Pacsirta-szót hallani jegyez gazdagságot.

Pad. Öreg embernek: fáradtság; fiatalnak: szerencsés vállalkozás. (Kerner.)

Padlás. Rendszerint hideg időjárás.

Padláson járni: mutat halálesetet. Padlásról leesni: terveink összedőlése. Padláslyukból valakit látni: jelentőségteljes találkozás. Égő padlás: idegen ember látogatása. Padlást leszakadni látni: jegyzi örömünk végét. (R. M.)

Padláson asszonyt látni: adósság, ugyanott leányt: házasság. (Régi naptár.) Padlásunkon járó-kelő emberek: jegyeznek nagy bajt egy adósság miatt. (G.)

Padló. Jó vége egy könnyelműségnek.

Padlón feküdni: betegnek gyógyulás. Padlón járni: nagy gond. Padlót rakni: nem sikerült terv. Lángoló padló: egy elveszettnek hitt családtag visszatérése. Görcsös, régi padló: valakinek a halála, aki hozzánk tartozik. Ropogó padló: vendég rossz hírrel. Igen fehér padló: kedves asszony látogatása. Szőnyeges padló: mutat hatósági embereket. Gyékényes padló: utazás. (Kerner.)

Pajta. Fogadósnak: szerencsés, szolgának: verés. (Lipcsei.)

Pajzs. Jegyezd meg első reggeli gondolatodat, s szerinte cselekedjél.

Pala-fedő. Jókedv. Palatábla: gond.

Palack. Általában: kóborló élet jegye.

Durranó vagy éneklő palack: mutatja barátaid hűtlenségét. Melegvizes palack: betegnek gyengülés, útonjárónak: keserves találkozás. Hideg palack: elmaradó vendég. (Kerner.)

Teli palack: vándorlás, üres palack: nagy csalódás. Eltört palack: váratlan kellemetlenség a hatósággal. Esetleg betegség. Borospalack, amelyből nem folyna bor: lappangó betegség. Sok palack: gond a gazdaságban. (R. M.) Táncoló palack: öregember látogatása. Repedt palack: kacér asszony. Kis és szép palack: gyarapodás; jegyez esetleg kisleányt is. (Kálnay László.) Aranyozott palack: gyermeket jegyez gyermektelennek, másnak: sok kiadást. (Kis Böske.) Elérhetetlen palack: szomjasnak nagy megkönnyebbülés. (G.)

Palacsinta. Kellemetes vendég. Esetleg katona.

Palánk. Levél.

Pálca. Családi kellemetlenség.

A különös álmokban: asszonyoktól megpálcáztatni és velük jól érezni magunkat: mutat gyötrelmes szerelmet. Asszonynak férjétől pálcaütést kapni: boldog szerelem.

Pálinka. Utazás. Néha a másvilágba.

Pallér. Bosszúság egy veres ember miatt. (1833.)

Pallos. Ha kezünkben van: veszedelem; máséban: jó barátság. (K.)

Pálmafa levelei között elrejtőzni: jegyzi; hogy nagy társaság előtt váratlan kitüntetés ér. Pálmát vinni: szerencse.

Palota. Ha másé: irigység, ha miénk: hízelkedés, gond és fájdalom. Palotát rombolni: elveszített tekintély. Palotába menni: félelem. (1833.)

Pamlag. Amelyen üldögélünk: jegyzi mindennapi életünket, amelyen fekszünk: jegyzi különös vágyainkat. Pamlagon hanyatt feküdni: egy nő szerelme, amelyet elérünk. Pamlagról leesni: kiábrándulás egy megnyertnek hitt szerelmi összeköttetésből. (1833.) Idegen pamlagon heverni: mutatja asszonyunk hűségét. Ha asszonyunkat látnánk idegen pamlagon: felesleges féltékenység. Asszony és férfi a pamlagon: zavaros élet. (R. M.)

Pamut. Legombolyítani: nem nagy szerencse. Üzletes embernek: károsodás. Pamutot szedni: tisztelet.

Panaszkodni valakinek: közelgő öröm.

Páncél (-t viselni): tolvajság. (Kerner.)

Pandúr. Rendszerint: hideg időjárás. Annak, kinek oka van a pandúrtól félni: könnyebbülés. (1833.)

Pántlika. Rendesen adósságod jegyzi.

Az 1759-es könyvben: pántlikát mérni, minél hosszabbat, antul nagyobb kellemetlenség. Pántlikát venni: hű barátnő. Pántlikát hordani: pletykaság. Piros pántlika: tánc; zöld: remény; fekete: gyász.

Pántlikás szíved: rongyos kötőfék. (Szűrszabó.) Pántlikát kapni idegen férfitól: leánynak nagy szerencse, asszonynak szomorúság. Elveszített pántlika: elveszített szív. (Kerner.)

Pányva. Káros utazás.

Pap. Betegnek: gonosz.

Papagáj. Tréfa. Nagy uraság.

Papír. Írást hoznak: amely nem okoz örömet. Papírra írni: vigyázat adósaidra. Papírt lobogtatni: nagy károsodás.

Paplant kiteríteni: bátorság. (1833.)

Paprika. Bosszúság minden könyvben.

Papucs. Jókedv.

Lipcsei szerint: asszonytól papucsot kapni: mutat rövides szerelmi boldogságot. Asszonynak férfitól papucsot kapni: házasságtörés. Papucsot venni: utazás, lopni: bátorság. Papucsban járni: zavaros idő.

Parádé. Látni: szorongatott helyzet; benne részt venni: félelem adósság miatt.

Paradicsom. Gondtalan élet.

Paradicsomot inni: férfinak nevetséges, asszonynak: hónapszám. (K.) Paradicsomot befőzni: nagy öröm a háznál. Paradicsomot szedni: szeretőt cserélni. (R. M.)

Parafa-dugó. Jó jegy.

Paraj (-t enni): hosszú öregség.

Paraszt. Rendszerint időváltozás.

Parázs. Harag.

Párbajt vívni: elveszett ügy. Asszonnyal: rágalom.

Párduc. Az öröm jegye.

Parittya. Haszontalan fáradság. (K.)

Párna. Valakinek nagy gondot, szomorúságot okozunk. Párnán aludni: rejtett fájdalom. Párnát ajándékba kapni: gond jön a házhoz. Párnát vízen úszni látni: megkönnyebbülés. Kemény párna: rabság. Pelyhespárna: gazdag asszony. Párnás szék: betegség, harag. Szennyes párna: pletyka.

Paróka. Keserűség.

Parton járni: utazás. Parton ülni: elért cél. Parton guggolni: nyugtalanság.

Pástétom. Általában: betegség.

Pásztor. Hír. Kár.

András napján járó pásztor: rövid telet mutat. József napján beszegődő pásztor, ha öreg: káros esztendő, ha fiatal: sok eső. Pásztort megverni: igen nagy öröm. Pásztorokkal lopni járni: állatbetegség. (Régi magyar naptár.)

Pásztorbot útonjárónak: pihenést, másnak: vándorlást mutat. Pásztorokkal enni: zavaros esztendő. Pásztorral az úton menni: jó tanács. (Szűrszabó.)

Pata. Levél.

Patak, mely folyik: panasz; mely zavaros, és a házba folyna: nagy veszedelem és szomorúság; ha azonban tiszta a vize: közelgő jólét. 1759.)

Patak, amely szívünkből folyna: mutat elhagyottságot, szegényedést. Patak, amely az ágy alól kifolyna: egy asszony boldogsága függ tőlünk. Patakból inni, amelynek nem volna tiszta vize: egy asszony rabsága. Patakon átgázolni, anélkül hogy nedves lenne lábunk: egy szerelem elmúlása, amely még sokszor eszünkbe jut. (S. j.)

Patkány. Ellenség.

Patkány, amely megharapna, szerelmi féltékenység. Patkánycincogás: hideg idő, családi perpatvar, kacér asszony. (Kerner.)

Páva. Ha kiált: szerencsétlenség.

Kernerben: páva mellett szolgálni (lánynak): jegyez kellemes ismeretséget. Repülő páva: kis öröm, amelyért nagy kamatot fizetünk. Napon sütkérező páva: veszedelem egy asszony hiúsága miatt. Pávatoll: haláleset. Pávatoll, amely külsőnket díszítené: tömlöc. Döglött páva: öregasszony szerelme. Páván lovagolni: nagy megszégyenítés egy szerelmi kalandon. Pávával lenni asszonynak: jegyez szorgalmas férjet; leánynak: közönséges szeretőt. (R. M.) Pávát böjtös napon enni: gonosz. Pávatollal játszódni: ingerlékenység. Alvó páva: csábítás. (1833.)

Pázsit. Kalandos élet.

Pecér. Botlás. Veszély.

Pecsenyét enni szegénynek: szomorúság; gazdagnak betegség. (1833.) Pecsenyebort inni: gond.

Pecsételni. Szerelmeseknek igen jó, másnak: veszteség.

Dugaszt pecsételni: bánatot felejteni. Levelet pecsételni: jegyez ingadozó szerelmet. Nőt lepecsételni: csalódás. Pecsétet törni: félelem egy adósság miatt. Vörös pecsét: atyafi halála. (R. M.)

Pehely. Betegség. Pelyhes kabát: titkos szerető. Vadkacsa pelyhe: kedves vendég.

Pék. Gondtalan élet.

Pékkel sütni valamit: felbontott eljegyzés. Péklapáton ülni: jó barátság. (R. M.) Péknek címerét látni és megéhezni: útonjárónak szerencse egy idegen városban; másnak: teljesülő kívánság. (K.)

Pelikán. Mindent lebíró szerelem.

Penész. Mindig pénz.

Penna. Gond.

Péntek. Vendégség.

Nagypénteken erdőben járni, fészket szedni vagy folyóparton időzni: jegyez sok szerelmi csalódást ez évben. Nagypénteken templomban lenni: anya halála. Nagypénteken mosni: szomorú húsvét. (R. M.)

Pénz. Általában nem jó jegy.

Pénzed, ha van: kicsapongás. Pénz a kézben: új öröm elveszettnek hitt egészségedben. Sok pénz: kár a ház körül. Pénzt valakitől kapni: minden oldalról ellenséggel vagyunk körülvéve. Pénzt keresni és nem találni: szerencse a szerelmedben. Pénzt elveszíteni: vállalkozás, amely jóra fordul. (R. M.)

Pénzt asszonyodnak adni: igaz szerelem; más nőnek: gond. (Gvadányi.)

Pénzt fényesíteni: jegyez hideg időjárást. Pénzt oszlopokba rakni: ahány oszlop, annyi bánat. Pénzen vett gyerek: jó vásár. Pénzt zsákban hordani: tömlöc. Pénzt ásni: váratlan találkozás. Régi pénz: jegyzi atyádat vagy anyádat. (Szűrszabó.) Pénzt elásni: zavaros idő. Pénzt folyóba dobni: hasznos munka, jövedelem. Pénzt szegénynek adni: károsodás. (1833.)

Pénzen tyúk módjára ülni: felbomló barátság. Pénzt szélben szellőztetni: nyugodalmas élet. Pénzen asszonyt vagy leányt venni: szegény öregség. (D. G. Gy.)

Pénzt nyerni: nagy gond. Pénzt a földre szórni: rosszullét. Pénz, amely bűvész keze érintésére testünkből kijönne: mutat megnyugvást egy fájdalmas szerelemben. Pénzt okádni: halál. Pénzt az árnyékszékben hagyni: elveszített szerelem. Pénz és sár összekeveredve: boldog szerelem. (F. S. gyűjtése.)

Pénzes ember: leánynak szomorúság. Pénz, amely fülünkben nőne: jegyez szomorú hírt szerelmünkről. Orrunkon növő pénz: gazdag asszony. Hasunk, ha pénzzel volna telve: jegyzi egy nő pazarlását. (S. j.)

Sok pénz, amelyet nem tudnánk megolvasni, kereskedőnek: sok adósságot, másnak: apró bajokat. Elveszített pénz egy idegen város kapujában: szerencsés pört vagy ott jó ismeretséget mutat. Pénzt mérlegen vagy literben mérni: nagy betegség. Szagos pénz: egy asszony szerelme. Rongyos pénz: gazdag öregség. Pénzverő: szomorúság. (Lipcsei.)

Pénzes láda, ha teli: rossz esztendő, nyavalya; ha üres: családi szaporodás. Bezárt pénzes láda: jó remény. Országúton talált pénzesláda: hiábavaló utazás. (K.)

Perbe jönni: árulkodás, amelynek nem kell hitelt adni.

Perec. Jó vásár.

Persely. Szegénynek becsület; gazdagnak betegség.

Pete. Betegség.

Petrezselyem. Rövid rosszullét.

Pézsma jegyez szerencsét.

Piac. Jó jegy.

Piacra menni, de ott nem vásárolni, szerelmeseknek: jó; másoknak kis bosszúság. Piacon árulni valamit: elfecsegett titok. Piacon halat venni: ájtatos cselekedet. Piaci veszekedésben részt venni: csendes élet. (R. M.) - Piaci kosár: elfelejtett szerető. (K.)

Pikkely (halé): sok pénz.

Pince, amely volna nagy és magas: jegyez költözködést. Szűk és sötét pince: rossz házasság.

Pincébe menni András napja után: jegyez obsitos katonát; András előtt: betegséget. (1833.) Pincébe rejtőzködni: szerelmi bánat. Pincében bort kóstolni: múló betegség. Pincét törni: jó cselekedet. (K.)

Pincéből muzsikaszót hallani, mintha ott kísértetek mulatnának: hír a fejedelemről. (Lőcsei.)

Pincér. Fogadósnak jegyez lopást, másnak: vidám társasélet.

Pióca. Mellfájás.

Pipázni. Csalódás.

Égő pipa: hideg időjárás. Törött pipa: ajándék. Pipaszár: asszonynak jó jegy. Pipaszurkáló: jegyez herélőt, aki disznainkhoz jő. (Kerner.) - Pipát lopni: bátorság. (R. M.)

Pipacs. Vendég.

Piros ruha: harag. Általában piros szín: szerencsés szerelem. Igen piros arcot látni: haláleset. Piros lábú asszony: utazás. Piros alkony vagy hajnal: szélvész. (R. M.) - Ha valamely testrészünk volna igen piros: szerelmi vágy.

Pirosat köpni: igen egészséges. Piros bor: útikaland. Piros házba lépni: rossz nő ismeretsége.

Piszokba esni: igen nagy szerencse. Piszoktól tisztálkodni: elválás egy jó baráttól. Piszkot enni: pénz.

Pisztoly. Harag jegye. Pisztolydurranás: kiábrándulás.

Pisztráng. Egy régi kívánságod teljesül.

Pitypalaty. Árulás.

Plajbász. Gond.

Ács plajbásza; tűzkár. (K.)

Plébános. Csendes élet. Eső.

Pocak. Gazdagság, pénz.

Poggyász. Ha nagy: haláleset; ha kicsi: fáradalmas élet.

Pofon. Házasok között jegyez nagyon jó egyetértést.

Pofont kapni: jutalom. Férfit pofon ütni: féltékenység, nőt: megszerelmesedés. Nagy pofont kapni: ambó. (1833.)

Pogácsa. Hosszú út, amelyből tán nincs visszatérés.

Pók. Minden könyvben szerencse áll mellette.

Pókot agyonütni: távol lévőt megsérteni. Pókháló: szerencsés szerelmi viszony egy gazdag asszonnyal, amely nem végződik házassággal. Pókháló jegyez még vérzést is. (R. M.) Padlásról leereszkedő pók: mutatja őszi időnket. Tőlünk elfutó pók: jegyzi egy gondolatunkat, amelyet szeretnénk valakivel közölni. (S. j.)

Pokolba menni: nagy kár háziállatainkban. Poklot messziről látni: kincskeresőnek igen jó, másnak: szegénység. (K.)

Pokróc. Sértés.

Pohár. Csalás.

Polyva. Szorgalom. Hideg időjárás.

Polkát járni: asszonynak jegyez idegen férfit. (Lőcsei.)

Pólyás baba. Kis öröm.

Por. Perlekedés. Portörlő: kis mulatság.

Porcelán. Könnyek jegye.

Pondró, amely tőlünk menne: jegyez rágalmazást; betegnek: nehézséget. Pondró, amely felénk jönne: kiábrándulás egy szép reményből.

Ponty (-ot enni): szerelmeseknek élvezet, másoknak: fennakad egy fecsegő miatt.

Nagy ponty, amely elnyelni akarna: asszonyi üldözés szerelem miatt. Ponty, amely tőlünk menne: elveszített gyermek. (R. M.) Potykát venni, amely kezünkből ki akarna ugrani: jegyez kacér asszonyt. (S. j.)

Posta. Betegnek jó; egészségesnek kellemetlen. (1833.)

Postás, ha a házba jön: szerencse, ha elmegy a ház előtt: szerelmi csalódás. Postamester: jó tanács. Postakocsi: elmaradt látogatás. (Kerner.) Postakocsin utazni: elbúsulni egy eldobott szerető miatt. (R. M.) Postakürtöt hallani: Leánynak jegyesség, férfinak találkozás. Postát vinni: meghívás lagzira. (G.) Postás, ha szólna valamit: tedd ellenkezőjét. (Zadeka Márton.)

Posztó. Minél finomabb, annál jobb.

Rabok posztójában járni gazdagnak: harag, szegénynek: jutalom. Gácsi posztó: időváltozás. Abaposztó: szegény, de boldog házasság. Német posztó: vőlegénység. Bársonyposztó: tömlöc. Posztót venni: örökség. Posztókereskedőnél járni, de nem venni: betegség, halál. Posztóssal utazni: betegség elkerülése. Posztót lopni: hosszú, boldog élet. Posztót mérni: nagy csalódás. Posztót ollóval nyírni: elvágott boldogság. (1833.)

Pózna. Nagy küzdelem kis eredményért.

Pöröly. Szerelmeseknek: jegyez szülői beleegyezést. Másnak nehezen elérhető célt.

Pöszméte. Veszekedés a szomszédsággal.

Prédikáció. Titkos szerelem.

Prém. Örökség. Szép vagyon.

Prémes állat: hideg idő. Asszonyprém: szerelem. (R. M.)

Prés. Borprés: kis utazás hideg időben. Betűprés: falusi embernek idézése a városba.

Pulyka. Harag. Hideg időjárás.

Pulykát lopni: jegyzi, hogy könnyelmű ígéretet tettél egy asszonynak. Pulykát enni: gazdag asszony szerelme. Pulykát őrizni: leánnyal játszadozni. Pulykának fejét elvágni: szomorúság, kiábrándulás. (R. M.) Pulykarikoltás: táncmulatságba hívnak. Dalfüzér, tánciskola. (1833.) Pulykát vinni valakinek: asszonynak mutat katonai ismeretséget; férfinak: pörösködést. (Zadeka.)

