ISTVÁN

Becsűlettel bevégzők a napot.
A baj miénk, az áldás Istené.
Mind helytállátok híven, gyermekim,
Csak Uros érdemelhet megrovást,
Ki jó szándéku intésemre se
Fogadt szót, sőt gorombán válaszolt.
Ti tudjátok, mi büntetést szabott
Ily tettre rég megszentelt házirend.

JANÓ

Kizáratást közasztalunktól.

ISTVÁN

                        Úgy van.
Ím hallod, Uros, ez lesz büntetésed.

CSELÉDEK

Megérdemelte. Éljen jó urunk!

UROS

Kiszenvedem. Nem fog történni máskor.

ISTVÁN

Hiszen, fiam, nincs is harag közöttünk. -
Leány, teríts asztalt e hárs alatt,
Az egyszerű szűk estebédben amit
Hibát tett a szakácsné, helyrehozza
A jó kedv s jó gyomor.

CSELÉDEK

                        Igaz biz az.

ISTVÁN

De nézzetek csak, nézzetek, barátim,
Minő Isten csodája jő amott.

JANÓ

Komédiás talán vagy köszörűs.

MITRULE

Garaboncás az, ördögcimbora,
Ha mint komédiás jövend közénk
Meglátjátok, hogy minket tesz bolonddá,
Ha köszörűsként - még meg is beretvál.

ISTVÁN

Ily babonától ment vagyok, de mégis
Akármi az, sajátos tünemény,
Szintúgy szégyellem, s bé kell vallanom:
Aggódva nézem, amint erre tart,
Nevetnem kéne őt a pukkadásig,
Ha valami nem borzongatna végig,
S elsápadnék a rettegés miatt,
Ha valami kacajra nem késztetne.

MISKA

Akármi, nem sokára kiderül,
Mert mindjárt itt lesz.

MÜRZL (ételt hozva)

                Tessék, emberek!

STROOM

Ördöngös útak e vad tartományban.

ISTVÁN

Lovakra számitottak, nem kutyákra.
De szólj, ki légy, és mondd el, merre útad.

STROOM

Én Stroom vagyok, a nagy civilizátor,
A végzet az, mely engem útamon visz.

ISTVÁN

Ebnek hívjuk mi azt a végzetet;
Tiéd lehet, de a miénk nem az.

STROOM

Tietek is lesz, íme, elhozám.
Keletre hordom áldását nyugotnak.

ISTVÁN

Ez a papíros áldás ez talán.

STROOM

Igen, ez a nagy misztérium,
Mely megvált mindenféle régi lomtól.

ISTVÁN

Szokatlanabb terhével új lomoknak?
Hiába lom nélkül nincs régi ház,
Iparlovagnak új csak mindene.

STROOM

Több tisztelet árumnak, hogyha tetszik,
Ez az egyetlen egy panácea,
Mely gyökeres gyógyítást eszközöl.

ISTVÁN

De hát ki itt közöttünk a beteg,
Magam s cselédim jó színben vagyunk.

STROOM

Annál veszélyesb a baj, ha nem érzzük.

ISTVÁN

Ha orvost hívunk, a betegség eljő.
De mondjad hát el, e szolgálatért
Minő dijat vársz?

STROOM

                Óh, nem várok én.

ISTVÁN

Ugyé? Erővel véssz hát. Biztosabb.

STROOM

Csak a kellő adót fogadom el.
Ekként tesz az erődús öntudat,
Az alaposság elvem mindenütt.

ISTVÁN

Ah, Mürzl! Ez, mint látom, honfitársad.

MÜRZL

Volt, már nem az, mostan házad hazám,
Te lányodul fogadtál, így atyám vagy.

STROOM (halkan a lányhoz)

Csitt húgom, hisz ha engemet fiúl vesz,
Szintúgy hazám lesz, ahol jól lakom. (Fennszóval.)
Igen, a nagy német haza honom!

ISTVÁN

És hol van az, ha kérdni merhetem.

STROOM

Mi bárgyuság. - A Rajna- és Dunánál.

ISTVÁN

Hát ama híres Katzenellenbogen,
A Bückeburg, Hechingen, Sigmaringen,
Schwerin, Strelitz, Reis-Schleis s más számtalan
Hitványság mind ki ment már Áfrikába?
Vagy mint a szoknya-, ujj-, korc- és derékból
Ruhát fércelt-e valami szabó;
Mert a korc, a ránc, s ujj még nem ruha. -

STROOM

A szellemegység fűzi mindezt össze.

ISTVÁN

Ah úgy, tehát a németnek hazája
Az, ahol egykor puskaport csináltak,
S ma is mindenki büszkén azt hiszi,
Hogy ő vala az egyik munkatárs.

STROOM

Nagy hívatás van a német előtt.

ISTVÁN

Már azt betölté, a sört feltalálta,
Romantikát, nadrágot, ulmerkopfot.
De tessék kissé asztalomhoz ülni.

MÜRZL

Szivesen lát el, hidd meg, házigazdám,
Jól tartott ő már nem csak egy csavargót.

ISTVÁN

Te meg, szűz, szállásold be ízibe
Istállóinkba végzetes lovát.

STROOM

Alig vagyok még kissé e helyen
S pirulnom kell a durvaság felett,
Mely itt szokásos e barbár vidéken,
Csak az imént is nadrágról beszéltél,
Most meg szüzet nem átallsz mondani,
Mindkettő trágár eszmékhez vezet.

ISTVÁN

Mi nem vagyunk még úgy civilizálva.

STROOM

Majd lesztek, hogyha Isten megsegít.
De nem vesz-é el kincsem a szekérről?

ISTVÁN

Itt ollyanon ki sem kap.

STROOM

                        Fájdalom!

ISTVÁN

Mi haszna hát azon rakás fojtásnak?

STROOM

Hagyj csak most békét, aki kettőt boncol,
Az alaposan egynek sem felel meg.
És innen jő a félszeg művelődés.
Aki csizmát varr, az csiríz legyen
Utósó ízeig, mi gondja másra.
Ki a holdat kutatja, e világra
Ne légyen gondja, és aki tanít,
Őrizkedjék akármit is tanulni.
Csak egy van, mit mindennek tudni kell,
Adót fizetni engedelmesen.
Így készül a derék sok szaktudós.

