NOSTRADAMUS JÖVENDÖLÉSE A XIX. SZÁZAD KÖZEPÉRŐL

Az egész földön egyszerre fog kezdődni a tavasz. A Vezuvius kitör. Olaszország lángba borul.

Asszonyok fognak hadakozni, gyermekek a piacon szónokolni, holtak támadnak fel sírjaikból.

A kakas háromszor kukorít.

Új, soha nem látott nap jön fel az égre, mely soha le nem megyen sugáraitól az egész világ új színbe öltözik.

A sárga hold a fekete égen elhalványul, elvész, a szivárvány lejön az emberek keblére.

A kutyák elhagyják gazdáikat, s a farkasok föltámadnak a sasok ellen.

Nem fognak láncok készíttetni többé. A börtön neve meg lesz átkozva és elfelejtik.

Nem fog senki kardot hordani többé. A vérontás meg lesz átkozva és elfelejtik.

Megszűnik a gyűlölet, a félelem, a kevélység; szeretet lesz úr a világon.

A pénz elmúlik, nem lesz különbség gazdag és szegény közt. Munkálkodni fog mindenki és boldog leend.

Az isten maga fogja kormányozni a világot, maga tanítandja a népeket, s kik e dolgokat helyette végezték, elmúlnak.

A férfi nem fog úr lenni a nő felett. Mindkettő egyenlő joggal fog bírni az isten előtt.

Addig pedig sok anya fogja halálkínok közt szülni fiait és álmaiban véres képeket látand, és a föld megmozduland előérzetében.

A holdban látni fogjátok a véres foltokat, s éjjel tiszta égben mennydörgés fog hallatni.

A népeket éh- és döghalál látogatandja meg. A templomokban imádkozás közben sokan fölkacagnak, s az ebek vonítani fognak a várak és paloták kapui előtt.

Éjenként magától megszólamlik a tornyokban a halálcsengettyű, s nagy fekete pillangók repkednek a levegőben, miknek hátára halálfej van festve.

Ha ezek elmúlnak, az ördög leviszi családját a föld alá, s az emberek nem fognak szarvakat viselni sem aranyból, sem ezüstből.

*

Egyik népgyűlés a másikat éri. A nép, miután látja, hogy nem ágyúznak közé, mindenütt ott van, hol ingyen mulatságra tehet szert. Örvendetes látni, hogy napról napra több hölgy pártol a forradalomhoz. Nem hiába nevez bennünket Széchenyi napernyős revolutiónak.

Én nem bánnám, ha a hölgyek revoltálnának, unalmas vén pecsovics férjeiket kergetnék pokolba, neveztetnének ki egy pár nőminisztert, sőt még azt sem bánnám, ha a választmányban részt akarnának venni, hosszú táblabírói dikciók alatt milyen fölségesen mulatná az ember magát.

Az országgyűlés eloszlik. Ez nem nagy baj, ennél nagyobb szerencsétlenség is történt már Pannóniában. Azzal rágalmazzák a haza aranygombos atyjait, hogy félnek hazamenni. Félnek? ugyan miért? Nem féltek akkor, mikor minden diaeta végével újnál újabb terheket vittek haza a népek nyakába, s félnek most, midőn a szabadság hírével térnek haza? most félnek a hazameneteltől?

Tán még jobban félnek az ismét el nem jöveteltől?

Könnyen megeshetik. A jövő országgyűlésnek alkalmasint más arca lesz, mint az eddigieknek. Ezt megjövendölheti az ember, a nélkül, hogy szibilla volna.

X. lap szerkesztője megköveti a tens nemes vármegyét, hogy adják vissza neki a cenzorát, mert ő nem akar senki fiáért felelős lenni. Bizony pedig már Oroszországban is el van törülve a cenzúra, amennyiben tudniillik semmit sem szabad nyomatni.

A pesti polgárság szörnyen haragszik a vörös színre. Azt hiszi, hogy ez mindjárt guillotine-t jelent. Az „egyenlőségi” század bajnokainak ismertető jele vörös szalag levén, szombaton délután ezek közül néhánynak osztattak ki a legelső forradalmi ütlegek, szalagaik letépetvén karjaikról. Sőt annyira ment a vörös szín elleni harag s a nemzeti szín iránti szeretet, hogy a kocsmárosoknak megizentetett, mikép a paprika-tartó mellé só- és majoránna-tartót is tegyenek, s ezentúl minden veres szakállú ember zöldet, fehéret tartozik a szakállában hordani, különben botba fut.

Pesten négyezer fiatal házasulandó férfi nemzeti összeesküvésre egyesült – a hölgyek ellen. Három óriási könyv készítteték: egy zöld, egy ezüstös és egy sötétveres. A sötétveresbe azon hölgyek nevei íratnak, kik a hazától megvonták a szükség napjaiban áldozataikat, kik szűkkeblűek voltak, kik nem adtak egy jó szót a hon megmentésire, kik mulatni tudtak, midőn édesanyjuk, a hon, halálos ágyában feküdt. Ezeknek nevei a veres könyvbe íratnak.

Az ezüst könyvbe jőnek azon honleányok nevei, kik szóval, tettel és érzelemmel kimutatták szerelmüket a hon, a dicsőség, a szabadság iránt, kik ékszereiket a haza oltáraira rakták, s egyetlen legdicsőbb ékszerül tarták meg a háromszínű szalagot. Ezeknek nevei az ezüst könyvbe íratnak.

A harmadikba írják magukat a férfiak, kik szent esküvés és örök gyalázat büntetése alatt kötelezik magukat senkivel, ki a vörös könyvbe írva van, ismeretséget nem kötni, azokkal a bálban nem táncolni, a színházban rájok nem nézni, velök semmiféle liaisonba nem bocsátkozni s őket oltárhoz nem vezetni. Ne élvezze a szerelmet, ki a hazát szeretni nem tudja, ne lehessen anya, ki honleány lenni nem tudott. Ellenben üdv azoknak, kik az ezüst könyvbe írattak át, számukra fogja teremni az élet legszebb virágait, ők lesznek az ünnepélyek méltó királynéi, imádtatni fognak a haza legjobbjaitól, s boldogságukat az ég maga írta alá.

Szaporodnak a nevek mind a három könyvben. Hála az égnek: a vörösben legkevesebb, a zöldben a legtöbb van.

Köröztetni fogjuk mind a hármat országszerte. Vessen számot mindenki magával, mert ez országdöntő összeesküvés lesz.

N. -K…i atyánkfiainak körülbelől ilyen dictionariumot adtak a kezébe illető hatósági vezéreik, miből aztán nagyot érthet, aki akar, de nem az igazit.

Szabad sajtó. Úgymint szabad lesz szüretkor minden embernek bort mérni.

Reform. Minden ember református fog lenni, azaz kálvinista.

Egyenlőség. Kinek mije van, azon megosztozunk.

Szabadság. Üthetjük már a zsidót, senki sem bánt érte.

Nemzeti őrsereg. Így akarják szegény embert beverbuválni a katonaságba, elvinni Muszkaországba. Köszönjük akkor az estanciát!

Közteherviselés. Nem fizetünk többet a papnak.

Úrbéri viszonyok megszüntetése. Ezentúl a földesúr szántsa a jobbágy földét.

Esküdtszék. Kikergetjük a szenátorokat a városból.


VisszaKezdőlapElőre