Barátom Lajos!

A politikának itt most nincs nagy kelete.

A fegyverek hangja elnémít minden okoskodást.

Itt csak a fegyvernek van népszerűsége, abból is az ágyújának és abból is a huszonnégy fontosának. Különben a bomba is tiszteletben tartatik, kivált az olyan százötven fontos, amilyen három emeleten keresztül esik.

A nép itt senkiről sem beszél, mint Görgeiről és Bemről, és azokról, akik ott a hegyeken vannak, kik Budát ágyúzzák, s kiknek, hogy csak az ágyú füstjét láthassa, kitolakodik a Dunapartra tömegestől, s fel sem veszi, ha közibe kartácsolnak a várból. Hát vajon az országgyűlés mit csinál Debrecenben?

Miért nem tudat magáról semmit az itteni néppel? csak egy rövid kis buzdítás, egy elismerő szózat, egy bátorító ígéret jőne a kormánytól vagy a nemzetgyűléstől vagy akárkitől, aki Debrecenben országos ember.

Nem volna-e érdemes tárgy egy unalmas délután összeülni s a többek között előhozni, hogy Buda bevétele ugyan igen fontos esemény, de épen azért annak a nemzetgyűlésnek, mely praeponderantiáját a nép fölött fenn akarja tartani, szellemileg jelen kell lennie ez eseménynél, s e jelenléte által is éreztetni szuverenitását az országgal.

Ha például a nemzetgyűlés nevében a kormány vagy a kormányzó ilyenforma felszólítást küldene a pesti néphez:

„A nemzet ismeri érdemeiteket, ismeri szenvedéseiteket. Tekintetbe fogja venni. A nemzet nem akarja, hogy polgárai a hazaszeretet miatt koldusbotra jussanak, amit egyesek vesztenek a hazáért, azt az egész haza veszti. Legyetek nyugton, az isten megőriz, és a haza megjutalmaz, a nemzetgyűlésnek gondja van reátok.”

Ilyenformán. Ti szebben tudnátok és okosabban, s ez itt végtelen hatással leendne most. Magamforma simplex embertől semmit sem ér, én nem ígérhetek a nemzet nevében semmit.

Én ugyan meg vagyok felőle győződve, hogy ti előbb jöttetek e gondolatra, mint én ezt leírtam, s e percben már tanakodtok is róla, hogy minő buzdítással legyetek a főváros iránt, de már egy hete elmúlt, hogy ostrom alatt vagyunk, az ellenség minden pontját a városnak dominálja, s mi egyet sem védhetünk, és ti még mindig nem szóltatok hozzánk.

Én tisztelem azon nyugalmat, mellyel ti most az ország alkotmányát rendezitek, de nagyon szeretném, ha azalatt a nemzetgyűlés leendő székhelyén iparkodnátok népszerűségteket fenntartani.

A néphez beszélni kell, mert aki hallgat, azt elfelejti.

Ne vedd rossz néven a jóakaratot tőlem. Az itteni helyzeteket nem ismerheti más, mint aki benne van.