ISTVÁN

Nem szaktudós, de túdós szag talán.
No csak fejezzed hát be azt a sódart;
Látom, hogy értesz alapos dologhoz,
Aztán beszéljed el nagy terveid.
Az ily miszőrű munkás, egyszerű nép
Bár rá nem ér, hogy alapos legyen,
Mert mindenik percét száz gond igényli,
És jobbra-balra foltoz, tatarol,
Hol éppen feslik, ahol dőlni készül,
Elveszne éhen, hogyha mindig varrna,
Rongyokban járna, hogyha mindég főzne,
Elveszne lelke szellemtáp hijában,
Elnyomorodnék, hogyha nem mulatna,
S önemberségéből így csak megél.
De terveid, ha lelkesítni nem,
Mulatni mégis okvetetlen fognak.

STROOM

Készen vagyok. S most mindenekelőtt
Szólj jó barátom; ismered-e Hegelt?

ISTVÁN

Nem én.

STROOM

        Hogy érted hát meg tervemet,
Csak azt a szubjektív- és objektívet,
A pozitív- és negatívot tudnád.
Teszem ha az ember a pozitív,
Mi kívüle van negatív - nem ember.
Értetted-e?

ISTVÁN

         Igen. - Ember vagyok,
Te kívülem - nem ember, vagy gazember.

STROOM

Szofizma volt, szofizma, Istenemre!
Hol a morális, a közérzet benned?
Ez nem germán-keresztyén eszmelánc!

ISTVÁN

Hát hagyjuk abba.

STROOM

        Másképp kísértjük meg
Argumentummal a posteriori.

ISTVÁN (botot suhogtatva.)

Ah, ebben már erősebb is vagyok.

STROOM

Megint csak félreértesz, hagyjad el;
De mondd meg, ott távol miért eszik
Magányosan az az egyén?

ISTVÁN

                        Hibát tett
S ez büntetése.

STROOM

                 Mily törvény szerént?

ISTVÁN

Bevett szokás.

STROOM

                 Hallatlan! Zsarnoki.
Hogy volna így biztos személy s vagyon,
Hogy tudja meg: mi a szabad, mi nem?

ISTVÁN

Igen kevés van, ami nem szabad,
A többiben tesz, aki mint akar.

STROOM

Hamis, hamis tan, aztat kell megírni,
Hogy mit szabad, a többi tiltva van.
Ha én intézném e ház dolgait,
Kitárnám a törvényt, mely mint a nap
Világos s jóltevő, majd lenne rend.

UROS

Bölcsen beszél - tán mártir is vagyok.

STROOM

Hát itt a többi mily állásban él?

ISTVÁN

Ezek cselédim, munkálnak velem
A ház javára, és én díjazom,
Amint mindenki érdemelni tud.
Az tót, ez rác, amaz oláh, olasz,
E lányka német, én magyar vagyok.

STROOM

S e sok derék nemzet megtűri-e,
Hogy a magyar parancsol mindnyájoknak?

ISTVÁN

Nem a magyar, de a gazda parancsol.

STROOM

Ha én intézném e ház dolgait,
Majd másképp lenne mindez, minden nemzet
Egyenlően van jogosítva élni.

CSELÉDEK

Ez nem bolond - mondott ám valamit.

ISTVÁN

Hisz tőlem élhet, hogyha otthon él,
De házamban csak én parancsolok.

STROOM

Mindenkinek az háza, ahol él.

CSELÉDEK

Szépen beszélsz, az Isten tartson érte.

STROOM

S mért van csizmában az, bocskorban ez?
Ha én intézném e ház dolgait,
Egyenjogúság lenne mindenütt,
Ha meztélláb is kéne járnia.

CSELÉDEK

Miért is tűrjük? Prófétánk, ne hagyj el!

ISTVÁN (gyürekedve)

Hálátlanok, - ki tudtok-e lakomból?
Nem voltam-é mindég igaz apátok!
De hogyha úgy van, jőjön, aki mer,
Ökölre hát, házamból mind kihánylak.
Prófétátokkal. - Nos, elő, legények.

STROOM (közbelépve)

Megálljatok - nem jöttem én ide,
Hogy nyílt erőszakkal kivánjak élni.

ISTVÁN

Csak mézes méreg-, gyáva cselszövénnyel.

STROOM

Eszmét hoztam, civilizációt
Rendezni jöttem. Paradicsomot
Állítani, melyben nyer mindenik,
És senki nem veszt.

ISTVÁN

                Különös dolog.
De mondhatom paradicsomodról
Nem nagy fogalmam. Hátha abban is
Oly paradicsom-almák termenek,
Melyektől a fog elvásul s csodáljuk,
Ádám apánk mért adta értök üdvét.
De elmegyek, hogy mérgemet kifújjam. (El.)

UROS

Most szólhatunk, hogy elment az öreg.
Mondd, mit nyerünk mi; hogyha hozzád állunk?

JANÓ

De jól igérj, másképp nem alkuszunk,
Nem rossz dolgunk volt, azt elhiheted,
A te kegyedre épen nem szorultunk.

STROOM

Hagyjátok a ház gondjait reám,
S várjátok békén a nagy dolgokat.
Ím, mindeniknek hoztam egy ereklyét.
Ez amulett az üdvnek záloga,
Nyakon hordjátok, és megjő gyümölcse.
(Az amuletteket szétosztja.)

CSELÉDEK

Az alku áll.

STROOM

        Fogjunk tehát dologhoz.
Jerünk a házba, nézzük a leltárat.

ISTVÁN

Folytassuk most az értekezletet. -
Itt senki sincs, jerünk tehát utánok.
Mi az, bezárva? Hej! Eresszetek be!

STROOM (az ablakon)

Ki háborít házunkban?

ISTVÁN

         Hát a gazda.
Alkudni jöttem.

CSELÉDEK

                 Későn, megvagyon már.

ISTVÁN

Hirem nélkül. - Felgyújtom ezt a házat
Ördög, pokol - ki itt az úr kivűlem?

CSELÉDEK

Add meg magad. Hisz minden jókat ígér.
Magadnak téssz kárt, s minket is megölsz,
Várj türelemmel.

STROOM

                És bízzál szavamban
Te léssz az úr ezentúl is, barátom,
Csak azt ne bánd, hogy én parancsolok.

ISTVÁN

Ha úgy van, lássuk hát, mit tudsz mutatni.
Sokat igérsz civílizációddal,
Meglátjuk, jóllakunk-e mind belőle
Avagy csak úgy, miként a kócevő. -
Légy hát intézőnk, Istenem segítsen,
Ha jól megy, én csak gondomról tevék le.

KAR

Strófa
Dicsérünk, mester, aki nékünk
Ma ismét új házat szereztél!
Hiven járunk el ügyeidben,
Befurakodva minden zugba,
Mi, a civilizációnak
Ellentállhatlan hordozói.

