TENYÉRJÓSLÁS

Ha a tenyeredbe nézel, különféle vonalakat látsz ott, amelyeknek összevisszaságából költők, nők, szerelmesek, öregasszonyok, unatkozók különféle következtetést vonnak a kéz tulajdonosának jellemére, sorsára, szerencséjére.

Bizonyos, hogy a gyilkosok keze más, mint azoké, akik nem ismerik a vért. Az is bizonyos, hogy a halált osztogató kezek magukon viselik rémes foglalkozásuk bélyegét. Más a mészáros keze és más a kertészé. Nem egészen alaptalan tehát a kézjóslásban (tudományos néven: kiromantiában) hívők vallása, amely vallásnak nagy tábora van, mint minden babonaságnak. A vándorcigánynő, aki tenyeredbe néz éjsötét szemével az országúton, és pergő nyelve fűt-fát összehadar, hogy kiérdemelje néhány garasát: éppen olyan kevéssé tudhat bármit sorsunk titokzatosságából, mint a nagyvárosi szalon jósnője, aki üvegen át veszi szemügyre a kezünk vonalait, és tudományos alapon oldja meg a vitorlacsomókat életünk erein.

Ámde a tenyérjóslás (bár alig hiszünk benne) divatban van az egész földgömbön, ahol nők és a nők hiszékenységéből megélni akarók élnek. Sevillától Damaszkuszig és New Yorktól Bukarestig nézik úgynevezett tudós öregasszonyok a fiatal nők tenyereinek abrakadabráit. Amerre szerelem feltalálható a nők szívében (és az a gyönyörnövény minden éghajlat alatt virágzik), ott együtt sarjadnak a szerelem rózsáival a babonák, babonaságok lapulevelei, nem mindig ízléses és tiszta gombái. A szerelem magva száll a föld felett, és jó illatokat visz magával; ámde a szél a boldogsággal együtt hajtja az aggodalom, a féltés, a kétség és a boldogtalanság sáskáit is. Meddig tart szerelmünk? Milyen lesz holnapi sorsunk? Elérjük-e boldogtalanságunk végét? Milyen lesz jövendőnk? Minderre megfelelnek a jósnők, a kártyák, a tenyérvonalak és sok száz más babonaság, amelyeket az évezredek és évszázadok, mint pillanatnyi orvosságot találtak ki a megsebzett vagy fájó szívek számára. Nem mindenki szerelmes, aki a jóslások és babonák segítségével szeretne bepillantást vetni holnapjába, de mindenki lehet a következő órában szerelmes, mert hiszen a szerelem nem tőlünk függ. Néha éppen a jósda elejtett szava, homályos célzása, burkolt megjegyzése nyitja fel szemeinket, hogy mily drágalátos titkot hordunk szívünkben! Férfiak, akik féktelen ambíciót, olthatatlan becsvágyat, agyukban úgynevezett fölényes észt, szívükben rettenthetetlen bátorságot bírnak: ugyancsak visszafojtott lélegzettel szoktak kopogtatni a jósnő ajtaján életük kétséges órájában. Óbuda girbegurba utcáin, a külső Józsefváros sikátorain, a Belváros visszhangos kapualjaiban, ahol egy-egy jósnő, kártyavetőnő titokban meghúzódik, már láttunk felgyűrt kabátgallérral járni-kelni országhírű nagy férfiakat, akiket a belső kényszer és valami megmagyarázhatatlan érzet vitt ezekre a helyekre. Az emberek szégyellik, hogy Krisztus vallásán kívül más hitet is hordanak szívükben. Pedig a babonának éppen annyi titkos hitvallója van, mint a vallásnak. Nemhiába mondják az egyházatyák a babonát a sötétség hatalmának. Ez a földalatti vallás sohase múlik el a világról. Bármint világít a megváltó keresztje létünk felett: a gyóntatópap vigasztalása után az emberek szívesen meghallgatják a fogatlan, csúf banyák locsogását is, mintha csak a földalatti szellemeket is megkérdezni óhajtanák sorsukról.

A kezek, amelyek a régi könyvek szerint: álmunkban szolgáinkat és szolgálóinkat jelzik, minden cselekedetünkben leghívebb társaink. A kéz részese jó cselekedeteinknek, végrehajtója bűneinknek. A kéz az a megbízható fegyvernök, aki habozás nélkül végrehajtja a rábízott parancsolatokat. Kéz nélkül alig lehetne megcselekedni a hét főbűnt, sőt a kezetlen ember a tízparancsolat ellen is alig véthet. Nem csoda, hogy a középkorban a törvények gyakran rendelik a bűnösök kezének vételét.

A kéz-, illetőleg tenyérjósok azt mondják, hogy a kéz maga az ember. A szép lábaknak csak bámulói vannak, de a legszebb, legformásabb kéz is detektívekkel van körülvéve, a babona szemfüles szabályaival. A kéz, amelyről Shakespeare azt mondja: "a legdrágább egész Angliában", lehetséges, hogy egy tenyérjós szeme előtt közönséges gonosztevő keze. Kezek, amelyekhez költők verseket írnak, kezek, amelyeket az egyház szentté avatott, kezek, amelyekre úgy gondolunk, mint üdvösségünkre: a tenyérjós tekintete előtt tán olyan eredményt mutatnak, amitől a hajunk ég felé áll. Ezért nem kell ám mindent elhinni azoknak a szabályoknak, amelyeket később felsorolunk a tenyérvonalakról. Asszonyok játéka, férfiak tréfája, jósnők jövedelme, téli esték csendes időtöltése a tenyérjóslás. Szomszédasszonyok falusi délutánja, pattogó tűz mellett eltöltött lassú órák lehulló homokja, messze pirosló pusztai alkonyatok időtöltése ez a játék. Játszunk vele, de ne higgyünk benne. A kezek, tenyerek, tenyérvonalak egykor úgy elporladnak, mint az élet. Mire a végéhez értünk az életnek, nem tudjuk róla, hogy játék volt vagy komoly.

*

A KÉZ

Ezt egy Aranykéz utcai öreg hölgy (jósnő) mondogatta el:

Közönségesen már az első kézfogásnál megismerhetjük emberünket. Beteg, lusta emberek álmos kézfogása, idegesek száraz, nyugtalan kézérintése, végül az erősek és bátrak akaratteljes kézszorítása mindenki előtt ismerős. A vadászok, a sportolók, a hegymászók, a kemény ágyban alvók, a csónakázók, a vívók első kézfogásaikkal félrevezethetnek. Jellemüket azonban nem sokáig titkolhatják, amint a kéz alapos vizsgálására kerül a sor.

A biztos, jellemes kéz tapintása sima és puha. Míg szorítása rövid és határozott. Az ilyen kezű férfiak jó férjek, hű családapák, kitartó szeretők. Szeretik védelmezni a gyöngét, áldozatot tudnak hozni, gyakran az önfeláldozásig hűségesek.

A kéz, amely kézfogásnál erőtelenül, szorítás nélkül, bágyadtan, tunyán, szinte csak futólag érintkezik a mások kezével: a puhalelkű emberek keze. Ezek az emberek hamar megszerelmesednek, de éppen olyan gyorsan felejtenek. Érdeklődésük szalmaláng; hevülékenységük eliramlik. Barátságuk csak addig tart, amíg közelünkben vannak. Nőnek, jellemes komoly nőnek nagy szerencsétlenséget hozhat a puhakezű férfi.

A nagyon erős fogású, szinte kellemetlenül kemény ujjú kezek az intelligencia hiányára vallanak.

A puhakezűek között külön kell felemlíteni a lapos ujjasokat. Ők az emberiség restjei. A heverők és az élvhajhászók, a hétalvók és szerelmi gyönyörök mívelői az ő soraikból kerülnek ki. Éppen úgy szeretik gyomrukat, mint a nőket. Szeretnek az árnyékban üldögélni, és elkésnek mindig. Hamar elhíznak. A nők hajlanak a csábító szóra. A férfiak buják. Igen rosszjel, ha a puha kézen az ujjak rövidebbek a kézfejnél.

Ámde a hegyes ujjak sem jeleznek mindig elsőrangú tüneményt. Kiváltképpen kell figyelni a hegyesujjú nőket, akiknek kis gödröcskék is vannak ujjaik tövében, a bőr lágy, fehér, sima, a hüvelykujj rövid és tövében húsos, úgynevezett csirkecomb. Az ilyen kezű nők hajlanak a regényességre, szeretnek tükör előtt ülni, ábrándozni. És ha eleven férfit látnak, azzal nyomban kacérkodnak. Könnyen meghódíthatók, és szerelmükben állatiasak. Szeretnek a férfiak nyakán lovagolni. A gyönyört mindenek fölé helyezik, és pillanatnyilag még áldozatot is tudnak hozni, hogy egy férfit lebilincseljenek. Ezeknek a nőknek tekintetében is látható már az alattomos, forró vágy, amely egész lényüket betölti. Szemük rendesen sötét, mint az ópium füstje. Hajuk hajlik a göndörödésre. Ha veresek és dúshajúak: óvakodj tengerzöld szemüktől, mert akkor nagyon eszesek is érzékiségükön kívül. Ezek a csirkecombos hüvelykujjak féltésükben képesek kitolni a férfiak szemét. Gyakran dolgosak, takarékosak e kezek, de a szerelemért minden veszéllyel szembeszállnak.

Óvakodjanak a férfiak a nagyon kifejlett hüvelykujjú nőktől is. Ezek a nők megkötözik a férfiak akaratát. Zsarnoki módon uralkodnak azon, akit párjuknak választanak. Céljuk elérésében ravaszabbak a rókánál. Hideg kiszámítással, előrelátással, napról napra kovácsolt tervekkel igyekeznek végképpen magukba bolondítani a férfiakat. Minden órájukat annak szentelik, hogy magukhoz vonzzák a kiszemelt férfit. Új ruhát, új kalapot, új cipőt vesznek, adósságba verik magukat, hogy meghódítsák azt, akit kiválasztottak. Mikor aztán céljukat elérték: a férfi gyakran életével fizeti meg hiszékenységét. A tömlöcöket ezek a nők töltik meg áldozataikkal. A nagy hüvelykujjú nők miatt könnyeznek a kíntól a férfiak a magányos helyeken. Sok bánatot okoznak, és késő korukig értik a hódítás praktikáját. Nem vigyázhatnak eléggé reájuk a férjeik, a kulcslyukon át is szerelmi viszonyt szőnek, mert enélkül nem élhetnek. Férjeik féltékenységét mindig ébren tartják, mintha csak a szenvedés okozása egyik szerelmi fogásuk volna, amellyel elkerülik férjeik ellustulását, elhanyagolását. A házi dolgaikban ellenben gondatlanok. Szeretik, ha más rak helyettük tüzet.

*

- Milyen a jó asszony keze? - kérdeztem.

A jósnő így felelt:

- A jó asszony kezét csak a sokat szenvedett, próbált, megállapodott férfiak ismerik fel, olyan nehezen található, mint a ritka ékkő.

A jó asszony kezének egyik ismertetőjele: az arányosság. Se nem sovány, se nem kövér, inkább hosszúkás és keskeny. Hívják: királynőkéznek is, mert valóban ő a kezek királynője. Ujjai hegyben végződnek, bőre fehér és sima, körmei természettől rózsaszínűek, és a hüvelykujj második íze éppen olyan karcsú és hosszú, mint a derék vonalának formája. De leginkább felismerhető a jó asszony keze azokról a dombocskákról, amelyek a tenyérben a hüvelyk- és mutatóujj alatt lelhetők. Ha ezek a dombocskák határozottan kiemelkednek, tapinthatók és láthatók, akkor nem csalódhatunk nagyot asszonyunkban. A dombostenyerű nők olyanok, amilyennek Isten őket a földre küldte: angyalok. Ők a férfiak hűséges élettársai, az ő ölükben megpihenni jó, és szerelmük megvigasztal a hosszú élet fájdalmas bajaiért. Ők azok a természetfölötti lények, akik meggyógyítják a betegeket, felvidítják a búsulókat, erőt öntenek a gyengékbe. Önfeláldozással viselik sorsukat, házukat, gyermekeiket nem adják a világ hiúságaiért, fedelük alatt rejtve élnek, ritkán láthatók az utcán, bálban vagy mulatságban. A férfiak életét olyan jóízűvé teszik, amilyen jó ízt adnak kenyerüknek. Kezük arra van hivatva, hogy áldást hozzon, és könnyet felszárítson. A férfiak vállát, ha megsimogatják a jó asszony kezei: az megerősödik. A halánték kis törpéit, akik ott a mindennapi gond barázdáit vonják, lesöpri a kéz. Az otthonuk levegőjében érzik már tisztaságuk és jóságuk. Még betegségükben is ügyelnek szemérmükre, és hangosan ritkán beszélnek. Arcuk nem mindig szép, de annál nemesebb a lelkük. Arra születtek, hogy a férfit valóban boldoggá tegyék és megjutalmazzák küzdelmeiért. Ritkán érzékiek, nagy kivétel, hogy meginognak hűségükben, az egész életük önfeláldozás. Többnyire tiszta szívből vallásosak, kicsit félnek és hisznek babonás dolgokban, amelyek ellen védekeznek. Értenek a takarékossághoz, és nem félnek, hogy kezük idő előtt megráncosodik a napi teendőktől. - Felismerhető még kezük arról is, hogy tapintásukra elszáll a fájás a férfiak homlokáról.

A költők kezéről más helyen lesz szó.

*

MIT KELL VIZSGÁLAT ALÁ VENNI A KÉZEN?

1

AZ UJJAK

A hosszú ujjak, amelyek a kézfőnél valamivel hosszabbak, nőknél állhatatlanság jelei; míg férfiaknál kényességre és változékonyságra mutatnak.

A hosszú ujjak jelzik, hogy tulajdonosuk kicsinyes, aprólékos, önző, hamar megváltoztatja véleményét, gyorsan felejt, rövidesen megvigasztalódik, és új szórakozások után lát. Mint egy könyvecske írja: "Az ilyen ujjakkal bíró nő vagy férfi érzelmeit képes egy rosszul szabott kabát vagy szoknya, egy letaposott cipősarok megváltoztatni."

Igen hosszú ujjuk van a beteges szenvedélyű embereknek. Morfinisták, iszákosak, titkos gyönyörök hajszolói hosszú ujjai könnyen hátrahajlíthatók is. A rövidlátók és magányoslelkűek ujjai ugyancsak igen ruganyosak. Ebben a társaságban még feltalálhatók azok a nők, akik szeretnék megfojtani a férfit, akit szeretnek. Titokzatos elgondolások, gyönyörök szomjasai. A kártyások mind hosszúujjúak. Bizonyos jele ennek, hogy gyűrűs- és középső ujjuk csaknem egyenlő hosszúságú. Egy asszony szerint a hamiskártyás tenyerén a fejvonal erősen van kifejlődve.

A rövid ujjak praktikus, nyugodt embert jeleznek.

Rövid ujjuk van azoknak, akik pénzt olvasnak, hasznos üzleti vállalkozást űznek, mindent alaposan meggondolnak, és lehetőleg mindent praktikus oldaláról vesznek szemügyre.

A rövid ujjúak szeretik az ajándékot, a hízelkedést, a pompát. Több fontosságot tulajdonítanak életük külsőségeinek, mint belső tartalmának. Ugyanezért könnyedén viselik a szerelmi bánatot, a lelki felindulások nem hagynak mélyebb nyomokat lényükön. Oly közönyösen hagyják el tegnapi érzelmeiket, mint a szél fújja a kémények füstjét. Mosolyognak azon, amin más bánkódik. Ostobaságnak tartják a szentimentális jeleneteket. Ámde, ha anyagi veszteség vagy pénzkár éri őket: úgy szenvednek, mintha fájdalmas betegségbe estek volna, ilyenkor majd kisírják a szemüket, átkozódnak és gyűlölettel telik meg a szívük. Emberek.

A kisujj a női kéz árulója. Jegyesek, szerelmesek, kérők, alaposan hallgassátok meg a kisujjat, mielőtt elhatároznátok a házasságot. Ha női kéz kisujja oly hosszú, hogy hegyével eléri a gyűrűsujj köröm alatti részét: fussatok. Xantippe kisujja az, amit kedvesed kezén látsz, balga ifjú. Szedd sátorfádat, amíg az asztal lábához nem kötöz e félelmetes kisujj. Vedd az iramodást az égi négy tájak bármelyike felé: amíg nem kergetnek az ágy alá. Bajuszt és szakállt kellene rajzolni az ilyen kisujjú nők kapujára, a férfiak megóvására.

Most hagyjuk a költőket, akik bizonyosan más, az ő szájuk íze szerinti megfejtéseket tudnak az ujjacskák csodálatos dombjairól, drágalátos völgyeiről, amelyeken a szeretők életfonala átvonul; vegyük elő a tudós Lónyainét, aki a leghírnevesebb magyarországi tudója a tenyérjóslásnak: mit mond ő az ujjak dudorodásairól?

Egy dombocska az első (köröm alatti) ízen: sok gondolkodásra, elmélyedésre, komoly felfogásra mutat.

A második íz dombocskája: rendes emberek jelvénye. Pedáns, pontos, órarendes emberek el sem képzelhetők e göb nélkül. Hírneves matematikusok, fizikusok, csillagászok viselik.

Ha mindkét ízen megtaláljuk a keresett dombocskát: az erősebb jelentőségű, amely fejlettebb. Mérnökök ujján a második íz fejlettebb, míg papok, tudósok, mély gondolkodású egyének az első íz dudorodását kapták megjelölésül.

Nőknél, ha sokat foglalkoznak házi teendőkkel, nincs különösebb jelentőségük e domboknak. Tétlen, puha kezeken ínyességet jelez. Fiatal nők kezén szerelmeskedési gondolatokra is vall a felső íz domborodása, míg apácáknál önsanyargatás képe.

néha feltűnő hegyben végződnek. Ezek a hegyesvégű ujjak általában a finom lelkület jelvényei. Költők ujjai természetszerűleg hegyesek. Kivétel Jókai, akinek tompavégű ujjai voltak. Művészek, rajongók, idealisták ujjai a hegyes végűek. De jelzik a hazug embert is. Ha fantáziás ember ujja hegyes: lelki csapongást, hiszékenységet, naivságot, ábrándosságot, az élet nem ismerését feltételezhetjük. Míg másnál a hegyes ujj óvatosságra int. Akiknek ujjhegye hátrahajlik: nemcsak foglalkoznak bűnös gondolatokkal, de gyakran véghezviszik is azokat. Nőknél feltétlen veszélyt jelent a hegyes ujj.

Lángeszű és rögeszmés emberek hegyes ujján a bölcsességi dudorodás azt példázza: mily közel van az Olimp az őrültek házához.

Hideg kezek ujjai laposvégűek.

Ezek az ujjak nem mutatnak hevülékenységet sőt érzékiséget sem. Szakkönyvekben a józan értelem ujjai gyanánt emlegetik a laposvégű ujjakat. Az emberek, akiknek ily ujjuk van: hosszú, nyugodt életkort élnek. Szerelem miatt semmi körülmények között nem keresik a halált. A nők nem bírnak velük, a kacérság megtörik jellemükön. Holott ezeknek a férfiaknak szerencséjük van a szerelemben.

Laposujjú férfiak után tenger könnyet elsírtak nők.

Lónyainé szerint: híres diplomatáknak lapos ujjuk van. Hideg, megfontolt elmék a laposujjúak. A nagy zenészeknek szintén lapos az ujjuk.

A nőknél különféle jelzése van a lapos ujjnak. Egyik megfigyelés szerint ők a jó háziasszonyok, takarékosak. Más megfigyelők: a hosszú, laposvégű ujjak állandó szerelmi bánkódást, kielégíthetetlen vágyat, forró szívet jelentenek.

A kertészek ujjai szegletes végűek.

A kiromantia nem tulajdonít nagy jelentőséget a szegletes végű ujjaknak. Ők az ujjak között a mostohagyermekek. Iparosok, kézművesek, napszámosok ujjai szegletesvégűek. Holott e sorok írójának tapasztalata szerint a bátor, önfeláldozó, nemeslelkű emberek ujjai is szegletesek. Nagy katonák, hírneves jellemű férfiak, kitűnő hazafiak ujjai ilyenek. A hazaszeretet, a faj és család rajongása, a férfias bátorság: a szegletesujjúaké.

Nőknél: tisztességes gondolkodás, hűség, jóság, házsártosság, szorgalom, jószív jele.

Jelent még: egyetlen, örökké tartó szerelmet is.

különféle megfigyelések vannak. Ezek az ujjak, amelyek szinte a nyomorékság látszatát jelzik, így osztályozhatók:

Túlságosan hosszú ujjak a vallási rajongásban elmerültek ujjai. Apácák, szent életű szüzek, hervadt nők jelvényei. A regényesek, elérhetetlenségükért rajongók, az álmodozók, a babonásak, az önfeláldozók s az öngyilkosok ujjai. Nőknél feltétlenül lelki tusakodás, testi gyötrelem jelei. A túl hosszú ujjak boldogtalanságot is mutatnak. A reménytelen szerelem, a hiábavaló epekedés, a halálig tartó szerelmi gyötrelem: hosszú ujjakkal jár.

A feltűnően laposujjúakról zsarnokokat, erőszakos jellemeket, vad, kegyetlen lelkeket ismer fel a kiromantia.

Az ujjakról, amelyek feltűnő szegletekben végződnek, boldogtalanság van írva. Egy régi francia könyv szerint: a hölgyek, akiknek ilyen ujjuk van, örökös elégedetlenségben töltik életüket. Minden örömüknek vége, ha pillantásuk kezükre téved. Nem tudják elhinni, hogy valaki őszintén szeresse őket. Szabadságos szelleműek, hajlanak a forradalomra, gyűlölik nemüket, és szeretnék magaviseletükkel elterelni a figyelmet szépséghibájukról. Mindig nyugtalanok és hitetlenek.

A túlságosan rövid ujjak, amelyek a zongora oktávját félig sem érik be; olyan nőké, akik természettől fogva sem hajlanak az élet finomságai felé, az életmódjuk pedig végképpen eldurvítja lelküket. Ezek a nők nem riadnak meg a verekedéstől sem. A kikötővárosok mulatóhelyein ülnek tétlenül, végképpen ellustulva ezek a nagyon rövid ujjú nők. Öreg koldusasszonyok kezén is megfigyelhetjük ez ujjakat.

A törvényszék előtt gyakran megjelennek nők, akiknek ujjhegye olyan hegyes, mint a szög. A kiromantia általában óvakodásra int a hegyes ujjaktól, de a feltűnően hegyesujjú nők okozzák azt, hogy a férfiak között nőgyűlölők vannak. A nagyon hegyesujjú nők egyesítik magukban azokat a rossz tulajdonságokat, amelyeket a férfiak mindig kifogásolnak. Ezeknek a nőknek az életében nem megy le egyetlenegyszer sem a nap, hogy hazugságot ne mondtak volna. Hazudnak, mert egyebet nem tehetnek. Azonkívül nem lehet őket magukra hagyni, mert nyomban ingadozik a jellemük. Habozás nélkül hajlanak bűnös cselekedetekre, és csak színleg szeretnek. Jaj annak a férfinak, aki egy nagyon hegyesujjú nő szemében keresi a boldogságát. Kétségbeejti örökös hazugságaival, letagadja a csillagot az égről, és olyan bajokba keveri a férfit, amelyek végzetesek lehetnek. A bajvívótermekben nemegyszer találkoznak gyűlölködő férfiak hegyesujjú nők hazugságai miatt.

Sohasem kötik meg a cipőszalagjukat úgy, hogy az fel ne bomoljon az utcán. A tűt és egyéb hegyes szerszámot barátnőjüknek tekintik.

kezdődő íz így vizsgálható: ha minden ujjon egyformán rövid az első íz, bizonyos rendszeretetet jelez.

Lónyainé felemlíti, hogy a festőknek többnyire rövid első kézízük van.

Ámde ilyenkor a középső ujjvég feltűnően lapos a jobb kézen.

Mások szerint: az állatok barátai ugyancsak ilyen ujjúak.

Kivételes vizsgálat illeti meg a kisujj első ízét.

A kisujj köröm alatti íze, ha lapos és hosszú: jó kereskedő kezeit látjuk.

A nagy szónokok kisujjának első íze hosszú és hegyes.

Végtelen hiúság jele, ha a kisujj nem szorul pontosan a gyűrűsujjhoz. Ha nők kezén látod e jelt, bízhatsz: hogy vidám, de könnyű felfogású nővel találkoztál. Ámde ez még korántsem jelenti az erkölcstelenséget, csupán annak bizonyos jele, hogy a nő mindent megtesz, hogy a férfiak tetszését megnyerje. Mindenkinek akar tetszeni, nem csupán egynek. Jól teszed, ha nem gondolsz éjszaka az ilyen kisujjú nők kacérságára. Könnyen szerelembe eshetsz, amely nem sok viszonzással kecsegtet.

Ugyanez a kisujj, amely nem érinti a gyűrűk ujját: a férfiak kezén sem kedvező jelentőségű. Ismételten: az ostoba hiúság egyik biztosan felismerhető jele. Nagyon kell vigyázni a nőknek mondanivalóikra, midőn ilyen kisujjas férfi meghódításán fáradoznak. Egy elejtett szó, egy gondatlan tekintet elég, hogy az ilyen férfi megsértődjön és visszavonuljon. A kiromantia asszonytudósai ezért e férfiakat léha, üresfejű embereknek írják le. Súlyosbítja a helyzetet, ha a kisujj körme rózsaszínű és alatta szabályos félhold van.

feltűnően hosszant látható a férfiak kezén, akik szellemi munkával foglalkoznak.

Írók, tudósok, ügyvédek, mérnökök ujjain láthatjuk a hosszú ízeket. A vitatkozó, okoskodó természetű embereké a második íz, ezért nevezik: Lucifer-íznek is.

Hogy hosszúságuk szerint vizsgáljuk tovább az ujjakat, nem hallgathatjuk el a harmadik íz szerepét sem. Ez az íz hosszúságával semmiképpen se jó jelentőségű. Az ilyen ujjú emberek szeretnék egész életüket a díványon fekve tölteni. Még a szerelem dinamitja se robbantja fel őket tunyaságukból. Nők már temérdeket szenvedtek az ilyen férfiak miatt. Nem csodálkoznánk, ha az ilyen ujjú férfi elkésné az első találkozót. Keleten megjárja az ilyen férfi, de a mi társadalmi szokásaink bizonyos fürgeségre és mozgékonyságra utalják a férfiakat. A nő saját magát becsüli, ha elkerüli ezeknek a férfiaknak a soha meg nem tartott ígéreteit.

Nők kezén a harmadik íz hosszúsága, húsossága, feltűnő domborúsága: nem jó. Ezek a nők cukrászdákban töltik napjaikat, az édességet többre becsülik mindennél. A szerelemben ugyan odaadók, de lelketlenek. Séta közben vonatják magukat. Sokáig feküsznek az ágyban. S többnyire nincs érzékük a férfiak küzdelmes élete iránt. Csak azért mennek férjhez, hogy ehessenek a lakodalmi tortából. Gyakran szenvednek gyomorelrontásban.

A hüvelykujjnak az ízeit is külön figyelembe szokták részesíteni azok, akik alapos ismeretséget akarnak kötni a kézzel, amely szemük elé kerül. Így: jelentőséget tulajdonítanak a hüvelykujj első ízének, amely rövid alakban: energiahiány jele. Ez egyformán vonatkozik férfiakra és nőkre. A nőknél némi hűtlenséget is jelez e rövidség. Változik a horoszkóp, ha a hüvelykujj első íze hosszú. Kemény, elszánt, dolgos férfiak ujja ilyen. De az önérzet is itt lakik.

Makacs, önfejű, hóbortos emberek első hüvelykíze durva, vastag; szerelmi erőszakosság és könnyen felejtés jele is.

Nagylelkű jellemek hüvelykujja visszahajlik. A nőknek módjukban áll ezt kipróbálni az első kézfogásnál. Nemigen csalatkoznak, ha ilyen ujjú férfitól ajándékozásra számítanak. A nagyon visszahajló hüvelykujj: egy pazarlót jelez, aki rövidesen mindenét eltékozolja, és a szegények házában tölti öreg napjait. Az ilyen ujjú férfit óvni kell a könnyelmű nők ismeretségétől, mert azok sírját ássák. Legjobb olyan feleséget keresni számára, akinek keze fösvénységre vall.

A zsarnoki természetű emberek hüvelyke feltűnően hosszú: Lónyainé szerint.

A hüvelykujj alsó ízéről annak vastagsága és hosszúsága dönt. Szenvedélyeseknek, mindent a szerelemért feláldozóknak, az öngyilkosoknak ezen íze igenis vastag és hosszú: míg a rövid, ösztövér, csontos ízűek jellemére kedvezőtlen fényt vet a kiromantia. Ridegeknek mondja őket. S még egy súlyos bűnük: gyűlölik a nőket. - Legjobb az arányos íz. Hűség, állhatatosság jelvénye, A férfi nyugodtan elutazhatik még hosszadalmas borvásárlás céljából is: a nő türelmesen várja vissza. Míg a férfiak, ha hüvelykük alsó íze arányos, amulett nélkül sem felejtkeznek meg szerelmükről.

Nézzük most már

az ujjaknak kalapjait, amelyek legelőször jelzik az ujjakat, mint a lovagot a tollas föveg, midőn kilép az árnyékból. A században ugyan nagy divathoz jutottak a körömvágók, akik azelőtt csak előkelő asszonyságok előszobájában várták az úrnő felébredését. Sok szegény leány keresi mindennapi kenyerét azzal, hogy durva, faragatlan körmöket nyes, ráspolyoz, fényesít. Ámde a körmök valódi alakját végleg eltüntetni nem lehet.

A költők, ezek a rózsaszínű lelkű emberek: a nők körmeit annyi magasztalásban részesítették, hogy méltán lehettek elbizakodottak a nők körmeikre. Pedig hány férfi viselte láthatólag az arcán és láthatatlanul szívében ezeknek a körmöknek a nyomát: azt csak a jó Isten tudja. Mérges asszonyok sem sokat haboztak, midőn körmüket a férfiak szemébe kellett vájni. Igaz, néha egymásnak is mentek a nők.

A köröm tehát nem annyira a férfiak kezén veendő vizsgálat alá; mint inkább az asszonyokén. Az ő széles körmük (amely köröm a hosszánál is szélesebb) nyomban elárulja haragos, perlekedő, civakodó természetüket. Bármit ígér a szem, mondogat a száj, hiteget a kacérság: a széles köröm - különösen ha némileg bőrrel is be van vonva - nyomban elárulja, hogy veszedelemmel állunk szemközt. Harciasság, félelemtelenség és gonosz akarat mutatkozik, s ezért vegyük lépésünket futóra, ha ily nő bűvkörébe értünk.

A széles körmöknél enyhítő körülmény, ha nincsenek benőve a húsba. A harciasság helyett csupán éles gúny, csúfolódás, maró nyelv, gonosz szó jellemzője az ily körmű nőknek.

Lónyainé szerint: utánzóképesség is feltalálható a nők természetrajzában. Színésznők, komédiások körme gyakran széles, tompa.

A hosszúkás körömről a megfigyelések különbözők.

Fényűző nők körme hosszúkás már a természettől fogva, a körömvágó ráspolya legfeljebb javít rajta. Ezek a nők képesek naphosszat bíbelődni a körmeikkel. Festik, csiszolják és elvárják, hogy a férfiak éppen úgy észrevegyék frissen lakkozott körmüket, mint új kalapjukat. Kártyás nők mielőtt kártyázni mennének - rendesen megfényesítik körmeiket.

