CHARIVARI

Mérei Mór nem egy ember. Mérei Mór két ember.

Egyik Mérei Mór a pecsétőr. Másik Mérei Mór az őrnagy.

Mérei Mór az egyik kezével pecsétel, másikkal a hazát védi. Egyik zsebébe a pecsétőri, másikba az őrnagyi fizetést sepervén.

Nemrég történt, hogy Mérei Mór felölté nemzetőrnagyi pléhgallérú dolmányát, tetejébe a szőke kaputot, s elméne Duschekhez, ki a minden pénzeknek az ő őriző sárkánya, ülvén az ország kincsein s oppugnálván mindenkit, aki azokhoz akar nyúlni.

„Uram, én Mérei Mór vagyok, a pecsétőr, kérem a fizetésemet.”

Azt megkapta, el is tette.

Ekkor a pecsétőr leveti a szőke kaputot, mondván: „Van szerencsém Mérei Mór urat bemutatni, az őrnagyot, kérem a fizetésemet.”

„Kérem alássan, mond a thesaurorum magister, erre most nem érek rá, hanem holnap majd inkább. Kérem alássan, ne is méltóztassék magának fáradni, csak küldjön el egy káplárt a zászlóaljából azért a kis pénzért.”

Hosszú lőn erre a képe mind a két Mérei Mórnak, a pecsétőrnek szintúgy, mint az őrnagynak.

„Kírem alássan, egy akkorka kis káplárt küldjön el a zászlóaljából, mint a kisujjam, ne nagyobbat, annak is kiadom.”

Mérei Mór, az őrnagy, azóta nagy gondolkozóba esett: ha vajon voltaképen csakugyan létezik-e a világon olyan zászlóalj, amelyikben ő az őrnagy?


VisszaKezdőlapElőre