Antistrófa
Mi csak erény a házi körben,
Mind a mi művünk. Éberségre
Szoktatjuk a hanyag gazdasszonyt,
És tisztaságra kényszerítjük,
Nem hagyjuk, hogy megavasodjék
A készlet, híven felfaljuk mind.

Második strófa
Hiába üldöz, pusztít a sors,
Százezren kelnek fel utánunk,
A végzet szentelt eszközéül
Napszámunkat betöltve híven.
Dicsérünk, mester, aki nékünk
Ma ismét új házat szereztél.

Második antistrófa
Óh, háládatlan az emberfaj!
Pusztít és útál, ahová csak
A civilizációt vittük.
De mi, hajh, szent szemtelenséggel
Megyünk, mert tudjuk, új világrészt
Csak féreg alkot, nem oroszlán.

ISTVÁN

Mi fajzat ez? - Gonosz lelkek talán,
De nem, a lélek bár elkárhozott,
Nemességének hordja bélyegét.
Csatázhatunk vele, s ha elbukunk,
Csak szenvedés érhet, gyalázat nem.
E hitvány fajjal, mely sárból terem,
Utálatosan hemzseg, s oly büdös,
Mely küzdni gyöngeségében nem ért,
S csak a tömegnek szemtelenségével
Foglal tért, s hint cudar dögleletet,
Csatázni sem lehet. Mi lesz mindebből?

CSELÉDEK (az ablakon)

Ez már nekünk is kezd nem tetszeni.

STROOM

A leltár megvan. Most aktáimat
Hozzátok. Aztán mindenek előtt
Itélek Urosnak nevezetes
És bonyolult ügyében, hogy lássátok,
Mi az igazság, mit nem ismerétek.

UROS

Az én ügyem se nem nevezetes,
Se bonyolult, s már régtől vége is van.

STROOM

Addig nincs vége, míg nem akarom.

ISTVÁN

Hisz büntetését is kiállta már.

STROOM

Azon barbár eljárás mit se számít. -
De oly sok a teendőm, hogy ezúttal
Szóbelileg végzek csak, röviden.
Imé, készen van a protokol is,
Még csak nehány csekélyebb pont hibázik,
Mit most kipótlunk. Az egész csekélység,
Tizenhat ív - meg is van bélyegezve.

ISTVÁN

Megbélyegezve - mint gonosztevők!

STROOM

A kétfejű sas van mindenik íven,
Uros fizet tizenhat jó huszast.

UROS

Nincsen szükségem a képes papírra.

STROOM

De nékem a huszasra annál több van.

KAR (az ablakon)

De nékünk a huszasra annál több van.

UROS

De hát miért sas, és mért kétfejű?
Hol dög van, a sas, mondják, ott gyülekszik
S nem tetszik nékem az olyan igazság,
Mely mind előre, mind hátra tekint.

STROOM

Haszontalan okoskodol, fizess. -

UROS

Ha már éppen kell.

STROOM

                Nem kell, de muszáj.
Lám mily hiányos nyelv az a magyar -
Hogy lenne képes kulturális nyelvnek,
Muszája sincs. - Kell - mintha kérdené,
Kell-é? Ki kérdi, ha mondom: muszáj.
E szót: muszáj, jól meg kell ám tanulni.
S úgy értsétek, ha mindjárt kérdem is,
Kell-é? Az is mindig muszájt jelent,
Konkrét példája az önkénytes kölcsön.

ISTVÁN

Mi ördög az?

STROOM

         Az a jövő zenéje,
Preludiumából egy kis akkord.
De visszatérve barbár nyelvetekre,
Hogy értené meg Hegelt ez a nép
Mely így beszél: Embernek és nem nek Ember.
Hisz annak észjárása mind hibás.
Előbb való a birtok, mint az ember,
Ezért nem lesz, lám, semmi a magyarból.
De hát dologra. Halljuk a tanúkat.
Az első Mürzl.

MÜRZL

                Én mit sem tudok.

STROOM

Azt akkor mondjad, hogyha kérdezem.
Hogyan hívnak hát?

MÜRZL

                Most mondtad magad.

STROOM

Ha mondtam is, mindegy, most kérdezem.
Így rendeli a törvény tizedik
Könyvének hatvanhatodik cikkében
A hatvanharmadik paragrafus.

KAR

Mi óriási törvénytudomány!

STROOM

Hogyan hívnak hát?

MÜRZL

                Mürzl.

STROOM

                        Más neven?

MÜRZL

Zielarsch.

STROOM

        Ah, régi jó család, örűlök.
Kaptál-e már vagy huszonöt botot?

MÜRZL

Uram, mit gondolsz, nálunk hölgyeket
Nem szoktak verni.

STROOM

                        Ez előitélet.
Legjobb sikerrel én régtől gyakorlom.
Hát nem kaptál? - Voltál-e katona?

MÜRZL

Mit gondolsz, ah, mi kérdés!

STROOM

                        Voltál vagy nem?

MÜRZL

Leány vagyok.

STROOM

        Sackerment, voltál, vagy nem?
Itt a rovat, azt bé kell tölteni.

MÜRZL

Nem voltam.

STROOM

        Igy, most kérdem, hogy miket tudsz.

MÜRZL

Semmit sem.

STROOM

         Ez gyanús válasz nagyon.
Meglátjuk később, cinkos nem vagy-é.
Janó, te lépj elő most, hogy neveznek?

JANÓ

Rityitma.

STROOM

        Jó hangzású név ez is.
Hát tégedet?

ISTVÁN

STROOM

                 Mi parvenű név!
Vad származás, no mindegy, megjavítjuk.
Máder leszesz. Így - még csak ez hibázott,
Most már kimondom az itéletet. (Könyveket forgat.)
A nyolcadik kötet harmincadik
Cikkében harmadik paragrafus
Az engedetlenség bünéről szól,
S akasztófát mond a gonosztevőre.

KAR

Halált rá - annál több marad nekünk.

STROOM

Igaz, hogy azt a hatvanhatodik
Cikk ipszilon pontjában korlátozza
S csak a felségsértési bűnre szól.
Valóban vagy szerencse gyermeke,
E pont dicsőn megvédi életed.
De rád reccsent már a következő könyv,
Im, itt van a cselédség viszonya
Urához, mely nyíltan hivatkozik
Az első könyv pótutasítására,
Hol is tisztán szabott a büntetés;
Tiz évi fogságtól hat botcsapásig.

KAR

Lám mily megnyugtató precízió.
Mily tiszta, csakhogy megtalálni baj.

STROOM

De itt könnyítő körülmények vannak,
Például: nem vélem ellenkezél,
Csak gazdáddal. Húsz botot fogsz kapni,
E lánynak meg amnesztiát adok. (Félre.)
Köszönd, galambom, ragyogó szemednek.