Pulykataréjt viselni arcunkon: egy nő gúnyt űz szerelmünkből. Pulykát kergetni: elért szerelem. (S. j.) Vadpulyka: utazás. Pulykamell: jó asszony. (Gvadányi.)

Púp. Büszkeség.

Púpos ember: bolondság; asszonynak: gonosz kívánság. Púpot vinni: baj a bíróságnál. Púpot érinteni: nagy nyeremény. Púp, amely volna hasunkon: nőnek szerelmi kínszenvedés, férfinak: kiábrándulás. Púpos asszony: váratlan felhevülés. Táncoló púposok: betegnek nehézség, egészségesnek: öröm. (S. j.)

Puska. Elsütni: rossz, irigység. Puskával vadászni menni: hűtlenség. Puskát tölteni: szerencsétlen szórakozás. Szép puska: szerelem. Puskával járni: gonosz gondolatok jegye. Légy víg.

Puszta. Ha kopár: hiú remény. Ha zöld: szerelem.

Puttony. Harag.

Pünkösd. Istenáldás.

Püspök. Megnyugvás.

*

Pénzt látni vagy kézbe venni: új öröm. Pénzt, ha valaki ad: ellenségedtől dolgot várj. Pénzt, ha valaki marokkal ád tenéked, és te nem látod a pénzt: öröm. Pénzt találni, melyet mások vesztettek el: nagy nyereség. Pénzt kondérral találni, melyet mások dugtanak el, azt felvenni s nyereségnek tartani: egyebek a te dolgodat bánják, szerencsédet irigylik.

*

Ráborulni: anyára boldogság; apára boldogtalanság. Egy sírhalomra: új szerelem. Holtra borulni: titkos szerelem. Feleségre: nagy féltékenység. (R. M.)

Ráesni valakire: nagy kellemetlenség. (1883.)

Rágyújtani a pipára: esküvő. (1759.)

Rabnak lenni: öröm. Rabok lánca, mennél hosszabb, annál jobb. Rabnak lenni betegnek: nagy könnyebbség. Rab madár: bánat.

Rabló. Általában nyeremény.

Rablók közé keveredni és velük cimborálni: nagy tisztesség. Rablók, ha megrabolnának: megtalálod nyugalmadat. Rablók, ha megütnek: örökséget kapsz. (Kerner.) Rablók, akik a ház falát ásnák, hideg időjárást hoznak. (R. M.)

Rabló, aki egy nő szerelmét rabolná el: jegyez asszonynak sírást egy szerelmi csalódás miatt, leánynak sápadtságot. (Zadeka.)

Rács. Veszekedés. Rácsos ablak: szép idő.

Rágni valamit: nagy mulatság.

Ragasztani. Veszedelem.

Ragyás ember: nagy szerencse. Ragyás asszony: szerelmi élvezet.

Rajz. Gond.

Rák. Mindig ellenfélt mutat.

Rákos betegség: szerelmi kín. Arcon levő rákos betegség: váratlan csók, amely kellemes. Rák módjára járni: nagy dicsőség egy kellemetlen ügyben. (Kerner.) - Rákot nyelni: zavaros idő. Rák, amely ollójával megfogna: jegyez siránkozó asszonyt. Rákfarok, amely torkunkban mozogna: fájdalmas szerelem. Rákleves: boldog vágy. (R. M.)

Ráma. Képráma, ha benne saját képünk van: becsület. Hímzőráma: gond, hideg idő.

Ránc az arcon: öröm jegye, amely öröm hátralévő életünkben meglátogat. Ránc a hason vagy mellen: asszonynak jegyez utolsó szerelmet.

Rántott csirke: jókedv. Rántott hal: szegénység; böjtben: egészség.

Ráspoly jegyzi egy nem békélő haragosunkat.

Nyelvünk ha volna éles, mint a reszelő: pletykaságba keveredünk. (R. M.)

Ravatal (-on feküdni): nagyon kellemes változás a közeli jövőben.

Rázni fát: bátorság. Szoknyát rázni: bolha vagy titkos gondolat.

Regényt olvasni: lustaság. (1850.)

Rekettyésben járni: töprengés egy titok felett.

Remete. Minden könyvben jó jel.

Remete csengettyűjét hallani: jó életű emberek közé jutunk. Asszonynak remetéhez közeledni: paráznaság. Remetét táncolni látni: zavaros idő. (Kerner.) - Minél vénebb a remete, annál jobb jegy. (G.) Remete, ha súlya hat font: leánynak kellemetes fájdalom. (G.)

Répát enni: jegyez rossz esztendőt, amelyet szerencsésen végigélünk. (1850.)

Repce. Mindig civakodás.

Repedés. Testünkön: megcsalt szerelem. Falon: gonosz. Poháron: rágalom. Tükrön: öregedés.

Repkény. Hamis barátság. Repkényt ültetni: civakodás a barátnővel.

Repülni háztetők felett: szegénység; víz és mező felett: gazdagság. Toronyra repülni: gonosz ítélet.

Részegség. Kellemes órák várnak ránk.

Rémület. Betegnek: gyógyulás; egészségesnek: levertség.

Rét. Öröm.

Retket enni: férfinak jegyzi ereje visszatérését, asszonynak: szerelme megújhodását.

Fekete retket enni: lakodalomba menni. Piros retek: egészség. Retektől böfögni: egészségesebb leszel. (R. M.) - Retkes láb asszonyon: gond és bús gondolat; férfin: utazás. (G.)

Rétest enni: jegyesség. Rétest húzni: elhúzódó lakodalom. Rétest sütni: elmaradt vendég.

Rétest találni a mezőn vagy országúton: parázna ismeretség. (G.)

Réz. Némi kár.

Ribiszke. Kisleány.

Ribiszkét szemenként enni: elmulasztása egy kínálkozó örömnek. (G.) - Arcunkon vagy testünkön növő ribiszke: elfecsérelt szerelem jelképe. (F. S.)

Rigó. Öröm.

Robbanást hallani: szerelem.

Róka. Csúnya tréfaság.

Rókát fogni: leánynak házasság, asszonynak tilalmas dologba keveredni. Kis róka: szívlopás. (R. M.) - Ugató róka: időváltozás, hosszú ősz. (Régi naptár.) - Rókát lőni: kár a gazdaságban. Rókázni: bátorság. Rókatáncot járni: országúti szerelem. (G.)

Rokka. Asszonynak: becsület, férfinak: szégyen.

Rokkát pörgetni: jegyez eljegyzést. Hideg időjárást. Álló rokka: jegyzi anyánkat. (R. M.)

Rokont (öreget) látni: mutat hosszú életet.

Rom. Bánat.

Rongy. Szerencse.

Rorátéra menni: kellemetes híradás. (1833.)

Rosta. Régi per.

Városi embernek: adósság. (K.) Rostálás jegyez még szeles időt is.

Rostély. Rajta feküdni: félelmetes gond.

Rozmaring. A jó hírnév virága.

Rozs. Jólét.

Rozsföldön járni: mutat gyermekáldást. Rozs, amely fülünkben nőne: jó hír gazdának, másnak sebhelyes betegség. Rozsot őrizni: hideg időjárás. (Z. M.)

Rózsa. Szerelmesek virága.

Virágzó rózsa: szerelmeseknek nagyon jó jegy; másnak: kellemes találkozás. Rózsatövis: fájdalom, amelyet annak okozunk, akit szeretünk. Ajándékba kapott rózsa: jegyzi egy távollevőnek gondolatát. Hervadt rózsa: elfelejtenek. Rózsát ruhánk alá dugni: erélyes cselekedet. Rózsaillat: váratlan szerelem. Sárga rózsa: a titkos szerelem jelvénye. (R. M.)

Fehér rózsa: ártatlan leány szerelme. Rózsát kötni: vigasztalódás. Rózsában járni: némi bánat. Rózsa, amely szájunkon nőne ki; szerelmi vallomást hallunk. Rózsa, amely egyéb testrészünkből nőne: jegyez gyermeket. Rózsaszüret: némi szomorúság. Rózsát enni: mutat kiélt szerelmet. Rózsakoszorú: betegnek halál, lánynak elcsábítás. Rózsát ültetni: menekvés szerelmi bánat elől. Rózsafán jönni a világra: gazdag asszony. (Z. M.) - Rózsavíz, amellyel meglocsolnának: mutatja, hogy kedvesed másra gondol. (Szűrszabó.)

Rögöt látni: betegség.

Rubel. Háború. (1850.)

Rubint. Ajándék.

Rúgni. Levél rossz hírrel.

Ruha. Attól függ, milyen színű.

Új ruha: megszabadulunk egy gondtól; bő ruha: gazdagság; ha nagyon bő: betegség. (Z. M.)

Ruhát mosni: valakire gondolunk, és kívánságunk beteljesedik. Ruhát enni: gyanús helyzetbe kerülünk egy nő miatt. Kék ruha: szenvedés egy szerelem miatt. Sárga ruha: betegség. Másnak a ruháját hordani: ha az volna piros: megégetjük magunkat; ha az volna zöld: házasságtörés, örömteljes találkozás másnak asszonyával. Nagyon szép ruha, amely volna arannyal áttörve: irigylik szerelmünket. Rongyos ruha: gazdag asszony, útonjárónak nagy utazás. Ruhát teregetni: szeles idő, haláleset. (Kerner.)

Hóhér ruhájában járni: becsületes elbánást lelünk olyan helyen, ahol nem várjuk. Bíró ruhájában ülni: igazságtalanságban lesz részünk. Férfinak asszonyi ruházatban járni: hűtlenség. Nőnek férfiruhába öltözni: nyugtalan szerelem, féltékenység. Asszonynak szolgálója ruhájában járni: titkos találkozás. Lánynak bátyja ruhájába öltözni: eljegyzés. Ismeretlen, idegen ruhában látni magunkat: betegnek igen rossz jegy, egészségesnek hosszú utazás. Parasztruha: boldog idő. Katona ruhája: asszonynak szerelem; férfinak bujdosás. (Lipcsei.) - Éjjeli ruhában társaságban megjelenni: nagy tisztesség, amely lefegyverzi ellenségeinket. Ruhát levetni emberek előtt asszonynak: igen jó jegy; férfinak: szegénység. Apácaruha: hűséges szerető. Gyermekruha: betegség. Ruhát ajándékba kapni: jegyez verést is. (D. G. Gy.) - Ruhafogas: behívnak valahová.

Rum. Betegség.

Rügy. Öröm.

*

Récét látni: rágalmazás, szerencsétlenség; útonjáróknak: esős idő. Récét enni: tisztesség a rágalmazóidnak, nyelveseknek gyalázat.

Ruhába, kékbe öltözni: vakmerőség. Ruhába, vörösbe öltözni: harag. Ruhába, feketébe öltözni: szomorúság. Ruhába, fehérbe öltözni: nagy szerencse. Ruhába, aranyosba öltözni: irigylik s gyűlölik azt az embert, kit oly drága ruha éppen nem illet. Ruhába, sárgába öltözni: betegséget jelent. Ruhába, szürkébe öltözni: nagy tisztesség. Ruhát, mocskost viselni: megcsúfolás. Ruhát mosni: gondolatod beteljesedik. Ruhát látni teremni: tisztesség. Ruhát venni: gyanúságba esni.

*

Sáfrány-színű ételt enni, vagy ilyen emberrel találkozni: betegség. (1759.)

Sajt, ha nagyon szagos: betegség. Friss sajt: egészség és szerencse. Szép juhászné sajtja: kívánság. Régi sajt: tömlöc.

Sajtosbolt: jegyez találkozást egy régi ismerőssel. Sajtot adni ajándékba férfinak: asszonynak megszerelmesedést jegyez. Sajtot venni: új szeretőt találni. Disznósajt: bűnös kívánság. Birsalmasajt: időváltozás. (Kerner.) Sajtszagát érezni, de a sajtot nem látjuk: megcsalnak. Sajtban lenni: gazdag asszony. (R. M.)

Sakk. Levél.

Salátát enni, amely volna igen zöld: betegség. (1833.)

Salétrom a falon: veszekedés egy idegennel. Salétrommalom, amely járna: király halála; ha állna: háború. (K.)

Sámfa. Barátaid kihasználnak.

Sánc, ha messziről látjuk: büntetés. Sáncmunkát végezni: összeütközés a hatósággal. (K.)

Sánta ember. Félelmetes.

Sánta kutya: rossz hír, amelyet idő előtt kapunk. Sánta kakas: asszonynak kár, esetleg szerelmi csalódás. (Kerner.) Sántával versenyt futni és legyőzetni: betegnek halál. Sánta asszony: nagy pletykaság. Sánta gyermek: elbujdosott szerelem. (Z. M.)

Sápadt arcot látni: harag. Sápadt ég: kár egy utazás miatt. Sápadt öregember: rossz hír.

Sapka. Igazad lesz.

Nagy sapka: nagy becsület. Lopott sapka: öröm. Szép idő.

Sár. Betegség.

Sárból asszonyt építeni: jegyez megszabadulást egy kínzó szerelemből. Sárból kunyhót építeni: jó jövő. Sárban fulladozni: nagy örökség. (S. j.)

Sarok. Cipősarok: mulatságba hívnak. Sarokkő: paráznaság. Ajtósarok: kellemetlen vendég. Sarkon állani nőnek: nagy öröm; férfinak: szegénység.

Sarkantyút viselni: jegyez utazást, de mutat asszonyi gúnyt is. Jégtörő sarkantyú: mindig hideg időjárás. Csillag, amely sarkantyúját belénk vetné: szerelmi óhajtás. Kakas sarkantyúját megfőzni és megenni: egy férfi erejének megkötése. (R. M.)

Sárkányt ereszteni: jegyez gondolatot egy régen elment ismerős után. Repülő sárkány: gazdagság.

Sarkcsillag. Útonjárónak: szerencse.

Saroglyában ülni: mulatságba menni.

Sas. Felszálló sas: jó üzleti eredmény.

Sasok kalitkájában lenni és velük viaskodni: jegyez idegen embert, aki miatt nagy gondba esünk. Sas vijjogását hallani: betegsége egy hozzánk tartozónak. Nyulat üldöző sas: félelmetes helyzetbe jövünk. Nádas felett keringő sas: felfedezzük valakinek jóindulatát. (Lipcsei.) Lengyel sast látni: borkereskedőnek lopást jegyez. (Lőcsei.)

Sás. Sok munka.

Sáska. Gond. Nehéz esztendő.

Sátor. Csendes élet. Cigánysátor: útonjárónak mutat akadályozást. Sátorfa: vásárosnak útszéli szerelem, másnak: verekedés. Sok sátor a mezőn: háború.

Savanyú leves: jókedvű nap.

Savó (-t enni): jegyez sok beszélgetést, házi kárt, szép időt.

Savó, amely bennünk keletkezett volna, és ízét érezzük: nőnek elhagyott életet jegyez. (F. S.)

Seb. A kézen: adósság. A lábon: kutya jár a kertben. A háton: hosszú betegség.

Sekrestye. Jegyez elhibázott életet.

Selyem. Megvetés az emberek részéről. (Kerner.)

Selyemkendő: rossz leány. Selyemszoknya: titkos szerelem. Selyemhernyó: régen áhított öröm megérkezése. Selymet lopni: paráznaság. Selyemkereskedő: csábítás. Selymes ágyban hálni: házasságtörés. (R. M.) Piros selyem: sebet kapsz. (S. j.) Selyempaplan: gazdag öregasszony. (D. G. Gy.) Selyemhajat tapintani: bűnös szerelem.

Selypítést hallani: örömteljes nap.

Seperni házat asszonynak: boldog házasság; férfinak: nehéz munka.

Sereget messziről látni: jó becsináltat enni. (1759.)

Seregély (-t hallani): hír egy asszonyról; repülő seregély: gonosz pletyka.

Serét, amelyet elnyeltünk volna: falusi lány ismeretsége. Serét, mely bőrünk alatt volna: nyomasztó szerelem. (1833.)

Serleg. Aranyból: részegség. Serlegből inni, amelyet asszony töltene meg: babonaság. Ambó. (1833.)

Serpenyő. Örökség.

Serte. Szerencse. Vaddisznó sertéje: szerencsés utazás. Serte a párnában: gazdag asszony.

Séta. Kiváló szerencse. Sétányon járni: jó barátság. Pappal sétálni leánynak: közeli ismeretség egy idegen emberrel.

Sietni valahová: nyereséges vállalat.

Síkság. Gazdagság.

Sikátorban barangolni: titkos szerelem egy méltatlan személy iránt. Sikátorban eltévedni: asszony rabja lenni.

Siket ember minden könyvben nagyon jó.

Sikoltást hallani: jegyez elkésett levelet.

Síkos úton járni: ambó. (1833.)

Simogatni valakit: ajándékot adunk.

Síp. Csalódás. Hideg idő.

Sír. Betakart: elveszett holmink megkerül.

Sírba fektetnek: közeli gazdag házasság. Sírba lépni: hamis barátság. Sírt ásni látni: jó ismerős halála. Nyitott sír: vidám ünnepély. Síron átugrani: eléred célod. Sírba esni: akadály. Asszonnyal sírban lenni: megszabadulás egy kínzó szerelemtől. (Kerner.) Sírok között járni: jegyez hosszú életet. Sírhalom mellett ülni: édes gond, később haszon. Sírból visszatérttel találkozni: megnyert per. Sírhalomba lőni: letagadott adósság. Anya sírján leánnyal ülni: szép bátorság; apa sírján: féltékenység. Sírkő: válás. (R. M.) Sírban feküdni: csendes szerelem. Sírból feltámadni: régi ismerős. Sír mellett keservesen sírni: jegyez megszabadulást egy nagy gondtól.

Sírni. Örömteljes nap.

Sírni ok nélkül: szerelmi nyavalya. (1759.) Sírni egy asszonyért: hiábavaló fáradság, kár. Sírni egy halottért: betegnek meggyógyulás. Sírva járni-kelni: örömed lesz utazásodban. (R. M.) Sírni a font húsért, amelyet elvitt a farkas: megerőltetés, kimerültség. (Zadeka M.)

Sirály. Bánat madara.

Sisak. Jókedv.

Smaragd. Jegyzi valakinek a vágyakozását utánad.

Sóhaj (-t hallani): szerencsés hír.

Som (-ot enni): hideg időjárás. Somfabot: nyalka udvarló. (1833.)

Sonka. Gazdag feleség. Sonkád, ha van: jutalmat nyersz.

Sorompó. Szép idő.

Sóska. Házi pörpatvar.

Sót enni: nehéz idők.

Sót háton hordani: családoddal vándorútra kelsz. Sót marhának adni: hideg idő. Sót vágni: tömlöc. Besózni: utazás. (R. M.) Nyelved, ha volna sós: hazugságot mondasz. Sós víz: torokfájás. Sót nyelni: öregedni.

Sovány, ha lennél: veszekedés, kár, harag. (1833.)

Sört főzni: jó jövedelem.

