KEDVES TÁNCSICS KOMÁM!

Ha én kend, kend is kend.

Kend igen becsületes, jóravaló, jámboréletű ember.

Kend igen tiszteletre méltó, republikánus érzelmű, szabadelvű fiatalember.

De ha én kendnek azt mondanám, hogy én kendnél soha életemben okosabb embert nem láttam, akkor nálamnál szemtelenebb hízelgő nem volna egész Európában.

No iszen besavanyított kend azzal az alkotmány javaslattal a tegnapi napnak! – ezt még a sült ökör sem hozhatta helyre. Pusztítmány az, lelkem, nem alkotmány.

Itt már kend nemcsak a földet hiszi feloszthatónak, hanem még az emberi ész tehetségeit is.

Kend azt akarja, hogy senki se viseljen tovább egy évnél egy hivatalt, s tizennyolc évtől húszig legyen katona, ha hivatalt akar kapni.

Szép gondolat ez, Táncsics, sokért ne adja kend.

Már most képzeljen kend magának egy húszesztendős katona ifjút, ki 21 éves korában lesz fiskális, 22-ben jegyző, 23-ban mérnök, 24-ben polgármester, 25-ben orvos, 26-ban tábori kovács, 27-ben színház-direktor, 28-ban alispán, 29-ben pandurkáplár, 30-ban philosophiae professor, 31-ben harangozó, 32-ben Közlöny-szerkesztő, 33-ban calefactor, 34-ben rendőrminiszter, 35-ben tömlöctartó, 36-ban generális, 37-ben kisbíró, 38-ban egyházfi, 39-ben pénztárnok, 40-ben orgonista, 41-ben jánitor, 42-ben esztergomi érsek, 43-ban szőlőpásztor, 44-ben postamester, 45-ben miniszterelnök, 46-ban főpallér, 47-ben kasznár és így tovább.

Gyönyörű dolog volna az, ugye Táncsics, ha így sorba menne a hivatal az emberen? senki sem tudná, hogy esztendő múlva mi fog lenni? s mikor észrevétlenül belejutna, rögtön értene mindenhez, amit rányomtak?

Hiszi-e azt kend, Táncsics, hogy vannak olyan hivatalok, amikre szerencse, ha egy városban egy hozzáértő ember akad, hiszi-e azt kend, hogy a világon minden hivatalra előre kell készülni, néha még az előrekészülés is kevés, ha az ember természettől arra nincsen születve? Már pedig higgye el, hogy úgy van.

Kend azt akarja, hogy minden hivatalnok egyenlő fizetést kapjon.

Ezáltal azt nyerné kend, hogy az olyan hivatalokra, amik nagy fejtöréssel járnak, nem kapna arravaló embert – nem mondom, hogy nem akadna egy csomó kukoricapásztor, aki ezer forintért elvállalná a fináncminiszterséget, hanem ha azt akarja kend, hogy olyan embereket rakhasson hivatalba, akik a maguk szakmányához értenek, bizony meg kell azt fizetni, édes komám, akármilyen republikánus időkben.

Nem azt fizeti itt meg a státus hogy ki mennyit bír dolgozni, aránylag mennyit bír megenni, hanem hogy kire mennyi szüksége van.

Hanem már azért csakugyan nagyon le lenne kötelezve a státus a kend feltaláló tehetségei iránt, ha ezeknek a nyomán minden tizennyolc-húsz éves ifjú katona lenne.

Ebből az a kettős haszon volna, hogy eképen sohasem lenne a státusnak veterán katonája, hanem ehelyett tartana egymillió újoncot, s ez darabját százötven forinttal számítva, kerülne a státusnak százötven millió forintjába évenként.

Kendből nem lesz fináncminiszter, Táncsics.

Kend azoknak, kik a szabadságharcban részt vesznek, de földjük nincs, ígér fejenkint húsz hold földet a pártütők vagyonából. Ebben a harcban ez ideig legalább részt vett négyszázezer ember. És így kellene kendnek kiosztani nyolcmillió hold földet. De hátha még, mint alább indítványozza kend, az egész népnek fel kellene támadni, mintegy nyolcmillió ember közt lenne kiosztandó százhatvanmillió hold föld. Énnyi tán egész Európából sem telik ki.

Amit kend a vármegyei reformról szól, azellen nincs kifogásom. Nem merek hozzászólani, mert nem értem, hogy mit akart kend ott mondani.

Abban is igazsága van kendnek, hogy a falusi tanítónak épen annyi szüksége van, mint a városinak, kivált miután Eldorádóban a városi élet nem drágább, mint a falusi.

Hanem az adókulcsot egy kissé sokallom. Száz forint értéktől négy forintot fizetni adóba, nem tréfa; egy hold föld árendája évenkint három forint, egy hold föld értéke száz forint, és így fizetne az ember a földétől egy forinttal többet, mint amennyit bevesz. Kendtől, Táncsics, az ember megvárta volna, hogy semmiféle adót se fizettessen vele.

Legjobb pont az egészben a 45-ik, melyben kinyilatkoztatik, hogy ezek helyett más fog készítődni.

Ami ott a III. szakaszban van nyomtatva, azt vagy én nem értem, vagy kend nem érti, s így kvittek vagyunk.

A II. szakaszban kend magát mint hadvezéri talentomot mutatja be, melyből ismét az a tanuság, hogy kend igen derék becsületes ember, de aztán semmi egyéb.


VisszaKezdőlapElőre