MÜRZL

Ezért szememnek kár is volt ragyogni,
Gazdám másképpen tudta azt felszítni.

UROS

No mondhatom én szép ternót csináltam.
De nem jött ingyen - megfizettem érte.

MITRULE

Eben gubát cseréltünk, úgy hiszem.

STROOM

Máder, neked még fennmarad jogod
A kártérítést rajta követelni,
De ez külön polgári pört igényel,
Ha díjait előre leteszed.

ISTVÁN

Elállok tőle.

STROOM

        Szép nagylelkűség!

ISTVÁN

Nem volt nagy károm.

STROOM

                 Hát a napmulasztás,
A fáradság, a járás és kelés
A vádbeszéd, viszonbeszéd, ellátás
Szép összegecskét tenne, mondhatom.

ISTVÁN

Ingyenbe megy. Ha a pört nem gyülölném,
Inkább keresném a szomszédomat,
Kukoricámat aki megrabolta.

STROOM

Te Urossal tehát kiegyezél,
Pöregyeséged díja tíz huszas.
Tessék letenni. A kukoricát
Mi illeti - (Könyvekben keres.) csodálatos dolog,
Ez egy eset még nincs a törvénykönyvben,
No majd csinálok róla egy fapátenst. -
Tehát, uram, elsőbb is kérdezem -
Hogy alaposan járjak el e tárgyban,
Nem hebehurgyán, mint itten szokás volt -
Csak a gyümölcs, vagy a szár is szenvedt kárt?

ISTVÁN

Természetes, csak a kukorica.

STROOM

No látod-e, még ez nem nagy dolog,
Mert itten mondja a paragrafus
Hogy ültetvényben tett hibát könyíti,
Ha csak gyümölcse sértetett, nem a törzs.

ISTVÁN

Mennykő üssön meg - hagyjuk ezt, uram.
Nem szóltam semmit, itt van a tíz húszas.
Isten velünk.

STROOM

        Nem úgy, fel van már adva
Az ügy, s kell folynia, ha valamennyi
Papírgyár készítménye elfogy is.
Ha az utósó inged megy bélyegre,
Ha a hámból kidőlök, mint szamár,
S székemre tízedik utódom ül,
Ki mostan még csak hallgatni tanúl,
De néked igazat kell kapnod és
Testálhatsz e pörről, mint vagyonodról,
Ha közbe nem jő a végső itélet
Amnesztiája.

ISTVÁN

         Rettentő öröm!

KAR

Strófa
Óh mester! Kérlek mindenekre,
Mi szent előtted, sérthetetlen
A császárnak fogadására
És az oktrojált alkotmányra,
A német egység jóvoltára,
Spenátra és sárga répára.

Antistrófa
Ne kezdj, ne kezdj polgári pört el,
Tudod az a pedáns görög kor,
Pogányos klasszicitásával,
Időt s tért mi szűkre szabott ki,
Melyben komédiája játszik
S milyen nagyot helyez a szépben.

Második strófa
Hogy fér belé két emberélet,
Hogy járjuk Ponciust, Pilátust,
Midőn még fel sem is találtuk
A civilrechtet, romantizmust,
A puskaport és az ásitást,
Népünk későbbi hívatását.

Második antistrófa
Kérünk hát, mester, hadd el, hadd el,
Ki jőne komédiát nézni,
Hogy végét unokája lássa,
Kit még otthon nem is csinált meg,
Vagy hogy csináljon a darab közt,
Butára sülne el, óh, félek. -

STROOM

Legyen buta, csak jó polgár legyen.
Ki mondja azt, hogy a lángész szükséges?
Az államban eszünk nekünk elég van
S gondoskodunk eléggé a tömegről.
Annak nem is kell a fej, csak azért,
Hogy sógorom, a kalapos megéljen.
Aztán ne hidd, hogy úgy lesz csak buta,
Ha a színházban készül. Gondoskodtunk
Már oly rendszerről és oly eszközökről,
Hogy készüljön bár a Sion hegyén,
Butává nemesül. Hidd el nekem. -

KAR

Hát a jó ízlés, a klasszicitás
Nevében kérlek, hadd el azt a pört.

STROOM

Fitymálom a jó ízlést, klasszicizmust.
Törik-szakad, a pörnek folyni kell.

KAR

Jaj nékünk, ám de néktek még jajabb.

STROOM

Fogjunk munkához. Mindenek előtt
Hozzuk tisztába a bevezetést.
Hol passzusod?

ISTVÁN

         Nincs.

STROOM

                 Vajh mi szörnyűség.
De legalább, reménylem, el vagy látva
Tartózkodási jeggyel.

ISTVÁN

                 Nem vagyok.

STROOM

Nem útazol hát, s nem tartózkodol?
Mi vagy te hát? - Hol a keresztlevél?

ISTVÁN

Nincs.

STROOM

        Úgy tehát még tán születve sem vagy,
S szomszédaiddal már pörölni mersz,
A rendetlenség itten végtelen,
Szörnyű rossz a politikus kormányzat,
Pedig mindennél ez elébb való.
De jótállok, hogy talpra állitom. -
Hallgasson addig a magánpanasz,
És sérelem, számára nincs fülem:
Az egyes veszhet, hogyha nyér a köz.

ISTVÁN

S ki az a köz, ha mind vesztünk miatta?

STROOM

A köz azon nagy eszme és kapocs,
Mely egyesít, s mit én képviselek.

KAR

S mi véled, mester. Nélkülünk mi sem vagy.

STROOM

Szerencse, hogy gyanítva e hiányt,
Hoztam magammal mindenik egyénre
Vagy ötven ív rubrikázott papirost,
Előlegesen, úgy hiszem, elég lesz.
Itt néktek az igazolási jegy,
A marhapasszus, fegyverengedély. -
Névösszeírás, birtokív, adókönyv,
Keresztlevél, oltási bizonyítvány.

ISTVÁN

De nem vagyunk beoltva.

STROOM

                        Mit se tesz,
Csak a rubrika jól legyen betöltve.
De halljátok tovább s örvendjetek:
Katonaságtól felmentő levél,
Pótlék-adó, dohányra engedély
És borboléta. Ím, itt a cselédkönyv,
Községi bizonyítvány, később jőnek
Tájékozásul a kormánylapok,
Hetenként egy szekérrel. -

KAR

                Óh, pihenj meg!
Elég áldás ez egy lélegzetedre,
Megfúlsz belé. -

CSELÉDEK

                Félek, hogy mink fulunk meg.