Sörényed, ha volna nagy, mint lóé: gazdag feleséget találsz. (1850.)

Spanyolviaszk, ha forró: rossz hír szerelmesedről, ha kemény: adóslevél.

Spékelni valamit: nevetésben lenni.

Sróf. Hátad mögött gúnyolódnak.

Strucc. Újdonság. Strucctoll: temetés.

Suba. Menyecske ismeretsége.

Súgást hallani: hazugságot aratni.

Suhanc. Kellemetlenség.

Suviksz. Kinevetnek.

Süllő. Sok pénzt jegyez.

Süllyedni valamely mélységbe: biztos betegség. Álomba: nagy gyöngeség, kedvtelenség.

Sündisznó: Titkos ellenség.

*

Salátát enni: fájdalmat jelent.

Sarut, ócskát, felvenni: torzsalkodás. Saruhoz bőrt látni szabni folttal: nyereség. Saruját újítani: öröm. Saruját látni gazdálkodónak: jó.

*

Szabni. Kereskedőnek kár. Másnak bűnhődés valamely szerelem miatt.

Szablya. Levél.

Szabó. Jegyzi könnyűkezű ember ismeretségét.

Görnyedő szabó: szaporodik jövedelmed. Foltozó szabó: ahány foltot vet, annyiszor ér kárvallás. Szűrszabó: hideg időjárás. Öreg szabó, aki ócska ruhát varrna: felújítása a töltött káposztának, a régi barátságnak. Szabóműhely: mellfájás. Vitéz szabó: vesztett hadjárat. (1833.) Mellényt fordító szabó: gyász a családban (Lipcsei.)

Száj, minél nagyobb, annál jobb. Tisztelet.

Száj, amely elnyelne, ha emberé: féltékenység, ha állaté: rejtőzködés gond elől. Szájba vizet venni és kiköpni: elmúlása egy szerelemnek. Szájat szájba venni: hiábavaló óhajtás. Száj, mely volna hajas: hű szerető. Szájat mosni: szomorúság. (Kálnay gyűjtése.) Fogatlan száj: csábítás; fogas száj: gyűlölet. Száj, amely egy város kapujáról ordítana ránk: tömlöc. Országútnak megnyíló szája: útonjárónak jegyez rablókat. Égő száj: valaki rólunk álmodik. Sajgó száj: valaki rólunk rosszat beszél. Dagadt száj: az felejt el, akit legjobban szeretsz. (R. M.) Rossz szagú száj: beteg feleség. Száj, amelyen szép, zöld falevelek nőnének: legkedvesebbünk halálát jegyzi. Becsukott száj: titok, amelytől boldogtalanok leszünk. Barlang szája: természetellenes kívánság. Száj, amelynek szakálla bévül volna: betegnek halál. (Kerner.)

Szakács. Pazarlás. Szakácsné: meghívás.

Szakáll. Szakállas ember: általában jegyez haragot.

Kernerben: ha valaki azt álmodná, hogy borotválják szakállát: bizonytalan helyzetet legyez egy asszonyi szeszély miatt; szakáll, amely volna oly hosszú, hogy a földre érne: olyan gazdagságot mutat, amely váratlan; szakáll, amely leány állán nőne: jegyez elveszített szeretőt.

Szakállt vágni: árulás, bontogatni: nyugodalmas élet és hivő gondolat; égő szakáll: előre kigondolt terv, amely beválik egy nő meghódításánál; simogatott szakáll: leánycsábítás, gonosz gyönyör. (R. M.)

Leeső szakáll: nagy szomorúság, megaláztatás, csalódás; vörös szakáll: hamis barátság; kis szakáll: gúny; pofaszakáll: háztűznézőbe menni: célt elérni; Henri IV. szakáll: irigység; hegyes szakáll: rossz nyelved miatt bajba jutsz. (1833.)

Szakállas asszonnyal találkozni: jegyzi, hogy bátorságod révén megnyered egy leány szerelmét. Álszakáll, amely volna asszonyon: hűséges szerelem; férfin: féltékenység. Asszony, ha álmodná, hogy szakálla nőtt: elveszíti férjét. Szakállt göndöríttetni: váratlan szerelem. (Kálnay.)

Szakáll, amely nőne mellünkön vagy testünk egyéb részén, s ijesztően nagy volna: jegyez hűséges asszonyt. Szakálltalanság: görbe út. Szakállszálon hegedülni: kínzó szerelem. Szakállt füröszteni: el nem titkolható vágy. Szakállt asszonynak ajándékozni: erőveszteség. Szakállt takaró vagy kabát alatt hordani: diadal a szerelemben. Fényes szakáll: rabság. Tüskés szakáll: jutalom. Ősz szálak a szakállban: jegyeznek hátralévő boldog éveket. Szakállt festeni: rövid boldogság. Szakállnál fogva földön húzatni: reménytelen szerelem. (S. j.)

Szalamander. Kerner Jusztinusz szerint: betegség.

Szálfa. Gazdagság.

Szállni tudni: bánat. Mást szállni látni: annak halála.

Szállást kapnál: megcsalnak, meglopnak.

Szalma. Sok ostoba beszéd. Hideg idő.

Szalma, amelyet a szél vinne: jegyez keresztelőt. Szalmát zsúpban látni: mutat vagyonosok ellen való merényletre. Égő szalma: felesleges gond. Szalmatető: zord idő. Szalmakalap: vidámság, szerencse. Szalmazsák: kövér asszony. (Kerner.) Szalmán hálni: betegnek igen jó; útonjárónak: tömlöc. Szalmakoszorú: nagy megtiszteltetés egy előkelő úr részéről. Szalmát lopni: szépasszony szerető. Halott alól lopni szalmát: özvegység. Kapufélfán lógó szalma: katona jön kvártélyba. Gyaluforgács és szalma együtt: nagy mulatság. Szalmát eladni: jegyez kacér asszonyt. Szalmát kocsin vinni: jó vendéglátás. Szalmával beszórt úton menni: vásárosnak vigalom; másnak: nehéz betegség. Szalmacsutak: megerőlködés érdemtelen ügyben. Szalmát villázni: lányban válogatni. Szalmazsákot tömni: öregasszonyt kapni. (Régi naptár.) Szalmán egyedül heverni: rossz gondolat. (Gvadányi.)

Szalonka. Ritka szerencse egy idegen városban.

Szalonnát enni: betegség.

Paprikás szalonna: utazás. Tokaszalonna: hosszú tél. Szalonnabőr: hazugság. (R. M.) Szalonnát lopni: jegyez megcsalódást.

Számokat álmodni: a legnagyobb szerencse.

Szamár. Sok munka.

Szamarat venni: csinos nyeremény; hajtani: hiábavaló fáradság; eladni: nehéz idő; fogni: visszalépés egy jó tervtől. Futó szamár: bosszantó újdonságot hallunk. Szamáron lovagolni: dicsőség. Szamarat ordítani hallani: időváltozás, hazugság, ostoba véletlen. (K.)

Szamár, amely a malomból lisztesen jönne: szerencsénket hozza. Hímszamár: féltékenység; szamártejet inni: betegnek gyógyulás. Döglött szamár: ritka szerencse. Szamárbőrt vásárra vinni: kupecnek verést, másnak hamis pénzt jegyez. Szamárnyomból inni: kincs. Szamárfület viselni: szerencse a szerelemben. Szamárfarkot kézben hordani: kitüntetés; ha testünkhöz volna nőve: tömlöc egy női ügyben. (Lipcsei.)

Számla. Hír.

Szamóca. Jó házasság.

A különös álmokból: szamócát enni, amelyet szennyes helyről vennénk: asszonynak titkos szerelem, férfinak betegség. (F. S.)

Szánkó. Általában jegyez: váratlan szórakozást.

Szánkón havon utazni: jegyez útonjárónak igen jó vásárt; másnak: kis csalódást. Ördöggel szánkázni: vígra forduló bánat. Homokon szánkózni: nehéz idők.

Szappan. Betegség.

Szappannal tetőtől talpig megmosdani: elfelejtkezés. Szagos szappan: hű szerető. Durva szappan: öregasszony. Szappanos: hideg idő. (K.) Beszappanozni valamit: hiábavaló vágy. Szappant árulni: asszonynak nagy megcsalatkozás. Szappant főzni: házasságot nyélbe ütni.

Szárcsa. Levél.

Szarka. Általában vendég.

Szárnyad, ha másnak adnád vagy elveszítenéd: szerencsétlenségbe jutsz:

Szarvas. Örökség.

Szarvast etetni: kitüntető barátság; űzni: nagy fáradság, amely kevés jutalmat jelent; futó szarvast látni: iparosnak igen eredményes munka, másnak: elmulasztott szerencse. Szarvasbogár: erőszakos munka. Szarvashúst vásárra vinni: valakit megkárosítani. (K.) Szarvasnyomból vizet inni: nagy szerelem egy asszonyba. Szarvasbőr: öreg ispán, hideg idő. Öklelő szarvas: árulkodás.

Szatócs. Perpatvar.

Szecska. Futó szerelem.

Szeder. Ha testünkön nőne: nagy féltékenység.

Szédülést érezni: betegség, asszonynak magtalanság.

Szeget fején találni: álomban is jó jegy. Szeget a falban látni: bánat. Patkószeget találni: szerencse.

Szegény embert látni: szerencse.

Szegfű. Ismeretlen férfi vágya nő után.

Szék. Felesleges látogatás. Karosszékben ülni: nagy bánat. Széket tolni: becsület.

Szél. Rendszerint veszekedés.

Szélben járni: gond. Szélben és esőben járni Szent György napja után: jó kilátás az esztendőre; András után: károsodás. Déli szél: utazás. (Kerner.)

Szélkiáltó madarat hallani: nem a legszerencsésebb. Forgószélben állni: betegnek halál. Föld alól jövő szelet érezni: hét főbűn egyikében leledzni. (R. M.)

Szélkakas. Felesleges kiadás. Hízelgő beszéd. Hideg idő.

Szellemekkel lenni: nagy és váratlan élmény.

Szélmalom. Jókedv.

Szélmalomba menni egy nővel: teljesítjük, amit egymásnak ígértünk. Szélmalomból jönni üres zsákkal: csalóval lesz dolgod. Régi szélmalom törött szárnya, amerre mutat, jegyezd meg: valamit találsz. (1833.)

Szem, amely volna lesütve: jegyez be nem vallott, forró szerelmet.

Vakszem váratlan jó hír. Kék szem kacér szerelem. Gonosz szemet látni: pénzveszteség. Kancsalító szem: jegyez megfeledkezést, magad lealacsonyítását, hűtlenségét. Folyós szem: igen rossz jövő. Könnyes szem: örömteli találkozás. Szemed, ha kiszúrnák: elveszíted jó barátodat. Szemet elveszíteni üzleti kellemetlenség. (K.) Ismeretlen szemet látni a sötétben ijesztő gond. (S. j.) Szemüveg: Remény. Valakinek a szemében arcunkat látni: nagy ellenséged van.

Szemét. Pénz.

Szemölcsöd, ha sok van, szerelmeseddel mulatságod van. (1759.)

Szemöldök. Kacérság.

Szénen (tüzesen) ülni: ájulás. Szenet enni: bélbetegség.

Széna. Jó hír. Szénakazal: gondtalan örökség.

Szentet látni: leánynak jegyez közeli elcsábítást; asszonynak: bűnbánást. Szenttel beszélni: ingadozó hűsége egy nőnek. Szentet kikerülni: nagy szerencse.

Szentelt vizet inni: közelgő betegség. Szentelt sonkát enni: betegnek gyógyulás; egészségesnek: szegénység. Szentelt gyertyát égetni: halott mellett virrasztani. (Z. M.)

Szentkép, ha megszólítana: fordulj vissza.

Szentmihálylován feküdni: mulatságos utazás. Szentmihálylovát vinni egy halott alatt: hideg, szeles időjárás.

Szentjánosbogár. A szerelem bogara.

Szeplő. Tavaszi eső. Jegyez még rossz tulajdonságot, amit barátunkon észreveszünk. Szeplős hátat látni: szép asszonyt találni.

Szerda. Az ajándék napja. Zöld szerdán utazni: kereskedőnek nagy gond, másnak veszélyes.

Szerecsen (-t látni): jegyzi, hogy kihasználnak.

Szerecsenfő, amelyet egy kapun látnánk: menjünk be. (Lőcsei.)

Szerszám. Szerencsés jegy.

Szerencsétlenség. Víg.

Szeszélyes asszony: nagy kellemetlenség.

Szidalmazni valakit: levél.

Szigony. Remény.

Szíj. Nehéz munka. Nadrágszíj: árulás.

Szikla. Ha megmozdítod: szerencse.

Szikra. Jó jegy.

Szilvát enni: szorulás. Szilvafa virága jegyez eljegyzést. Szilvafát égetni: elválás kedvesünktől. (1833.)

Szimatoló kutya: nagy titok.

Színházban lenni: kár.

Színész vagy színésznő: jegyzi, hogy nem számíthatsz barátságra.

Szirom. Szerelmeskedés.

Szitálni: jegyez szeles időt. Lisztet szitálni: emberséges cselekedet. Szitán ülni: egy asszony mellőzése.

Szív. Ha mézeskalácsból van: jegyez jó vásárt és kacér asszonyt.

Vérző szív: fájdalmas sértés. Szívet enni: jegyzi, hogy szerelmesünk miénk. Szívverést erősen hallani: rossz hír. Szívfájás: semmire se jó. Közelgő bánat. Szívseb: gyógyulás egy régi betegségből. (Kerner.) - Szívet kibontani: felesleges munka. Madárijesztőn szívdobogást hallani: csalódás, elmaradó találkozás. Fába szívet vésni: valaki nagyon gondol reánk. Szívet homokba rajzolni: elfelejtettek. Szívalakú arcot látni: megcsalnak. Ezüst- vagy aranyszívet ajándékozni: bánat. Kártyán szívet látni: igazat hallasz valakiről. (S. j.)

Szivar. Veszekedés.

Szivárvány. Minden könyvben jó jegy.

Szivattyú. Szellemes meglepetés. (1850.)

Szívni ajkat: keserűség; fogat: gyötrelem; bort: hideg időjárás.

Szobában ülni: furfangos terv. (Kerner.)

Szoborrá válni: igazságtalanságban lesz részünk.

Szombat. A gazdagság napja.

Szomjúságot érezni: nagy nyugtalanság, szomorúság, nagy fáradság.

Szomorúnak lenni: jegyzi, hogy örömteljes reggelre virradunk.

Szomszédasszony. Minden könyvben: pletykaság.

Szopni. Legénynek vagy leánynak jegyez közel házasságot.

Szőni: nagy öröm.

Szőke leány. Csalfaság.

Szőlő. Áldás.

Szőlőben keserűséget találni: valaki megmérgezi örömödet. Szőlőlevél: szemérmetlent hallunk. Igen nagy szőlőfürt: jegyzi életedet. Fonnyadt szőlő: találkozás egy elmúlt szerelemmel. Téli szőlő, amely volna igen édes: jegyzi, hogy reád gondolnak a múlt időből. (R. M.) - Szőlőlugasban ülni: lemondani. Szőlőt kapálni: hosszú élet. Szőlőskertben járni gazdának: nagy öröm; másnak: eredménytelenség. (S. j.)

Szőnyeg. Mulatság.

Szú percegését hallani: betegnek halál; másnak hosszú élet.

Szúnyog-döngést hallani: hír megbántásunkról.

Szurok. Árulás.

Szűcs, minél öregebb, annál több kellemetlenség.

Szülni: szükség. Szülési fájdalom: magtalanság.

Születésnap: hosszú életkor.

Szülőkkel (elhaltakkal) találkozni: szenvedéseink elmúlnak. Szülőkkel (élőkkel) együtt lenni: szerencsés vállalkozás. Szülőföldön járni: szomorúság egy találkozás miatt. (1833.)

Szülőt verni: hét főbűnben leledzeni. (R. M.)

Szűrő. Levél.

Szűrös ember: pénzt hoz.

Szüreten lenni: nagyon jó jegy.

Szürke szín a tolvajok színe.

Szűz (mezítelenül): szégyenbe esünk.

Szüzet hálótársul kapni: nem nagy előny. (Gvadányi.)

Szekérdűlés: mind a kereskedőnek, mind a gazdagnak ártalmas. Szekérről vagy lóról leesni: gonosz. Szekér, ha eltörik alattad: tartóztatás, és ha útra kelsz, nem jársz haszonnal.

Szoptatni, és ha bő teje van, ezeket jegyzi: nehézkes menyecskének rövid nap egy kisgyermeket; szegény asszonynak: költséget, gazdagnak: nyereséget, emberkori leányzónak: házasságot, ifjú leánynak halált, vitéz embernek betegséget, akinek felesége vagyon: gyermeke elhalnak.

*

Tábla. Temetésre hívnak.

Táborban lenni: egészséges.

Tag (-ot elveszíteni): szükség.

Tagadni. Szégyen.

Tajték (-pipa): jó jegy. Tajtékzó ember: bánat.

Takács. A fáradtság jegye.

Szepességi takáccsal utazni: jegyez jó vásárt. (Lőcsei.) Takáccsal dolgozni: jó terv. Takácsszéket kattogni hallani: jövődről valaki gondoskodik. Takáccsal táncolni: akadály szerelmünkben. (Lipcsei.)

Takarítani (szobát): irigység; istállót: hideg idő.

Tál, minél nagyobb, annál jobb. Tálalni: kellemetlen hírt hallunk.

Találkán lenni: óvatosságra int.

Talicskát tolni: tisztességes munka.

Tallért számolni: nagy gond. Lyukas tallér: bosszúság egy asszony miatt. Tallért nyakban hordani: tetszelgés.

Talp. Eredményes vándorlás.

Tályog, amely testeden volna: jegyez barátságot, amely sokba kerül. Tályog a hason: gonosz szomszédság.

Tanács (-ot adni): hiábavalóság. Tanácsot hallani: kinevetnek. Tanácsosokat együtt látni: bizonytalan helyzetből szabadulsz.

Táncolni: Bánat. Táncosnő: érzékiség. Tánc közben elbukni: megszégyenítés érzékiség miatt. Sok táncoló asszony: sok bánat.

Katonával leánynak táncolni: jegyez álmatlanságot. Táncosokkal találkozni idegen városban: megcsalnak. Táncoló eső: nyugtalanító hír. (Lipcsei.) Táncosházba tévedni: jó házasság. Halottal táncolni: igen eredményes munka. Gyermekkel felnőttnek táncolni: jótéteményben lesz részünk. (R. M.) Táncos férfit házunkba jönni látni: asszony darabidőre elveszíti férje szerelmét. Táncoló edények betegséget jegyeznek. Táncoló állatok igen szűk esztendőt hoznak. Táncos öregember: halál. (K.) Tánciskola: szerelem. Táncmester: elvernek. (G.)

