Szálljon reátok az egyetértés szent lelke az égből.

Most, midőn vérben, lángban áll az ország, midőn a nemzet közös veszélye minden érdeket egyesíte, ismerjétek meg egymásban a testvért, nyújtsatok egymásnak kezet, felejtsétek el a múlt bűneit és a jövő érdekeit, mindent, mindent, ami emberi, s gondoljatok a hazára, ki most az egyedüli istenség, melynek oltárán áldozni szabad és kötelesség.

Az ég keményen próbálja e hazát, isten látogató keze ellene hagyta lázadni idegen ajkú fiait, kitette őt a harcok mezejére, vérrel és könnyel hagyta megáztatni földét, de egy áldása még akkor is maradt rajta: az, hogy magyar nem küzd magyar ellen.

Körül mindenütt ellenség, de míg mi, kik megtámadtatánk, egymásnak testvérei maradunk, addig isten nem hagyta el e hazát.

Mindenki ellenünk küzd, és mi mindenki ellen, de hála a sorsnak, még nem magunk ellen.

A magyarnak nem ez az első szabadságharca, de ez a legdicsőbb.

A Zápolyák, a Rákócziak szabadságharcaiban két ellenséges tábor volt a magyar, mely egymás vesztére ellenségeivel kötött szövetséget, egyik az osztrákkal, másik a törökkel, hogy magának ártson; most minden határról ellenség tör reánk, sehol sincs barátunk, de azért a nemzet meg fogja érni győzelme napját, mert a magyar önmagával kötött szövetséget, mert a magyart csak a magyar győzte le mindig, most a magyar nemzet egy.

Egy nép, egy érdek, egy ohajtás, egy élet, egy halál.

Kívül harc, de belül egyetértés.

Míg mi el nem hagytuk egymást, addig isten nem hagyta el e hazát.

Míg mi önmagunknak jó baráti vagyunk, addig a magyarnak nincs félelmes ellensége.

Adja az ég, hogy ez mindig így legyen, akkor a magyar nép örökké fog élni.

Ne virradjon meg az a nap soha, mely Magyarországot pártokra szakadva találja, ne ünnepeljen meg ily napot halálos ellenségünk.

Ha van közöttünk ember, ki szívében személyes gyűlöletet visel, mely őt testvérei bármelyikének ellenségévé teszi, gondoljon rá, hogy e hazának csak egy ellensége van, s minden gyűlöletet ez egy számára kell fenntartani.

Ha van közöttünk, kit egy fellengősebb eszme társai sorából kiválaszt, gondoljon rá, hogy semmi sem magasabb eszme a hon életénél, és ez egyetlen és legelső, mire hazafinak most gondolni szabad.

Ha van közöttünk, kit dicsvágy vagy sértett hiúság hontársai bármelyike ellen dacolásra hív fel, gondoljon rá, hogy most csak egy dicsőség van, s az a harcmezőn terem, csak egy hiúság, s az a hon megmentése.

Ha van közöttünk, kinek önérdeke eszébe tud jutni, gondoljon rá, hogy csak egy haza van, és ez minden, ha ez elveszett, akkor minden érdeknek vége.

Magyarok!

Amely nemzet magához hű marad, örökké él. A nemzet örök élete kezetekben van, azt tőletek csak a visszavonás veheti el.

E küzdő hon szentséges nevében! Őrizzétek meg az egyetértés kincsét. Felejtse el mindenki önérdekét, felejtse el a gyűlöletet, a hiúságot, a pártköltő chimaerákat, felejtse el és gondoljon a hazára. E nemzet addig él, míg egy marad.

Kívül harc, belül béke, s élni fog Magyarország!