ISTVÁN

Hová teendjük e tenger papírost?

STROOM

Egy részét mindenik magával hordja,
S elég nagy e ház hívatalszobának.

ISTVÁN

S mi hol lakunk?

STROOM

                E kis kedélyes ólban.
De folytassuk csak. E pótutasítás
Szükséges mindeniknek; nélküle
Létezni sem lehet.

ISTVÁN

                        S mi azt hivők,
Hogy létezünk. Szép herézisben voltunk.

STROOM

Kegyelmesen megengedi új adónem:
Személykereset, mindenekre szóló.

MÜRZL

Bomolj meg, rám ugyancsak mit se szól,
Hazádba tán való ily kereset,
Itt a személy nem hoz be.

STROOM

                        Hát ingyen megy?
Tessék elhinni, még jobb kedvelem. -
De most a taksákat fizessétek le,
Aztán a többit.

ISTVÁN

         Honnan győzzük ezt?
Szegénységünktől ennyi nem telik.
Inkább kérnénk kevesb kormányzatot,
Hogy nékünk is maradjon valami. -

STROOM

Nincs ám, mivel henyék vagytok nagyon,
Csak úgy dolgoztok, hogy megéljetek;
De én mindenre jó adót vetek,
Mentől nagyobbat, s hogy megéljetek
Még orrotokkal is kell túrnotok
A földet. Így virul fel az ipar.

ISTVÁN

S mi hasznunk, hogyha többünk nem marad,
A munka nem nagyon kedves mulatság.

STROOM

Nekem lesz hasznom, s nektek károtok nem,
Ön zsírotokban fuldokoltok úgyis,
De én hoztam civilizációt,
S egy érvágás egészséges leend.
Imé, minek e fityegő ruha? (Leveszi a mentét.)
Esernyő is tesz ily szolgálatot.
Mi haszna e szárnyaknak itt, le vélök!
(Levágja az atilla végeit.)
E paszománt, - pénzül fog kamatozni.
Lám mennyi van csak itt meggazdálkodva.
Minek sarkantyu?

ISTVÁN

         Nem járunk kutyán.

STROOM

Gyalog jár, aki bír, ki nem bír, fekszik.
Vagy mért a csizma is? Nagy fényűzés.
Im, a civilizáció nevében
Megajándékozlak e fapapuccsal,
Ez olcsó és örök időkre tart.
Meg amint hallom, tik gatyát is hordtok,
Mire való az, - én nélkűlözöm,
S mi úr vagyok mégis - le a gatyával.

JANÓ

Úgy látszik, a paradicsom kezdődik,
Mezítelen fogunk maradni benne.

ISTVÁN

Jaj nékem, holnap István napja van,
Házunknak ünnepe, így menjek-e
Templomba?

STROOM

         István? Hát mi ember az?

ISTVÁN

Ő alkotá e házat s rendezé
A konstitúciót.

STROOM

                 Ah, el vele!
E dekrétummal, ím, kasszírozom.
Ezentúl Zsófia lesz ünnepünk,
Kendervetések védőszente ez,
S a kender minden rendnek talpköve.
Kormányoz, mert papírt szolgáltat nékünk,
Igazságot tesz a kötél képében,
S pénzül forog, ha bankóvá silányul.

ISTVÁN

Mi az a bankó? Vagy mankó talán,
Olyannak támasz, aki járni nem tud.
De nékünk jó ám konstitúciónk.

STROOM

Megint a lázongó szót mondod el?
Miért nem mondod, jó az octroink?
Többé ne halljam. Íme, itt a bankó.
Jobb pénz, mint amit eddig bírtatok.
A húszas mától kezdve mit sem ér,
Csak én veendem még el kegyelemből
Adóba, s tikteket ezzel fizetlek.

ISTVÁN

Csodálatos - de mégis pénz, ha mondja.

MITRULE

Ki tudja, mit rejt ám, de pénznek látszik.

UROS

Talán csak pénzünk párticédulája.

CARLO

Beszélhet nékem, e rongy rongy marad.

STROOM

No lássátok, mi sok dicső reform,
De még koránt sincs vége.

CSELÉDEK

                 Jaj nekünk!

STROOM

Mi célra e fehér buzakenyér,
Midőn haszontalan dobjátok el
Szemétre a kukorica csutakját?
Én gépet hoztam azt megőrleni,
Jóllaktok véle, s a buzát adóba
Adjátok. Lám, mi egyszerű eszközlés.

ISTVÁN

Hát hogyha a csutak menne adóba?

KAR

Jaj, el ne vállald!

STROOM

                Szörnyű butaság.
Hisz abbul áll épen financiális
Munkám előnye, hogy értéktelen
Lomot értékesítsz, ha megeszed,
S az értékes tárgy nékem megmarad.
De ezt oly könnyen fel nem foghatod,
Olvasd el e tárgyról a szakmüvet,
Ámbár rövid, de jól ki van merítve. (Egy fóliánst ad át.)

ISTVÁN

Inkább csak elhiszem, hisz jól tudom
Zsebemből, milyen jól ki tudsz merítni. -
De engedelmet kérek elvonulni,
Szégyenlek még tovább e lány előtt
Ugy állni, mint zilált madárijesztő. (Elvonul a kutyaólba.)

MITRULE

Hát a bankó igazán pénz, uram?

STROOM

Pénz, hogyha mondom, s jaj, ki kétkedik.

JANÓ

S hát az adó kinek zsebébe megy?

UROS

Mondd, mit kapunk belőle?

STROOM

                        Nyugtatót.

UROS

S a pénzt?

STROOM

        Segédeim a kormányzatban.

MITRULE

Leszünk segédeid.

STROOM

                És ki dolgozik?
Tán én? Nekem hivatásom nagyobb,
Te szánts, te vess, vannak nekem segédim.
Elő - elő! (Néhányan a karból lejőnek.)
        Ezek bírák leendnek,
Méltóságos, megfontolt férfiak,
Büdösek bár, de még ez mit se tesz,
E fürge nép lesz a polícia,
Mely béfuródik száz rekesz dacára
S kevéssel több piszkot hagy hátra, mint
Ételt. - Finánc meg e szemérmetes
Piaci légy lesz. Ez a kis bogár,
Melynek hátulja fénylik, fogja a
Pátenseket kiadni s magyarázni.
Im, a tanítónk itt az éji had,
Sötétséget keresve, meg penészt.
E nagybajúszú, nagyszájú gyerek,
Ki úgy csörtet, hogy szinte félelem,
Ez lesz házamnak véde, támasza.
Mindnyájatoknak itt a pápaszem,
A gravitást megadja néktek az
S ki dolgotokba fúrakodni mer,
Közös boszúnk választott célja lesz.

