A nemzeti őrsereg napról napra szaporodik. Vasárnap délután tartott a választmány szemlét a szabadságtéren mintegy hatezerre menő nemzeti hadsereg fölött, a pozsonyi küldöttség előtt, mely alkalommal tartattak külön-különféle hazafiúi beszédek.

Egy úgynevezett feketesereg is alakult, fekete zászlóval, halálfő a közepén. Itt vonult össze a néhai arisztokráciának vert maradványa. – Hadd gyászolja mindenki a maga halottjait; ki fehérben, ki feketében.

Azt beszélik, hogy Metternich itt van valahol Pesten. Sokan még azt is tudják, hogy boltot szándékozik nyitni – az életében összevásárolt lelkekkel kereskedendő. Hagyja abba; jó bornak nem kell cégér; becsületes ember, ha akarja a lelkét adni, mindig talál vevőre.

Két angol utazó érkezett március 15-én városunkba. Ezek Palermóban voltak, mikor ott a forradalom kiütött, békeszerető lordok levén, onnan rögtön eltisztultak Majlandba. Amint odaérnek, kiüt a forradalom. Innen szinte odább kelve, utaznak Párizsba. Alig vannak ott egy hétig, kiüt a forradalom. Itt ismét felpakolnak, mennek Münchenbe, alig szállnak le a kocsiról, kiüt a forradalom. Rohannak Bécsbe, itt végig sem mennek még a városon, már áll a forradalom. Végre is Pestre kergeti őket a sors, s amint lábaikat a partra kiteszik, itt is kiüt a forradalom. Így ezek mindenütt magukkal vitték a forradalmat. Csak odább, odább még, uraim! Itt meg ne állapodjanak, menjenek, járják be az egész világot.

Hogy fejlődék a jellem a forradalomban: többeknek a nép szónokai közül a forradalom alatt kalapja, pálcája vagy köpenye tévedt el, s másnap a nép fölkereste őket, hogy kezükbe szolgáltathassa elvesztett tulajdonaikat.

Hír szerint Angliában is köztársaság van már. Az ördög nem alszik, mondja az egyik fél. Nem rövidült meg az isten keze, mondja a másik.

Kecskeméten is kitűzetett a városházára a forradalmi lobogó. Ezt a tanodai fiatalság követelte, mondván: ha a tanács ki nem tűzi, majd kitűzzük mi. A helybeli katonaságnak megizené a helyhatóság, hogy szépen viselje magát. Fölösleges volt. Azok azt felelték: csak minket ne bántsanak, mi nem bántunk senkit. Nem is volna tréfa, ha a kecskeméti húszezer vasvillás nationalgarde nekitámadna egy mélyen tisztelt lovas ezrednek, két óra múlva nem lehetne megismerni: melyik volt az ember, melyik volt a ló?

Hanem a kőrösiek maig sem hisznek semmit. Azt mondják Schneiderribillio az egész. Alugyunk még egy kicsit.

Temesvárott pedig a tanács ágyúkkal lövette a feltámadt népséget, tegnapi hírek szerint száz ember esett el; ma már nyolcszázról beszélnek; ha van valakinek sárba dobandó pénze, szívesen fogadunk vele, hogy holnap már nyolcezerre megy a halottak száma. Crescit sub pondere palma.

Ma jött fel Pestre a jászkun küldöttség. Az egész Jászkunság talpon áll. A népvezér Pethes, ki mert a megye előtt hatósága ellen panaszt mert emelni, börtönben böjtölve tartatott; a nép által kiszabadíttaték. A jászkunok számtalan panasszal vannak főkapitányuk, Szluha (nomen et omen) ellen. Szigorú számadás alá akarják venni. Nem szeretnénk a bőrében lenni a tisztelt úrnak.

Egy mélyen tisztelt főbíró úr, amint a helytartótanács rendeletét vette a cenzúra eltörlése felöl, ilyformát írt alispánjának: „a helybeli cenzort felfüggesztettem hivatalától, s a sajtótörvények kidolgoztatásaig magam vettem által a censori hiavtalt.” Auch eine schöne Gegend.

Mi lesz már most ezekből a szegény cenzorokból? (csak hogy már egyszer megértük, hogy mi sajnálhatjuk őket!) Kovácsmesterek nem lehetnek, mert ők csak békókat tanultak csinálni, s ezekre szükség többé nincsen. – Kertészek nem lehetnek, mert ők a virágokat gyomlálnak ki s a maszlagokat tennék üvegházba. – Szabók nem lehetnek, mert az ő ollójuk szabása után a carbonariköpönyegből is gályarabkámzsa támadna. – Ha molnárok lennének, ott, az igaz, értenének a vámoláshoz. Legjobb lenne nekik most lapszerkesztőkké lenni, s mindazon dolgokat, miket egykor más lapokból kitörültek, egyenként kiadogatni. Ebből gyönyörű ragout kerekednék, s alkalmasint eltartana ebben a században.