Ha természetes rózsaszíne van a hosszú körömnek: szenvedélyességet, lobbanékonyságot, erőszakos szeretkezést és férfibolondságot is jelent.

A rágott köröm: elégedetlenség, valamint szenvedésben eltöltött gyermekkor jelvénye. Ezek a nők ritkán találják fel boldogságukat. Többnyire meggondolatlanul mennek férjhez. Házasságukban mindig mást várnak, mint amit elérnek. Nagyravágyók és nem hagyják aludni férjüket. Leányok: jó levélírók, de kézírásuk nem szép.

A pettyes köröm változékonyság jele. Ezek a nők mindig csak azt a férfit szeretik, akitől aznap ajándékot kaptak. Reggel, midőn felnyitják szemüket, első gondolatuk, kitől kapnak aznap valamit ajándékba. De nem túlságosan önzők. Korán reggel egy szál virág is megteszi náluk a magáét. Szeretik a pletykát.

Mielőtt a nők körméről levennénk a szemünket, ne felejtsük el a túl hosszú, feltűnően keskeny körmök megtekintését. Beteg nők, akik sok időt töltenek ágyban, otthonülők, félénkek, könnyen megriadók, esti sötétségben félők: a túlságosan keskeny körmök birtokosai. Többnyire vallásosak, és megtartják a böjtöket. Gyakran járnak a temetőbe, és hangulatuk mélabús. Mindenkit bizalmasukká tesznek, s ezért gyakran csalódnak. Félnek a szakállas férfiaktól. Azt hiszik, hogy éjjel rablók járnak a házban.

Nem mondhatunk búcsút az ujjaknak, míg az ujjakon látható vonalak magyarázatát meg ne próbálnánk. E vonalak közé nem számítanak a serény háziasszonyok kezén feltalálható égési forradások vagy késvágások. Csupán azon vonalakat vesszük vizsgálat alá, amelyek már a maszületett csecsemő ujjain is láthatók.

A kisujjon felfelé, szinte párhuzamosan haladó vonalak az ujj belső (tenyér) felén: a rajongás vonalai.

Jó-, rosszindulatot nem ismerő, maguknak élő, elvonultságot kedvelő emberek ők, akik egész életükben lelkesednek bizonyos ideálokért, de cselekvésre képtelenek. Senkit sem bántanak. Fájdalmat éreznek, ha ideáljukban csalódnak.

A gyűrűsujj vonalai művészek kezén feltűnőek. Ha nők ujján látjuk, számíthatunk arra, hogy az ilyen nők szeretik a regényességet is. Sohasem mulasztják el a zenés misét. Kedvelik a képeket, könyveket, szép bútorokat.

Az önmegtartóztatás és az önlebírás vonalai a középső, úgynevezett nagyujjon foglalnak helyet. Férfiak, akiknek e vonalak feltűnően láthatók középső ujjukon: jellemesek, ritkán ereszkednek könnyelmű szerelembe, és ígéreteik szentek; míg a nők ellenállók, fülük nem hallgat a hízelkedésre, szívesen vitatkoznak férfiakkal, de a szerelemről hallgatnak.

A mutatóujj vonalain az élet küzdelmei mutatják jeleiket.

A mutatóujj, mint egy árbóc, magán viseli az élet zászlóját. Ő mutat a távolba, és jelzi a jelent, de még a múlt nyomait is őrzi. Felnőtt ember mutatóujján azok a vonalak, amelyek a felfelé menő vonalakat keresztezik: ha elhalványulnak, a leküzdött, elmúlt akadályoknak képei: ha még élesek e vonalak, a holnap küzdelmeit jelzik. Sok vonal sok harcot, de nagy akaraterőt is mutat. Nem kell félteni az élet zűrzavarában az olyan embereket, akiknek függőleges vonaluk több, mint keresztbe menő vonaluk. Ezek bizonyára győznek a nagy életharcban, és felülmaradnak minden bajban. A lelkinyugalom jelvénye is a sok vonás.

Nőknél képzelőtehetség jele.

Írónők, ha valóban értik dolgukat: sok vonalat lelhetnek ujjukon. Más foglalkozású nők: kötelességtudók.

3

A TENYÉR

Szemlélődésünkben elérkeztünk arra a helyre, amelyet a jósda szentélyének nevezhetnénk.

Az eddig közölt megfigyelések többnyire csak az emberi jellem kipuhatolásánál hasznosak, míg a tenyér jelei már bepillantást engednek az ember jövendőjébe is. A spanyol cigányasszony vagy a nagyvárosi jósnő a tenyérvonalakból keresi a jövendő titokzatos arcát. Ezek az eltörölhetetlen, semmiféle praktikával meg nem változtatható nyomok: mintegy az ember élettörténetét példázzák. Eleven könyv a tenyér a hozzáértő előtt. Azért vigyázzunk, hogy ellenségünknek vagy olyannak, akiről feltehető, hogy később ellenséges érzelemmel viseltetik irányunkban: ne mutassuk meg tenyerünket. Nem tudhatjuk, hogy kinek van birtokában a rejtélyes tudomány, amelynek révén bepillanthat életünk titkaiba, jövendőnk fátyola alá. Különösen a vetélytársnők óvakodjanak egymás tenyértitkainak megismerésétől. Sok keserv, hiábavaló bánkódás és gyanúsítás maradt volna a másvilágon és nem égette volna álomtalan éjszakák párnáját. De ne mutassuk tenyerűnket olyanoknak sem, akik nem értik a tenyérjóslást, és csak vaktában keresgélnek jeladásokat a vonalak ágazatai között. Megbízható, tapasztalt jósnők nem tévesztik el a dolgukat. S e könyvecske se traktál hazugságokkal.

Ha tenyerünkbe nézünk: különböző vonalakat és dombokat láthatunk. Némelyek csak a bal kézt (a szívoldalt) veszik figyelembe, holott a tapasztalat szerint tenyerünknek vonalai mindkét kezünkön egyformák. Ritka, mint a fehér holló az az ember, akinek kezén elütnek a jelek nagyjában egymástól. Ezek a rendkívüli emberek nemhiába jelöltetnek meg a sorstól. Lángész vagy téboly kíséri lépteiket. Néha világjelentőségű férfiak, máskor veszedelmes gonosztevők kezei és tenyerei különbözők. A mi megfigyeléseink nem vonatkoznak a rendkívüliségekre. A mindennapi emberek sorsának megismeréséhez bármelyik kéznek tenyere alkalmas.

Legfeltűnőbb tenyerünkön az a vonal, amely körülbelül a csuklónál kezdődik és gyakran végigvonul az egész tenyéren, és a középső ujj dombjában végződik. A neve:

sorsvonal.

A sorsvonal rendes körülmények között metszi azt a két párhuzamos vonalat, amely tenyerünk közepe táján látható. Az ujjakhoz közelebb eső vonal neve:

szerelem vonala.

Alatta húzódik a

fejvonal.

A hüvelykujjat félkörben átölelő vonal neve:

életvonal.

A gyűrűsujjnál, az úgynevezett Napdombnál végződő és a tenyér hosszában a Holddombból eredő s az ujjak felé húzódó vonal neve:

napvonal.

A kisujj külső részén húzódik a

házasságvonal.

A fejvonallal és a sorsvonallal a tenyér közepén háromszöget alkotó vonal a

májvonal.

A csuklón a karperec alakú kettős, hármas vonal neve:

csuklóvonal,

míg a félkör, amely tenyerünkön a mutatóujj és a kisujj között található:

Vénusz gyűrűje.

Ezek a vonalak az élet patakjainak jelképei. Ezeken a patakokon ömlik végig mindaz, ami velünk történt vagy történik. Ők szállítják a vér hullámain fájdalmainkat, örömeinket. Ők mutatják életünk hosszát, sorsunkat és szerelmünket. Szerencsénk is e vonalak közé van elrejtve. S tenyerünkből ejtjük ki szerencsénket. A tenyér az élet tanítója. Ő közli velünk, hogy mi van körülöttünk. S benne rejtőznek az erők, amelyek képessé tesznek, hogy végigélhessük életünket.

Legfontosabbnak tartják az

amely nem kereszteződik egyik vonallal sem, nem a szerelem vonalával, nem a sorséval. Egyedül vonul meg a hüvelyk körül, mint maga az élet, amelyet voltaképpen egyedül kell végigélni: szenvedéseivel, hosszadalmasságával. S egyedül is kell meghalnunk, bármily viszontagságos, társas, mozgalmas volt életünk.

A páros kettős életvonal: rendkívüli szerencsét jelent az összes vélemények szerint. Nagyon ritka tenyérjós láthatta még színről színre ezt a kettős életvonalat, amely a legenda szerint még azokra is szerencsét hoz, akik csak egy percre láthatták. Ha pedig megérinthették kezükkel: gazdagság, vagyon jár nyomában. Szemere Miklós, a nem régen elhunyt milliomos: díjat tűzött ki a kettős életvonalú tenyérrel rendelkező ember kezére. De Budapesten nem találtak senkit, akinek dupla életvonala volna a tenyerén. Öreg jósnők dicsekednek vele, hogy ők a velszi herceg, a későbbi Eduárd király tenyerén láttak kettős életvonalat.

A páros életvonalnak világosan, nyomatékosan kell mutatkoznia a tenyéren, s nem téveszthető össze a haloványabb, úgynevezett belső életvonallal, amely már sűrűbben található, és jelentősége az, hogy valakit annyira szeretünk, hogy életünket is szívesen feláldoznánk érte. Ez a belső életvonal a nők vonala. Boldog lehet az a nő, akinek kedvese ily vonalat rejt tenyerén. Ezt a titokzatos vonalat viselték kezükön azok a férfiak, akik kedvesük kesztyűje után az oroszlánketrecbe léptek. Ám a nők kezén is kedvező jelentősége van a belső életvonalnak. Gyermekeit imádó anyát, férfiak önfeláldozó hitvestársat, szeretők hűséges, kitartó szerelmest lelnek bennük.

Az életvonal jelzi, hogy meddig tart életünk. Régi megállapítások szerint: a szabályos, hibátlan életvonal legkevesebb kilencven esztendőt jelez. A tenyér közepe felé hajló és a nem teljes félkörű vonal jelentősége hatvan esztendő.

A szabályos, hosszú, egyenletes életvonal: a betegségmentes, nyugodt életet jelképezi; míg a szabálytalan, a halovány, a vékony, az ágazatos, megszakításos vonal: tizenkét betegséget jelez, amely tizenkét szakadék feltalálható az életvonalon. A feltűnőbb szakadások; súlyos betegségeket jelentenek. Az életvonal, amely a hüvelyk alsó tagján két ágban tűnik el: korán beköszöntő, nyomorult vénség mutatója.

Hirtelen halált jelez a kettétört vonal. Ámde azt mindkét tenyérnek ugyanazon a helyen kell mutatni. Kereszt alakú jelecske, amely négyszögecskébe van zárva: nagy veszély. Ámde menekvést is jegyez.

Az életvonal végén az apró kereszt alakú jelecskék: rossz életmódú, dorbézoló, zavaros szerelmű embert sejtetnek.

Bika jegyében született embernél az életvonal erőteljessége nagy családot jegyez. Nőknél szerencsét a házasságban. - Kos jegyében az erőteljes életvonal hosszú öregség jelvénye.

Útonjáró ember életvonala erőteljességével, fejlettségével nagy utakat jegyez. De szerencsét is mutat, valamint kellő bátorságot a sötét országutakon. Ha útonjáró ember életvonalán sötét pont mutatkozik: idegenben leli halálát. Piros pont: idegenből való házasodás jele. Több piros pont: több feleség különböző városokban.

A sorsvonalnak nagy jelentősége van. Mutatja ez a vonal a különbséget, amely a bal és jobb kéz között van. A bal kéz sorsvonala jelentőségteljesebb, mint a jobb kézé. Lónyainénál a bal tenyér sorsvonala döntő. Ezért ajánlom mindkét tenyér sorsvonalát összehasonlítani, és összehasonlítás után mindig a bal kéznek kell adni az elsőséget.

A sorsvonal (sorsunk vonala) már az anyaméhben feltűnően jelentkezik. A gazdagoknál és fényben, pompában születetteknél, fejedelmi sarjaknál a bal kéz oly erősen mutatja a sorsvonalat, hogy azt összetéveszteni más vonallal nem lehet. A csuklónál kezdődik, és ingadozás nélkül vonul felfelé a tenyéren. Ha eléri a középső ujj dombocskáját: boldogságot, szerencsét, az élet gyönyörűségeit jelzi. Ámde, ha átlépi a dombocskát és a középső ujj gyökerénél végződik: veszedelmes jelentőségű. (Nők egész életükben sírnak, férfiak komorak, szomorúak, nemegyszer bűnösök.) A jobb kézen erőteljes sorsvonal egyéni, senkivel meg nem alkuvó, elszánt, bátor, nem ingadozó sors jelképe. A férfiak e jelben: biztosan megbízhatók. Ígéretük szentírás. A nők nem könnyen felejtenek. És öregségükben, évek elmúltával is lehet számítani szívük érzelmeire. Sohasem gyűlölik meg, akit szerettek. Ilyen tenyerük van azoknak a nőknek, akikre a kályha mellől fehér fővel visszagondolnak a férfiak. Turgenyev regényhősnői, az áldottak ők.

A holddombon eredő sorsvonal azt jelzi, hogy egész életünkben mások rabszolgái leszünk: szerencsénket nem tartjuk saját kezünkben, hanem mások keze irányítja sorsunkat.

A tenyér közepe táján kezdődő sorsvonal: nehézséges életet jegyez. Végig az egész életen kísérnek gondok, akadályok, örömünk aszályos, míg aggodalmunk oly hosszadalmas, mint az őszi eső.

Az életvonalból kiágazó sorsvonal: a leggyakoribb. Mindennapi embereket, középszerű sorsokat, lemorzsolt, észrevétlenül elmúló életeket jegyez. Igénytelen, csendes, hétköznapi események kísérnek. Nőknél: közömbös házasság, piaci gond, gyermeknevelés jelvénye.

A fejvonalnál eredő sorsvonal ugyancsak az érdektelen, sőt ostoba élet jele. Ezekről az emberekről sohasem írnak regényeket: Legfeljebb annyi történik velük, hogy elrontják a gyomrukat. Születtek, éltek, meghaltak, egy fejfa marad utánuk a temetőben. Ezek az emberek csak harmincéves korukban kezdenek élni.

A szívvonalban végződő sorsvonal: a leggyakoribb a szívbajosoknál.

A holddombból egyenes irányban a szívvonalba haladó sorsvonal a szerencsés házasság vonala. Ezek az emberek többnyire jelentéktelenek, közönségesek. De egy váratlan házasság által mindent megnyernek. S ettől kezdve életük nyugodalmas, gondtalan, zavartalan. Nyolcvan évig élnek, és sohasem kételkednek a feleségükben, még ha megcsalta is őket. Nőknél ez a vonal a késői, az utolsó szerelmet is jelenti. Negyvenesztendős korukban gyulladnak szerelemre, amely boldoggá, boldogtalanná teszi őket. De bármily görcsösen ragaszkodnak szerelmükhöz: legfeljebb anyási szerepet tölthetnek be ideáljuknál.

Az elmosódott eredetű sorsvonal: a szerencsétlen gyermekkor jelvénye.

Keresztek, foltok a sorsvonalon: a vándorló emberek tulajdonságai. Minden egyes jelecske: életváltozást jegyez. Többnyire utazás áll előttük. Jelez: új feleséget, új otthont, új várost is. - Egyetlen kereszt jelentősége: öröm, amit gyermekeinkben találunk fel.

Nagyon rossz jel a kettős sorsvonal. Két életet jelent, amelyet felváltva élünk, nappal egyiket, a másikat álmainkban. Valóságos életünk oly gyötrelmes, hogy legszívesebben menekülnénk belőle az örökös álomba.

Ha nem leljük meg tenyerünkön a sorsvonalat, azt jelzi, hogy nem éltünk, nem élünk, csak véletlenül belepottyantunk a világba. A sorsvonal hiánya: szegénység.

Skorpió jegyében született embereknél a sorsvonal nagysága, mélyedése: jelentékeny, nyomot hagyó életet jelképez. Ikrekben: örömöt gyermekeinkben. Szűzben (nőknél): szerencsés szerelem jele.

Útonjárónál a sorsvonal haloványsága és ágazatossága: asszonyok miatt való kellemetlenség jelvénye. Vigyáznia kell, hogy asszony miatt súlyosabb természetű szerencsétlenség ne érje idegen városban. Mindenesetre az ilyen embernek óvakodni kell egy idegen nőtől, aki veszedelmet hoz.

amelyet szerelem vonalának is szokás nevezni, a mutatóujj alatt kezdődik és feltűnően vonul egyenes irányban a kisujj alá; el nem téveszthető, minden tenyéren feltalálható, és természetszerűleg összefüggvén a szerelemmel, a tenyérjósok a legnagyobb jelentőséget tulajdonítják neki. Minden jós és jósnő legelőször a szívvonalat veszi vizsgálat alá. Az másodrendű kérdésnek látszik, hogy meddig élünk.

Akinek kezén hiányzik a szívvonal, az megrendelheti koporsóját. Halálos kimenetelű betegségekben tűnik el a szívvonal, az élet vége, a szerelem elmúlása.

Az elhalványodó szívvonal se a boldog emberek jelvénye. Életunt öngyilkosjelöltek, végleg elkorhadt, magaunt emberek kezén eltünedezőben a szerelem vonala.

A szívvonalt két részre lehet osztani: felső részre, amely az ujjak felé terül el; alsó részre, amely a tenyér felé ágazik. A felső részen a nemes, nagyszerű, magasztos szenvedélyek nyomait keressük. Az alsó rész jelei pedig az érzékiség, állatiasság, mohóság, durvaság, erőszakosság jegyei. A bánat jelvénye a szívvonalon mutatkozó mélyedés. Ezek az emberek a temetőt látogatják, és sohasem felejtenek. Igen nagy szívnemességre, jóságra mutat a kettős szívvonal.

Nézzük eredeténél a szívvonalat. A mutatóujj alatt kezdődik, és első ága rendszerint a mutatóujj alatti dombocskára igyekszik, amely dombot Jupiterről neveznek. Ez az ágacska mutatja azt, akit az életben valóban, igazán felejthetetlenül szeretünk. Ez a főszerelem jele, amely halálunkig elkísér. Gyakran találunk mellékágacskákat a főszerelem mellett. Ahány ágacska: annyi szerelem. Alakjuk, mélységük, hosszúságuk jelzi, hogy milyen mértékű lesz a mellékszerelem. Idetartoznak a szezonszerelmek, fürdőhelyeken kötött ismeretségek, útközben lelt gyönyörök, egyik napról a másik napig elfelejtett érzelmek, hevek, andalgások. Az óráig tartó szerelmek, amelyek legfeljebb egy ráhullott falevél nyomát hagyják lelkünkön. Szerelmek, amelyek nyomban csak egy kis kalanddá válnak, és évekig nem kísértenek.

Ha valamelyik ágacskán piros pontot fedezünk fel: az boldogtalanságot jegyez. Ha a főágon van a piros pont, nagyon rossz jel. Mutatja, hogy életünk végéig reménytelenül szeretünk. És ez a reménytelenség, esetleg fájdalmas csalódás halálunk órájáig elkeseríti életünket. Sohasem lehetünk boldogok. Ideig-óráig felejthetünk a mellékszerelmek ágacskái között, de elrepül az érzés, és a boldogtalanság főszerelmünk miatt nagyobb fájdalommal tör reánk, mint azelőtt. A legtöbb melankólikus, elkomorodott, elhallgatott férfinak ilyen piros pontocska van a tenyerén. De a tébolydákban, a magányokban is fellelhetők a boldogtalan szerelem piros ponttal megjelölt lovagjai. Nők, akik hasonlóképpen megjelöltetnek: elfelejtik a mosolygást.

Kivételes eset, hogy az ágacska a piros ponton túl is folytatódik. Szerencsés állása ez a csillagképnek. Új, nagy és főszerelem áll utunkon, amelyben boldogságunkat feltaláljuk. Bár a régit, az egyetlent végleg sohasem felejthetjük el, és álmatlan éjszakáinkon meglátogat.

Általában minden megszakítás vagy jegyecske, amely a szívvonalon látható: a bánat jegye. A középső ujj alatti dombocskán: Szaturnusz dombján búskomorság a pirosság jelentősége. Apolló dombján (a gyűrűsujj alatt) oktalan gondot mutat. A kisujj alatt, Merkur dombján: fösvénység, tudatlanság a következménye. Kék pontok: a siker pontjai; sötétebb pontok: a betegségeké.

Nézzük most a szívvonal alakját.

A villa alakú szívvonal a legkedvezőbb jel. Úgy férfinál, mint nőnél: a szívnemesség, nagylelkűség, hűség jelvénye. Az ilyen jelű férfiak csak egyetlenegyszer szeretnek életükben. Ez a szerelem nem alkuszik, nem tétovázik, nem okoskodik: olyan szilárd, mint a vallás. Sohasem múlik el, és mindvégig hajlandó a nő segítségére lenni, még a késő öregségben is. Ezek a férfiak, ha szerelmüket nem érhetik el, agglegények maradnak.

Nőknél ugyancsak életbevágó jelentősége van a szívvonal villájának. Ugyancsak egyszer szeretnek, mint az Azrák. Bármily távol, bármily messzire távozott el a szeretett férfi: sohasem felejtik. De szerelmük hűséges marad a halott szerelemmel is. Ezek a nők mindvégig szeretik a férfiakat, akiket tömlöcbe zártak, akik háborúban fogságba estek, akik messzi idegen országokba kivándoroltak, akik valamely véletlen folytán eltűntek. A hűség, a nemfelejtés az ő hitük. Meghalnának, ha örök szerelmükben megingatni akarná őket valaki. Nyugodt lehet az a férfi, aki a messzi tengereket járja, és a csillagos égboltozat alatt hazagondol, neje nem felejti el őt, kedvese visszavárja. A vándorlók felhős országutain nők szemei reménykedve követik a férfiak lépteit.

A szívvonalról lefelé hajló ágacskák a szokásos magyarázat szerint testvéreinket, rokonainkat jelentik. Ezek a láncok, keresztek csalódásokat jegyeznek atyánkfiaiban. A férfiak kezén itt vannak a bosszúállás vonalai is. Kemény, határozott alakú kezeken féljünk a bosszú vonalaitól.

Ha a szívvonal a mutatóujj és a hüvelyk között találkozik a fej- és életvonallal: jelentősége borzasztó. A meggyilkoltak kezén találtak ilyen jelet. Gonosz ösztönök, bűnös hajlamok mutatkoznak a szív- és fejvonal érintkezésében. A középső ujj alatt kezdődő szívvonal erőszakos szerelmeskedés képe. Ha ugyanitt megszakad a szívvonal: korai halált mutat. Az alattomos, hízelkedő, kétszínű hűtlen jellemek tenyerén a szívvonal a fejvonal közelében húzódik.

Végére hagyjuk a boldog emberek szívvonalát. "Ha a szívvonalról egy ágacska mutatóujj alatti dombra megy, egy másik ágacska pedig a mutatóujj és középső ujj közé: családi boldogság."

Halak jegyében születetteknél a szerelemvonal sápadtsága: önszerelmet, nemegyszer természetellenes szerelmi hajlandóságot jegyez. A "görög szerelem" gyakori az ily nők életében. Szapphó tenyerén volt e jel. Bököly jegyében: a szívvonal erőteljessége hosszú, megelégedett, csendes családi életet is jegyez. Általában, akik a téli hónapokban születtek: inkább bízhatnak a szívvonalak jóslatában, mint a Szent Iván napján világrajöttek.

Útonjáróknál a szívvonal fejlettsége szép szerencsét jelez nők körül. Az ilyen embernek egyszerre több női ismerőse is lehet, aki szerelemmel gondol rá. Férjes asszony szerelme miatt sok gyötrelme lesz. De a szőke nők viszont őmiatta gyötrődnek. Óvakodjon egy vereshajútól, aki elvágja szívvonalát.

Ez a legkomolyabb vonal a tenyéren.

Jelentősége legtöbbször a jellemre, az úgynevezett férfias karakterre vonatkozik. Nőknél is a legfontosabb bizonyíték.

A fejvonal közvetlenül a szívvonal alatt fut, majdnem mindig párhuzamosan, miután előbb a mutató- és hüvelykujj között egyesült az életvonallal.

Jelez: tiszta ítélőképességet, ha egyenes és hosszú. Öreg bíráknak, államférfiaknak tenyerén igen mély ez a vonal. De látható uzsorások, pénzzel kereskedők tenyerén, amikor is csaknem a tenyér széléig ér. Ilyenkor nagyfokú kapzsiság, sőt undok fösvénység jelvénye.

Költők kezén a fejvonal a csuklóvonal felé hajlik. Idealistát, tisztalelkű, ártatlan szívű embert lehet sejteni az ilyen fejvonal mögött. A nők bizonyosan rabszolgájukra akadnak e férfiakban, akiket hazugságaikkal könnyen félrevezethetnek; de jaj annak a nőnek, aki túlságosan visszaél az idealista férfiak hiszékenységével. Csúf, keserű kiábrándulás jön a rajongás nyomán.

Nők kezén a fejvonal gyakran a csuklóvonalig ér. Babonát, álomlátást, misztikusságot jelent ilyenkor e vonal. Az ilyen nők hisznek álmaikban, és fanatikusan ragaszkodnak a babonáikhoz. Sohase mernek beleszeretni abba a férfiba, akivel pénteki napon ismerkednek meg. Legjobb nem bolygatni hitükben e nőket, bűbájosságuk gyakran tragikusan hat környezetükre. Ha ilyen nő álmában ablakokat látott, nem mer elmozdulni hazulról, fél az időváltozástól.

Félénk, senkiben sem bízó, otthonülő, magányt kereső elvonult lelkületű, bátortalan emberek tenyerén a fejvonal és az életvonal egymásba fut a tenyér közepéig. Ezek az emberek csak nehezen megközelíthetők, és szinte készen találják őket a csalódások. De nemcsak a világról, önmagukról is a legrosszabb véleménnyel vannak. Ha költők: nem hisznek saját tehetségükben. Természetesnek találják mellőztetésüket. Ők azok a beteges emberek, akik szinte boldogtalanok, ha valamely szerencsétlenség, kellemetlenség nem érte őket napközben.

Ha az élet- és a fejvonal nem érintkezik egymással: bátor embert jegyez. Ezek az emberek fanatikusan bíznak abban, hogy nekik minden sikerül, amihez fognak. Nem csodálkoznak szerencséjükön, ellenben felháborodnak, ha valami kedvük ellenére történik. Többnyire önhitt, elbizakodott emberek jelvénye. De mert bátrak, többnyire szerencse kíséri útjukban.

A nagyon halovány fejvonal: gyermekek és magukra hagyott nők jelvénye.

Az erősen kifejlett fejvonal nagy emlékezőtehetséget is jegyez.

Ifjúkorban jön értük a halál, ha fejvonaluk a végén (a kisujj felé) a szívvonalhoz hajlik. Az ilyen emberek többnyire előre érzik korai halálukat. Természetük szelíd, engedékeny, megbocsátó. A szomorú zenét kedvelik, és sohasem erőszakosak szerelmükben.

A kettős fejvonal minden régi és új megfigyelés szerint rendkívüli szerencse jelzése. Az ilyen emberek örökölnek amerikai nagybácsiktól. Bizonyos, hogy előbb-utóbb váratlanul meggazdagodnak. Még a sorsjegyeik is nyernek. Szerencse, szerencse.

Ritka tünemény, de nagyon baljóslatú a három fővonal: a szív-, élet és fejvonal egyesülése. Olyan halált jelez, amelyet senkinek se kívánunk. Erőszakos halál jelvénye ez, amely halált valamely közeli rokonunk kezétől szenvedünk. Mielőtt azonban kimondanánk ítéletünket, vizsgáljuk meg mind a két kéz vonalait. A baljóslat csak akkor érvényes, ha mindkét kézen egyformák e vonalak.

Bika jegyében születetteknél a fejvonal egyenes alakja: erős férfiasság jelvénye. Nőknél is nagy akaratot mutat. A Szűz jegyében: a fejvonal fejlettsége nőiesség, lágyság, gyöngédség.

Útonjáró ember erős fejvonala jó kereskedőt jegyez. Az ilyen ember kineveti a nőket, sohasem hisz szavaiknak. Hitetlenségét azzal magyarázza, hogy nem láthat a nők szívébe. De nagylelkű és jóbarát, amíg a nők hűtlenségéről meg nem győződött. Ilyenkor hamar felejt. Sohasem szenved nőkért.

Nők erős fejvonala eszességet, de érzékiséget is jegyez.

néven ismerjük a gyűrűsujj alatti vonalat.

A holddombból eredő napvonal: gazdagság jegye.

Az életvonalból induló napvonal: jelentősége ugyancsak kedvező, de az elért sikert nem magunknak köszönhetjük. Gazdag és előkelő rokonaink támogatása nélkül eredménytelen volna minden küzdelmünk. Bizonyosan boldogulunk az életben, sohasem ismerjük meg a szegénységet és a nélkülözést, de mindig csak mások támogatásával juthatunk előre. Az ilyen jelű férfiak rendszerint asszonyuralom alá jutnak.

Útonjáró embernél jó vásárt jelent. András napja után, adventben ugyanez a jóslat: jelez közeli házasodást is.

A napvonal a tenyér közepén: nagy viszontagságokat, esetleg hosszú utazásokat jelez, amíg vagyoni függetlenségünk elérkezik. Sok verejték, sok sikertelenség, sok keserűség, sok hiábavaló fáradalom, álmatlan éjjel az ára ennek a vagyonnak. Ha a szívvonalban ered a napvonal: késő vénségünk, fehér fejünk, megtört életkedvünk, örömtelenségünk éri meg a gondtalan jólétet, amikor már nem tudunk örvendezni se pénznek, se nőnek, csupán orvosunktól várjuk sorsunk megfordulását.

A hosszú, erőteljes, szabályos napvonal látható magas rangot elért férfiak kezén. Jelez: előmenetelt pályájukon és megérdemelt elismerést. Egy jósnő szerint: legalábbis királyi tanácsosságot jelent. Annyi bizonyos, hogy rendjel nélkül nem érünk koporsónkig. - Útonjáró embernél szerencsés szerelem és egyéb ismeretség is következtethető. Szilveszter éjjelén: nagy előhaladást mutat hivatalunkban.

Az ágas-bogas, zavaros, elmosódó napvonal: gyengeség jelvénye. Jelzi ellenségeink diadalát, irigyeink kaján örömét, gonosz emberek felülkerekedését. E jellel örökös kellemetlenségre számíthatunk boldogulásunkban. Bármiként igyekszünk: haragosaink mindig találnak alkalmat, hogy szorgalmunkat, életmódunkat kigúnyolják. Családi életünkbe konkolyt hintenek; ezek a férfiak örökké kételkednek a nők hűségében, minden névtelen levelet elhisznek, és szerencsétlenek még akkor is, ha özvegyek lettek.

Három egyenlő napvonal: hírességet jegyez, de nem boldogságot is. Ezek az emberek gyakran sírnak akkor, mikor senki sem látja őket. A hírnevük néha megsegíti őket egy nő szerelmének elérésében, de ez a szerelem nem bizonyul valódinak. Örökösen hiú, öntelt, páváskodó nők környezetét díszítik, és önmagukat vetik meg gyengeségükért.

Nőnél nyugtalanságot, hiúságot, elégedetlenséget mutat.

Jelez még: törvénytelen gyermekeket is.

