Bem tábornok személyes vitézsége mindenkit bámulásra ragad. Ő tudományos, mint egy tanár, hideg számító, mint a tőzsér, eszélyes, mint egy öreg, és szeszélyes, mint egy ifjú. Szobában tervez, mint Napóleon, bivouacnál a havon hever, mint Hannibál, örömei és fájdalmai honunk örömeiből és fájdalmaiból merülnek föl. Úgy tetszik, mintha csak Erdélyért élne, és mintha Erdély csak érte harcolna. Bem és a szabadság ugyanaz.

Bem nemcsak maga veszi el korbácsával az ellen ágyúit, hanem szemtanúk állítása szerint, közvitézei is hasonlót tesznek, például:

A piski hídnál vívott csatánál egy közhonvéd természeti baj miatt félrevonult a közelebbi csigolya-bokor mellé. Azalatt egy vadászcsapatbeli szász is megbúvik a szomszéd bokorhoz és egyik tisztünket célozgatja. De a honvéd észrevéve, kezénél levő fegyverével lelövi a szászt. És mialatt annak jeles vadászfegyverét elsajátítná, érkezik egy ellenséges ágyú, rajta ülő három tüzérrel. Honvédunk célba veszi őket tíz lépésnyire és az erős töltésű vadászfegyverrel mind a három tüzér fejét átlövi. Ekkor két szuronydöféssel a két lovon ülőket átszúrja, és ő nyeregbe kapva, visszanyargal Bemhez az ágyúval.

Bem száz pengő forintot adott a honvédnek, mert tisztségre képtelen.