Nászajándék

Icukának

A tavasz minden ragyogását,
A nyárnak minden melegét,
Az ősz minden színes pompáját
S a tél minden költészetét
Szívből kívánom Icukának
És minden fényt és semmi árnyat
A homlokára. Így mintázza
Papp Jóska, a pápa szobrásza.

1927

(Hosszú éveken át...)

Hosszú éveken át e falak közt szózatos ajkak
Hirdették nektek: szent a hit és a haza!
És ti e leckével a halálba mentetek értünk,
Áldott, hősi szivek: férfiak és magyarok!

1927

Költői verseny

Babits Mihály verse

Bolyongtam búsan búgva
Mint helyettes tanár
A dalok ligetében,
Míg harsogott a nyár.

Ma már nem én bolyongok,
Bolyongjon a bolond,
Baumgarten borul rám
S már síma a porond.

Farkas Imre dala

Átmegyek a Tiszahídon
S ott vagyok a magyar Lídón,
Megkeresem, megtalálom
Az én úri társaságom.

Karinthy Frigyes verse

Főfasor száz,
Most jön a láz,
Bár helyes a rím, a sor,
De tudd meg olvasó,
Főfasor száz,
Ezt nem találsz,
Mivel legfeljebb félszáz szám van
Egyáltalában.
Különösen nyárban.

Kassák Lajos verse

Most egész értelmesen fogok írni.
De nem erőltetem meg magamat.
Népünnepély. Belépti díj.
Nincs szabad bemenet a kertbe.
Proletároknak kívül tágasabb.
Az universum valamivel nagyobb méretű.
Szervezzétek meg az organizációt!
A Dokumentum egyenként kapható!

Kosztolányi Dezső verse

Dadám, az édes, barna, áldott,
Sokszor kivitt az újszegedi parkba
S míg rímeket firkáltam én a porba
Egy közös törzsőrmesterrel cicázott.
Kicsiny szívemben ekkor csöndben ébredt
Valami sejtés, hogy mily mély az élet,
Kitágultak a távol horizontok
És éreztem, hogy a dadám ma boldog!

Szép Ernő kis versikéje

Újszegeden vígan, mint a
Szó, repül a forgóhinta,
Táltosom te vagy, faló,
Kék ló, tiszta ló!

Tóth Árpád verse

Újszeged,
Csöndes est,
Az Estet megveszem,
Nyersen
Egy őszi barackot eszem
S elolvasom a versem
Szerelmesen.

1927

Kosztolányi Dezső

Élők

(Stílusparódia)

Jövendő holtak.
Ma vannak még, de holnap már csak voltak.
Az utcán járnak, a szobában ülnek.
És néha hegedülnek.

Írnak, írnak
Az egyik oldalára a papírnak.
Vesznek,
Könyvet keveset, annál többet esznek.

Megőrülnek
És különféle blokkba tömörülnek.
Nekem témák,
Mint a gyógypedagógusnak a némák.

Az ereikben száguld a piros vér,
Mely néha nem is oly nagyon piros,
Az egyik soffőr lesz, a másik hóhér,
Vagy trafikos.

Van, akinek kedvence a saláta
S aki fűbe harap,
Van, aki a puskaport föltalálja
S aki unalmas, mint egy színdarab.

1927?

(Kisregénykém...)

Kisregénykém közlését is várom,
Csak az enyém maradt el a nyáron.

1927

Mariannának

Japánosan

Az őszi szél mélázó, monoton
Nótákat hárfáz a cseresznyefákon.
Ők alszanak s a vedlett lombokon
Jövő tavasznak vágya ül sovárgón.

*

Neked még mindig új tavaszok jönnek
És még sokáig jönnek tavaszok
S ha megérint is fuvallata ősznek,
Sötét hajadban vígan andalog.