UROS

Nézzétek ott a hídról most esett
A sárba egy ökör - jerünk kihúzni.

STROOM

Avagy te lettél-é polícia?
Ki engedé meg az avatkozást?
Mikor fog egyszer a rend bejőni?
Maradj. - Barátaim menjetek oda,
A protokollt vigyétek magatokkal,
Rendesen járjatok el ügyetekben,
Hogy lássa e nép, hogy mi a kormányzat.

JANÓ

S mi lesz az ígéretből, szép uram:
Hogy sorsunkat javítani fogod,
Hogy egyiránt urak leszünk mindnyájan?

STROOM

S nem vagytok-é? Ki több a többinél?
Tán pénze van, ide vele, nem tudtam.

JANÓ

Amint látom, csizmadiát fogánk.

UROS

Pogányt fogánk, és most visz a pogány.

STROOM

Csitt, lázadó, vagy egy paragrafust
Rád olvasok, hogy meg nem köszönöd.
Tartsátok a szent amuletteket,
Hiven őrizve, s várjatok nyugodtan,
Nagy terveim már érni kezdenek.

JANÓ

Lám itt is hoznak egy érett gyümölcsöt.

STROOM

Amint látom, már későn jöttetek.
No semmi sem. Csakhogy a protokoll
Rendben van és aztán elég csinos:
Nyolc ív. Hiába, megnyugvást szerezhet,
Hogy rendes eljárás mellett döglött el.
Most el, nyugodni ennyi fáradságra!

UROS

Hogyan tetszik, barátim, e dolog?

MITRULE

Maradtunk volna bár a réginél,
Sajnálni kezdem régi uramat.

JANÓ

Vizsgáljuk át ez amuletteket,
Nincsen bizalmam már most semmihez,
Hát hogyha lóvá lettünk ebben is.

MÜRZL

Nézzük meg, rég kiváncsin forgatom,
Im, itt az olló, fejtsd fel Carlo te.

CARLO

Egy lap papír beírva, olvassuk meg:
(Olvas.) "Óh macskaevő,
             A te szép rendeltetésed
             Őrizni a civilizációt,
             S a civilizáció én vagyok:"
Corpo di Bacco, ez ajándokod hát?
Maledetto tedesco, no, megállj!
Jó, hogy kitudtam idejekorán.
Búcsút veszek, im, a kapufélfától,
Velem csak német többé nem beszél. (El.)

UROS

Enyémben meg mily rejtélyes felírás,
Ebben talán mégis csak van erő.
(Olvas.) "Cár dava, mi pak trazsimo."

MÜRZL (nevetve)

Ah szép erő, olvasd csak megfordítva.

UROS

Ó, mi szart kap, ím, a vadrác.
Akasztófát kiszolgált vakmerő,
Kerékbe törni régtől érdemes!
Ez-é, miért gazdámat elhagyám?
Megállj, ha élek, jóvá is teszem.
Hej, gazda, gazda!

MITRULE

                Hát nekem mit írt?
(Olvas.)   "Ah úgy szeretlek,
                Hogy majd megeszlek:"
Megállj, farodra forrjon ez a mondat.
Tudod-e mit tesz az, hogy cinye mintye!
Hej, gazda, gazda!

JANÓ

        Lássuk most enyémet :
(Olvas.) "Cso zse szi bol dotyat, Jano?
               Mizer szlovák vecser, rano.
               Teraz bugyes, szlavni Rakuz.
               Do rityi mi zakúz." -
Zatraceni szvinyár, ördög, pokol,
Uhor szom, és az is leszek, míg élek.
Hej, gazda, gazda, nincsen-é füled?

MISKA

Hát ez:
(Olvas.) "Segíts magad ten sorsodon,
             Mert el van hagyva, aki másra vár.
             Erőm nem bennem, - marhaságtokban van." -
No jó, segítek, csak te meg ne bánd.
Hej, gazda, gazda, jőj ki az odúból!

MÜRZL

Lássuk már az enyémet is. Im, itt van:
(Olvas.)
             "Willst du dich gut unterhalten,
             Werde ich gut aufgelegt sein."
Jőj, kérlek, gazdám, végünk van különben.

UROS

Hogy is tűrhettük e földönfutót
Idáig is, hogy félheténk egymástól?
De érdemeltük ezt a bűnhödést.

ISTVÁN (félig kibújva)

Mi zajt csináltok? Majd is ád a sógor,
Ha meg találja hallani.

JANÓ

                Mi hívunk.
Megbántuk, amit véténk ellened,
Óh, jaj, bocsásd meg, és fogadj kegyedbe!

ISTVÁN

Ez ólba? Jőjön, aki belefér.
Csak halkan, halkan, nem leszek oka,
Ha rátok olvas egy paragrafust.

UROS

Paragrafussal mink verjük agyon,
Mit az udvarnak árnyain szedünk fel.

MISKA

Vezess te, és kiverjük a világból.

ISTVÁN

Az Istenért, mi lázadó beszéd!
Látjátok, hisz ki tudja, mit akar még;
Csak nem lehet feltenni, hogyha ember
Istennek mása, jót ne is akarjon,
Eddig még semmi jót nem leltünk benne,
Bizonnyal hát a jó mind hátra van még.

UROS

Ki még tovább vár, gyáva vagy bolond.

ISTVÁN

Az Istenért, csak tűrelem, barátim,
Fohászkodjunk inkább a szent Istenhez,
Hogy a szivét világosítsa meg;
S végezzük így, mondjátok el utánam:
Isten ne nézzed benne, hogy ő sváb,
Igaz, hogy az nem szép, de mégse bűn;
Aztán meg ő is a te teremtésed,
Mivégből - azt te legjobban tudod. -
Jó éjszakát - nem hallok semmit is
Épen most álmodom, hogy jóra fordult. (Behúzódik.)

JANÓ

Te vagy közöttünk első, légy vezér.
Hiszen már horkol. Óh, mit is tegyünk!

MISKA

Segítsünk hát magunkon, mint maga
Tanított a sógor. Fel, jőjetek,
Rejtekben fontoljuk meg a hogyant,
Aztán cselekszünk fényes napvilágnál.

MÜRZL

Szegény gazdám! Mondhatlan fáj, hogy így
Ellágyult minden férfiereje. -
Estende itt szoktunk volt összejönni
Nehány édes szó- s még édesebb csókra,
S most ahelyett a kutyalyukba bújt. (Sír.)
Kihívom őt és addig biztatom,
Míg végre tán még megkeményedik.

