Esti Lapok (Pest), 1849. június 22.

Ma egész nap lehetett Pesten hosszú képeket látni.

Hosszú, savanyú, kiállhatatlan képeket. Szenvedhetetlen, görbe, szappanszínű képeket.

Azt beszélték egymásnak, hogy a gőzhajó már nem jár Komáromnál tovább.

Miért nem jár Komáromnál tovább?

Azt senki sem merte mondani, hogy megvertek bennünket, hanem úgy látszik, hogy kezdték hinni.

És ha megvertek volna?

Ha seregünk valamelyik szárnyát az ellenség vissza találta volna nyomni? Hát csuda történt volna akkor a históriában?

A hétesztendős háborúban nagy Fridriket már egyszer úgy lejárta a balszerencse, hogy az egész hadseregét csúfságul a Potsdami wachtparadenak nevezték, s mégis utoljára ő került felül.

És ha meg találtak volna bennünket egyszer verni, nem arra kellene ennek bennünket buzdítani, hogy azt háromszor verjük rajtok vissza?

Ha elesett száz emberünk, nem azt kellene-e tennünk, hogy ezeren álljunk helyébe?

Hát félelmet tud-e bennünk költeni, nem bosszúvágyat, nem ádáz elkeseredést egy oly hír, mely rokonaink vére kifolytáról beszél?

Magyarok! pestiek! Ti tudjátok, mit tesz az, ily levegőt színi, melyet az ellenség lehelete megfertőztetett.

Nem sápadt, hanem a dühtől lángoló arc az, melyet a hon tőletek vár, midőn élethalál harcát víja, egyszerre három-négy ellenséggel.

Nem siralmat – bosszút kíván a vér, mely a magyar szívből kifolyt.

És ha az egész magyar földön nem volna többé fegyvereink számára győzelem, Pestnek bíznia kellene abban és készülni hozzá. Pest látta oly közel az istent és az ördögöt, hogy tudhatja, melyik hatalmasabb.

Pestnek csüggednie nem volna szabad még akkor sem, ha körül minden veszve volna.

De nincs veszve semmi.

Épen ma kaptuk a csallóközi harc színhelyéről egy tegnapról kelt levelet, melynek más rendeltetése levén, azt itt nem közölhetjük, de a főbb pontokat mégis elmondjuk belőle.

Asbóth hadteste jobbszárnyával előrehaladt, a többi tartja elébbeni állomásait.

Tegnap (21-én) nagy ágyúzás volt a Csallóközben, az ellenség bevonult mocsárok közé s ott elsáncolta magát. Klapka és Guyon is elmentek a táborba. Délután egy muszkát hoztak be a várba (Komáromba), ki állítá, hogy a muszkák nagyon gyéren vannak az osztrákok közé sorozva. A csatahelyről jövők beszélték, hogy a mieink hét ágyút vettek el az ellenségtől.

A 20. Komáromi Értesítő szerint pedig aznap Győrből, gőzösön érkezett meg Komáromba tábornokaink egyike.

Ugyanitt olvassuk, hogy az előkészületek nagyok az ellenségnek a Csallóközbőli kitisztítására.

Szokjunk el a kislelkűségtől.


VisszaKezdőlapElőre