1927

Olympiai óda

Bástya, arany-pajzsos szülőanyám te,
Nincs nekem a te ügyednél fontosabb
És a vasárnapi viadalnál,
Melyben megbírkózunk Sabáriával.
Sok diadalt is arattunk a versenyeken
(Bár néha kupán is vágott a kudarc,
De ezt csak zárjelek közt zengem,
Hogy az avatatlanok ne hallják)
S ékesíténk tripusokkal házunkat
És ezüst serleggel, okirattal.
Illatozó koszorút
Sokat nyerénk. Fényesek érdemeink
Nesztelen rúgásban a pályateren.
(Bár néha nullára leégtünk.)
Acht, Kronenberger, Weiglhoffer,
A védelem nemtői segítsenek,
(S ne kelljen hívni a mentőt,)
Hogy mindig szűzen maradjon a bástyakapu!
Steiner, Tóth és te Simóka főleg,
Fürge főura a büszke Tiszának,
(Ha ugyan nem változik addig a halfsor.)
Höss, Varga, Beck és Pomacsek esetleg
És Ábrahám, te a Bástya kebelében,
Ti hátvéd, halfsor, csatársor, közép.
Ti piros-feketék mind, valahányan vagytok,
Előre, üdv, tempó, szerencse fel, evoé,
Rajta, hipp, hipp, hurrá, győzelem!
Herczeg, hátha megjön a Gól is!

1928

Előszó

(Pásztor Zoltán dalaihoz)

Magyar éjszakában
Pásztortüzek égnek,
Tüzei emléknek,
Tüzei reménynek.
Magyar hajnal táján
Pásztor-nóták szállnak,
Nótái a közel
Nagy föltámadásnak.

1928

Két vándor

(Petőfi nyomán házi kezelésben)

Honán kül Tarnay,
Honában a Fodor,
Magas tervek között
Egy helyben vándorol.

De míg a Fodor megy
Csüggedt lépésivel,
Műsoron Tarnay
Gyorsan sikamlik el.

Fodornak ajkain
Míg néma csend honol,
Tarnay Gáspár apó
Víg hangokat danol.

Intendáns elmarad,
Ellenben Tarnay
Kétéves szerződést
Tud hosszabbítani.

De Fodor s Tarnay
Oly gyorsan szerepet
A színház térein
Miért cseréltetek?

Hallgatnak a lapok
S ballagva lejtenek,
Míg gyors szökés helyett
Direktor dalt zeneg:

Az elnémult Fodor
Kedvét vesztette el,
A boldog Tarnay
Magas bruttóra lel.

1928

Hozzá

Bölcs és szelíd, komoly, nemes ez állat,
Türelmes és őszínte, tiszta, jó,
Ó emberek, csak hódolat s csodálat
Illeti őt, mint egyenes adó!

1928

Gyönyörű szép május éjjel

Gyönyörű szép május éjjel, fáj a szívem nékem,
Elmerült az üdvösségem valaki szemében.
Ha ez a szem rám ragyogna, szép májusi éjben,
Minden csillag lehullana s ő ragyogna nékem.

1928

Barna hajad

Barna hajad árnyékában felejtem a gondot,
Édes asszony, hogyha látlak, úgy vagyok én boldog,
          úgy vagyok én boldog.
Barna szemed ragyogása éjszakámba fényt vet,
Tavasz éjen jó lett volna találkozni véled,
          találkozni véled.

1928

(Öreg művész...)

Öreg művész, ifjú szép lány,
Ahogy nézem őket,
Ez a magyar szomorúság,
Virágozó őskert.

1928

(Papucs alatt...)

Papucs alatt nem virul más,
Csak búsulás és lapulás,
De azért csak szép a papucs,
Mint műemlék! Éljen a puccs!

1928

R. Étsy Emiliának, japánosan

A szőke erdőt bíborral borítja
A csöndes ősz s míg a levél pereg,
A végtelen ködét vígan hasítja
Örök tavaszba zuhanó sereg.

1928

Mézeskalács recipe

Szív küldi szívnek szívesen,
Használják egészségesen!

1928?