A napvonal vörös színe alázatosság jelvénye. Ha a vörös napvonal a gyűrűsujj alatti dombocskára hatol fel: kedvező. Sok alkalmazkodóképességet, társadalmi ügyességet, érvényesülést jegyez. Ezek az emberek rendszerint alázatosak, jó magaviseletűek és mindenkinek kedvébe járnak, szájaíze szerint beszélnek.

Útonjáró ember: jól alkuszik.

De mindennek az ellenkezőjét mutatja a csillag, amely a vörös napvonal végén látható.

Vagyonunkat elveszítjük, szorgalmunk gyümölcsét nem élvezhetjük, jólétbe sohasem juthatunk, ha a napvonalon kereszt alakú jel mutatkozik.

Útonjárónál: igen nagy, váratlan veszteséget jegyez. Meglopják, megcsalják, kijátsszák, ha kereskedő. A nők kinevetik. Vagyonát elveszíti asszony miatt.

A Kos jegyében születettek erős napvonala: jó gazdát mutat. Az Ikreknél sok töprengés, álmatlanság jelvénye.

Szentmihály napján születetteknél a mély napvonal szerencsés gazdálkodást jegyez. Szűz havában (nőknél) veszélyességre mutat.

Újholdban világrajötteknél a mély napvonal váratlan szerencse.

a jósnők, holdkórosok, a jövőbelátók, médiumok kezén igen kifejlett és a Boszorkányok Háromszögét alkotja a sors- és fejvonallal a tenyér közepén. Ezek az egyének határozottan hetedik érzékkel bírnak, hogy az eseményeket előre meglássák. Néha csak az időváltozások, a hosszú vagy rövidebb évszakok megtudása a képességük - a hosszú teleket, nyarakat szinte teljes biztossággal látják előre -, míg máskor olyan nagyszerű jelenéseik vannak, mint a prófétáknak. Ez a Háromszög már a legrégibb idők óta megfigyelések tárgyát képezte az emberi tenyérben. A félelmetes jövőbelátás gyakran szerencsétlenséget és bánatot hord magával. Nem közönséges lények jelvénye, a legtöbb esetben betegség, korai halál hírnöke.

A májvonal - amely a csuklóvonalnál kezdődik és az életvonal mellett húzódik - világosan látható alakjában: jó egészséget, víg kedélyt, jó emésztést és lelki megelégedettséget jelez. Halovány májvonal szervezeti gyengeség, betegség, képzelődés és gyötrelem jelvénye.

Ritka, mint a fehér holló a májvonal, amely a kisujj alatti dombocskáról, a Merkurról nevezett hegyecskéről indul, és ív alakban eléri a Holddombot. Nagyra hivatott, különös, de nem mindig szerencsés sorsú emberek jelvénye. Nemzetünk megváltói vagy árulói, az emberiség nagy férfiai, vallásalapítók és nagy pápák jelzése. Ilyen májvonala volt Luther Mártonnak.

Minden kereszt, amely a májvonalon található: betegség előhírnöke.

Szabályos, erőteljes, kétségtelenül felismerhető májvonal vidorságot, szellemességet, életrevalóságot és sok barátot mutat. Míg a májvonal hiánya: léhaság, könnyelműség, élénkség, nyugtalanság és felületesség jele.

A szabálytalan, szakadozott, bizonytalan májvonal rosszindulatú ember mutatója. Epés, csúfolkodó, mindenkivel elégedetlen emberek viselik e jelet. Többnyire a negyvenedik esztendőben kezd szakadozni májvonalunk, ha időnket hiábavaló munkára fecséreltük. Csalódott, tönkrement, mérges emberek jegye, akiknek barátságát könnyen megnyerhetjük, ha résztvevő szóval közeledünk feléjük.

A májvonal jelzi leginkább a betegségeket is. Gyakori hideglelések, gyomorrendetlenségek mutatója a közepén piros és máshol elhalványodó vonal. Ha kettétörik a májvonal: tüdőbajt rajzol, amely előbb-utóbb halálunkat okozza. E vonalon is a sötét pontocskák rossz ómenek. Minden pontocska egy nagy betegségnek jelzője. Budai embernél vízbefúlást is jelent.

A kettős májvonal, mint minden duplikátum: a legnagyobb szerencse.

Délszaki születésűek, ha májvonaluk mellett párhuzamos vonal húzódik: egyházi pályára lépnek.

Skorpió jegyében születetteknél az erőteljes májvonal: vidám asszony barátságát, szerelmét jelzi. Ikrekben: rövid, de boldog házasságot. Kosban: száműzetést.

Útonjáró ember világos májvonala zavartalan kedélyt, jó álmot, az utazás iránti előszeretetet és víg ismeretségeket jegyez.

Balkezes embernél a határozott májvonal: éles észt mutat.

Szent Iván napján születetteknél annyi feleség, ahány láncszemből áll a vonal.

mindig nagy megfigyelésben részesült a tenyérjósoknál. Fontos vonal ez, mert körülbelül megfejti életünk folyását. A házasság férfiaknál és nőknél kihatással van az élet minden körülményére. A kisujj melletti és a Merkur dombjára haladó házassági vonal a tenyérjóslásnál sok minden érthetetlenséget felföd.

A törvényes pap előtt kötött házasság vonalai elég hosszúak és mindig jól fejlettek. Nem lehet összetéveszteni egyéb vonalakkal, világosan megmutatják: hányszor kötünk házasságot életünkben. Ne ijedjünk meg, ha két-három vonalat veszünk észre kisujjunk alatt. Ezek a vonalak csak akkor jelentőségesek, ha valóban, határozottan fejlettek - ilyenkor aztán kétségbevonhatatlanul mutatják jövőnket; míg az elmosódott vonalacskák csupán azt jegyzik, hányszor terveztünk házasságkötést, amelyet nem valósítottunk meg. Ha valóban komoly volt szándékunk, és a szerelmünk is érdekelt volt, nem csupán csapongásunk: ennek nyomát világosan mutatják a vonalacskák, amelyek a kisujj alatti dombról a szívvonal felé ágazódnak. Mindegyik vonal egy füstbement házasság képe. Nincs kizárva, hogy szenvedtünk is az elmaradt házasságért, de a sorskörülményeket nem győzhettük le. Ezért e vonalacskák nem a csapodárság (nőknél: kacérság) jelvényei. Nem rajtunk múlott, hogy a házasság elmaradt. Tervezett érdekházasságoknak nincs nyomuk. A tenyér csupán a szívbeli vonzalmakra felel.

A szerelmi házasság félreismerhetetlen jelet mutat a mutatóujj alatti, úgynevezett Jupiter-dombon. Kereszt mutatja e helyen a szerelmi házasságkötést. Meg kell figyelnünk a kereszt fekvését. Ha a kereszt pontosan a mutatóujj gyökerén fekszik: ifjúkori szerelmünket pecsételjük meg a házasság szentségével. Ezeket a házasságokat rendszerint igen korán kötik, nyomban a törvényes életkor beálltával, de nem ritkán kiskorúak frigyét is ez a jel fedi. A házassági kereszt a domb közepe táján az első, heves ifjúság elmúltával, de még mindig égő szerelemből létrejött házasság képe. Nőknél rendszerint a huszonhatodik életévben, férfiaknál huszonhét esztendős korban jön létre e házasság, ami azonban teljesebb boldogságot jelent, mint a kiskorúak frigye. A domb alatti kereszt egy késői házasság jelvénye. A férfi rendesen negyvenedik éve felé szánja rá magát, hogy ifjúkori ideálját feleségül vegye. A nő nem megy férjhez fiatalon. Mintha már félig-meddig lemondott volna a házasság reményéről. Hervadt szerelem ez, amely a szép őszi napok verőfényéhez hasonlatos. Ritkán mutat gyermekáldást, inkább csendes, megértő együttlét, amely sok akadály, várakozás és türelem után következik. Nemegyszer hosszú távollét előzi meg az ilyen házasságot, és valóban próbára teszi a szívek őszinte érzését. Még különösebb jelentőségű a házassági kereszt, ha az a fej- és életvonal egyesülésénél fekszik. Ilyenkor késői öreg korban részesülünk a házasság szentségében, és hajlott korral találjuk meg boldogságunkat, amelyről lemondottunk. Télidőben meleg kályha, csendes este az ilyen házasság. Bizony hiányzik belőle az ifjúság heve, de boldoggá teszi az öreg kor bölcsessége. Az ilyen emberek többnyire vidéken, falvakban élnek, és hosszú várakozásuk gyümölcsét áhítatos szívvel fogadják.

A házassági vonal megtörése vagy kettévágása egy másik vonal által jelzi, hogy házasságunkban nem leszünk boldogok, és rövidesen elválunk. Az elválás rendszerint annak a hibájából történik, akinek kezén a fentebb leírt jel látható. Nők kezén a kettétört vonalak száma mutatja, hogy hány törvényes férjük lesz életükben. Férfiaknál néha csak hosszadalmas szerelmi viszonyokat jegyeznek a harántvonalak.

A boldog házasság jelvénye mindig mély és egyenes vonal. Késő öregségig tartanak e házasságok, és csetepaték nem zavarják. Nyugodt emberek jelvénye, akik a házasságban nyugalmat, csendet, megelégedést keresnek. Jutalmuk puha ágy, csendes meleg, gyermekek. Karácsonykor hálósipka, később érmelegítő.

Az özvegységet a szívvonal felé elhajló házasságvonal jegyzi. Az lesz özvegy, akinek kezén a jegy van. A szívvonal felé hajló házasságvonalon mutatkozó pontocska: özvegységünket erőszakos haláleset idézi elő.

A halálesetnek jelvénye még a mellék házasságvonalnak feltűnő rövidsége. Ez a rövid vonal első szerelmünknek (esetleg jegyesünknek) korai halálát jegyzi. S erre a szerelemre egész életen át gondolunk. Bármi történik velünk, ennek a halottnak emléke sohase halványodik el. Melankolikus embereknél némi boldogtalanságot jelent. Ez a mély szerelem, amely rossz napjainkban sóhajt lelkünkben. Férfiak kezén az apró házassági vonalak a szerelmi viszonyok kalendáriuma.

A nőtlenség vagy vénleányság jelvénye a kisujj alá hajló házasságvonal. Szerencsétlen jegyesség: a kétfelé váló házasságvonal. A tenyér szélén kétfelé váló vonal: mi leszünk a szenvedők.

Útonjáró ember ágas-bogas házasságvonala sok balkézről való feleséget jegyez.

Északi vidéken lakók mély házassági vonala: örök hűség. Délen: nem lankadó, forró szerelem, amely a legkésőbb korig mulattatja a házastársakat. Az egyenlítő táján nagy érzékiség jele. A Balaton mentén csókos házasság. Szent Mihály napján született embereknél a boldog házasság csak az élet őszén következik el. József napján világrajötteknél: a házasságot korán kötik. Szökőévben heves, de változékony szerelmeskedés.

Hármas, karperec alakú: késői örömök jelvénye. Jelez öregségünkben való gazdagságot, jótékonyságot, tisztességet, városatyaságot, megbecsülést az egyházközségben.

Egyenes vonal: nyugodalmas életet mutat.

Láncos, ágas-bogas csuklóvonal van a küzdelmes, sokat fáradozó, nehezen boldoguló emberek kezén.

Minden jel, kereszt, vonal: a csalódások jele.

a középső ujjnál kezdődik és a gyűrűs- és kisujj között végződik. Szerencsétlenek azok a nők, akiknek tenyerén mutatkozik. Soha sem nyugszanak meg a féltékenységtől, a kielégítetlen szenvedélytől; rendesen szerencsétlenül szerelmesek, és féktelen vágyukban ölni is képesek. Őrjöngő düh és elvakult, mindent megvető érzés a főtulajdonságuk. Óvakodjatok e jelzésű nőktől, férfiak! A kettétört Vénusz-gyűrű: hűtlenség, őrjöngő érzékiség, fékevesztett szerelmeskedés, vad perverzitás jelvénye. Az elállatiasodott szeretkezés viseli e jelet.

Útonjáró nőknél jelent erőszakos halált idegenben.

a háromszög, amely a fej-, élet- és májvonalak között látható. Ritka tenyéren: a napvonal zárja be a háromszöget.

A háromszög szabályos, nyílt alakja olyan embert mutat, aki a veszélyben merész, a bajban nemes jellemű, az életben nagylelkű és szívesen megosztja másokkal vagyonát. Ha férfi kezén látjuk e jelt: a nők önfeláldozó baráttal állnak szemközt. Becsüljék meg az ilyen férfit azok a nők, akik gyakran változtatják szerelmüket. Különösen jó jelnek mondják a veres háromszöget; azt, amelyet pirosló vonalak határolnak.

A szabálytalan, elmosódó háromszög: kicsinyes, ostoba emberi tulajdonságok jele. Mutat: alattomosságot, gyávaságot, megalkuvást. Férfiak kezén a jel: a feleség hűtlenségét és a férfinak e hűtlenségek megismerését és belenyugvását jegyzi. Nőknél: gonosz indulatú pletyka.

A keresztek a háromszögön a csata jelvényei. Katona vagy katonás foglalkozású embernél ütközeteket jeleznek a keresztek, míg más férfiaknál: párbajok mutatója. Vigyázzanak a nők ilyen férfiak életére, akikkel sorsuk összehozta. Haszontalan kacérsággal ne siettessék a férfiak végzetét. Különösen okuljanak Puskin Sándor sorsán, akinek kereszt volt tenyere háromszögén.

A háromszög felsőszöge: fölényes szellemi képesség, nemeslelkűség biztos jelvénye. Ostobaságot jegyez: a tompa bizonytalan szög.

Jobbfelé, a máj- és életvonal által határolt szög szabályossága: nagyszívű embert jegyez, aki élete végéig jó egészségnek örvend. Ugyanitt az éles szög: fösvénység, szegénység, krajcároskodás, oktalan takarékosság jele.

Durva lelkű, közönséges, szinte jellemtelen embert mutat a háromszög, amelynek szögei szabálytalanok. A nőknek jobb férjhez nem menni, ha ilyen jelet látnak jegyesük tenyerében. A férfiak, akik jó feleséget keresnek: meneküljenek. Életük megrontója áll előttük.

Vigyázzunk azon egyénekre, akiknek háromszögük feltűnő élességgel rajzolódik a tenyérbe. A nők: pletykát visznek; a férfiak: gonosz nyelvűek. Szőke nőknél: eszességet jegyez, amely azonban nem mentes minden képzelődéstől, önhittségtől, bolondságtól. Veres nőknél az éles háromszög: nagy tehetség, de szerencsétlen szerelmi ábrándozás jelvénye.

Az összekuszált, alig meglátható háromszög: szerelmi kicsapongást jelez. Nőknél veszedelem. Esküvőjük előtt is képesek elmenni ahhoz a férfihoz, aki könnyű kalandot ígért nekik. És később sem tartják meg a hitvesi hűséget. Férfiak: szeretőtartók.

Útonjáró emberek éles háromszöge: szerencsés utazás jelvénye. Kereskedőknél: veszélyesség, jó üzleti érzék. Gazdálkodó asszonyoknál: jó gazdaság. Gyermektelen nőknél, akik gyermeket óhajtanak: ikreket is jegyez.

A Bika havában születetteknél: győzelmes szerelem, amelyet hosszú harc előz meg. Szent Mihály napján születetteknél: bő termés, kedvező kilátások. József napján: szép ifjúság, korai fehér haj.

Az éles háromszög jegyez még eszes, de kéjvágyó egyént is.

Minden csillag a háromszögben: egy-egy hűséges szerelmet ír.

A négyszög: a jellem négyszöge, a fej- és szívvonal között található. Határolja néha a napvonal és a kisujj melletti tenyéroldal. Ilyenkor mély becsületérzést jegyez, amely becsületérzés mindennél erősebb az életben. Az ilyen jegyű férfiak képesek feláldozni minden vagyonukat, hogy becsületüket megmenthessék. Nők inkább meghalnak, mint becstelenséget elkövessenek. Végső erejükkel ellenállnak a csábítónak, inkább szenvednek nyomort, éhséget, mint letérjenek a tisztesség útjáról. Ezekkel a nőkkel nem bír a csalás, mert csak egyszer szeretnek.

A négyszög, amely a közepe táján keskeny: rossz jel. Igazságtalanságot, sok rosszaságot, önzést, tolakodást, lelki arcátlanságot mutat. Általában a kis négyszög: gonosz jegy. Minél kisebb a tenyér négyszöge: annál inkább érvényesülnek bennünk az állati tulajdonságok. A gyilkosok, rablók kezén alig látható a négyszög. Ha van is, feltűnően kicsiny. A kalandorok, hamisságból élők négyszöge alsó vonalban számos ágazatú. Egy német krónika szerint egy hamispénzverőnek a tenyerén 333 vonalból állott a négyszög. A levágott kézen legalábbis ennyit olvasott meg a krónikás.

A kereszt a négyszögben asszonyt jelez.

Mégpedig olyan asszonyt, akinek testestől-lelkestől rabszolgája vagyunk, bármily erőteljes akaratunk van egyéb világi dolgokkal szemközt. Egy nőt mutat e kereszt, akiért szívesen feláldoznánk életünket is. Nagy szerencse, ha az a nő nem él vissza leigázott érzelmeinkkel. Ámde a kereszt azt is jelzi, hogy ha mindenünket is elveszítenénk azon bizonyos nő miatt: még talpraállunk, vagyonunkat megsokszorozva visszahódítjuk. Kártyás embereknél határozott szerencse jegye. Többnyire a jellem, férfiasság, kiválóság jelének szokás magyarázni a keresztet.

Nem mindig ily fontosságú a négyszögbeli kereszt. Különösen akkor veszít jelentőségéből, ha a kereszt a fejvonalon van. Ilyenkor múló kaland jele, amely kaland elenyészik. Férfiak hamarosan felejtenek, és vagyonuk is épségben marad. Nem veszítenek még becsületükből sem, holott nagyon veszélyesnek látszott az állapotuk. Úgynevezett "mosolygó emlék" marad a tragédia után, és az ügyeskedő nő, aki hálóját kifeszítette, ugyancsak megvigasztalódik a kudarc miatt.

Tragikus jelentősége tulajdonképpen a szívvonalon van a négyszögbeli keresztnek.

Száműzöttek négyszöge tele van barázdákkal. Útonjárók a kereszttel négyszögükben: nemegyszer egész életükre boldogtalanná válnak egy szerelem miatt, amely a nő vonakodása miatt csak rövid ideig tartott. Sokszor hiába mennek vissza abba az idegen városba, ahol szerelmük él. Szent Iván havában születettek tenyerén: váratlan, meglepő, nagyszerű szerelmi élvezet jegye. Míg Szent Mihály napján jöttek öregségükre unokáikba szerelmesednek. Máriapócsi búcsújáró tenyerén a kereszt szegényre valló szerelmet is jegyez.

Nők tenyerén: határozottan egy szerelem jele, amit sohasem felejtenek el. S késő öregségükig remélik, hogy visszajön az illető. Ha visszatérne: nagy boldogságot jelentene. Férjes nők kezén oly szerelem jegye, amelyről férjük iránti hűségből lemondanak - de nem a szerelem legelején. Ugyanezért a bűnbánat keresztjének is nevezik, ha a szívvonalon van. De ez a bűnbánat nem mindig őszinte. Különösen álmában vigyázzon az ilyen nő, hogy el ne szólja magát.

között a mutatóujj dombja szerelmi házasság, vallásosság, vidámság jelvénye. Feltűnő domborodás: hiszékenységet, hiúságot, nyugtalanságot, némi ostobaságot, színésznői hajlamot mutat. A dombocska hiánya: rest, önző, tétlen, hitetlen emberek kezén látható.

Jupiter dombjának is hívják.

A középső ujj dombja a józanság és a szomorúság dombja. Ha nagy a domb: a magány jegye. Magányban kétségbeesés. Ha nincs domb: sikertelen élet.

Saturnus dombjának nevezik.

A gyűrűsujj dombja a boldogtalanság és siker dombja. Kiváló emberek kezén látható. Nők bizonyosan bolondulnak ily férfiak után. Míg a nők gyűrűsujjának dombja: vonzza a férfiakat. Nagy domb: kíváncsi szegénység. A domb hiánya: lassú élet. Hívják Apollóról.

Domb a kisujj alatt jegyez észt. De ez az ész nem mindig praktikus. Olykor hóbortos. Olyan dolgok felé hajlik, amelyeknek semmi hasznát sem veheti az életben. Nagy domb: ravasz ember, kis domb: hétköznapi lélek jelenléte. Ha a domb túlságosan fejlett: kapzsi, bírvágyó, kétszínű emberrel állunk szemben. Hívják Merkur-dombnak is.

A tenyér szélén lévő domb az értékes emberek jelvénye. Jegyez: bátorságot, meggondoltságot, nyugodtságot, lélekjelenlétet és megbízható barátságot. A nagy domb azonban rossz jel: hirtelen haragú, szenvedélyes, dühös embert jelez. A domb hiánya: a gyávák mutatója.

A csuklódomb, amely a tenyér szélén és a csukló között látható: a lelki betegségek székhelye. Itt lakik a búskomorság, a bánatosság, az elégedetlenség, a hiábavaló vágyakozás, az elérhetetlen reményesség. Költőknél a képzelőerő hajléka. A nagy csuklódomb gonosz, türelmetlen, főfájós, ideges, mindig boldogtalan embert mutat. Nevezik Hold dombnak is.

A hüvelykujj alatti domb a szépek jelvénye. Szerelmes természetű, tetszelgő, finomkodó, jóhiszemű, gyöngéden gondolkodó és érző embert jegyez. A nagy domb: az iszákosoké. Kacér, ostoba, parázna nők kezén látjuk. Valamint a könnyelmű, ostoba férfiakén. A domb hiánya gonoszat jelez. Hideglelkű, rosszindulatú, mogorva ember tenyerét látjuk.

A tenyérjóslás alapvonalait soroltuk fel itt. Gyakorlott, hosszú tapasztalatú jós egyebet is láthat az emberi tenyéren. Minden ember és minden tenyér más, ezért a szabályok csak feltételesek.

Legokosabb előbb megismerkedni az emberrel, akinek tenyeréből jósolni akarunk.

* * *

(Részletek a Színházi Élet-ben megjelent álomfejtésekből)

Mióta az Álmoskönyv-em megjelent, gyakran kapok leveleket vidékről, Pestről, amelyekben a legkülönbözőbb álmokra kérnek megfejtést. Ha érdekel az álom: válaszolok. Van néhány állandó levelezőm, aki sietve tudósít minden apró-cseprő álmáról. Ezek ritkán kapnak választ. Az álmok többsége éppen olyan mindennapi, mint az emberek.

Leginkább nők írnak. Fiatalok, öregek. Az öregek gyakran álmodnak régen megholt emberekkel, a fiatalok olyanokkal, akikkel csak ezután találkoznak az életben. Azt lehetne mondani, hogy a mindennapi eseményeket a legtöbb ember megálmodja. Így: az esküvő, a szerelem, a gyermekáldás; a temetés a családban, sőt a nagymosás a háznál az álmok lexikonának háromnegyede. Egy negyed marad a különösebb eseményekre: az ikrekre, a kétszeri vagy háromszori jegyességre, többszöri férjhezmenetelre, az amerikai levélre (ez most gyakori), a betegségekre... Ritka az olyan álom, amelynek nevezetesebb jelentősége volna. Pár hónap előtt egy pesti színésznő férjhez ment egy amerikai úrhoz... De hagyjuk ezt az álmot. Ennek még nincs megfejtése.

Mióta élek, foglalkoztam álomfejtésekkel. Persze, mindig csak a magam és a környezetem mulattatására, amíg az Athenaeumnak eszébe jutott, hogy egy modern, bőséges Álmoskönyv-et írasson velem.

Sokat beszélgettünk valamikor az álmokról dr. F. S. úrral, Freud professzor tudós pesti barátjával. Ő idegorvos, én költőféle volnék. Persze, más szemüvegen nézzük az álmokat. De néha találkoztak a megfejtéseink. Különösen a szerelmi álmoknál...

A legkönnyebben fejthető álmok: a szerelmi álmok. Ezek a hajnali jelenségek megannyi Szent Antal kísértései. A világ minden könyvtárát tele lehetne írni azokkal a szerelmi álmokkal, amelyek hajnalonként látogatják meg a férfiakat és a nőket. A legtöbb hajnali álomnak emberfölötti, soha el nem érhető édessége van. Hajnalban érezzük az életnek azt a másvilági ízét és illatát, amelyet a szürke mindennapi életben nem kóstolhatunk. Nincsen olyan ember, aki megközelítőleg is el tudná vagy el merné mondani a szerelmi álmait. Se a gyóntatónak, se az idegorvosnak.

Nagyon szeretem azokat a régi álmoskönyveket, amelyeket négy-ötszáz esztendő előtt írtak; mindegyikben van valami érthetetlen, sajátos hang vagy szó, amelynek eredete oly régi, mint a biblia, mint Egyiptom, mint Judea... Olyan hang, amelyet láthatatlan madártól hall csillagos égboltozat alatt az ember.

Mostanában sok a szomorú, gyötrelmes álom. Szívfájások a Haza, az elesett fiú, az elveszett Magyarország miatt.

*

Évek óta hordja magában az álmát a nemzet nagy művésznője:

Sziklás, sötét, félelmetes tájra tévedt. A pokol előtornáca volt ilyen. Siránkozott a szél, átkot mormogott a távoli mennydörgés, vad féktelenséggel harsogott valahol a láthatatlan tenger.

Az álmodó szívére lassan a legnagyobb szorongás ereszkedett. A bánatot kétségbeesés követte. Majd szörnyű félelem ringott a szívében.

A névtelen félelem elől az álmodozó menedéket keresett. A baljóslatú tájon bukdácsolva: végre egy barlanghoz ért, amelyet szerencsére üresnek talált. Alig húzódott meg a barlangban, szörnyű égiháború, szinte földindulás támadt. És amint a borzalmas percben az álmodó kipillantott a barlangból: észrevette kisebbik leányát, akit egy ismeretlen, vadkülsejű, állatbőrbe öltözött férfi ragadott magával a tenger felé. Az álmodó habozás nélkül kisebbik leánya után rohant, többször elbukott, talpra állott, de leánya és a vadember mind távolabb tűntek a félelmetes sziklák között.

Az álmodó felsikoltott...

Miután ismerjük az álmodó személyét, nem kell alkalmaznunk a sablonos megfejtést. A művésznő az életet a színpadon tölti, ahol gyakorta fordulnak elő ily félelmetes díszletek, tájak. - Jelentősége van a siránkozó szélnek, amelyre jegyzeteink között megfejtést abban találunk, hogy az anyai aggodalom jegye. De jelent váratlan, bús hírt, levelet is.

Most elérkeztünk az álom szívéhez. Az 1751-es lipcsei nagy álmoskönyv szerint: "asszony, ki látná saját lányát: mindazokban örömét leli, amely eddig szomorúsága volt". A Zadeka Márton szerint: leányát idegen férfival elmenni látni: "... kedvező változása egy meglévő helyzetnek."

Amikor a Tündérek cselédjé-nek főpróbája volt, az nap történt.

Egész nap dolgoztam, próbáltam, s ugyanaznap tárgyalásokat is folytattam Beöthy László vezérigazgató úrral a szerződésemről. Este halottfáradtan kerültem ágyba.

Ahogy elaludtam; álmodni kezdtem.

Nagy, fehér márványfalú terem közepén állt egy hatalmas baldachinos ágy. A mennyezetről óriási színes üvegű lámpa vetett az ágyra csodálatosan szép reflexeket. S az ággyal szemben egy üres nézőtér tátongott felém. Egyszerre csak kinyílt egy szárnyas ajtó, s belépett rajta Beöthy László. Nagyon szomorú volt, s a frakkja fölött hófehér bő köpenyt viselt. Odajött az ágyamhoz, megfogta a kezem, és gratulált a sikeremhez. De az arca és a hangja nagyon szomorú volt. Az uram lesegítette Beöthyről a fehér köpenyt, s odaültek mindketten az ágyam szélére. Beöthy László kártyát vett elő a zsebéből, játszani kezdtek. Nagyon sokáig játszottak, s olyan elkeseredetten küzdöttek, mintha életük lenne a tét. Végre is Beöthy lett a vesztes! Felállt az ágy széléről, a kártyacsomót kettérepesztette, aztán nyakába kerítette a fehér köpenyt, megcsókolta a kezemet, s hirtelen eltűnt. Az uram akkor boldogan borult a nyakamba, és felkiáltott: Háromezret kapsz egy estére! Azt hiszem, a szerződésem volt a tét, de ezt az uram már nem mondta.

Így: az ágy az álomban a legtöbb megfejtés szerint vágyat jegyez. Lámpa: újdonság. Kártya: a legrégibb megfejtések szerint nagy háború. Kártyázni és nyerni: gazdagnak rossz; szegénynek jó. Szomorú ember mindig jó hírt hoz. Kézcsók: ravaszság. Ezek volnának az álmoskönyvi fejtések, amelyek szerint az álmodó vágyakozik valamely háborúságra, amelynek megnyerésével jó hírt várna egy kis ravaszsággal. - Míg dr. F. elemzése szerint az álom a legkönnyebben megfejthető. Az álmodó, még ha beteg volna is (ágyban), szívesen kockára tenné (kártyán) egészségét, hogy egy régi tervét megvalósítsa. A fehér kabátos férfi az álomban az az ideál, akitől sorsdöntő hírt várunk. Színésznő álma.

A városba indultam, s útközben egy harminc-negyven év körüli ismeretlen férfival találkoztam. Rám nézett, folyton jött utánam, és beszélt hozzám. Többek közt azt mondta, hogy tetszem neki, és menjek el hozzá. Kávéháza van, ahol az asztalok szép zöld posztóval vannak bevonva. A főutcán nagy körmenet állt, a lányok zöld ágakat lóbáltak kezökben. Egy ismerős lány jött szembe, és hozzánk csatlakozott, aminek nem örültem. Ezzel a lánnyal felmentünk egy házban. Ültünk a szobában, egyszerre csak belépett az ismeretlen férfi nagy csomó könyvvel a kezében. Majd elájultam, amikor megláttam. Vizsgáztatni kezdett bennünket, olvasni kellett könyvből, de én alig bírtam, többször is hozzáfogtam, de nagyon akadozva ment. Erre felébredtem.

Szerelmi álom. Ismeretlen férfi jó hír, de jegyez titkos kívánságot is. Tetszeni (nőnek): esős idő. Zöld posztó: ravaszság, csalárdság. Ismerős lány: irigység, féltékenység. Elájulni: megszerelmesedni. Könyvből akadozva olvasni: viszontagságos kaland. A csábítási álmok közül való, amelynek folytatása lesz. Különös figyelmet érdemel benne: a könyvből való olvastatás, amelynek jelentőségét talán csak az álmodó tudná megmondani. Valamely férfi különös parancsát várja az álmodó. (!)

Egy nagyon jó barátommal sétáltam, aki arról beszélt, hogy néha, ha valami kedveset mondok: meg szeretne csókolni; kérdeztem tőle, hogy: mért nem teszi azt, de ő folyton csak azt mondta, hogy szeretne. Erre én megfogtam a fejét, és egy csókban rohantunk végig a Rökk Szilárd utcán. A járókelők elkezdtek ordítani, hogy micsoda dolog ez, mikor a kapuhoz értünk, s a fiú azt mondta, menjünk az Üllői útra, ott nem lát senki, és megbeszéltük, hogy vasárnap délután 4 órára értem jön. Otthon kérdezték, hogy hová megyek délután, de én dühös voltam, és nem mondtam meg. De mikor a fiú délután értem jött, velünk tartott a testvérem is. Mondtam a fiúnak, hisz maga nem tud csókolni, úgy csókol, mint az anyám meg az apám.