Tanítani: öregség. Tanítványt találni: boldogság.

Tanúnak menni: ellenségeskedés.

Tányér, ha belőle eszel: szép szóval félrevezetnek; ha hozzád dobják: igazságot mondanak.

Tapló. Hideg idő.

Taps. Tiltott gyönyör.

Tarhonya. Egészség.

Tarisznyát hordani: nyugtalanság.

Tarlón járni: jót jelent.

Tárogatót hallani: megszerelmesedni.

Táska. Ajándék.

Teát inni: múló betegség.

Tébolydában lenni: megcsalnak.

Tégla. Csalódás.

Tehen (-et fejni): eljegyzés gazdag nővel. Leánynak: véletlen szerencse.

Tej. Fiatal asszonynak: fogadalom; öregnek gazdagság.

Teke. Idézés.

Teknő. Nyugalom.

Telet látni, holott volna nyár: késő öröm.

Temetni. Öröm.

Temetést látni messziről: biztos örökség. Temetésben részt venni: nehéz munka. Téged temetnének: jegyez családi szaporodást, nőtlennek: házasságot. Atyafit temetni: legjobb hitünk szerint megházasodunk. Élőnek temetésén részt venni: késő házasság. Ugyanez Jegyzi: közeli halálát egy jó barátnak vagy egy atyafinak. (Kerner.) Leány temetésén részt venni és citromos karddal kísérni a koporsót: jegyez szerelmet egy ártatlan lány részéről. Öregembert temetni: emberséges cselekedet. Temetési zenét hallani: vigalom. Temetést rendezni: hasznos foglalkozás. (R. M.) Temetőben járni: vigasz. Régi temető: jegyzi elhalt szüleinket. Temetőben járni öregasszonnyal: betegség. (S. j.) Temetésre fehér ruhában menni: házasság. Temetőben síró leányt találni: titkos szerelem. Temetőárokban feküdni: részegség. (G.) Temetőn mezítláb végigmenni: egy halott követelése miatt árverés. Temetőkriptában lakni: öregség. (Z. M.)

Templom. Csúnya szenvedélyek miatt elerőtlenedünk. (K.)

Templomban imádkozni: szerencse, vidámság, haszon. Templomba asszonnyal menni: titkos szerelem; leányasszonnyal: mulatság. Templomban ismeretlen asszonnyal beszélni: utazás. Templomi ének: betegség, járvány. Templomtetőn ülni: üldözés. Templom párkányán végigsétálni: szédületes veszedelem. (Kerner.) Régi templom: szerelmi bánat. Templomos lovag: csalárdság. Processzió, amely templomból jönne felénk: nagy megszégyenülés. (Lipcsei.) Templomudvar: haláleset. Templomtorony: üdvösség, jó esztendő. (R. M.) Templomban holtan lenni: hosszú élet. Templomban paráználkodni: hét főbűnben leledzni. (S. j.)

Tengely. Levél.

Tenger. Ha viharos: gond, ha sima: beláthatatlan ügy.

Térd. Szegénység, utazás.

Testvér. Családi öröm.

Tésztát gyúrni: családot alapítani.

Tetőt befödni: vidám családi élet.

Tetőn járni: váratlan esemény. Tetőn állni: hatalom. Tetőn heverő macska: jegyzi titkos viszonyod elárulását. Tetőablak: kellemes élet. (Kerner.)

Tetű. Nagy szerencse.

Tigris. Ellenség.

Tilinkó. Csalódás.

Tímár. Vásárosnak igen jó. Egyébként hideg idő.

Tinó. Szerencse.

Tinta. Szegénység.

Tiszt. Nagy kitüntetés.

Tíz. Az öröm száma.

Tó. Ha csendes: nyugodalom, ha viharos: sok baj a szerelemmel.

Tócsát ugrani: nagy mulatság.

Tojást látni: néked és háznépednek betegséget jegyez.

Tokaji bor: jó jegy.

Toll. Fosztani: öröm, de nagyon hideg idő.

Tollat lopni: leányt elcsábítani. Tollat találni: valakinek kárt okozunk. Tollat olvasni: lutrinyereség. Repülő toll: pletykaság. Tollat viselni: unalom. Varjútollal írni: szerencsétlenség, gyász. Fehér toll: örökség. (K. J.) Tollban hemperegni: nem sikerült vállalkozás. Tollaszsidó: szerencse. (F. M.) Legénytoll: lánynak jókívánság. (Gvadányi.)

Tolonc. Nem szívesen látott vendég.

Tolvaj. Jegyez hideg időt.

Tolvajlásban részt venni: szerelmi kaland. Tolvajt messziről látni: valahol várnak. Tolvajjal szökni: gazdagság. (Lipcsei.)

Torma. Nagy hír.

Topolyfa. Csendes halála egy atyafinak.

Tor. Veszekedés.

Torkot látni: félelem.

Torony. Ha asszonnyal látnád: csalatkozás; ha egyedül másznál tornyot: tanácsot kérnek tőled.

Torta. Lakodalomban: jó kívánság; máskor: betegség.

Torzsa. Jó hír. Vendég.

Tök. Nagy veszekedés asszonyok miatt.

Tököt enni: nevetséges helyzet. Pirosló tök: hideg idő. Tökből cinkefogót készíteni: kis szerencse; halálfőt: gyermekes dac. (K.) Tököt árulni: asszonynak válást jelent. Lopótök: jó barátság. Tököt főzni: régi szeretőt visszavárni.

Tölgyfa. Száradó tölgyfa: jegyez több halálesetet az ismerőseink között.

Tölgy, ha nagy és zöld: hosszú élet. Tölgyfát venni: nyeremény. Tölgyből koporsót faragni: legkedvesebbünk halála; kaput ácsolni: várva várt vendég. Tölgyet nevelni: korai halál. (Z. M.) Tölgyek alatt ülni: megtiszteltetés. (S. j.) Tölgyfából hajót ácsolni: marha, nagy gazdagság. (Komáromi könyv.)

Tömjén. Leánynak: fejfájás; másnak: megkönnyebbülés. Asszonynak: lelkifurdalás.

Tömlő (boros). Gazdag ember ajándéka.

Töpörtő. Minél több, annál nagyobb szerencse.

Tőr. Ajándék.

Törköly. Ne hozd magaddal nyelvedet. (Lipcsei.)

Törpe asszony: szerencse; férfi: nehéz gond.

Törvényt olvasni: nyert pör.

Tövis. Búbánat.

Trágya. Nyereség. Jó esztendő.

Tucat valamiből: igen jó jegy.

Túró. Betegség. Túrós tészta: szomorúság.

Túros hátú lovon nyargalni: jó házasság, gazdag asszony. Túrót, tejfölt enni egy asszony kezéből: igen kinevetnek legjobb barátaid. (K.)

Tuskó. Valamit találsz.

Tutaj-t úszni látni: megbánt cselekedet.

Túzok. Késő szerencse. Ólmos eső.

Tű. Megszakadt barátság.

Tücsök, amely a szobában szólna: öröm a gyermekekben; ha messziről hallanánk: hívogatás idegen házhoz.

Tüdőt enni: megkárosodás jegye.

Tükör. Egészségesnek: öröm, betegnek: igen rossz jegy.

Tüzet látni (füsttel): szerencsétlen helyzet. Tüzet gyújtani: szeretnek valahol. Tűzbe esni: anyagi veszteség.

*

Tagot elveszíteni: nagy szükséget jegyez.

Törvény- avagy tanácsházban, ha mindenek megváltoznak: nagy ínség és törvénytelenség. Törvényben a pört elveszíteni: egészséges embernek betegségtől való félelmet, betegnek halált jegyez.

*

Uborka, amely volna igen fanyar: nehéz testi munkát jegyez.

Utca. Kellemetlenség.

Udvar. Minél nagyobb, annál jobb.

Ugatás messziről: jót jegyez; közelről: haláleset.

Ujjal játszani: öregnek egészséges, fiatalnak szomorúság. (R. M.)

Undort érezni: öröm.

Unokával beszélni: gazdagság. (1833.)

Uzsorással beszélni: nagy gond.

*

Ülni valahol sokáig: nagy haszon.

Ültetni fát: boldogság; tyúkot: hideg idő; virágot: kedvetlenség.

Akasztófát: marhavész. (Lőcsei.)

Ürge. Nyeremény.

Üvegcserép. Múló öröm.

*

Urakkal végezni valamiről, ha hozzád fér: akarat; egyébképpen gyógyulás.

*

Vacsora. Nehéz álom.

Vadász. Szerencse.

Vágni valamit: jó eredmény.

Vaj. Ha asszony adná: megszerelmesedést mutat; ha férfi: féltékenységet.

Vakot vezetni: útonjárónak nagyon kalandos.

Vakot látni: mulatság; kereskedőnek üzleti veszteség. Vak férfival asszonynak menni: hét főbűn egyike. Vakot vezetni: változás. (K.) Vak, aki egyenesen felénk jönne s ránk mutatna: jegyzi, hogy titkainkat a tyúk is kikaparja.

Vakondok. Betegnek: örök éjszakát; egészségesnek: kis hasznot mutat.

Váll. Erősség jele.

Vályog. Szerencse.

Vámot fizetni: igen nem jó. (1759.)

Vándorlóval beszélni: hirtelen halál.

Vanília. Szerelmeskedés.

Vár. Segítség.

Varga. Meghívás.

Varjú. Haláleset.

Város. Idegen város, amelyen keresztül vándorolnánk: jegyez nagy gondot; halál látogatását. Ismerős városban járni s meg nem állni: nyugtalanság. Összedőlő város: reménytelenség.

Városkapu: nem várt ítélet. (Lőcsei.)

Varrni. Mulatság.

Vas. Gond. Izzó vas: nagy harag.

Vasalni. Levél.

Vásár. Újdonságot mondanak.

Vecsernyére menni: nyugodalmas öregség.

Velős csont. Nagy küzdelemmel elért eredmény.

Vendég. Utazás.

Vendégfogadó. Idegen ember avatkozik ügyedbe.

Venyige. Szerelem.

Vér, amely folyna lábad előtt: veszedelem.

Csepegő vér: jó jegy. Vért köpni: gyalázat. Vért edényben felfogni: betegnek gyógyulás. Véres lepedőn feküdni: örökség. (Kerner.) Vérrel írni: szerelem. Vérrel beszennyeződni: jegyeseknek jó, másoknak vándorlás. Véres párna: atya halála. (Lipcsei.)

Vércse, amely vijjog: veszedelem.

Verekedni. Hírnév.

Veréb. Veszekedés.

Verem. Lásd; gödör.

Verejték. Betegnek gyógyulás.

Versenyfutás. Egészség.

Vese. Gyász.

Vesszővel valakit megütni: dicsőség.

Veszekedni. Nehéz munkát jegyez.

Vetni. Jót jelent.

Vetkőzni. Hírbe jössz.

Veres (szín). Mulatság.

Viadal. Egy megkötözöttel: hírnév.

Viaszgyertya. Szenvedés.

Vidra. Jó jövő.

Villa. Akadály.

Villámlás. Pénzbeli veszteség.

Vincellér. Öröm.

Villamoskocsi alá kerülni: lázas betegség. (S. j.)

Viola. Az öröm virága.

Virág. Gazdának bő termés.

Vívni. Nyert pör.

Víz. Inni: nem jó jegy.

Viza. Levél.

Vőd, ha volna öreg: vigasság; ha fiatal: kicsapongás. (G.)

Völgy. Szerelmeseknek jó jegy.

Vörösbeggyel beszélni: jegyzi meg nem tartott ígéretedet.

*

Vízben bánkódni: szomorúság. Vízben, tisztában, fürödni: egészséget jelent. Vízben mosódni: dolgozás. Vizet, tisztát, inni: kedves. Víz, zavaros: rossz. Vizet átallábalni: ellenséged meggyőzöd. Vizet látni: búbánat, ízetlenség. Vizet inni, hideg: jó; meleg: nem jó. Víz, ha tetszik, hogy ég: öröm. Víz szélén járni: szeretőknek jó, házasemberek nem kedvelik.

*

Zab. Szükség.

Zabla. Szerencsés út.

Zacskó. Nyereség.

Zaj, amelynek eredetét nem ismerjük: jó hír. Ha látnánk, mi okozza a zajt: megbánás.

Zálog. Adni: szerelem, venni: szegénység.

Zamat (boré): jegyez vendéget.

Zafír. Kellemetlen látogatás.

Zápfog, ha fáj: atyafi halála. Zápfogat csókolni: öregasszonyt mutat.

Zápor. Hasztalan fáradság.

Zár. Titkos ellenség.

Zarándok. Lakásod változik. Zarándokkal beszélni: vendégeskedés; asszonynak: csalfaság.

Zárkában ülni: hasznos cselekedet.

Zászló. Ha vinnéd: tekintély; ha messziről látnád: zavaros idő.

Zavar. Házasság.

Zene. Betegnek nem jó.

Zerge. Veszély.

Zéró. Szerelem.

Zivatar. Betegség.

Zománc. Bánat.

Zöld. Remény.

Zúgás. Fejfájás.

Zugoly. Titkos szerelem.

Zúgolódás. Levél.

Zuhog. Hosszú élet.

Zúza. Szegénység.

*

Zseb: légy takarékos. Zsebkendő: valakinek szívességet tenni. Zsebóra: oszd be idődet. Zsebórát találni: váratlan nyereség. Zsebtolvaj: ha városban élsz: asszonyi figyelem. Zseb: öregebb embereknek csalás. Zsebkés: szegénység. Zsebjátszó: jó idő. (R. M.) - Zseb: ajándék. Zsebkés: hű barát. Zsebóra: kötelesség. (K.)

Zsindely. Hideg idő.

Zsír: csömör. Zsír, égő: harag. Zsírt főzni: veszteség. Zsírt enni: rágalmazás. Zsírosnak lenni: betegség. Zsír disznótól: változás az egészségben. (1759.) - Zsír: szerencse a szerelemben és a kereskedelemben. Zsírt enni: kellemetlenség. Zsírosnak lenni: gazdagság. (Kerner.)

Zsold. Szerelem.

Zsoldot kapni a cártól, hogy őt dicsérjük: változás hivatalodban. (Z. M.) Kevés zsoldot kapni: nyugtalanság.

Zsizsik (a búzában) jegyez végrehajtót.

Zsuzsu (-t) óraláncról elveszíteni: jegyez szeretőt elveszíteni; nyakból: férjet. (R. M.)

Zsuppoltatni: gazdagnak uzsora, szegénynek: nem rossz.

Zsuzsannát (a bibliait) látni: szerencsés jegy.

* * *

BEVEZETÉS OKOSOKNAK ÉS HIVŐKNEK

A magyar nép babonasága is a régi vallásból fakadt. Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de mégis így van, a nép, a tanyák, a falu lakói megőrizték még eme évezredes múltú babonás históriákat. Szájról szájra, apáról fiúra szállt valamely babona némelyik családban. De még a katolikus vallásban is vannak oly jelenségek, amelyeket a babonás fantáziájúak könnyen kiaknázhatnak. Például a jó és bukott angyalok történetét, a bibliának azt a részét, ahol őrzőangyalokat és ördögöket említ. Meg azután az a sok csoda, amelyeket a szentek és Jézus vittek véghez. Itt egy pillanatra meg kell állnunk, hiszen ez a szó: csoda, nagyon bő fogalmat zár magába, a rajongó minden általa nem értett természeti tüneményt csodának vél, viszont a tudós, a fizikus vagy hipnotizőr egészen mást tart a csodáról.

Két kéz írta az Álmoskönyv második részét, a Babonák Könyvét.

Az egyik kéz dolgozott fényes napvilágnál, amikor a kőművesek az ő sokablakú, téglából és malterből való házaikat építik, amikor a pincék bolthajtásait falazzák, és a tetőt ráhúzzák arra a nagy ürességre, amelyet padlásnak neveznek. Napvilágnál rótta a papírost a fénylő toll és a fénylő tinta, amikor a nádasoknak nincs hangjuk a szélben, a baglyok alusznak a romfalakban; lidércet nem látni az ingoványon, a vénasszonyok unokáikat dajkálják, vagy az orsót pörgetik, és világosan látjuk az ács munkáját, amint a közönséges deszkából kaput, kerítést ácsol. Napvilágnál íródtak a "jegyzetek" felett található sorok, amikor nem halljuk a magasból a vándormadarak kiáltását, a temetőkben nyugalom és unalom van, a Gellérthegy közömbösen áll a Duna felett, belátni a legsötétebb szobába és kutyaszorító utcácskába is. Nappal: amikor nincsen rejtelem, a szobában nem pattog a régi bútor, a falban senki sem sóhajt, közömbösen lobog a láng, az esőnek kopogása legfeljebb untat, a hulló hópehelynek fehér színe van, az ajtók nem nyöszörögnek, és a kéményben nem öklendezik az öregember. Mosolygunk, ha régi kalendárium kerül a kezünkbe a polcról, fejcsóválva olvassuk az ódon könyvek babonaságait, a kuruzslás könyveit, az álmoskönyvek badarságait és az egykori boszorkánypörök históriáit. Szelíd szörnyülködéssel forgatjuk Varga János Babonák Könyvét, amelyet 1877-ben 300 forintnyi díjjal jutalmazott a magyar orvosok és természetvizsgálók egyesülete, amelynek adatait "sok évi fáradsága" révén gyűjtötte össze a tudós szerző, és amely könyv forrásmunkánk.

