Tudtomra esvén, miszerint előttem ismeretlen emberek, ismeretlen okokbul eléggé lelketlenek vitéz hadseregünkben azáltal ingerültséget szítani, mintha e lapokban valami célzás vagy hajlam lett volna nyilvánítva a dinasztiávali egyezkedésre. Kik e lapokat olvasták és igazat mondani szoktak, tanúim, hogy a legszomorúbb időkben sem terhelték magukat e lapok ily váddal, mint ezt lapjaim 5. száma is bizonyítja, s lelkem istenére bizonyítom, hogy míg nevem ott álland, nem is terhelendik. Ha egy közös ellensége nem volna a hazának, azokat nevezném ellenségeimnek, kik erővel igyekeznek a magyar polgárok, a magyar hadsereg közt szakadást előidézni, most nincs hozzájuk komolyabb szavam, mint az, hogy a morális testvérgyilkolást, mit máskor mint férfi fognék megtorlani, most mint hazafi türelemmel hagyom magamon megtörténni, s inkább azoknak nyújtok békülő kezet, kik lelkemet tépik, mint azoknak, kik hazámat dúlják.

Szabadság! nemzetiség! volt mindig jelszavam; legyen bírám a nép, legyen bírám az isten: vétettem-e valaha ellenük?