Csók: álmában szomorúságot jegyez. Csókot adni férfinak: ugyancsak szomorúságot jegyez. Igen fiatal nő csókolózása: veszélyes és betegség is. Kapu: itt váratlan látogatást, előre nem látott körülményt mutat. A testvér: féltékenység, bosszúság. Apa és anya csókja: vigasztalás. - Modernebb álomfejtéssel igen sokat lehetne kiolvasni az álombeli csóktól vonakodó fiú alakjából, valamint az álom végső mondatából.

Álmomban egy idősebb férfi társaságában szabad mezőn jártam, egy kerítéshez értünk, melyen kísérőm át akart nézni, de nem lehetett, mert a léc igen sűrű volt. Továbbmentünk, s amikor a kerítés véget ért: egy asztalnál mulatozó társaságot láttunk, fiatal parasztleányokat és legényeket. Az asztalon sok sütemény volt. Egyszerre csak a mezőn keresztül egy öregasszony tartott a mulatozók felé. Egy lába volt, nagyon sántított, az orra vörös volt. Mikor a társasághoz ért, az egyik leány felállt, valamit mondott és adott neki, mire az asszony eltávozott. Eközben az én kísérőm is eltűnt. A társasághoz mentem, mire az egyik leány a karjaiba vett, és elkezdett csókolgatni. Felébredtem. - Álmomban nagyon gyakran ágyat vetek, mégpedig két formában is. Vagy erős napsütésben, vagy pedig akképpen, hogy bevetem az ágyat, és a lepedőt a tetejére rakom.

Mezőn járni: reménysége valaminek, amit nem merünk gondolni napközben. Kerítés: mindig akadály, váratlanság, szerelemben csalódás. Mulatozók: jegyeznek szomorúságot. Leányok és legények együtt: magány, töprengés, fájdalmas emlék. Sütemény: betegség. Ugyancsak ezt jegyzi a sokadalom, amelyben az álmodó megfordul.

Egylábú vörös orrú öregasszony: jegyzi az idősebb férfit, akivel az álmodó együtt volt, de az a körülmények folytán asszonnyá változott át, aki adományokat kért. A következtetés azért is helyes, mert hiszen együtt tűnik el az álom keretéből az öregasszonnyal.

Leány, ha leánnyal csókolózik: féltékenység, bánat, keserűség.

Ágyat vetni: napsütésben: szerelmi vágyódás. Lepedővel ágy: szerelmi csalódás. Mondták a régi könyvek.

Jelentősége: sok szerelmi csalódás, magányos gondolat, fájdalmas emlék. Az idős férfi: természetesen az álom keretén kívül, egy csapodár férfit is jegyezhet, aki miatt boldogtalanságot érez az álmodó. - A modernebb megfejtéssel adós maradok. Várom a további álmokat, amelyek többet is mondanak.

Álmomban nagy folyó partján sétáltam egy fiúval, aki a valóságban is szerepet játszik az életemben. Ahol mi mentünk, csupa mezei virág volt, a másik parton pedig csupa vörös szegfű, pipacs és rózsa. A rózsák közt egy férfi virágot szedett csokorba, és felém dobta. Én elbódulva a piros rózsáktól indultam a másik part felé. Vékony deszkapadló vezetett át a folyón, és borzasztóan ingott a lábam alatt. Mikor a híd közepére értem, visszanéztem, és elszorult szívvel láttam kísérőm szomorú arcát. Megsajnáltam, de már nem volt visszatérés, mert a híd másik fele eltűnt. Mikor átjutottam, ismertem fel az ismeretlen férfit: Petrovich volt, a moziszínész. Megcsókolt, és elkezdett velem szaladni a virágok között. Sziklás tájhoz értünk, ahol egy sárga ruhás nő várt ránk, aki rálőtt Petrovichra. Bekötöztem a sebét, mire eltűnt, s én csak messziről hallottam gúnyos kacagását. Borzasztó vihar támadt, villámlott, mennydörgött. Nagyon fáztam, s csak most vettem észre, hogy ruha nélkül vagyok, csak egy vékony fátyol van rajtam. Keservesen sírtam, s mire felébredtem, csupa könny volt a párnám.

Másodrangú szerelmi álom. Az álom feltűnőbb képei a folyó (eltávolodás), a mezei virág (szerelmi változás), a virágot szedő férfi (csábítás), a hídonjárás (tévelygés), az ingadozás (nőnél kisebb gyengélkedés), szomorú arc (vidám vágy), lövés (megszégyenülés, de lehet szerelmi bánat is), a sebes ember (szégyen), ruha nélkül lenni (kielégítetlen szerelem). Fátyol mutat pletykaságot.

Valószínűleg hajnali álom, mely a bennünk rejtőző szerelmi vágynak a mutatója.

Fekete lakkcipőmben voltam, s az úton sétáltam a kertbe P. moziszínésszel. Én nem mertem vele beszélni, s azt sem tudom, ő miket mondott. Leültünk egy padra, ahol P. megcsókolt. Nagyon megijedtem és felébredtem.

S. Lonácska

Folytatása lesz.

Álmomban rengeteg kis termen mentem keresztül, mindegyikben kínai régiségek voltak felhalmozva, sok óriási váza, nippek és közöttük egy csúnya, de rokonszenves kínai állt. Hatalmas termetén bő selyem bugyogó, melyre fantasztikus kígyók voltak hímezve, lent, bokájánál, aranyos csat szorította le, krém selyemharisnyás lábán hegyes orrú, hímzett papucs.

Krizantémos blúza krepdesin lehetett, mert mellén puhán, de biztosan mutatta mozdulatait. Arca sárga, ferde vágású szeme feketén ragyogott, kettéválasztott, simára fésült haja volt, a mozdulatai könnyedek, s úgy ment, mintha acélrugó lökte volna. Sorra mutogatott mindent. Mire az utolsó terembe értünk, arra kért, hogy maradjak nála örökre. Lekuporodott lábamhoz, és lihegve csókolta szoknyám szegélyét. Kért, hogy csak intsek, és minden vágyam teljesül. De én nem maradtam nála, mert vonzott egy ismeretlen, de nekem drága férfi arca. A kínai sírt, de én mégis elmentem.

Példája a legelsőrangú leányálomnak. Cserepek, nippek jegyzik magát a leányságot, amely mindig ki van téve az eltörésnek. A csúf kínai (a kígyókkal) jegyzi a férfit, aki közeleg, vagy talán az álmodó felé hajlik.

Ártatlan nő álma, aki selyemruhában képzeli a férfiút. Az ismeretlen férfi jegyzi a nem lohadó szerelmi kívánságot. - Leányálom, amelynek megfejtéséhez elég két szó: szerelmi gondolat.

Álmomban egy sírkertben voltam, és láttam egy nagy ládát, amelyen két koporsó volt, mindkettő fekete. Rajtam kívül még többen voltak ott, rokonok és idegenek. Én a láda tetején vetett ágyban feküdtem, mellettem egy fekete ruhába öltözött ismeretlen férfi ült. Fel akartam kelni, de a két koporsó süllyedni kezdett. A láda szélében megkapaszkodtam és kijutottam. Két húgommal egy sáros pocsolyán keresztül gázolva akartunk hazajutni. Körülöttünk élő és döglött krokodilusok voltak. Kijutottunk a pocsolyából, s egy vasúti vágány keresztezésénél át akarva menni, ismét egy krokodilt pillantottunk meg, és mellette egy férfi állt, akinek a szeme helyén két nagy piros pont volt. Egy kórházhoz értünk, s ott ismerősökkel találkoztunk, akiket intettünk, hogy ne menjenek arra, de ők gúnyosan mosolyogtak. A Dunához értünk, mely szintén nagyon sáros volt. Egy férfi és egy nő, mindketten fekete ruhában, hátukon nagy fehér szárnyakkal, s fejükön fehér tollsapkával, csónakon nagyobb társaság ült. Nyílsebesen futottak a csónakok, hogy az egyik partnak vágódott, kettétört, de a benne lévőknek semmi bajuk nem történt. Egy úszódeszkán nagyon kicsi sárgászöld parányi csirke volt, és én mondtam, mentsék ki, mert belefullad. Ekkor sokan jöttek a Dunán, de nem csónakon, hanem a vízen lépegetve. Az egyik hölgy elvesztette az aranyláncát, amit keresni kezdtem az evezővel. Először egy kést találtam, aztán egy opálkő collier-t, egy réz nyakláncot, végre az elveszett aranyláncot, amelyen egy zsuzsu volt és annak a hölgynek az arcképe. Két jegygyűrűt is találtam, egyiket a gyűrűs ujjra, másikat a kisujjra húztam fel, és mikor hazamentem, az udvaron egy törött virágvázát találtam.

Az álmodó koporsók útján is óhajtana szerelméhez jutni. A csirke mutat gyermeket, aki lesz. A vízen lépegetés: a viszontagságok, megpróbáltatások jegye, amely a késhez (férfihoz) vezet. Aranylánc mutatja a csalódást. Az opál a szomorúságot. A réz a mindennapi munkát. Végül újra csalódás (egy eddig ismeretlen nő miatt. Irigység, szerelmi perpatvar). Törött virágváza jegyzi, hogy minden megpróbáltatás mellett is szeretne eljutni az álmodó szerelmi vágyához.

Ragyogó nyári napon, kiránduláson megismertem egy színésztársaságot, kiknek protekciójára azonnal bekerültem a Király-színházhoz. Nagy sikerem volt, s azonnal híres színésznő lettem. Látogatást tettem testvéreimnél, akik teljesen elidegenedtek tőlem, de én nem törődtem velük, és távoztam. Minél jobban gyűlöltek testvéreim, annál jobban imádtam a színházat. De nagyon hamar vége lett a színháznak, mert felébredtem.

Harmadrangú álma kisleánynak.

Édes jó álomfejtő! Azt álmodtam, hogy menyasszony vagyok, nagyon szép fehér ruhám, gyönyörű fátyolom van, de mégis savanyú a kedvem. Anyám folyton azt mondta, nézzem meg magam a tükörben. Én azonban egy cseppet sem tudok örülni. Egy nagyon gazdag öreg ember a vőlegényem, de én le vagyok kötve egy másiknak, aki most nincs itt, s arra gondolok, mit fog szólni ehhez. Megyünk a templomba. Nem a főoltárnál, hanem egyik mellékoltárnál van a szertartás. Nagyon sokan vannak a templomban, és mindenki engem néz. Egyszer csak nagy lárma, zűrzavar keletkezik, az emberek ordítanak valamit, a vőlegényem pedig otthagy az oltárnál, és elszalad. Látom az anyámat, a tömeg között nyugodtan beszélget egy vasúti kalauz anyjával. Egyszerre csak odajön hozzám a kalauz, és azt mondja, a vőlegényem elhagyott, ő elvesz engem. A pap össze is adott bennünket. Hazafelé az anyámmal mentem együtt.

Igen hiányos álom. A legfontosabb részletek kimaradtak belőle. Menyasszonysága szerelmi csalódás. Gazdag öregember: jegyez szegény fiatalembert. Kis oltárnál templomban lenni: füstbe ment terv. Nagy lárma: kis bánat. Ismerős asszony leánynak mindig szomorú.

A Renaissance Színházban megbetegedett valaki, és engem kértek meg, hogy helyettesítsem. Elmentem a színházhoz, de elfelejtettem elvinni a festékeimet. Ott Fedák Sári megvigasztalt, hogy ő majd kifest amerikai festékkel. Rövid hajam volt, amelyet simára fésült, és két kis copfot tett rá, rövid ruhában mezítláb mentem a színpadra, és nagyon féltem, mert nem tudtam a Mágnás Miska Marcsa szerepét, amit játszani kellett volna. De nagyszerűen sikerült minden, különösen egy keleti táncnak volt nagy sikere, azonkívül valami komikus prózai jelenésnek is.

11-ről 12-re virradó éjjel álmodtam: egy olyan helyiségben voltam, ahol az embereknek mindenféle eszköz állt a rendelkezésükre, hogy öngyilkosok legyenek. Én kiválasztottam egy mérgezett hegyű tűt. Egy férfi magyarázta, hogy kell a szívbe döfni. Láttam is egy nőt, aki már a szívébe döfte. Nem volt elég erőm magamba döfni a tűt, megkértem a férfit, hogy döfje ő. Erre azonban nem volt hajlandó, így hát hazavittem a tűt, hogy odahaza egy alkalmas pillanatban magamba döfjem.

Kedves Krúdy úr, nem is az én, hanem egy leányismerősöm álmát küldöm be önnek megfejtésre. Ez a leányismerősöm, ki most menyasszony, azt álmodta, hogy karikagyűrűt látott az ujjamon. Rá egy hétre, mintha fiatalasszony lett volna már, s mi ketten beszélgettünk. Szemrehányást tett nekem, hogy miközben hozzám szólt, nevettem. Azt hitte, azért nevetem ki, mert ő már asszony. Értésére adtam, hogy nem őt nevettem ki, hanem csak azért nevettem, mert már én is asszony vagyok, és megneveztem a férjem - egy férfi ismerősöm nevét.

Rágalmazás egy leány útján, amely rágalomból perpatvar lesz. Szemrehányást mutat bizonyos szerelmet vagy szerelmi féltékenységet.

Azt álmodtam, hogy egy vidéki főszolgabíró fia megkért, és elvitt a szüleihez. A férfinak az arca és alakja egy tényleg létező férfié. A szülei házának udvarán volt egy nagy gémes kút, melynek vize visszatükrözte arcomat. A férfi azt mondta, hogy a víztükör most úgy veszi fel a képet, hogy örökké bele fog rögzítődni. Már akkor egyedül voltam, és elkezdtem gondolkozni, töprengeni, hogy hozzá menjek-e feleségül. Nem hamarkodom-e el a dolgot, ez lesz az igazi? És ahogy elgondolkoztam, az arcom mind komolyabb lett, mind rémültebb kifejezésű, s végül szinte eltorzult. És ahogy a vízben visszatükröződött ez az eltorzult arc, ki lehetett olvasni belőle a gondolataimat. Ekkor a fiú visszajött, és kiolvasta a vízből a gondolataimat, kétkedéseimet, és szemrehányást tett érte. Aztán magához vont és megcsókolt. Ugyanezen éjjel álmodtam, hogy egy vízvezetéki csapból láttam vizet ömleni egy előtte levő kis medencébe, amilyen a szivattyús kutak előtt szokott lenni. Ahogy a víz folyt, a medencében mind magasabbra emelkedett, el akartam zárni, de csak folyt, ettől a víztől azonban a medencében lévő apadni kezdett. Végre elállt a víz, anélkül hogy a csap teljesen el lett volna zárva. Mikor pedig teljesen elzártam, akkor a víz újra megindult.

Elváltozott arc: mutat rettegést valamely dologtól, amelyek akkor következnének, ha szívünkre hallgatunk. Kiolvasott gondolat: szerelem. - Az álom második része még világosabban mutatja, hogy helyes nyomon járunk. Szemrehányás: szerelem. Szemrehányást kapni: epekedés. A csap jegyzi a férfit, aki majd eljön, hogy bőven ömlő szavaival megvigasztalja az álmodót. (Medence.) Gyakori álom. Érdekessége az elzárt csap, amelyből tovább ömlik a víz. Ez hűtlenség jegye.

Álmomban az uram menyasszonya voltam. Otthon ültem a lakásomban, amikor kopogtak, s két rokon fiatalember jött be, kikkel sétálni mentem. Útközben megáztunk s szaladni kezdtünk haza. A kapunk előtt állt a vőlegényem, kinek rokonaimat bemutattam. Még aznap levelet írtam vőlegényemnek, hogy nem mehetek hozzá, mert eljegyeztem magam az egyik rokon fiatalemberrel. Csakugyan jegygyűrűt is kaptam, de a volt vőlegényem gyűrűjét nem akartam lehúzni, s így két gyűrűt hordtam.

Egy ízben szobám ablakából néztem ki a második vőlegényemmel. Előttünk nagy hegy terjedt, honnan egy csúnya cigányasszony gyerekével szaladt volna hozzánk az ablakhoz, s nagyon megszidott, hogy otthagytam első vőlegényem. A cigányoktól megijedtem, hogy elájultam. A vőlegényem kiszaladt, segítségért kiabált. Utána fekvő beteg lettem, s mindig első vőlegényemet kívántam látni. Míg végre kinyílt az ajtó, és bejött.

Ekkor felébredtem.

Elsőrendű asszony-álom. Megázni jegyez: betegséget. (Kicsit.) Levelet írni szomorúság. Jegygyűrű: rágalom. Ablakból nézni: elmaradt vendég. Gyerek: pletyka. Elájulni: szerelmi vágy. Betegnek lenni: az álmodónak jó, másnak rossz. A hűséges álmok közül való. A két rokonnak a megjelenése: múló családi viszály.

Egy óriási síkságon mentem, s utánam tíz lépésre egy férfi jött. Ha én siettem, ő is sietett. A földön egy kis fácskát találtam, rajta volt a gyökere is. Fölvettem, majd otthon elültettem. Ekkor az ismeretlen mellém ért, de én szaladni kezdtem. Nem messze egy folyót láttam, partján egy csónakkal. Be akartam ugrani a csónakba, de a víz úgy elkezdett hullámzani, hogy vissza kellett ugranom, nehogy vizes legyek. Az ég úgy beborult, hogy egészen sötét lett. Borzasztóan féltem. Ekkor nagyon sok ember jött a partra, s mind a haját tépte, kezét tördelte, folyton kiabáltak valamit, amit nem tudtam megérteni. Ekkor hátrafordultam, s láttam, hogy előbbi kísérőm hátam mögött áll, és gúnyosan nevet rám. Erre felébredtem.

Másodrendű szerelmi álom. A gyökér és a fácska jelenti a férfit, akit (sietve) szeretne megtalálni az álmodó. Az elültetés jegyez valami fogadalmat. (Itt talán hűséget.) Szaladni: türelmes várakozást mutat. Jó jegy a folyó, amely változást mutat. A csónak ismét csak férfias jegy. Egy szerencsétlen férfié, akinek a megjelenése után betegségtől fél az álmodó. (Lárma, embertömeg.)

El akartunk utazni a húgommal. Kocsit vártunk a kapu előtt. Jött is egy kocsi, de olyan nyomorúságos sovány lóval, hogy rossz volt ránézni. Már be akartunk szállni, amikor a szomszéd kapuból egy gyönyörű kocsi gördült ki két fekete lóval. Az ezüst szerszámok messzire csillogtak a napon. Ez a kocsi elvitt a Keleti pályaudvarhoz, de nem a pályaudvaron szálltunk le, hanem a Baross téren, amely olyan volt, mint egy gyönyörű egzotikus park. Óriási fák és bokrok között vezetett az út, melyeken nagyon sok kertész dolgozott. Az utak szélén csodálatos alakú, még sohasem látott virágok pompáztak. Leszakítottam pár szálat, s mikor a kertészekhez értem, eldugtam a köpenyem alá. A pályaudvarra érve olvasni való könyveket és levelezőlapokat vettem, de amikor fizetni akartam, a kisasszony nem fogadta el a pénzt, azzal az indoklással, hogy rossz. Kinyitottam a pénztárcámat, s benne tényleg mind olyan furcsa pénz volt, amilyent én még sohasem láttam. Ekkor egy magas férfi, földig érő drapp kabátban, mélyen szemére húzott kalappal, hogy az arcát nem lehetett látni, hozzám lépett, egy nagy sárga tárcából kifizette a vásárolt holmikat, amiket én otthagytam, és a vágányokon át a túlsó oldalra mentem, ahol kérdésemre azt mondta az ott álló rengeteg ember, hogy meghalunk, mert most fog leesni a hold. Borzasztó félelem szorította össze a torkom, nagy fényesség támadt körülöttem, sikoltani akartam és - felébredtem.

Bár sokat mondónak látszik az álom, jelentősége nem sok. Az álom eleje: a kocsi, amely mindig némi örömet jegyez. A furcsa pénz, amelyet sohasem látott volt: mutat új, kellemes ismeretséget. Embertömegben lenni: nőnél mindig gyengélkedés jele. A nagy tárca mutatja a férfit, aki a közelünkbe jön. Félni, sikoltani: örömteljes.

Az éjjel álmomban üzletünkben álltam és kiszolgáltam, midőn belépett egy magas, igen jól öltözött, szőke, kalandor kinézésű férfi, és gyertyát vásárolt. Midőn fizetni akart, és kinyitotta pénztárcáját, pénze között egy utánzott banánt pillantottam meg, a férfi százkoronással fizetett, én neki húszkoronásokat adtam vissza. Ő a pénzt nem vette el azonnal, én pedig tovább szolgáltam ki a vevőket, néhány perccel később, kezében a banánnal, felizgatva és kiabálva visszatért a férfi, hogy én neki a banánt 20 korona helyett adtam. Mire én persze erélyesen védekeztem, mert ő éntőlem 2000 szokolt is követelt. Ő látva, hogy nem ér célt, szitkozódás közepette elhagyta az üzletet.

Később egy kávéházban találtam magam, ahol az anyámmal a kártyaszobában ültem. Nem messze tőlünk egy asztalnál, kártyázó férfiak közt járkálva, megpillantottam az előbbi fiatalembert. Én hangosan kezdtem őt szidni, és az apámat küldtem utána, hogy kövesse.

Ugyanakkor a másik szobából egy hatvanöt év körüli, kövér kéjenc kinézésű férfi egyik kezében magasra tartva hozta be tizenhat éves húgomat, és egy méter magas pultra tette őt le. Én természetesen erkölcstelen magaviselete miatt szidni kezdtem húgomat, kit egy akkor észrevett szomszédnénk azzal védett, hogy húgom ártatlan, mert ő a másik szobában leckéjét tanulta, midőn az idős férfi őt karjára emelte. Az asszony tőlem nevetve kérdezte, hogy én is járok-e még iskolába? Én nevetve tiltakoztam ellene azzal, hogy már a húsz éven túl vagyok. Ő erre azt kérdezte, hogy végérvényesen-e, mire én azt válaszoltam, hogy igen, mert hisz már minden ismerősömnek megmondtam, hogy a húsz évet betöltöttem. - Erre felébredtem. (Megjegyzem még, hogy húgom már egy éve nem jár iskolába.)

Iskolai példája a szerelmi álomnak, amely szerelemről az álmodó ébren nem is tud, amely éjszaka, az álom leple alatt látogatja meg.

Az álom előcsarnoka a szerelmi tépelődés. A gyertya, mint általában a bot, tőr és egyéb fegyverek itt is férfiút jegyez, aki világosságot fog majd hozni az álmodó zavaros lelki életébe. A különös délszaki gyümölcs (a banán) jegyzi a még ismeretlen szerelmet (érdekes volna tudni, hogy evett-e már valóban banánt az álmodó, vagy csak ízét képzeli el?) A százkoronás (a pénz) jegyzi ugyancsak a férfiút, akit az álmodó hív. Az aprópénz mutatja a sokszorosan visszaadott hálát, esetleg csókot. Az erélyes védekezés: ártatlanság jegye. Amíg a szitkozódás mutat szerelmi kívánságot, amely nem teljesül.

Az álom második részében a központ az álmodó tizenhat éves húga aki iránt önkéntelen féltékenységet érez a húszéves álmodó. (Perpatvart mutatnak a kártyázók.) Az öregember itt ugyancsak szerelmi vetélkedést jegyez. Az itt is előforduló szitkozódás most is ugyanolyan jelentőségű, mint előbb.

Az álom vége: a szomszédasszony és a végérvényesen betöltött húsz esztendő jegyzi, hogy a pletykaság elől az álmodó menedéket keres az ő éveiben.

A veteményeskertünkben állok és hallgatódzom, mert a kukorica körül turbékolást hallottam. Odamegyek, és egy kis fehér galamb volt ott, és nem tudott továbbrepülni. Megfogtam, és erre rögtön jött két másik galamb, az egyik hófehér, a másik fekete volt. Mindkettőt elfogtam, és kezembe szorongatva a három galambot, sietek fel az udvarba, hogy megmutassam, mit fogtam. Egyszerre csak az egyik kezemben lévő galamb helyén egy férfikéz pihen, és egy ismeretlen férfi áll előttem; a másik kezemmel levelet veszek át a postástól. Odaadtam a fiatalembernek, hogy olvassa el: mi áll benne: kérdem tőle, hogy ki írhatta ezt a levelet, az írás ismeretlen. Megkéri benne valaki a kezem, feleli ő, de ne menjek hozzá; mert ő elvesz. Hogy lehetek a felesége? - felelem, hiszen nem is ismerem. Majd meg fog ismerni, volt a válasz!

A hétköznapi női álmok közül való, amelyre alig kell megfejtés, mert hiszen az álom önmagát tárja fel, végtől végig mutatja a jegyeket, amelyek minden álmoskönyvben ugyanazok. A turbékolás: szerelmi gondolat. A megfogott galambok: férfiakat jegyeznek, akik az álmodó ismeretségében állnak. A veteményeskert: bánat, aggodalom jegye. A levél ugyancsak bánatot jegyez, amelyet szeretne megosztani valakivel (férfival) az álmodó. A többi része az álomnak a szokásos leányálom, amelynek jegyei a férjhezmenés körül forognak.

Mintha a Jeges-tengeren szálltunk volna le a hajóról, egy nagy jégtáblára: Zita királyné, a volt hittantanárom, katolikus pap, egyik iskolatársnőm és én. A jégtáblán nagyon sok pap volt, mindenféle felekezetű. Zita királyné leült, mi háta mögé álltunk, tisztelendő úr pedig szónokolni kezdett. Zita királyné kérdi tőlünk, hogy miért állunk, erre két fiatal tiszt gyorsan hozott nekünk is széket. Az egyik, kit látásból ismerek: udvarolni kezdett. Tovább nem tudom, mert a szobalány fölkeltett.

Koronás asszonnyal beszélni: váratlan nagy megtiszteltetés. Pap jegyez szomorúságot, barátnő pletykaságot. - Álmodó, ha figyelemmel olvassa az álomfejtéseinket, magától is rájön, hogy álmának nincs sok jelentősége.

Szokták mondani, hogyha valakivel sokat foglalkozunk napközben, arról éjjel is álmodunk: lehet, hogy ez is oka annak, hogy az elmúlt hét egyik éjjelén Fenyő Emilről álmodtam és a feleségéről, arról a bájos szőke hölgyről. (Onnan gondolom, hogy a felesége, mert gyakran látom vele az ablakból kihajolni.) Akkor éjjel az álomtündérke az Akácfa utcába vitt, ahol én egy díványon feküdtem, körülöttem tele volt az utca néppel, mikor egyszer csak feltárult szemben velem egy kapu, s hófehér paripán kilépked rajta az előbb említett szőke hölgy virággal a hajában, s nevetve mellettem lovagol el. Amikor megtudtam, hogy Fenyő Emil vőlegény, és épp most mennek az esküvőre. Erre én mondom: hát hogyan? hiszen én úgy tudtam mindig, hogy F. E. már nős, és most lenne csak vőlegény? Azonnal elhatároztam, hogy levelet írok Győrben lakó unokatestvéremnek, tudósítani őt erről. De mily nagy volt a bámulatom, mikor templom helyett csak egy kis pálinkamérésbe ment a menet (vagy tejcsarnok lehetett, erre bizony már nem emlékszem tisztán), hanem ami még ennél is jobban megdöbbentett, hogy Fenyő Emilt hiába kerestem, sehol sem találtam, mert az álmomban is csak úgy gondolatilag szőttem a nevét.

Az álom első része szerelmi gondolat, a másik része szokásos leányálom. Fehér paripa jegyez jó hírt. Szőke nő, irigységet. Unokatestvér pletykaságot. Kisleány álma. Tavaszi köd.

A temető közelében uzsonnáztunk egy fa alatt. Egyszerre csak a temetőből a következő sikolyt halljuk: "Emberek, ássatok ki, hiszen én még élek!" - Odaszaladtunk, és egy nőt találtunk egy sírdomb tetején, amelyen addig ugrált, míg a sír teljesen elsüllyedt. A nő ekkor azt mondta: "Amit tettem, ahhoz senkinek semmi köze, én tudom, hogy miért tettem." Ezzel eltávozott. Amikor hazamentünk, a nő már várt bennünket a verandán. Azt mondta, hogy nálunk fog aludni, és egy újságot mutatott, amelyben az volt, hogy ő a világ legerősebb hölgye, aki egy tigrist tépett szét. Nagyon féltünk tőle, s adtunk neki szállást. Aztán vacsorát és bort kért, s hogy megmutassa erejét, nagyobbik öcsémet úgy a konyhakőhöz vágta, hogy csak nyekkent. Öcsém egy jajszót sem szólt, csak felkelt és hallgatott. Édesanyám azt mondta, hogy nekem kell együtt aludnom a tigrisnővel, de én sírtam, mire anyám beleegyezett, de azt a kék ruhát, amit nemrégen alakítottunk át, elkérte a mama magának hálóingnek. Én, amikor lefeküdtünk, teljesen kifosztva éreztem magam, gondoltam: az egyik elvette az ágyamat, a másik a ruhámat, sírtam, és kimentem az udvarra. Erre odajött hozzám egy volt iskolatársnőm, egy kis zsidólány, akit a valóságban már nagyon rég nem láttam, átölelt, és úgy vigasztalt. De én csak sírtam, s amikor reggel felébredtem, egész könnyes volt a párnám.

Napok óta különös álmaim vannak, elhalt anyámról, bátyámról s elhalt férjemről álmodom, s állandóan fekete ruhában járok. Először azt álmodtam, hogy a padlón feküdtem egy koporsó mellett, és a halottat őriztem. Kis idő múlva elfogott a félelem, és otthagytam. Hogy ki volt, nem tudom. Másik álmom: édesanyám halva feküdt az asztalon ravatalon, a bátyám mintha élt volna, és leborult arccal az asztalra. Nagy méltatlankodás között visszahelyeztük a koporsóba, melyben rengeteg rongy volt. Végre kocsira tették, elhantolták, és én sírva mondtam nővéremnek, hogy miért nem temették az uram mellé, mire azt felelte, hogy ellenkező irányban fekszik anyám, de közel az első férjemhez. - Kedves Krúdy úr, pár nap óta mindig ugyanilyen álmaim vannak, fejtse meg. A valóságban az az igaz, hogy anyámat a temetőbe a második férjemmel kísértük.

A hétköznapi, de éppen azért igazi álmok közül való, mely mindig a család és a ház közelében tartózkodik, mint a tücsök.

Álmoskönyvünk könnyen felel, ha felütjük a kellő helyen a lapot. Anyát holtan látni: váratlan viszontlátás. Halottasház: jóreménység jegye. Holt embert látni elevenen: nagy változás jegye. Méltatlankodás egy holt miatt: családi boldogság. Rongy: itt jegyez pénzt, örökséget.

A szemrehányó, visszatérő álmok közül való. Nyilván a holtak (anya és első férj) második házasságában ébren csak ritkán foglalkoztatják az álmodót. Van itt egy pletykaság is, amelyet az elhantolt halott jegyez. Egy látogatás a temetőbe: végét veti az álmok visszatérésének.

Otthon, szobánkban egy szőke leánnyal, akit az életben csak látásból ismerek, szekrényünk tetejét rendeztem. Elhunyt atyám arcképe, mely az ágy felett szokott függni, álmomban a szekrény tetején volt, és a szőke leány ledobta úgy, hogy az üvegje összetört. Ekkor egy falusi néni jött a verandához, s egy kosár boros- és más díszes palackokat kínált megvételre. Nővérem odaadta neki atyám arcképének méreteit, hogy hozzon rá üveget. Ekkor már mintha egy nagy víz partján álltam volna egy kis barátnőmmel, csónakázni akartunk, de mert nem tudtunk evezni, féltünk, hogy fölfordulunk. Most odajött hozzánk egy ismerős ember, engem fölemelt és bevitt a vízbe, amely nagyon tiszta volt, lábunk alatt éreztük a fenekét. A távoli part szélén egy gyönyörű szépen kivilágított nagy városban gyönyörködtem.

