Spanyol románc

Don Alonzó, Don Alonzó
Megérkezett Budapestre,
És fogadták lelkesedve
Magyarok és anarkisták.

Mint a bomba hatott a hír,
Hogy előkerült a bomba,
De ez kacsa volt azomba
S egészséges Don Alonzó!

Budapesten őrült spanyol
Minden ember tegnap óta,
Alonzóról szól az óda,
A kroki és a vezércikk!

És akiben hangulat van
Verset ír a szép Enáról
S a szép Ena, a szép Ena,
Nem olvassa, nem olvassa!

Én is illő hódolattal
Küldöm néki e románcot
És a lelkem úgy örül, hogy
Nem olvassa, nem olvassa!

1908

A hó

1

Sok hó esett le tegnap éjjel,
Szűzen, fehéren, hidegen,
"Az álmaim" szól a poéta
És babrál a lantidegen.
"Illúzió" szól a fehér lány,
Ki preparandiába jár,
"Hó-opp!" kiált a fuvaros és
"Szilárd halmaz" szól a tanár.
A munkanélküli facérok,
Kik várnak búsan, betegen,
Csak ennyit szólnak s ezt is lassan
Mondják csak: "A keresetem!"

2

Hali hé, hali hó,
Hull a hó, hull a hó.
Oly szép a hó, a tiszta, első,
Mint az illúzió,
De holnap sár lesz majd belőle
És hol van a tavalyi hó?...

1908

Balkáni idill

György herceg az ég kegyelméből
Uralkodásra született.
Ezt senki fia nem tagadja,
Beszél a tény a szó helyett.

Érezte a dicső levente,
Hogy mozog benne valami.
Uralkodásnak büszke vágya,
Ha azt ki tudnók mondani!

György herceg eddig csak gyerek volt,
Egy nagy tettekkel tényezett;
Meghódítani a világot
Jaj, hogy célhoz nem érhetett!

Fölkent király akart ő lenni
És ez a vágya teljesült:
Fölkente őt saját papája,
Hogy szinte belesiketült!

Ha elment vón a háborúba
György, a derék és daliás,
Ő róla guzlicázott volna
Guzlicáján a guzlicás!

De nem ment el a háborúba,
Ez a sivár tény és való.
És így e hősdal csattanója
Az az elcsattant csattanó!

1908

Katonadal

Egy közhuszár megölte magát.

Este jött a parancsolat
Violaszín pecsét alatt,
Öreg asszony, fiatal lány
Három évig sír ezután!

Jön a levél messze tájról,
Valami nagy kaszárnyából,
Könnyharmatos az írása:
Nehéz börtön a kaszárnya!

Megy a levél messze tájról
A falusi kisleánytól,
Minden szava csók meg virág,
De szomorú ez a világ!

Jön a levél, végre, végre,
Violaszín a pecsétje,
Isten hozzád falum tája,
Megölt engem a kaszárnya!

1908

A plurális

Mikor Andrássy még csak igérte,
Harag és vád özöne érte:
Ha még úgy ígér, tudja már is,
Hogy ígéret csak a plurális!

Mikor Andrássy már meg is adja,
Megint fölzeng a vád haragja:
Ígérte eddig s íme már is
Valóra válik a plurális!

1908

Nincsen, nincsen!?

Nincs Semmi és nincs: Minden,
Csak az én szívem van és volt,
Az én nagy, véres, mámoros Szivem,
E szent, e félholt!

Nincsen Öröm és nincsen Szerelem,
Nincsen Vigasz és nincsen Pénz,
Csak én mindenem és én semmim,
Csak én Szivem, te élsz!

Te vagy e Világ Közepe,
Körötted forognak balogul
A bús csillagok s e beteg Föld,
Borúdra mind borul!

Szívem, előtted térdre esem
S dalolom a legszebb zsolozsmámat,
Tiéd a Világ, a Szépség, a Bűn
S Kincseim Kincse: a Bánat!

1908

(Én az ital barátja vagyok...)

Én az ital barátja vagyok,
Szeretem a gyönge írókat,
Szeretem megcsókolni azt,
Ami Holnap!

Szeretem a tűnő szerelmet,
Tiszteletdíjat és a békét,
Bölcsek, poéták, komiszak
Menedékét.