Csízió az 1929. nem közönséges évre

Magyarom, új évnek hajnala virrad rád,
Fogadd el tőlem e víg Abracadabrát,
Ez idén megszűnik számos magyar átok,
Addig is b. u. esztendőt kívánok.

Tizenkét hónap lesz ebben a szép évben,
Februárban huszonnyolc nap egy végtében,
Tavasszal húsvét lesz és télen karácsony,
Európában nagy muri túl a rácson!

De előbb farsang lesz itt állapotja
S talán színre kerül jó marsall Dorottya
És ha a kritika nem lesz szörnyen cserző,
Még sikert arathat némely helyi szerző.

Hét város versengett a dalos Homérnak
Bölcsőjéért, most meg dicső Radomérnak
Fog diadalívet emelni hét város,
Egyik-másik híres Szegeddel határos.

A torony aljáról meg ne feledkezzünk,
Csonka parlamentjét szívrepesve lessük,
Új virilis lista tagjai mint fognak
Új adót emelni a nemes városnak.

A Duna jegén is, majd ha fagy, úgy mondják,
Nagy dolgokat fog még megérni az ország,
Hiszen a jég hátán élünk már mióta,
S hosszú idő óta mindig egy a nóta.

Baumgarten pénzét, aki író kapja,
Különb módon él egy évig, mint az apja,
Nobel békedíjat pedig adják annak,
Aki békét hoz a békétlen magyarnak!

Szeged szebb lesz, mint volt, hiszen ötvenéves
Születése napján ünnepe lesz, fényes,
Attól tartok, több lesz a fény meg a pompa,
Mint a boldogulás, haladás valóba.

De a külvárosban bezzeg csatornáznak,
Épülnek a tágas, tiszta munkásházak,
Módos polgár lesz ott minden proletárból,
Mire H. G. Wellsnek új napja világol.

Demokráciánk is fejlődik az évben,
A teremtő munkát megbecsülik szépen,
Jólétét magának ki megteremtette,
Azt külön díjazzák, adta-teringette.

Ebben az új évben, míg csak régi nem lesz,
Minden reménységünk a legszebb rendben lesz,
Úri vadászaton nem fázik a hajtó,
És új választáson választ a választó.

Most pedig mégegyszer minden jót kívánok,
Találják meg egymást a szerelmi párok,
A direktor bruttót, kórista a kontót,
Kormányfőtanácsos a magasabb ordót!

1928

Sírfölirat

Legjobb édesanya hamvai nyugszanak itten:
Lelke tovább virraszt: őrizi gyermekeit.

1929?

Bauda Vilmosnak

Japánosan

A nagy világban annyi palota
És padoga és villa, fényes, ékes,
De e világon semmi és soha
Nem szebb, mint egy lélek, mely téged érez:

Magyar bánat!

1929

(Makáma)

Nagyérdemű közönség! - Szép hölgyek, jó urak, tessék, tessék! -
Panorámában látható minden nevezetesség. - A világ minden szépsége
és csodája - és minden szépség és csoda koronája: - a női nemnek
varázsa és bűbája! - Itt szunnyadnak az álmok és a vágyak, - melyek
táncba vitték egykor a bokákat, - ezer évnek ritmusa itt szunnyad,
- várva jeladását valami mágusnak. - Itt alszik, mint boldog
Csipkerózsa, - sok mindenféle muzsika és nóta, - itt megfagyott a
táncnak üteme - és várja, hogy fölengessze a zene. - Itt alszik
Judit, akinek haláltánca - megváltást hozott egykor hazájára, -
itt alszik Salome hercegkisasszony, - itt alszik a királyi Aida, -
itt alszik Mona Lisa, - itt alszik a szelíd Mária Antónia, - itt
alszik a szilaj Carmencita, - az édesbús Vecsera Mária - és a tűzről
pattant Dobó Katica - és a diadalmas Cinka Panna. - De íme, itt az
éjszaka, - valami rejtelmes muzsika szavára, - úgy érzem, álomba
ringatózom - s ők akik nem élnek, - mintha varázsütésre ébrednének.
- A régi táncok lelke feltámad, - a régi gyönyörűség és régi bánat
- felcsendül lelkünkben - és felpezsdül tagjainkban. - Szép hölgyek,
jó urak, - már mozdul is e sok bűvös alak, - a mester hadd pihenjen,
- a tánc induljon és a zene zengjen!