Ismét egy álom, ahol látszólag nincsen szó kimondottan a szerelemről: mégis az elsőrangú szerelmi álmok közül való. Szerelmi jegyek az elhunyt apa arcképe, amelynek üvegje összetörik. A méret az apa arcképéről: a kívánság, hogy az eljövendő férfiú éppen olyan hatalmas, derék legyen, mint az atya volt. A díszes borospalack: jegyez férfit. Víz partján állni: csábítás. Csónakázni: vágy; vízbe menni, amely tiszta: könnyű, múló betegség. Holdtöltekor szokásos női álom. A szőke nő itt is irigységet jegyez.

A ligetben voltunk anyámmal, és láttam, hogy egy férfi csókolózik egy nővel. Mi akkor elmentünk a Magyar Színházhoz, ahol zene hallatszott. Kis ideig figyeltünk, aztán felébredtem. Mikor elaludtam újra: egy kietlen helyen voltam, ahol sok sínt és villamost láttam. Egyszerre mellettem terem egy fiú, és hív, hogy menjek vele. Én nem akartam, mire ő valami folyadékot öntött rám, és gyufával meggyújtotta, de az égő gyufa nem fogott rajtam.

Őszinte álom, könnyen fejthető. Első része: szomorúságot (mulatság, szerelem) mutat, második része: tévelygés (a sínek között), végül: találkozás a várva-várttal. A gyufa itt férfiszerelmet jegyez.

Hangversenyen voltam, ahol találkoztam egy ismerősömmel. Úgy éreztem, hogy ízléstelenül vagyok felöltözve. Hangverseny után 6-os villamosra szálltam, és a fiú, bár két idegen volt köztünk, megfogta a kezemet és megszorította, ekkor felébredtem. Mikor újra elaludtam: egy kis rokonommal sétáltunk a széna között. Útközben találkoztam egy fiatalemberrel, akivel a széna mögé bújtunk. Ő átölelt, és kérdezte, hogy szeretem-e? Azt mondtam: igen, erre ő megcsókolt.

A konyhában voltam, mikor jött egy szoknyás, szakállas koldus. Ellopta a törülközőt, aztán elment. Hiába kiabáltam: fogják meg! - senki sem moccant. Akkor ki akartam menni, de láttam, hogy zivatar van. Ettől féltem, és hívtam a húgomat is, de ő nem jött.

Pletykaság, amely minden jegyet mutat. Valószínűleg férfi miatt civakodás, bánat készül.

Majdnem mindig nőkkel álmodom. De most apámmal sétáltam. Óbudán, a Kisfaludy-színházba mentünk, amit átépítettek. Körüljártuk a színházat, aztán bementünk a foyer-be és onnét a nézőtérre. A függöny le volt engedve, és mindenütt nők ültek. Nevetgéltek, de hozzám senki sem beszélt. Aztán egy kávéházban voltam, és nyers savanyú káposztát ettem, egy ismeretlen, fekete bajuszú úr jött oda, s azt kérdezte, hogy mikor adok neki káposztalevelet? Azt mondtam: szeptemberben. Ruhakefét kértem, ő lekefélt, rajtam fekete férfikabát volt. Nagyon szégyelltem magam.

Élő öcsém temetéséről jöttünk haza, otthon varrás volt, de én nem tudtam dolgozni a sírástól. Egy barátnőm megkérdezte, hogy mi bajom? Elmondtam, de nem hitte el.

Szerelmi csalódás és pletykaság.

Színész-ideálommal álmodom gyakran, de mindig úgy, hogy keresem őt, és nem tudok vele összejönni. Ha színházba megyek, akkor lemondja az előadást, ha autón követem az utcán, akkor valami szerencsétlenség ér, azért nem érem el, ha lakására indulok, soha nem tudom megtalálni a lakását, akármennyit is bolyongok.

Mindennapi álom. Szerelmi hidegség.

Azt álmodtam, hogy tizenkét-tizenhárom éves kisleány vagyok. Az iskolában valaki rosszat cselekedett, mire mindannyiunkat bezártak egy börtönbe és halálra ítéltek. Én nagyon sírtam. Két csúnya társnőm mondta, hogy őket kimentették. Erre egy felügyelőnő jött, és azt mondta, hogy én is mehetek, mert két fiatalember kiszabadított. A két fiatalembert nem ismertem.

Valaki azt jósolta, hogy "ma este meg fogsz halni". Nagyon szomorú lettem erre. Később mentem valakivel az utcán, aki mondta, hogy nézzem meg a tornyot, két árnyék van rajta. Egy egyes és egy nulla. Erre azt mondtam: ez azt jelenti, hogy ma este tíz órakor meg fogok halni. Drága, jó Krúdy úr, azóta nyugtalan vagyok.

Az öntudatlan szerelmi álmok közül való. Legjobb példa arra, hogy leányok legtöbbje nem tudja, mikor álmodik szerelemmel. Meghalni (jóslás útján): jegyzi egy szerelem bekövetkezését. A torony mutatja a férfit, az egyes és a nulla együtt: a szerelmespárt. Őszinte álom. Ha lehet valamit adni az álmokra, vigyázzon magára este tíz órakor, Ilonka.

Szabadban voltam, csodálatos fénnyel sütött a nap, s pont a fejem fölött egy veréb nagyságú aranymadár kering. Meg akartam fogni, de az aranymadár mindig kisiklott a kezeim közül. Ha az aranymadár a nap alól közvetlen függőleges irányból elröpült, abban a pillanatban a nap elborult, koromsötét lett, s a sötétben csak az aranymadár volt látható. Mihelyt a nap alá ért, a nap azonnal felsütött. Ez többször megismétlődött, végre az aranymadár fáradtan elém szállt, akkor megfogtam, de már élettelen volt.

Először csak egy sötét, nehéz függönyt láttam, később előjöttem én földig érő, nagy galléros köpenyben. A függöny széjjel nyílt, s egy férfi lépett elő, olyan volt, mint egy Rembrandt-kép. Bő, fekete talárban volt, nyakában bodros fehér gallér, fején széles peremű süveges tetejű kalap. Arcán fekete álarc. Kitárt karokkal szaladtam felé, de ő visszahúzódott a függöny mögé, én pedig összeestem. Mikor az álarcos férfi újból előjött, akkor testem valami tejszerű folyadékká változott, a fejemen csörgősapka volt, az arcom kis gonosz gnóm-arc lett, lassan képződött rajta egy fekete álarc.

Szerelmi félelem álma, minden jegyével a vágynak (álarcos férfi, tej, csörgősapka), a félelemnek (a függöny, az eltorzult arc), a csábításnak (a visszahúzódó férfi). Nők gyakori álma. Valószínűleg holdtöltekor keletkezett, Szent István havában.

Anyámmal és egy másik nővel egy teremben sétáltunk, amely tele volt szobrokkal. Sétálás közben egy női félszoborhoz értünk, mely egy négyszögletes és hosszú szekrénybe volt zárva, félig, úgyhogy két keze szabad volt. Ekkor sehol sem találtuk a kijáratot. A női szobor megszólalt, hogy ő majd kivezet bennünket. Ki is szállt a szekrényből, és kivezetett bennünket egy másik szobába, mely tele volt remek szőnyegekkel, ékszerekkel, csillárokkal. Balról a falhoz támasztva egy oltárszerű magaslat aranykarú gyertyatartókkal. Egyszerre csak a szoba másik feléről egészen apró babák jönnek elő, férfiak és nők régi francia viseletben. Meghajoltak előttünk, mire lovászok vezettek elő egész sor apró lovat, s valami lónak való eledelt szórtak eléjük, amit a lovak megettek.

Bár rendkívüli képeket mutat az álom: megfejtése a hétköznapi női álmoké. A szőnyegek, szép szobák jegyzik a szerelmi gondolatokat. A szobrok megannyi férfiak. Az oltár a gyertyatartókkal: maga a szerelem. A babák: a szerelem tündérkéi, akik az oltár megett várakoznak. Az apró lovak itt a szerelem viszontagságait, fáradalmait és szenvedéseit jegyzik. Reménységes álom, amelynek folytatása lesz.

Világvárosi fürdőhely tengerpartján sétáltam, elegáns hölggyel, akit azelőtt sohasem ismertem. Egy hotelba mentünk, melynek nagyon szép hallja volt, csupa oszlop, szőnyeg, virág. A lépcsőn mentünk felfelé, s minél magasabbra értünk, úgy változik a környezet, és a nő arca sátáni kifejezésű lesz. Egy elhagyott folyosón poros és pókhálós szobába nyit be, melyben egy nagy csontváz áll fekete terítővel letakarva. A nő lerántotta a leplet, rámutatott a csontvázra és ennyit mondott: Memento mori.

Azt álmodtam, hogy egy elegáns szállodában vagyok az urammal. A kisleányom mögöttem ott, utánam egy rendetlenül öltözött kisleánnyal, akit nagyon restelltem. Piros linóleum volt a parketten, ami nagyon recsegett, és odatapadt az ember talpához, ha ment rajta. Fölmentünk a legfelső emeletre egy szobába. Útközben sok színházi jelmezruhát láttam. Mikor fönt voltunk, azt mondta az uram, hogy mindjárt itt lesz a doktor, és csodálkozva kérdeztem, hogy minek a doktor? Ő azt mondta, hogy muszáj volt hívni, hát majd kitalálunk valamit. Jött a doktor, és olyan különös hatással volt rám. Hófehér haja és bajusza volt, feketébe volt öltözve, és cilinder a fején. Az uramat vizsgálta meg. A hátát kopogtatta végig. Végre egy pontra akadt, amikor az uram hátrafordult, és azt mondta, hogy ott komolyan fáj. A doktor azt mondta, hogy ő mindjárt gondolta, hogy szívbajos. Erre én annyira megijedtem, hogy az ágy szélére roskadtam és sírtam. A doktor kérdezte, hogy nem akarok-e tőle kérdezni valamit. Én azt mondtam, hogy nem; mire ő elment, de még visszaszólt, hogy tizenöt évig nem szabad dohányozni az uramnak.

Azután az utcán voltam. Rizskásakochot főztem az utca közepén egy nagy ládában. Rengeteg ember állt körülöttem, és mind engem nézett. Láttam az édesapámat, egy lépcsőről jött le, nagyon sántikált, oly betegnek látszott. Oly rosszul volt öltözve, mint mikor a kertben dolgozik. De én nem szégyelltem, hanem a nyakába borultam és csókoltam. Nagy kiállításon voltam, akárcsak az Angol Park. Ami csak ott volt, azt mind én készítettem. Rengeteg ember volt ott, és mind csodálták az én műveimet. Ott volt Herczeg Ferenc is, és ezért nagyon büszke voltam. Színházba mentem. Góthné énekelte a Lili bárónő-ből a zsoké-dalt. Olyan halkan, hogy alig lehetett hallani. Ugyanezt a dalt azután én énekeltem el, de csak félig, mert gyönyörűen énekeltem, és Góthné nem engedte, hogy folytassam. Láttam Király Ernőt, akivel beszéltem, majd pedig összevesztem. Később pedig Oroszországban voltam, ahol sok nagy házat láttam, hosszú utcákat és magyar iskolásleányokat, akik párosával mentek az utcán, és tanárnőjükkel magyarul beszélgettek. Később egy szűk öltözőbe jutottam, ahová hosszú lépcsőn kellett végigmenni. Ez a lépcső tele volt orosz és román katonákkal meg sok batyuval, és ezért nagy drukkban tettem meg az utat. Ott egy nagyon öreg asszony volt, aki a dívány mellett a földön ült, és engem is a földre ültetett. Később ő eltűnt, és a fia, aki szintén ott volt, megcsókolt. Mire kinyitottam a szemem, hát nem a fiú volt, hanem a kisleányom.

Olyan álmok közül való, amelyeknek a hiszékenyek egész életre ható jelentőséget szoktak tulajdonítani. Bővebben foglalkozom az őszintének látszó álommal, amelynek jelentőségét "fiatalasszony" kissé túlbecsüli. Igaz, hogy a mutatkozó álomjegyek mind elsőrangúak. A recsegés, a nagy láda, a rosszul öltözött, beteg apa, a vidám dal, az éneklés, a hosszú lépcső véleményem szerint valamely közeli betegséget mutatnak a családban, de a beteg nem a férj, sem az apa, hanem valaki más, akiről az álmodó nem mondott többet, mint amit sejtünk. A tizenöt esztendős tilalom is valamely változásnak a jegye. Ugyancsak betegség jegyei a főzés, a sok ember, az utazás, az idegenek, az iskolásleányok. Mindenesetre egy kisleánynak is szerepe van az álomban: talán annak aki az álom elején és végén mutatkozott. Fő jegy a földön ülő öregasszony, aki megkönyörülést, vigasztalódást, gyógyulást mutat. Rossz jegy a csók az álom végén. Ismétlem: az álom szíve nem egyéb, mint aggodalom azokért, akik a fiatalasszony életében szerepet játszanak. Ezek a szorongó aggodalmak néha ok nélkül is olyan álmokat varázsolnak elő, hogy a rossz jegyek felülmúlják a jó jegyek számát.

Nővéreim társaságában álltam a Duna-parton, és láttam egy királyi várat. Nemsokára jött egy idegen úr, aki azt mondta, hogy a király hívat. Elhatároztam, hogy kérek a királytól 180 000 koronát. Ferenc József, a király, kedvesen fogadott, beszélgettünk, és ő meg akart jutalmazni. Én 180 000 koronát kértem. A király azt mondta: rendben van. Ekkor megcsókolt, a csók közben belépett egy katona, és mikor látta, hogy engem a király megcsókolt, kiugrott az ablakon. Meghalt. Nagyon megijedtem, de a király azt mondta, hogy mindenkinek meg kell halni, aki látja, hogy a király egy polgárleányt megcsókol.

A kapuban feküdtem az unokabátyámmal pokrócon és vánkoson. Az unokabátyám megcsókolt. Én tiltakoztam, de ő tovább csókolt, erre felrohantam és vártam, hogy jöjjön utánam, ő azonban nem jött.

Kétszer álmodtam ugyanezt! A háborúban eltűnt fiam ült a díványon, és én először nem ismertem meg. Mikor megismertem, összecsókoltam. Ő erre nem szólt egy szót sem. Mind a kétszer pontosan ezt álmodtam.

Az égen a felhők széjjelváltak, és megjelent Jézus, Szűz Mária, aztán Szent Péter. Később a felhők átváltoztak hógomolyaggá, és egy szegényes nő egy tizenkét éves kisfiút tartott a kezében, aki szomorúan nézett rám, és tagadólag rázta a fejét. A szentek is mind rám néztek. Mindennek nagyon különös színe volt.

Szentekkel álmodni vigasztalódás, de betegnek nem jó. A gyermek itt jegyez egy halottat is vagy egy betegséget. A szegényes nő mutat némi bánatot egy hír miatt.

Egy nagy teremben ültünk, és valaki felszólított bennünket, hogy térjünk át más vallásra, különben száműzve leszünk. Ez nekem nagyon fájt. Erre egy idegen úr lépett hozzám, azt mondta: ne búsuljak, ő elvesz feleségül. Egy nagy könyvbe bele is írta a nevünket, mint vőlegény és menyasszony. Ez nagyon jólesett nekem.

Szerelmi álom az öntudatlanok közül. Ismeretlen vágy az álom első része. A második rész, a könyvbe írott név: szerelmi bánat hiszékenység miatt.

Anyámmal veszekedtem, hogy milyen úszóruhát csináljak, mikor később megvarrtam a ruhát, kimentem a strandra. Felnéztem az égre, mire a felhők kettényíltak, és megjelent Amor. Mindenki azt mondta, jósolni fog. Egyszerre csak megjelent egy masírozó hadsereg az égen. Mindegyik páncélban volt. Letérdepeltek egy szobor előtt. A szobor a magyar hadistennőt ábrázolta babérral a kezében. Két ember piros, fekete és zöld zászlókkal imádkozott hozzá. A katonák is letérdepeltek, aztán eltűnt a kép. Mi ijedten mondtuk, hogy háború lesz.

Bécsben jártam, és feltűnt, hogy mennyi ember jár az utcákon. Találkoztam egy ismerősömmel, aki azt mondta, hogy keresnek egy darabírót, akit el akarnak fogni felségsértésért. Nagyon megijedtem, mert én voltam a darabíró, és egy pincébe menekültem. A pincetulajdonost megkértem, hogy szerezzen számomra útlevelet Magyarországba. Mikor elment, katonák jöttek arra. Az egyiktől megkérdeztem, mit kap az, aki elfogja a bűnöst. Azt mondta, 10 000 koronát. Akkor megmondtam, hogy én vagyok az. Ő elvitt egy nagy térre, ahol sok ember volt, és mind gratuláltak nekem.

Szerelmi csalódás. A pince itt jelenti magát az álmodót, aki önmagához menekül.

Mintha egy régi intézeti barátnőmmel Szegeden sétáltam volna, és jött szembe velünk egy tavalyi kérőm és kosárban két libát vitt. El akart kerülni, de én odamentem, és ő egy kofának adta a libákat, minket a lakásukra hívott. Gyönyörű virágos verandán ültünk, és most női ruhában láttam, de nem tudtam, hogy azért ő férfi. Aztán bevezetett a papájához, mondván, már úgy is régen meg akart ismerni. Bent ült az öreg úr a dohányzószobában egy bőrdíványon, és én megmondtam neki a nevemet. Azt mondta, hogy egy előkelő asszonytól hallotta, azért nem mentem a fiához, mert nekem ő kevés volt. Mondom én, talán ellenkezőleg. Erre a fia hozott nekem gyönyörű kézimunkákat mutatni, s megint úgy tűnt nekem, mint egy nő, aki a kelengyéjét mutatja. Akkor kimentünk a szobából, s az ajtóban találkoztunk egy magas fehér ruhás férfival, aki cigarettával szájában mutatkozott be. S ez nekem nem tetszett. Nem engedtem, hogy elkísérjen, mivel vendége van, és barátnőmmel lementünk a lépcsőn egy kertbe. A fejünk felett csüngő ágakról kék szilvát szedtünk, de az én ezüst ridikülömbe belebogozódtak az ágak, szét kellett szaggatni. Aztán egyedül voltam s más városban. Ott találkoztam egy ismerős férfival, aki mesélte, hogy most született a feleségének kisbabája, de már várják a harmadikat is. Erre én a mi utcánkba értem és jöttem haza.

Szerelmi álom, amely észrevétlenül jön és megy. A régi barátnő jegyez itt serdülő kort, amidőn először került szóba a szerelem. Kézimunka: jegyzi magát Ibolykát. A szilva a férfiút. Az ezüst retikül, amely szétszakad: ugyancsak jegye a szerelemnek. "Nevét mondani valakinek: szerelmi vágy" - régi öreg könyvünk. "Nevét kérdeni: csábítás." Kisbaba: kisbaba. Ha összeveti Ibolyka a jegyeket: rájön, hogy mit álmodott, jelentősége nincs, mint a leányálmoknak. Legjobb ezekkel az álmokkal mindjárt az Álmoskönyv-höz fordulni, amit az álomfejtő írt, és Budapesten jelent meg, ott gyorsabban megkapjuk a választ.

Egy ismeretlen ember temetésén voltam, és a gyászolók közt ott láttam egy fiút, akit én nemcsak, hogy ismerek, de szeretek is. Odamegyek a fiúhoz, és vigasztalni akarom, de ő szóba sem áll velem. Nekem ez a viszontlátás nagyon rosszul esett, és amikor vége volt a szertartásnak, egy nagy terembe vonultunk, ahol a papok, mint az iskolában: számtani kérdéseket adtak fel, és arra kellett felelni. Éntőlem ahány kérdést kérdeztek, egyikre sem tudtam válaszolni, ellenben a fiú helyettem mindenre megfelelt. Szünetben odamentem hozzá, és könyörögtem neki, hogy segítsen felelni. Erre ő rám ütött, és azt mondta, hogy soha többet nem akar velem szóba állni. Én erre irtózatosan elkezdtem sírni, és rázott a zokogás, mikor felébredtem.

Elsőrangú szerelmi álom, jelentőségét sokkal hamarabb megtudja az álmodó, mint hinné. Temetés: jó jegy. Vigasztalódást mutat a szerelmeseknek. A számolás mindig bizonyos kísértést, csábítást jegyez, ha nők álmodják. Az ütés mutat nagy szerelmi boldogságot. Ugyanaz a jelentősége a sírásnak is. Olika szerelme a boldogság csillagzata alatt halad át a jelen időben. A közelebbi holdtölte tán új álmokat hoz.

Azt álmodtam, hogy egy kertben feküdtem, és hírtelen előttem áll egy férfi; egy nagy kés van a kezében, és a kést hirtelen a szívembe szúrja. A vér magas sugárban spriccel a szívemből, és a férfinak tele az arca vérrel: én hirtelen felkelek a fa alól, és kezdek szaladni; a férfi utánam. Amint szaladok, egy nagy vízhez érek, amelyiken csak egy keskeny deszkán lehet átmenni, én rá akarok lépni a hídra, hogy átmegyek a vízen, a férfi pedig elkezd kiabálni, hogy ne menjek át, mert beleesek a vízbe. Én hátrafordulok, hogy ki kiabál, mert nagyon ismerős volt a hangja. A legnagyobb rémületemre a vőlegényem áll a parton, és az kiabál, és az arca tele van vérrel, a kés még mindig a kezében van, s a vőlegényemben felismerem azt a férfit, aki engem megszúrt. Erre én kezdek szaladni a hídon, és visszakiabálom, hogy azért megbocsátok neked, ha a gyilkosom vagy is. Ő visszakiabálja: ne hagyj, hisz szeretlek. Rámondom: most már késő. Nagyon sikoltottam, s beleugrottam a vízbe. (S ha felébredek, utána mindig olyan nyugtalan vagyok.)

Menyasszonynak szokványos álma: L. Ica könnyebb megfejtést kaphatna bármely asszony-barátnőjétől, mint a remeteségben élő álomfejtőtől. Ám mégis válaszolok, mert Ica négyszer álmodott. Tehát a kés: mindig jegyzi a férfit, az ő erejét. A szív jegyez itt nőiességet. A vér mutat örömet, vigalmat, esküvőt. A fa ugyancsak férfit jegyez. A szaladás: engedékenység jele. A nagy víz a híddal: szerelmi viszontagság, amely minden fiatal nő álmában előfordul. Kiabálás: gyönyör. Az egész álom elejétől végig egy közeli menyegző jegye, amit a vízbeugrás is mutat.

Egy férfit megsértettem, és föl akartak akasztani. A bitófa ott volt mellettem és a pap fehér ruhában. A nép zúgott, hogy már történjék meg az akasztás. Én ott állottam szürke télikabátomban, és egy barátnőm vigasztalt. Én gondoltam, hogy beszélni fogok a néphez: mentsenek föl, de a nép fütyült és ordított, hogy ne hallja senki a beszédem. Én csak tovább beszéltem, míg végül elájultam, és földre estem.

A múlt héten ugyancsak érdekes álmom volt. Egy szobában voltam, hol csupa menyasszonyok voltak. Engem egy férfi a karján hurcolt a levegőben. Egy fehér fátyol került a kezembe, s a tükörnél reátettem a fejemre. Ekkor a fátyolról a mirtuszok lassan hullani kezdtek.

Az első álom jelentősége régi álmoskönyvünk szerint szerelmi. A férfi itt a bitófa alakját veszi fel, de azért férfi marad. Kiabálás, ájulás ugyancsak szerelmi jegyek. Az ájulás mutat holdtöltekor járó betegséget is.

(1921)

* * *

Napjainkban, amikor a könyvek és folyóiratok szinte megfizethetetlen áron kerülnek eladásra, a betűszomjas olvasónak a maga mindennapi újságjában kell megtalálni mindazon olvasmányokat, amelyek pár percre a betűk oázisára viszik a hétköznapok sivatagában. Régente a napilapok nemcsak politikai irányítói, híradó orgánumai voltak olvasóinknak, hanem legjobb, legmulattatóbb barátjai, a családi otthonok szórakoztatói, öregek és ifjak vidámítói.

Most egy tréfás, mulattató és oktató rovatot nyitunk lapunkban, amelyben korunknak legjellemzőbb tulajdonságával: a babonasággal óhajtunk foglalkozni. Időnk sokban hasonlatos a múlt századbeli szabadságharc után következő szomorú időkhöz, amikor tudvalevőleg a clairvoyance, az asztaltáncoltatás és egyéb babonaságok foglalkoztatták, mulattatták a nemzet társaságos életét. A magyarok túlvilági jeleket vártak sorsuk jobbrafordulására. - Most ugyanolyan búbánatos a magyarság sorsa, szomorú az egyének sorsa, és a nők, akik legérzékenyebbek a szenvedések iránt, ismét babonákból, álmokból, jövőbelátásokból szeretnék megérezni e zord idők elmúltát.

Többet álmodnak az emberek Magyarországon, mint valaha, mert az álom a szegények egyetlen vigasztalója.

Ebben a rovatban közlünk majd álmokat és álomfejtéseket, amelyek a nemzet sorsára vonatkoznak, közlünk babonákat, amelyek állítólag a szerencse, a jólét babonái.

De nem mulasztjuk el hangsúlyozni, hogy senki se vegye komolyan az itten közölt tréfaságokat. Játék ez, amellyel keserves időkben mulattatja magát az elszegényedett magyar ember. - Az álomfejtéseket és babonamagyarázatokat valaki olyan írja, aki ezekben a dolgokban járatos, velük már évek óta foglalkozik.

*

AZ ÁLOMMAGYARÁZATHOZ SZÜKSÉGES TUDNIVALÓK I.

Az álom megfejtéséhez tudni kell, hogy mely időpontban látogatta meg az álmodót: a hold járt még az égen, vagy már verébcsiripelés hangzott az eresz alól, azaz éjfél előtt vagy éjfél után jött-e az álom? - A régi, bölcs emberek tanúságtétele szerint az éjfél előtti álomnak a jelentősége egyenlő az esős éjszakai álomnak értékével: semmi; amott a megtelt, vacsorázó gyomor álmodik, emitt az eső sugdossa a maga mondanivalóját.

Annál nagyobb értelme van az álomnak, amely akkor repül be az ablakon, amikor a hold már megcsókolta a jegenyék csúcsát, a kakasok Júdás árnyékát látják elsuhanni a föld fölött, és ezért hangos kukorékolással figyelmeztetik az ébrenlevőket a vigyázatra. Az ilyenkori álom, amely a szívet szorongatja vagy ringatja, többnyire megfejtésre érdemes, mert hisz tükörképét meglátjuk a kút mélyében, amelyből reggeli mosakodáshoz vizet húzunk.

De legjelentőségesebb a hajnali álom, midőn a valóságos élet fél lábát már lenyújtotta a felhőről, ahová az éj szörnyűségei elől menekült, midőn a harangok már epedve várják az öreg harangozó döngő lépteit, hogy kihirdethessék csengő hangjaikon a túlvilági örömöket, amelyekről álmukban hallottak, midőn a kakas már a kerítésen áll, a folyó zúg, és messziről malomkelepelést hoz, és a madarak már köszöntötték a fűszálakat és a lombokat, amelyek csendes otthont adtak nekik éjszakára. Amit az ember ilyenkor lát álmában, az valóban érdemes a megfejtésre, mint az érett dinnye a meglékelésre. Sorsok, váratlanságok, jó vagy rossz események mutatkoznak annak a lepelnek a hímzésében, amelyet az álom az álmodó behunyt szemén végigvon.

Egyelőre csak ennyit az álom időpontjáról.

Szindbádnak, a keleti bölcs embernek övében vannak már teméntelen levelek, amelyek az elmúlt esztendőkben érkeztek hozzá az ég négy tájéka felől aggodalmas lelkektől, amelyek nagy nyugtalanságba estek az álmok miatt, amelyek őket meglátogatták.

*

MIT ÁLMODOTT A VIDÉKI KISASSZONY?

Ez a levél alsóvadásziból jött, és a következő álmot tartalmazza:

Ebédlő-nappali szobánkban voltam, s az íróasztal mellett ültem, tőlem távolabb az asztalra borulva az a férfi, akit szeretni tudtam volna, s akit mindenkinél különbnek tartottam, mert olyan becsületes, egyenes lelkű embernek látszott.

Úgy tűnt fel nekem, hogy be van valamibe burkolva, s hosszasan nézett reám. Többen is lehettek a szobában, mert valaki elment mellettem, s figyelmeztetett, hogy miért nem köszöntöm az illetőt?!

"Én csak annak szoktam köszönni, aki engem köszönt" - feleltem. Erre ő gyorsan felállt, megrázkódott, s valami különös formájú, díszes egyenruha volt rajta, s az arca is megváltozott; elém állva így szólt: "Mondani akarok magának valamit." - "Jó - feleltem - meghallgatom, de csak abban az esetben, ha mindenki előtt mondja" - s a dívány felé mentem, közben éreztem, hogy az alsószoknyám s a harisnyám le akar esni. Leültem, s ott ismételtem az előbbi mondásomat, hozzátéve, hogy igen sokat szenvedtem, amiért azelőtt nem mások előtt hallgattam meg a mondanivalóit.

Ő bement a szekrénybe, s az ajtókat magára húzta. Én pedig kijöttem a szobából, s az előszobán át az édesapám hálójába siettem, hogy megigazítsam a harisnyámat. - Itt több idegen leány volt. Nem szóltam semmit, egyedül visszamentem - közben az előszobatükörben láttam, hogy kócos vagyok, s az öltözékem is nagyon rendetlen.

- Ejh' minek, már úgy sem akarok neki tetszeni, csak legalább az alsószoknyámat felerősítettem volna, mert ismét le akart esni. Ezeket gondolva benyitottam.

Félelmetes, misztikus fény volt a szobában, mintha szellemidézéshez készülődtek volna, s csak mozgó alakokat lehetett kivenni, s erélyes, kétségbeeső beszédet hallani.

"Ti mondjátok, hogy én gazember vagyok? Én sem hittem ezekben a dolgokban, s lássátok... oda az én hitem" - hangzott az ő szava. Valami berregésféle hallatszott, s egyszerre csak az asztalon egy életnagyságú, gyönyörű baba termett, s mosolyogva, édesen nyújtogatta felém a karjait.

"Fogjon vele kezet" - hangzott az Ő parancsa.

Én félve, de bátorságot mutatva mentem a babatünemény felé, s nyújtottam a kezem. Erre az eltűnt, s ismét sötét homály lett, s a barátaink gúnyos kacagása hallatszott.

Ismét berregés, s egy nagy, igazgyöngy füzér, előbb homályosan, majd jobban megvilágítva tekergőzött felém a levegőben. - "Ez kellett Zsuzsikának, semmi egyéb" - hangzott, s a nyakamra csavarodott a füzér, s az Ő keze még szorosabbra húzta, úgyhogy már majd megfojtott.

Én védekezve toltam őt magamtól, szinte kiabálva zokogtam. - "Nem igaz, én szerettem magát... hittem, bíztam magában!" - sírtam. Megkönnyebbülést éreztem, de rettenetesen hulltak a könnyeim.

Mindenki s minden eltűnt, egyedül maradtam, s bementem a szalonba. Valami kis tükörben láttam, hogy már mosolygok, s gyertyavilág mellett egy nagyon szép, fehér madeira hímzéses terítőt néztem, majd egy nagy asztalterítőt, amely selyemhímzésű volt, s bár még nem volt egészen befejezve: régi antik darabnak látszott, s bordó bélése volt. Kivittem az ebédlőbe, s ott arra az asztalra terítettem, amelyen a babatünemény állt, de már ekkor egész kész volt a hímzés.

