Szerkesztő!

Ön, tudom, nem barátja a hosszadalmas teketóriáknak s legkevésbé az úgynevezett szaloni illemszabályoknak, amelyek a természetesen nyilatkozó lélekre nyomorító vállfűzőket raknak, de mint gyanítom, előfizetői sem helyzék azon irigylendő állapotba, hogy bojtos draperie-kkel s virághímzett szőnyegekkel sáncolja körül magát. S így holmi bevezető kracfuszokra legkevesebb igényt tart.

Szóval ön igen egyenes ember, ki semmi asszonytul szült halandónak nem tömjénez – mitől én anélkül is iszonyúan irtózom.

Ami engem nem kissé bátorít, hogy önnel barátságot kössek s minden további bemutatás nélkül dolgozótársai sorába toppanjak.

Tudva kilétemet, azt nem foga ön hinni, hogy az égbül cseppentem alá, sőt ellenkezőleg – ismerve gyönyörű előfizetőnéit, midőn ezeknek bűvös-bájos szemei előtt megjelenek, senki nem tagadhatja, hogy csak most jutottam egyszer valóságos angyalokkal telisdedtele rakott mennyországba.

Persze hogy hazájuk jelen vészes állapotában nagyszerűbb föllépés lett volna tőlem, ha az önkénytes daliák sorában egypár tüzes üszökkel a rácok ellen megyek… de Plutó látja lelkemet, hogy legjobb akaratom mellett is ezt nem tehetem, habár sem reactionair, sem spiesbürger, sem – ami egyre megy – pesti hausherr nem vagyok, mert az üldő sors az egyenlőséget már születésemkor megtagadá – lábaimtól: sánta ördög vagyok, kit a legmámorosabb toborzó sem tart alkalmas termetűnek arra, hogy harcfi lehessek. Kétségeskedik ön?

Ön, szerkesztő, az igaz portrémat nem látta s nem is láthatta, miután márciusban egy dikciót sem mondván, senkinek eszébe nem jutott engem levenni, de szolgáljon állításom cáfolhatlan bizonyságául annak nyílt bevallása, miszerint a természetnek mostoha gyermeke, és Petrichevich Horváth Lázárnak termetre édes testvére vagyok.

Tüsszög ön ugye? s pirul, hogy első szavamnak hitelt nem adott?…

S így, miután habár nem a legajánlóbb bizonyítványokkal is, aufíroltam volna magamat, s miután ön kilétemet elegendő bizonyossággal tudná, még csak az marad fönn, hogy előlegesen óvásomat tegyem ön előtt aziránt, miszerint én tisztán hazai érzelmű lapjában minden fekete színem mellett sem leszek visszaijesztő fekete folt, mert bár sánta ördög vagyok, ezennel magam iránti szeretetbül kötelességemnek tartom kinyilatkoztatni, hogy a kamarillának sem megkezdő, sem kiegészítő tagja nem voltam soha és jelenben sem vagyok.

A kamarilla ugyan szinte a pokolnak szülötte, s anyjának tagadhatlanul eminenter becsületére válik, mert a lelkeket nagyobb eréllyel hajhássza s a katlan alá szorgalmasban tüzel, mint bármelyik eredeti öntetű ördög vagy Plutónak akármelyik béres calefactora, de azért alulírttól karakterisztikában felette elüt.

Neki a szarvát elreszelték, mert mások fejére akarta azt rakni, ő álarcozott és nem meztelen jár, hanem inkább másokat akar levetkeztetni, a tűz körül csak maga akar melegedni, láncokat nem csörtet, hanem azt akarja, hogy másokon csörögjenek, és végtére nem katlanban – hanem Ischlben főz.

Ennyi lényeges különbségnek fölemlítése, azt hiszem, eléggé bebizonyítja azt, miszerint a kamarilla és köztem – noha mindketten nagy ördögök vagyunk – kevés rokonság létez.

És így nincs oka önnek, szerkesztő, tőlem visszariadni, vagy mi még több, engem mint az akasztófának érett gyümölcsét a rendőrségnek kezeibe szolgáltatni, kivált ha még azt is bevallom önnek, hogy nekem egy csepp szándokom sincs a felvilágot sötétséggel elárasztani s lelkeket a pokolnak vásárolni.

Sőt ha még egypár kétségbevonhatlan tulajdonimat elmondom, Plutóra merem állítani, hogy ön minden további habozás nélkül örömreszketve zárand karjai közé, mégpedig szokása ellenére oly kiválólagos gyöngédséggel, hogy hat oldalborda helyett nálam csak hármat fog betörni.

Hallja tehát ajánló tulajdonimat:

Először: ember nem lévén, megvesztegethetlen vagyok.

Másodszor: mint szegény ördögnek, sem választói, sem választhatói qualificatióm nincsen, s így képviselő sem vagyok, ki minden áron bizalmat szavazni született.

Harmadszor: mint feljebb is említém, a katonaságra tökéletesen alkalmatlan levén, önnek kedves narancsfái közé nem mehetek olaszokat spékelni s a mandolinok zengeményit ágyúdörgésekkel lebömbölni.

Negyedszer: alant születvén – arisztokrata nem lehetek.

Ötödször: Minthogy fajombúl már igen sokan jutottak magas állásba, hivatalt magamnak nem igényelek.

Hatodszor: egy hölgyet sem csábítok el, s eszem ágában sincs divatlapot kiadni, és így kettős rivalitástól mentem meg önt.

Hetedszer végtére, dicsekedve mondhatom el, hogy a barikád politikát egy vérszerinti ősöm találta föl, ő volt ti. aki mint az önök szentírása mondja – megígérte, hogy az utcakövekbül kenyeret fog csinálni, akkor el nem fogadtatott, de utoljára is rájutott a nép kulcsára ősöm e bűvmesterségének, és most már Párizsban, Bécsben, Prágában, Berlinben szerte gyakorolják.

E tulajdonok hallatára nemde magánkívül kiált föl ön, szerkesztő! hiszen ez az én újdonsült dolgozótársam valóságos angyal!

A publikum pedig azt mondandja, ennek a Jókainak ördöge van.

Igénytelen soraim befejezéseül szabadjon önnek, szerkesztő, némi utasítást adnom, azon opernkukker használatára nézve, melyet minapában tiszteletem jeléül önnek adományoztam.

Ha a jobboldalra fordítja ön, torykat látand, ha pedig a baloldalra igazítja, szinte torykat látand… de hivatal nélkül.

Ha Zágráb felé irányozza, látni fogja ön egy nagyszerű háló ezerágú kötelékeit, melyek egynémely kedves rebellisnek markába vannak adva, hogy a hálót a Dunára kivethesse.

Ha Innsbruck felé nézend ön e látcsövön, észreveendi, miszerint ott női kezek nemcsak harisnyát, hanem hálót is tudnak heklirozni.

Végtére bármerre és bármely irányban nézend ön rajta, noha e látcső eléggé nagyít, a magyar független kormányt – sehol sem látandja ön.

Más alkalommal talán több rejtélyeit fedezhetem fel opernkukkeremnek.

És most vegye ön szíves jóindulatommal azon kijelentésemet, miszerint én önért mindent kész vagyok megtenni.

Ha megunta ön előfizetőit és könnyű móddal szabadulni akar tőlök, szóljon nekem, és fölcsapván republikánusnak azonnal megszalasztja őket önnek barátja

ASMODEI
a sánta ördög

Kelt Plutóniában, a fogcsikorgatás 2-ik havában, a pecsovicsok sütésére és főzésére rendelt napon.