A másik kéz - a "jegyzeteket" író kéz - éjszaka dolgozott az íróasztalnál. Éjjel, amikor különös hangokon szólal meg a sziget alatt elkanyarodó Duna, tótul, németül, csehül beszélgetnek egyes hullámok; a Vágból jöttek vizek, amelyek romba dőlt várak, ördög szántotta hegyek, százesztendős legendák, boszorkánymesék világából hoznak postát; a víz felett futó szél éjfél tájban hirtelen megszólal, emberi hangon jajgat és kiáltozik. A romfalból kiröppen a bagoly, és huhogásával riaszt. Mintha valami végzetes közlendője volna, amint körülrepdesi a régi épületet. A régi bútorok megreccsennek, mintha egy láthatatlan vendég telepedne rájuk. A padláson láncot csörgetnek a futkározó egerek. A pincében helyét változtatja egy korhadt gerenda, mintha egy bezárt öregember keresné a szabadulást. Az ablakok mögött árnyak leskelődnek. Kívülről próbálgatja valaki a kilincset. A tűz aluszékonyan pislog, mintha a kéményből fújdogálna egy jeges lehelet. A túlsó parton, Óbudán éjfélt ütnek az órák, és az ember behunyja a szemét, midőn a téli fák között tomboló vihart hallgatja. Mily sötétek lehetnek most az országutak, amelyek mellett feszületek állnak, és amerre a hontalan útonjárók, láthatatlan arcú vándorlók, céltalan kóborlók elhaladnak! Mily panaszos hangon süvít az éji szélben a magányos akácfa, amely alatt kétségbeesett bolyongók megpihennek, mielőtt felkötnék magukat! Mit beszél a pusztai kútágas, amidőn az éjfél fekete felhői, mint fenyegető szörnyek elrobognak a magasságban! Mily rejtelem a táncoló lidércláng a nyírségi nádasokban, ahová gyermekkori szemem tapadt egy falusi ház kis ablakából! A nádas, amely felett vércse vijjog, és benne a bölömbika búg, fodros, kétségbeesett felületével háborgó tengerként vonaglik, míg a messzi vadvizek felett a villámsugár lecsap egy árva nyírfába! Mily vad, emberfeletti hangjai vannak a téli förgetegnek, amely az utazó kocsiját kíséri az országúton, mily keserves sírás hallatszik a keresztutaknál, mily névtelen félelem remeg az erdők mélyében! Ki az, aki elátkozott lélekként kiált az ágasokról a faluvégi udvarházak környékén! Ki az, aki madárijesztő alakjában hadonász karjaival az őszi alkonyatban! Miért más hangja az esti szélnek a temetők környékén; miért olyan félelmetesek a vén fák a régi temetőkben; miért ijedünk itt meg az éji madár zajától, a falevél csörrenésétől, sírkő fehérlésétől, fejfa árnyékától! Miért van oly különös fénye a messzi pásztortűznek a rengő pusztai éjszakában! Miért hallunk másvilági hangot a csecsemő éjféli sirámában! Miért felejtjük szemünket az újhold sarlóján, amely vérpirosan kel a nádasok felett! Mit tud a szélkiáltó, hogy az időt megjósolja; mit tudnak a hosszú tél elől városokba vándorló egerek; mit tudnak az elhalkuló fák, amikor a vihar még messzire van? Régi szélmalmok körül miért oly különös az este, ahonnan a denevérek, halálfejes lepkék előszállanak? Kopár mezőkön, ahol nem terem más, mint bogáncs meg szamártövis, ki jár ködös éjfélen? Miért zendül fel néha a szél, mint a bűvös vadász kürtje mély erdős völgyekben, holott a tetőn mozdulatlanok a fák?

És a szerelemnek hány különös körülménye van, amelyet józan ésszel fel nem mérhetünk, csak rejtelmes éjjelen, amikor Poe hollója károg gyertyavilágunknál! Ha a mindennapi szabályok valóban érvényesek volnának, csúf, fogatlan, zöld hajú férfiak sohasem kapnának világszép feleséget, és ráncos vénasszonyok deli fiatal férjet. Pedig e szabályoknak az ellenkezőjét láthatjuk lépten-nyomon, ha körülnézünk a szerelmesek világában. Hány ragyabunkó ölelget piros menyecskét, akiért daliák szíve vére csepeg! Hány öregedő asszony nyergel meg inas lábszárával hetyke ifjút, akin nem fognak szép hölgyek bűbájai! Honnan van az, hogy asszonyok után messzi tájakról vissza-visszatéregetnek férfiak, nem tudnak elfelejteni egy kancsal szempárt, tengerzöld tekintetet, egy görbe mosolyt, holott az asszonyok derékon alul mind egyformák! Honnan van az, hogy könnyelmű férfiak után nők késő öregségükig oly melegséget éreznek a szívükben, hogy lángba borul az arcuk a gondolattól! Mi van az öregek vén fa módjára meggörbült alakján, göbös ujján, szélmarta arcán, pókhálós szemén, hogy gyakran veszekednek utánuk a fiatalok! Mi van egyes asszonyok hangjában, hogy azt meghallani veszedelem; mi van a hajában, hogy azt megérinteni tűzveszély; mi van a ruhadarabjában, inggombjában, gombostűjében, hogy évekig őrizgetik a férfiak! Milyen az a perc, amelyben egy józan nő őrülésig megszerelmesedik! Milyen gőz száll a földből, amely elkábítja a mély, komoly férfiakat némely nő közelében, amely férfiak aztán a legnagyobb bolondságokra is hajlandók! Mit esznek a vőlegények menyasszonyuk asztalánál, mit hagynak hátra messzire elutazott férfiak hideg ágyukban, hogy az asszonyok mindvégig hűségesek maradnak! Mi van a párnában, hogy a rajta nyugvó fej szerelemről álmodik! Mi van az ajtónyikorgásban, a szarka tarkabarka csergésében, a kéményből göndörödő füstben, hogy előre megmutatja a szerelmes közeledését! Mit tud a hegyével megálló olló és a zúzmarás ablak abrakadabrája?

Bár napközben nevetünk a babonákon: azok körülvesznek bennünket minden lépésünkben, anélkül hogy tudnánk róluk. Szerelmesek, álmodozók, esti tűzbe nézők, ólomöntők, lucaszékcsinálók, időjárásra és álomra figyelmezők mindig lesznek a világon, amíg az emberi lélekből ki nem hervad a képzelet virága. Ne vessük meg a babonásokat. Ők azok, akik a mindennapi élet szürkeségét a maguk primitív költészetével megszínezik.

*

A BOSZORKÁNYOK

A boszorkánypörök hátramaradt irományaiból tudjuk, hogy még azokat is megégették, akikre egy ilyen kínpadra vonszolt szerencsétlen azt mondta, hogy látta a gellérthegyi boszorkánygyűlésen. 1728. évben egy német tudós járt Szegeden, és az a frankfurti újságban azt írta, hogy voltak napok, amikor tizenkét boszorkányt égettek meg egyszerre. Sőt magát a város bíráját is elégették, mert az egyik boszorkány, akit a bíró elítélt, látta őt a boszorkányok között. Szinte nevetséges, de így volt. A legfurcsább, hogy ezek a szerencsétlenek, ha látták, hogy úgyis végük, a legfurcsább badarságokat beszélték összevissza a bíróság előtt, mivel látszólag megerősítették a boszorkányok létezéséről való hitet. Büszkén hirdették, hogy őket hiába égetik meg, mert az ördög a mátkájuk, az úgyis megmenti őket, és akkor aztán jaj lesz mindenkinek.

Én farkasfogat hordtam a nyakamban tízesztendős koromig, nem is bántottak a boszorkányok. De volt egy ismerősöm, aki egész életében küzdött a boszorkányokkal. Minden pénteken megnyomta a boszorkány, pedig böjtös ételt evett.

Ismerősöm szerint a boszorkány gyakran változtatta alakját, hogy fel ne ismerhesse.

Néha találkozott vele csúf öregasszonyként, aki idegen házakban az ablak mögött bolhát fogdosott. A bolhát kidobta az ablakon, ismerősöm fejére. Ismerősöm már előre tudta, hogy éjszakára a banyához lesz szerencséje. Máskor látta a boszorkányt patak partján ruhát mosni, messziről öreg fűzfának látszott ő, amely a vízre ráhajol, csak ismerősöm közelében vette fel egy kövér, fiatal menyecske alakját, aki kendője alól úgy villogtatta a szemét, mint egy vadállat. Mezítelen combjai körül habot vert a víz, és mindig férfifehérneműt mosott. Bizonyosan olyan férfiakét, akiket bűbájával a másvilágra kergetett. A kancsal szemű boszorkány rendszerint kimenekült a vízből, midőn ismerősöm alaposan megközelíteni akarta, és olyan hangot hallatott, mint a szélkiáltómadár, midőn eltűnt a kertek alatt. De találkozott vele ismerősöm igen ifjú hajadon alakjában is, akinek olyan sűrű, nagy haja volt, hogy a fésű nem fogta, a szeme olyan mély volt, mint a tengerszem, csak a szája körül játszadozott valamely mosoly, amely hasonlatos volt a boszorkányéhoz. Ismerősöm gyakran elkóborolt e hajadon után, mert azt remélte, hogyha asszonnyá teheti: megszabadul a hajadon bűvös hatalmától. Idegen házakban, poros padlásokra, kísérteties szélben búgó pusztaságokra, panaszosan nyögő erdőkbe, beomlott szélmalmokba, keresztutakra, város végi árkokba csalogatta el ismerősömet a hajadon iránti vágyakozás. Holdas éjjeleken felkelt ágyából, és ment ki a szabadba, amerre a holdfény rézsútosan mutatta az utat. Valamely rejtekhelyen meg is találta a szép arcú boszorkányt, amint a haját fonogatta. Ezen találkozások rendszerint azzal végződtek, hogy ismerősöm életveszélybe került. A boszorkány hajlékony ujjait nyakára fonta, és lassan, hatalmasan összeszorította a torkát, miközben meredt szemében egy közelgő boldogság képe ült. Arca eltorzult a gyönyörtől, míg ismerősöm fuldokolva kapkodott levegő után, és csaknem szörnyet halt az ijedtségtől. Mindig hálát adott Istennek, ha a bevégzetlenül maradt szerelmi kalandból, az ártatlan hajadon karmaiból ép bőrrel menekült haza, és az imádkozástól megkönnyebbült.

Végre a boszorkány egy igen ártatlan arcú, fiatal nő arcát öltötte fel, ismerősöm nem is sejthette, hogy gonosz boszorkánnyal van dolga, aki feladatává tette élete megrontását. Feleségül vette az ártatlan arcú hajadont, és azt hitte, hogy ezzel örökre megszabadul a lidérctől.

Ámde az első éjszakán az ifjúasszony bevallotta, hogy ő senki más, mint az öreg, csúf banya, a kancsal menyecske, a pusztai hajadon, akinek haját a fésű nem fogja. Bevallotta, hogy ő már századok óta él, és tetszés szerint változtatja az alakját. Szerepelt már a szegedi boszorkánypörökben, amikor vízpróbának vetették alá, mert elszívta a férfiak erejét, teljesen tehetetlenné tette őket. A vízpróbát szerencsésen kiállotta, lemerült a Tisza fenekére, s percekig maradt a mederben. A vízpróba után a mérlegpróba következett. Amíg a társai, a többi boszorkányok alig nyomtak egy-két latot a mérlegen, és testi súlytalanságukkal bebizonyították boszorkány voltukat, ismerősöm felesége összejátszott a mészárosmesterrel, aki a mérleget kezelte, és hetven fontot nyomott. A legvégső volt a tűzpróba, amelynek az álboszorkányok mindig szívesen vetették alá magukat, míg az igazi boszorkány irtózik a tűztől, mert az halálát okozza. Ugyanezért ismerősöm neje szerelmével megvesztegette a szegedi bírót, egy vén ló képében megejtette a bíró szerelmét, amiért is a bíró szabadon bocsátotta, s ő elrepülhetett piszkafáján a Gellérthegyre.

Ilyen és hasonló mesékkel mulattatta ismerősömet az első és a következő éjszakákon az ifjúasszony, amint más asszonyok testi és lelki bájaikkal, tudományaikkal, szerelmi praktikáikkal, gonosz tapasztalataikkal szokták bolondítani a férfiakat. Ismerősömmel elhitette neje, hogy minden bajában megsegíti, soha el nem hagyja, és ha engedelmesen viseli a nyerget, amelyet minden éjszaka a hátára vetett: alkalmas időben rejtett kincshez juttatja.

Ismerősöm, aki annak előtte életvidám, dalos, tréfakedvelő férfiú volt, házasságában elkomorodott, otthon ülő, barátokat kerülő, túl mogorva kedvű ember lett, aki sohase mozdult felesége szoknyája mellől. Miután neje megtiltotta neki a boritalt, titokban látogatta a pincét, ahol egyszer halva találták.

Más ismerőseim is tudtak a boszorkányok létezéséről, különösen a reménytelen és boldogtalan szerelmesek, akik városvégi korcsmák, borházak tétlenségében töltötték napjaikat, és szemüket a földre sütötték. Tudok férfiakról, akiknek erejét úgy megkötözte egy-egy nő, hogy más asszonyszemélyre még csak nem is nézhetnek szemükkel, nemhogy bármiképpen incselkednének az asszonnyal, akit a teremtő a férfiak incselkedésére teremtett. Tudok férfiakról, akiknek álomban szívgörcsük támadt, ha egy bizonyos asszonnyal álmodtak. Csak keserves zokogás és köhögés könnyítette nehéz fájdalmaikat. Tudok férfiakról, akiket csonttá aszaltak bizonyos asszonyok, szárazbetegséget oltottak beléjük, megfosztották mindennemű tehetségüktől, akik saját árnyékukként bolyongtak a világon. Tudok férfiakról, akik mindent, becsületet, nyugalmat, életpályát, tisztes atyafiságot feláldoztak egy nő kedvéért, és a tömlöc négy fala között sem tudnak másra gondolni, mint örökösen arra a nőre, akinek rabjai lettek. Tudok férfiakról, akiknek eltorzul az arcuk, a szívük, a lelkük, midőn egy-egy asszony megbabonázza őket, hajuk, foguk idő előtt kihull, szomorú vénségükben selypítve mondják a bűbájos nevét.

Ezért én hiszek a boszorkányokban, bár tőlük csak összesen húsz esztendeig szenvedtem, mert gyermekkoromban farkasfogat akasztott a nyakamba jó anyám.

*

A KÍSÉRTET

A babonás hit azt tartja, hogy a holtak, ha valamely munkájukat itt a földön nem fejezték be, vagy valakivel haragban voltak, akkor visszatérnek néha éjféltájban a sírból, de kakasszóra ismét vissza kell menniük. Rendszerint fehér lepelbe burkoltan szokták ijedős vénasszonyok őket látni, és hallják zörögni a csontokat. Legalább így mondják. Magyarországon némely városnak külön házi kísértete van. Így például Lőcsének a fehér asszony, akiről Jókai Mór regényt is írt.

A kísértetekben csak az nem hisz, aki még nem látott kísértetet.

Én hallottam a kuvikot vén eperfákon megszólalni egy délelőttön, kutyánkat behúzott farokkal a kapu körül vonítani, mikor szegény apám haldokolt. Én láttam Misleyt, a szomszédot a kertek alatt járni, midőn már tíz esztendeje eltűnt, és az özvegye másodszor is férjhez ment. Ha nem is Misley volt az ősz ember, de nagyon hasonlított rá. Szakasztott úgy pipázott, rövid, apró pöffenetekben, mint a megboldogult. Jártam holdfényes éjjeleken a városon kívül, ahol tudvalevőleg a temetőből jövő halottak leüldögélnek az árok szélén, és térdeiket állukhoz húzva várják a kakasszót, amíg visszatérhetnek sírjukba. Hallottam sok-sok mesemondást kísértetekről, amelyeket bölcs öregasszonyok adtak elő, akik már lemondván a szerelemről, csupán betegségek gyógyításával, ifjak nevelésével foglalkoztak. Ültem csendes éjszakákon szobákban, amelyekben nagyokat roppantak a bútorok, midőn a kísértet ott járt-kelt, helyet foglalt a régi karosszékekben, hideg leheletére megborzongott a tűz a kályhában, a falióra kihagyott egyhangú tiktakolásában, az ablakon koppant valami, a padláson lánccsörgetés hallatszott, a szekrényben megmozdultak az ócska ruhák, a pincében legurult ászokfáiról egy régi hordó, a szél bedúdolt a kéményen, az ajtózár pattant, régi könyvek leestek a polcról, és bizonyos helyen felnyíltak, a függöny lengett, és a holdvilágos udvaron végigment egy árnyék, amire a kutyák veszettül ugattak. Hallottam a keresztútnál éjfélkor fütyülőt, mintha gyűrűs zsidó közeledne, hallottam mozdulatlan pusztai kutakat megcsobbanni, láttam kiivott vizespalackot, amely este telve volt. Hallottam, hogy pásztorok tüzénél őszi éjszakákon néha helyet kér egy öregember, aki hajnal előtt úgy eltűnik, mint a köd. Láttam andalgó macskát hirtelen elmenekülni a háztetőről, cincogó egeret lyukába bújni, hegedülő tücsköt hallottam hirtelen elhallgatni az éjféli csöndben. És láttam álló vízen megjelenő és elmúló árnyékokat, amelyeknek eredetét nem tudni. Gyermekkoromban öreg udvarházban laktam, és öregedő éveimben ugyancsak egy vén udvarházban ütöttem fel tanyámat, ahol a szél zúgása, jajgatása, mesemondása emberi nyelven hallatszik, a holdvilág a fák hegyére telepedik, ködbe borul a folyó, messze eltávolodik Buda, éjfél van, a kísértet végigmegy a szigeten...

Vajon csakugyan örökre meghalnak a holtak?

*

GARABONCIÁSOK

A garabonciás rendesen forgószél képét ölti magára, vagy mint jégeső jelentkezik. Vagy egyszerű szegénylegény, aki végigkoldulja a falut, és jaj annak, aki kérését megtagadja. De rendszerint megismerik szürke köpenyegéről, amit még a mai napig is felleghajtónak neveznek egyes vidéken.

A garabonciást mindenki látta, aki faluhelyen lakott. Madártoll van a kalapjánál, százesztendős csizma van a lábán, deres szakáll verdesi az állát, a köpönyege ezer folt, és a tekintete mindig jókedvű, mintha valami nagy titkot tudna, amiért örökké mosolyoghatna. Nagyon meghálálja, ha valahol éjszakára szállást adnak neki. Mesemondással fizet a jótékonyságért. Csodálatos színeket, hangulatokat, meseképeket olt be a hallgatók szívébe, minden országot és minden embert ismer. Mikor hajnalban útra kél, egy láthatatlan kis tojást felejt a zugolyban, amely tojásból egy csodálatos szép madár támad. A hosszú mesemondások, képzeletek, álmok madara. Mintha álöltözetű királyfi lett volna, aki fejedelmi ajándékkal fizetett a vendégszeretetért.

*

TÁLTOSOK, MEGVÁLTOTTAK VAGY CSERÉLTEK

A táltosok meg a váltottak áldozatai a babonáknak, szerencsétlen-nyomorék csecsemők, akik vagy hat ujjal, vagy vízfejjel, vagy valamely más testi fogyatkozással születtek. Leginkább azonban a foggal született csecsemőket illetik e megbélyegző névvel. Ezeket a szerencsétleneket még a családjuk is gyűlöli. Apja, anyja rossz szemmel nézi, mert azt tartja róla, hogy a boszorkány gyereke, akit az odacsempészett az igazi helyébe. Elhalnak ezek a gyerekek, hiszen senki a világon nem törődik velük, még a szülők is halálukat kívánják, de néha megesik, hogy egy-egy felcseperedik, ez aztán az egész falu gúnyának és ütlegeinek célpontja. Szegény táltosok, ezek a babona áldozatai. A szomorú az, hogy még máig sem lehetett a népet e babonájából gyökeresen kiábrándítani.

Ennek a babonának megint csak az asszonyok az okai, akik különben is minden babonának okozói e földi világban.

