Most tűnik ki, hogy milyen veszedelmes bajunk az ünnepélyeskedés.

Ha a kormány nem csinál ünnepet Pestre jöveteléből, nem lesz ünnep elmenetele sem.

Amaz sátoros ünnep, emez siralom ünnepe.

Ha a kormány szépen bejött volna Pestre anélkül, hogy nagy zajt ütött volna belőle az országban, ki is mehetne szépen anélkül, hogy a fél világ azt kérdezné egymástól, hogy miért ment és hová ment.

Pest nem Jeruzsáleme, nem Párizsa Magyarországnak, s ez szerencsénk.

A kormány idejöhet muzsikaszó nélkül, kimehet siralomhang nélkül, a kormány nem Pest varosának tisztviselősége.

A kormánnyal együtt ott van az országnak a centruma, ahova azt a körülmények határozzák.

Azért mi még csak azt sem tartjuk szükségesnek, hogy valaki előre beszéljen róla, hogy a kormány elmegy, annál kevésbé, hogy utána okoskodjék, hogy miért ment el, s a népet ijesztgesse vele.

És ha senki nem fog is bennünket segíteni, azért mégis megélünk.

Igaz, hogy ellenségünk száma sok, de a küzdtéren mi mégis többen vagyunk, mert mi mind ott vagyunk.

Nekünk csak kétszázezer csatárunk van, az igaz, de e kétszázezer kifogyhatatlan szám, amint elesik egy belőle, elejtett fegyverét már akkor tíz kéz várja. Soraink nem ritkulnak soha, mert mi mind ott vagyunk.

Ezért nem bír a harmadfél milliónyi cserkesz néppel a nagy Oroszország évtizedek óta, mert ők is mind ott vannak a csatában, és mire az öregek kihullanak a sorból, férfivá nő fel az újabb ivadék, s az lép helyébe.

És ha azt akarja Európa, hogy legyen egy nép, mely a pihenni akaró gyávaságot örök rettegésben tartsa, mely örök magva legyen a világot elöntő háborúnak, ám legyen, mi mind ott vagyunk.

És ha a zsarnokok azért hagynak reánk harcot, háborút hozatni, hogy tulajdon házukban megőrizzék a holt nyugalmat, ők lássák, ha tűzláng, mit fejünkre hagytak gyújtani elönti a szomszéd népek palotáit, melyeknek lakói nem akarták adni a szabadságot, és kunyhóit, kiknek népei nem voltak bátrak azt elvenni. Magyarország élni fog!

Élni fog, azért, mert meg akarták ölni.