Beszélnek suttomban holmi ellenforradalmakról, mik itt-ott zárdákban, éjjelenként forraltatnak ellenünk. Már késő! A háromszínű lobogó mindenütt győzött, s ha kell, ezentúl is győzni fog!

Pesti írók nejei egy szépen hímzett zászlóval fogják megajándékozni a nemzetőrséget. Ily kedves kezektől varrott zászló alatt aztán öröm lesz csatázni a hazáért. Petőfi ezelőtt két hónappal megírta azon verset, melynek refrénje ez: varrd meg azt a zászlót, feleségem! A költők a világesemények látnokai.

Pálffi Albert új lapot ad ki, címe: „Márczius Tizenötödike”, iránya: forradalmi, szelleme: tökéletes francia. Igen ügyes ötletekkel van tele.

Lapunk szerkesztői ezentúl Petőfi és Jókai leendnek. Irányunkat kimondtuk – a szabad ég alatt, ezt a szabadsajtó terén is meg fogjuk tartani. Védni mindent, ami elnyomott, üldözni mindent, ami zsarnok, terjeszteni a világosságot és szeretni a népet! Ez jelszavunk. Ki elveinket szereti, fogjon velünk kezet.

A lutrik bezárattak. A népcsalásoknak vége.

A királyi kaszárnyák és laktanyákról a sasok még mindig nem akarnak elrepülni, a halál színei fekete és sárga alakban még mindig gyászolni látszanak valamit. Megmozdíthatlan nép ez a katonai hatóság, oly nehezen indul olvadásnak, mint magas hegyek tetején a hó. Mindent elveszített már, s mégis büszke akar lenni. Úgy reszket, mintha tetőtül talpig szív volna, nincs egy embere, akiben bízzék, s még mindig nem akarja elismerni, hogy ezentúl a nemzet parancsol és nem holmi ismeretlen szibériai krixkomandó. Aki Magyarországon laktanyát építtet, tartozik a magyar nemzeti színeket kifestetni kapujára. E szabály alól a király maga sem kivétel. A király a nemzet törvényeinek végrehajtására, megszegésére nem van jelen.

Pest megye rendei közgyűlésileg elhatározák, hogy ezentúl minden címeket megszűnteknek fognak tekinteni. Semmi nagyságos, semmi méltóságos, tekintetes nemes és nemzetes urak és asszonyok többé. Az egyszerű „polgártárs” és „polgártársnő” címzetek foglalandnak helyet a törvényes nyelvben is. A közéletben eddig is széltére divatoznak már. A kínai falak a szellem egy leheletétől leomlottak. Több tekintetes nemes vármegyék táblabírái bámulva kérdezik: hát minket hogy fognak ezentúl titulálni?

Épen most küld hozzánk egy tisztelt férfiú egy levélkét, ilyen tartalommal: „Március 15-én a helytartótanácsnál tanácskozván, egy consiliarus (Almási Mór megérkezése előtt) azt indítványozta, hogy terrorizmussal kell a mozgalmat elnyomni, s Petőfi, Jókai, Vasvári és Degré elfogatására jutalmat kell kitűzni.” Köszönjük a jó szándékot. Mi még annyit adunk hozzá, hogy erre a helytartótanács igen tisztelt elnöke azt felelte: miszerint nem szeretné, ha ez indítvány pártolásra találna, de ha úgy lenne is, a többséget óvakodnék kimondani, hogy a vérengzést kikerülje. Legyen tisztelve az emberséges nyilatkozatáért.

Pesten hölgy-nemzetőrsereg van alakulóban; nem volna rossz gondolat. Ha ránk bízná valaki, tudnánk mi oly bataillont összeválogatni, mely előtt lerakná az egész armádia a fegyvert. Egy ily amazoni tekintettel több ellenséget le tudnánk győzni, mint valamennyi rozsdás karabinnal, miket méltóságos báró Lederer főhadikormányzó őexcellenciája számunkra kiválogattatott. Mint illenék a szép fürtökre a kócsagos kalpag lengő tollaival, a karcsú derékra a bogláros kardkötő, s a fehér kezekbe a még ragyogóbb acél. Föl, szép amazonaink, a haza mindnyájunké. Víjjuk ki az egri nevet! Adjunk példát a férfiaknak, mutassuk meg nekik, hogy a nők sem félnek az egyenruhától.

Bon soir citoyen Széchenyi! mond egy valaki a nemes grófnak. – Bonne nuit citoyen Sansculotte! felelt rá a nemes gróf.