Szeretem a megrokkanókat,
Aláírókat, utazókat,
Amerika felé, ha mennek
A hajókat.

Szeretem a kiruccanókat,
A Dukkdukkokat, az új költőket
A váltókat, a bankókat,
Az Új Időket.

Én az ital barátja vagyok,
Szeretem az Affért, a Heccet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki Herczeg!

1908

Megy a vonat...

Megy a vonat, néma vonat
Idegen országba,
Görbe hegyek országába,
Messze Boszniába!

Téli ködök betakarják,
Elfödi a távol,
Nehéz felhők elkísérik
A magyar határról!

Megy a vonat, néma vonat,
Nem szól nóta benne,
Magyar legény szótlanul néz
A nagy idegenbe!

Üres tarlók, kopasz hegyek,
Kárognak a varjak...
Hej, talán majd tavasz táján
Vérrózsák fakadnak!

1908

A borbélyleány

Egy fővárosi hír jelenti,
Hogy egy borbélynak lánya van,
Ki a borbély pályára lépett
Tudatosan és boldogan.

S bár a testület ellenezte,
Az elöljáróság kimondta,
Hogy ez a tény nem ütközik,
Se törvénybe, se tilalomba!

Azóta már a szőke lányka,
Vagy barna lányka, úgy lehet,
Javában nyír és borotválgat
Ábrándos férfifejeket.
S amíg habot ver és az állat
És a fülek tövét kaparja,
A tanulatlan ifjúság
Fejét gyakorta elcsavarja!

1909

Párbeszéd

A műveletlen Afrikában,
Hol sivatag van és vadon,
E jubiláris alkalomból
Eszmét cserél két vén majom.

- "Mester, ma ünnepelni illik,
Darwin barátunk napja van.
Ő mondta ki, hogy minden ember
Olyan majom, akár magam!"

- "Na hallja, elvtárs, hogyha önnek
Ez hízeleg, úgy mondhatom,
Hogy szerfölött tévedni tetszik,
Sőt, ami több, ön nagy majom!"

1909

Tatárjárás

A színház táján háború dúl
A háborús hírek miatt,
Féltik az udvarlót a szépek
És szörnyű lámpalázban égnek
A tartalékos hadfiak!

Mindenki látja már az estét,
Tatárjárás megy, mint szokás,
S csupán a hölgyek szerepelnek,
Tagjai az üdv hadseregnek,
A férfi mind Délen csatáz!

Gózon Biliczky szép kadét lesz,
Jó Tarján hadnagy Tóth Elek,
Kassai délceg, gőgös és fess,
Soma káplár s vitéz önkéntes
Diósi Nusi, a remek!

Dési kegyetlen, hódító lesz,
Bereginek a szíve fáj,
Hajnal Wallenstein lesz a lényeg,
Ezek a váradi legények
és Sík Rezső a generál!

1909

A nagy kalapok

Egy idő óta rémhírekkel
Tarkázva jönnek a lapok,
Minden téren nagy bajt okoznak
Az óriás női kalapok.
S e hírek nem is nélkülöznek
Minden reális alapot.

A színházban az első sorban
Egy hölgy ült ezt írja a lap
S fején a földszintet betöltő
Rengeteg tavaszi kalap.
S egy úr mögötte mit se látott
Két hosszú fölvonás alatt!

Az úr művészi lendülettel,
Mert elégtételt nem kapott,
Leverte a hölgy szép fejéről
Az óriási kalapot.
S számos hasonló eseményről
Tesznek jelentést a lapok.

Mi a morál és a tanulság?
Ó férfiak, szegény vakok,
A nagy kalapokat nézzétek,
S ne nézzétek a darabot!
Mert jobb egy új kalapot nézni,
Mint venni egy új kalapot!

1909

György úrfi

György úrfi, hej, legény a talpán,
Ó ez a talp, súlyos nagyon,
E fontos fejedelmi talppal,
Rúgott egy hű szolgát agyon!
E jólirányzott talp a szerbnek
A talpköve és támasza,
E talp írta a talpra szerbet,
Ettől rúgott a szerb haza!

