villamos
Két munkása és örömmel
Üdvözöljük Fodor Ellát.

És szomorúan üdvözöljük
A lejárt nyarat s a váltót
S mélabúval s felöltővel
Búcsúzunk Stefániától.

És a színház, ó a színház
Táján, gonddal szíve táján
Föltűnik Makó s a Kassban
A makaó és kaláber.

Itt lesz az ősz, itt lesz újra,
Bár már látnám, mert idáig
Csupa őszi hangulat volt
Júliusban, augusztusban.

1908

Aktuális strófák

A nyárutónak méla bája
Megejti árva lelkemet,
A múlás melankóliája
Halkan a fák fölött lebeg.

Oly szép az élet búcsúzóban,
Oly szép a nyár, ha távozik,
Oly szép az este a kioszkban
És olyan szépek a mozik.

A szalmaözvegy újra férj lesz
És pótvizsgázik a diák
S a városi színházban tényleg
Marad továbbra is divánk.

1908

Aktuális strófák

Elutazott Caillaux,
Az előkelő idegen;
De előbb mondott valamit
Igen ridegen, hidegen.

Merci, monsieur Caillaux,
Köszönjük az ön igazát,
Nekünk szólni úgy sem szabad,
Mert szeretnünk kell - a hazát!

Ön francia, monsieur,
És nem volt darabont soha,
Ön előkelő idegen,
Önnek pompásan megy sora.

Ön már Párizsba utazott,
Ön nem vár állást, s nem finánc,
Önt nem illeti példaszónk:
Honi szoa, ki mal i panz!

1908

Aktuális strófák

A rossz nyelvek most azt beszélik
Rossz nyelvekben itt nincs hiány,
Hogy Szegeden járt tegnap éjjel
Az új Kriván, a nagy zsivány,
A köpenicki kapitány.

A város és a bankok pénzét
Megnézte s látta, nincs hiány,
De elemelni szégyenelte,
Mert en gros dolgozik őkelme,
A köpenicki kapitány.

Az orfeumba és mozikba
Benézett úgy éjfél után,
Megnézte Szegedet is éjjel
Nagyon, nagyon kevés eséllyel
A köpenicki kapitány.

Majd villamosra ült s elindult
Egyéb eredmények hiján
S fogadta összetörve, fájón,
Hogy utoljára járt e tájon
A köpenicki kapitány.

1908

Szeptember

Fázik az ujjam s lantom húrja
Egy kissé megereszkedett,
Elfog szeptember mélabúja
S veszem überciheremet.

A nyári vendéglői terasz
Oly elhagyott, mint a babám.
Remény és falevél elhervad
És tetszhalott a Pán, a Pán!

De bezzeg éled ám a város!
A primadonna és diák
Határidőre jött, mely záros
S jönnek szekundák s kritikák!

Viszont elmennek már a fecskék
És elmegy a pénz is, ha van.
Ó szeptember, ó őszi esték
Hány verset ír most hány alany!

1908

Őszi strófák

Itt a szezon, itt van újra,
Klauzál téren és korzón
A jelesek és a szépek
Teljes számmal tündökölnek.

Jánosszállás és Velence
Vendégei visszatértek.
Fölhúzzák a görredőnyt és
Az előleget lehúzzák!

Itt a szezon, itt van újra,
Az udvarlók versenyeznek,
A karnők s a primadonnák
Lovagjai vetekednek!

Itt a szezon, itt van újra,
Még nyílnak a Stefánián
Az oleanderek és már
Elhervadt a szalmaözvegy!

1908

A metzi bárdok

Vilmos szászár, német császár
Vágtat fakó lován,
"Hadd lássam, úgymond, meddig ér
A francia tartomány?

Van-e ott folyó és földje jó?
Legelőin fű kövér?
Használt-e a megöntözés,
A jó szedáni vér?"

Vilmos császár, német császár
Vágtat fakó lován.
Egy szürke automobilon,
Repülni még korán!

S amint a francia határt
Jelzi a láthatár,
Idegessé lesz egy kicsit
A császári batár!

S autó s autokrata
Határszélen halad,
Mert szép a francia haza
De kívül tágasabb!

1908

Az előkelő idegen

Tegnap este, őszi este,
Szívemet a bú megeste,
Valaki Jimet kereste,
(Én csak egy rímet kerestem
S nem találtam, nem találtam!)

Az előkelő idegen
Asztalomhoz jött hidegen,
Én megkérdeztem ridegen,
Mit keres maga idebenn?

És ő felelt nagy könnyedén:
Én vagyok a fekete rém,
Máramarosnak szigetén
Születtem s jöttem ide én!

Erre angol nyugalommal
És félvállról így feleltem:
Ön jöhet, mert én azonnal
Minden óvintézkedést már
Szabályszerűleg megtettem!

1908