Szent és nem szent háromságok

Három szentet imád a magyar: Istent, hazát és becsületet.

Hármat utál: a sátánt, a böjtöt és a portiót.

Három édes van az életben: az anyatej, a bor és a szerelem.

Három keserű: az elválás, az ürömesszencia és a halál.

Három ritkaság: a fehér holló, kövér költő és sovány pap.

Három fekete: a tinta, az ördög és a reverenda.

Három emléke van a magyarnak: Sajó, Várna és Mohács.

Három nevezetes királya: Szent István, Mátyás és Dobzse László.

Három nagy hadvezére: Toldi, Kinizsi és Alvincz.

Három védszentje: Szent Jakab, Szent Gergely és a furkósbot.

Háromért haragszik a magyar: ha tótnak mondják, ha a pipáját bántják, meg ha pénzt kérnek tőle.

Háromszor iszik a magyar: mikor jó kedve van, mikor rossz kedve van, és mikor ihatnék.

Három a nemzeti ünnep: Szent István napja, úr színváltozása meg a korhel csütörtök.

Három a magyar találmány: a kulacs, a nadrágszíj meg a corpus juris.

Háromtól fél a magyar: az üres zsáktul, a nyelves asszonytul és a krumplilevestül.

Háromféle adót fizet a magyar: a királynak, a papnak és a zsidónak.

Három nemzet ellensége a magyarnak: a tót, a német meg a pecsovics.

Diplomatikus virágnyelv

Borostyán. Elhull a közvitéz, ellövik a lábát,

S megdicsérik érte – meg a kapitányát.

Élek-e halok-e? Hol van a próféta, ki nekünk megmondja: élünk-e, halunk-e?

Tíz esztendő múlva lesz-e még több magyar? Élünk-e, halunk-e?

Kit fog csalogatni a tünde délibáb? Élünk-e, halunk-e?

Leszünk-e a földön, vagy a föld lesz rajtunk? Élünk-e, halunk-e?

Harangvirág. Csatára csatára! – kiáltja az újságíró, de maga nem megy. Harang is híja a templomba az embereket, de maga nem megy.

Spárga. Vigyázz a nyakadra, mert a kötél sem messze van.

Spenót. Tisztellek töltöttkáposzta, nem tartanánk közös konyhát?

Téli zöld. Majd ha fagy.

Útifű. Ha rosszul érzi magát közöttünk méltóságod, kösse a talpára. Használni fog.

Jégvirág. Jön a muszka, hol a puska?

Dohány. Nagy az ő pipája, kevés a dohánya.
Szája is nagy lenne, de ha fog nincs benne.
Titulus sine vitulo.
Ez az isten csoda, találd ki, micsoda?

Fűzfa. Aki sarkkal fenyegeti az ellenséget, hátával védelmezi a hazát; bodza legyen a puskája, fűzfa a babérja.

Foghagyma. Szeretitek a hagymát íziért, gyűlölitek a szagáért. Szeretitek a zsidót, mikor ő ad pénzt tinektek, haragusztok rá, mikor visszakéri. Aki nem akarja, hogy hagymaszagú legyen a szája, ne egyék hagymát.

Manna. Extra Hungariam non est vita. Kár volt annyit emlegetni, hogy itt az Eldorado, már most megtudták, hogy nálunk sülten repül a galamb, s majd magunk jutunk a juhszélre.

Kender. Termesszetek kendert. Lesz rá szükség; ruhát a katonának, papirost a könyvnyomtatónak. Kötelet az árulónak. Termesszetek kendert.

Konkoly. A gazembert senki sem veti, mégis mindenütt megterem.

Jerikói rózsa. Ne búsuljunk, ha mindent elveszítünk is, megmarad a számunkra Jeruzsálem.

Császárkorona. Szegény magyarok, ti bizony már megunhattátok Ausztriát és a királyságot, segítsetek magatokon. Adjátok át magatokat az egész német birodalomnak, legyen császártok ezentúl. Csak cseberből a vederbe. Egy király helyett kettőt meg egy császárt.

Krumpli. Ilyennel fogtok élni, ha nem vigyáztok.

Nefelejts. Kedves német szomszéd!

Emlékezzél reá: hogy neked zsebed volt, mi pénzünkkel tele.
Tiéd marad a zseb, mienk marad a pénz, adjő, isten veled.

Fergismainicht.

Nyelvet adtál nekünk, kardunkért cserébe, ez osztályt ne feledd,
Kardunk visszavesszük, nyelved visszaadjuk, adjő, isten veled.

Fergismainicht.

Te a magyar népet zsíros bundájáért, tudjuk, nem szíveled.
Mi meg tégedet nem, plundrás bugyogódért, adjő, isten veled.

Fergismainicht.

Fagyöngy. Haszontalan cifraság vagy, kiszárad a fa, melynek nedvét szívod.

Nenyúljhozzám virág. Ne bántsd a magyart!

Koldusdió. Ki nem vet, nem arat.

Mákvirág. Servus humillimus táblabíró úr!

Paprika. Nem való neked ez a Magyarország, édes szőke szomszéd.

Papsajt. Nem mindég.