De jaj, kevés ideig húzta
Gyuri a talp alá valót,
Kihúzták a gyékényt alóla
S menesztik az alávalót!
György úrfi hej, szalad a talpán,
Talán a fűbe is harap,
Talpa alatt mélyen megingott
A szilárd erkölcsi alap.

György úrfi megy már a fenébe,
Hol fészke lesz és álma lesz,
Tolsztoj Leo: Háború s béke
Majd lelki olvasmánya lesz.
Mert Gyuri talpig férfi ám, de
Szegénynek egy hibája van,
Hogy talpa, az szigorú kissé,
Szigorú s igazságtalan!

Mi a morál e kis esetből,
Amit le kell szűrnöm nekem,
Mi az, amit arany betűkkel
Hozzáfűz a történelem?
Talán valami aforizma
Vagy egy paradoxon talán?
Én azt hiszem, hogy egyelőre
Éljen a béke és - Japán.

Egy bizonyos, hogy talpra állott
A börze, mert György elszaladt,
S egy talpalatnyi kis reményünk
Országos lőn egy nap alatt!
Hogy mit hoz a jövő? Ki tudja?
Nunc est bibendum, annyi szent,
Mert György eggyel szaporította
A nagy szerb sertéskivitelt.

1909

Aktuális strófák

1

Itt van a nyár, itt a Bernát,
A szerzője Elta,
Elhozta a panamáját
A Kornai Berta.
Mert a Berta olyan meleg,
Mint a nyári hőség,
S ezért mostan hálás lehet
A kedves közönség!

2

A nagy nő is nyári darab,
Szerzője is Elta,
De a legnagyobb nő marad
Mégis a Haverda.
Primadonnák dicsőségét
Egész világ látja,
Mégse kapnak annyi cikket,
Mint Haverda Márja!

1909

Irma

Vallomás

Irmát szeretni szép és jó lehet
És tudni jó, hogy Irma mit szeret?
Ha szelídség kell néki, mint a bárány,
Úgy hevernék én édes nyoszolyáján,
Ha vadság kell, hát marcangolni tudnám,
Mint tigris, forrón, vágyakozva, durván.
És Irma szőke! Szőke bestia,
Vagy szőke macska? Bús álmok fia,
Jó Hamlet én, új életvágytól égek,
Mert Irma izzó s édes, mint az élet!

1909

Himnusz Balogh Istvánnak

Az élet nem nehéz. Rövid csupán
És mégis sírtok száz tűnt kéj után.
Amit nem adnak meg letűnt korok,
Megadják azt a jó, leszűrt borok!
A teremfáját, mégis szép az élet.
Tabéry bús. Én cigarettát kérek.

1910

Decemberi strófák

Itt a tavasz, itt van újra
Orgona virít a rácson,
Kétszer nyílik az akácfa,
Itt van, itt a szép karácsony.

Itt az ősz is, itt az ősz is,
Fűteni kell nemsokára,
Elkel már a jó felöltő
Január hatodikára.

Jön a tél is, ugye herceg?
Korcsolyázunk s elbukunk még
És fehér lesz és fehér lesz
És fehér lesz majd a húsvét!

Notabéne, notabéne,
Ha ezt olvasván, havazna,
Nyájas olvasóm, nekem higgy
És ne higgy e rút tavaszba!

1911

(Hétköznapok...)

Hétköznapok szürke légióját
Szép éjszakák zászlója viszi át
Az örök ég gárdájába...
...rút az élet,

De éjjel nyit még pár álomvirág...

1914

(Szomorúság...)

Szomorúság ez emberöltő,
Nyomorúság most lenni költő,
Kivált ha nincs meg a felöltő
S ez a hidegben már felötlő.

Fogadj be, Szeged ősi vára,
Enyhelyed lesz a vigasz mára
S mivelhogy nincs meg a bor ára,
Írd fel, Lajos, a gerendára! ...

1914

(Aktuális strófák)

A krónikás híven följegyzendi,
Hogy ő volt itt az utolsó dendi,
Mindig pontos, gondos, csinos, hölgyes,
Az Árvay fenyők közt a Tölgyes!

*

Torony alatt égbe nőni bajos,
Amikor most Balogh ott a Lajos,
Jön idő még, ezt mindenki tudja
S befelé áll majd Szekerke rudja!