Életem egy korszakában, midőn éveimet (egy régi udvarházban) fiatal és öreg nők társaságában töltöttem, szomszédasszonyok elbeszéléseit hallgattam, óbudai varrónők száján át értesültem a világ eseményeiről, fiatal cselédlányok mondogatták el álmaikat, tapasztalt kenőasszony intett mértékletes életre, nők gyengédsége, danája, mesemondása, furcsa okoskodása hallatszott a korán besötétedő téli délutánban a kályhatűz duruzsolásával együtt, kártyát vetettek, divatlapot forgattak, könyvbe írott recepteket olvasgattak, különös mondanivalójukkal megtöltötték a képzeletemet - ebben az időben igenis hallottam, hogy van váltott gyerek. Az óbudai Duna-parton találják meg minden esztendőben, mégpedig azon a helyen, ahol a hajógyár és kikötő végződik, gyepes dombok, homokos buckák, kisvárosi házak, girbegurba mellékutcák szegélyezik a Dunát. Rendesen egy vén, rozsdás arcú, veres karikás szemű, Darapcsik névre hallgató hajós szedi fel a talált gyereket, miután anyja nem merte csak a folyó partjáig vinni. A Darapcsik gyermekei töltik meg a lelencházakat. Olykor hercegi fehérnemű, koronás pólya, selyem fejkötőcske jelzi, hogy a gyermek a gazdagok bölcsőjében született. Nemegyszer pénzesboríték fekszik a talált csecsemő mellén. (Ezektől a borítékoktól olyan tüzes a hajós arca.) Máskor csak rongyos ruhácska, madárijesztőről való kacat burkolja be a süvöltő, őszi szél elől a gyermek testét. Néha már a Duna szürke hullámai vették hátukra a talált gyermeket, akinek sírása (a hidegtől és a magánytól) keservesen hangzik a néptelen partok felé. Messze még a Lánchíd, ahol a rendőr áll... Ám Darapcsik meghallja még a korcsmában is a gyermeksírást, rövid nyelű evezőjével, mint sánta ember a mankójával, sürgősen kocog a víz hátán az úszó csomag után. A vén hajós a jajgató gyermekkel már körülbelül harminc esztendő óta járja az óbudai partokat. Megtörtént már, hogy suhogó dáma bolyongott alkonyattal az óbudai homokbuckák között, és kétségbeesett tekintettel várta vissza a víz hátáról a vén halászt. Darapcsik nem tud se magyarul, se tótul, valami alig érthető nyelvet beszél, amelyet tán a halaktól tanult. De mindig megérti ezeknek a könnyes szemű, lelkiismeretfurdalástól sápadt ajkú úrihölgyeknek szótlan panaszát. Megnyugtatja őket a maga nyelvén, és tovább csónakázik a titokzatos, nagy vízen.

*

A LIDÉRC

A babona azt tartja, hogy a lidérc a rossz szellem szolgája, vagy maga a gonosz. Alakja a bolygótűz, az a kis kékes láng, amely a mocsaras vidéken, ott, ahol földbe temetett állati testek rohadnak, szokott éjjelenként fellobbanni - a természet törvénye szerint. De a babonás nem engedi a maga lidércét. Azt őneki hiába magyarázzák, hogy a kékes lángocska miképpen keletkezik, ő lidércnek hiszi azt holta napjáig. A kukorékoló tyúk a másik alakja a lidércnek. A satnya aprójószág is lidérc a szemében, és azokat kivégzi. A jószág fejét a küszöbre teszi, és baltával elüti a nyakát. Ha a fej kifelé esik, az jó jel, de ha a szobába hull vissza, akkor vigyázni kell, mert egy éven belül tűz lesz a házban.

A nyíri nádasok között láttam a lidércet.

Akkor még állottak azok a névtelen vadvizek, amelyeknek partján napokig mehetett a szekér a tengelyig érő sárban. A hold felhők mögött bujdosott, és az őszi éjszakában nagy magasságból hallatszott a láthatatlan vadludak kísérteties kiáltása. A nádas megremeg éjfélkor, mintha maga is megijedne a kísértetektől, amelyek mélyein ébredeznek. Hányszor haladt előttem a lidérc az ingoványon, mint egy éjjel járó búbospacsirta, amely tüzet hord a hátán. Futott a lidérc, mikor már majdnem beértem. Kék lángja úgy csalogatott, mint a halál, e hosszú utazás végleges célja. Eltűnt, majd felbukkant. Árnyak mozogtak körülötte - tán a kincsásó parasztok vagy nádi betyárok. Előjött a ködből és sötétségből, amikor egy falusi ház ablakából nézegettem az őszi estét, és szomorú gondolatoktól lehorgasztottam a fejem. Feltűnt váratlanul az éjféli útban, és titkokat ígért, mint egy csalfa asszony. Mindig megremegtem, ha megláttam; mindig valamely jeladás volt ő változatos életemben; sohase múlt el történés nélkül a napom. Bizonyos, hogy a véletleneknek, a meglepetéseknek, a katasztrófáknak és nagy szerencséknek nincs közük az emberek normális életéhez. Amilyen csodálatos és kiszámíthatatlan a következő perc, a fátyolba burkolt holnap, a beláthatatlan jövő, a mély sötétségbe takart emberi sors: - olyan ismeretlenek a jelek, amelyek sorsunk jobbra vagy balrafordulását előre jegyzik. Csak akkor hihetnénk a bölcsek és okosak cinizmusában, babonamegvetésében, ha ők legalább tudnának valamit a jövendőről. De még csak annyit sem tudnak, mint a kártyavető cigánylány. Addig, amíg a legbölcsebbek sem mondhatják meg sorsunkat, ne bántsuk az ártatlan lidércet, amely mindig meglep, megijeszt, ha ködös éjszakákon szembejön velünk az országúton, de eseménytelen, szürke életünkben szeretjük őt valamely kedvező jeladásnak tekinteni. - Újholdkor lidércet látni ma is szeretnék, mert ez bizonyosan friss pénzt jelent.

*

ÚTONJÁRÓK

A babonás nép különösen szereti a fantáziáját borzasztó és megfoghatatlan dolgokkal foglalkoztatni. A népmesék legtöbbje teli van rémes szörnyekkel, kísértetekkel, járkáló, sírjukból kikelt holtakkal és elátkozott hercegekkel. Csupa olyan alak, akivel még senki sem találkozott, és nincs olyan, aki meg tudná mondani, hogy ki gondolta először őket.

Útonjáróknak azért nevezték el ezeket a szerencsétleneket, mert senki se látja őket pihenni, folyton járnak faluról falura, és a babona szerint, ahol megpihennek, ott meghal valaki.

Aki sokat utazik kocsin vagy gyalogszerrel, az már találkozott vele. Vannak olyan emberek, akik valamely titokzatos, érthetetlen okból nem tudnak egy helyben megmaradni, hanem egész életükben ide-oda vándorolnak; mennek, anélkül hogy valaki hívná őket, beállítanak falvakba és városokba, ahol senkit sem ismernek, barangolnak országutakon, amelyeken azelőtt sohasem jártak, meghúzódnak konyhákban, istállókban, csűrökben, ahol a napszállat éri őket. Látni őket kukoricások mellett heverészni, gödrökben tanyázni, vándorcigányok közelében üldögélni, mindig menni északról délnek, keletről nyugatnak. Az ő lábuknak nincs semmi se messzire, az ő gondolatvilágukban a legmesszebb városok egymás közelébe kerülnek. Nem felejtik el, ha valahol jól bántak velük, viszont a rossz bánásmódot is megjegyzik. Emlékeznek az ebekre, amelyek megugatták őket, a haragos hajdúkra, akik reájuk förmedtek, falusi kóterekre, amelyből a holdat nézegették. Útközben, bolyongásaikban felszednek mindenféle babonaságot, amelyet alkalomadtán egy falat kenyérért vagy egy jó szóért továbbadnak. Tudnak mindent gyógyítani, és ezerféle hazugság, mesemondás, nóta van a tarisznyájukban. Olykor mulatságos emberek, hogy napestig el lehet hallgatni őket útszéli csárdákban vagy a szekér kasfarában, ahová útközben felkéredzkedtek. Máskor ok nélkül megszöknek a napszámból, amellyel a jószívű gazda megkínálja őket. Nem tudják, hol születtek, hány esztendősek, megszokták a rabbilincset, mint az esős időt. Éjszaka, midőn a kutyák veszettül ugatnak, elmegy az úton járó a falu alatt. És ha véletlenül még fiatal a legény, néha egy lányszívet is cipel a tarisznyájában.

*

A SÁRKÁNY

Ha egy vidéken kiapadnak a kutak, azt mondják, hogy sárkány költözött beléjük, az itta ki a vizét. Ilyen esetekben fiatal lányokat eresztenek a kútba, akik nemegyszer az életükkel fizetnek a nép babonájáért. Meghalnak az ijedtségtől. Az 1870-es években még az újságokban is megjelent az a hír, hogy egy vénasszony sárkányt látott egy felsőmegyei falu határában egy barlangba osonni. A falu egy hétig éjjel-nappal talpon volt, míg aztán vasvillákkal felfegyverkezve a mondott barlang felé indultak, ahol találtak is - egy vadmacskát.

Német nyelven jelent meg a könyv, de magyarra is lefordította valaki, és ötven meg száz forintot kért érte a hiszékenyektől a múlt század közepén. A könyv szerint Dáriusz és Salamon király rengeteg kincse mind a földben van elásva, és ezek felkutatásának módjára tanítja meg a könyv a hiszékenyebb parasztokat.

Régi figurája a babonáknak, mi csak gyermekkori meséinkből emlékezünk rá. Mély vízmosású völgyekben, amelyeknek sűrűségébe nem lát emberi szem: lakott a sárkány, de sajnos, mi már nem láthattuk. Az én jegyzeteimben csak annyi van a sárkányról, hogy vénasszonyokat neveznek így, akik semmiféle kincset nem őriznek.

*

A CSODÁKRÓL

Hát még akkor, ha - mint a múltban történt - forrás fakad a sziklából, amelynek gyógyító ereje van. Ez a közönséges természeti jelenség nemegyszer támaszt maga körül templomot, amelyet az egyház emel, korcsmát, amit rendszerint egy élelmes ember építtet, aztán kész a zarándokhely. Így keletkeztek a régi búcsújáróhelyek és azok csodái, ami természetes is. A buzgó népen erőt vesz a rajongó hit és vak bizalom a búcsúk csodatévő ereje iránt. Így tesz csodákat ma az Isten a természet képében.

A fentebbi sorokat egy hitetlen kéz írta, míg én igenis, hiszek a csodákban; életünk, egészségünk, épségünk, nem boruló elménk: a csodáknak láncolata. Csak gondoljunk földhözverő bánatainkra, mosolygásra változott vad kétségbeeséseinkre, gyötrelmes nyavalyáinkra: amelyekből kiláboltunk! Gondoljunk a máriapócsi országúton vezeklő búcsúsokra, a magtalan asszonyokra, a nyomorékokra, a gyógyíthatatlan betegekre, a rút sebekkel borítottakra, a tehetetlen férfiakra, a bénákra és reménytelen szerelmesekre, akiket évenként meggyógyítanak a magyarországi zarándokhelyek. Hová menjen az, akin már se patika, se doktor nem segít? Aki búcsúzik életétől, teng-leng, mint az őszi falevél, mosolygást többé nem ismer az arca, öröm elköltözött a szívéből, a szerelemről csak emlékeiből vagy hallomásból tud? Hová menjen, akit az élet úgy porba sújtott, hogy egyenesen többé nem állhat meg, fejét nem emelheti fel, szíve megroskadt?

Magyarország gazdag a csodatevő helyekben. A búcsújáró-templomok fülkéiben nemhiába függnek az otthagyott mankók, a kövér viaszgyertyák egy-egy meggyógyult szívet jeleznek. Bizony nem járna századokon át az ájtatos nép napi járóföldeket, ha ez eredménytelennek bizonyulna. Hiszen már ott kezdődik a csoda, hogy a betegek és öregek megteszik a hosszú utakat, amikor az ágyukból is alig kelhetnek fel.

Sokan hagyták betegségüket Máriapócson, Besnyőn és a többi szent helyeken, amikor Mária napja elkövetkezett. Sok meggyötört, ronggyá lett ember, asszony tért vissza a fehér országúton onnan, és kezdett új, boldog életet. Századok messziségéből hangzik a búcsújárók zsolozsmája, száz esztendők mutatják a hitetleneknek a megtérés és boldogság útját. Hegyekké nőhetett a bűnök sokasága, amelyektől az igazhitűek megszabadultak, és befejezték álmatlan éjszakáikat, kínzó betegségeiket, reménytelen fájdalmaikat.

Prédikálhatnak a bölcsek, amit akarnak. A föld népe nem mulasztja el Mária napjait. Ha majd öreg leszek, és visszaemlékezéseim miatt nem hunyhatom le a szemem a hosszú éjszakákon: egy augusztusi napon Pócsra gyalogolok, lehetőleg egy öregasszonnyal társulva, és gyertyát gyújtok Máriának, hogy engedje meg elfelejteni mindazt, ami odáig történt...

*

A RAJONGÓK

A tébolydákban mindig látni oly szerencsétleneket, akik magukat pápának vagy Jézusnak, Máriának, Megváltónak vagy Istennek képzelik. A világot akarják rendszerint elpusztítani vagy megváltani. Csodákról beszélnek, amelyeket ők végeztek, mások meg a mennyek országáról - ahol gyakran járnak. A múlt század közepén egy vallásosságába elvakult szerencsétlen a saját fiának nyakát vágta el, mint a bibliában akarta Ábrahám fiát az Istennek áldozni.

Szerencsétlenek, akik minden csekélységből már csodát látnak. Istenes dolgokról, vallásról, hitről beszélnek folyton, mennybéli intelmeket hallanak állandóan, önmagukat kiválasztottaknak képzelik. Hetekig éheznek, letépik magukról a ruhát, mert Isten így parancsolta nekik.

Panaszkodni kezdett, hogy nem ízlik neki se étel, se ital, a jó emberek próbálták felingerelni elpetyhüdt ínyét, de a takács csak nem akart enni. Persze, a dolognak híre ment, jöttek mindenfelől az emberek ízletesebbnél ízesebb ételekkel, de a takácson nem segített semmi. Csak ült a házában, és kis szentképeket ajándékozott látogatóinak emlékbe. Cserébe persze szívesen vette, ha néhány forintot dobtak a mellette álló perselybe.

Már kislány korában istenes Katuskának hívták. Folyton a templomban tartózkodott. Aztán a sok ájtatoskodással a lány meg a szülei a nehézkórt gondolták gyógyítani, persze minden siker nélkül. Órákig hevert néha önkívületben, ilyenkor sírt, imádkozott, káromkodott. A baj mindig jobban úrrá lett rajta, s ekkor a lánynak egy csodacsengettyűt kerítettek, amelyet Rómából hoztak a pápa áldásával, s ezután, ha rohama volt, ezzel a csengővel csengetett. Ebből a babonások olyan nagy esetet csináltak, hogy hetedhét vármegyéből jöttek az istenes asszonyok, hogy segítsenek a lány baján, mert az orvost nem engedte magához. Magukkal cipelték minden búcsúra, míg aztán nyoma veszett.

Egy régi mondás tartja, hogy minden asszony megszépül, mikor imádkozik. A regényírók, mesemondók tudják ezt, és a templomot a férfiszívek veszedelmes helyének jegyzik a térképeken. Hátha még azt tudja az ember, hogy érte imádságot mondanak a bolthajtás alatt!...

Imádkoznak drága, gyönyörű ajkak, a leghatalmasabb Úr pártfogásába ajánlanak szegény férfiakat, forró fohásszal emlegetnek nevet, amelynél szeretettebb nincs a Kárpátok alatt! Valóban: csak szerencse kísérheti annak az embernek a lépteit, akiért egy asszonyszív buzgón imádkozik a templomban. Tudják ezt azok, akik nagy veszedelmeken, megpróbáltatásokon, kalandos utazásokon mentek keresztül. Tudják ezt azok, akik a tömlöc szalmáján reménytelenül várták a holdsütést, akik nehéz betegségben, elhagyatva forgolódtak ágyaikon, akik rablók és gyilkosok kezébe kerültek, akik csatákban a fülük mellett hallották elsüvölteni a golyót... Asszonyok imádsága nélkül még a lábukat is elveszítenék a férfiak.

Csak ne bántsuk a vallásos nőket, nélkülük olyan sivár volna életünk, mint az okoskodó férfiak azt megfosztani szeretnék minden örömteljes reménységétől.

Ki építené karácsony adventjében a Luca-széket? Ki kelne fel vaksötét, hóförgeteges decemberi hajnalon, hogy lámpásával a térdig érő hóban a rorátéra menjen? Ki látogatná a gyönyörteljes éjféli misét? Ki üldögélne a kék délutánok álmatag litániáin? Ki látná Máriát könnyezve a szentképeken? Ki tartaná meg a kántorböjtöket, a pénteket, a nagyböjtöket? Ki örvendezne virágvasárnap szentelt barkájának? Ki várná búzaszentelő boldog vasárnapját? Ki vetne keresztet a kenyérre a szelőkéssel? Ki szenteltetné meg a jó ízű sonkát és tojást húsvét napján?

Ha nem volna vallásos, istenfélő nő, ha nem volnának rajongók, akár hiába írnák fel a sekrestyések a három királyok nevét a szemöldökfára farsang kezdetén, akár hiába húznák meg hajnalonként és alkonyatonként a harangozók harangjaikat, akár hiába vinnék haza az Úr szent testét az óvatos asszonyok, hogy a ládafiába zárják... A férfiak előbb-utóbb elfelejtenék vallásukat az élet gondterhes tennivalói között. Mindig kemény kenyeret ennének, mert az nem kelne meg gonosz asszony keze alatt, aki a kenyeret szentmise idején dagasztotta. Nem látnák többé a vérző szüzeket, akik bizonyos napokon Krisztus öt sebének helyén (ahol Megváltónkat megszurdalta a lándzsa, a szög és a töviskorona) vérezni kezdenek. Árvizek, aszályok, háborúk, járványok idején nem tünedeznének fel azok a megszállottak, akik megsegíthetik az embereket. A középkor sohasem múlik el. A harangok csengésében, a keserves zsolozsmákban, a fájdalomteljes életben: kinyílik a vallásosság minden szenvedésért kárpótoló világa. Hová meneküljenek az emberek, ha már a hitüket is el akarják venni? Ne bántsuk azokat a babonákat, amelyek a hitélettel vannak összefüggésben.

*

A KINCSÁSÓK KÖNYVE

"A kincsásók könyvének teljes címe ez: Fő kényszerítése minden léleknek avagy lelkeknek, akik a levegő-égben, földön, vízben, akárhol ők vannak; úgyhogy azoknak egy szempillantás alatt meg kell jelenni, és az emberek kérése szerint cselekedni. Ezen könyvecske szerzője tisztelendő Páter éberhardus, Bavariában, Engelstadt városában."

