A bécsiek három tonna aranyat és tizenöt tonna ezüstöt küldtek szerb elleneinknek. Azonban Pesten lefoglalták a felfedezett küldeményt.

Vajon megengedi-e a pragmatica sanctio, hogy ha Ausztria Magyarország ellenségeinek pénzt küld, azt a magyar kormány lefoglalhassa?

Szabad-e ez? illik-e ez? A pragmatica sanctiót így megsérteni?

Mikor őfölsége iszonyú hatrőfös placatumban elmondja, hogy ő hív magyarjait mennyire szereti, az illír mozgalmakat hogyanképen rosszalja, Jellasicsot hivatalaiból kirakja s a békességet helyreállítani törekszik; illik-e fölfedezni, hogy ugyanakkor a bécsi kormány ellenségeinket titokban pénzzel és fegyverrel segíti? illik-e kibeszélni hogy ugyanakkor a kedves rebellis urunk királyunk fölséges rokonainál teaestélyeken van.

Szégyelld magad, nemes magyar nemzet, ily lovagiatlannak lenni. Szégyelld magad, te ki oly hűséges vagy urad királyod iránt, észrevenni, hogy az ő szavai nem tartatnak meg. A te fő erényed a bizalomszavazás, hivés és engedelmesség. Mit gondolsz, ha meghallaná a világ, hogy te urad királyod szavában kételkedel? A nemes, nagylelkű, bizalmas magyar nemzet kételkedik?

Hogy kerülhetnél más népek szeme elé?

A bécsiek is fényes deputációt lódítottak Innsbrucknak, a pestiek is, felkérendők Ferdinánd őfelségét, hogy menjen közibök lakni.

Most válik el, hogy igazán isten képe-e a király. Tud-e egyszerre két helyen lenni?

Kossuth azt mondja, hogy legyen két királyunk. Egyik lakjék ott, ahol maga akarja, a másik pedig ott, ahol mi akarjuk.

Madarász azt mondja rá, hogy egy is elég.

Mi pedig azt mondjuk, hogy mivel a magyar nemzet oly nagy mértékben királysági érzelmű, legyen minden vármegyében egy. Teljék kedvünk. Az ausztriai házból, úgy hiszem, kitelik. Ha Németországnak lehetett harminckilenc királya, miért ne lehetne Magyarországnak ötvenkettő?

Istenem! Milyen aranyidő következnék Magyarországra!

Ötvenkét ország lenne belőle. Ötvenkétféle politikai harcmező, ötvenkétfele politikai színezetű pártnak.

Ötvenkét országgyűlés, ötvenkét külön minisztérium (minden ember hivatalba jutna), ötvenkét hivatalos Közlöny, ötvenkét Gyurmán Adolffal.

Ötvenkét vámrendszer, ötvenkét prímás, (Bihar vármegyében persze kálvinista), ötvenkét királyi tábla.

Minden héten királyi névnap vagy születésünnep, illuminációk, rakéták, ágyúpufogások.

Magyarországon, ha van ötszázhúszezer nemes ember, minden tizezredik lenne palatinus, országbíró, főlovászmester, főfűtőmester, főszakácsmester, főpincérmester s több afféle mesterember.

Minden ezredik lenne miniszter, minden századik követ, minden tizedik generális, minden negyedik consiliarius és minden második gróf vagy báró.

És mindenik monarchiában volna egy rezidenciális Stadt Ofen, hol az égész világ németül beszélne és a táblabírák sarkantyús csizmában járnának.

Minő corpus juris teremne ez összes ötvenkét országban!

Rágondolni is gyönyörűség.