- Itt volt a legcsodálatosabb álom: - a terítő minden egyes öltése, mintha megelevenedett volna, mintha már fémszálakból volna, s az egész hullámzó mozgásba jött, s letekergődzött az asztalról a székre. Ismét felterítettem, de ugyanígy leesett. Még próbáltam egy párszor, de félelem fogott el - bár azért is mosolyogtam -, s azután kimentem a mi hálónkba.

Itt az édesmamám ágya rendetlenül volt felvetve, s az ablak mellett egy székre nagyon sok ágynemű volt egy csomóba rakva. Bosszankodni kezdtem, hogy ilyen rendetlenül takarítottak, s a konyhában veszekedni kezdtem az édesmamámmal.

K. Zs.

MIT MOND ERRE AZ ÁLOMFEJTŐ?

Ha valahol tanítanák az álomfejtés tudományát, ez a levél iskolai példája volna az elsőrangú szerelmi álomnak. Alig találni benne álomjegyet, amely nem a mindenható szerelemre vonatkozna. Egyébként maga az álom sem titkolódzik régi rossz szokása szerint, hanem kivételesen és nyíltan megmutatja vállalt arculatát. Minden valószínűség szerint hajnalban jött a fecskecsicsergéssel.

Ha elemeire bontjuk az álmot: egyszakaszos álomnak nevezhetnénk, mert szinte változatlanul egy időpontban történik benne minden. A hely is egyezik. Ugyanezért gyanakodik az álomfejtő, hogy a szempillák az álom alakjain kívül olykor a valóságos élet tüneményeitől is megrezzentek az álom lefolyása alatt. Azaz félig ébren volt az álmodó.

A komoly tudomány helyett azonban vegyük elő öreg Álmoskönyvünket, amely nem ismer mást, mint a hinnivalót.

A kiemelkedő álomjegyek: a beburkolt férfi jegyei mindig a szeretett férfit mutatják. Szoknya, harisnya, amely el akarja hagyni helyét: szerelmi boldogtalanság. A szekrénybe menő álomalak: fájdalom. Az idegen leány: pletykaság. Kócos, rendetlen haj: kínszenvedés, epedő szerelem. A viaszbaba és a gyöngyfüzér: nagy féltékenység. A hímzett terítő: a menyasszonyi ruha. Rendetlen ágy: nem viszonzott szerelem. Ugyancsak ennek a jegye az anyával való veszekedés.

Körülbelül ezzel már meg is van fejtve az álom, amelynek jelentősége a hold járásával is összefüggésben van. A jövőre nézve mit sem mutat az álom, minden képében a jelent példázza, a szív pillanatnyi érzelmeinek hű kifejezője.

Szindbád valami keveset ért a grafológiához is, azért a kézírásból viszont azt állapítja meg, hogy az álmodó erélyes, akaratos, határozott nő, akinek beleegyezése nélkül nem látogatják meg a boldogtalan napok. A betűk alakjai: halovány arcú, sima, de fodorított hajú, kis termetű nőt mutatnak. A vesszők és pontok a grafológus véleménye szerint is szerelmi zavart jeleznek. Életkor: húszon felül. A v betű alakja halovány sorsvonalat mutat a tenyéren.

*

MIT ÁLMODOTT A PESTI KISASSZONY?

Ezt a levelet egy pesti kisasszony küldte:

Kinéztem az ablakon, és egy hatalmas, női ruhába öltözött kutyát láttam, amely legnagyobb csodálkozásomra meg is szólalt, és rendesen beszélt. Megkérdeztem tőle, hogyan tud beszélni, mire azt felelte, hogy kicsi korában egy petróleumosüveget vágtak a fejéhez, és azóta tud beszélni. Itt megszakadt az álom, és későbben mintha az Apolló kabaréból egy levelet kaptam volna, amelyben felszólítanak, hogy legközelebbi darabjukban lépjek fel. A levelet olvasva: egy kollégámmal rettenetesen veszekedtem, mert őt okoltam a levélért. Nem vagyok színésznő.

Az álomfejtő már azt kezdte hinni, hogy az álom szerelem nélkül múlik el, holott a végső kép aztán pontosan megmagyarázza az álom minden jelentőségét. A férfival való veszekedés nyomban mutatja a megszerelmesedést is. A színház itt némi szerelmi bánat jele, a nagy kutya pedig egy barátnő, akinek fecsegése miatt zavar támadt. Az álom jelentősége: szerelmi civódás. A grafológus hallgat, mert a levelet gépen írták.

*

Egyelőre ennyi mutatóban azokból az álmokból, amelyek a leányokat meglátogatni szokták. Ha olvasónőink levelei hozzásegítenének, hogy tapasztalatainkat kibővítsük, szívesen foglalkozunk tovább is ezzel a tréfás, mulatságos játékkal. Persze az álomfejtő sokszor tévedhet, mert sok mindent nem tud még ő sem a világ soráról.

MILYEN LEGYEN AZ ÁLOM?

Az álomfejtő levelestáskája megtelt az ország különböző részeiből, keletről és nyugatról, valamint a fővárosból érkezett levelekkel, amelyekben nők és férfiak álmaikra kérnek magyarázatokat. Előre tudtuk, hogy felhívásunkra sokan jelentkeznek mindenfelől, mert a legtöbb ember hord magában egy megfejthetetlen álmot, amely szoros kapcsolatban van az ő életével.

Valamikor, valahol mindenki megálmodja az életét, a jövendőjét, a sorsát, csak a sokféle álom közül az ember nem tudja, hogy melyik a valódi.

Jól is van ez így, hogy az ember előtt homályban, az álom felhői mögött maradnak bizonyos dolgok, amelyek az ő sorsát mutatnák. Hány ember járna szorongó szívvel, mély fájdalommal, keserves gondolatokkal, ha sejtené, hogy valamelyik rossz álmával egyszer majd az életben valóban találkozik? Mert a szerencsés álom ritka, mint a fehér holló. Az ember a rá várakozó szerencsét álmában is néha látja meg előre, éppen azért van a szerencsének olyan nagy értéke, csudálatossága, mert váratlanul jön, mint a boldog megszerelmesedés vagy a talált kincs.

Cicero mondja: "Az embereknek, akik mértékletesen és józanon élnek, álmuk rendszerint beteljesedik, mikor annak ideje elérkezett." - A bölcs római megerősít bennünket hitünkben, hogy igenis: vannak álmok, amelyek megvalósulnak, az embernek arra kell törekedni, hogy kilesse, megfigyelje, számon tartsa az álmát, amely a legnagyobb hatással volt reá, amelyet nem tud sokáig elfelejteni, bármennyire szeretne nem törődni vele, mert hiszen az emberek szégyellik bevallani, hogy babonásak, pedig minden ember babonás bizonyos mértékig. - Ezeket a felejthetetlen, kínzó, zsongító vagy andalgó álmokat, amelyeknek képei olyankor is visszatérnek bizton, midőn az ember egyéb dolgaival volna elfoglalva: ezeket az elhagyhatatlan, elveszíthetetlen, közönyön, mámoron, szórakozáson és munkán át is visszalopózkodó álmokat várja Szindbád olvasóitól. Csak írják meg akár névtelenül, akár rejtett jelben legfontosabb álmukat, Szindbád szívesen néz szemközt a feladattal.

Mert esős időt vagy gyomorrontást, elmaradó női vendéget vagy levél érkezését a közkézen forgó Álmoskönyvből is megfejthet bárki. Ezek az álmok nem érdekesek. Szindbád postája pedig az első héten éppen olyan álmokkal volt teli, amelyekre akármelyik vénasszony is könnyen válaszolhat.

Ismételjük tehát, hogy a fölösleges időpazarlás helyett a rövid, péntek esti álomfejtéshez a kíváncsiak csak nyugtalanító vagy lelkükhöz nőtt, kedves álmaikat küldjék be.

Itt néhány utasítás van az álmodáshoz.

AZ ÁLOMMAGYARÁZATHOZ SZÜKSÉGES TUDNIVALÓK II.

Elmúlt leckénkben az álom időpontjáról, az éjfél előtti és éjfél utáni álomról írtunk; most az álmodás helyéről és módjáról próbálunk némi felvilágosítással szolgálni a tudatlanoknak.

A legközönségesebb babona, hogy abban a szobában, ahol valaki először alszik, rendszerint beteljesülő dolgot álmodik. - Nem hasonlítunk ahhoz a fiatal tudóshoz, aki mindenáron megdönteni szeretné mindazt, amit a régiek bölcsnek és jónak hittek: elismerjük, hogy ez a babona sokszor beválik, de kivételt képeznek a szabály alól azok az emberek, akik egyébként is folytonos utazással töltik az életüket, így például a kereskedők, akiknek álmát már abban az időben sem vette komolyan Szindbád, amikor azok még teveháton utaztak, és karavánszerájokban töltötték az éjszakát.

Jó álom szokott lenni vízen. Akik fürdőházakban, hajókon, tutajokon keresik az álom barátságosságát, rendszerint nem csalatkoznak. A víz folyása, a hullámok játéka egyébként is oly kiismerhetetlen, mint az álom jövése-menése. A vízzel szeret barátkozni a földvilág és a szél. A víz fölött sokáig megáll a felhő, hogy képében gyönyörködjék. A csillagok pedig, ahonnan az álmok jönnek a földre a gyermekekhez és a nőkhöz, szerelmesek a vizek mélyébe.

Még egy magyarázat a vízen levő álom jótékonyságára: a tengerek és a nők a világ teremtése óta rokonságban vannak egymással. A legrégibb bölcs magyarázatok szerint a váltakozó, megifjodó tenger a nőt jelenti. A benne úszkáló hal a férfi.

Arisztotelész, aki nem volt a legbolondabb görög, azt mondja: "Bölcs dolog az, ha az ember hanyatt fekszik, sokkal több és csodálatosabb dolgok forognak előtte, mint mikor oldalt fekszik." - A háton való álmodásról azonban a görög bölcs után való középkori időben kitűnt, hogy alkalmat ád az ördögnek is az álomban való megjelenéshez, miután az ember háttal van fordulva a föld alatti szellemhez. Különösen az úgynevezett szerelmi álmok szokták meglepni azokat a nőket, akik hajnaltájban a hátukon alusznak. A férfiak pedig nehéz lélegzést kaphatnak azoktól az álmoktól, amelyek a nyitott szájon át besurrannak, mint mérges gyíkok.

PESTI ÁLOM

Női írás. Lila színű papiros. Akácparfőm. Az írást, külseje szerint, a levélíró a Váci utcai leánygimnáziumban tanulta, ahol a leányok ferdén írnak, mert fél szemmel az utcára néző ablakokat lesik. Így ír:

"Én folytatásokban szoktam álmodni, kedves Szindbád. Ezt pedig úgy kell gondolni, hogy az előző éjszakáról visszatérnek az álmaim, és folytatódnak. Néha egy hétig is ugyanazon eszmekör foglalkoztat álmomban. Tavaly például egy hétig minden éjszaka szegény Kánitz Lili történetét álmodtam. Én már akkor tudtam öngyilkosságát, amikor a sürgöny még nem érkezett meg Velencéből.

Ezen a nyáron csaknem minden éjszaka Nyugat-Magyarországon jártam, pedig valóban sohasem voltam ottan. Mindig olyan zárakat és lakatokat láttam álmomban, amelyeket Sopronban kovácsoltak. Karonfogva láttam sétálni Héjjas Istvánt és Krausz Simont egy határ menti városkában, amelynek nevét nem tudom. Másnap ugyancsak ebben a városkában voltam, de csupa rongyos, szegény, kétségbeesett embert láttam, akik karjaikat nyújtogatták valaki felé. Leszállott egy léghajó, és benne ült Prónay alezredes, valamint Vázsonyi Vilmos.

Hirtelen földrengés támadt, és a léghajó elszabadult. A tornyok düledeztek, és sok kövér fehér ló futamodott elő, amely az én Álmoskönyvem szerint is kövér esztendőket jelent.

Harmadnap éjszaka ismét Nyugat-Magyarországon voltam, de most már valami kis faluban, ahol éppen vasárnapi misére mentek az emberek. Egy csúnya öregasszony jött, és piszkos, fekete kenyérrel kínált. Én eltoltam magamtól az undorító kenyeret, mire cigányvajda ruhában előlépett a kis Buza Barna, és fehér kenyeret nyújtott felém. Én a kenyérbe beleharaptam, de az kőkemény volt.

Álmaimat folytatom.

"Politikus csizmadiáné."

(Az álomfejtést tehát fenntartjuk arra az időre, amikor a "politikus csizmadiáné" valamely fontosabb álmot lát. Kezdetnek érdekes.)

SZINDBÁD ÜZENETEI

Berényi Márta. 1. A pókok gyötrelmes gondolatok jegyei. 2. Másodrangú szerelmi álom. A tenger, mely a láb alatt hömpölyög, könnyű betegséget mutat. - Kíváncsi kislány. Másodrangú szerelmi álom az Ismeretlen után. A borosüvegek férfit jegyeznek. A letérdepelés mutat kis bánatot. A kedves mama idejében ébresztette fel. Talán később megálmodja a folytatást. - Révai utca, D.-né. A sok férfi némi bánatot mutat. Az ügyvéd sem jó jegy, valamely családi perpatvart jegyez. A szivárvány könnyű rosszullét. Férjes asszonyok álma.

G. Ada, Budapest. Jól eltalálta, kihez intézze levelét. Az ismeretlen ház váratlan látogatót is mutat. A kutya valami férfiismeretség, amely nem a legszerencsésebb. A kezet nyaló kutya megszólást is mutat. Ugyancsak pletykaság az öreg nő, de minden jóra fordul. A vén batár ifjú vendéget hoz. - Cs. Olga, Buda. Elsőrangú női álom. A levelezőlap, a kávéskészlet egy bizonyos férfit mutatnak. A világpostajáték budai fiatalembert mutat.

Sz. Margit, Erzsébetfalva. Egyik legérdekesebb álom a heti postában. A nagyszülők falon függő képe itt bizonyos gondot, bánatot mutat. Nem akarják tán kedve ellenére férjhez adni? A kép alól előbújó malacforma állat a férfit jegyzi, akit szülei az ön részére kiszemeltek. A patkányfészek, a gödör, a gyűrődés, fájdalom jegyei. A macska, amely az ismeretlen állattal viaskodik, pletykaság, amely hasznunkra válik. A macska későbbi szereplése nyakán és vállán igen jó jegy. A körmök megszabadulást, megkönnyebbülést is mutatnak. - A második álom valamely anyagi gondot jegyez. De van benne szerelem is bőven, amely szerelem pedig nem boldog. (Rendetlen, piszkos cukrászda.) Egy kis pletykaság lesz valamely asszony miatt, de ennek komolyabb jelentősége nincs. A megőrzésre adott pénz és ezüsttálca, a félkar nagyságú kanna mind azt a férfit jegyzi, aki közelebb van magához, mint hinné. A csúf foltok a tálcán valakinek komolyabb megbetegedését is mutatják. Az üzletasszony, aki az átvett pénzt letagadja, féltékenységet mutat. Bizonyosan készül valamely kis harag, amely azonban elsimul. Az álom kiemelkedő jegye a nyolcezer korona, nyolc hazugságot jelent, amelyet hallani fog. - P. Ica, Kertész utca. Álmát könnyű megfejteni. Az újra keresett, de már olvasott könyvek jegyeznek egy régebben ismert férfit, akit valamely okból mostanában nem látott. Félő, hogy még egy álmot kell látni, amíg viszontlátja a Gondolatát.

P. K. Zs., Zsámbék. Az álomban hallott zenehangok betegnek nem a legjobbat, egészségesnek múló rosszullétet jelentenek. Nőknél titkolt gondolatot is. A létrán járás ugyancsak valamely változást jegyez. Az álom többi jegyei: kék ég, pipacsok, érett búzatáblák megszerelmesedés képei. A második álom fehér ruhás leánykája pletykaság. - B. K., Budapest. Harmadrendű álom, amely a hold változásaival van összefüggésben. A szédülés, zuhanás, a tenger, a hideg víz a múló rosszullét jegyei. Az említett barátnő örömhírrel jön.

Nyaraló, Kalocsa. A macska, amely ismeretlen állattal viaskodik: mai álommagyarázatunkban már előfordul. Van egy jegy, amely tüzet mutat a környéken.

A HÁROMSZARVÚ LEÁNYRÓL, VAGYIS AZ ÁLMOK ŐSZINTESÉGÉRŐL

Az álomfejtő is, mint mostanában a legtöbb ember Magyarországon: fantáziából él; fantázia az egész élet, az elképzelt jólét, a révült mosoly, a finom ebéd, az életmeghosszabbító elégedettség és a csendes magyar boldogság.

De aki álmaira helyes megfejtést óhajt olvasni vasárnaponkint: az ne írjon fantáziából, hanem igazándiban vallja be az álomképeket, amelyek megkörnyékezték. Még ha ő maga előtt érthetetleneknek is látszanak az álmok. Inkább nevét hallgassa el az álomfejtő előtt a levélíró, mint álmának valódiságát. Sok álomra azért nem lehet válaszolni, mert az emberek igyekeznek még álmaikat is oly csinosan felöltöztetni, mint testüket. Ki tudná, mi rejtőzik az álomban, amelyre a divatos ruhát adják? Ki tudná, milyen a láb, amelyen cipő van, a szív, amely a női öltözködés és modor rafináltságában mélyebbre kerül a kút fenekénél. Legalább álmainkban legyünk őszinték, legyen ez a kis újságmező az őszinteség rétje. Az álom csak ruha nélkül szép, megérthető, élvezhető, mint a gyöngy a kagylóban. Minden nőben van legalább egy gyöngyszem, amely néha csak álmában merül fel a tengerfenékről.

Azért emelem ki e héten érkezett levelek közül a háromszarvú leány álmát, mert ő valóban azt álmodta, amit írt. Szindbád üzenetei között megtalálja az álmot az olvasó.

KÓRHÁZI ÁLOM

A levelek között egy többszakaszos álom van, amelyről azt írja a beküldőjük, hogy kórházban álmodta őket. Az álmokból kivesszük az érdekesebbeket:

Kórházban, betegségem alatt megjegyzett álmok:

1. Elhagyott, sötét állomáson vagyok egyedül. Jegyet akarok váltani, de a pénztáros visszaadja, hogy nincs aprója. Amint visszaadja a most forgalomban levő ezerkoronást, látom, hogy az "lebélyegzett", és a bélyegző - hasonlít a postai bélyegzőhöz. Keresek aprópénzt, közben bejön a vonat, egy pillanatig megáll, és máris továbbmegy. Az egész vonat sötét volt, a jelenet szürkületkor történik. Aznap meghalt a mellettem fekvő beteg.

2. A Duna-parton, a pesti oldalon vagyok. Úgy tűnik fel, mintha a pesti oldal is oly magas lenne, mintha a budai hegyekről nézem a folyamot. A víz zavaros, rengeteg apró csónak van benne. A csónakok soklapátosak, mint a középkorban volt. A különös álmot megjegyezve, huszonnégy órával később a szobában meghal egy beteg.

3. Katonaruhában egyedül sietek egy cél felé a hegyormon. Balról mély völgy terül el, s a távolban egy menetelő fekete katonaruhás csoportot látok, oly messze vannak, hogy egész apróknak tűnnek fel. Köröttem zöld minden. Az a gondolatom, hogy én előbb elérem a célt (hogy mi a cél, nem tudom). Egyszerre az égbolton megjelenik egy jól ismert várrom, körötte fényesség, ún. mennyei fény. - Megjegyzem, hogy e várrom alatti községben született atyám. Másnap levelet kapok hazulról, atyám súlyos beteg.

4. Kórteremben vagyok, hol különleges elhelyezésű betegágyak vannak. Elöl padok, azon a betegek hozzátartozói ülnek, mellette egy fekete tábla. Amint belépek, megdöbbenve veszem észre, hogy az este 11-kor meghalt beteg a tábla melletti mosdónál áll, és kezeit mossa. Végigmegyek a termen, jön az ápolónő, ki életben igen szép, és most megdöbbenve tapasztalom, hogy négy-öt napos szakálla és bajuszsörtéje van, sőt csodaszép fogai közül is egy hiányzik elöl. Visszamegyek a mosdó felé, és mennél tovább nézem a halottat... kezd átváltozni, s a hatvanéves ősz halottból harmincéves, fekete ember lesz.

Magántisztviselő.

*

Az álomfejtő megjegyzése az, hogy ezek különleges álmok, amelyeket a kórház levegője sugall.

Az álmokban a legfenségesebb Ismeretlen, a halál jár, és az álmok az ő lépteire röppennek, intésére távolodnak vagy közelednek. A halál közelében az álomfejtő megáll véges tudományával, mert hiszen a halál a legnagyobb álom.

Hogy mégis itt-ott hozzányúlni merészel Szindbád e komor álmokhoz, azért teszi, mert talált bizonyos jegyeket itt, amelyek az élet álomjegyei.

Az 1-es számú álomban a visszadobott pénz, az elrobogó, sötét vonat világosan mutatja, hogy a halál elhaladt az álmodó mellett, de mást szemelt ki.

A 2-ik számú álomban a zavaros folyó és a rajta levő apró csónakok a halál vízén járó embereket mutatják. Az álmodó parton van, tehát ismét megmenekült a haláltól.

A 3-as számú álom jegye ugyancsak a halál népességéhez tartozik. Az álmodó ekkor lehetett a legsúlyosabb állapotban, de az álom megmutatta neki, hogy atyja megelőzi őt a sorban.

A 4-ík álom nem jó jegyeket mutat. A kezét mosó halott valamely elkerülhetetlen bánat jegye. Ugyancsak szomorúság jelképe a szakállas asszony. Talán szerelmi csalódás. A hiányzó fog egy nő elmúlását mutatja, aki az álmodó életében eddig szerepet játszott.

A grafológus a h betűből azt következteti, hogy ábrándos ember írt. A k betű némi kereskedői szerencsét mutat. A t betű szerint szerencse vár a levélíróra, ha sertésekkel fog kereskedni. Életkor harmincon innen. A tenyéren erős Vénusz-domb.

*

SZINDBÁD ÜZENETEI

H. O. Gyula. Elsőrendű szerelmi álom. Fürdő, randevú, udvarlás: a szerelmi bánat jegyei. Az anyával való veszekedés, a kisleány: szerelmi féltékenységet is mutatnak. Jó jegy az eső. - K. Marika, jövő pénteken alapos választ kap. A grafológus véleménye: álmodozó z betűk, ábrándos r betűk, merengő h betűk egy nem mindennapi sorsú leány kézjegyét adják. A tenyerén levő Vénusz-domb többet mutat, ha jól megnézi. Valamely bajból erélyessége révén fog megszabadulni. - Ica, Óbuda. Első álmát, amely a bekövetkezett háborút jelentette: igen jól fejtette meg. Elteszem gyűjteményembe. Második álmának jegyei a közelgő szerelem léptei. A zenére nézve már talál egyéb magyarázatot is e lapokon.

*

Tisztviselőnő, Budapest. Elsőrendű szerelmi álom. A tűzbe dobott fadarab, a szőlőfürt férfit mutat. A többi jegyek féltékenység, civódás, szerelem miatt. Pletyka. - Figyelmes olvasó, Budapest. Az égből jövő kövér szarvasmarhák már a fáraók óta bőséget, gazdagságot jegyeznek. Az állatoknak férfiakká való változásuk: bánat, szomorúság jegyei. - Hű olvasónő. Dínomdánom női társaságban, közeli pletykaság. Ingben járni asszonynak könnyű betegséget mutat. A koszorú, menyasszony, oláh pópa nem a legjobb jegyek. Annál jobbak a további képek, az egérrel játszadozó macska. Az egér itt egy bizonyos férfit jegyez. Szerelem. - D. Lujza, Győr. Az ideállá átváltozó férfi nem szomorúság. A gyöngy bizonyos bánat a szerelemben. A többi jegy féltékenységet mutat.

*

P. J.-né, Budapest. Bonyolult álom, mert nem írja, hogy milyen az említett hercegnő a valóságban. A váratlan látogatás mindenesetre valamely rossz hírt előz. Az ismeretlen ház mindig bánat. A padlásról leguruló láda: híreket mutat valakiről. A kisleány pletykaságot mutat, ugyanezt jegyzi kellemetlen csókja is. Valószínűleg az öreg hercegnő a közeli időkben megbetegszik, talán komolyabban is, mert az elesése ezt jegyzi. Ezt mutatja a szűk, sötét utca. A nővérének a hercegnő miatt némi öröme lesz. Az alájegyzett betűk ibolyakék szemet jegyeznek a grafológiában. - Mária, Miskolc. A grafológus az m betűben változatos életsorsot, jólétet és mulatságvágyat lát, míg a k betű csupa álom és ábránd.

*

Háromszarvú leány. "Három szarvam nőtt álmomban. Egyik arcom közepéből, a második derekam táján, a harmadik hátamon. Az első aranyból, a második virágból, a harmadik pedig szalmából volt. Sok öregember ült a Bazilika tetőjén, mint a varjak szoktak. Felém lebegtették szárnyaikat. Amíg az arcomból nőtt aranyszarv lassan megrozsdásodott, a hátam szarva úgy csüngött, mint egy öreg ruhadarab, de a derekamból nőtt szarv felcsúszott a szívem helyéig, és gyönyörű, zöld növény lett belőle." - Az álomfejtő az ifjúság és az öregség szimbólumát látja az álomban. A három szarvak az ifjúság jegyei. A hódító mosoly, a szép termet, a háta mögött is járó férfitekintet: ezek a szarvak jelentőségei. Az öregemberek a férfiak, akikben csalódott, vagy akik önben csalódtak. Az átváltozó szarvak az ifjúság múlását mutatják. Megnyugtató jegy a szív zöld növénye. Itt egy férfit jelképez, aki mindenért megvigasztal - Babonás barna. Nem sok jelentősége van annak, hogy Fieniert ingben látta. - T. E., Budapest... legtöbben lányok álomvilágot élünk a mai időkben, s ezért köszönjük Szindbádnak, hogy álmainkat jóakarattal megfejti - kezdi ön, és én azt felelem, hogy a nők élete a világ kezdete óta mindig közelebb volt az álomhoz, mint a valósághoz. - Álmában legtöbb jegy: az a bizonyos vérsugár, amelyet mosolyogva látott kebléből kifolyni. Szerelmi vágy, önfeláldozás. A nős ember, akit említ, jegyzi, hogy asszony szeretne lenni, bármily áldozat árán is. (A csókolózó orvos, az ismeretlen férfi kése stb.) - Álom-menyasszony, Cegléd. Másodrendű álom, amely gyakran látogatja az elvált vagy özvegy asszonyokat. Az ismeretlen fejéről lefújt, női prémsapka egy asszonyt mutat, aki útjában van szándékának. - S. Jancsi, Budapest. A paplan alól kinyúló idegen kéz a várt férfit jegyzi. A leeső paplan múló kis betegség.

*

Egy leány. E. E., Budapest. Az üstökös, az esőfelhő a régi lakhelyen maradt férfit jelenti. De lehet, hogy ez csak az álom ravaszsága, amely szereti a gyermekkorba visszahelyezni a jelen vagy a jövő képeit. A fénylő csillag, amely hallá változik, a legbizonyosabb férfijegy. - Egy babonás pesti leány. A nagy szakállú sakter, aki időnkint keresztény pappá változik: egy férfit mutat, aki néha eltávolodik kegyedtől. Az álombeli zűrzavar bánat jegye. Az írott szerződés nem sikerült szerelem. A megnövesztett szakáll elmúlt szerelem. - H. H.-né, Sátoraljaújhely. Az őrült férfi bizonyos bánat jegye. A leharapott kisujj valami betegséget, némi veszteséget mutat a ház körül. Az ellopott ékszer elmúlt szerencsétlenség. Az erkölcstelen leány: boldog házasság. - U. S. A. A szép kalap bizonyos pletykaság. A dagadt fejű kutya itt egy férfi betegségét is mutatja. - Monori előfizető. A megszakállasodott fiú bánat jegye. A guruló hordók híreket mutatnak. A szájból folyó vér: szerelmi boldogság.

*

b. M. Y. Ha szerelmi álomnak óhajtja magyarázni álmát, az álomfejtő ellentmond. Minden van ebben az álomban a szerelemről, csak éppen a szokásos jegyek hiányoznak, amelyek útjelzői volnának a szerelem útjának. Ha kedve van hozzá, írja meg, milyen tárgyakat látott maga körül. A grafológus helyzete könnyebb. Ambiciózus, nem mindennapi b betűk, szilárd, de búsongó jellemű a betűk, de elégedetlen k betűk mutatnak egy mindennapiasságtól távoli erős jellemet. Az életvonal megszakításokat is mutat. A Vénusz-domb hegyes, akaratos. Kor: harmincon innen, hajszín: barna.

(1922)

* * *

MIT ÁLMODOTT, KRÚDY ÚR?

AZ ÁLOMLÁTÓK

Talán soha annyian nem álmodtak Magyarországon, mint ebben az esztendőben.

Az előttiben, ha valamely különös dolgot álmodott a magyar, felütötte a nagy egyiptomi álmoskönyvet. A hieroglifek, kabalisztikus számok és népies magyarázatok között bizonyosan ráakadt a kedvére való megfejtésre. A kislutri idejében pláne pénzébe került az embereknek az álomlátás. Fehér lepedős ismerőseink éjszakai megjelenése a ternó reményével kecsegtette az unatkozó magyarokat.

Későbben, a kultúra jöttével dr. Freud tanár úr módszere alapján estünk neki álmaink megfejtésének. Manapság már sokak előtt ismeretes a tudományos rendszer, amelynek alkalmaztatásával legbizarrabb álmainkat meg lehet magyarázni. Magyar nyelven is megjelent egy füzet a bécsi professzor elméletéről Ferenczi Sándor fordításában. Az ember megtalálhatta gyermekkora emlékeit álmaiban; megállapíthatta a képzetet, fülön csíphette a gondolatsejtet, amelyből az álom kifejlődött. Száraz regiszterelmélet ez, mint egy tudós cédulásdoboza. A legszebb és legkövérebb angyal álombeli hempergése néha igen sivár élménnyel volt összeköttetésben. Máskor megdöbbent a búvárkodó, midőn legtitkosabb, még önmaga előtt is rejtegetett vágyait, óhajtásait, félelmeit olvasta ki az álommagyarázatból.

Most ismét álmodnak Magyarországon, és az álmokat nem mindig lehet megfejteni az eddigi kulcsokkal.

*

Mást álmodnak Budán, mást egy vidéki fogadóban, a tanyákon, csillagterhes égboltozatú pusztákon és a pesti bérházak szomorú szobáiban, holott azt kellene hinni, hogy álmában mindenki demokrata, mint akár a temetőben.