Az igazi kincskeresők tehát e nevezetes éjszakákon lesbe állnak, többnyire akasztófák helyén vagy keresztútnál. S jól megjegyzik azt a helyet, ahol lángot láttak fellobbanni. Szentelt krétával és tömjénnel kört vonnak maguk körül, mert Terophile tüzes paripákon, vaskocsikon nyargal ily éjszakán, és mindenkit elgázol a szent körön kívül.

A kincsásó társaságnak hét tagból kell állni, köztük egyik anyjának hetedik gyereke, mert csak ő emelheti fel a kincset.

- "Hallod-e, Terophile! én téged esküdtetlek a mindenható Isten nevére, a Jézus Krisztus szent vérének kihullására, az apostolok, kántorok és konfesszorok, szüzek és özvegyek érdemeinél fogva, hogy te itt azonnal jelenj meg, szép és tetszetős ábrázatban, minden ijesztgetés, zörgés, rémítés, csalárdság és ámítás nélkül, s hoz nekem azonnal ötszázezer darab aranyokat, tallérokat, forintokat jól elkelő Ferdinánd korabeli pénzből. Karbunkulusokat, klenódiumokat, smaragdusokat; s azokat tedd le minden ijesztgetés nélkül."

*

A KURUZSLÓK

A kuruzslók legveszedelmesebb fajtája az angyalcsinálók. Bűnbe esett fiatal lányok, akik tiltott szerelmük gyümölcsét szerették volna eltüntetni, számtalan esetben életükkel adóztak vétkükért. A Dunántúlon különösen pusztítottak az angyalcsinálók, ahol a meggazdagodott parasztok, hogy a föld ne forgácsolódjon több kézre, nem akartak egy gyereknél többet.

Amikor még csak kirurgusok, borbélyok, kuruzslók és kenőasszonyok őrködtek a magyar életére: a temetői fejfákon senki se adta alább kilencven-száz esztendőnél élete hosszúságát. Ezek a nagy étvágyú, nagy természetű magyarok a betegséget is oly könnyen elviselték, mint bármely istencsapást. Kétszer-háromszor házasodtak. Már az én nagyapám is elmúlt hetvenesztendős, amikor új asszonyt vett a házhoz. Kilencvenkét esztendős korában betegedett meg először komolyan, és halálos ágyán az volt a teendője, hogy törvényes házasságra lépjen egy asszonnyal. Szinte olyannak látszik messziről a régi Magyarország, hogy az emberek örökké is eléldegélhettek volna, ha nem járnak télen disznótorba (gyomorelrontás miatt), vagy nem fagynak meg boros fővel a szánkón, mialatt elbóbiskoltak.

A kirurgus eret vágott, ha igen nagy volt a baj, s ettől meggyógyult mindenki. A kenőasszony megpiócázta a páciensét, ez is használt. A borbélyok remekül húzták a fogakat. És a kuruzsló meggyógyított minden betegséget, amelyet a többiek nem tudtak.

Egy bizonyos Szirákiról, aki az én gyermekkoromban a leghíresebb kuruzsló volt, valahol már írtam. Sziráki (de más Sziráki sem) nem ijed meg semmiféle betegségtől. Mindenre tud valami orvosságot. Lyukas veséjű embereket tartott életben például az óbudai asszony teájával, régen halálra ítélt mellbajosoknak nyújtották meg életüket a kuruzslók, fél lábbal sírban lévő embereket ráncigáltak vissza e világra. Beszélhetnek a bölcsek, cinikusok, amit akarnak: doktor lehet mindenki, akinek diplomája van, de a kuruzsláshoz (hogy valaki megélhessen a mesterségéből) az kell, hogy a kuruzsló gyógyítani is tudjon. Olyan kuruzslót a bolond sem keres fel, aki csodálatos gyógyításaival nem szerzett magának hírnevet. Miért jártak Szirákihoz a harmadik vármegyéből is a betegek? Bizonyosan nem a szép szeme kedvéért - csúf, toportyánképű, száraz emberke volt -, hanem mert értett a csudatételhez. A másvilágról visszaráncigált beteg a legjobb dobos. Esztendők kínzó nyavalyájából kigyógyult ember nem pihenteti a száját. Ágyhoz, szalmazsákhoz nyomottak, amikor a kuruzsló javaslatára talpra állnak, elevenen hirdetik, hogy az orvostudománynál van valami felsőbbrendű hatalom: a kuruzslókba vetett hit és a természetes gyógymód, amelynek nyitját ezek a titkos emberek valahonnan tudják.

Ők ismerik jelentőségét a füveknek, zsályáknak, vadvirágoknak. Az ő patikájuk a nagy természet, amely a beteg kutyát is megtanítja arra, hogy milyen fűvel gyógyítsa magát, csak az emberek előtt titkolódzik. Az ő tudományuk a tapasztalatokon alapszik, amely emberöltőkre nyúlik vissza a múlt időkbe: amikor még az emberek boldogok és egészségesek voltak. Az ő mesterségük oly titokzatos, mint a bráminok és fakírok művészete, amelynél még napjainkban is csak tapogatódzik az európai tudomány. Vakok botorkáltak a téli síkságon az egykori Szirákihoz, holdkórosokat hoztak újholdkor a befagyott Tiszán át csengős szánon, keserves falusi szekéren tarka dunyhák alatt érkezett meg a hideglelős parasztgazda, selyemruhás menyecskék súgták meg titkaikat, amelyeket orvosnak sem mertek bevallani, komoly, mély, nagy hatású polgárok doboltak ujjaikkal katonamarsot a kuruzsló asztalán, harapós szűzleányok vicsorgatták fogukat, hervadt kis parasztok nézték elgondolkozva a lábuk nagyujját... Sziráki gyógyított mindent. Néha bezáratta a megyei főfiskus a tömlöcbe, akkor a rabok egészségét hozta rendbe.

Bár igen sokat köszönök a jó orvos uraknak, akik többször életben tartottak, mégis: ha egyszer öreg, gazdag ember lehetnék, vénségemre a jó szakácsné és a kenőasszony mellett tartanék házamnál egy mindentudó kuruzslót is, aki átlépetné velem a holdsugarat a harmatos fűben, ha lidércnyomásom volna, ráimádkozna kelésemre, megszabadítana a hidegleléstől...

*

SZERELMI BÁJITAL

Tedd a kezed a szívedre, olvasó, és gondold meg, hányszor adtad volna be az italt azoknak, akikbe céltalanul, a legkisebb reménység nélkül szerelmes voltál! Mily jó lett volna, ha szemük felragyogna, szívük feldobogna, karjuk kitárulna! Ki nem gondolt már a babonás kőrisbogárra, amikor hiába intézte ostromait?

*

ERŐLEKÖTÉS

A kuruzslók másik gyártmánya, amely arra szolgál, hogy valamely boldog házasságban élő férfi vagy nő erejét megkösse. Magzattalanná tegye házasságukat. Rendesen a férfi régi szeretője vagy a menyecske elhagyott kedvese szokott vele kedveskedni. Így tölti ki bosszúját.

Ehhez a babonához nem kell kuruzsló, tudnak róla a költők, gyóntatópapok és szerelmesek. Rendszerint valamely titkolt szerelmet jeleznek, amelyet az ember még önmagának sem merészel bevallani. Hűtlen szeretők, keserves csalódások, éjjeli álmatlanságok, fogcsikorgató vágyódások okozói ennek a jelenségnek. Ismeri minden férfi, akit a legnagyobb szerelem közepette faképnél hagytak; ismerik az éjszakajárók, a veres karikás szeműek, borospohárba nézegetők, a kertek alatt bolyongók, a madárijesztővé váltak. Mindennapi dolog. Elmúlik magától, mint a nátha. Egyszer majd elmegy valaki a bús férfi szemei előtt, akinek láttára hirtelen, csodálatosan elfelejti minden eddigi búbánatát. Az okos kuruzsló - legjobb ilyenkor a tapasztalt vénasszony - legfeljebb gyorsíthatja a gyógyulást.

*

A MÉHMAGZAT UJJA

Régi középkori babona. Minden babonáskönyvben elsőrangú szernek ajánlják. Napjainkban a városi nők viselnek bundát, amely úgy jön létre, hogy a még világra nem jött ázsiai bárányt nyúzzák meg. Breitsvancnak hívják. - Az én jegyzeteim szerint különös jelentősége van a bal kéz gyűrűsujjának, amelynek hidegedése, szinte különválása jegyzi az élet közelgő befejezését.

*

HALDOKLÓK KÖRÜLI BABONÁK

Száz meg száz babonás tanácsot ád, mint kell a haldoklót a halálra előkészíteni.

A halál a legnagyobb babonaság.

Megjelenése mindig ünnepélyes, választékos, nagyobb pillanata az életnek, mint akár a lakodalom. Nem csoda, hogy az ember nagy jelentőséget tulajdonít rongyos kis élete elmúlásának, hisz egyebe sincs.

A haldokló bevallja titkait, és talán e titkokra aspirálnak azok, akik ujjongó szívvel, nagy megkönnyebbüléssel üldögélnek a haldokló körül: mert a halál most az egyszer még nem őket választotta.

Minek vinné magával titkait a haldokló a föld alá? Hisz ott már semmi hasznát nem veheti a befalazott kincseknek, a régi körtefa alá elásott pénznek, a rablott, lopott orgazdavagyonnak! A haldoklás e földi élet siralomháza, amikor megtörik a legnagyobb bűnös is, és szabadulni szeretne a lelkén fekvő terhektől. A haldoklók vallomásaiból tudódnak ki elfelejtett régi bűnök. A haldoklók mondják meg a boldog élet titkát, mert hiszen ők már látják, hogyan kellett volna élni. A múlt század titkait, amelyeket még Ráday csendőrlegényei sem tudtak felderíteni, a haldoklók vallomásaiból tudjuk. Dúsgazdag pesti és dunántúli családok vagyonának eredetét világosította meg egy végét járó zsivány megjegyzése. Mélyen a föld alá dugott holttestek és pénzek kerültek napvilágra az utolsó óra lelkiismereti szavától.

- Ne búsulj utánam - vallották meg néha az asszonyok is a magukét -, mert nem érdemlem meg.

*

HARANGOZÁS AZ ÉGI HÁBORÚ ELÉ

Ennek a babonának az a tévhit az alapja, hogy az emberek a közelgő viharfelhőket harangkongással vélik szétoszlatni. A harangozás azonban rendszerint ellenkező hatással van a viharra. A harangkongás által keletkezett légrezgés utat nyit a felhők jégterhének.

A viharon áthangzó harangzúgás megnyugtatja az emberek lelkét, mikor recsegnek a ház eresztékei, üvöltenek a kémények, őrjöngve sikolt a szélvész. Könnyebben megy az áhítatos imádkozás is, midőn harangszó foszlányai verődnek fülünkbe. A vihar alatti remegés, amely előveszi a legerősebb szívet is, vigasztalást lel abban, hogy helyén van az öreg harangozó.

Ez a babona is olyan, mint a többi régi babona: az ember közelebb érzi magát őseihez e babona gyakorlásával. Így harangoztattak a nagyapák, dédapák és talán ugyanazon harangkondítás vitte a vigaszt, bátorítást félő szívükbe, amely harangkongást mi is hallunk.

Az ember sohasem szakad el őseitől, bármily okosnak, felvilágosultnak véli magát. Lehetetlen nem hinni, hogy őseink többet tudtak az élet titkaiból, mint mi; hisz a múltak ködén át úgy látszik, hogy csupa megelégedett, egészséges ember élt Magyarországon, aki leggyakrabban elérte a száz esztendőt.

Az öregek rendelték a harangozást, ők tudták, miért - tehát csak harangozzanak tovább a régi harangokkal, amelyek oldalán megzöldültek az évszámok és kegyes fejedelmek, jószívű püspökök, vagyonos borkereskedők nevei, akik egykor e harangokat Isten dicsőségére öntették.

*

AZ ASZTALTÁNCOLTATÁS

Ez a babona Amerikában született, minálunk a szabadságharc leveretése után nyert talajt, amikor az emberek minden eszközt jónak láttak a szomorú idők pillanatnyi elűzésére. Az asztaltáncoltatás vagy szellemidézés abból áll, hogy egy kis faasztalkát, amiben vasszeg nincs, körülül néhány "hivő".

A másik módja az asztaltáncoltatásnak a következő: a hivők itt is körülülik az asztalt, kezüket gyengén ráhelyezik, s az egyik lassan elkezdi mondani az abc betűit. Az asztal aztán egy betűnél megmozdul, s ezt így folytatják mindaddig, míg az valamely megholt - mert rendesen ezek szoktak az asztalkákon keresztül a földiekkel érintkezni -, a társaság előtt ismeretes ember nevét leírja. Annak aztán mindenféle kérdéseket adnak fel, melyekre a szellem néha felel, néha nem. Az ilyesmivel nagyon el lehet szórakozni. A világháború alatt soha nem tapasztalt becsben álltak ezek a kis táncolóasztalkák.

A szellemidézés is Amerikából indult ki. Spiritisztáknak hívják hivőit. Társaságot alakítanak, s úgy bolondítják egymást. Elvük az, hogy a lélek él, tehát lehetséges megholtak lelkét idézni. Miután a léleknek nincs alakja, sem olyan beszéde, amit a földön élő ember megértene, gondoskodtak olyan emberről, aki megérti a szellemek nyelvét. Ezeket médiumoknak hívják.

*

KÁRTYAVETÉS

A kártyavetés babonája is sok embernél talál hitelre, külön erre a célra készített kártyából szoktak jósolgatni faluról falura járó cigányasszonyok hiszékeny parasztlányoknak. Néhány hatosért megmondják, hogy férje szőke lesz-e vagy barna, és hány gyereke lesz. Boldog lesz vagy boldogtalan, hosszú vagy rövid életű.

Itt aztán hiába prédikálnak a bölcsek és felvilágosultak: kártyavetés nélkül nem képzelhető az élet Magyarországon. De vajon mit csinálnánk azzal a szótlan, álarcos idegen férfival szemben, amint a régi olasz álmoskönyvek sorsunkat rajzolják?

Kártyát mindenütt vetnek. Minden időben vetnek. Lefekvéskor, álmatlan éjszakán, felébredéskor. Van, aki saját kezűleg veti ki reggelenként, hogy milyen lesz napja. De a legtöbben mások, bölcs öregasszonyok szájából szeretik hallani a titokzatos szavakat, melyek némi világosságot mutatnak a ködben. Mintha mindent tudnának, mindenkit ismernének ezek a tudós asszonyságok, akik ódon budai házikóikban üldögélnek, vagy az országúton vadmadárlábukkal sietve inalnak egyik faluból a másikba. Mintha nagy tehertől szabadulnánk meg, midőn a pesti külvárosi alkonyatban elhagyjuk a kártyavetőnő házát. Hisz legféltettebb titkaink, sejtelmeink, senkinek be nem vallott érzelmeink jelentek meg előttünk a kártyák figuráiban, a kártyavetőnő hozzáfűzött szavaiban.

Jártunk kártyavetőnőhöz álöltözetben, inasunk ócska kabátjában, míg a kíséretünkben levő hölgyek rendszerint szegény iparosnőnek vagy cselédeknek látszottak. Eljártunk elővárosok szennyes utcáiba, düledező viskóiba, ahol egy sötét odúban sohasem látott vénasszony vetette kártyáira veres karikás tekintetét. Mentünk kék litánia utáni alkonyatokon, Szent Antal estéin (kedden), felhasználtuk a nagypénteki délutánokat, este eltakaró köpenyegét, az újholdat... Elmendegéltünk: midőn új szerelem beköszöntését ünnepeltük szívünkben, és elbaktattunk az öregasszonyhoz, midőn régi szerelem csalódása, bánata, sírása riasztgatott fel fekvőhelyünkről. Elmentünk eljegyzés előtt, kopogtattunk esküvőnk villiáján, lehunyt szemmel vártuk a kártyák szavait elválásunkkor. Jegyzőkönyvecskénkbe írtuk, ha új, eddig ismeretlen vetőasszonyról hallottunk - noteszeimben csaknem valamennyi külső józsefvárosi utca, óbudai sikátor, tabáni ház szerepel, ahol többnyire 7-es számjegy alatt lakott egy-egy csúf banya, akinek szavára ifjúságunkban kimeresztett szemmel figyeltünk. Láttunk megrendülni, elsápadni, megvonaglani fölényes, nagyvilági úrnőket a kíséretünkben, amint a kártya igazat kezdett mondani. Drágalátos hajadonok hagytak fel szigorú ellenkezésükkel, midőn a kártya a mi mondanivalóinkat megerősítette. Mentünk őszi kántorböjt ködében, midőn az óbudai házak boszorkányködbe burkolódznak, és bágyadtan pislog egy-egy gázláng, amely mellett kezünkkel kell számolni az elmaradozó kapukat, hogy el ne tévesszük a valódi házszámot. Találkát adtunk egy kőbányai téren, amely térből nyílott a mellékutca, ahol a jósnőt besötétedés után meg lehet találni. Bebódorogtunk az alvó Józsefvárosba, ahol istállószag van, petróleumlámpás ég a firhang mögött, és mint a kísértet, siklik a téli estében egy elkésett, szép leány. Ám a legszebben mégiscsak vidéken vetnek kártyát a téli délutánokon, a kályhatűz világossága mellett, a földre kuporodva, a nagy csendben a falióra tiktakolása hallatszik, a jósnő szavai rejtelmesen hangzanak, és az álmok, a vágyódások, remények szinte megelevenedve foglalnak helyet a szoba sötét sarkaiban, amíg a jósnő a kártyát keveri. Ezek a vidéki kártyavetések - kis tanyaházakban, ahonnan nem látni napokig senkit sem jönni a behavazott országúton, városkák sötétkék alkonyataiban, amikor az ablak alatt legfeljebb egy korcsmába menő öregember lépése hangzik a vastag hóban, a híd alatt már régen megállott a folyó, a hídon a Nepomuki álldogál, a fehér fejű, vén toronyban csilingelve üt az óra, felpirult arcú, a csodálkozástól lobogó hajfürtű fiatal nők hajolnak a kártyák felé, a vastag falak elrekesztik a valóságos, küzdelmes, bajos életet... egy futár nyargalt délután keresztül a piacon a határszél felé, aztán hetekig nem történik semmi - ezek a vidéki kártyavetések pótolják a színházat, a bált, az esküvőt... a soha el nem érhető, boldog életet... a nagyvilágot és a regényességet, amelyet mindnyájan a szívünk közepében hordunk. Mi volna a szegény nők élete, ha már kártyavetés sem volna?

*

PÉNTEK

Egy csomó napra fogták rá a tudatlanok, hogy babonás. Ezek között első helyen áll a péntek.