*

Haladó, de nem rohanó,
Megállitja sok viganó,
Hazudik a muzsikaszó,
De az álom titka való,
Éljen dr. Eisner Manó
Követünk!

*

1

Hízelgően mindenkit levesz,
A Bäck Manci fényűzése ez!

2. változat

Fölveszi, akit levesz,
Ugyan ki is lehet ez?
Fényűzése ez neki,
Míg egy jó kép elveszi.
Bäck Manci.

1914?

Szonett

Júliához

Szép Júlia, te kedves feminista,
Ki könyvet írtál régen Mária
S más asszonyok címén, bíz az hiba,
Hogy már megint nem mentem s így a lista,

Nagy bűneim listája, amelyen
A lustaság első helyen virít,
Bővült. Ez engem szintén nem vidít,
De nálad s Márjánál a kegyelem.!

E verset írta egy frissen borotvált
Alanyi költő, hogy ezerkilencszáz
És tizenöt volt. Váltót nem prolongált,

De sokat költött, főleg verset. Egy gyász
Volt élete. Szerette őt az egyház,
De ő inkább szerette a borókát.

1915

Ifj. Simonka Györgynek

Fiatalember, tejívó, szolid,
Te legkülönb dalt érdemelsz, gyerek,
Apáddal sok bús éjnek mámorit
Virrasztottuk, de ilyen éjjelek
Többé nem jönnek, most törvény szorit,
Hogy józanul virradjon meg a reggel.
Te győzni fogsz egy új, ifjú sereggel,
Mi álmodtuk e győzelmet, te éled,
Mert szép az éj, de szebb a napos élet!

1916

Gyászdal

Szomorú mungópárt, de megrepedeztél,
Amíg a hatalom után epedeztél,
Se hozzád, se tűled, - jaj mi lesz belűled,
Szomorú mungópárt?

Szomorú mungópárt, vége már a bálnak,
Úgy a Pál Alfrédnak, mint a Farkaspálnak.
Lévay - Pool báró kivándorol már, ó,
Szomorú mungópárt!

Szomorú mungópárt, történhetik bármi,
Nem fogsz már a Házba bejárni, kijárni.
Széna-, sőt zabasztag, néked már szavaztak,
Szomorú mungópárt!

1918

Ady, a jós

Fölszállott a páva vármegyeházára,
Sok szegény legénynek statáriumára.

*

Új szelek nyögetik az ős magyar fákat,
Miket szénhiányból tavasszal kivágtak.

*

Jöttem a Gangesz partjairól,
Hol álmodoztam déli verőn,
Most huszonötöt én verek
A Délvidéken - mint ellenséges haderő.

*

Ha a magyar Helikon adta,
Hervatag a hitünk s a szekfünk,
De legalább duplán fizetjük.

*

Verecke híres útján jöttem én,
Fülembe még ősmagyar dal rivall,
Szabad-e Dévénynél betörnöm
Csehszlovákok csapataival?
Nüná, majd kérdezem, hogy szabad-e?

*

Itt valahol, ott valahol,
Esett, szép, szomorú fejével
Négy-öt magyar összehajol
És szervezkedik ellenforradalmi alapon.

*

Ős napkelet ilyennek álmodta,
Amilyen én vagyok,
Egy szerencsétlen igaz Isten
Fájdalmas, megpróbált remekének
S én nem vagyok antiszemita?

1919

Nyári mozidal

1

Moziban. Dugonicsban.
Szervezett zene zendül,
Zerkovic. Hull a lepel,
Detektívdráma lendül.
Autó. Berreg a gép,
Szervezett zene zeneg,
Filmsztár jő. Figyel a nép,
De én már nem figyelek.
Lepedőm, áldott sötét,
Lepled alatt kimegyek.

2

Szeretem én a mozit,
Az ember szórakozik,
Míg Ossi Oswalda pereg,
Én nézem az egeket,
Égen a csillagokat,
Vásznon a nagy jelenet,
Nem izgat már engemet,
Lepedőn az epedő
Szerelem nekem nem kő.
Szomszédom nem úri nép,
Inkább egy kába cseléd,
Berregnek a motorok
S a kezem erre mozog
S a keze arra mozog,
Így leszünk mi boldogok!

1919?

