Manóéknak

 

A nyár, amely ma bennetek lobog,
Legyen derűs, virágos és gyümölcsös,
Legyetek boldog és dús áldozók,
Kik tudják: még vár a szüretelő ősz!

És a tavaszra vígan nézzetek,
Mint teraszról néz nászi pár a völgyre,
E teraszról a gazdag végtelen
Mosolyog rátok, áldást tündökölve.

Most kéz a kézben, szív a szív fölött
Indultok el az úton, messze, messze,
Nászutasok a kéklő tengerekre,

Mert remény kéklik égen és vizen
S az októberi lágy, arany ködöt
A vágy nyilazza át és zeng: Igen!

1921


Vitézi ének

 

Szomorúan leng a
Kuruc kurzus-zászló,
Mert kibukott végkép
Budavári László.

Szép turáni fejét,
Melyen harag ragyog,
Nem látjátok többé
Parlamenti padok!

Szép fajmagyar hangja,
Melyben sok a gixer,
Nem szól közbe többé
Ezer ixedikszer.

Szép zamatos öklét
Nem szorítja össze,
Hogy a destruktív saj-
Tót végre letörje!

Rossz időket élünk,
Rossz csillagok járnak,
Budavári László,
Ki jöhet utánad?

Irtam kilencszázban
És huszonkettőben,
Nyári rekkenőben,
Szörnyű bökkenőben.

1922


Népdal

 

Esik eső karikára,
Kuna P. András kalapjára,
Megázik a magyar róna,
Bár már előbb ázott volna.

No de azért ez is áldás,
Nem haragszik, csak a csárdás,
A mozis és a kioszkos
És még a Sarkadi Vilmos.

Esik eső karikára,
Az Ember tragédiája
Tele házzal megy a héten,
Bár már így ment volna régen.

Esik, eső, hull a zápor
A honatyák ajakáról,
Mennydörög a szó, villámlik,
Szegény Gömbös bőrig ázik.

Kapás növény, búza érik,
(Ára is nő fel az égig,)
Esik eső, reggel, este,
Csak a koronánk ne esne!

1922


(Tömörkény emléktáblájára)

 

Itt élt, álmodozott és tért pihenőre Tömörkény.
Vándor, szent ez a hely, míg magyar él s hire száll!

1922


Karikatúrám

 

Major Henriknek

Tudtam, hogy Rómeótól messze estem
S hogy Casanova nálam szebb legény
S Cleopátrákat nem hat meg szerelmem,
De most Dantével mondom: Nincs remény!

Mert ó barátom, e szép őszi esten,
Mely napnak hosszú s élménynek kemény,
Leábrázoltál gyorsan, ihletetten,
Bús életem kávéház szegletén.

Hát jó, elszenvedtem én hősiesen,
Hogy Anna, Vilma s Anna (No. 2) ne szeressen,
Hisz költő volnék, slemil és magyar,

Kissé zsidós bár és kissé kabar,
Mégis azt mondom és ez gentlemanlike,
Mit Fausztnak Margit, hogy: Szeretlek Henrik!

1922


(Három helyi lap...)

 

Három helyi lap nagy Szegedbe nagy vitába keltenek,
Nem tudtak megegyezni abban, hogy melyik szebb közülök,

Evoé, ezen újságok
Cselt használnak és miként,
Evoé, ezen újságok
Csalnak tőrbe, közönség!

Egy kormány van a nyeregben, szép, mint a menny csillaga,
Tartva pausálét kezében és feléjük ballaga,
Holla hej, ifjú kormányka, állj meg egy szóra, kérünk,
S add pausáléd kis negédke a legszebbnek közülünk.

Evoé, ezen újságok
Cselt használnak és miként,
Evoé, ezen újságok
Csalnak tőrbe, közönség!

Szólt az egyik, én vezérlem
A kultúrát Szegeden,
A nevem Minerva nékem,
Belém ír az egyetem.
Én érdemlem pausáléd.

Evoé, ezen újságok
Cselt használnak és miként
Evoé, ezen újságok
Csinálnak közvéleményt!

Másik szólt: én ébresztettem
Minden ébert Szegeden,
Én érdemlem meg gondolnám,
Pausáléd hát add nekem!

Evoé, ezen újságok
Cselt használnak és miként
Evoé, ezen újságok
Csinálnak közvéleményt!

A harmadik már mit sem szólt,
Csak egyszerre
Ellenzékből kormánypárt lett
És a győztes ő leve.

Evoé, ezen újságok
Cselt használnak és miként
Evoé, két oldal helyett
Adnak még több hirdetést!

1922


(A sajtó ingatag...)

 

A sajtó ingatag,
Álnok és csalfa, link,
Megcáfolja holnap,
Amit ma írt.

A csábító reklám,
A sok hirdetés
A fő, a többi,
Csak tettetés.

