Mondjunk egy jó szót a maga idejében.

Pest középpontja az országnak, de Debrecen középpontja a magyar népnek.

Amott minden nemzetiség érdeke, itt azonban egyedül a magyar érdekek vannak összesítve.

Pest legnagyobb városa Magyarországnak; – Debrecen maga egy Magyarország kicsinyben.

Pestnek Dunája van, s épen ez teszi helyzetét védhetlenné, egy nap alatt seregei az ellenségnek érkezhetnek alulról, felülről falai alá, miknek jöveteléről hírmondás sem jöhetett előre; Debrecent azonban védi a Tisza, mely az osztrák tábornokok vallomása szerint egyike a legveszedelmesebb folyóknak Európában.

Pest soha sem nyújt annyi biztosságot külső megtámadások ellen, mint Debrecen. Keletről az erdélyi, északról a marosi bércek, délről a Maros, nyugotról a Tisza, egy természetes négyszegű várat képeznek körülötte, melybe az ellenségnek betörni csaknem lehetetlen, melyben belül akik laknak, mind megannyi hősei a szabadságnak, mind megannyi ijedelmei az idegen rablóknak, és amely várnak földe a kenyértermő kunság, ahonnan ugyan az ostromlók világ végéig sem éheztethetik ki a védőket.

Budapest erősség, de Debrecen asylum.

Pest népe egy mívelt, szabadságérző lelkes nép, mely kezdetét adta a forradalomnak, míg Debrecen ősszilárdságú népének, nyugodt, morális, becsületes jelleme egyedül biztosítja azon nyugalmat, melyre csaták közepett legnagyobb szüksége van a kormányzatnak.

Pest fiai alkotják nagyrészben a dicsőséggel tetézett harmadik zászlóaljat, de másfelől Debrecen fiai is kivítták vörös szalagjaiknak a méltó helyet, szabadságháborúnk aranykönyvében.

Pesten elvesztettük ügyünket, Debrecenben visszanyertük.

Azért ne legyünk Debrecen iránt hálátlanok.

Soha se feledjük, hogy ellenségeink mily fontos dolognak tartják ide jöhetni, s mint kétségbeesnek, hogy ezt nem tehetik.

Magyarországnak lesznek jobb napjai, mint voltak eddig, de azon jobb napokban sem szabad elfelejtenünk, hogy a legszomorúbb időket itt e falak között éltük át, szent legyen azoknak emléke, tisztelve legyen a nép, ki azokat velünk tölté.

A kísértet óráiban hazájához e város hű maradt, méltónak mutatta magát egy nemzet üldözött lelkét egyedül hordani, ne felejtse el soha a nemzet, amivel e népnek tartozik.

Jövendő idő, mikor e tartozását le fogja róni, addig is legyen megjutalmazva előszeretetünk által.

Mindezeket pedig én nem ok nélkül mondom. Nem azért, mintha Debrecen városának hízelkedni akarnék, hisz Debrecen városa nem asszony; hanem azért: hogyha hallani fogunk tán egy oly örömhírt, melyről nappal gondolkozunk, éjjel álmodunk: el ne ragadjon bennünket a szerencseváltozat.

Jó minekünk itten laknunk, mint a biblia mondja.

Én is imádom Pestet, mert hazám fővárosa, mert lakóhelyem, mert visszavétele által az ellenségnek fejére hágtunk, de azért azt mondom: hogy reményeink betöltének esetére is, jó minekünk mindazt, amit féltünk, itt hagynunk.

Pest kötve tartaná a hadsereg mozdulatit, ha a háború tovább folyna, nem úgy mint Debrecen, azáltal, ha az ország kincsei benne őriztetnek.

E kincseket jól ismerjük. Nem szükség elmondanom: hogy kik, és mik?

Ha rajtam állana, én Pest bevétele után is itt hagynám őket Debrecenben.