A jobb oldali fekvésnek mások az álmai, míg a vészes látományok, nyugtalanító képek balról jönnek. Az oroszlán és a bátor ember jobb oldalán alszik, míg a sorsüldözött szerencsétlen balra fordul, hogy még álmában sem lelje gyönyörét, a nők, akik meglátogatják, őrültek, és a szemgolyóit akarják kitolni, gyilkosok és veszett állatok ragadnak a kabátjába... Bepiszkolt kezű emberek ülnek szemben, a régi álmoskönyv kis fametszetein. Elfáradva, nagyot sóhajtva riad fel a halandó álom-viszontagságaiból. Ha volna valahol egy nagy hivatal, ahol az álmokat be lehetne jelenteni, könnyű volna a statisztikát megcsinálni arról, hány boldog ember volt Magyarországon. A földhözragadt, a vészmarta, a bajban sínylődő néha átéli ugyan álmában azt az életet, amelyet áhítana, de emlékszik is ezekre az álmokra élete végéig. Míg legtöbbször bizony csak a nappali kínszenvedéses életét álmodja tovább. Ezért nem is érdemes vitatkozni a kérdés felett, hogy melyik igazi életünk: a nappali vagy az álombeli? Az oroszlán álmában is lebírja a gazellát, míg a peches ember rendesen megsántul álmában, midőn a bika kergeti. A kártyás, aki az ágya elé szórja a nyereségét, mielőtt elaludna, ritkán folytatja álmában tovább a játékot, mélyen, üdítően alszik, míg a nincstelen ember az élénk álomból felébredvén, felforgatja párnáit, hogy az álombeli pénzt megtalálja. A jóllakott nem álmodik étvágygerjesztő lakomával, míg az éhező fájdalmasan nyújtja ki karját az elrepült pástétomos tálak után.

Az álmok szigettengerében a tarka papagájok szigetén tanyáznak a gyermekek és szerelmesek álmai. Ezen a szigeten semmi sem lehetetlenség, a legnagyobb fára könnyedén kúszik fel a képzelem, hintázza magát a ringó gallyakon, kajdácsszínekben mutatkozik a láthatár, és a nőknek, férfiaknak valóban szárnyuk van, mint az angyaloknak. A gyermekek álmait a dajkák is megfejthetik, míg a szerelmesek látományaihoz, alvási élményeihez elég magyarázatot talál a rövideszű lírikus. Akiket ők csodának néznek, azok természetes dolgok. Amit ők álmodnak, az a valóságos élet, az ő életük. Lárma, zenebona, értelmetlenség, madárhang és sikoly hangzik e szigetről, mintha sok ezer fiatal majom lakna a fatetőkön, amelyek még nem hallottak puskalövést, s így gondtalan boldogsággal élik játszi napjaikat. Nincs olyan álomfejtő, aki a szerelmesek álmain el tudna igazodni. Honnan jönnek e tarkaságok, az egzotikus fények és a sohasem látott színek ez álmokba? A blazírt tudomány felmondja a szolgálatot. A szerelmesek azt álmodják, amit éppen akarnak. Vajon ki merné e szemérmetlenségeket valaha is bevallani? Az erkölcs egy megunt ruhadarab ez álomvilágban; hogy csodálkoznak az epekedő férfiak, ha egyszer megtudnák, mily furcsa dolgokat álmodnak a megközelíthetetlen várkisasszonyok, midőn a hátukon alusznak, és odakünn hajnalodik! Szerelmes álom, aki hatalmasabb vagy Faust doktor Mefisztójánál, régi üdvöket és ismeretlen gyönyöröket varázsolsz a tudatlan agy homályos szobájába, mindent megmutatsz, amit eleven állapotban sohasem érhetünk el, mindenekkel megismertetsz, aminek létezéséről éber nappalokon fogalmunk sincs, a zenittől a nadírig feltárod az emberi szerelem titkait: a szerelmes álom az emberiség jótevője. Az volna a világ legszebb könyve, amelybe a hajnali álmokat írná le egy isteni toll.

Bizonyos életkorban már nem szívesen vallja be az ember, hogy vándorcigánynőkkel álmodott: pedig tán Deák Ferenc sem foglalkozott mindig politikával Angol királynő-beli lakásán.

Komoly időket élünk, amelyeket a frázis szerint "sorsdöntőknek" mondanak, holott a sorsba senki sem avatkozhatik. Eldőlt az már három esztendeje; ami most történik a világon, olyan, mint egy gombolyag szála; lebonyolódik, bármit tesznek ellene vagy mellette az emberek. A jövőt sem én, sem ő nem tudhatja, a váteszek végleg megbuktak a hókusz-pókuszukkal; csak következtetni lehet, hogy még nem értünk a meglepetések útjának a végére, hiszen három esztendeig vajúdott a föld, amíg az első eredmények mutatkoztak az emberiség jövőjében. Bizonyos most következnek azok a váratlanságok, amelyeket közönségesen csodáknak szokás nevezni. A politikai álmok, amelyek három esztendeig bebörtönözve üldögéltek az agyvelőkben, csak most indultak el fantasztikus útjaikra. Most kezdenek ismét álmodozni a magyarok, mint akár a múlt század ama időszakában, amelyet "kis negyvennyolcnak" is neveznek.

Az álomfejtő, aki három esztendeig nem látott egyebet, mint megfagyott katonát, üszkös falut, ellenséget és repülőgépet, ez idő tájt kezd álmodni a suttyomban tartott vágyakkal, a gyermekkor, háború előtti korszak emlékeivel: a békével.

Mi lenne, ha már béke lenne? - kezdik játékaikat az elfojtott álmok, amelyek zord télen véres borzalmakat, elkeseredett belviszályokat, utcai torlaszokat és éhségtől üvöltő tömegeket mutattak, hogy riadtan fordult balról jobbra az álomlátás.

Mi lenne, ha már letennék a fegyvereket a katonák; ha mindenki megkapná jutalmát az elmúlt három esztendőért, amely kínosabb volt, mint a gályához láncolt rabok élete; ha az újság többé nem írna offenzíváról, csatáról, tenger alatti harcról; ha nem remegne többé millió szív a holnaptól; ha felemelhetné fejét a gödörbe zárt gondolat; ha újra elkezdődne a megszokott élet, mindennapi örömeivel és bánataival!... A kortárs észre sem veszi már, hogy csaknem harminc esztendő múlt el azóta, hogy utoljára sétáltunk a zöldellő erdőkben, nőknek virágot téptünk, és biztos terveink voltak holnapra. A kortárs azt hiszi, hogy mindig háború volt a földön, soroztak, őrmesterek intézkedtek, menetszázadot szerveztek, ágyút töltöttek, és a piacon az asszonyok verekedtek. A kortárs már csak álmában éli át a boldog esztendőket, amikor nem rettegett őrjárattól, az árdrágítótól, a kofától, az éhenhalástól, a legmegalázóbb nélkülözésektől. A kortárs feledi a kopott ruhát, az uzsorát, a korgó gyomrot, felebarátja meggazdagodását és börtönbüntetését. A kortársnak már kezdett mindegy lenni a téli vagy a nyári háború, az élet céltalansága, a holnap reménytelensége, a nyomor jajgatása, a bűnösök elszaporodása, a pénz értéktelensége és a becsület bukása A kortárs most végre álmodni kezd... Mi is lenne, ha egyszer béke lenne?

Mi lenne?

Az álmokat hagyjuk meg álmoknak. Még oly gyengédek, hogy kézzel nem lehet nyúlni hozzájuk. Csak fújni lehet ez álmot a levegőben, mint a gyerekek a réten a vadvirág szálló csillagát.

(1917)

* * *

A HOSSZÚ ESTÉKRE

Igaz, hogy csaknem másfél esztendeje jelent meg Álmoskönyvem, de még mindig nem javultak a nyomdai és papírviszonyok annyira, hogy a költséges könyvből új, bővített kiadást adhatnék.

Pedig másfél esztendő alatt csaknem ezer álmot hoztak tudomásomra Álmoskönyvem forgatói, amelyekre magyarázatot a könyvben nem találtak. Belátom, hogy rengeteg számú álom maradt ki a négyszáz oldalas könyvből. Azt hiszem, hogy életem végéig kapok szemrehányó leveleket, amelyek bizonyos álommegfejtéseket reklamálnak, amelyeket könyvemben nem találtak. Minden ember mást álmodik. A legritkábbak a hasonló álmok. Ezeknek is rendszerint az a természetük, hogy csak fiatal egyéneket látogatnak meg, akik előtt még zárva vannak a természet egyes titkai. Az Álmoskönyv írójának sem a múltban, sem a jelenben nem célja a természet rejtett titkainak a leleplezése. Ezért sohasem ád könyvében és egyéb megfejtéseiben olyan válaszokat, amelyek megzavarhatnák ifjú lények gondolatvilágát.

Ámde bizonyos álmokra mégis válaszolni kell. Az emberek szeretnek és félnek hinni az álmokban. Jöttek hozzám levelek, amelyek a kétségbeesés hangján íródtak egy-egy mély nyomot hagyó álom után. Fiaikat elveszettnek gondolták anyák, özvegységtől féltek boldog hitvesek, szerelmükért aggódtak fiatalemberek e levelekben. Az Álmoskönyv írója annyi levelet írt másfél esztendő alatt, amelyekből bízvást kitelt volna egy második álmoskönyv is.

Persze, az álom örömleveleire nem siettem olyan gyorsan választ küldeni, mint a panaszokra. Igaz, hogy kevesebb volt az olyan levél, amelynek örömteli magyarázatát várták valahol. A jó jelentőségű álmoknak az a természetük, hogy mindenki meg tudja fejteni. Minden háznál akad egy öregasszony vagy egy jó szomszéd, aki alkonyatnál álomfejtéssel foglalkozik. Csak a baljóslatú jelentőségű álmokra nem adnak szívesen választ ezek a derék nénikék, akik tudományukat inkább élettapasztalatból, mint könyvekből merítették. Míg az igazi álomfejtőnek bizony évekig kell foglalkozni a passziójával. Könyvtárnyi régi könyv lapjait világította meg az éjjeli lámpás. Leroskadt a polc a modern álomtudomány könyvei, füzetei alatt.

Ámde a passzionátus álomfejtő nem fárad el a tanulásban. Új tanulmány neki minden egyes álom, amelyet embertársaitól hallott, vagy levélben beküldve olvasott. Az Álmoskönyv írójának ma is oly kedve van az álmok fejtegetéseihez, mint abban az időben, amikor hiányos, hézagos könyvét írta. Az alább következő levelek tanulmányok egy új Álmoskönyvhöz. Sok levélre válaszolunk itt, amelyeket régebben kaptunk, de felelni időnk nem volt. Levelekre válaszolunk itt, amelyeket mostanában intéztek hozzánk.

Idegen asszony álma

Mester, van néhány különös álmom, melyek az életem legszebb, legkönnyebb és legkegyetlenebb átálmodásaiból fakadtak. Drágák ezek nekem, úgy őrzöm őket, mint azokat az emlékeket, amelyek hozzájuk fűződnek. A valóság s az álom ma már álommá olvadt össze. - Talán így is a legszebb. De vannak napjaim, mikor újra felzokogom őket, végigélem bűbájos sejtéseiket - és százszor és százszor megköszönöm, hogy teljesületlenségükkel az enyémek maradhattak egészen...

Mester, foglalkozzon velük, nézze őket szerető szívvel, érezze beléjük, amiket én elhallgattam, s lásson meg egy picinykét engem e sorokból, ki - szegény! csak álmodik, álmodik, álmodik.

Egy országúton álltam - Ő akkor már halott volt -, tétovázva néztem az útra; Ő, a hátam mögül lassan felém tartott. (Sohasem láttam őt életében, fényképről ismertem - gondolataimból s gondolataiból leveleiben, melyek hozzám s nekem szóltak.)

Hozzám érve, szólt: "Ez az út hosszú lesz és poros, de az út végén nem csinálunk egyebet (így mondta), csak a szájunkat törüljük meg és megcsókoljuk egymást." Én elindultam egyedül.

Néhány héttel ezelőtt a következőleg folytatódott: Kórházban voltam, a kőkockás folyosó végében Ő feküdt halva. Kétségbeesve szinte rárogytam, és rátapasztottam a szájam az Ő szegény, szép szájára; Ő forrón viszonozta a csókot, miután felpattantak a sötét szemei, s ezt mondta: "Végre." - "Nem szabad meghalnod" - kiáltottam. (Pedig ha megretten a lelkem, nem tudok én kiáltani - még a könnyeim is megfagytak egyszer, évekre.) Ő felkelt, a két karját a vállamra tette, és húzott magával, szörnyű nehéz volt. Bevitt egy szobába, és mondta: "Ölelj meg" - én megöleltem földi érzésekkel; az arca hirtelen idegen arcot öltött, s rám szólt: "Ezen a világon nem így ölelnek." - Széjjelnéztem - egy idegen szoba volt az -, régen bolyongok otthontalanul, és a költővel együtt mondom és tudom, hogy milyen meredek az idegen ház lépcsője. - Két vetett ágy a földön, mellette egy koporsó, és az én régi otthonom nappalijának fehér csipkefüggönyei hulltak rá puhán. - Itt megszakadt az álmom.

Most pedig, kérem: ne dobja a papírkosárba így egészében ezeket a sorokat: tépje szét, tépje széjjel apró darabkákra - megérdemlik...

Megfejtés:

("I d e g e n   a s s z o n y" álmához.)

A szerelmi álmoknak első osztályából való, ezért igyekszem kellően megvilágítani az álmodó lelki állapotát, amely ez álmot létrehozta. Az a személy, akit "Ő" néven emleget az álmodó, nem az a bizonyos férfi, akinek az álmodó hiszi: "Ő" senki más: mint álmodónak élete. Az élet (amint néhány grafologikus próbával ez az álmodó betűiből is könnyen megállapítható) meglehetősen mostohán bánik az álmodóval. Bizonyosan nem találná meg éber állapotban azt, amit álmában folyton keres. Kielégítetlen vágyak, amelyeknek napközben bizonyára a sarokban a helyük, az éj csendjében seregestül álmodóhoz ülnek. Máskor nem is sejtett szerelmi hangok kiáltanak fel, amint az álmodó elérkezik az álom első regiszterébe, az úgynevezett Névtelen pusztaságba, ahonnan az álmodók éjjelente kiindulni szoktak a sötétségből a világosság felé. Álmodót a szerelmi hangok hívják, amelyek az égboltozat magasságáig megtöltik Névtelen pusztának a hátterét. Hívják mégpedig azért, mert napközben hiányzanak e hangok lelke instrumentumából.

Álmodó rábízza magát a hangok által keltett széláramlásra, és hagyja magát sodortatni olyan tájak felé, ahol sohasem fordult meg. Azt mondják, hogy az álom a halál előcsarnoka. Nem igaz. Az álom az élet valódisága. Álmodó is oda jut, ahová napközben különböző okok miatt nem merészkedne jönni. Eljut a szerelemhez.

Az álomnak sajátsága, hogy az igazi, mély szerelem gyakran, sőt majdnem mindig halott alakot vesz magára. A halottak jegyzik a viszonzatlan, de elfelejthetetlen szerelmeket. Mindenki, aki gyakran álmodik halottakkal: tanúbizonyságot tehet, hogy valamely mély, csodálatos szerelem él a szívében.

Az álom egyéb jegyei: az idegen szoba például a legprimitívebb álmoskönyvben is: szerelmi vágy jegye. A lépcsőnjárás könnyű betegsége hold első negyedében. Ágy, koporsó, csipke: elsőrendű szerelmi kívánság jegyei. A hangos szó, amelyet az álmodó hall: özvegységet mutat. Ölelkezés, csók: mindig bánat. Egyedül járni: Kerner Jusztinusz híres német álmoskönyve szerint: szomorkodás. Kövön járni: könnyű betegség.

Van itt még egy jegy, amelyről itt bővebben nem írhatok. Ez az alig észrevehető álomjegy azt mutatja, hogy álmodó nő már közel van negyvenedik évéhez.

Kisvárdai Blanche

Mikor elaludtam, álmomban egy nagy szobában ültem egy ösmerős fiatalemberrel meg egy asszonnyal. Jól éreztem magam. Minden átmenet nélkül egyszerre csak egy családnál voltunk falun (hova különben nem járunk, de a család ösmerős) húgaimmal együtt, kik közül egy asszony. Nagyon rosszul éreztem magam, mert az asszonyhúgom erőszakosan férjhezmenésről beszélt, és én nagyon szabadkoztam volna, de ez így van a valóságban is, hogy tőle semmit sem akarok hallani. Álmomban szívszorulást éreztem, hogy tehetetlen voltam.

Egyszer csak egy ösmerősünk fás, virágos udvarán voltam én, hol arra az ösmerősömre - ki különben a tavasszal halt meg - mondták, hogy haldoklik. Kinn volt az udvaron, semmi sem látszott rajta, szólni nem szólt, csak nézett rám. Én nagyon féltem. A felesége, asszonyleánya, fiai voltak körülötte, és a leánya kért, hogy menjek fel a városba (egy divatüzletet nevezett meg), és válasszak ott neki gumiharisnyát. Nem mentem, mire sürgetett, hogy siessek, mert vasárnap van, és már 1/2 10, 10-re bezárják az üzletet. Erre megszólalt az idősebb asszony, hogy menjek, megérdemli az ura tőlem ezt a kis szívességet.

Újból minden átmenet nélkül nálunk voltunk, az előszobában ültünk az asztal körül az anyám, én, az idősebb asszony (ki a valóságban már özvegy) és a leánya. A temetőről beszéltünk, hogy azt mondják, ott már nincs hely (de mintha künn is lettünk volna közben), és mondtuk, de milyen szép és jó helyek vannak még. Erre a fiatalabb asszony újból mondja nekem, de menjek már, és vegyem meg a gumiharisnyát; vasárnap van, 1/2 10 múlott, 10-re csuknak; az apjának szüksége lesz reá. Menni akartam. Erre az udvarunkon felbukkan egy alak fekete gyászkalapban; dús fekete csupa gyászkeppben; apró, sietős lépéssel jön be. Mi azt hittük, hogy egy ösmerős leány, és mondtuk, milyen elegáns. Közelebb jön, fiatalasszonynak nézzük, de az sem volt. Bár rózsás fiatal arca volt, nagy, kék szemekkel (melyekkel szótlanul mosolyogva nézett rám), és rövidre vágott, ezüstfehér hajat viselt. A kezeit a kepp alatt összefogva tartotta, és valami különös csörgéssel járt. A szobában már sietett, körülnézett, rám úgy mosolygott, hogy dermedten álltunk fel mind a négyen, és egyenesen az anyámnak tartott. Nem mertünk szólni, de mindünk arcán váltakoztak a rémült kérdések: ki ez, mi ez, mit akar? Valami borzasztó volt. De a titokzatos alak közbe sietett, mindenki előtt megállt, gyorsan kiszaladt, végig az udvaron, a kepp alatt most már hátratett kezekkel, azzal a vérfagyasztó csörgetéssel, mire már megszólaltunk, hogy valami láncot csörget, és éreztük a hangtalan, kaján nevetését. A többiek még valami különös, nehéz szagot is véltek érezni, mire én szörnyű szívdobogással felébredtem, bár csöppet sem vagyok félénk, a rémülettől és félelemtől jó fél óráig mozdulni sem mertem. Folyton éreztem azt a rémes ösmeretlent, és magam előtt láttam a haldokló öreg urat, ki különben jó emberem volt, és a sírbatételénél ott voltam.

Megfejtés
("k i s v á r d a i   B l a n c h e" álmához)

Bár az álom első pillanatra borzalmasnak látszik, jelentősége sokkal kisebb, ha az álmot lebontjuk. - Az álom első regisztere némi szerelmi jegyeket mutat. Nyilván a rendes, megszokott útra hívogatta az álombeli irányító: álma elején Blanche-t, de ő eltévesztette az előcsarnokban az utat, és szokatlan tájra tévedt. Az álom második regiszterében (a férjhezmenés körül) még hallja az utánahangzó kiáltásokat, de már nem tud visszafordulni. Rosszul kezdi magát érezni, félelem fogja el, látja, hogy eltévedt a megszokott ösvényről, valami olyan felé halad, ami ijesztő leend. A harmadik regiszterben már előjönnek azok a személyek, akikkel nem szokott mindennap álmodni. A halott, aki elevenné válna és haldokolna. Álmoskönyvem szerint: jegyez közeli halálesetet a családban, de ez lehet távoli atyafi is. A harisnya valamely utat vagy útról jövőt mutat. Egyéb jelentősége nincs. - Mármost ha összefüggést keresünk az álom előbbi részeivel: lehetséges, hogy a holt ember itt is valamely elmúlt szerelmet példáz. Ámde az álmodó bővebben nem ír.

Az álom "szíve", az álom karzata tulajdonképpen a negyedik részben foglaltatik. Nyilván utolsó negyede volt a holdnak, valószínűleg éjfél már elmúlott, de a kakasok még nem szólaltak meg, amikor ez a furcsa álom betoppant. Az ismét jelentkező harisnya most már világosan mutatja a vendéget, aki a ház felé tart. Sőt, a vendég már meg is jelenik. Természetesen az élet valóságában más alakja lesz a jövevénynek. Miután az álom nőt mutat, azt kell feltételeznünk, hogy a valóságban egy férfi leend a közelgő. A gyászruha, a félelem, az émelyítő szag: öröm jegyei. Ugyancsak bizonyos örömet mutat a körben járás és a megdermedés. Az álomban szereplő nők, anya, szomszédasszony, barátnő: mind pletykaságot jelentenek egy készülő házasság következtében.

Az álomfejtő véleménye szerint rövidesen kérője, esetleg vőlegénye leend a kisasszonynak. A lánccsörgésnek nem kell különösebb jelentőséget tulajdonítani. Gyakran hallják ezt az eladó leányok. A számoknak, a 1/2 10-nek és 10-nek ugyancsak jelentősége van. Az 1-es férfit jegyez, a 0 (zérus) a nőt; ketten egy párt.

(1921)

* * *

PESTI EMBER NYÁRI ÁLMAI

- Mit álmodott, Krúdy úr? - kérdé reggelenként az óbudai harangozó, amikor rágyújt az első versre.

Hát én csak rendben volnék az álmaimmal, mert nem fojtogatnak, nem zokogtatnak már évek óta - de vajon mit álmodik itt szerte Pesten az a sok ember így nyári éjszakán? Megkérdem a mindentudó barátomat, és ő így felel:

- Hát mostanában sokat álmodnak azzal a nagy ázsiai heggyel, a Gaurizankár testvérével, amely a Himalája közepéből szökken az égboltozat felé. Mount Everestnek hívják őt, és sok pesti ember fáradozik az elérhetetlen csúcs megmászásával, miután ez az angol expedíciónak sem sikerült. Mert voltaképpen mindnyájan turisták vagyunk a nyári napok jöttével, akár viseltünk kalapunk mellett pléhből való havasi gyopárt, amely a Magyar Turista Egyesület népszerű jelvénye volt, akár pedig egyesületi engedély nélkül mászkáltunk a balatoni tájak Lavotta-hangú országútain, a tátrai hegyek észbontó határain, ahonnan egy sziklacsúcsról pontosan obszerválhatta a turista, hogyan festik arcukat reggelenként a határon túl eső kis fürdőhelyeken a lengyel asszonyságok... De az igazi turista talált itt, Pesten is tennivalót magának. A budai hegyek között elhányt újságpapirosokból meg lehetett állapítani, hogy rántott csirkét vagy hideg kacsacombot fogyasztottak-e a hegymászók, és körülbelül mely napokban vették errefelé égbe törő útjukat?

- Álmodnak messzi kiskocsmák lugasaival, ahová látszólag csak azért tért be a vándorlegény, hogy nevének kezdőbetűit felfirkantsa az újonnan gyalult padra, amelynek a sajátossága miatt nagy híre ment az összes kutyagolók között; ahová állítólag minden különösebb célzatosság nélkül mentek kézenfogva a szerelmesek, talán csak azért, hogy a nagy bajszú, vén bormérőtől meghallják, hogy várható-e eső a nap folyamán; ahová úgy szökött el Pestről valaha a polgár, hogy egész rongyos, megunt életét a városban felejtette, mint az ócska ruhát, és igyekezett új dalokat, magatartásokat, kedveket, hangulatokat felfedezni fák levelezéseiből, mezei virágok üzeneteiből, kugligolyók döngéséből és új barátok hosszadalmas előadásaiból; ahová ártatlanságával szökött a rózsaszínű nyári lány, kacér tetszelgésével a megkörnyékezett menyecske, fiatalkori ábrándokkal a paradicsomérett asszonyság; ahová azért jártak a bütykös lábú pesti írnokok, hogy végre egy árok partján lehúzhassák a cipőjüket...

- Álmodnak az erdők titokzatos ösvényeivel, amelyeken átszalad néha a megzavarodott nyúl, a kolostori neveltségű őzgida; ahol a téli baráttal, a kék mellényes cinkével megint találkozhatunk; ahol az is szívből dalolni kezd, aki egyéb alkalommal csak a pesti házmesternével szokott véleményt cserélni; ahol alkony jöttével a fatörzsek alakjai felveszik amaz öregemberek képmásait, akiket gyermekkorunkban ismertünk; a fűben megleljük első kedvesünk heverésző nyomát; a völgyből az álombeli zöld vadász kürtjelét halljuk; a sűrűben vadak, rablók vagy tiltott szerelmesek lépteit véljük felfedezni; ahol a csúnyákat megvigasztalja az erdei sötétség testi hibájuk miatt; ahol darab időre a derekán felejti az öngyilkosjelölt nadrágszíját, amelyre éppen felkötni készült magát...

- Álmodnak: szép idővel, jó egészséggel, vadgalamb szerelmével, szép asszony tejével, jó asszony kenyerével.

(1924)

* * *

HÁROM ÉJSZAKA

(A piros színekről, amelyeket álmában lát az ember,
amelyek különbségüknél fogva: hol örömöt, hol bánatot jelentenek)

Szindbád ebben az időben a piros színeknek volt a barátja - így szerette a piros abroszon vörös árnyékot vető bort és a kocsmáros ópiros arcát, amely alkonyattal a naplemente színeit mutatta a csárda ablakánál. (A piros abroszon felvillanó piros borról az volt a véleménye, hogy abban ama boldogtalan utazók vérének a színei mutatkoznak, amely utazók szerelmi bánat elfelejtése miatt járnak az országutakon - míg a bormérő arcának pirosságát ama aranynak fényléséhez hasonlította, amely aranyakat azon habzsoló étvágyú és kedvű lovagok hagyták itt cserébe a felvilágosodásért, amelyet a kocsmáros borából merítettek - amikor is könnyedén megfeledkezhettek különböző rablásaikról.)

Szindbád szerette a piros ruhás, ünnepélyes nagymiséket, amikor a papok királyt koronáznak, valamint a kis csikók piros szemeit, amelyek akkor is világítanak az istálló félhomályában, amikor a hanyag legény elfelejtette a lámpát meggyújtani. (A piros misemondóruháknak azért volt barátja, mert ilyen alkalmakkor rendszerint mennybeli muzsika szálldosott alá a karzatról, vegyítve dörgő férfibasszusokkal, melyeknek hallatára a kalendáriumból azok a napok jutottak eszébe, amelyek a Bika jegyével voltak megjelölve, és vegyítve szoprán- és alt-énekesnők hangjaival, amely hangok hallatára megjavult Szindbád, és könnyedén tiszta szerelembe esett szomszédnője iránt, ha az kecsesen, őzike módjára mindig térdre ereszkedett, amikor odafent a karnagy orgonájával, az oltárnál pedig a ministráló erre jelt adott... A kis csikók pirosló szemét miért szerette Szindbád? Semmi másért, mint azért az édes ábrándért, hogy a kis csikók valamikor paripává növekednek, amikor majd repülni lehet hátukor ama erkélyes ablakok alá, amelyekből csak a gyalogosokra szoktak mindenféle kellemetlen folyadékokat önteni, de korántsem azokra, akik lóháton érkeznek... Ugyancsak ezek a kis csikók vonhatják valamikor azt a nászhintót, amelyre élete folyamán a legtöbb férfi felülni szeretne.)

Szindbád nagy kedvelője volt a piros reteknek, amelyet harsogó zöld leveleivel helyeznek elébe a barátságos fogadókban, és kedvelte a tűzgyűjtő rubintot a nők elefántcsontfehér kezén, valamint a piros korált a fülekben, amelyeket azért viselnek ott, hogy a szemek lángját magukhoz szívják. (A piros retek ugyanis mindég ifjúságát vonta elébe a megpókhálósodott függönyök mögül, mikor még fogai úgy ropogtatták a retek ízes húsát, hogy attól irigykedni kezdtek a beteg emberek, és ugyancsak a piros retken lévő hűvös, zöld uszály ama nők ruháit hozta emlékezetébe, amely ruhák mindvégig csukottak és hidegek maradtak - sohase pattantották le kapcsaikat a forróságuktól. A gyűrűket vajon mért kedvelé? Azért, mert e rubintok mindig tagadhatatlanul bevallották neki azokat az álmokat, amelyeket a nők oly titokban rejtegetnek magukban, hogy még a dajkájuknak sem merik bevallani, akinek egyébként minden álmukat megfejtés végett átadnak. Sz. ujjára húzta ezeket a rubintokat, és a gyűrűk nyomban árulkodni kezdtek... Ilyenformán sok mindent megtudott hölgyeiről, amit egyébként hiába kérdezett volna.)

...De mégis minden pirosság mellett legjobban szerette a vörös fát. A szőlővenyigét.

Erre nézve pedig egyszer, midőn fiával a badacsonyi szőlőhegyek között vándorolt volna, a következő történetet mondá el:

- Akkoriban egy hölgy megbízásából a szőlőhegyek között vadásztam kóbor kutyákra és más szőlőpusztítókra. Lovagias kötelességből tettem ezt, semmi jutalmat nem fogadtam el, kivéve tán annyit, hogy esténkint megkérjem arra a hölgyet, hogy bizonyos vallási nevelésben részesítsen. (Bár a szent életű jezsuita atyáknál tanultam meg a böjtnapokat és a vívókard, valamint az elme cseles vágásait - sok tekintetben elmaradottnak éreztem magamat vallási tanulmányaimban: egy nő mindig többet tud a vallásról, mint bármely civil férfi.)

- Igen, fiam, jól gondolod: ama emlékezetes diófa állott az udvar sarkában - dehogyis állott, hanem uralkodott -, amilyen diófát azzal a messzilátó szándékkal szoktak elültetni, hogy legyen valaki a háznál, aki a rajongásig szeretett gyermekeket, az imádott unokákat a kellő időben, a rossz gondolatok idején fejbe veregesse a lehulló gyümölcseivel. A diófa alatt asztal, amelyen kártyát vetni vagy szent bibliát is szokás olvasgatni, amikor elkövetkezik a hosszú őszi nap, de már nincs foga a napsugárnak. És a kastélyt - mint általában minden házat ezen a környéken - bizonyos Esterházy nevű úriember építette, hogy legyen helye meghúzódhatni a vadlibavadászatok idején. Ám ez az Esterházy régen elszállott a vadludak útján - most egy bizonyos Baranyai nevű kisasszony rendelkezett arról, hogy mikor feküdjek le. Ugyancsak ő tartotta számon a kalendáriumban a böjtös napokat, amit, azt hiszem, fejből is tudott volna. Figyelemmel kísérte a hold, szél és az eső járását. Sőt még arra is volt ideje, hogy szemügyre vegye árnyékomat a kert kavicsos útján, és árnyékomról megállapította, hogy az idő kezd muladozni felettem. "Talán kisebb lett az árnyékom?" - kérdeztem riadozva. "Nem - felelt ő - inkább nagyobbnak látszik, de csak holdsugárnál, napvilágnál nem nagyobb, mint a vincelléremé, pedig az a porosz hadjáratot is végigszolgálta."