A sajtó ingatag,
Álnok és oly link,
Dicsér, csak fizess
Te soronkint!

1922


(Helyettem kis lapom...)

 

Helyettem kis lapom
Tégy vallomást,
Hódolj kellemének,
Nevezd finánc zseninek,
Mondd, hogy egy ifjú zsebét
Te megnyeréd!

Helyettem, kiadóm
Tégy számadást,
Súgd a fülébe halkan,
A mérleg hogyha kész van,
Közlését vállalom majd
Jutányosan!

1922


(Pajkos madár a műbíráló)

 

Pajkos madár a műbíráló.
Nincs színésznek hatalma rajt,
Hiába hívod, meg se mozdul,
Ha megdicsérni nem ohajt.
Hiába könny, hiába átok,
Az jól beszél, ez hallgatag,
És mégis az kell, ami tréma,
Bár mit se szól, szívemre hat!
A műbíráló úgy csapong,
Útját sohase látja más,
Ha nem szeretsz, úgy elbírállak
S ha én bírállak, jól vigyázz!

1922


(Dalok a Bergengócia című daljátékból)

 

Intermezzo

Nagy meseországból jöttem,
Köd előttem, köd mögöttem,
Ifjú és agg, asszony és lány,
Hallgassatok szépen énrám!

Múlt ködében falu épül,
Régi költő jó kedvébül,
Ki száz éve jött közétek,
El nem múló dicsőségnek.

Ezt a falut ő emelte,
Benne vígan él a lelke,
Pajzán kedve szivárványa
Ragyog régi kúriára.

Kuruc itten minden ember,
Dacol sorssal, szerelemmel,
Nyakas, büszke, no de végül
A párjával csak megbékül.

Urak! Hölgyek! Jó közönség!
Még egy cseppet várni tessék,
Magyar falu délibábja
Valóság lesz nemsokára.

Mit Petőfi álmodott rég,
Vén kúria felragyog még,
Ősi virtus újra éled,
Mert örök a magyar élet!


Szerelmi vallomás

 

Illat száll a szél szárnyán,
A szívem őrli a vágy...
Fecske madár az égen,
Vígy el egy vallomást.
Mondd meg annak, akiért
A szív dobog, remél:
Nem hiába vár még rám,
Ki szeret, hisz, remél...
Borba fojtom bánatom,
Mert nem jön a madár,
Tavasz múlik, elmúl a nyár.

Borba fojtom bánatom,
Mert nem jön a madár,
Tavasz múlik, elmúl a nyár,
Az élet oly sivár.
Szeress babám engemet:
A szív aranyszekér.
Nem hiába vár még rám,
Ki szeret, hisz, remél.


Dévajkettős

 

Ica rica, kukorica haj,
A szerelem szörnyen kutya baj,
Édesít is, keserít is haj!
Ica rica, kukorica haj!
Tündérország ez a szerelem,
Minden szívben mindig megterem,
Pokol is, ha megesett a baj,
Ica, rica, kukorica haj!
Férfi, asszony, kettőből lesz egy,
Mert egyedül semmire se megy,
Mert egyedül csak óhaj, sóhaj, baj,
Ica rica kukorica haj.
Ica, rica, kukorica haj.
Élni kettesben se csupa vaj,
Napsütésre gyakran száll ború
És kitör az égi háború!
Ica, rica, kukorica haj,
Ha haragszol, megbékülsz hamar,
És utána édesebb a csók,
Hogyha durcás ajkaddal adod!

1923


Csöndes jubileum

 

Kezd szeretni már az emberöltő,
Én leszek itt az igazi költő,

Magyar, ember, becsületes, bátor;
Tanár tanít és dalol a kántor.
(Péchy Blanka nem szaval ámbátor.)

Szabó Dezső dícsér, Pekár nem fedd,
Balogh Károly szigora is enged,
(A pokolba kíván csak mellesleg.)

Minden kurzus poétának vállal,
Már komázni kezdek a halállal.

Nyugdíj nélkül tudok élni holtig,
Nekrológ, ha néha megíródik,
(És ha a fa haza szállítódik.)

Nem lesz muszáj drámákat csinálni,
Nem verhet meg büntetlen akárki.
(Bár ma arcom nékik nem turáni.)

De szememből titkon könny szivárog:
Már bácsinak hívnak a nagy lányok!
(S a Táltossal vajjon mit csinálok?)

1923


Weichherz Ilonkának

 

A szépségnek és a fiatalságnak
A január is csak tavaszt jelent
S az öregséget és szomorúságot
Úgy nézik, mint egy messze idegent.

1924


(Nincsen olyan...)

 

Nincsen olyan szép költemény,
Mint a dalos, víg ifjuság,
Az élet május reggelén
Zengvén a vágyak himnuszát:

Kívánom, hogy soká, soká,
Tartson e boldog, szép regény
S mint versben a rím, párosan
Folytatódjék e költemény!