Szemelvények Arany János balladáiból

Várja szegényt, de mihaszna várja!
Odahaza a szép két kis árva:
Minden reggel kimegy az utcára,
Édesatyját de mihaszna várja.
                    (Török Bálint)

Fut a rabló megrakottan,
Nyomja vállát súlyos préda.
                    (Egri leány)

Cserna vizén zúg a malom,
Más veszi a vámot azon,
Másnak zöldel a domb hátja,
Másnak a völgy selyem ágya.
                    (Bot bajnok özvegye)

Állata őrzeni négy alabárdost.
                    (Tetemrehívás)

De a magyar ajkakon is
Neve, híre általános,
Mert hisz él még, él örökké
A dicső Hunyadi János.
                    (Szibinyáni Jank)

1919

Levél egy kivándorló kartársam után

Ki messze, messze mégy, kinek hajója már
Képzeletben talán London s Nyújorkba jár
S megváltottad már az összes expressz jegyet,
Export írótársam, fogadd részvényemet.

Jó volt itthon lenni, amikor a Lipót
És egyéb városok közönsége hívott
Lámpák elé, mikor kifogták a lovat,
Mert lóvá tetted a jó publikumodat.

Jó volt itthon lenni, amikor a Fedák
Testére írt szerep oly fényesen bevált
S Mohamedhez a hegy, az amerikai
Ügynök jött a jogot előre váltani.

Jó volt itthon lenni, mikor a levelek
Hullottak elébed és mind szerelmesek,
Szobalány és kokott, báróné és grizett
Kérdezte epedőn: milyen a szájvized?

Jó volt itthon lenni, mikor a tantiém
Mind, mind neked jutott s a széles föld szinén,
Hottentott, patagon, egész művelt világ
Bevette boldogan a te komédiád.

Most, hogy a kis haza megkisebbült nagyon
S kisebb, mint a haza, a várható haszon,
Most export cikk lesz a becses személyed is,
Itt hagysz bennünket ó, mily szörnyű Nemezis!

Hát menj, hiszen mehetsz, a bankot adhatod,
Nincs oly darab föld, hol ne keljen darabod,
Mi, megbocsáss, tovább is itthon maradunk,
Mert mi oly szegények és magyarok vagyunk!

1919

Szezonvers

Megindult az új szezon már,
De nem indul a közönség,

1919

(Dedikáció)

Ez az én vérem és borom,
A kínom és a mámorom.
Édes kín, bús mámor bizony,
De majd a Léthéből iszom...

1919

Ibolyka I.

Régi tavasz nefelejcse
Virul ma szívembe ki,
Mert megigéztek nevetve
Ibolyka szép szemei.
                    (Juhász)

Tündérvilág száz meséjét
Mondja el e szemsugár,
S hogyha rámnéz: fehér, félénk
Tündérsereg lejtve jár.
                    (Magyar)

Mióta szóra nyílik ajkad
És megszólalsz hirtelen;
Kis virágok illatoznak
Enyhe május estelen.
                    (Terescsényi)

Régi tavasz nefelejcsét
Könnyes szemmel, csendesen
Utólszor belélegzem még
S búcsúcsókkal illetem.
                    (Gács)

Ibolyka II.

Nagy csuda este varázsos lelke
Borít be Téged puha varázzsal.
Szemedben vágyó száz álom szárnyal
Napfényvilágba el, messze-messze.
                    (Magyar)

Nagy csuda esne, mondd kis leányka,
Ha észrevennél a hátad mögött,
Esténként négy bús furcsa ördögöt
Homály-tükörben, becsukva, bezárva?
                    (Terescsényi)

Egy pillanatra nézz csak hátra, ránk
A félszegvágyú, kócos vén fiúkra,
(Pokol tornácán négy sötét figura.)
Te szép, te tiszta... álmodott aránk!
                    (Gács)

A hegedű most fölzokogva ujjong,
A vágy és bánat dallammá remeg,
A szívünk végre kicsordul a bútól:
Fogadd e négy piros, szent serleget.
                    (Juhász)

Ibolyka III.

