IV. HOGY LESZ A SPANYOLMEGGYBŐL ALMA?

Már erre magad is csak kíváncsi vagy ugye, mint inkarnátus kertész?

Hát vannak, akik az almát ki nem állhatják; még ha hallják is, hogy valaki almát eszik, egyszerre elvásik a foguk. Úgy vagyok én a spanyolmeggyel. Ránézni is irtózom. A nagybátyámnak a kertjében pedig teljes gyűjteménye volt ennek a nemes gyümölcsnek. Azoknak az érés-ideje pedig különböző. Stúdium és szájíz kell hozzá, hogy mikor leszedni valók. Ebben jeleskedett az Iringó; azért neveztetett ki a kalugyer által legfőbb spanyolmeggyleszedőnek. Minden délután hozott a kertből egy teletetéz kosárral. Engemet is megkínált vele. – Távozz tőlem, sátán!

Egyszer aztán valami rendkívüli finom ritkaságot hozott be a kertből. Első termése volt egy fiatal csemetének, melyre tülanglé krinolint húztak érés idején, hogy a madarak, cetoniák meg ne csipkedjék; csak egy tányérkával volt, szépen szőlőlevélre rakva.

Azt is odahozta a szobámba a kisleány, s dévaj módon kínált meg vele: „no, ezt csak megkóstolja!”

– Nem én.

– „Izabella királyné.”

– Úgy meg már éppen nem. Én spanyolnak republikánus vagyok.

– Csak egy szemet.

– Soha!

– Hát egy felet!

Hogy lehet egy szem spanyolmeggyet megfelezni?

Hát úgy, hogy azt az óriás meggyet odavette a szájába, úgyhogy fele az ajkai közt kikandikált, úgy kínált meg vele.

A meggy éppen olyan piros volt, mint a száj. Nem is tudni, hol végződik a meggy, hol kezdődik az ajk.

Így, persze, hogy elfogadtam.

Hiszen nagyon jó az a spanyolmeggy! Így megfelezve.

De nem maradt abból az Izabella királynéból a tányéron kóstolónak való sem a kalugyer számára.

Ettül fogva aztán rettenetesen megszerettem a spanyolmeggyet. Nincs annál édesebb gyümölcs a világon. Még magam is segítettem szedni az Iringónak a magasabb fákrul. Én tartottam a kettős lajtorját alatta, hogy el ne csússzék.

Le is rajzoltam ezt a gruppot az albumomba.

Így lett a spanyolmeggyből alma: az a bizonyos alma, melyet Éva anyánk megosztott Ádám apóval, a gonosz kígyó (hegedű és ecset) rábeszélésére.

Egyszer aztán minket is kizártak a paradicsomból (miféle angyal árulkodhatott ránk?); a kalugyer sejtett-e valamit, vagy Iringónak az anyja? a meggyet, cseresznyét eladták fáján mind egy vándor kofának, s azontúl vége volt minden hancuzásnak. Az Iringót többé takarítani sem eresztették a szobámba; az anyja járt be. Azt mondta, hogy a leánynak tanulni kell már a sütéstfőzést; mert itt az ideje, hogy férjhez menjen; a házasságnál pedig fődolog a konyha. Amely asszony a rác pitét meg nem tudja csinálni úgy, ahogy kell, azt az ura megveti és – megveri.