1924


Urbán Lajos nótája

 

Öreg cigány hegedűjén szomorúbb és szebb a bánat,
Eltemeti a babámat, elsiratja a hazámat
S szebb hajnalról zeng a húrja, reménykedve vár:
Mikor minden magyar nagyság, magyar vígság újra támad!

Öreg cigány ifjú szívvel, tüzesen húzd ezt a nótát,
Magyar égen csillagok is, angyalok is ezt dalolják,
Ezt zokogja a csalogány, sírja Tisza már.
Amíg ismét szabad lesz és megint nagy lesz Magyarország!

1924


(Magyar vagyok!)

 

Magyar vagyok! kiáltja büszkén
Eckhardt, Wolff s szinte már harap.
Helyes szól a magyar poéta,
De nálam mégse magyarabb!

1925


Július 31.

 

Petőfi meghalt, könnyű néki,
Mivel Petőfi halhatatlan,
Én élek és a szívem ég,
Öreg szívem, mint régi katlan,
Mert Rózsika oly szép, oly édes
És fiatal. Petőfi meghalt,
De szívem ég és lelkem él
S vágyam, szerelmem, mint Petőfi
Oly halhatatlan, olthatatlan.

1925


(Bár semmi jussom...)

 

Bár semmi jussom sincs már hozzá,
Szeretem én a színi nőket,
A szőkét éppúgy, mint a barnát
S gyakran összetévesztem őket.

1925


(Hic fuit...)

 

Hic fuit Juhász Gyula,
Üdüle és vidula.

1925


Hangzatka

 

Espersit János barátomhoz szent öreg Kazinczynk modorában

A Músa áldja ezt a' szép lakot,
Hol napjaim derűs örömbe' folytak
S munkálkodásba', hol a' chárisoknak
Dalolva hoztam víg áldozatot.

A régi és új bölcsek és poéták
Sok művei diszítik polcaid,
S magasb' körökbe vitt a' tiszta hit
S ihlet, feledvén e borús planétát.

Társalkodám itt a' jeles nagyokkal
S önnön tüzem kigyúlt oltárikon,
E hely vala számomra Helikon.

Czaczád bűbájos ifjúsága nézett
Arany rámából rám és nárczisokkal
Foná be lantom ihlető igézet.

1925


Epitáfium

 

Jó anya szíve pihen itt,
Álmodva szépet Szerettiről,
Kiket emléke éltet.

1926


Mariannának ***-ik nevenapjára

 

Minden szépet és jót
Szívemből kívánok,
Teljesüljenek a
Fehér leányálmok.

Nyíljanak kertedben
A misztrikus rózsák,
Legyen szebb e versnél
A boldog valóság.
                 Gyalu Bácsi

U. I.:
S legyen oly derűs életed,
Mint amilyen sötét hajad,
Ne bántson soha semmi gond,
A rímmel most adós marad:
                         Fönti.

1926


Japánosan,

 

köszöntő Marianna születésnapjára

Minden tavaszból őrizz meg magadnak
Egy szál virágot, egy sor éneket,
Az évek akkor el hiába halnak,
Mindig dalosabb kerted lesz neked.

1926


(Csenei Magduskának)

 

Gyula bácsi költő,
A tolla meg töltő,
De ezt csak úgy mondja,
Mivel más a gondja.

Magduska ma fázik,
A mackó meg ázik,
Pepilió piktor
Pingál és pipázik.

*

Bobbi, Pipszi két kutyuska,
Jó kis leány a Magduska.
Pepilió jó festő,
De most esik az eső!

*

Kicsike kis fruska,
A neve Magduska,
Szereti a Böskét,
Ugrál, mint a szöcskék.

1926


(Hiába...)

 

Hiába, mégis szép az élet
És én sem vagyok csúnya ám,
Apám Attila volt, ellenben
Mózes vala a nagyapám.

1926?


Dedikáció

 

Kedves Bobom, barátaid a Borban
(Mely Gárdonyitól örökkévaló)
Küldjük ez ibolyát s kívánjuk nyomban,
Hogy juttasd Hozzá, Ibolyafaló!

1926?


Szonett, színházi, Jenőhöz

 

Balla, a bella Venezia lágy
És halk szívű szerelmese, a bús
Kritika apja, a szegény Palágyi
És Andor zord bakója, noha dús

Választék van művésznőkben, akik
Fiatalok, de hajh, időnk lejár,
És az opera, dráma és a víg
Játék terén nincs bő repertoár.

Balla, ne légy oly szigorú, amily
Szigorú voltál eddig, drága Bill,
S ne vedd e verset másnak, mint ami,

Légy újra jó barátom, mon ami,
Különben írok egy paródiát,
Mely égbe és sajtóperért kiált.

1926?


A darvadozás

 

Itt élt s darvadozott a magyar föld és a magyar nép
Hű és tisztaszivű íróművésze: Tömörkény.

1927