Az ildomos szélkakas

Jellasics Zágrábban. A nádor képe máglyán.
A lázadó, a vakmerő, a gyilkos égető!!!!!

Jellasics Innsbruckban, Zsófiánál kézcsók.
A pártütő, a rebellis, a hűtelen!!!!

Jellasics Bécsben, schwarzgelb fáklyás-zene.
Az exbán, a vérszopó, az áruló!!!

Jellasics Fiuméban.
A jogtapodó, az igazságtalan, a fölségsértő!!

Jellasics a határon. Királyi handbillet.
A nyomorút, az elbízott, a szemtelen!

Jellasics Kanizsán. A minisztérium leköszön.
A veszedelmes ellenség, a tatár.

Jellasics Fehérvárott. A státusadósság elfogadva.
A vitéz ellen, a merész dalia.

Jellasics Soroksáron. A nemzetgyűlés fut.
A derék férfiú, a nagy hadvezér.

Jellasics Budán. A magyar nép lefegyverezve.
Őfelsége, a horvát király, kegyelmes urunk és atyánk.

Variációk e téma fölött: „a király beteg.”

A király az isten képe. Hát az isten képe beteg?

Ha az isten beteg volna, a nap elvesztené fényét, a csillagok megfagynának, a föld nem hozna virágot, az ég kék helyett zöld lenne, a hegyek tüzet okádnának, a holdból piros vér folyna, a tejút megfeketülne, s égő üstökös csillagok járnák keresztülkasul a világot. Akkor volna a pokolban drága világ!

Hátha e földi isten megbetegszik, ne legyen-e az is nagyszerű?

Ne érezzék-e a népek keservesen, hogy a király beteg?

Ne folyjon-e a népek szívéből piros vér, szemükből égő könny, ne legyen-e szabadságuk letiporva, mert a király beteg?

Ne érezze-e egy egész ország fogcsikorgással, hogy a király beteg?

Ha egy embernek feje fáj, nyakára tesznek flastromot.

Ha egy nemzetnek a feje beteg, a nemzet nyakára tesznek érte jármot.

Ha embernek feje fáj, nadályokat raknak keblére s karján eresztenek vért.

Ha egy nemzetnek feje beteg, a nemzet keblére kell rakni a nadályokat, a nemzet karján kell eret vágni.

Miért van hát az embernek feje? Azért, hogy legyen a kalapját hova tennie.

Imádkozzatok, hogy a király ne legyen beteg.

Doctor camarilla elkészítette a recipét, imádkozzatok.

Kétszáz millió státusadósság, ezüstben, aranyban, az első orvosság. Adjátok meg és imádkozzatok.

Kétszázezer katona, frakkban, német lábon, második orvosság. Adjátok meg és imádkozzatok.

Kétszázezer pecsovics és jezsuita, mint magyar hivatalnok, harmadik orvosság, vegyétek be és imádkozzatok.

Pénz- és hadügyi tárcák, negyedik orvosság. Adjátok vissza és imádkozzatok.

Pragmatica sanctio, ötödik orvosság. Higgyetek benne és imádkozzatok.

Alkotmányos szabadság, porrá törve és elpárologtatva, hatodik orvosság. Felejtsétek el és imádkozzatok.

Háromszáz demokrata feje, mint hideglelést űző labdacs, hetedik orvosság. Vágjátok le és imádkozzatok.

Hogy a király gyógyuljon meg. Hogy az isten képe ne legyen beteg. Hogy a nemzet feje ne gyöngélkedjék.

Ugyancsak ijedezünk, hallván, hogy Jellasics Pestre készül.

Vajon miért jöhet ide? Csak nem akar tán divatlapot kiadni? mert akkor mind nekem, mind Vahot Imrének végem van.

Vagy tán vendégszerepelni jön a nemzeti színházba? ugyan kinek a szerepeiben akar föllépni?

Nem remélem, hogy szüretelni jöjjön, mert ahogy mondják róla, nagy kárt tud tenni a borban, s nemigen teszi le fejéről az Orbán süvegét, minél fogva is meglehetősen cinegét fogott az orra.

Akkor bizonyosan házasodni jön, csakhogy azon esetben ne hozna annyi násznépet magával.

Denique az már ki van csinálva, hogy hogyan jön ide.

A Dráva-partig hídon, onnét a Muráig szekéren, a Murán fel Tapolcáig gőzhajón, onnan Budaörsig gőzkocsin, onnét Budavárig gyalog, Budáról Pestig fiakkeren.

Innen pedig – extrapostán a pokolba.