A pozsonyi küldöttség megérkezett. A nép autonómiája el van ismerve. A nép neve szent, szava az isten szava. Vasvári Pál hatalmas szónoklatai felnyiták azok szemeit is, kik addig az erdőtől nem látták a fát, nem a néptől a népet. Tizenkét pontjaink alá vannak írva. A miniszterek ezek: Batthyány Lajos elnök, Kossuth Lajos belügy-, Eszterházi Pál külügy-, Deák Ferenc igazság-, Mészáros hadügy-miniszterek; a többiek még csak gyanítva vannak. Köztük Ötvös József, Pulszki Ferenc. Reméljük, hogy a miniszterelnök a nép szavát is meg fogja hallgatni, ha minisztériuma irányában az előleges bizalmat megnyerni akarja. Kívánatos leendne, hogy Nyári Pál, a forradalom leghevesebb napjaiban tettleges tényező, kit a nép bizalmával eddig is megajándékozott, a politialis ügyek élén foglaljon helyet. Szükség, hogy kormányunk asztalánál oly férfiak üljenek, kik ne ismerjenek előbbvaló gondokat a nép boldogságánál, kik ha szólanak, úgy szóljanak, mintha az egész nép beszélne egy ajkkal, kik úgy érezzenek, mintha az egész nép szíve dobogna kebleikben. Legyen a nép képviselve, nehogy munkás kezeit oly vasra legyen kénytelen tenni, melynek szántása után nem barázdák, hanem sírhalmok támadnak. Az elvforradalom könnyen éhségforradalommá fajulhat. Őrizkedjünk a szélsőségekre jutástól. Vessünk magunkkal számot, ne tűrjünk zsarnokságot, de magunk se legyünk zsarnokok. Adjuk meg az istennek, ami az istené, és a népnek, ami a népé. Adjunk meg neki mindent, békén, dicsőségesen; nehogy elvegyen tőlünk mindent, erővel, gyalázatosan. Még kér a nép, ne siettessük az időt, melyben követelni fog! Legyenek a minisztériumban, kiknek jóakaratáról meggyőződni a népnek igaz okai vannak.

Az országgyűlés hozott sajtótörvényeket. Ezek is olyformán ütöttek ki, mint mikor a földműves esőért imádkozik, aztán jégesőt kap. Köszönjük mi az ilyen sajtószabadságot. Tízezer pengőt kell készpénzben biztosítékul lefizetni annak, ki március 20. óta divatlapot, húszezeret, aki napi lapot ad ki; ki ezt nem tette, egy évi fogságra büntettetik. Eszerint mi valamennyien, kiknek azóta lapja megjelent, ingyen szállást kapnánk egy esztendeig. Nem volna rossz gondolat, így igen jól kijátszhatnók a háziurakat. Kisebb-nagyobb vétségekért, egy naptól fogva négy évi börtönt remélhetnek az illető írók. Honoráriumnak elég bőkezűen van osztva. Nem szabad megsérteni a törvényhozó testületet. Ez legmulatságosabb. Vajon mikor a tens rendek a váltótörvényeket hozták, miért nem kötötték ki, hogy a törvényhozó testület tagjait nem szabad exequálni. Könnyű volna így törvényeket hozni, hogy maga a törvényhozó testület kivétel legyen alóla. Csak ami az istenhez megy és az istentől jő, az a szent; a többi megbíráltatik. Önök el látszanak azt felejteni, hogy önök nem urai a népnek, hanem csak küldöttei. Megsérteni senkit sem szabad a sajtónak, de megmondani az igazat mindenkinek szabad és kötelesség.

Egyébiránt anomáliát látunk abban, hogy miután az országgyűlés kimondta, miszerint jelen állapotában a nemzetnek, az ország ügyei felett határozni magát inkompetensnek érzi, nekünk mégis törvényeket hoz. Pest megye választmánya egyhangúlag félretéve e sajtótörvényeket Petőfi indítványára, s addig is, míg az újonnan, népképviselet útján választott országgyűlés e tárgyban határozand, a helytartótanács ideiglenes intézkedéseit fogadta el. Elég szép, hogy a helytartótanács szabadelműebben fogta fel a kérdést, mint tisztelt honatyáink odafenn.

Épen most égettetett el a sajtótörvény a szabadság- (előbb városház-) terén az ünnepélyesen felállított nemzetőrség sorai közepett. Előbb Vahot ügytársunk felolvasá azt a népnek, mely minden pont után „tűzre vele!” rivallá, s fáklyafénynél ünnepélyes füstökben bocsátá fel az égbe, vagy ha úgy tetszik – Pozsonyba. Mi ugyan szívünkből sajnáljuk, hogy így történt, de azért nagyon jól esett. Kár volt, nagyon kár, de még nagyobb kár lett volna, ha meg nem esett volna. A tízezer főnyi nemzetőrség addig egyhangú köszönetet szavaz a honatyáinak, míg őket színről színre fogja fiúi keblére ölelhetni.