Ma csatáznak seregeink a Duna két partján az orosszal.

Ha tudtatok valaha Istenhez térni, most térjetek hozzá.

Ha volt valaha ájtatos óhajtás szívetekben a hazáért, most legyen az.

Ha gondoltatok valaha a harcmezőni halálra, most gondoljatok rá, midőn tán egy perc alatt az ég és pokol lakói ezrekkel szaporodnak meg, és áldjátok azokat, kik meghaltak a hazáért…

E percben tán szemközt állanak…

A zászlók lobognak, a honvédszuronyok ragyognak a napsugárban, a paripa tombol.

Egyetlen kiáltás tölti be a léget százezer ajakról: „Éljen Magyarország!”

A zsarnok népe hallgat… még jobban is fog hallgatni. E percben tán a mezők vörösre vannak festve.

Ki vére folyik ott?… Ki vére folyik ott?…

Mit álltok oly egykedvűen itt? Ha nem tehettek egyebet, menjetek templomaitokba, kiáltsátok az élő Isten nevét… imádkozzatok a szegény magyar hazáért.

Mit jártok oly egykedvűen utcáitokban? Ma ütközet napja van…

E percben tán a győzelem tárogatója harsog…

Férfiak! Fegyverre!… Nők! Imára!… Isten nevében!… A haza nevében!… Győzelemre!…