Ne mondjátok, hogy nincsenek szerencsétlen napok! Bizony vannak napok, amikor úgy ébredünk, mintha száz esztendőt vénültünk volna. Ismeretlen fájások lepik meg tagjainkat, névtelen szomorúság költözik a szívünkbe, borúsnak látjuk életünk szemhatárát, és csüggedten hajtjuk bánatba fejünket. Ne mondjátok, hogy nincsenek szerencsétlen napok!

Vannak napok, amikor eszünkben van céltalanul elfecsérelt múltunk; hiábavaló küzdelmeink, csalódásaink, megbántásaink, elárultatásaink. Eszünkbe jutnak nők, akikért annyit szenvedtünk, mint a gályarab; eszünkbe jönnek boldogtalan évek, hogy csodálkozunk: életben maradtunk. Rossz barátok, csalfa nők, gonosz érzések, könnyelmű cselekedetek, örökös adósságok és méltatlanságok emlékei meglepnek, hogy hosszasan üldögélünk az ágyunk szélén, mielőtt mindennapi életünket megkezdhetnénk. Temetőket látunk, ahová mindenkit eltemetünk, akik kedvesek voltak. Érzelmeket látunk, amelyekre valaha egész sorsunkat feltettük. Keserűségek, fájdalmak, búk vergődnek fejünk körül, mint vándormadarak.

Az ilyen napokon azután nem sikerül semmi, amihez fogunk.

Úgy érezzük, hogy mindent elveszítettünk az élet kockajátékában. És most már a csüggedt magány, a meg nem értettség, az elhagyottság marad társunk. Soha többé nem lesz vidám napunk, többé nem kacaghatunk gondtalan kedvvel, az éjszaka egy gonosz pók osont szívünkre, és a hervadás pókfonalával behálózta. Betegséget, közeli halált mutat a borongós időjárás ablakunkból. Imádságaink ezentúl csak felnyögő fohászkodások. Hideg lesz minden, ami eddig meleg volt. Szerencsétlennek érezzük magunkat, anélkül hogy tudnánk az okát.

Kinyitjuk a kalendáriumot, és látjuk, péntek van; öreg gazdaasszonyunk nem ülteti el a kotlóstyúkot, mert tojásai megzápulnának, a ruhamosást beszünteti, mert a pénteken mosott ruhától kiütés támad testünkön, görbe szemmel fogadja a pénteki vendéget, mert az rosszban jár... Péntek! Az elmúlást, a céltalanságot, az örök emberi szomorúságot érezzük. A bástyasétányon megöregedett, fanyar barátokkal, gonosz indulatú nőkkel találkozunk. A korcsmában savanyú a bor, étvágyunk elszökik, hideg szél és havaseső fogad, mire bealkonyodik. És a tűz nem akar lángra lobbanni kályhánkban.

Nem volna csoda, ha ily napokon meglátogatna a végrehajtó.

*

SZENT GYÖRGY NAPJA

Ébredtél már vidáman - mintha egy elfojtott dal hallatszana a szíved dobogásában - mintha lemúltak volna rólad a tegnap emlékei - mintha kicserélték volna a szomorú érzéseidet?

Nézd meg a kalendáriumot. És azt látva: Szent György napja van, kezdődik a tavaszod.

A múltból csak a legdrágább, kincstartóban őrizgetett emlékeid látogatnak meg, mintha piros bársonyból varrott szívedet a kabátodon viselnéd. A napsugárból csak azt látod, hogy az lelkedből sugározik, a harangok csengésében régi esküvődnek a giling-galangját hallod, az útszéli fák tavaszi sétákról beszélnek, az ereszről lelógó jégcsap vidám, nagy szakállú vénembereket juttat eszedbe, a vének piros nevetésükkel most is élnek valahol, és a vörös bort a napsugáron át vizsgálják. Megadó tekintetű, engedelmes hangú nők jutnak eszedbe, akik valahol egy kis házikóban ifjan és boldogan élnek, és még mindig téged szeretnek, visszavárnak, reménykednek. Eddigi egész életed egy hős; egy szent és egy bölcs élete volt, nem tehetsz magadnak szemrehányást, hisz mindent elkövettél, hogy jól sikerüljön minden lépésed.

A sétatéren bizonyosan egy régen hallott, meleg hang, a szívbarátságnak örömteljes hangja üdvözöl. Nőkkel találkozol, akik csinosabbak és szívesebbek lettek, mióta utoljára láttad őket. A borbély tükréből egy egészséges, boldog arculat néz veled szemközt. A postás levelet ad át, amely kedves hírt tartalmaz. A híd alatt szerencsés halászok vetik hálójukat, amelyből tündökölve ugrándoznak a fénylő halak. A háztetők kéményéből úgy göndörödik a füst, mintha minden házban vőlegényt várnának, és a vőlegény te volnál. A boltosok kezüket dörzsölgetve üdvözölnek a boltjaikból, mintha te volnál az a vevő, akinek legszívesebben nyitnak hitelt. Az orvosod csodálkozva nézi, hogy régi betegséged mulandóban. Adósod nem bújik el az utcasaroknál, hanem felemelt fővel, fizetési szándékkal tart feléd. Gonosz hiteleződ mentegetődző szavaidra nagylelkű választ ad. A régi utálatos emberek szerényebbek, tiszteletteljesebbek lettek tegnap óta. Kellemesen rikolt a planétásember kakaduja. Olyan jó étvággyal ebédelsz, mint húszesztendős korodban. És a társaskörben vagy a korcsmában olyan viccet mondanak, amelyre könnyeid a nevetéstől kicsordulnak. Este hazamégy, lefekszel, és azt álmodod, örökké élsz, és az élet ezentúlra tartogatja főnyereményeit - drága meglepetéseit. "Üsse kő, ami elmúlt!" - mondod álmodban, és elhatározod, hogy új kalapot veszel.

Szent György napját mutatja a kalendárium, orvosság van a kígyó zsírjában, a gyíknak torkában, sok fecske és gólya mutatkozik előtted, mert éveid száma még temérdek, pénzed denevér szárnyába van takargatva, hogy sohase fogyjon el, és éjszaka kényelmesen kihallgathatod a boszorkányok beszélgetéséből, hogy melyek azok a jó füvek, amelyek az életet meghosszabbítják.

*

SZILVESZTER ÉS ÚJÉV

Ilyenkor ólmot olvasztanak, s ha Szilveszter éjjelén a megolvadt ólmot a vízbe öntik, az ott képződött ólomalak megmutatja, miféle mestersége lesz a jövendőbelinek.

Mikor édesebb a bor, a remény, a jövendő, ha nem azon az éjszakán, amely utoljára rekeszti be a megunt, megvénült esztendőt? Talán nem is kell hinni a babonákban, hogy ezen az éjszakán régi kedvünkre eszméljünk, új reményeinkkel megismerkedjünk, hiszen az emberi élet oly rövidre van szabva, hogy minden esztendő, amelyet hátunk mögött hagyhatunk: csak vigasztalás lehet, hogy már nem tart oly hosszant a tennivaló. Hagyjátok az embereket játszadozni ez éjszakákon, hagyjátok a betegeket új reményekre éledni, hagyjátok elhinni, hogy a múlt idő nyomtalanul múlik el felettünk. Csak a megszerelmesedéstől óvakodjatok ez éjszakán, mert ekkor nagy jelentősége van minden szerelemnek, egy esztendeig nyöghetjük hatalmát. De mily jó tudni, hogy az éjféli óraütést sokmillió ember várja ébren és jókedvűen, akinek kedve, öröme, reménysége azonos a miénkkel. Hagyjátok örvendezni a szegény embereket!

*

KARÁCSONY

Nem sok hozzátoldanivalóm van a babonához. Mindnyájan ismerjük ennek a varázslatos éjnek különösségét. Éljünk bár kis falvakban, ahol az istállólámpások bizonytalan fénye mutatja az utat az éjféli miséhez - vagy nagy városok fénylő utcáin haladjunk a vidám kedvű nép között, karácsony éjszakáján mindnyájan érezzük, hogy egykor gyermekek és ártatlanok voltunk. Ennek a régi boldog ártatlanságnak a visszatérő fényessége mutatkozik az arcokon, a szemekben, a hangokban. Játék, amely valamennyiünket megtréfál. Játék, amelyet mindnyájan szívesen játszunk.

*

LUCA NAPJA

Ekkor kell kezdeni faragni a Luca-széket, és mindennap kell rajta faragni, hogy karácsony estéjére legyen kész. Ez az a kis szék, amelyre a templomban felállva, megismeri az ember a boszorkányt. Vagy meglátja a jövendőbelijét.

*

SZENT IVÁN NAPJA

*

PÁL FORDULÁSA

*

ANDRÁS NAPJA

*

NAGYSZOMBAT NAPJA

*

VIRÁGVASÁRNAP

*

A KOLERA, PESTIS ÉS MÁS JÁRVÁNYOS BETEGSÉGEK BABONÁJA

Egyik Temes megyei faluban a kolerajárvány idejében valaki azt tanácsolta, hogy a bajt csak úgy lehet megszüntetni, ha az egész falu eszik egy pár nap előtt kolerában meghalt és már eltemetett holttest szívéből. És a babonájában és félelmében eszeveszett nép evett is...

Egy öreg kocsis meztelen gyermeknek látta a kolerát, aki az út porában feküdt, és rimánkodott, hogy vegye fel a kocsijára. Az öreg azonban nem hallgatott rá, és elhajtott mellette. Később, mikor hátrafordult, ott látta ülni a kocsiban. Ijedtében keresztet vetett, és a Szűz Máriához fohászkodott, amit a gyerek hallva, hirtelen leugrott a kocsiból.

A falujába érve, a kocsis fűnek-fának elmesélte, hogy miként mentette meg a falut a kolerától. A jó falusiak hálából megvendégelték. A kocsis ezt látva, ezentúl mindig találkozott a kolerával, ha olyan faluban volt dolga, ahol még nem mondta el a mesét. Így ment ez jó ideig, míg egyszer egy falu korcsmájában egy olyan falubeli emberrel is találkozott, aki már hallotta a kolera meséjét. Persze az öreget jól megrakták, mert azt a legbabonásabbak is nehezen hitték el, hogy a kolera mindig csak az öreg kocsis kocsiján akar utazni. (A Babonák Könyvéből.)

*

ÁLLATBETEGSÉGEK

Ha a babonás gazda marhája poshadt víztől lépfenét, vértályogot kap, vagy egyéb bajban szenved, a gazda persze rögtön azt véli, hogy valami boszorkány babonázta el, vagy verte meg a szemével. Vagy ha a tehén tőgye kiapad, szalad a javasasszonyhoz, hogy füstölje ki a gonoszt a Riskából, ahelyett hogy az állatorvoshoz sietne.

*

AZ ASZÁLY

A sárkányt is emlegetik a szárazságkor, mint aki minden vizet megivott. (A Babonák Könyvéből.)

*

BABONÁS SZÁMOK

Egyébként a tizenhármas számhoz legalább ezerféle babona, éspedig kivétel nélkül rossz babona fűződik.

*

BABONÁS ÁLLATOK

Mikor falun laktam, álmatlan éjszakáimon gyakran hallgattam az éj csendes eseményeit a régi házban. A kémények körül sóhajtozó szél elballagott a tájról, mint nem szívesen látott vándorlegény. A hold másfelé is kíváncsiskodott, nem csupán ablakomon. Ekkor megszólalt a nagy csendességben, valamely régi bútorban a szú (a betűző szú, mint tudományos nyelven nevezik), és hangjával reggelig elmulattatott. A szúnak a hangjában némelyek a halált vélik hallani, amely halál ott lakik minden házban, és egyre méregeti a ház lakói életét. Fáradhatatlanul dolgozik, mint a homokóra. Percegése, pattogása, korcogása egy-egy életnek a megszabott útja. Ha a szú a szék lábához ér, akkor meghal János bácsi vagy Mari néni. Tudniillik napközben János bácsi üldögélt a karosszékben. Míg én a szú percegésében az álomtalan éjszakákon mindig az ősök ittmaradott lelkét hallottam. Az öregemberek, akik annyi esztendeig húzódtak meg a bolthajtások alatt, nem mehettek el innen nyomtalanul. Ittfelejtettek valamit tevékeny lényükből, amit nem vihettek magukkal a temetői csöndességbe. Ami tovább él, mint egy befejezetlen, sajgó fájdalom; tovább él, mint egy elmúlhatatlan, nagy szerelem; tovább ád életjelt, mint egy nagy életerő, amellyel véglegesen a halál sem bír el. Az ősök kopogtak a kis szú percegésében, ők élték tovább kiéletlenül maradt, befejezetlen életüket a bútorokban, amelyek egykor körülvették őket. Szinte hallottam hogy néha emberi hangon szólalt meg a szú csendes éjjeleken, egy öregember mondogatta el, ami bennerekedt... Sajnos, sohasem tudtam megérteni, amit a halott mondana. Az ő túlvilági nyelvüket a koporsófedélben és a régi bútorokban rejtező hangok nem árulják el a földieknek. Csak dolgozott a szú, ez a másvilági, ittfelejtett energia... amíg egy napon végleg elhallgatott. Az eltemetett ős kiélte a reá szabott életet, amelyet valamely körülmény folytán itt a földön nem fejezhetett be a bizonyos időben.

De volt más hangja is a falusi éjnek. A kutya, amely álmában vakkantott az udvaron, bizonyosan megálmodta, hogy rövid idő múlva kiássák a vermet. Disznó röfögött, nyomában kilenc malaccal. Ló nyargalt fejetlenül. Bika kormosan morgott, lefelé hajló szarvaival. Macska mosdott a háztetőn, mintha bálba, vigalomba készülődne. Kígyó mászott ki a régi falból, és veszedelmet jelentett. Béka ugrott lappangva, és kereste az alvót, akinek nyitva maradt a szája. Surranó gyík jelentette, hogy a torokfájás meggyógyul. Kutyahal (vízibornyú) várta a sötét vederben, hogy szomjas ember megigya az éjszaka látatlanságában. Tyúk kukorékolt az eperfán, teknősbéka vitte ormótlan testét a szívtelen gazdasszony ágya alá. Ám az éjnek e látományai másoknak is megmutatkoztak. Az ősapám hangját ellenben csupán én hallottam a szú percegésében, és hallom néha még most is, mintha az öreg nem tudna elkészülni ittfelejtett életével.

*

BABONÁS FÜVEK

A zárnyitó-fű (vasfű): ott él a mesék, fonók, öregasszonyok elbeszéléseiben és talán még napjainkban is. Ezt a füvet a tenyér bőre alá kellett operálni, a behegedt seb alatt a vasfű: felnyitott minden zárat, amelyhez a tenyér hozzáért. Sobri Jóskának, Rózsa Sándornak, Milfainak volt a tenyerében ilyen fű. Igaz, hogy sok zárat is kinyitottak e nevezetes emberek. A mai rablók álkulccsal dolgoznak. Mi már csak négylevelű lóherét hordunk a tárcánkban, a fehérnépeink kutyatejjel mossák az arcukat, amely éppen úgy fehérít, mint a napsugaras, tavaszi eső. Az ökörfarkkórót nemigen suhogtatják már alkonyattal, hogy megcsapják vele a boszorkányt. Szegényedünk; kevesebb a babonánk.

*

BABONÁS KÖVEK

Mindnyájan hallottunk gyűrűkről, amelyek a távollevőkről jelt adnak. A nagyon megfeszülő karikagyűrű a távollevő hitestárs szorongatott helyzetét mutatja. A kő, amely fényét változtatja a gyűrűben: a távollevő szerelmes változékonyságát jelzi. Az elvesztett kő a gyűrűből: elveszített szerelem és szerencse. A nyaklánc, amely alvás közben megszorul torkunkon: közelgő fájdalom. A nők minden apróságnak, emléknek, ékszernek ezerféle tulajdonságát (jót és rosszat vegyesen) tudják. Vannak karkötők, amelyek bizonyosan visszahozzák a hűtlen szerelmest. A megfordult gyűrű változást mutat. Eltörött ékszer mindig szomorúságot hoz. Ékszerek, amelyeket bizonyos alkalomkor viseltünk: szerencsét hoznak. Tudunk amulettekről, amelyeket férfiak és nők gyermekkoruk óta viselnek, amelyek megóvnak a szerencsétlenségtől. És ugyan ki ne tulajdonítana bűvészerőt a gyűrűnek, láncnak, ékszernek, amit a halott édesanyádtól kapott?

Ha nem hinnénk az ékszerek emlékeztető, hatalmas erejében: ugyancsak felkopna az aranyművesek álla.

Külön babonája van minden kőnek. De ezt már csak az asszonyok tudják pontosan. Akik megfelelhetnének arra a kérdésre is, hogy testükön viselt igazgyöngyeik miért sápadtak havonta, bizonyos napokon, amikor a hold érinti a tengerek apályát és dagályát.

*

ÜSTÖKÖS CSILLAG

A csillagok közül jó: a göncölszekér, a fiastyúk, a három kaszás, a pásztorcsillag. Ők a magyar nép csillagai. - És ugyan ki nem emlékszik a Halley-üstökösre, amely a világháborút megelőzte?

*

APRÓ BABONÁK

Az orvosságot nem szabad megköszönni, mert nem használ. Pappal találkozni szerencsétlenség, kéményseprővel szerencse.

Körülbelül végére értem annak az anyagnak, amely a köznapi babonák könyvéből való.

A felsorolt babonák ártatlan játékok azokhoz a nagy babonaságokhoz mérten, amelyeket minden ember hordoz a legbensejében. Amelyek olyan titokzatosak, hogy róluk soha hangos szóval nem nyilatkozhatunk. A szerelem titkos szertartásait, babonáit, rejtelmeit például nem ölelhette fel ez a könyv, amely az ártatlan emberek szórakozására készült. Pedig vannak csodák, rejtelmek az emberek életében, amelyeket mindennapi józan ésszel nem lehet megmagyarázni. A bűnös szerelemnek oly tartozékai vannak, amelyek legfeljebb az idegorvosok fülének valók. Vannak babonáik a tolvajoknak, a gyilkosoknak, a rablóknak, az országutak bujdosóinak, a betörőknek, a vándorcigányoknak, amelyekről mit sem írhatunk e lapokon. Vannak babonák, amelyek sohasem jutnak a négy falon túl, egyes emberek, emberpárok babonái, amelyekről sohasem beszélnek. Kötéltáncosok, színészek, kardnyelők, vándorlók mind más- és másfajta babonát őrizgetnek szerencséjük megóvására. Babonásak még a hamisjátékosok is, holott értenek a szerencse megjavításához.

Nem lehet a babonát kézlegyintéssel elintézni, nem lehet megvetni. Emberek foglalkoznak vele, tehát emberi. S a legtöbb babonának oly mélységes jelentősége van, hogy szinte az emberi természet gyökereinél kell keresni a magvát.

Kevés volna Magyarország papirosa, ha a szerelmi babonákat kezdenénk felsorolni.

* * *