Az ellenség összpontosított ereje Isaszegnél megtámadta seregeinket.

A trinum perfectum: Windisch-Graetz, Schlick és Jellasics személyesen vezette az ellenséget.

Hosszú és kemény csata után a győzelem miénk lőn.

Az ellenség mind a két szárnyán, mind a centrumon összetöretett. Isaszeget seregeink ostrommal vették be.

Egy félmérföldnyi szoros utat, hegyek és erdők között, szüntelen csatázva foglaltak el.

Kik a gödöllői erdőket, a csatatér helyzetét ismerik, bámulni fognak e csata eredményén.

A győzelem nagyszerű volt és elhatározó. Az ellenség Gödöllőre veretett; a mi előőreink Kerepesen vannak, s így Pest és az ellenség között.

Görgei vezette és intézte a csatát. Kossuth azt írja róla, hogy a hadvezéri erényeket a közvitéz szigorú kötelességével párosítá, mindenütt ott volt, hol a veszély van, s mindenütt győzelemre vezette fegyvereinket.

Seregeink, a tábornokok úgy, mint a közvitézek, a legdicsőbben teljesíték kötelességüket.

Húsvét első napját táborunk a kerepesi dombokon tölté.

Horvát, a csanádi püspök tartotta a tábori istentiszteletet.

Oda meglátszanak Pest tornyai, a Gellért, a Mátyás palota, a Duna.

Óh mint irigylem e tekintetet, e pillanatot!

Húsvét napján kelle seregeinknek a megtört ellenséget Gödöllőn megtámadni.

Ki kételkednék a győzelmen? Volna-e áldás a zsarnokság és hazugság fegyverén a Megváltó föltámadása napján? Volna-e bátorsága valakinek fegyvert fogni egy igazságtalan ügy mellett húsvét első napján? Győznünk kellett.

Fekete karácson – piros húsvét.