Finom füvekre, kékellő virágra,
Szép ibolyákra gondolunk mi négyen,
És úgy ülsz itt, a kávépalotában,
Mint ibolyácska, mohos fák tövében.
                              (Terescsényi)

Aranynak hamvas, árnyalt barna színe
Meleg foltokká mélyül a hajadban...
Ó, merjem-e leírni? ... szív a szívre
Vonhatlak-e majd egy szent pillanatban?
                                        (Gács)

Szegény, szomorú költője a vágynak,
Bús muzsikása bánatnak az éjben,
Holdamnak nézlek, hova árva, fáradt
Panaszom fölszáll és fájó reményem.
                                   (Juhász)

Onnan tekints rám, fáradt vándorára
Az életútnak; enyhülést remélek
Én, aki járom, csudát várva-várva
A biztatástól: "Nézz rám: szép az élet!"
                                   (Magyar)

Ibolyka IV.

Virágszirom fehére, puhasága
Villog, vakít lányos, gyöngéd nyakán...
Ó, mért fordít hátat felém a drága?
Édes kis arcát mért nem láthatám?
                                   (Gács)

Csak a tükörben, mint hattyú a tóban,
Ring arca mása, a halvány való.
És a tükör fölszikrázik ragyogva,
Mert szeme tűz rá, a fölcsillanó.
                                   (Juhász)

Fejét szép, fényes glóriába vonja,
Villanyvilágban villogó haja
És homlokán sötétlő bársonyszalag,
Mint napsugárban egy kis éjszaka.
                                   (Magyar)

S ha rádvilágít aztán nemsokára
Az éjszakában forró napsugár,
A kávéházi öreg poétákra
Is gondolj néha-néha kisleány.
                                   (Terescsényi)

1920

A pályázók

Heten vagyunk uram, heten,
Ígérünk fűt, fát és hetet, havat,
Kultúrát is, a teremfáját,
Hogy a mienk legyen a szavazat.
Voltunk király Beóciában,
Most megpályázzuk Szegedet,
Szeged szebb lesz, mint volt, ha mostan
Uram, reánk szavaz kegyed!

Mellékelünk mindent, mi jó,
Mi szem, száj és szenátor ingere,
Újraoltási bizonyítványt,
Erkölcsit és anyagit is vele.
Voltunk király Beóciában,
Van kereszt- s menetlevelünk
S jelenleg semmiféle vád és
Eljárás nincsen ellenünk!

Heten vagyunk uram, heten,
Ígérünk fűt, fát és hetet, havat,
Műsort családi alapon
S ha majd lehet, pikáns darabokat.
Szenátor úr, nézzen ránk és
Szavazzon ránk, ha van szive,
A legszebb női kart e földön
Elhozzuk Önöknek ide!

1920

Magyar szivar vége

Magyar szivar, mely büdös és bús,
Fusson, akinek orra van,
Nem szelelő, füstös, rossz jószág,
Be kiszíttam magam.

Magyar tájon gyász szivarozni,
Pipázó föld ez, szűz Bakony,
Memfisztől Hercegovináig
Én a víg füstöt akarom.

Itt halok meg én a Dunától,
Hölgytől, Királytól, érezem.
Uppmannra, Bockra, jó napokra
Elmélázva emlékezem.

1920

Engelhez

Befűzve a lapok nincsenek,
Értelme hát akkor nincs ennek,
Az ember híreket mit keres,
Ha tudja, hogy nem lesz sikeres?
Ezért én melegen ajánlom,
Szózatot intézzünk a lányhoz,
Fűzze a lapokat be rendre,
Mert ha nem, hát be lesz jelentve.

1921

(Az ember ötlete...)

Az ember ötlete néha pokoli,
Nem is tudja igazán megokolni,
Mért lett modernné éppen a Moholi?

1921

Tökéletlen utánzás zsoltára

Ez a szomorú táj a tájunk,
Magyar táj, búval és borúval,
Nem örülünk, de fájva fájunk,
És a dalunk is bús, borús dal.

Itt nincs reménye az igaznak
És nincs malasztja az igének,
Itt csak a bú bora vigasztal
S az ifjak is mind koravének.

Sötét hatalmak ülnek itten,
Fekete végzet a vitorlánk,
A Sátán itt az Úr, az Isten
És átokká lesz a zsolozsmánk.

Testvéreim, hiába minden,
Itt úr a hitvány és a kába,
Nagy rontás ül a lelkeinken,
Ady-utánzás is hiába!

1921