1929?

(Philoktetesként...)

Philoktetesként Lemnos szigetén,
Magányosan elvérzem lassan én,
Még néznek rám az örök csillagok,
Szemem sötétje még ragyog,
A csönd és bánat tengerén
Vitorla egy se leng felém
S hiába sírok égre fel,
A terméketlen hab felel.

1929

Ferenczy István szobrász emlékére

A magyar lélek a vésőre várt,
Mely a magyar márványba öntse.

1929

(Az ég ívén...)

Az ég ívén halvány ragyogással
Szivárvány kél az eső nyomán,
Megbirkózva a fekete gyásszal,
Mint győzelmi zászló

Az ég ívén halványan földereng
A szép szivárvány és az emberek
Közönnyel nézik a remény jelét

1929

(Kovácsműhelyben...)

Kovácsműhelyben a temető mellett
Izmos legények a vasat verik,
Az üllő és kalapács énekelnek,
A temető hallgat.

1929

(A szavak...)

A szavak oly ostoba, gyönge, nyavalyás

1929

(Borús felhők közt...)

Borús felhők közt megjelen
Sápadtan az örök remény,

Boldogtalan az ég alatt:
Talán még nekem is izen.

1929

(A szomszéd ablakból...)

A szomszéd ablakból időnkint
Szívembe zsong egy drága zaj,
Derűs, meleg madárcsicsergés:
Gyermekkacaj!

Mintha egy boldogabb világból
Üzenné valaki nekem,
Hogy van öröm, ifjú, áldott,
Felhőtelen!

1929

(Van életünkben...)

Van életünkben egy nagy pillanat,
Mikor érezzük, mégis érdemes volt,
Ragyog a szemünk és ragyog a mennybolt
S mi elfelejtünk minden árnyakat.

Lehet, hogy minden káprázat csupán
S az ember egy bús életen keresztül
E pillanatot keresi, mely eltünt
S hiába néz az elillant után.

1929

(Csodaszép...)

Csodaszép május elsejéről
Daloltál egykor Heine...

1929

Nietzsche

Már túl volt minden vidám bölcsességen
S bús balgaságon, homloka mögött,
Mint denevérek a fekete éjben,
Úgy kóvályogtak a sötét ködök.

1929

(Halottak napján...)

Halottak napján, édes jó anyám,
Ha majd utad a temetőbe visz,
Gondolj szelíden elbúsulva rám,
Gondolj szegény, rossz gyermekedre is.

1929

Rossz órában

Ady Endre, rég csillag ő már,
A fénye mindig tisztábban ragyog.
És fájó földi féreg hallgatok
És szenvedek. Ó jaj, hogy még vagyok.

1930

(Erdélyből jönnek...)

Erdélyből jönnek, egyre jönnek,
Fehér-fekete hadsereg,
Győzelmesen jönnek a könyvek,
Magyar szíveket véve meg.

1933

(Valaki játszik...)

Valaki játszik a szomszéd szobában,
A billentyűkön

1933?

(Nem adtam mást...)

Nem adtam mást, csak amim volt,
Egy szívet, mely fájt s dalolt,
Életem a boldogságnak
Elzokogott vágya volt.
Jöjjetek új énekekkel
Millióknak

1933?

(Van, aki tévedésből...)

Van, aki tévedésből jő e földre
És itt mindvégig idegen marad,
Szeret kisétálni a temetőbe
És várják őt egy másik csillagon,
Magányosan kószál és eltünődve,
Szívében a titok s a fájdalom
Az emberek között

1933?

(Egy régi kispap...)

Egy régi kispap néz ma rám
A holdas május éjszakán.

Szemében tiszta fény ragyog
És azt suttogja: én vagyok.

1933?