Nagyenyed Erdély egyik legvirágzóbb városa volt. Most borzalom honol a szép város helyén. Még mielőtt az öldöklő, égető és rabló oláhság dúló csordája megjött volna, már a szászok kirabolták a várost. Az iskolai könyvtár százezrekre menő kincsét részint elhordották, részint szétszórták. Ez történt az állatgyűjteménnyel is. A pénzgyűjteményt Szászsebesre szállíták. E rablás egyik fővezére Hitsch nevű szászsebesi tanácsos, ki a nagyenyedi ev. ref. templom főtanodában tanult és az utolsó országgyűlésen is követe volt városának Erdélyben.

Nagyenyed egész romban van. Csupán a ref. templom és tanoda egy része állnak fenn összeégetett belsejökkel.

A füstös falak és összeomlott csonka üszkök közt gazdátlan kutyák tanyáznak, melyek a város hamvában elveszett uraik holt tetemein kövérré hízva, farkasokká vadultak, annyira, hogy már az ily társaságban élő kutyák csapataitól az utazók élete sem bátorságos többé.

Ép így áll a dolog Felvinc városa környékén is.

Ily szempontból tekintve Erdélyt, gondolja el az olvasó mivé leend az? és okozóiról mit fog mondani a történészet?!

Legközelebbről attól lehet tartani, hogy ha majd a bokor kizöldül, és az elámított s jövőjéről nem gondoskodott vagy kiprédált földnépe üres fészkéből az éhhalál által kiűzetik, az is hasonló szerepet viend a most farkasokkint száguldozó kutyákéhoz.

Isten adjon nemzetünknek és kormányunknak módot és erőt, az ilyféle bajok megelőzésire!