- Baranyai kisasszony ajándékozott meg azzal a venyigebottal, amellyel megtámaszkodhatom, ha elfáradtam a szőlőhegyen való járkálásban. Így szólt, amikor a vörös botot átadta: "Ha gyermekkorában ismertem vala, bizonyára más hivatása lett volna ennek a venyigevesszőnek. Úgy nézem, jó uram, hogy kölyökkorában sok alkalmat adott a venyige használatára. Ha öregségében ismerném: megint más jelentősége volna a venyigének. Öregember már nem élhet meg tűzrakás nélkül, mert ez a mindennapi élete. Kiterjeszti kezét a venyige piros lángja és keserű füstje felé: megbékül életével, leszámol elmúlt napjaival... Ha vándorlegény korában ajándékoznám meg a venyigebottal: ennek bizonyára az volna az értelme hogy meguntam már kuktálkodását a konyhám körül, valamint azt sem kedvelem, hogy éjszakánként olyan lármát csap, mint az egér, amely mogyorókat kerget a padláson. Vándorlegény korában azt jelentené a venyige, hogy fel is út, alá is út, menjen tovább vándorolni, barátom-uram."

- Erre én meglóbáltam kezemben a hatalmas venyigepálcát, és azt kérdeztem Baranyaitól: "Tekintettel arra, hogy sem kölyök, sem öregember nem vagyok, de már a vándorlegénységről is leszoktam, mióta régi csillagomat, a kocsmacsillagot új csillaggal cseréltem fel: kérdem tehát, hogy milyen jelentősége van most a venyigebotnak?"

- Baranyai elgondolkozott: "Legyen barátságos kísértet a házamnál, aki megvédelmez mindenféle rossz emberektől. Így például azoktól a férfiaktól is, akik rossz szándékkal lépik át küszöbömet." Erre én tisztelegtem botommal, miután megérteni véltem a kisasszony gondolatát.

- Rövid idő múlva szükség is lett a venyigére.

Ez pedig akkoriban történt, amikor Baranyai kisasszony arról panaszkodott, hogy mindenféle piros nadrágos, piros képű, lángoló megjelenésű férfiakat lát álmában. Egyik piros nadrágos sarkantyúpengetéssel ugrik elő a kéményből - a másik kövér ember, akin a pattanásig megfeszül a huszárruha, az ágy alól búvik elő. A harmadik az ablaka alatt vonatja az éjjeli zenészeket, és különös táncot lejt hozzá.

- Feleltem neki erre: "Ezek az álombeli jövevények valószínűleg azok a régi Esterházyak, akik valaha itt mulatták magukat. Nem kell velük annyit sem törődni, mint az őszi falevéllel." Baranyai kisasszony megforgatta a karkötőjét: "Nem; ezek élő férfiak, akik valahol messzire reám gondolnak, akik közül majd egyik bizonyosan eljön értem." - Amire én szorosabbra fogtam botomat, de a bekövetkezendő eseményeket többé nem segíthettem.

(Ősz lett - már megint az a végzetesen piros ősz -, a kóbor kutyák nem rágták le többé a szőlőt, hivatalomnak lassan vége lett. És akkor egy éjszaka azt álmodtam, hogy szép, hatalmas venyigepálcám átváltozott a kezemben. Átváltozott pedig keresztes végű zarándokbottá, amellyel a jámbor búcsújárók, a búcsúvezérek róják kezükben az országutakat. Mire álmomat fejtegetném magamban: máris kiderült a különös álom jelentősége. Baranyai kisasszony egyikével ama piros nadrágos kísérteteknek, az éjszaka megugrott a háztól. Engem pedig zarándokútra küldött boldogtalan szerelmemmel.

(Az új házasember álmában foglalkozni kezd a boroshordók töltésével,
fejtésével, habár még nem is gondolhatna arra, ahogy mellette alvó felesége
kvártélyt kereső huszárral álmodik.)

Ha jól megfigyeled álmaidat, vagy talán titokban naplót is vezetsz róluk, ami nem volt ritkaság a régi embereknél, könnyen rájöhetsz, hogy házaséletedben a tizedik éjszaka az, amelyen megint a boritallal álmodol, holott fiatal feleségednek, valamint szigorú anyósodnak is fogadalmat tettél arra nézve, hogy még álmodban sem jutnak többé eszedbe a legénykori korhelykedések.

Ez pedig rendszerint ilyenformán szokott bekövetkezni: azt álmodnád, hogy disznótorban volnál kománál, sógornál vagy olyan atyafinál, akinél nyugodtan kigombolhatod a mellényedet. A hurkák és kolbászok olyan hosszúra sikerültek, hogy az orrodhoz nőnek, akármennyit eszel belőlük, nem akarnak elfogyni. Már a fejed búbja is verejtékes, mint az az erősen fűszerezett ételektől szokott lenni, már ugyancsak meresztgeted a szemed a komámasszony orrára, csípőjére, fehér harisnyájára, amint az szívesen kínálgat az asztalnál, hogy már azt kezded hinni, hogy nadrágszíj nélkül mégy haza a sok lakmározástól: - és a gazda még mindig nem került elő, a pincekulcsot keresi. Kínos álom ez, amelyből felébredve: kicserepesedett szájjal teszel fogadalmat, hogy ezentúl titokban a csizmahúzó mellé egy fél messzely bort is készítsz, amelynek felhajtásával szabadulni lehet az ilyenféle álmoktól.

Másik szomjúsági álom előidézője az országúton való utazás. Az országutakon rendszerint nagy port vernek fel a postaszekerek, amelyek mindig oly vágtatva haladnak, mintha a király futárját vinnék. Egy ilyen nyargaló kocsitól megbolondulnak még a jámbor furmányosok, vásárosok szekerei is. Mind vágtatni kezdenek, és te álmodban hol egy olyan kocsira kerülsz, amelyen nagy csizmadialáda van, hol pedig kövér mézeskalácsosné ölébe pottyansz, hogy már azt sem tudod, hogy mit csinálj a nagy forróságtól. Az országút porától kiszárad a torkod, és olyan kívánságot érzel egy deci bor után, hogy szinte lángba borulsz tőle, és csárdának híre-hamva sincs a vidéken. És e gyötrelmes álomból felébredve: vajon milyen fogadalmat teend a legjámborabb ember? Azt a fogadalmat teszi, hogy ezentúl nem fog elhaladni betérés nélkül a Betekincs csárda mellett, akármilyen fogadalmat tett is mellette alvó feleségének.

A kocsmárosnék szolgálatában áll az az álom is, amely azt mutatná, hogy egy férfiember pörlekedni kénytelen a feleségével a pincekulcs vagy a kamrakulcs miatt. Egyáltalán ne engedjenek az okos asszonyok ilyen álmot létrejönni, inkább akasszák oda a spájzkulcsot a férjük hálóingére: az szégyenletében úgysem megy ki éjnek idején a kamrába, hogy egy borosüveget felnyisson. Általában legjobb a borivó hajlandóságú férfiakkal még álmukban sem seprűre támaszkodva beszélni. A seprűnyelet csak nagyon kevés férfi tudja megszokni fiatalkorában (legfeljebb vénségére, akkor meg már úgyis mindegy), a seprűnyél csak a kocsmárosnék felé kergeti a férfiakat, amely kocsmárosnék szerte az egész világon nyájasan mosolyogni szoktak. Az az igazi jó asszony, aki álmából is felkölti verejtékező férjét, és ha egyébbel nem is, de tejjel megitatja. Higgyék el, hogy a megitatott férfi bármely folyadéktól kegyes báránnyá lészen. (Félek, hogy az álommagyarázat e tételének megértői csak a női vesékbe is látó, tapasztalt férfiak lehetnek.)

A babonás tizedik éjszakán akkor is engedményt kell tenni az álombéli asszonyoknak, hogyha valamely szent búcsújáró helyen tétetett fogadalmat a férjével, hogy nem is fog hallgatni a kocsmák gyaluforgácsainak a szélben való zümmögésére, sem a piros kocsmaablakokra, de még azokra a terjedelmes barátokra sem, akiknek régi passziójuk a fiatal házasembereket a kocsmákba elcsalogatni. Az ilyen vén, kövér ember néha oly kívánatosan mutatkozik meg az álmokban, hogy álombeli szavaiktól nemcsak a kocsmák zsíros asszonyszemélyei iránt érez vonzadalmat az álmodó, de ami még rosszabb, a borok kortyogása, az üvegek koppanása iránt is. Az okos asszony a tizedik éjszakán minden felhívás nélkül odakészít egy fél messzely bort álmodó férje mellé, mert sok ember lett már korhely ébrenlétében azért, mert éjszaka folytonosan szomjazott. Az is előfordulhat, hogy a fél messzely bort érintetlenül találja az asszony, a próbára tett férfi szégyellte magát.

Mit kell még tudni a különös szomjúságot előidéző álmokról? Megérkezhetnek azok akkor is, amidőn az álmodó azt hallaná álmában, hogy odalent egy mély pincében a borok között forradalom ütött ki, egymást akarják túlharsogni a különböző hordók, de nagyon gyakran okozója a szomjúsági álomnak valamely titkolt szerelem, amely olyan rejtetten éldegél bennünk, hogy nem mer előjönni máskor, mint az éjszaka csöndjében. Szerelem valamely leányka iránt (ha a férfiember már kiszolgálta a maga manipulációit), szerelem valamely anyányi hölgy iránt (ha a férfi még újonckorát éli). Az ilyen álmokra azt mondják az álomfejtők, hogy szerencséseknek mondhatók, mert az álom kiéli magát, és nappal sohasem tér vissza. Elmúlt az éjszaka rejtelmeivel együtt. Ezeket az álmokat csókszomjas álmoknak mondják, és még azzal sem lehet ellenük védekezni, ha az ember megházasodik, vagy pedig egy akkora kupa bort készít az ágya mellé, hogy abba akár beléfulladhatna. A csókszomjas álom ellen nem tudnak semmiféle orvosságot az álomfejtők. Legjobb nem aludni az olyan éjszakákon... Mert még mindig jobb bortól kábultan ébredni, mint megszerelmesedve kinyitni a szemünket egy olyan nő után, aki sohase lehet a miénk.

(Hogyan álmodják ugyanazokat a dolgokat egyszerre ketten és hárman is,
akik pedig egyébként nagyon messzire esnek egymástól.)

Nem kell éppen tömlöclakónak vagy szerzetesi cella rabjának lenni az álmodónak, hogy álmában összeköttetést tartson fenn olyan emberekkel, akik tőle nagyon messzire hajtják fejüket a párnára. Eljön az álom a szabad emberekhez is - néha csak a szomszédos szobából is, hogy az ember álmából felserkentve a kulcslyuknál ugyancsak egy leskelődő szemet talál, amikor maga is éppen a kulcslyukhoz közeledik. Egymásról álmodtak a szomszédok.

Az okos ember felkiált: bizony, ebben nincs semmi rendkívüliség, különösen olyankor nem, amikor férfi és nő lakik egymással szomszédságban, előbb-utóbb a kulcslyukhoz mennek, ha az asszony még fel tudja venni papucsait, valamint a férfi bele tud ugrani a csizmaszárba a kellő időben.

De mit szólna az okos ember ahhoz, hogy Dél-Amerikában, Buenos Aires nevű városban ugyanazt álmodja egy hölgy, amit Budapesten egy férfi álmodik? Szóról szóra ugyanazon álom tartalmával indulnak el a hajók a tengeren át... Van aztán nagy csodálkozás mindkét parton, amikor a levelekből megállapítják, hogy Budapesten és Buenos Airesben szinte percnyi pontossággal ugyanazok az álomképek mutatkoznak két messzire esett embernél! Erre az okos ember is kénytelen beadni a derekát; mert előre mégse lehet megbeszélni, hogy ki mikor és mit álmodjon.

Általában az álmok azért rendkívüliek, mert emberi hatalom nem tudja őket dirigálni, akkor jönnek, akkor mennek, mikor akarnak...

Vannak ugyan bizonyos ravaszságok, amelyekkel bizonyos álmokat megidézni lehet: ilyen varázsszer például a bölcs könyvek esti olvasása, amely könyvek tartalmukkal feltétlenül befolyással vannak az álomra, illetőleg könnyebben megérthetők, megfejthetők lesznek az álmok, ha azok bölcs könyvek olvasgatása folytán jutottak el hozzánk. Sokan ajánlják a világ legbölcsebb könyvét, a Bibliát esti olvasgatáshoz. Nem rossz. Csak Dániel prófétának ne álmodjuk magunkat az oroszlánok ketrecében. Talán még legjobb Salamon királynak álmodni magunkat.

Jó álomszerzőnek mondják a régi levelek olvasgatását. Természetesen nem a záloglevelekre vagy adóslevelekre kell gondolnunk, hanem azokat a leveleket vegyük elő, amelyeket megszerelmesedésünk idején kaptunk. Galamb hozta a levelet, galamb vitte válaszunkat. Akár mindennap is kaphattunk szerelmes levelet, nem gátolt meg ebben senki... Nos, mostanában, amikor nélkülözni kezdjük a kedves, szeretetre méltó álmokat, vegyük elő a régi leveleket. Némely vélemények szerint a régi levelek olvasgatásától még bölcsebbek leszünk, mint a Bibliától, legalábbis könnyebben találunk magyarázkodásokat álmainkhoz. Nem árt, ha reggel egy kevés keserű gyomorsavat is érzünk a torkunkban. A reggeli kávésfindzsa elmulasztja.

Hogyan lehet még kellemetes álmokat előhívni? Az imádkozás bizonyára nagy elősegítője a nyugodt álmoknak. Az imának ereje van az álomvilágban is. De jónak mondják azokat a hosszadalmas gyalogsétákat, amelyeket különösen nyáron lehet megtenni a vidéki és pesti utcákon, jónak találtatik a lábak dörzsöltetése valamely öregasszony által, aki egyúttal mesélni is tud, jó a kispárna a fej alatt, és kitűnő az éji mécses, amely mindig világít, akármilyen zavaros volt az álmunk.

Nagyon jónak mondják a nyitott ablakot és az elzárt kürtőt, mert a gonosz álmok többnyire erre settenkednek be. Vigyázzunk, hogy lefekvés előtt lehetőleg senkivel ne veszekedjünk, mert akkor még a langyos lábvíz sem tudja megszerezni a jó éjszakai álmot. Különösen intenek a borital felől, amelyből az emberek este többet szoktak inni. Azt mondják, hogy az álmodik legkönnyebben, aki vacsora nélkül fekszik le.

Vannak még csodaszerek is a boldog, jó álom előidézéséhez: - így talán a legislegfontosabb az, hogy az ember békességben éljen önmagával és az egész világgal. Ne féljen attól, hogy az ellensége az ágy alatt fekszik, valamint attól sem, hogy megharagszik önmagára, és a törülközőt a nyakára sodorintja.

Mikor végigtekint az elmúlt napján, ne találjon abban olyasmit, amiért szégyenkeznie, bosszankodnia kellene. Mértékletes volt az evésben, ivásban, indulatosságban. Jótékony volt, mert a szegénynek adott. Munkáját elvégezte, adóját befizette, szomszéddal nyájas volt, és egyáltalában senkire nem emelte fel a kocsirudat.

És még mindehhez az is kell a jó álomhoz, hogy a háznál éppen kenyérdagasztás legyen, mert a kenyérsütés illata reggel a legédesebb álmok szülője.

(1925)

* * *

A SZIGETLAKÓ ÁLMAI

Már a háború alatt elkezdtem írni azokat a leveleket, amelyeket legnagyobbrészt magamhoz adresszáltam: K. Gy.-nak a Magányba. Abba a Magányba, amelybe akkor utaztam, amikor Budapest utcáin a felvirágzott zászlókat vitték, és a katonabanda indulójára három szép ifjú testvéröcsém masírozott a pályaudvar felé. És még várták haza a negyedik öcsémet is, aki tizenöt esztendő előtt Amerikába ment szerencsét próbálni. Megtalálta-e szerencséjét a negyedik fiú? Ki tudná? Hisz a levelek évek óta elmaradtak, hírek nem jöttek, csak könnyek és sóhajtások, amikor az elbujdosott fiúra került az emlékezés.

Én pedig kezdtem írni a leveleket önmagamnak, hogy a Magányban néha lássam a postást is megjelenni küszöbömön. Vigasztaló sorokat küldtem magamhoz, bátorító szavakat írtam a levelekbe, és álmatlan, hosszú éjszakák után kaptam kézhez a levelet, amikor már azt hittem, hogy sohase kopognak többé ajtómon, mindvégig egyedül, magányban maradok.

- Rossz álom az egész, amelyből majd egyszer felébredünk - mondogattam, írogattam. És a háború tovább tartott.

A postás hozott más leveleket is a magamén kívül. Kártyákat. Előbb a lövészárokból, később kórházakból. Legvégül sohasem hallott nevű orosz városokból, bánatos hadifogságokból.

Ó, mily sietve válaszoltam ezekre a levelekre! Mintha valakinek az élete függött volna attól, hogy a válasz idejében megérkezik! De a levelekre már nem jött felelet. A lövészárkot máshol ásták, a fogolytranszport továbbvonult Szibéria belseje felé vagy Kaukázus hegyei közé, a kórházból újra a frontra küldték az átlőtt katonát...

Esztendők múltak el, és ismét csak nem jött hozzám más levél, mint az, amelyet magam írtam saját magamhoz a néma magány országába. Megszoktam, megszerettem ezeket a leveleket, mint a kis madarakat; amelyek téli reggeleken ablakomra szállottak az élelemért. Megkedveltem a levélírást, mint a magányos zenész akkor is megszólaltatja hangszerét, amikor nincs hallgatósága. Megszerettem a csendet, a társtalan életet, az egyedül való hosszú estéket, a még hosszabb éjszakákat, amikor csak az esőszemek kopognak az ablakon, amikor halaszthatatlan teendők miatt a városba kellett mennem. Ilyenkor mégiscsak benéztem a tükörbe, hogy megkeressem azt a barna ifjút, aki egykor vidám kedvvel a csendes szigetre költözött. Bizony, nem találtam őt többé a tükörben. Hanem szemközt nézett velem egy szürkülő hajú férfi, akinek arcára szinte egész Magyarország bánata volt feljegyezve, mint egykor Döblingben a búskomor Széchenyi István arcára.

...A levélírást darab időre abbahagytam, mert attól féltem, hogy sötét szerencsétlenség ér, ha tovább is csak a magam szomorú gondolataival foglalkozom. A szomorú öntépelődés helyett hosszú sétákat tettem a Szigeten, és kihallgattam az őszi fák panaszkodását.

*

A magányos ember néha igen jól eltalálja azt az utat, amely állapotát megjavítja. Egyik asszonyt vesz magához élettársul, holott azt hitte, hogy társtalanul, egyedül hunyja le a szemét. A másik hű kutyára tesz szert, amely éjszaka a küszöbön ül, és megugatja a rossz embereket és kísérteteket. A harmadik csak egy madárkát zár kalitkába, és már úgy érzi, hogy megmenekült a magány szomorúságától.

Én az álmaimban kerestem társaságot.

Hosszúkat, nagyokat lehet aludni abban a százesztendős házban, amelyet a Margitsziget közepére még a hajdani József nádorispán épített. Nyáron a fecskék, télen a fekete varjak ülnek az ereszre. Őszidőben úgy csorog az eső a kert felett, mintha tengerit morzsolnának valahol, valamerre. A szeles éjjeleken nagyokat sírnak a fák, bújócskát játszik a holdvilág a lombokkal, a távoli óbudai partokról áthangzik a kutyaugatás. A város tornyai, lámpásai olyan messzire érnek ide, mint egy másik világrész.

Az álmok szeretik az ilyen csendes helyeket, mint ahogy a ritka vándormadarak, a kócsagok, a darvak is Magyarországnak emberhangtalan vidékeit keresik fel legszívesebben.

Amint figyelni kezdtem álmaimat, és reggelenként visszagondoltam rájuk, észrevettem, hogy egészen más álmok látogatnak meg a Szigeten, mint egykor a városi éjszakákon.

Feljegyezgettem álmaimat, mint valami túlvilági üzeneteket, amelyek a láthatatlan telegráfdróton a földre érkeznek. Még javában tartott a háború, és én már az álmaim jelentését olvasgattam, nem pedig a Höfer tábornokét. Sokan tettek így Magyarországon, akiknek félteni való kedvesük vagy el nem mondható bánatuk volt.

Nem kell az egészhez egyéb, mint egy darabka irón és egy darab papiros. Igaz, hogy ugyanígy járt el a mesebeli csizmadia, aki széndarabot készített fekvőhelye mellé, hogy az álmában látott számokat nyomban, mielőtt elfelejtené, a meszes falra karcolja. De már nincs kislutri, ahol a számokat megjátszani lehetne, se mesebeli csizmadia, aki álmodik.

Észrevettem a jegyzeteimből, hogy néha közel járnak az álmaim a valósághoz. "Megálmodtam", amikor egyik öcsémet a harctéren keresztüllőtték, álmomban láttam anyám betegségét, piros hasú, fehér tollú madár repült el fejem felett, amikor néha valamely jó hír is meglátogatott.

A levelek helyett Álmoskönyvet kezdtem írni. Ez az Álmoskönyv volt a Magányos Ember legnagyobb mulatsága, hosszú téli délutánok szórakozása, amikor olyan csend volt a házban, hogy a kályhában pattanó akác hangja ágyúdördülésnek hangzott. Már javában hordták a katonák az őszirózsákat a Margithídon, a pesti újságok mindennap olyan nagy betűvel írtak, mint akár az amerikai hírlapok, puskaropogás hallatszott az újpesti partok felől - a Magányos Embernek mégsem volt kedve megválni álmaitól, sem a háború, sem a forradalom kedvéért.

Hullott a hó, nyúlott az éjszakába, az Álmoskönyv napról napra vastagabb lett. Mindennap nőtt egy keveset, mint a gyermek Krisztus palástja.

Elhozták az Álmoskönyv részére mások is az álmaikat, hogy azok ki ne maradjanak a könyvből. Előbb a jó szomszédasszony kopogtatott be azzal, hogy mit álmodott az elmúlt éjszaka. Későbben utat nyomtak a mély hóban a távolabbi szigeti villák, házikók lakói is, hogy egyik-másik különösebb álmukat elhozzák a készülő könyv számára. Egyszerű emberek voltak ők, akik álombeli örömeiket vagy panaszaikat csendesen tollba mondták a szoba sarkából, ahol helyet foglaltak.

Jöttek, jöttek... Szegletes ujjú, szelíd képű kertészek, akik télen ráérnek álmodni, piros képű, piros kezű kertészlányok, akik álmodozva gyomlálnak a melegházakban. Zavarodott köhintéssel állított be az ajtón az őrmester. Néha-néha megállította szánkóját a régi ház előtt egy bundás városi dáma, akinek nyugtalanító álma volt.

Amint elment a jég a Dunáról, és az óbudai partokon a vízre eresztették a csónakokat, elindult ám az öreg révész a Sziget felé az óbudai asszonyokkal, leányokkal. Egyenletes evezőcsapásai a régi lak előtt pihentek meg a folyón. Az asszonyok topogva jöttek fel a lépcsőkön, a lányok szemérmetesen hátramaradtak. De ők sem akartak kimaradni az Álmoskönyvből.

Mindenki hozott magával valamely drágalátos ajándékot: egy álmot, amelyet őrizgetett.

És a Magányos Ember búskomoly arca lassan felderült, visszanyerte régi nyájasságát. Nem volt most már egyedül!

(1923)

* * *

AZ 1933-AS ÁLOM

1

ELŐKÉSZÜLETEK AZ ALVÁSHOZ

- No, hát aludni aztán mi is tudunk, ehhez nem kell valamely különösebb tudomány - mondaná száz közül kilencvenkilenc ember, de nem így Egyesi, aki az életmódját mindig bizonyos körültekintéssel és a viszonyokhoz alkalmazkodva, egyszer jól és bőségesen, máskor a megcsappant bevételekhez mérten osztotta be.

Feljegyzéseinkben most emlékezzünk meg arról az időről, amikor Egyesi kalendáriumi lapjain a bevétel rovatban a legkisebb számjegyek operáltak, mindig kisebb számjegyek, mert napról napra ritkább lett a pénz, a tallér, az aranyfont vagy a forint, amint a világon a különböző helyeken a pénzt szokás nevezni. Napról napra kisebb összegeket adtak az ócska cipőkért, divatjukat múlt kabátokért, régi kalapokért, sőt a fehérneműekért is, amelyeknek árából Egyesi életét tengette-lengette; a kormos orrú és csipás szemű szolgáló mind többet lopott, mert az ilyenfajta egyéneknek, semmiségeknek akkor jön meg az igazi étvágyuk, mikor gazdájuk a legnagyobb bajban van, nem lehet tudni, hogy meddig tart még a szolgálat az összedűlőben lévő házban, tehát menteni kell, amit lehet, addig az időpontig, amíg Egyesi beválthatja az ilyen bánatos időkben szokásos ígéretét.

- Hajh, úgy érzem, hogy nem sokáig élek már.

De addig is többnyire aludt; ha ébren volt, régi angol regényeket olvasott, mert az újsághoz, amelyből a maga szerencsétlenségéhez hasonló történetekről értesült, nem volt kedve.

*

2

HOGYAN ALUDT EGYESI?

Egyesi téli álomra rendezkedett be, miután valahol valamerre egy népszerű orvosi (vagy kuruzsló) könyvben azt olvasta, hogy minden betegség, akár lábtörés, akár tüdőgyulladás vagy agyrázkódás ellen a sok alvás a leghasznosabb gyógyszer.

Egyesi akármelyik betegséget megállapíthatta magáról, mert pénztelenségében valóban beteg embernek érezte magát, akinek a térdkalácsa fájt a sok hiábavaló szaladgálástól, lélegzete kihagyott a mindennapi kenyérért való izgalmas hajszában, a szíve se működött a legrendesebben, agyáról, a minden emberi teremtvényen lévő büszkeségről nem is beszélve... Agyában a gondolatok egyszerűen felmondták a szolgálatot, amikor a szolgáló a kormosságon is átpirosló orrát bedugta a szobaajtón, és így szólt rekedten:

- Nagyságos úr, nincs ennivaló a háznál.

- Majd megenyhül az atmoszféra - felelte Egyesi valamely régi angol regényből, amelyet éppen azért olvasott, hogy a körülötte lévő életet elfedje. S ezután gyorsan aludni kezdett, hogy még a régi londoni történeteket vagy skóciai legendákat tartalmazó regénynél is messzibbre meneküljön a valóságos életből - az álom kellős közepébe.

Az alváshoz azonban szükséges volt megtalálni a megfelelő pozíciót, ami nem olyan könnyű foglalkozás kereset nélküli embernek (mint Egyesi volt), mint például azoknak, akik éjszakájukat vigadozva töltötték (mint az élet bajaival nem törődők), vagy egész éjszaka utaztak vasúton vagy tengelyen hasznot ígérő üzleti vállalkozások után. Akik elalusznak egy helyben - Egyesinek azonban se vigalma, se hasznot ígérő üzleti vállalkozása nem volt, csak elviselhetetlen szegénysége, ezért gondolkozni kellett azon, hogyan helyezkedjen el fekvőhelyén, hogy legalább álmában ember maradhasson. - Mint minden túlérzékeny ember ugyanis előre félt a felriadozásoktól, a sötét szobában való szaladgálásoktól, az ágy alá menekülésektől, amelyek rossz álom esetén megtörténhetnek az emberrel. Ha már ébren koldusként élt: legalább álmában úriember óhajtott lenni, aki volt valaha.

...Úgy bújt be ágyába, hogy az körülvette mindenféle védelmekkel az alattomos léghuzamok, ajtóréseken beáramló szelek, hideg éjfelek ellen - miután a kályhában amúgy se égett a tűz. Egyesi tehát olyan védelmi vonalat létesített ócska, szőrjüket, bőrjüket félig elveszített díványpárnákból, lyukas szőnyegekből, régi függönyökből és ágyterítőkből, mint valami északsarki utazó. Tél volt, az éjszaka hosszúnak, hidegnek ígérkezett.

*

3

MIT ÁLMODOTT EGYESI?

Egyesi, ha a hold állása, az ajtón, ablakon bedúdoló üres kályhában mormogó szél megengedte, üres gyomorral is kellemeseket álmodott.

Például forró káposztalevessel, amely olyan párologva került elébe, hogy az már olyan volt, mintha előre vérré válott volna.

De nem a mindennapi káposztalevesről álmodott Egyesi, mint más közönséges éhező párnáin (különösen olyankor, ha feje lecsúszván a párnáról, egy vonalba került gyomrával, és a gyomor gondolatai szabadon kompariáltak az agy gondolataival).

Evett káposztalevest muszka módon elkészítve, mint egy regényben olvasta valaha.

Ez a káposztaleves arról volt nevezetes, hogy tyúk főtt benne. Vagy pláne csirke. (Tormájának ízét persze még felébredéskor is érezte.)

Evett forró káposztalevest (hófúvás volt odakint) velőből és disznóhúsból készült apró gombócokkal, borsosan, tojásosan, amilyennel a felvidéki fogadókban várták a téli utazót, amikor még nem járt mindenfelé vonat, hanem szánkóval volt szokás egyik városból a másik városba, egyik vásárból a másikba menni. - Egy piros képű asszonyság nyomkodta Egyesibe (álmában) a velős gombócokat, s nem kellett értük fizetni.

De mielőtt jóllakott volna amúgy istenigazában, ahogyan valamikor gazdag, eleven korában utazásai közben szokott az állomásokon, hirtelen vége lett a kellemes álomnak: - hirtelen hófúvásban találta magát az országúton.

(Ez pedig onnan volt, hogy a hideg levegő megtalálta a maga útját Egyesi elbarikádozott ágyába. Valamely részecskén, bizonyosan a rongyos paplan lyukain át [amely paplan olyan színű volt, mintha egy múlt századbeli öregasszony szoknyájából készült volna] úgy fújni kezdte Egyesit, mintha a világból akarná kifújni.)

Álmában tehát a hófúvásos országúton mendegélt Egyesi, valójában pedig oly kicsinyre húzódott össze, mint egy sündisznó.

Egyesi álmában káromkodott, mint egy régi bátor utazó a legnagyobb veszedelmek között, de valójában dideregve, kétségbeesetten feküdt ágyában.

Ez így tartott körülbelül éjfélig, amíg odakint az idő lecsillapodott - amolyan éjfél utáni szaga kezdett lenni az időnek. A csillagok felragyogtak az égboltozaton a valóságban, az északi széltől fűtött kis vaskályha elhallgatott: - Egyesi álmában elérkezett a legkellemesebb pontig: pénzt talált egy fiókban, amelyet már régen nem húzott ki, mert az amúgy is hiábavaló lett volna. Tizenöt pengő nyolcvan fillér feküdt a fiókban. Éppen ennyire lett volna szüksége másnapi megélhetéséhez, egy pengőt számítva reggelire, forró kávéra, vajra, tojásra, friss süteményre, három pengőt ebédre, amelyet a forró gulyásleves vezetne be, de volna benne disznóhúsból és marhapecsenyéből darált, pogácsa alakú pecsenye is és a végén tojásos galuska. A pénz többi részének is megvolna a maga helye. "Mosodába", trafikba, cipősarkalásra és kávéházra, amely helyre az utóbbi időben már csak azért járt be, hogy valakit keressen.

Milyen nagy dolog volna egyszer a kávéházban gondtalanul, füstfellegek között, egyénileg is füstölögve üldögélni és nézegetni a világot!

*

4

KIÁBRÁNDÍTÓ ÉBREDÉS

Egyesi arra ébredt, hogy hó van az utcákon és háztetőkön, de ezt most nem is vette figyelembe, hanem gyorsan a párnája alá nyúlt, ahová álmában a régi fiókban talált pénzt rejtette. Megfordította a párnát...

- Mindig tudtam, hogy ez a cseléd lop! - kiáltott fel, amikor semmit se talált.

De óvatosságból kiugrott az ágyból, és a régi fiókot is megnézte.

Aztán nyomban visszaült az ágy szélére, mert az éjszakai evésektől komoly gyomorfájást érzett, mintha valóban mértéktelenül evett volna a káposztákból.

(1933)

* * *

 

---