STROOM (sompolyogva kijő)

Óh, hölgy! Örűlök, hogy találkozánk,
Epedtem néhány édes szó után.
A sok fáradság és sok gond miatt,
Mint megterhelt villámtelep vagyok,
Melynek pozitív pólusán a láng ég.
Öledben lelnék negatív helyet,
Hol átürülve megnyugodnék keblem.

MÜRZL

Kikérem én, az ily trágár beszédet.
Ott szólj így, hol személykereseti
Adót fizetnek.

STROOM

        Óh, te félre értesz,
Pedig reményem abban pontosult,
Hogy engem, aki Hegelt megtanultam,
E barbár házban, a nem én-világból,
Te, eszméim konkrét szubjektuma,
Ki vágyam kézzelfoghatóvá tetted,
Te egyedül fogsz engemet felfogni.
Óh, hagyjad lelkem átolvadni benned,
Ne tarts el egy merő negációval
S én véled az üdv minden mélyeit
Kifürkészendem.

MÜRZL

                Menj el a pokolba,
Egy szót se értek e handabandából.

STROOM

Nem értsz? Meg fogsz majd később érteni,
Fogom használni az indukciót,
És úgy hiszem, hamar kapacitállak.

MÜRZL

Kapacitáld, tudod, a lovadat,
Engem csak nem fogsz. Lássa meg az ember! (El.)

STROOM

E lány goromba, s rám sem hederít.
Bizonnyal tett már szeretőre szert,
Másképp magától nem taszítna így el.
No semmi, majd segítek én azon,
Kihirdetek egy pátenst már ma még.
Rövid lesz, vagy kétszáz paragrafus:
Lakatra jő minden lány országszerte,
A kulcsok nálam lesznek őrizetben,
S csak taksa mellett adjuk ki naponta. -
Felséges gondolat! - Hogy ily késő jött!
Mi szép adó és mennyi hivatal,
Hát még a sok mellékes sportula!
No lány, meglágyulsz majd egy hét alatt.
(Bemegy a házba, István dühösen előbúj.)

ISTVÁN

Mit hallok? Hát még e kis jótul is
Eltiltanál! No sógor, úgy akartad;
Hát rajtad töltöm mérgemet ezentúl.
Megállj! Lakolsz, ha villámhárítómat
Már nem birom, kétségbeesve vívok.
Fel, fel, cselédim! Harcra, jőjetek:
Veszedelembe jött a hon s szabadság,

Fel! Mürzl, zászlóul szoknyádat add,
Hozz piszkafát, te villát, légycsapót
És békanyúzót. Fogjon mindenik
Isten nevében, amit kapni tud.

JANÓ

Szívből megyünk. Vezess a győzelemre!
Nincs oly vitéz több, mint a hős magyar,
Ha egy kicsit későcskén ébred is.

ISTVÁN

No hát, utánam, jó barátaim,
Fegyverre minden, harcra, győzelemre.

STROOM (az ablakon)

Mi ez, mi zajgás kint a csendes éjben?

ISTVÁN

Még kérded-é, csufos honáruló?

STROOM

Honáruló? Miért, hogy a pinát
Lakatra tettem? Vajh mi különös.

ISTVÁN

Sokat tűrtünk, tovább már nem lehet.

JANÓ

Bolondul-e vagy gúnyol a vén kópé?
Mi balgaságot mond?

ISTVÁN

                 Ne bánd, Janó!
Az az én dolgom, fogjad fegyvered;
E vén gazembert mogyoróbotokkal
Mángoljátok meg, míg a többire
A légycsapó legalkalmasb eszköz lesz.

STROOM

De mit vétettem hát mást, szóljatok.

JANÓ

Elmondjam-é oltott gazságaid?

STROOM

Az oltott gazság már politika,
Mint oltott vackoralma. Érted-é?
Politikát választok, amilyen kell,
Van nagyszerű, van síma, kétszinű,
De ollyan nincs, mely nem volna szabad.

KAR

Strófa
Óh mester, látod, milyen hitvány
Mi nyomorult a büszke ember,
Ki kebelében az egeknek
Elorzott lángjával dicsekszik.
Lenyúzhatod hátáról a bőrt
És nyugton fogja elviselni,
Csak gyermekjátékát ne sértsd meg,
Mert mint titán zúdúl az égre.

Antistrófa
Fel társak, új csatára bátran,
Írjunk zászlónkra minden szépet,
Hazát, erényt és szabadságot,
S harcoljunk bőrünkért s a koncért.
Hivatkozzunk igaz ügyünkre,
S készítsük az akasztófákat.
A nyertes igazságot is nyer,
Igy az igazság mindég nyertes.

ISTVÁN

Fel, fel, mellettünk az Isten s igazság!

STROOM (a házban)

Ne féljetek, barátim, hát nem volt-e
Mindég mulatságunk a katonásdi?
Nem tudjuk-e Atilla, Scípió,
Napóleon minden stratégiáját?
Még azt is tudjuk, hol győztek hibából:
Aratni fogjuk a dicső babért.

KAR

Babért mi is szeretjük becsináltban,
Bizunk stratégiádban, csak vezess.

ISTVÁN

Ki hátrál, gyáva, társaim előre.

STROOM

Csak az ajtókhoz mind, hogy bé ne törjék,
Így rendeli ezt a stratégia.

ISTVÁN

Hagyjátok az ajtót - az ablakokra.

STROOM

Gyalázat - óh, hisz a stratégiáról
Ezeknek nincs még csak fogalmuk is:
Az ablakon jőnek s az ajtón várjuk.
Kivertek, ám de a stratégia
Szép tudománya ellen nem hibáztunk.

KAR

Csinálunk mi a te stratégiádra!
Ments meg, vagy kamra, pince odavan.

ISTVÁN

Csak forgassátok azt a légycsapókat.

STROOM

E fegyver nincsen a traktátusokban.

ISTVÁN

E fajzat sincsen, mit nyakunkra hoztál.

KAR

Strófa
Jaj néked, föld, kesergj, jajdulj fel,
Elesett Svábia, a szent vár
És Európa, melyet mink oly
Szépen germán-keresztyéneztünk,
Ismét csak vad pogánnyá süllyed.
Ledobja válláról az ökröt,
Amelyet szépen ráültettünk,
S megint ő ül fel az ökörre.

Antistrófa
Erdő nő a szép síma állon,
Mint elhagyott kultúrán a gaz
S csak erről ismer rá az ember,
Hogy a földön most más világ van.
A gazság, szenvedés, szegénység
Örökké megmarad a régi.

