Az ingerültség folyvást növekszik. Bennünket csalnak! A minisztérium még mindig nincs megerősítve. A király tizenkét nap alatt nem írta alá, amit megígért. Mit tesz ez? Lehet-e a királyról föltenni, hogy arról gondolkodjék, mikép adott királyi szavát megtartsa-e, vagy ne? Ki merné ezt koronás fejedelmünkre ráfogni? Az egész ország talpon van, az egész nemzet fegyverben áll. Debrecen, Kecskemét, Vác, Esztergom, Szarvas, az egész Jász-Kunság, Szeged, Cegléd, Szentes, Győr, Pancsova, s majd minden nevezetesebb város és helység, a megyék nagyobb része a forradalom elveihez csatlakozott. A határszélek kiverték a katonai hatóságot, a főparancsnok asszonyruhában akart megszökni, a nők észrevették és kikorbácsolták. Radeczkyt kiverték Olaszországból, a magyar katonaság a fölkelőket segítette. Marinovics admirált lefejezték, fejét karóra húzták; az egész világ vérben úszik, a forradalom egének futó csillagai, futó királyok, futó miniszterek szerteszét hullva mondanak iszonyú példát a szomszédoknak, s ki gondolná, hogy ilyenkor a király ráérjen tizenkét napig azon gondolkodni, hogy beváltsa-e nyíltan adott szavát vagy se? Ha a király személye szent, akkor a király adott szava is szent legyen. A nép felnyitotta szemeit, s nem fél többé azon kísértetektől, miknek ismeretébe belenevelték. A király számára népének szeretete maradt hátra; s a király ezt nem azáltal fogja megtartani, ha a nép gyűlöletére kijelöltek tanácsaira hallgat. Kiben lehet saját népén kívül bíznia? Minisztereiben? azok fantomok, a napvilág elveri őket. Katonáiban? Azok is megszűntek automatok, zsoldosok lenni, s tudnak érezni a hazáért, s hogy tudnak érezni a szabadságért is, megmutatták magyar seregeink Olaszországban. Szövetségeseiben? Föl akarja-e forgatni az egész Európát, hogy egypár bukott miniszter életét pár perccel meghosszabbítsa s kockára tegyen mindent – semmiért? S ilyenkor a király tizenkét napig gondolkodik! Tizenkét napig kormány nélkül van az ország. Isten irgalma őrzi, hogy fenekestül fel nem fordul. Az országgyűlés, a municipiumok nem kormány többé, mert nem képviselik a népet; a minisztérium nem kormány, mert nincs megerősítve, a nép maga kormányozza magát; ki áll itt jót a holnapi napért?

Szavaink, jól tudjuk, hogy nem jutnak el a király elé; s ez baj, melyen segítenünk kell. Szívünk fáj: hogy a magyar korona a ködös távolság miatt fényét veszti, s a király környezőihez bizalmunk nem lehet. A magyar királynak Budán kellene lakni, ez régen meg volt érezve, meg volt mondva; ily fejevett nemzet tovább nem lehetünk, melynek királya az országon kívül él, s míg őt mézes-mázos környezői azzal áltatják, hogy a nép boldog, a nép dicsérő himnuszokat énekel, addig másfelől a népet rabolják, törpítik vagy boszontják, s azt mondják: ezt a király akarja így, s midőn eljön az adósságok fizetésének napja, megszöknek a király oldala mellől, mint hálátlan ebek, kiknek korpája kifogyott.

Ez nem tarthat így soká. A királynak fel kell ébrednie. A távolból terjedező moraj kezd fel-felzúdulni. Még nem tudni: égből jön-e vagy föld alól? vihar-e, vagy földindulás? Ha égből jön, villámok fognak hullani, a sok nagy fa kidől, mi szirt ormába verte gyökerét, de a levegő megtisztul utána, s annál ragyogóbban fog kisütni a nap! De ha föld alól jön, akkor hol az isten, ki bennünket megment? ki tudja, hogy a megrázkódó föld nem úgy fogja ledönteni a templomokat és a hegyek koronáit, a várpalotákat, mint a polgár hajlékát, melynek gazdája vérével festette a küszöböt?

Csak egy szavatokba kerülne, és e vihar elkerülné hazánkat. Mondjátok ki e szót, és a nép boldog lesz. Ne higgyétek, hogy a nép egyes emberek tömege. A nép elementum, olyan, mint a tűz, mint a vihar, mint a tenger, mely ha föltámad, emberi erő nem uralkodik rajta.

Melyitek érzi magát erősnek a földindulástól megrázkódó hegy alatt megállani, melyitek akarja tenyérrel elfödni a kitörő volkánt, melyitek akarja a fölháborodott tengert vesszővel megfenyíteni?

Hiába bíztok villámhárítóitokban, azok csak vonják magukhoz a villámot, de el nem ijesztik.

Legyetek a népnek igazságos bírái. Az isten él, s az ítélet, mit ma kimondtatok, lehet, hogy holnap tirátok fog kimondatni. Legyetek a népnek igazságos ítélő bírái.

Isten szent lelke legyen a királlyal!!!

28-án éjjel Lederer főparancsnok lopva akart harmincegy mázsa lőport Budáról dereglyén a határszélekre leküldeni. Azonban az erélyes nemzetőrség nyomára jött a csempészetnek, s a dereglyét lefoglalá; gyönyörű volt e tizenkét fiút látni, kik nyílt erőhatalommal foglalták el az iszonyú zsákmányt, s megesküvének azt előbb magukkal együtt a levegőbe röpíteni, mint visszafoglalni engedni. E lőpor most a városi lőportárban őriztetik. A miniszterjelöltek rögtön gondoskodtak róla, hogy hasonló alacsony kezeléseknek jövőben eleje vétessék. Mi pedig kezdjünk lassanként fogalommal bírni afelől, hogy mit tesz az, ha egy hadi főparancsnok valamit katonai becsületszavára fogad.