Befejezés
Jaj néked, szép halványra éhült
Aszkétikus képed leöltöd,
Le azt az ékes salavárit,
S nadrágtalan pozsgás pogány léssz.
Mi lesz ebből a sok szép cikkből
Szépen felosztva paragráfra?
Mi abból a szép társas rendből,
Mely testhez illett, mint a járom,
És mint a katona-kravátli,
Hogy szinte a szem dülledt tőle?
Tudom, eszményed mentől több zaj
És annál kevesebb kormányzás!
Óh tisztviselők szent Mekkája,
Szerencsétlen flótások vágya,
Arany gallérok Kanaánja,
Szent Svábia ledűlsz örökre!
Miért tartád a sok tanácsost,
Ha most tanácsot mégsem adnak!

STROOM

No gyermekim, stratégikus szempontból
Mindenki fusson, aki merre tud.

ISTVÁN

Itt vagytok mégis?

KAR

         Nem vagyunk, uram. (Elfut.)

STROOM

Kössünk hát békét. Én önkénytesen
Lemondok minden címem- és jogomról,
Csak hagyjatok, hogy kenyerem keressem.

ISTVÁN

Legyen, tegyük le gyermekim a fegyvert,
Nagylelküség a győztest illeti.

STROOM

Igaz. (Félre.) Jó, hogy még nem civilizáltam,
Másképp most drága lenne a kötél.

ISTVÁN

Mit fogsz tehát már most elkezdeni?

STROOM

E klasszikus pogány komédia,
Látom, nem az én tettkörömbe vág,
Az államalkotás nem kenyerem.
Eszmém dicső volt, büszke, nagyszerű:
Az egységes erős monarchia,
De a prakszisban az enyv gyenge szer,
Csunyául szétment, amint ráütöttél.
Romantizmushoz térek vissza hát,
Keresztyén művelődés tudományom,
Kozmopolitizmus a mesterségem.
Jó, hogy megőrzém aktáim között
A sípládát. Elő te régi társ!

ISTVÁN

Ez jól van, húzz hát egyet rajta, sógor,
Bukfencet is hányhatsz, mi mulatunk,
S gondunk lesz rá, hogy úgy-ahogy megélj.
Mert kettőt nyertünk mégis általad:
Egy szót, mi eddig nyelvünkből hiányzott,
A huncutot neked köszönjük, és
A drágább vívmány egy szakadhatlan pánt:
Az egyetértés, mely most összefűz.
Nem úgy, barátim?

CSELÉDEK

                Óh, igen, örökre.
Mi benned élünk, és te meg erős
Bennünk vagy.

ISTVÁN

         Most e második szerződést
Pecsételjük meg, nem miként az elsőt,
Vérrel, de borral. Mürzl, hozz kupákat
Te meg játsszál romantikus danát.

STROOM (kintorna mellett énekel)

Mikor én katona fót,
Oh her Jézisz majd meghót;
Nem fólt nékem egy tál kása,
Csak egész nap íres hása.
Nincs van nékem jó leni!

Itt hagyom én Mátyarorszak,
Elmenem én Némedorszak.
Oh, én szegény némedi,
Nincs van nékem szeredi.
Ott lesz nékem jobb leni!

CD-szöveg, Madách Imre összes művei

A civilizátor első kiadása a Madách Imre Összes Művei (I-III. k., Bp., Athenaeum 1880, új lenyomat 1895, sajtó alá rendezte: Gyulai Pál) III. kötetének 261-316. lapján található. Ennek alapján került a Halász Gábor szerkesztette Madách Imre összes művei (I-II. k., Bp. Révai, 1942) első kötetébe (463-508. l.), amelynek nyomán az 1989-es, kritikai igényű kiadás a Szépirodalmi Könyvkiadónál (Madách Imre válogatott művei, sajtó alá rendezte Kerényi Ferenc és Horváth Károly) létrejött, s amelynek alapján készítette az Unikornis Kiadó is Madách Imre válogatott drámái c. kötetét (A civilizátor: 135-184. l., a kötetet az 1989-es kiadást javítva, korszerűsítve sajtó alá rendezte Sirató Ildikó). Jelenlegi CD-szövegünk ennek a legutóbbi szövegnek újra ellenőrzött, több helyen javított, kiigazított változata. Itt, információs dokumentumunkban közöljük - némileg javított, kiegészített változatban - Sirató Ildikó szövegmagyarázatait is. E mintául vett kiadás sorszámozása szerint a darab terjedelme 916 sor.

Jelen CD-kiadásunkban modernizáltuk a dráma helyesírását, természetesen csak azokon a helyeken, ahol a változtatás nem rontotta el a darab jambikus verselését. Tehát nem változtattuk meg a ma helytelen rövid vagy hosszú mássalhangzós (pl. léssz, pöregyeség), vagy a gyakori, a ma helyestől eltérő hosszúságú magánhangzós (pl. tanúl, zúdúl, számit, kivűlem stb.) szóalakok hibás helyesírását, ha a verselési helyzet úgy kívánta. (A helyesírási elvek részletesebb indoklását ld. A METINF - Az ember tragédiája információs dokumentumában!) Nem változtattunk természetesen Madách régies, vagy nyelvjárási szavain, egyéni szóalkotásain (mint pl. rekesz, mángol = rekeszték, mángorol stb.), a régies ragozáson (mint pl. jövend, veendjük, tevék, jőj, leszesz, ízeig stb.) és a ma már nem használt szóalakok tekintetében (alkalmasb, veszélyesb, utósó, tatarol, sportula stb.). Mivel "arisztophanészi" komédiáról van szó, nem pontoztuk ki (a régi kiadások mintájára) a trágár, vagy durva kifejezéseket, a szókimondásban követtük a legutolsó kiadás elveit.

És innen jő a félszeg művelődés.

Meglátjuk, jóllakunk-e mind belőle / Avagy csak úgy, miként a kócevő.

Az a jövő zenéje, / Preludiumából egy kis akkord.

STROOM Mi parvenű név!

Mi szent előtted, sérthetetlen * / A császárnak fogadására** / És az oktrojált alkotmányra,

Hogy fér belé két emberélet, / Hogy járjuk Ponciust, Pilátust*, / Midőn még fel sem is találtuk /A civilrechtet**, romantizmust,

S mi azt hivők, / Hogy létezünk. Szép herézisben voltunk.

Ő alkotá e házat s rendezé / A konstitúciót.

UROS Mondd, mit kapunk belőle? / STROOM Nyugtatót.

Erdő nő a szép síma állon, / Mint elhagyott kultúrán a gaz

Egy szót, mi eddig nyelvünkből hiányzott, / A huncutot neked köszönjük,

Most e második szerződést / Pecsételjük meg,